Délmagyarország, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-16 / 217. szám

KEDD, 1952. SZEPTEMBER tt PÁRTÉLET Két pártcsoport munkája a terv teljesítéséért Pártcsoportjaink képezik az ősz-. hanyagolja el szeköté kapcsot a pártszervezetek | 1 "" és a dolgozók tömegei, között, A pártcsoportok feladata, hogy moz. gósüsan-k a nehézségek leküzdésé­re. az előttük 41ió feladatok meg­oldására. Tevékenyen ki kell ven­nlök résiüket a harmadik negyed­évi terv maradéktalan teljesítéséért folyó barcbó! is. Virágh Ilona elvtársnö pártcso­Rortja a . a velük ©uló rend­szeres foglalkozást. A Keramit Téglagyárban ezzel szemben a pártcsoportvezetők nem sok segítséget nyújtanak a párt­titkár elvtársnak. Péter Vince elv­társ, az egyik pártcsoportvezető bi­zony még a csoportjához tartozó elvtársak neveit sem tudta pontosan elsorolni, ami azt bizonyítja, hogy nem igen foglalkozik a hozzátarto­zó elvtársakkal. Beszélget ugyan ve­lük — mint mondta —, de nem tartja számon fejlődésüket, problé­májukat, pártcsoport értekezletet pedig, mint bevallotta, még egyetlen esetben sem tartottak. — Nem lehet itt tartani az elvtársakat mun­kaidő után — panaszkodik — és az íj megnehezíti munkámat, hogy három időpontban kezdődik a mun­kánk, ugyanígy különböző időpen­tokhan jár le a munkaidőnk is. Ugyanakkor Péler elvtárs elfeled­kezik arról, hogy a félórás ebéd dőt mindannyian megtartják. Ha egy csoportban fogyasztanák el ebédjü­ket, ezalatt az Idő alatt nyugodtan megbeszélhetnék feladataikat, pro­blémáikat. Pedig lenne mit beszélni a párt­csoporton belül. Hiszen 'tt volt az oktatási év előkészítése és például Perecz János elvtárs még nein tudta, hova van beosztva, A taggyűlésen nem volt jelen, mert délutáni mű­szakban dolgozolt és Péter elvtárs elfeledkezett arról, hogy értesítse végleges oktatásra való beosztásá­ról. De Péter elvtárs maga sem tudta pontosan, milyen oktatásra is osztotta be őt, saját magát a párt­vezetőség, pedig, mint kitűnt, meg­beszélték vele, de ő nem tulajdoní­tott ennek különös fontosságot. A termelés vonalán is, bár a tervtel­josttéssel jól állnak, vannak hibák, hiányosságok, amit szintén jó lett volna, ha közösen megbeszélnek. A pártcsoportvezetők gyenge munkájá­Sxegedi Kenderfonógyár •iaesfomójában megállja a helyét be'ölti hivatását. A csoport tagjai jó munkát végeznek, példamutatók a termelésiben, a munkafegyelem­ben. Pártrsnpurt vezetőjük büszkén mondja, nincs kitzUttük száz száza­lékon alól teljesítő egy sem. Mindannyian előre vannak már a tervteljesítéssel. Dohány Ferencné, a csoport sztahúnovis' a dolgozója például már a jövő évi július 29-i tervén dolgozik- Virágh elvtársnó mint pártcsoportvezető, maga is élenjár a munkában, már október 29-i terv-ét teljesíti. fi. pártcsoporton belül azonban nem elégszenek meg a maguk jó termelési eredményeivel. hanem segítik a pártonkívüli dolgozó tár­saikat is. Dohányné elvtúrsnő, mint sztahánovista rendszeresen átadja munkamódszerét a fialatoknak. Gyakran ott találni munkaidő után a gépek között, amint a fiataloknak magyaráz és szakmai oktatás mel­leit politikailag is neveli őket-1 Jó munkát végez Balogh Jenöné elvtársnö is, aki az alapszervezet könyvtárosa. Meggyőző agHációjá. •al elérte, hogy üzemrészük