Délmagyarország, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-31 / 204. szám

VASÁRNAP, 1952. AUGUSZTUS 81 5 A mezőgazdasági technikum várja a fiatalokat Tanévnyitás előtt r 'A mezőgazdasági technikum Szegeden ebben az évben új tago­zatot nyit. Ttavaly még csak ker­tészetet tanuÚak a diákok. Most öntözéses növénytermesztési tago­zat is nyílik. Az iskola felkészült a tanulók fogadására, igyekeznek minden ké­nyelmet biztosítani a tanulóknak, hogy azok gondtalanul éljenek, ne akadályozza semmi tanulásukat. A második emeleten elhelyezett kollégium bizonyltja ezt. Még ioly. nak a munkák: söprik, súrolják a folyosókat, az Ágyneműkre hófehér huzatokat húznak. Benyitunk a tanulószobába. Szép, világos terem, a nagy ablakok bő­ven szórják a napsugarakat. Min­den csak úgy ragyog a tisztaság­tól. A talon Lenin, Sztálin és Rá. kosi elvtársak arcképe: Lenin ép­pen beszél a Komszomol kongresz­szusán, arra tanítja az ifjúságot, hogy tanuljon, mert a tudás hozza meg a boldog, biztos jövót. Rákosi elvtárs ír, talán e szavakat: „A tanulásban nem a kínzó munkát látom, hanem azt a szellem! tőkét, ami később dúsan fog kamatozni." Hogyan készüllek tel d tanárok Bz új tanévre? Az igazgató elvtárs, Bognár Imre Válaszol: — Tanfolyamokon vettek részt, ahol a pedagógia legújabb mód­szertanát sajátították el. Azonkívül tantestületünk két új fanárral bő­vült. Tavaly csak óraadó tanár tanította a történelmet, most van állandó történelemszakos és ker­tészszakos tanárunk. A géptani szertárban kicsinyített munkagépek sorakoztak, katonás rendben. A blolgógiai szertárban különböző preparátumok láthatók. Hosszú, vékony üvegekben szesz­szel tartósított növényi részek, kü­lönböző íejlődési szakaszukban lé­vő állati magzatok láthatók. Her­báriumok, zöldségfélék magvaival telt üvegek sorakoznak a szekré­nyek polcain. Egyik sarokban piros drapériával leterített asztalkán mikroszkóp áll, éppen zöld mosza. tot nagyít fel. Az ablak előtti áll­Kísfilm készül a könyv finnepe előkészületeiről A híradó- és dokumentum fi'm­gyár filmet készít a könyv ünnepe előkészületeiről. A film célja, hogy rávilágítson a könyv jelentőségére, megmutassa, milyen segítséget nyújt a jó könyv a dolgozóknak e munkábán. a tanulásban, kultu­rális színvonalú emelésében. A fel. vételek során a forgatócsoport meg­örökítette a csillebérci úttörőtábor fiataljait olvasás közben. A forga­tócsoport 'agjai pénteken a buda­pesti üzemekbe látogatnak eí, ahol filmrevették a könyvtárak életét, a könyv ünnepe előkészületeit és felvételeket készítettek a könyvan­kétokról. ványon akvárium, melyben színes halacskák úszkálnak a vízinövé­nyek szerteágazó nyúlványai kö­zött. * A könyvtárban Vezekénvl Já- j nosné, magyar-orosz szakos tanár elvtársnő a könyvtárról beszél. A nyáron kormányzatunk jelen­tősen kibővítette könyvtárunkat — mondja. Kétezer könyv várja a tanulni, művelődni vágyó fiatalokat. K'nyitja a szekrények ajtaiait. Egyikben mezőgazdasági szakköny­vek vannak, másikban széoirodalmi könyvek, regények, verskötetek, i Egy szekrényben Lenin és Sztálin kötetei sorakoznak gyönyörű, bar­na kötésben. — Ezek nagyrészét most kaptuk. Van