Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-07 / 184. szám

'é CSÜTÖRTÖK, 1952. AUGUSZTUS 7, A szegények írója Tömörkény István: „Kétkézi munkások" Szépirodalmi Könyvkiadó 1952 »,'A magyar földműves sze­génység legnagyobb írója Tö­mörkény" (Juhász Gyu'a). Ady Endre 191,7 szeptember vé­gén a szegcdi Korzó-moziban a Tö­mörkény emlékünnepélyen a szegedi íré nagyságáról beszéli. „Pár ver­set hoziam el Szegedre — mondolla —, hegy Tömörkény emlékére, ün­nepére felolvassam őket, ha rekedt hangon is. Tömörkénnyel nekem pöröm volt. Nem akart pöröm és most, hogy itt vagyok magamra vállalom az expiálúst, amelyet fá­radtan, betegen és bűn nélkül is oly szivesen adok meg e nagy, szép és eleven halottnak. Hűségesebb olva­sója senki som volt nálamnál. Ahogy ő látta, hallgatta és megszólaltatta a tanyai magyart, úgy ssnklsem rajta kivül. Nagyon hódolok neki, mert, nagyon •Bevetem". Azóta a hivatalos irodalomtörté, netírás vagy teljesen elhallgatva az elfelejtett írók közé sorolta, vagy pedig, mint a népi élet „a parasztos észjárás" ábrázolásának mesterét emleget te. Irodalomtörténeti köny­vekben, megemlékezésekben és érett­ségi vizsgákon is Tömörkény Ist­ván, a szegedi író. mint „népies kis­mester", mint n parasztélet nép­rajzi, irodalmi feldolgozója szere, pelt, luki közepes művészi értékű el. beszéléseiben írta meg a szegény nép éleiét. A harmincas években „Tömörkény-kultuszt" csináltak amely nagy harsonázással „fedezte fel iámét" Tömörkényt és elisme­rést kívánt azért, mert meglátta, hogy az író művei mennyire gazda­gok néprajzi elemekben. Érthető tehát, hogy Tömörkény írásaiból elsősorban a néprajz szá­mára hasznos, vagy anekdotázó el. bcszélcaeit emeliék ki s azokat kö­zölték — a többi között — az isko­lakönyvekben is. Senki nem beszélt arról, hogy a néprajzi érdekességen túl Tömörkény meglátta a feudál. kapitalista Magyarország igájában szenvedő parasztság elnyomorodott, ságát, az értekezések nem említet­ték, hogy Tömörkény kitűnő ábrá. zolója volt az osztály harcnak s nem hívta fel senki a figyelmet arra, hogy Tömörkény meglátta a vidéki munkáséletben, a kubikosok életében a munkásmozgalom, a proletárössze­fogás jövöbe mutató fényeit is. A Szépirodalmi Könyvkiadó új gyűjteménye, amely most már a má­sodik kiadásban jelent meg, új Tö­mörkényt ismertet meg velünk. Áz anelcdo'-ázö, igénytelennek tartott Tömörkény fölé új Tömörkény ma­gasodik, Az igazi, aki éles szemmel látta a szegedi szegényparaszt,rág életének egész területét, látta a ba­jokat és megsejtette a jövőt. Az új Tömörkény: vizsgálódó és kritikus, méltó a mához, méltó azokhoz az ak­kor elnyomorított kubikosokhoz, munkásokhoz, akik ma már aa or­szág vezetőivé nőttek. Tömörkény művészetének egyik legnagyobb jelentősége abban van, hogy bátran ábrázolta a szegénypa'. raszt elnyomorodottságát. „A házas­ság első éve" című elbeszélése a „bnrlrnnglakók" életének egyik moz­zanatát mutatja be: Mindszenti Mi­hály zselléren.ber kislánya haláláért büntetést kap, azért, mert nem l\ív. tak orvost. Vádolva mulatja be ez az írás is a századvég és a husza­dik század elejének kegyetlen tár­sadalmi viszonyait, amely orvosról nem gondoskodolt, de a rettenetes helyzet következményeiért a sze­génységet (elte felelőssé. Szemléltetően ábrázolja Tömör­kény az osztályharcot, a szegények és a kulákok összeütközését, meg. győzőén mulat rá a kulák. ,,á módos gazda" szegénységre törő emberte­len ségére. Pál János, a „Föld ra­gasztás irányában" című elbeszélés hőse egy éjjel lövöldözésre ébred s amikor a tettes után kutat, kiderül, hogy a merényiő a szomszéd módos gazda volt. Felesége rémüllen kér­dezi: ,,Mit véthettünk neki? — Mit vélhettünk? — mondja János. Hogy még a miénk ez a kis föld, azt vétettük neki. El aikar űzni, hogy adjuk oda, amilyen áron ké.