Délmagyarország, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-01 / 101. szám

Liuonsm Éljen május 1 — a békéért harcoló népek seregszemléje, a proletár nemzetköziség nagy ünnepe! V.. AZ MDP CSONGRADMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN A K LAPJA­VIII, ÉVF. 101. SZAM. ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1952. MÁJUS I. A BEKE EGYSEGES SZTÁLINI FRONTJÁN 1889-ben a szocialisták párizsi kongresszusán a nemzetközi pro­letáriátus elhatározta május l-nek, mint a munka ünnepének megün­neplését. Hatvanhárom eszten­deje ennek. HatVanháromszor ol­vadt el a hó és virágoztak a má­jusi fák. Azóta egyetlen május 1 nem volt, 'hogy a munkásosztály ne ünnepelte volna meg a mun­kának e harci ünnepét. Nem jám­bor kirándulások, nem majálisok, vagy söröződélutánok voltak a régi május elsejék, hanem a munkás Zászlóaljak, munkás hadosztályok tüntető felvonulása a tőke ellen. Az ünnep jelentőségét, a munkás hadsereg erejét mérhetetlenül megnövelte az, hogy ezen a na­pon Moszkvától Washingtonig, New-Yorktól Sanghajig, a jeges Északtél a napperzselte déli siva­tagokig, mindenütt vörös zászlók alatt, pirosló arccal csatasorba álltak az elnyomottak, a szabad­ságért. 1 „MInd nagyobb területeket önt el a munkásmozgalom óceán/a: újabb országokat és államokat áraszt el Európától és Amerikától Ázsiáig, Afrikáig és Ausztráliáig", — írta Sztálin elvtárs egy ember­öltővel ezelőtt. A sztálini 6zavak azóta valósággá váltak. A mun­kásmozgalom óceánja, mint höm­pölygő áradat', elárasztotta az egész világot és ellenállhatatlan erejével magához vonzotta mind­azokat a dolgozókat, akik becsüle­tesek, öntudatosak és bálrak, akik az emberiség érdekében harcba Bzállnak a szolgaság ellen. Harci tüntetések voltak a régi május elsejék az egész világon, nálunk, Magyarországon is. Kürst­ner Jakab e'vtárs, az első magyar­országi május 1-én a munkások nyomorúságáról és harcáról ezek­kel a szavakkal beszélt: «... a hetenkénti egy napi pihenőt sem akarják a munkásnak megadni. Hát annyira jutottunk a civilizá­cióban és a humanitásban előreha­ladott korunkban, hogy a tőke, a magánspekuláció érdekében a mun­kás életereje, egészsége és családi élete mint értéktelen, hitvány rongy védtelenül legyen kiszolgál­tatva? Ki adhat erre jogot?! Nem kérdik, hanem jogukká teszik, mert nem akadályozza őket senki és a munkás mindezzel szemben védte­len maradjon továbbra is?l Nem maradhat! Ha védtelenül akarják hagyni, ne engedje!" A földmű­velő munkások megbízottá, Vági György és Kun István innen a Vi­harsarokból, igy számollak be a Népszavában a földmunkásnép sa­nyarúságáról: „Vannak crtt csalá­dok (a Viharsarokban, szerk.) hol a kenyér is hiányzik és ehelyett pattogatott kukoricát esznek." Az első május elsejék után a burzso­ázia vad rémülelének az akkori új­Ságok is hangot adtak. A Buda­pesti Hirlap például ezt írja: „A tőzsdéket remegés lógta el, mert az iparos vállalatok részvényei bi­zonytalanokká váltak: hiszen nem tudhatja senki, milyen veszteséget fognak szenvedni a társulatok, ha kiüt a sztrájk, ha nem teljesítik kötelességeiket, ha a munkabérek felemeltetnek és a munkaidő le­szállíttatik, szóval a termelés ke­vesebb lesz és drágább". A Pesti Hirlap továbbfejti a burzsoázia ré­mületét: „Ha a