dolgo­zói közül mind többen olvassák a könyvtár könyveit. A tanulásban ls példát mutat, művezetöképzö tanfo­lyamra jár. A termelő munkában sem marad le a csoport tagjai mö. gött, bár jelenleg betegsége miatt ő az egyedüli kl lemaradt a terv­teljesítésben amit sürgősen pótol­nia keh, hogy ne essen csorba a párt csoportjukon Nemsokára megkezdődik a poli­tikai oktatás. Megkérdeztük a párt. csoportvezetőt, 6 hogyan kapcsoló­dott be az előkészítő munkába. Vi­rágh elvtársnö elmondta; már jó előro megbeszélték a csoporton belül, hogy mindannyian jelentkez­nek oktatásra. Jelentkeztek is. ket­tő kivételével. Az egyik elvtársnő Szégyenkezve bevallotta, nem tud írni, olvasni, ezért nem kapcsolód­halott be a tanulásba. Ez azonban ma már az elvtársnő hibája, de részben a pártcsoportié Is, mert még nem figyelmeztették arra, hogy ezt a hiányosságot sürgősen pótol­nia kell. Hiszen ott van, alig tíz lépésre üzemünktől az iskola, mely. bon díjmentesen munkaidő után megtanítják a betűvé "-ősre. Hódi Jú. lia volt a másik, aki nem jelentke­zett, ő minden ok nélkül kihúzza magát a tanulásból, egyszerűen kijelenti nem akar tanulni. A párt­csoport tagjainak kemény bírálat. ta| meg kellett volna mutatniok, mennyire helytelen és nem kommu­nistához méltó cz a magatartás. Szá­nton kotlett volna kérniük azt az elv­társnőtől, hogyan akar tanítani, jó népnevelő munkát végezni, ha ma. ga nem tanul, nem fejleszti politi­ka. tudását­Hiányosság a pártcsoport mun. kájábun, hogy ritkán gyűlnek össze közös megbeszélésre. Virágh elv­társnő mint mondta naponta be­szél az elvtársakkal, sőt otthonuk­ban is meglátogatja már csoport­jának tagjait, de ez nem tudja pó­tolni a közös megbeszéléseket. A párfcsoporlérlekezleten közösen be­szélhetik meg a problémákat, ja­vaslatokat hoznak n hibák kjiavítá­sára, ami megkönnyítené munkáju­kat. Helyes, hogy Virágh elvtársnö rendszercsen résztvesz a népnevelő értekezleten és így elérték azt, hogy csak nagyon indokolt esetben ma­radnak távol a párlcsoport tagjai­Igy van a különböző pártrendezvé­nycknél is. Mindenhová együtt mennek, sőt, mint pártcsoportvezető azt ia megbeszéli tagjaival, kinek milyen problémája van amit fe szó­lalásában elmond. Ezt látva a többi pártcsoport is hnsonlóan készül fel a hozzászólásokra és mind ma­gasabb színvonalúvá, rrvnd aktivab. bá válnak a tpggyülé.ek, a pártea pok üzemrészükben. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy állandó felad t a pártszerve­zet új tagokkal való erősítése. Je­lenleg négy cl van pártonkívüli dol­gozóval foglalkoznak, akiké' a jö­vöb'n tagjelöltnek akarnak javasol­ni. Munkájuk azt b'Zonyítja hogy pártcsopertialnk hatalmas segí'sé­gei tudnak pártgzerV«.H^V ceteck. de a termelésben Í3, h« « alapja'. Kossuth tudta és tanította, pártcsoportvezető he'yesen trdnyít- hogy ipar nélkül félkarú óriás a ia a párttagok munkáját és nem I nemzet. Az osztrák csapatok már a uak tudható be, hogy a párttagok ucm mitlden esetben töltik be fel­adatukat, nem törődnek a párton­kívüli dolgozók nevelésével, sőt nem egy esetben maguk is olyan párton­kívüli dolgozók uszályába kerülnek, akik sok esetben elégedetlenkednek, az ellenség befolyásának hatáséra. A népnevelők nem elég harcosak, nein elég