-i. De hiszen — tör ki belőle a keserű­ség s rázza az öklét a másik tanya felé — van még is en az égben! — Jaj — csitítja az asszony — csak vigyázz! Csak ne légy semmi olyat, amiből baj keletkezik. A szegény rundig a rövidebbel húzzál Hál; hiszen igaz az — véli János". Nem kell bizonygatni, hogy Tö­mörkény István nem volt szocialista s ncm vett részt a munkásmozgalom­ban. Éles kritikai lá ásmódja azon­ban szükségszerűen vezetett el odáig, hogy meglássa a kétkezi •munkások nemzetközi összefogásá­nak tényeit és erejét (Sztrájkta­nyán), s a román és a magyar ku­bikosok összefogását saját biztonsá­guk, jobb kereseti lehetőségük ér­dekében jövőbemutató módon ábrá­zolja. A magyar kubikosok sztrájk­jára azzal fele} a. gyár igazgatója, hogy román munkásokat hív az épít­kezésekhez. A rotnán és magyar munkások azonban megismerik egy­mást és így határoznak: „Mi nem tudluk — mondja az egyik román munkás —, hogy mire hívtak ben­nünket. Mi nem dolgozunk magyar testvérek ellen. Még holnap vissza­megyünk, Csak ke,tő marad itt, az is, mert beteg". Mindez azt jelemi, Tömörkény Ist­ván nem egyszerű néprajzi ábrázo­lója volt a szegedvidqki tanyák né­peinek és a hajósoknak, a kubiko­soknak, hanem ennél jóval több: az ö írójuk volt. Nemcsak egyszerűen ábrázolta, hanem az ő oldalukon áb­rázolta a szegénységet. Soraiból le­tagadhata.Innul érzik, hogy az író a szegények mellett áll, az ő érdekü­ket képviseli s szive minden melegé­vel, együttérzéssel fordul feléjük. Különösebb bizonygalás nélkül is nyilvánv.dó, hogy az író a Pál Já­nos életére, földjére törő kulák el. fenségének vallja magát s a ma­gyar kubikosok sztrájkja mellett, a gyárossal szemben foglal állást. Ha végső fokon nem is jutott túl Tö­mörkény a kisparaszti élet látóhatá. rún, mégis az, hogy a szegedi sze­génységnek együttérző ábrázolója tudott lenni, a haladó irodalmi ha. gyományok közé sorolja művészetét. Persze, Tömörkény nemcsak a sze­gedi szegénység életét ismerte jól, hanem azzal együtt a nép nyelvét is, amelyet művészi módon alkalma^ zott munkájában. A népi beszéd magasfokú realitással jelenik meg írásaiban; nemcsak népi szókészlete gazdag, de kiválóan ismeri és alkal­mazza a szólásokat, általában a népnyelv egész területét. Fordulatos, gazdag, de mindig irodalmi színvo­nalon megjelenő népi nyelv ez. Juhász Gyula a föklműves-sze­génység legnagyobb írójának nevez­te. Mi már persze tudjuk, a magyar földműves-szegénységnek nem ő volt a legnagyobb írója. Ez azonban nem jelenti, hogy ne fogadnánk írásait sokkal nagyobb szeretettel, mint a régi rendszer hivatalosai és írástu­dói. Megbecsülésünknek egyik jele, hogy annyi esztendő után meghatá­rozzuk és kijelöljük helyét haladó hagyományaink között, de a legfőbb jel természetcsen: elbeszéléseinek most megjelent második ' kiadása, amely azt bizonyítja, a mi dolgozó, ink, a munkások és parasztok- olvas­sák évtizedekig elfelejtett elbeszélé­seit. Meg kell szívlelnünk, hogy Tö­mörkény olvasása tudásban és em­beri magatartásban is gyarapíf: erösebbek is leszünk tőle. (ö. I.) Filléres