munkásosztály el­érné a napi nyolc órai munkaidőt (s hozzá még hetenként egy végben 36 órai pihenést), ez a gyárakban, bányákban és iparvállalatokban fekvő tőkék legtöbbjére halálos csapást mérne". A tőkések rémü­letét követte a tőkések kegyet­lenkedése. Csendöratak dübörgött, sortűz dörrent, lovasrendőrök gá­zoltak a tüntető munkások közé, s az eltiltóit vörös zászlók helyett', a nyinkások kiömlő vére festette pirosra a május elsejét. így volt ez nálunk. S így van ez még ma is a rab országokban. Azokban az országokban, ahol még a tőke járma a'att nyög a munkások sok­milliós hadserege. Ott még min­dig „vadul ölet az úrhad". Ott az elnyomott népek számára a má­jus 1 még a jövendő reménység záloga. A vér, amelyik ezen a na­pon folyik Koreában, Vietnámban, Malájföldön, vagy a francia csend­örök szuronyálöl kiömlő francia munkás vére, a munkásosztály nemzeiközi szolidaritását pecsételi meg. Mi, magyarok, a testvéri szov­jet fegyverek segítségével, tesi­vérproletárok hős áldozatával sza­badok vagyunk. Szabadok, s ha­zánk új tavaszán diadalmasan leng már a májusi vörös zászló. De fel­téllenül emlékeznünk kell e vi­dám május elsején a hősökre, akik­nek vére itt folyt! el néhány év­vel ezelőtt, a vásárhelyi, makói, szegedi, 6zentesi földek porába. Emlékeznünk kell, hogy míg mi a szabaddá tett nemzet újonnan lei­avatott gyárakkal, csecsemőottho­nokkal és új iskolák ezreivel ün­nepeljük május elsejét, addig a világ másik részén még él az a fenevad, amely nem is olyan ré­gen bennünket ls nyomorban tar­tóit: a kapitalizmus. Nem feledhet­jük el, hogy míg ml építünk az emberért, ők, az imperialisták a pusztulásra ítéltek hazárd rémületé­vel új háborúra szítanak. Hatvanhárom év telt el a legelső május elseje óta. A kapitalizmus ré­gebben egységes és mindent átfogó rendszere megszakadt. Harminc év­vel ezelőtt a szocializmus győzles forradalma a cári Oroszországban az egész világ proletárjai előtt megvilágította az utat. S ma már a forradalom győztes népének, a Szov­jetuniónak segítségével nyolcszáz millió ember járja a béke, a szocia­lizmus útját Sztálin vezetésével. A második világháború után Lengyel­ország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország. Bulgária és Albánia dolgozói a sztálini segítséggel és tá­mogatással győzelmesen építik a szocializmust. Felegyenesedett a nagy kínai nép, lerázta magáról az amerikai imperialisták s a belső re­akció bilincseit. A Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban és Kínában a dolgozók állandóan eme­lik az ipari és mezőgazdasági ter­melés színvonalát, emelik a nép jó­létét. Hatvanhárom évvel ezelőtt a kapitalizmus sötét éjszakája feküdt rá a világra mindenütt. Ma a föld kétmilliárdnyi lakosa közül nyolc­százmillió építi szabad, békés hazá­ját, példát mutálva ezzel a még el­nyomott népek dolgozóinak. A kom­munisták nagy pártjának, Lenin­Sztálin pártjának vezetésével a szovjet dolgozók sikeresen valósít­ják meg a kommunizmus építésének sztálini programmját. A Volgánál, a Donnál, a Dnyeper és 3<z Amu­Darja mellett épülnek * világ leg­nagyobb vízierőművei. Épül a Vol­ga-Don csatorna, a Turkmén főcsa­torna, a délukrajnai és az észRikkri­md csatorna. Álalakttl a sztyeppéik és sivatagok természete. A sivó homo­kon, ahol tegnap még sakál üvöltött, holnap majd narancsligetek pompáz­nak. Kínában, ahol évente millió­számra szedte halálos áldozatait a tüdővész éa az éhség, egymásután emelkednek a munkásszanatóriumok. Csupán Északkelet-Kínában, ahol a felszabadulás előtt egyetlen munkás­szanatórium sem működött, 24 mun­kásszanatórium szolgálja a dolgozók egészségé^ Az elmúlt év alatt több mint 200 millió felnőttet és gyer­meket oltottak be Kínában a fer­tőző megbetegedések ellen. 