éberek Nem léptek fel kellő eréllyel Hegedűs István, Kiri József, Gábor János, Lajkó Lajos el­len, akik kollektíván szervezkedtek az üzemben, lázították a dolgozó­kat, mindent kifogásoltak, semmivel sem voltak megelégedve A pártta­gok, a népnevelők ahelyett, hogy le­leplezték volna őket, m:nt a jobb­oldali szocdemek ügynökeit, megtűr­ték maguk kőzött és az Is előfor­dult, hogy helyeselték álláspontju­kat. Hiányos felvilágosító munká­juk eredménye, hogv megelégszenek csupán a termelésben elért ered­ményekkel és erre való hivatkozás­sal elhanyagolják a politikai mun­kát. A pártcsoportvezetők — így Péter elvtárs sem — nem mozgósít­ják a hozzátartozó elvtársakat a taggyűléseken, népnevelő értekezle­ten való részvételre, példamutatásra, á'dozatvállalásra. A hiányos pa'iti­kai munkának a következménye, hogy egyes párttagok nem tartják kötelességüknek a taggyűlésen való megjelenést és azt, hogy hfrálatukkal segítse a vezetőség és elvtársai mun­káját. Az üzemben egyáltalán nincs bírálat, a taggvűlésck csupán a párt­titkári beszámolókra szorítkoznak. A Keramit téglagyári pártcsoport­vezetök feladata, hogy sürgősen ja­vítsanak munkájukon, kövessék az olyan pártcsoportok példáját, mint Virágh Ilona elvtársnő pártcsoport­ja a Kenderfonóban, ahol, bár van­nak hiányosságok, de mégis jó mun­kát végeznek. A pártvezetőség fel­adata. hogy tőbb segítséget nyújtson a p'ártcsoportvezetö munkájához, fo­kozottabban ellenőrizze, hogyan fog­lalkoznak a hozzájuk tartozó párt­tagokkal, hogyan segítik elő az elv­társlas, kollektív szellem kibontako­zását, az elvtársi segítségnyújtás megvalósítását az üzemben. NE FELEDJÜK! Az elmúlt rendszer ncmesak a munkásokat és dolgozó parasztokat zsákmányolta kl, de nyomorúságba döntötte az értelmiséget is A tiszt­viselők nem kup.ák rendesen f.zetésükct, az Lsko'ákba való bejutás és a továbbtanulás megfizethetetlen összegekbe került. Az Írók, tudósok munkájúi sem méltányolta a Horthy rendszer. Most, nz ünnepi Könyv­bét után tanulságos idézni a nagy szegedi író, Móra Ferenc egyik le­velét, amely az író és múzeumigazgató keserves ételéről beszél. A le­vél a Szegedi Egyetemi Könyvtár kéziratos anyagából való. Hóra Ferenc levele a minisztériumhoz Méltóságos Uraml I zsugorodhatott, hogy időnkint elS­, „ , .„„ , ,' I adásokat tartottam a vasárnapi Mélységes hálával kondítom « l publikumnak (köznép, katonák, rtb.j. megttsztelő /ípye me amellyel a ta/án nem j3 haszon nÁ,kül merl gyulafehérvári sírleletekröl szóló ké Jni ,e lehe/et, őszintébben ér­gyönyörű könyvet megküldeni mél- deklődü közönséget. Ásatni termé­iáztatott - annál ,óbban esett, gzeiesm ngm lehel< tavah, próbái­mert még gondolni se mertem -a, I {am de az élelmezés nem nekem hogy méltóságos uram emlékezik 1 múvéazet abba kellett hány­még a mt furcsa kulturházunkra és 1 nom annak minden cselédjére, reám, aki, Háf as (Mgm egyik /e,e> >obb«!