itt a tudomány legkülönbözö ágaiból... Ki mit szeret, azt olvas, tanul... A gondnok elvtárs hozza a hírt, hogy megjöttek a tankönyvek, meg a füzetek. Lám, ezekre sem kell várni íélévig, vagy negyedévig. Megkérdezzük, milyen lapokat li­zetett elő a Technikum. — Tizenöt újságot és lolyóira­tot fizettünk elő. A Iont ősibb na. pilapokat művészeti, ideológiai és tudományos folyóiratokat — vála­szol az igazgató elvtárs. Majd a gyakorlati oktatásról beszél. — Tanulóinknak biztosítottuk a gyakorlat oktatást is. 715 holdas tangazdaságunkat államunk kibőví­tette 1365 holdra. Jelentős mér­tékben gépesítettünk, hogy a nagy. üzemi gazdálkodást minél tökélete­sebben be tudjuk mutatni. A tan­gazdaság és az iskola vezetését egyesítettük, hogy a gyakorlati és az elméleti oktatás közt minél szo­rosabb kapcsolatot létesíthessünk. — A harmadik osztály gyakor­lattal kezdi a tanévet. Már a lakó­helyet előkészítettük. Résztvesznek az őszi kertészeti növények ápolá­sában és felszedésében. Főleg pap­rikát szednek, mert abból van leg. több. De termeltünk őszi káposz­tát, kalarábot, céklát stb. Ebben az évben építkezünk. — Munkáslakásokat és istállókat építünk. Jelenleg ezek a légion• tosabbak. Elbúcsuzunk az iskolától, amely­ben én is tanultam három évig. Arra gondoltam, milyen jó nekünk, fiataloknak, akik örömmel, gond­talanul tanulhatunk. Népi demo­kráciánk biztosítja ezt. S jövőre az iskolából kikerülő új agronómusok, technikusok visz. szahálálják a szinte mérhetetlen gondoskodást. (Erkij A szeg-tdi líéfizontuvészeU Itat kiállítása A Magyar-Szovjet Társaság kiál­lítási termében rendezte meg a sze­gedi Képzőművészeti Kör idei 'kiállí­tását- A kiállítás az 1950-ben ala­kúit kör hallgatóinak önálló mun­káit mutatja be. A képek és szob­rok — melyeket munkások és diá­kok készítettek, szemléltetően iga­zolja, hogy a szegedi Képzőművé­szeti Kör eredményesen valósítja meg a művészet propagálásának felada­tát. A kíállífás mindenekelőtt a muh­káshailgatók fejlődését igyekszik bemutatni. Célja, hogy a tanulók munkáit fejlődésében szemléltesse. Kiállították tehát már a hallgatók első munkáit is, hogy a fejlődés jól érzékelhető lehessen. Szemlélteti a kiállítás a hallgatóság technikai jár­tasságát is: ugyanazt a témát több­féle módon feldolgozták a hallgatók. Eiőször ceruzarajzot késztlettek, azután színvázlatot., majd pedig olajjal készítették el a képet. A kiá'Htás azonban nemcsak ta­milmánvszerű képeket, hanem önál­ló kompozíciókat is bemutat. A képek témájukban igen változatosak, bemutatják az üzemi élet nem ecv jelenetét, az úttörők táborozásának egyes mozzanatait. A tájképek is megfelelően tükrözik vissza — a kidolgozásban is — megváltozott é'etiinket. A hal'gatók a legtöbb fel­adatot tehát helyesen oldották meg. Vtovázni kell azonban arra, hogv a hallgatók he vállaljanak magukra ereiiiket meghata-ló fe'ndafokaf. A Képzőművészeti Kör cé'in, hogv ki­sebb. de jól. mlPlas-ozünri kidolgo­zott képek alkotásával nevelje a hallgatókat, nem pedig az, hogy nagy feladatokat kevésbbé jól, vagv egyenesen rosszul oldjanak meg. A hallgatóknak tehát iskolázottságunk­hoz alkalmazkodó feladatokat