'A cse­csemőhalandóságot jelentős mérték­ben csökkentették. Eddig több mint egymillió gyermek kapott BCG ol­tást. Vietnámiban, ahol Ho-Si-Min vezetésével hősi harcot folytat a nép a francia imperialisták ellen, ugyanakkor harcot folytatnak az írástudatlanság ellen is. Harcol és tanul a nép Vietnámban. Lia Van Ku 14 éves fiú az iskolapadból je­lentkezett összekötőnek egy parti­zánkülönítményhez. Sok csatában vett részt. S nemrégiben —16 éves korában — ,,a harcosok példaképe" megtiszteltető elnevezést kapta. Ez­zel szemben ,,a büszke Angliában" nemrégiben tartották a brit tanítók országos szövetségének konferenciá­ját, ahol T. R. Gibson annyit kért alázatosan a kormánytól, hogy leg­alább a fegyverekre és az iskolákra fordított összegek közötti eddigi arány fenntartását hagyják meg. Ez az angol tanító rámutatott arra, hogy Angliában egy év alatt 161 millió font-sterlinget költöttek hadi­célú építkezésekre (osak építkezések­re), ezzel szemben 1947 és 51 kö­zött csupán 94 millió font-sterlinget Munkahőstettekkel avatjuk győzelmi ünneppé június 1-ét, a megyei béketalálkozó napját! — fogadták meg éliizemavató ünnepségükön az Újszegedi Kenderszövó dolgozói, akik örökös tulajdonosai lettek az élüzemzásztónak Nagy célt tűztek maguk elé há­rom hónappal ezelőtt az Újszegedi Kenderszövögyár dolgozói. Amikor egymásután kétszer elnyerték a büszke élüzem kitüntetést, meg­fogadták: úgy dolgoznak, hogy ez a kitüntetés harmadszor is az övék legyen, úgy végzik munkájukat, hogy mindörökre birtokukban ma­radjon a jó munkál' hirdető vö­rösselyem lobogó. Nagy öröm érte két nappal ezelőtt az üzem dolgo­zóit. Ekkor tudták meg, 'hogy fo­gadalmukat sikerrel valóra váltot­ták, egymásután háromszor el­nyerték az élüzem kitüntetést, ami azt jelenti, hogy a legjobbak ju­talma, a könnyűipari minisztérium zászlója örökké a tulajdonukban marad. Nagy ünnepünk, a nyolcadik 6zabad május 1 előestéjén gyűl­tek össze a dolgozók az üzem kul­túrtermében, hogy átvegyék ki­tüntetésüket, ünnepelhessék azt, hogy ők a len-kender szakma leg­jobb üzeme. Ezt hirdette a kul­túrműsor, melynek keretében a Szegedi Nemzeti Szinház élvonal­beli művészei, Szabadi István, Kol­lár Lívia, Olgyaii Magda, Ambrus Edit, Surányi Magda és Köles Zol­tán, valamint az üzem népi tánc­csoportja szórakoztatták a dol­gozókat. Legméltóbban késxüHeh májusi megünneplésére Lent az üzemrészekben még a május 1-i versenyszakasz minél nagyobb eredményeiért küzdöttek a dolgozók, amikor a mikrofon elé lépett Garai Ernő elvtáre igazgató és megnyitotta az Újszegedi Ken­derszövó dolgozói számára örökké felejthetetlen ünnepséget. Elsőnek Biczó György elvtáre, a Szegedi Pártbizottság küldötte üdvözölie a győztes üzem dolgozóit, s Csongrád megye valamennyi kommunistája nevében kívánt további 6ikereket', jó munkát. — Az