} csf?d mint | m6n6sá s uram wvi árai valaha. Tömörkény halála óta tel- \ munkdval az intézetben és éjjel 7 jesen egyedül vagyok - szolgám órai a s3erkesztÖ8égbcn. ötödtk éve is csak olyankor van, amikor meg 1 má h hajnali négykor alszom mOnmnM/lt 0mrAMan amh0rpm^r ' . * . • - . megmaradt egyetlen emberemet szabadságoltatni bírom, de azért a, szolgálat rendjét kilelé még eddig s'keirült fenntartanom, beleié pedig sikerült megváltoztatnom. Sok volt az eligazítani való hagyatéka a boldogult Tömörkénynek, aki vég. telen szerette ugyan az intézetet, de régi rendjéhez még apróságok­ban is makacsul ragaszkodott, vi­szont én sokkal jobban szerettem őt, mint embert, semhogy vélemé­nyem fenntartásával keserűséget okoztam volna neki. Most meg, hogy a magam gazdája lettem, minden •igyekezetemet megbénítja 'a helyzet. A képtár újrarendezésére, amely mai elhelyezkedésében több bosszú­ságot, mint örömet okoz a jóíz'ésü laikusnak is, nem bírtam paraven­tekhez való anyagot szerezni: le kel­lett róla mondanom. A régiségtárt le akartam vinni a néprajzi mellé annak folytatásául, egy szoba he­lyett háromba, úgy csoportosítva, amint mé'tóságos uram annak ide­jén tamácsolmi szives volt: el kellett halasztanom, mert nem lehet a nap­számot megfizetni. S mindenből ki­fogyván, végre arra szorítkoztam, amit egyedül végezhettem: rendez­tem a SO év óta felgyűlt, eddig lel­tárba se vett kéziratamyagot, apró nyomtatványokat, stb., és különböző várakozáson felül beütött gyűjtő­akciókat indítottam a városban. Ré­gészeti munkám mindössze arra .E FOLD LEGYEN VÁLASZTOTT TARTOMÁNYA A VÉRREL VlVOTT SZENT SZABADSÁGNAK' Kossuth Lajos tanítása 1\farx Károly „1848 hősé"-nek ne­vezte a magyar nép nagy fiát, Kossuth Lajost. Kossuth apánk — mondotta a magyar paraszt s egy évszázadon át Kossuth neve zászló, jelszó volt, a nemzet szabad­ságáért, a német szolgaság elleni harcban. Béke, szabadság, jólét, — Ezért l.-üzdött egy emberélet hosszú, har­cos évem át Kossuth I-ajos. Akkor Habsburgoknak, Jellasicsoknak, cd. roknak és ferenc józsefeknek hívták a szabadság, a béke, a boldogság el­lenségeit. Most trumanoknak, Utók­nak, adenauereknek és „köztársasági elnök uraknak" hívják őket. Hitvá­nyabbak a béke és a szabadság mai ellenségei a régieknél. De nem erő. sebbek, Ellenkezőleg. Kossuth és hős honvéd serege a rabságba hul­lott Európa terein egyedül emelte magasra kétségbeesett harc tüzében a szabadság forradalmi lobogóját. Ma a szabadság, s a béke lobogóját több mint 800 millió ember tartja magasra — és ez a győzhetetlen sztálini zászló már! — Ez a lobogó többet már nem a halálra szántak kétségbeesett hősiességét, hanem a győztesek erejét hirdeti. Ma igazunk metleff erőnk is van. Ma nincs na. gyobb hatalom a földön, mint o né­pek akarata. De éppen ezért a ma békeharcosai, a szocializmust építő szabad haza harcosai számára is tanítás és programm Kossuth taní­tása: „Én becsületes békét akarok, s mivel ezt akarom, okvetlenül szük­ségesnek tartom, hogy nagyszerű harcra készüljünk mindenekelőtt. ZJ 1 készülünk, nem fogunk meg­1 timadtafni: ha nem késtü­lünk, megtámadttLlunlc. — A gyön­gének békéje kegyelemtől függ. Az erős békéje biztosítékát önmagában hordja. A ivótól, habár óriás is. sen­ki sem fél. Az erőssel alkusznak: a gyöngének parancsolnak. Készülel­lenség több, mint gyengeség. Ké­szülellenség: biztos halál". Kossuth Lojas akkor mondotta ezeket a sza­vakat, amikor Jellasics bandája ron­tott az országra. A nemzet akkor valóban készületlen volt. A győztes forradalomnak lelt volna hivatása megteremteni a győzelem anyagi Kossuth Lajos