különvonat indul Gyopárosfürdőre Vasárnap, augusztus 10-dn, külön? vonat indul az Alföld egyik legszebb üdülőhelyére, Gyopárosíürdőre, 70 százalékos rendkiviili utazási ked­vezménnyel. A gyopárosi tóban a strandfürdés díja 1 forint 10 fillér, kabin 40 fillérért váltható, meleg kádfürdő pedig 2.20 és 3.20 forint. Az indulás idejével kapcsolatos min­den felvilágosítást megad az IBUSZ. Népdalok a kommunizmus nagy építkezéseiről A Szovjetunió Tudományos Aka­démiája nagy gondot fordít az egyes köztársaságok • folklórjának összegyűjtésére. Egy etnográfiai expedíció legu óbb a balti köztársa­ságokban gyűjtött össze gazdag anyagot. A balti népek új népdalai a kommunizmus építkezéseivel és a nagy Sztálinnal foglalkoznak, aki­nek szavára — ahogyan az egyik népdal mondja — „a sztyeppéken kertek virágzanak és a tajgákon gyümölcs érik". A Lett Köztársaság egyi falujában: Lierdvárdban a he­lyi énekesek nagy elbeszélő éneket költöttek a szovjet népnek a Lenin, csatorna építésénél végzett hősi munkájáról. Az Akadémia etnográ­fiai expedíciójának gyűjtése rövide­sen kiadásra kerül. A rendőrzenekar hangversenye az újszegedi szabadtéri színpadon Ma, csütörtök este fél 8 órai kez­dettel, az újszegedi szabadtéri szín­padon a szegedi rendőrzenekar hangversenyt rendez. A nagy érdek­lődéssel várt hangversenyen a ren­dőrzenekar Farkas Ferenc, RoSsini, Strauss, Krucsinin, Kodály, Lehár és Liszlova műveiből játszik részle­teket. A Rendőr Egyesület énekkara pedig Sfosztakovics, Patacsfes, Ha­csaturján és Gyöncs műveiből éne­kel. Közreműködik a Városi Tanács központi tánccsoportja. A Szegedi Rendőrhatóság dolgozói­nak hangversenye elé, melynek be­vételét a koreai gyermekek megsegí­tésére fordítják, nagv várakozással tekintenek Szeged dolgozói. Az Amerikai-Szovjet Baráti Társaság országos tanácsának nyilt levele a német kérdés megoldásáról New-York (TASZSZ). Az Ame­rikai-Szovjet Bará'i Társaság Or­szágos Tanácsa nyilt levelet intézett az amerikai néphez. A lanács fel­hívja az amerikai népet, hogy bizo­nyítsák be: együttereznek a bonni kormánnyal kötött katonai egyez­mény elleni európai tiltakozó moz­galommal és követeljék a négy hata­lom értekezletének összehívását a német' kérdfs békés megoldása érde­kében. Helyreigazítás A minisztertanács felemelte a traktorvezető és munkagép kezelő termelőszövetkezeti tagok munka­egységét" címmel közöltünk cikket 1952. augusztus 5-i számunkban. A cikk utolsó előtti bekezdése "így hangzik: „Intézkedik a határozat arról is, hogy ezeke^ a felemelt munkaegységeket visszamenőleg 1951. július hó 1-től végzet^ mun­kák után kell elszámolni.. A szöveg helyesen a köveikező: ,,Intézkedik a határozat arról is. hogy ezeket a felemelt munkaegysé­geket visszamenőleg 1952. év július hó 1-től végzett munkák után kel! elszámolni,,." A megváltozott tiszai táj A szegedi képzőművészek a Megyei Tanács pályázatára készülnék Csongrád Megye Tanácsa VB népművelési osztálya a megye kép­zőművészel között ,,Tiszti táj" címmel pályázatot hirdeted, oly'in képek festésére, amelyek a szo­cialista realizmus követelményei­nek megfelelően tudják bemutatni a megváltozott hazai tájat. Pár napja csak, hogy a pályázatot meghirdaXék, de a szegedi képző­művészek máris nagy lendülettel készülnek a kiállításra. Ez ezt mu­tatja, hogy megértetnék a kiállítás jelentőségét: tudják, alkalmuk lesz most bizonyságot tenni arról, ho­gyan alkalmazzák a szocialista realizmus