Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

CSTTÖItTÖK. 1955. 7AXV1B t A nép költője Petőfi; Sándor születésének] 130. évforduló|át ünnepeljük ja.! nuór Itar). U| ünnepünk ez a nap.| A felszabadulás előtt untig e!ég volt .az urak Magyarországánaki Petőfiből az elfeledhetetlen és el- j tagadhatatlan március tizenötö-! diko. H nnp jelentőségét kitörölni j a magyar nép szivéből megoldhatatlan feladat -volt, kilenc és fél évtized állandó kísérletezése ellenére is, Meghnmisilották hót március tizenötödike jelentőségét, beszennyezték emsékét. Meghamisították és beszennyezték Petőfi Sándor alakját. Kilenc évtized hordta a burkolt, vagy nvllt becsmérlésj s/ciné'halmazát a magyar törléne-| lem és a magyar irodalom egyik i leghatalmasabb egyéniségének bemecskolásához. Még Így is kétes ( i'ékü kísérletezésnek bizonyult az uralkodó osztálynak minden erőfeszítése, különösen azóta, amióta a magyar knrnmun'slnk, Révai elvtárs munkája helyesen mutálta bt Petőfi költészetét. A mult lórlénelem- és trodalomhamtailása rettegett Petőfi Sándor emlékének minden fe'.emlitésélöl. Mig a taivsönyvírók és irodalomtörténészek azon vitatkoztak, va-jon 1822, december 31. utolsó órájában. vagy 1823. január 1 -ének első órájában született-a a költő, a „hivatalos Magyarotszág" mélyen hallgatói! erről n születésnapról, s< k egyéb születésnappal és más dátummal együtt, melyek az elnyomás, az urak elleni harc, n .népek szabadságára em'ék ez lellek. A régi, nemesi Magyarország, n nyomorúság országának egyik zord téli napja, 1823. Január elseje. Wesselényi Miklós, az akkori idők egyik haladó politikusa ezt irja ezekről a napokról. ,,Nemcsak a szolgálat torhe alatt nyög, nemcsak a bot kínötfzá a szegény föMniivelőt; — nltics házú csendé, nncs személye, s létein bizonyos bátorságban fa italon földesura megszeplősíti leányát, elcsábítja feleségét; — fiát _ ha útjában é.ll, vagy mázára haragítja — ka-, tonának fogatja: A bús anyának könnyei Hiába hnlianak; a gazdát ii vármegye t:s.tjeivel cimborálva elűzi telkéről, kihajtjn falujából. I oda kell /atyai lakhelyéi, kedvesei j sírját, hagyni, a munkás, ndi} g magát jól bíró gazda vándorbe-; tol veszeti.-.. Ha pedig az üldözés1, s önkény súlyát tovább nem tűrhetvén, végtére panaszra fakad a paraszt," kihez folyamodik? rsak ugyan nemeshez, az ó kínzó- j ja felekezetéhez." Az ország a bécsi császár gyarmata volt. Iparát nem pngedlék fejlődni, ne hogy vetélytársa lehessen ílz osztrák iparnak.' Mezőgazdasági termelése arra vo'l jó. hogy olcsón táplálja Ausztriát. Belül a/, országban pedig a főpapok nagybirtokain ritb. lógazdálkodáa folyt, nem az ország jó közellátása volt a cél, har.eni az urak haszna. Amikor Wesselényihez felvilágosult nemesek — Révai elvtárs" mondja — a nemesi lelkii&meretfurdalás ralis eszmék" a birtokos középne. mcsség fejében, szavaiban és feRe'ben fokoioltan megmutatják ' ellentmondásosságukat, azt eredményezi, hogy Petőfi demokratizmusa kitágult és meg'udta sejtetni a feudalizmus elleni harcban azt, ami sokkal több a polgári demokratikus átalakulásnál. Petőfi népi demokratizmusával, a liberális polgári megalkuvással való szembenállásával a teljes emberi felszabadulás felé mutat. Ezért az első olyan mű költésze'e a magyar Irodalomtörténetben, nraly nemcsak az uralkodó osztály kincse lett, hanem amely behatolt a nép sűrűjébe. Ezért költője 1048-on túl napjainknak. is Pe'ófi, a inának, amikor valóra vált a ..kunyhók" teljes győzelme a „paloták" fölött. Petőfi célkitűzései váltak válóra a Szovjetunió segítségével. A Habsburgok utóda Washington kitartott szolgája, a „bíboros harám!