születésének 150-Ik évfordulóiára Budapesten méltó em­léket állít a magyar nép. Képünk: a Bzoborcsoportoznt fó'alakját, Kos. suth Lajost, a nagy szJbadsághöst ábrázolja. magyar földet taposták. Vér hullott már a magyar mezőkön, de még nem voltak fegyvergyáraink. Pénz, pénz és pénz kellett volna a szabadság öntéséhez szükséges gyárakat. — A néppel s a nép ereje állal. A z elvtelen, megalkuvók ellen kl­méletlenségre tanította népét, .fiókét akarok, de a szolgaság bé­kéjét nem akarom!... Ha ez a ti po­litikátok, veletek vagyok. Ha nem ez, ellenetek!" — 1848 júliusában írja e sorokat Kossuth és e kossuthi szó évtizedeken át vízválasztó volt a magyar politikában. A nép ellensé­gei a Kossuth-ellenes táborba gyű. lelceztek, a nép barátai a kossuthi zászló alá. Az úri Magyarország rettegett még a halott Kossuthtól is. Temetésén ott volt a nép, de nem mert e szent koporsó közelébe se férkőzni a weckerlék, tissa istvánok, andrássyak, papos úri rendje. Fél­tek az urak a halott Kossuthtól is. a halott Kossuth élő gondolataitól, fél­tek Kossuth népétől. I£os8uth szegény és rab ország rab népének volt vezére. Ma a testvéri szovjet fegyverek által szabaddá tett, gazdag, boldog és szabad nép ünnepli 1848—49 hősét. A nép, mely egy évszázadon nem feledte a hajdani szabadságharcost, a nép. mely apáról fiúra megőrizte Kossuth képét, tanyákon és falva, kon egyaránt, e nép most saját ha­záját építi erőssé, megingathatatlan erőssé alkotja a földet, a hazát, a szabadságot. Még egy Világos nem köszönthet Kossuth népére, amely szabadságát négyszáz év után végre harcos háborúhoz és Kossuth üresen . is ajándékba kapta, A szobor a bu. vette át a nemzet kasszáját. Hadse. dapestl téren éppúgy hirdeti, hogy reg kellett volna és nem volt. Se gyúr, se pénz, se katona. Remény, telen helyzet. A gyávák, az árulók és az ostobák megadásról beszéltek. S mit tesz Kossuth ebben a „re­ménytelen helyzetben", „Fel, fel szabad hazánk, szabad népének ezrei" — süvít végig az or­szágon Kossuth felhívása, „A sza badság harcának népharcnak kel! lennie, akkor a nép győzhetetlen Nincs legyveg? A kasza és dzsida jeles fegyver. A lengyelek győzhe­tetlen hírű orosz seregeket tettek vele semmivé" — tanítja fegyverte­len népét Kossuth. És hozzá'át a felfegyverzéshez. Fegyvergyárakat, puskapor gyárakai épít. a nép lelke, scdésével és akaraterejével megszer. zi a hadviseléshez szükséges pénzt és megalkotja, az ágyúk, fegyverek „e föld a véren szerzett szent sza badság választott tartománya", mint ahogy hirdetik ezt Sztá'inváros ég­benyúló gyárkéménye, Néphadsere­günk jó fegyverei s ez épülő szabad haza, A békének hazánkban is biztos őre van: a Sztálin nevelte, a Rákosi vezette párt, amely valóra váltotta­Kossuth álmait: ,.Vessünk vállat vállhoz e zászló körül, legyünk mi e párt, legyünk bár kis sereg, de ha­tározott ... Legyünk, mint a sas. szárny, amely a sas testéről el nem válik, hanem küllebb nyúlik. Érez­zük és éreztessük az eret. amely e helyzetben feküszik. Tudja mea a sas teste, hogy nélkülünk, a szárny nélkül nem tud repülni, de érezze a hollók serege, hogy így együtt a sas vamtanlcl'. el s kilenckor már készen vagyok az új robotra. Hála istennek, eddig győztem ideggel és erővel, bár