kell megoldaniok. Jót tükröződik a kiállított képe­ken azoknak a művészetpolitikai, művészettörténeti előadásoknak a hatása, amelyéket a Kör tanulói hallgatnak Megmutatkozik ez már a téma választásban és a kidolgo­záson is, amely szerencsésen köze­líti meg a szocialista realista ábrá­zolási módot. A kiállított képek tehetséges al­ko{ókat mutatnak. A sok jó kép kö­zül kiemeljük Kakuszi József nagy­igényű „Versenykihívás" című ké­pé, Zombori László tájképtanulmá­nyát, Rendes Vilmos „Női arcké­pét" és Karátson Edvin „Varró­leány" paszteH-tanulmányát. Kár, hogy a jólsikerült képek kis­sé összezsúfolfan és rendezetlenül kerültek kiállításra s hogy a szob­rok közül néhány túlságosan stili­zált alkotás s nem mindig szolgálja a mai igényeket. Darvas József közoktatásügyi miniszter az első tanítási napon, szeptember másodikán reggel 8 órakor üdvözlő beszédet mond a Kossuth-rádióban. A Madách-utcal általános isk ©la VI. osztályának tanulói lelke© munkával díszítik Iskolájukat a tan évnyitó ünnepségre. Megyeri Tál pajtás virágdíszeket helyez a falra, Farkas József feliratot szegsz. Ti­hanyi Zala pajtás Solincz Józsefnek segédkezik. A Gépipari technikum tanulói a gépek előkészítésével készültek • tanév megtanítására. l'ál Sándor II. éves, Krlzsán József IV. éves, Tóth Mihály, Kasza Nándor IV, éves és C, Nagy Imre II. éves i<muiók lel­kesen dolgoznak a gépek tisztításán. Hétfőn délután előadón a Pártohtatás Hasában a ssociáldemokratismusroi Propagandisláink, pártfunkcioná­riusair.ik részére igen nagy segítsé­get nyújtanak a Pártoktalás Házá­ban megrendezett előadások, ame­lyek igen fontos, a gyakorlati mun­kánkkal szorosam összefüggő kérdé­seket tárgyalnak. A Központi Veze­tőség legulóbi ülésén Horváth Már­ton elvtárs beszéde döntő feladat­ként állította elénk a klerikális re­akció és a szociáldemokratizmus el­leni harcot. A klerikális reakció aknamunkájáról, az ellene folytatott harc feladatairól az elmúlt héten hallhattunk igen értékes előadást a Pártoktatás Hazában. Most, hétfőn délulán 6 órakor fe szociáldemokratizimusról tart elő­adást a Pártoktafás Házában Pa­muk István elvtárs, a Szegedi Párt­bizottság agit, prop. titkára. Az elő­adás jelentőségét különösképpen mutatja az a tény, hogy Horváth Márton elvtárs a Központi Vezető­ség ülésén elmondott beszédében fontos feladatként állította pártunk és minden dolgozó elé a szociálde­mokratizmus elleni harcot. Az elő­adáson propagandisták és pártfunk­cionáriusok feltétlenül vegyenek részi. INDU1ÁS Irta: Somtai László Mákra Sanyinak esak a vonaton jutott eszébe először az írás, amit anyja, a kesébe nyomott, mielőtt el­búcsúztak volna. Előző este együtt ült a család, s meg az öreganyja — aki már nyolc éve nem. látott, s nem is igen szeretett beszélni —, még ö is megszólalt. — Aztán úgy ne jéirj, mint sze­gény apád harminc esztendeje, amikar bevittük a papi iskolába. — Nem, nem járok úgy — haj­togatta megnyugtatásul, pedig a mai napig sem tudta, hogy is járt hőit az apja, aki néha borús kedv­vel emlegette a paptanárokat, Reggel az'án, ahogy Nagy Julis­kával, meg Csaplár Ferivel és Ju­liska anyjával felkászálódak a kocsira, amely