ák", a „koronázott tolvajok" nem sanyargirtják már a nftgyar népet, s a zsarnokaitól , .megszabadult orosz nép pusztította el és Kavarta világgá a mí elnyomóinkat is, a világszabadság vörös zászlaja diadalt aratott Európában és Ázsiában. Ahogyan hü végrehajtói vo*. tünk felszabadulásunk óta Petőfi örökségének, úgy küzdünk vele a régi világ „denevérfanyái" ellen, vele küzdünk az összeclmborált! úri és klerikális reakció, a „belső b itangok" ellen és születése napiának évfordulóján az ö szavával kiáltjuk oda a háborúra számító, békéről haTudó, Koreában gyalázatosan öldöklő imperialisták.: nak: Békél, békél a világnak, De ne zsarnok kénytől. Békét csupán a szabadság Fölszentelt kéziből! NACSADY JÓZSEF a Tudományegyetem' irodalomtörténeti IntlzetéJiek tanársegéde hasonló ahogy mintegy ] jeLOBOGÓNK: PETŐFI HORVÁTH MARTON ELVTÁRS PETŐFI KÖLTÉSZETÉRŐL Pe'ófi harca a mi karunkkal vivla kl a végső diadalt, Petőfi szelleme élőbb, mint a maga korában voII. Szavak helyeit teltekkel ielenljük Petőfinek: a német zsarnok szétzúzva a földön hever, A szabadság tízmillió magyar elidegeníthetetlen tulajdona lett. A kunyhó győzedelmeskedett a paloták lelett. Nincsen többé ,,szeretett király". Irón és korona: a Habsburgok utóda kitartott szolga lelt, aki Washingtonból öl'óge'he'i csak a nyelvét telénk. Hám érsek hazaáruló utóda börtönben ül. A bíboros haramiák, a koronázott tolvajok nem sanyargatták már a magyar népet. Saját népe tiporta el a cárt, aki megtojtotla a macyar lorradalrnat. S a zsarnokaitól megszabadult orosz nép pusztította el és zavarta világgá a mi elnyomóinkat is és osztotta meg népünkkel vérrel kiküzdött legdrágább kincsét ,a szabadságot. A világszabadság vörös zászlaja diadalt aratott Európában és Ázsiában. A szabad magyar haza nincs többé egyedül. Európa kelelére nem nehezedik többé a Szent Szövetség éjiszakája. Nem magunkraJiagyva járunk a haladás útján, hanem a szabad és szabadságéit küzdő népek megszámlálhatatlan százmillióinak oldalán. Pontos tervekkel, a hétköznapok • aprólékos munkájával haladunk a megálmodott kor felé: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt ioglál fié/ye', lla majd a szellem napvilága Ragyog minden hóz ablqkán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert Itt vdn már a Kánaán! Ezt a kort mi úgy hívjuk, hogy a kommunizmus kora. (..vő/dmünk titka az. hogy Petőfi forradalmi elszántsága, nép. szeretete és hazaszeretete, halálig menő áldozatvállalása az elmúlt száz év alati munkások és szegényparasztok millióinak szivébe költözött • • .. Lunacsarszkij saját kora „bolsevikjének" nevezi Petőfit és a világirodalom legnagyobb "kcVHöforradaJmárjának. Mi sem természelesebb, mint. hogy Petőfi Szelleme és példája a mai kor szábadságharcosdinak, bolsevikjeinek is segít a győzelem kivivásaban Nemcsak nagy élődünk, hanem harcostársunk is, akit jó bevonnunk, megkérdeznünk napi küzdelmeink között. PETŐFI SÁNDOR RESPUBLIKA Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Kl bujdosol, mint a Hákőcziak, Köszöntélek a távolból előre! 4 , Most hódolok, midőn még messze vagy, ' Midőn még rémes átkozott neved van, r Midőn még, akt megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magashói ellenidre majd A véres porba diadallal nézés», ' r r Merj győenl fogsz, dicső respublika, Kár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új. de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világol. Kit meg nem térti szép szelíd szemed, Hol a szemet oltártasipja csillog, Maid megtéríti azt szilaj kezed. Melyben halálos vésznek kardja villog. Te líssz a győző, a d'adel.ív V Ha elkészül, a te számodra 1 észen, Akár virágos farké pázsiton. Akár a vérnek vörös tengerében! Szerelném tudni, ott leszek.e én A győzelmi févrye* ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ot» lenn tart a sírba' mélyen — Ha meg nem érem e hagy ünnepet. Barátim. emlékezzetek meg rútam... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! i Jertek ki hozzám. 8 ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára. Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. Á 5F A demokratikus német sajtó megemlékezik Petőfi Sándor születésének 130, évfordulójáról A Berlin demokrntünis övezetében megjelenő ,,B. Z. ara Abend" hosszabb cikkben méltatja Petőfi müveinek irodalmi és politikai jelentő.ségét a nagy magyar költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A lap felszólítja a német költőket és a Német Demokratikus Köztársaság kiadóvállalatait, hogy gondoskodjanak Petőfi Sándor költeményeinek új művészi német fordításáról és gyűjteményes kiadása-, ról. — A német nép méltó tolmácsolásban kívánja birtokába venni 0 világirodalom egyik legkimagaslóbb költőjének művét, nmely xr. egész emberiség közkincse — emel; ki h „B. Z. am Abend". (MTI) Petőfi Sándor születésének 130. évfordulójának szegedi ünnepségei Szegtd dolgozói pénteken délután emlékeznek meg Petőfi Sándor születésének 130. évfordulójáról. Ez alkalomból a Bcloianiíjsz-léri Pei<> fi szobornál ünnepséget rendeznek. Az ünnepi be'saédct Nacsády József elvtárs, egyetemi tanársegéd tartja, majd Varsányi Péter és Szegedi István Petőfi: „Magyar Nép'1 é* •.Feltánmdofi a tenger" című verséi szavalja el. A műsor után c Tanács, a Békebizoltság és az írószövetség ünnepélyes keretek között helyezi el koszorúját Petőfi Sándor szobránál. gyében töprengenek az ország létet fenyegető, megoldatlan kérdéseken, Kiskörösön egy székállól legény cétlédfe'esége megszüli n2t nz embert, aki megtalálja és megmutatja majd a nrcgoldást. Nem csoda- ez, nem holmi szent megváltó -misztikus földrejpvetele. A magyar nép ereje, az elnyomottak szabadságvágya és úrgyü'.ölete; o haza földjének izzó szerelete. a nép jövőjének biztos hite teszi ezt az újszülöttel kél é« fél évtized alatt azzá, amivé lett; népkölfővé és népi- forradalmárrá. Nem a vakon lázadó jobbágy ő. aki legfeljebb agyonveri az ispánt, vagy felgyújtja a nemesi kúriát és bujdosó szegénylegénnyé lesz. Pelöii Sándor élete, sorsa megadja azt a lehetőséget, hogy több legyen ennél. Már kofa gyermekségében kilendül oszlálykötöltsézéböl. A nehezen hozzáférhető Iskola, a vándorélet, a katonáskodás, az ország úgyszólván minden Iájának és pépének megismerése, a vétó ;i" proletariátus, a felvidéki bányászok, a kiszipolyozott jobbágyság, a megvetett. többségében s/égává zü'.jesztelt értelmiség sorsinak átélése, a nagy' francia forradalom lanüísógai alakítják a gyermeket, a ' diákot, a császári hadsereg közlegényét, a vándorszínészt és újságírót öntudatos forradalmárrá. Ez at öntudatos forradalmárrá levés azpnbap nem azonos a pol,'i "forradalmár kialakulásával. Mint Révai clvlárs rámutat, PH >11 Sándor ni'mcsúk a feudális vUágeal,.áU s/rmhrii.' -\z 'ériy. hogy NI igvai országon a " polgári libeRÉSZLETEK Sáfrdac naptdiátál Pest március 21. 1848. A z úrbérf eltörölte az ország" gyűlés. Nagyon s-ép tü'e, de még szebb lett volna, ha ezt előbb teszi Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevel, de most, midőn ezt a végső szükségből tette és ijedtségből, nem tarthat rá sás. mol. A (ickintetes karok és rendek s a méltóságos és nem tom mifé e főrendek azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egyetemben, s ezen kellehteles meglepetés indította őket azon nagylelkűségie. hogy az úrbért azonnal eltörölték. Ami a hírt .illeti, ez alaptalan hír volt, de ha nem tették volna a t. c- urak azl, amit tettek, biztosíthatom őket Petőfi Sándor nevében, hogy ezen a'.apta|tan hírnek nemsokára alapju és ka. lapja k'tt volna, azaz igáz lelt volna tetőtől, talpig, c^ak azzal a kis küilönbséggcl talán, hogy ti'm 40, hanem 80, vagy még löbb ezer ember jelent volna meg Rákosén. Egyébiránt jobb.'hogy így történt, végts. lenül jobb, hálát adok is;ennek, hogy ama borzasztó dicsőségtől megmenlett. nem is szemrrhányáskúpp<"n mondtam ez el a nemestéghék, amelyhez' maga-m i-s' tartozunk, c^úk ibálor vagyok tudlárri adhi á nciries i araknak, hogy rimtatség'tőtök, h'agyleiküséggel dicsekedni. Tisztelet, becsület, de igazság is! Pest, április 19. 