Újszegedi Kenderszövő­gyár dolgozói a legméltóbban ké­szültek fel a nyolcadik 6zabad má­jus 1 méltó megünneplésére — mondotta beszédében — Bebizonyí­tották, hogy jól állanak őrt ha­zánk déli határán, közvetlenül a pár kilométerre acsarkodó, tilóista gyilkosok szomszédságában. Biczó elvtárs beszélt azokról az eredményekről, melyek lehetővé tették ennek a kitüntetésnek el­nyerését, lehetővé tették azt, hogy az Újszegedi Kenderszövő­gyár háromszor egymásután és ilymódon véglegesen elnyerje az é'üzemnek kijáró zászlót, melyet méltán visznek büszkeséggel a. mai harcos seregszemle alkaimá­vail a menetben az üzem dolgozói, I07.3 snánalékra teljesítették tervüket Garai Ernő elvtárs igazgató vá­zolta ezután azt az utet, melyet megtettek addig, amíg ennek a ki­tüntetésnek háromszoros tulajdo­nosai lehettek. — Eredményeinket a verseny tette lehetővé — mondotta. — A verseny, amely olyan méretekben lángolt fel üzemünkben, most az ötéves terv döntő évében, mint eddig még soha. Jelentős mér­tékben túlteljesítettük, mind már­cius 9., mind április 4., valamint május 1. tiszteletere tett fogadal­mainkat, s első negyedévi tervün­ket 107.3 6zázalélkra teljesítettük, ami országos viszonylatban a leg­jobb eredmény a mi iparágunkon belüL „Ne pihenjünk meg babéralnkon I* Garai elvtárs részletesen ele­mezte az eredmény összetevőit, Mig az év elején 62 szlahánovis­tája voll az üzemnek, addig ma már 80-ra emelkedett a 6ztaháno­visták száma. Nagy problémát je­lentettek négy hónappal ezelőtt a 6zaz százalékon alul teljesítő dol­gozók. A Rőder-mozgalom ered­ményeképpen a száz százalékon alul teljesítő dolgozók 6záma az előbbi sokkal magasabb számról márciusban 23 százalékkal csök­kent. — Nem 6zabad tehát megpihenni habárainkon — hívta fel a dol­gozók figyelmét befejezésképpen az igazgató —, hanem arra kell törekednünk, hogy a jövőben még a mostaninál ie nagyobb eredmé­nyeket érjünk el, s az élüzem­avaitó ünnepség állandósuljon há­romhavonkint üzemünkben. Átadják őrüküs tulajdonul nj élüsem-aásslót Farkas Károly elvtárs a könnyű­ipari minisztérium len-kender fő­osztálya nevében köszöntötte az Újszegedi Kenderszövő dolgozóit, Bali Ferenc elvtárs pedig a Tex­tilszakszervezet nevében mondott köszönetet a jó munkáért. Ezután adták át örökös tulajdo­nul a könnyűipari minisztérium vándorzászlaját. Leírhatatlan lel­kesedéssel köszöntötték a dolgo­zók ezt az ünnepélyes pillanatot, s mikor kibomlott a lobogó sely­me, a percekig tarló taps arról be­szélt, hogy az Újszegedi Kender­szövő dolgozói a jövőbea is mél­tók akarnak maradni éhhez a tüntetéshez. ki­Még Jobb munkával késvülünk Június l-re, • megyei béketalálkouó napjára Ezt az akaratot pár perc múlva a dolgozók egyenként is szavakba foglalták, amikor Garai elvtárs ki­osztotta a legjobbaknak a jutalmat. Négy dolgozó kaptla meg a szta­hánovista jelvényt. Az egyik szta­hanovista jelvénnyel kitüntetett dolgozó Császár Imréné szövőnő, a jutalom átvételekor lelkes szavak­kal fogadta meg, hogy június el­seje, a megyei béketalálkozó tisz­teletére 172 százalékra fokozza a teljesítményét. Ugyancsak a megyei béketalál­kozó tiszteletére tett felajánlást Tóth Margit sztahánovista okle­véllel kitüntetett szövőnő is, aki megfogadta, hogy termelési ered­ményét 140 6zázajlékra