alapelveit az alíöldi táj ábrázolásában. * Dorogi Imre festőművész há­rom képpel készül a kiállításra. A három kép Dorogi Imre művésze­tének fejlődésében jelentős állo­mást jelent, amennyiben azt Iga­zolja, hogy több évi kísérletezés után Dorogi Imre jelentős lépés­sel került közelebb a szocialista realizmushoz. Az egyik képen nyaraló diákokat látunk, akik a Tisza füzeseiben pi­hennek. Az egész kép gazdag szí­nekben, elömlik rajta a napfény, s mindez derűt, optimizmust sugároz a műből. A kép egyik legérdeke­sebb alakja a középen helyetfog. laló leány; egyszerű ruhájával, egy­szerű hajviseletével szemléltetően mutatja be a megváltozott 'sgyete­mi ifjúságot. A két másik, egye'őre még váz­latosan kidolgozott kép tiszai tájat ábrázol. Az egyik a Marostorok vidékéi, a másik a hosszúra elnyú­ló folyót, háttérben a várossal mu­tatja be. Ezekre a képekre is jel­lemző a színek gazdagsága, meleg­sége. Érezni lehet, hogy alkotójuk szereti, s hazájának érzi a tájat. Jánoska Tivadar festőművész, két, már majdnem kész képet fest a kiállításra. Az egyik a Rákosi Mátyás hidat mutatja be, az új hidat az egész tájban helyezve el. A kép elejém a lerombolt vasúti híd romjai látszanak: a háttérben hatalmasan emelkedik a rombolás fölé a Rákosi Mátyás híd. A művész alapos előtanulmá­nyokkal készült a mű megfestésé­re: több szénrajzot, vázlatot ké­szített. A késő délutáni időt ábrá­zoló képen a kissé sötéthatású ég­bolt mögül szinte világítva ível a híd. A második kép a szegedi Dó­zsa tszcs földjeit ábrázolja. Elő­térben hatalmas búzatábla, a kép Jobboldalán a tszcs tanyája, hát­térben a modem villanytelep ha* talmas építkezései látszanak, j A művész képeiről a következő* ket mondja: Elkészítésükkor a leg­nagyobb problémám az alföldi táj ! ábrázolása volt. Nem vaqyok aljől­, di ember, hegyes vidéken éltem eddig s most állandó nehézségek, ke] kell küzdenem. Mivel a sze­mélyes élmények nem kiemelkedő­en intenzívek, müveimben érezhető mds festők, elsősorban Tornyai Já­nos hatása. A hiányzó élményt az ö képeinek tanulmányozásából igyekeztem pótolni." Vinkter László festőművész, • Pedagógiád Főiskola rajz tanszé­kének vezetője is már majdnem teljesen befejezte a „Hajóácsok a Tiszaparton" című, a kiállításra készült képét. Vinkler László a műről a kővet­kezőket mondja: ,,A szocialista realizmus nem öncélú tájképeket követel, de — mint a szovjet mű­vészek alkotásai bizonyítják — nagy jelentőséget tulajdonit a láf­képíestészetnek. A jó tájkép meg­mutatja a táj és az ember kapcso­latát, ábrázolja, hogyan alakítja át az ember a tájat. A jó tájkép ha. zaszeretetre nevel. mert megmu­tatja az ország, a 'táj szépségeit. — A kép megalkotásához lentor előtanulmányokat végeztem. Vizs­gáltam az emberi test színeit az alkonyati napsütésben, s képeket készítettem a tiszai tájról is. En. nek szintézise a „Hajóácsok a Tiszaparton" című képem, "mely az ácsok munka utáni megbeszé­lését ábrázolja. — A véleményem szerint nem rosszul sikerült! kompozíció a mun­kások aktív segítségének az ered­ménye is. Amikor az előtanulmá­nyokhoz kezdtem, ismertettem a munkások előtt1 terveimet, ők kész­ségesen segítettek. Spontánul, irá­nyítás és külön magyarázat nélkül helyezkedtek el, minden mester, kéltség és póz legcsekélyebb lát­szata nélkül, úgy, ahogy a képen látható. A képet eddigi alkotásaim fe. len<fiős állomásának tekintem. Sokat segített Horváth Márton elvtárs emlékezetes felszólalásának