1848. D publicanus vagyok lelkestül * * testestül, az voltam, raió a eszmélek, az leszek végső lchelletemig. Ezen lántoríthatailanságorn, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez a d-t,a ifjú kezembe a kosdusbolot, mit évekig hordoztam, s ez adja most férfikezembe az ön. becsiilés pálmáját- Azon időben, mikor a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedás megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt, US senki előtt még csak fejemet srm billentettem meg. hanem álltam egyenes fővel s .fáz tg ni s éheztem. Dehetaec ékesebb, nagyobbszerütb lantok és tollak, mini az enyém, de szeplöte. lenebbek nincsenek, mert soha Iar.. tómnak [ gy hangját, tollúmnak egy voná-át sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és Iftám a»t. mire lelkem isleno ösztönzött; lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta vo!. tam. de azt 's fogja mondani, mint republicíinus. mert a respublicának nem az a fő jelszava, hogy „le a királlyal!', hafiem a „tiszta erkölcs!" Nem a szétiörf« kogoná. hanem a megve-ztegelliíteUen jellem., szilájd becsületesség a rcspublica alapja ,. . e nőikül benneteket meneykövezni: ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot! Pe»t. április 22. 1848. W igan vagyunk! Keresem új tör. " vényeinkben azt, hogy a magyar -katona-tag a magyar alkotmányra fölesküdjék, keresem s nem tatalom. Átolvasok minden törvénycikket .. nincs... se híre se hamva. Kinek a hibája, kinek a bűne, hogy az kimaradt? Egyébiránt isten neki, nem nagy baj: ha most megesküdnék, vagy megesküdt volna is a katonaság, nem sokára újra kellene esküdnie, mert nem sokára új alkotmányunk 1-esz. Eddig toldoztunk foltoztunk, s ez hiába való vesződség volt, mely etavul; köntösünket legfölebb csak tarkábbá te[te, de tartósabbá nem: neküük egészen új ruha kell, hegy becsülettel léphessünk a nemzetek sorába. honnan kimaradtunk. És ezen új ruhát meg fogjuk kapni. Alkotmányunkban még igen sok igazságiatanság van, most pedig azon időkéi éljük, melyben minden igaztalanság szétfoszlik, mini a felhő, s az igazság napja besüti a világot* l'esl április 20. 1848. Á

táljában sokat foglalkoznak veiéin a rágalmazó kutvaháziak. Néme'yek azt hirdetik, hogy meglétatrfyodium, mások hogy el akarnak fogn'-, de megszöktem. Szerelnétek, ha így volna, ug\ e »ár? lüdom. A íaegléboljdásból mi sem lesz, biztosíthatlak felőle benmleket, legfölebb azon esetben ludnék megörülni, ha becsületessé válnék az egész világ, mert akkor nem lenne, ki felien küzdenem, pedig nekem harc és háború kell mind halálig s én csak a ga»ok ellen harcolok. A mi a másik cikket illeti, jöhetnek olyan siralmas idők, hogy befognak, de azt nem fogjátok hallani, hogy mcgszöklcin. ha egy égig cincit serpad Intené is felém, hogy megszökjem. Kii félek egytől, de ez nem a börtön, nem a halál, hanem a bátorságom... ez az, a mit nem mernék megsérteni, aminek vakon engedelmeskedem és ezt soha nem mondja, hogy ,.hát ral", hanem mindig így kiált rám: ,,előre!" Valami böszörményi nemzetőr meg a „királyokhoz" című versemre egv etlenversel írt. Ez aztán a gyerek! e majd megőrzi a nemzetet, vigyázzatok rá. Er a fiatal óriás azt bizonyílgul ia ejlenemben, hogy ván szeretett király. Jól van hát no. legyen, isten neki, de ha azok, kik a királyokat szeretik mindnyájan i ven légénvek. mint ö kelme, ugyan napvrn lehelne); velök a királyok. Szegény kii'á'yok. most már Igazán sajnálni kezdelek benneteket, ezt látvá'h, hogy jlv nvomorú prókátorokra szombatok. Ebben a versben engem mimlenfé'e elmmel fiszjclnek mr-f?. a legszelídebbek ezek: hon-gyűlölő. honáruló! — Megnevezzem azt a fiekól. kí engem e nevekkei illet? nem fogom megnevezni. Ö belém kapaszkodott, hogv fölemeljem magammal... nem nviVok tiszta tollammal szennyes nevéhez.,, lerugom öl. inin| férget nielv csizmámrí mászott! *