a vasútállomásig be­viszi őket, az anyja a kezébe nyo. mott egy megsárgult papirost. — Nézd, kisfiam, apád, aki ura­sági kocsis létére is mindig szerelte a betűt, írni, olvasni soka' szokott, tmgyta rád ezt az irásl. Ebben az áll, hogyan járt, amikor tíz eszten­dős volt, s az apja bevi'te a papi iskolába tanulni. Meghagy'a sze­gény, amikor a bika összetaposta, hogy jól őrizzük meg, s ha már megérted, adjam neked. Ez az örökséged. Zsebébe gyömöszölte, de keveset törődött vele. A feje tele volt most új képekkel és gondola'okkail. Nagy útra indul. Tanulni akar. Június ban a vizsgán kitűnően feleltek meg ők hárman, as általános iskola nyolcadik osztályos anyagából. Most hát tanulni akarnak, mennek be a gimnáziumba. Tanár, orvos, vagy mérnök lesz belőlük. Igen, új életre teszik az első lépéseket. A Makra, Nagy és Csaplár-család új ágat hajt; ők ezek az új ágacskák hárman, s a rajtuk keresztül fel­áramló nedvek vastag törzselcct duzzaszüanak majd. Mert ez a vi­lág sora, új életek, friss erök fa­leadása. A megye székhelyén még soha­sem járt, igaz, a szomszéd' falun kívül alig is valahol. Hárman ül nek a vonalban, időnkint egymás­ra néznek, ilyenkor mélyebbet lé lekzenck, de mosolyra alig fakad az ajkuk. Szorongás ez inkább, ami bennük bujkál. Milyen is lesz hát az az új élet, ami rájuk vár? Hogyan néznek rájuk a városi gyermekek, akikről eddig keveset tudtak. Szóbaállnak-e majd velük, a falusiakkal? Mellétünk kukoricatáblák mara­doznak el. Kissé fonnyadtak, úgy látszik, erre kevés esett. Aztán szőtök. Végeláthatatlan szőlők és gyümölcsösök. Őszibarack, dió. Te­le terméssel. Egy nagyobb állomáson másik vonatra szállnak óit Vidám fiata­lok közé. Nagyobbacskák, s ahogy rövidesen megértik, diákok, diák­leányok ök is. Tele velük a kocsi, de vidám hangjuk harsogása és meleg kacagásuk szinte feszegeti a kocsi falát. Sztálinvárosból jönnek. Feketék, egészségesek, ömlik belő­lük az élmény. — Képzeljétek, hogy kapkodott a Tamás, amikor vasárnap reggel nem találtá a cipőjét! A Gyuszi dugta el... A másik sarokban fehérfogú le. ány vitte a szót, — Az első napok után nem vesz­tettük el a kedvünket. Nahát, ha a Vajda-brigád termelni tud 112 szá­zalékot, mi sem maradhatunk 100 alatti Nem mondom, verejtékez­tünk, de mennie kellett! A harma­dik héten mi győztünk. 131 száza, lék let fi Az egyik obiaknál két komoly, arcú fiú vitázott, hogy mit vegyen a 160 forinton, amit keresett. — Nekem ruha kellene. Képzeld, milyen boldogság less először fel­húzni azt a sötétkék ruhát, amit az én kezem munkájával kerestem!... Makra Sanyi feje zúgni kezdett. Ezek volnának a városi gyerekek? Ezek dolgoztak a nyáron, akárcsak ö! Igaz, ő kapált meg markot sze. dett, de kenyeret kereseti, akár ezek, termelő munkát végzett. Még jobban elámult az ál'omá­son. Zenekar játszott, a sztálinvá­rosiakai üdvözölték, szónok is volt, aztán átad'ák a szülök ölelő kar­jaiba. Ekkor odalépett hozzájuk két vörösnyakkendős úttörő, — Pajtások, ti a Dózsa-kollégi­umba jötte'ck? A gimnáziumba. Bokádról jöttök, ugye? Titeket várunk. Adjátok ide a csomagokatl Hiába szabódtak, hogy ők viszik, nem adják, kivetüék a