sza­badságon hat év óta nem voltam; de tudom, hogy vétkezem, nem ma­gam ellen, mert én már nem sokat számítok, hanem a családom ellen, amelyet cmk az ebéd idején látok. Sajnos, nem tehetek másként, mert különben éhenhalnánk. Itt engem mindenki érdememen felül becsül, pár hónapja alig birtam kitérni elő­le, hogy képviselőt ne csináljanak belőlem — a fizetésem azonban havi 300 korona. Az igazgatói méltóság­ban évi 70 koronával kapok többet, mint amennyit azelőtt kaptam. Bi­zonyos, hogy ha élelmesebb volnék és nem szemérmes koldus, kivere­kedhetném magamnak a nagyobb fizetést, a szerkesztőnek könnyű vol­na presszionálni a várost a tisztvL selő érdekében — dehát én ezt ígv fehér fejjel már meg nem tanulom, inkább agyondolgozom magam. Szó volt ugyan arról, hogy itthagyom » hivatalt és Szegedet is, igazán szi­nerukát kínáltak olyan fizetéssel, mint a Nemzeti Múzeum igazgató­jáé —, de valahogy immoralitásnak érezem most hagyni itt az intézetet, amelyben java életem elteli, amilcor nagyon bizonytalan, lehet-e embert kapni a helyemre, aki a szeretete­met is átvegye örökül. Hiszen, <t könyvtárosi állást is azért nem en­gedem betölteni, mert nem akarom, hogy hivatott pályázók hljján —> hol vannak azok most? — a nya­kamra küldjenek valami rokkant postatisztet, vagy facér újságírót aki aztán örökös koloncéul itlmaraa. De vájjon, hivatásos múzeumi em­ber fog-e pályázni — 2000 korona kezdő fizetésre? Erre gondoltam ak­kor is, amikor a „Dolgozatok"-ban igaz gyönyörűséggel olvastam (Ba­rentelki?) nagyszerű cikkét. Akárki csinálta, szívből tapsoltam neki, mert igaza van keserűségében és tá­madásában, nem véve ki a vidéki múzeumigazgatók aposztrofá'ásit sem, közéjük értve magamat is, a volt újságírót. Sajnos, nem is „volt"-at, mert hiszen a kenyerem nagyobb részét ma is az újság adja, noha annak én csak erőm és idom maradékát adom. Megbocsátja ugye méltóságot uram, hogy ilyen túlságos részlete­sen informáltam magam felöl. Jól­esett annyi esztendő után újra a régi bizalommal könnyíteni szive­men, mint ahogy a régi hálával va­gyok alázatos szolgája: MÓRA FERENC. Középiskolai beiratkozás — 1932-ben „Kedden reggel megkezdődnek a szegedi középiskolákban a beiratko­zások. amelyek rendk'vül megterhe­lést jelentenek a szülők számára A középiskolákban egy új rendelkezés szerint 35 pengő a beiratási díj, amit a beiratáskor egy összegben kell lefizetni. A beiratkozásokon . kívül szinte mego'dhatat'an gondot okoz a s/ü­lőknek a tankönyvbeszerzés. Olyan horribilis árakat kell fizetni a kö­zépiskolai tankönyvükért, amit ma szinte senki sem tud elviselni. A tankönyvek árai o'yan magasak, hogy egy kfizépisko'ába járó tanuló új tankönyveiért átlagban 50—60 pengőt kell fizetni." fDélmagyarország. 1932. szep­tember 0-1 számából). Mós'él hónao fizetés nélkül „Hódmezővásárhely város tisztvi­selői és alkalmazottal mintegy öt­százan még mindig nem kapták meg július elsején esedékessé vált járandóságukat. A tisztviselők... teg­u'óbb június elsején kaptak fizetést, tehát most már másfél hónap óta pénz nélkül állanak nagyszámú csa­ládjukkal együtt és odáig jutottak, hogy a kereskedők sem hajlandók tovább hitelezni." (A Délmagyarország 1931. Jú­lius. MUL —s—-SSÓIS

Next

/
Thumbnails
Contents