tanul­mányozása ís. Megfogadtam Hor­váth elvtárs tanácsát abban is, hogy igyekeztem a kompozíciónak középpontot adni. — A megoldásban problémát jelentett a meghatározott esti idő ábrázolása. Ezt egyrészt az alako­kon visszatükröződő napfény szí­nével és a vőrösödő-kékes égbolt­tal akartam ábrázolni" fl Tnrkmén főcsatorna építői szeptember 12-re befejezik évi tervüket Moszkva: Kornyilov, a „Pravda" tudósítója beszámol, hogy a I-enin­csatorna építőinek hősies munkája önfeláldozó munkára serkenti a Turkmén főcsatorna építőit. A csa­tornaépítők fokozzák, gyorsítják a munkát a Kara Kum sivatagban. A nagy építkezés lelkes dolgozói túlteljesítették az építési és szere­lési munkák héthónapos tervét és vállalták, hogy az évi tervet szep­tember 12-re, a Turkmén főcsatorna építősét elrendelő határozat közzé, tételének második évfordulójára tel­jesítik. Ügy tervezik, hogy már az idén elkezdik kétezer hektár föld öntözését. TTj kifejezés kapott helyet a fe. , kete reakció szótárában. Az új kifejezést megyénkben először a dcszki káplán, Borsos József hasz­nálta: — „Boldog bűnök". Ügy ej. tette ki ezt a feneketlen bűnök és al. jetsságok bűzös mocsarából kicsírá­zott kifejezést kenelteljes száján, mintha a pünkösdi szentlélek eljöve­telét hirdetné meg, Mi vadította meg Borsos József deszki káplánt annyira, hogy a Icg. sötétebb korszak, az inkvizíció fegy­vertárából kölcsönözze ki a pápai „bünbocsájtó levelek" modern, for. májú szennyes alkalmazását? Mi késztette arra, hogy lemásolja a már évszázadokkal ezelőtt, az egész világ állal megvetett és leköpött módszert, amellyel erkölcsi alapot akart teremteni a nép kenyere elleni bűnök elkövetésének? Ezt is megtud. hatjuk az alábbiakban. ücszk községben a tavaszi mun­kák elvégzése után az új magyar arany, a gyapot szépen kezdett nőni. A váratlanul jöít kcső tavaszi fa­gyok beálltával azonban jórészé kl. pns-tult. Borsos Józsefet, a deszki káplánt a pusz'ulás láttán elfogta a mennyei gyönyörűség és- megmoz­gatva reakciós apparátusát, azonnal munkába kezdett: — Lám, az Isten megvert benne­teket, mert új útra'tértetek, a szo­cialista termelőszövetkezetek útjára — mondotta mindenfelé a tszcs tag­jainak. — Nem Istennek tetsző cse. lekedet ez, amit Ti csináltok — egé­szítette ki mondókáját. — Látjátok, az Isten nem szereti az újat és ez. ért fagyasztotta el a gyapotot. A deszlci parasztok azonban, úgy. látszik, nem bizonyullak jó talajnak az égi malasztok befogadására, mert Borsos József deszki káplánt, újabb. A deszki káplán „ meglepetés érte. Néhány nappal a „kegyes agitáció" után pulykavörö­sen állapította meg, hogy a deszki termelőszövetkezeti tagok a gyapotot újravetették. Fokozta dühéi, hogy a tavaszi eső után a gyapot megerő­södött. Az isteni sugallat tehát nem használt semmit, hiába közvetítette az egek ura óhaját. Űjabb nagy támadásba kezdeti te. hát et káplán. A falu fiataljaiból szervezett magának egy kis csopor­tot és motorkerékpár jávai hordozta őket, hogy még jobban megbarát­kozzék a gyerekekkel. Barátságuk odáig fajult, hogy a plébániánjj a szent kereszt tövében kézröl-kézre járt az ördög bibliája. Bűnös kár­tyajátékokra kezdte tanítgatni a fia­talokat és a „dicsértessék:'.et felvál­tották a hangos kárlyacsata kiáltó, sai. Ezekkel a lelkileg előkészített fiatalokkal indult el a napokban újból a káplán. Bejárták az egész falul, sorrajárták a házakat: — Lássátok, Isten nem ad áldást a