kezükből, egy kiskocsira tették, ahol már volt egy csomó holmi. Mert kiderült, hogy a htit ügyes pajtás, vagy tíz­tizenkét leendő kollégistáit kifo­gott as utasok kösül^ - • — Itidu'junk, pajtások, mert ki­hűl a pörkölt!. .. • Makra Sanyi sokára tudott el­aludni. Feszíteüte fejét a sok átél élmény. Különösen két dolog fur. ká-Ua. Az egyik az apja levele volt, amelyet lefekvés előtt mégis elol­vasott, A másik meg az, hogy as épület ugyanaz a papi gimnázium épülete, amelybe harminc éve as apját is behozták. Igaz, hogy eb­ben a szobában, az ö ágyuk helyén akkor papi társalgó volt, az apja meg egy csiznvadb családnál aludt az olajt a három hónap alatt, amíg gimnazista volt. De a tantermek, ahogyan vacsora közben egy nagy. diák mesélte, ugyanazok, mint ak­kor. A vacsoránál különben volt alkalma meggyőződni, hogy a kol­légium lakói csupa hozzájuk ha­sonló falusi meg munkás gyerek. Félálomban is folyton az apja álul naplószerűen írt levél egyes részleteit látta. Lá'ta apját ugyan­ezeken a lépcsőkön, folyosókon, díszteremben. Látta Cserna tancrr urat, aki a sekrestyében felpofozta apját, mert elkésett a ministrálás­ról, amihez semmiképen sem füll a foga. Aztán látta öt a tanterem­ben, ahol minden gyermeknek meg­volt mindemiféle felszerelése, finom körzője, különféle háromszögvonal­zója, fém szögmérője, csak neki nem. Mert öt az édesanyja 3 forint 50 krajcár zsebpénzzel hagy'a itt, amikor szeptemberben behozia a esizmadiáékhoz. Elképzelte, ahogy az apja könnye ráhullott a legelső rajzára, amelyen piros ceruzával vastagon írva ez állt: Hát téged honnan szalasztottak?!. .. Hon­nan szalasztották? Hát onnan sza­I lasztották. ghol belegebedf az em­ber a robotba, s ahol megunta vég­tére, hogy mások kapcairomigya le­gyen, s ha a maga élete már oda­volt is, megpróbálta legalább a gyermekéi megmenteni... Honnan szalasztották? Onnan, ahol a ke­nyéNercmtö Jánosok minden év­ben új magot vetnek és aratnak... Makra Sanyi álmában végigszen­vedte a; apja három hónapját, amit ebben a vastagfalú épiUo.ben átélt. Izzadtan ébredt, és a marka ökölbe volt szorítva. As ablaknál állva munkába siető munkásokon akadt rne-g a szeme. Azokon, akik az agyontaposott ap­ja helyéül odaütöttek. Makra Sornyi tudta: most másképp kell ütni. S hogy miképpen, azt hamarosan lát­ni kezdte. Gyorson megmosakodott, öltözkö­dés, reggeli, s be a dísz'erembe. Kdlfelényílt ifjúerdő fogadja őket, elsősöket, a nagyobb, öregebb diá­kok mosolygó arca, harsány éljene. S ök negyvenen, az újoncok, piruló arccal állták ennek a szeretetnek a melegét. S aztán a beszédek. Mindenegyikben megemlékeztek ró­luk, de különösen az igazga'óé volt okos és megindító. Utána be a tantermükbe. Vado­natúj könyvhalmaz várt rá a pa­don, vonalzók meg a fém szögmérő is. Megint az apja levele julott az eszébe, és sírni szeretett volna. Most nagyon szerette volna, ha él­ne az apja, itt volna mellette, a ke. zét fogná, és odavinné ragyogó, hálás szívvel Sztálin elvlárs képe áld, amelyik a falon éppen vele szemben van, s amelyik mintha reá mosolyogna. De így csak oldalt, nyúlt, és Csaplár. Feri kesét szőri­togn mesk

Next

/
Thumbnails
Contents