termelőszövetkezetekre. sem pedig termeivényeitekre. Ez a bizonyítéka, hogy a gyapot magyar éghajlaton nem fog beérni! Szántsátok ki, ne hallgassatok az agronómusokra, mert akkor nem fogtok megélni. Ha ráhallgattok, nem lesz mk ennetek a télen. Szántsátok ki és vessetek mást. Mivel az isteni i *> és sugallat új­ból felmondta a szolgálatot, Borsos káplán felcsapott agronámusnak. Egyszerre érteni kezdeti az agro­technikához. Még azt is megmondta I „csalhatatlan" tanácsamai, hogy mit J vessenek a paraszt ok^A^ í vetkezeti tagok azonban felismerték, hogy a káplán megint rosszban sán. tikál és azt akarja, hogy a termelő, szövetkezet ne boldoguljon, hogy az államot megkárosítsa. így járt házról-liázra Deszk eme hírhedt káplánja az aratás megkez­désekor is. Ekkor azt beszélte tele szájjal úton-útfélen, hogy: — Ne fogjatok hozzá az aratás­hoz. Ne akarjatok okosabbak lenni apáitoknál. Hisz még zöld a gabona, el fog romlani a raktárban. De így bujtogatott Borsos József a cséplésnél is: — Ne adjátok be a gabonái. Ne engedjétek ki a falatot a szátokból, éhen fogtok veszni. — Habzott a szája az ádáz erőlködéstől. Hiába volt a, népi államunk és kenyerünk ellen uszító deszki pap­nak minden erőlködése. A természet érlelő ereje és főleg a fejlett mező­gazdasági gépek segítsége után vi­rágzik a gyapot Deszken is és, ntint ahogy a gabonát sikeresen learatták a becsületes deszki dolgozó parasz. tok ugyanúgy fognak majd hozzá a fehér arany, a gyapot aratásá­hoz is. Ez vadilotla meg leginkább Bor­sos József deszki káplánt. A vasár­napi miséken már arról beszélt, hogy a bűn viszonylagos. Vannak boldog bűnök — mondta az oltár előtt és bűnbocsánatot ígért mind­azoknak, akik ezeket a „boldog bű. nőket" elkövetik. A deszki becsületes parasztság azonban tudja, hogy mi az a, „bol. dog bűn", amire Borsos József káp. ' ín césloz, A káplán szerint ugyanig nem bűn az, ha a kulák kimegy és felgyújtja a kazlakat, vagy mint Lengyelkápolnán tették, megöli a, párttitkárt. Minden olyan bűnt haj. landó tehát megbocsújtani, amely fejlődésünket, szocialista építésün­ket hátráltatja. Ami tehát a sötét re­akció céljait szolgálja, az boldog bűnnek számít. A deszki dolgozó parasztság azon. ban már nem hisz a kétezer éves maszlagnak. A deszki szövetkezeti paraszt már megízlelte a szebb, bol. dogabb életet, amely a szocializmus, hoz vezet. Látja, hogy a szovjet élen­járó agrotechnika nyomán hazánk­ban is könnyebben boldogul ő mnga is. Tudja, hogy az ilyen papnak minden szava hazugság. Az aratás pedig a káplán minden ármányko­dása ellenére is befejeződött és utána jön a gyapot aratása. A deszki szövetkezeti dolgozók tudják a kötelességüket. TudjúJc. hogy a következő tervév építése; a boldogabb jövő építése, aminek si­kere tőle is függ. Nem ül fel tehát a reakciós papi beszédnek, hanem inkább hallgat pártunk szavára és becsületesen végzi kötelességét. A dcszki parasztok kérték, hogy az állam ne tűrje az ilyen pap mű­ködését, ne tűrje ezt a jezsuita lcört­törfalazást. Borsos József deszki káplánt azóta büntetésből egy rpá. sík községbe helyezték és alacsa. nyabb beosztást kapott. Remé'jük, hogy a működési helyén lakó dol^o'­zó parasztok éberen vigyáznak arra, hogy hasonló aljas próbálkozásokba ne kezdjen és az első alkalomrtyxl visszaverik az amerikai imperiaUz. mus „boldog bűneivel' operáló sötét­lelkű káplán, minden, ü yentrinnú EróbáJkátfa^ - - — -

Next

/
Thumbnails
Contents