fokozza. Ezután szinte valamennyi kitün­tetett és megjutalmazott dolgozó felajánlást tett a megyei béketa­lálkozó tiszteletére, sőt olyanok is akadtak, akik még távolabb, au­gusztus 20-ig tekintettek. — Jobb munkával akarunk ké­szülni a megyei béketalálkozóra — mondotta Kenderes! Erzsébet sztahánovista oklevéllel kitünte­tett szövőnő és megfogadta, hogy két gyengébb teljesítményt elérő dolgozótársát fokozottan segíti június l-ig, s a minőségi munkáját 100 százalékra fokozza. A 6-os szövőparti 3000 forinttal jutalmazott dolgozói úgy akarják méltóképpen ünnepelni a béketa­lálkozót, hogy harcba indulnak a sztahánovista csoport címért, s augusztus 20-ig el is érik ezt az eredményt. „Kövessétek példánhat Im Az Újszegedi Kenderszövő dol­gozói a béke melletti impozáns tüntetéssé változtatták tehát győ­zelmi ünnepüket. Elindították Sze­geden azt a mozgalmat, melynek célja, még jobb eredményekkel, a második tervnegyedév 6Íkerrevite­lével köszönteni június elsejét, a béketalálkozó napját. Az Újszegedi Kenderszövő dolgozóinak célkitű­zése az, hogy június elsejéig be­biztosítják a második negyedévi terv 6Íkerét. Eninek a célkitűzés­nek a követésére szólítják fel Szeged, de az egész megye vala­mennyi dolgozóját és a célkitű­zés sikerrevitelével bizonyítják: nem méltatlanul lettek örökös tu­lajdonosai az élüzem-zászlónak. fordítottak iskolák létesítésére. Ez az angol tanító felszólalásában ki­fejtette, hogy egyetlen repülőgcp­anyahajó árán 30 középiskolát le­hetne építeni, 18.000 gyermek ta­nulhatna. Egy torpedóromboló épí­tési költségeiből harminc, egyenként 500 tanulót befogadó elemi iskolát lehetne építeni. Egy golyószóró árá. ból 30 iskolás gyermeket el lehelne lótni tankönyvekkel. Ezzel szemben a fegyverkező s a háborúra készülő Angliában ma több mint hatezer tanár munka nélkül van, ugyanak­kor 40 ezer tanítóra és tanárra len­ne szükség az angol iskolákban. Erre viszont az angol költségvetés­nek „nincs fedezete". „Nincs fede­zete" az amerikai költségvetésnek sem, ahol az összes iskolaépületek fele alkalmatlan tanításra. Ameri­kában, a világ leggazdagabb tőkég államában „nem telik" iskolaépítés­re. Hogy is telne, ha költségvetésé­nek 70 százalékát fegyverkezésre, az új háború előkészítésére fordítja? Évszázados elnyomatás, az ember, telen szolgaság és kizsákmányolás világából nyolcszázmillió ember kilá­bolt. köztük a mi felszabadított ma­gyar népünk is. Balázs János ..at és fél holdas mindszenti dolgozó pa. raszt a Viharsaroknak írott levelé­ben így írt a múltról, a régi május 1-ről: ,fEgy héten, ha két pengőt megkerestem és volt olyan időszak, hogy feleségem nem tudta a gyere­keket beíratni az iskolába, mert há­rom gyerek után három pengő be­iro.iási díjat köveleltek. Volt olyan időszak is, hogy hetelrig dolgoztunk és mikor például a lillafüredi útépí­téstől elbocsátottak bennünket, 12 pengőt még követeltek tőlünk. Ez a keserves mult arra tanított meg en* gem, hogy még jobban megszeres­sem, még jobban megbecsüljem a jelent és minden erőmmel azon igyekezzem, hogy elősegítsem a még jobb, még boldogabb jövő építését. Hat és fél hold földemen úgy gaz­dálkodom., hogy a többlermclést szolgálom". Orosz Imre, a levelényi állami gazdaság dolgozója arról ír, hogy már 1921-ben a bányászok kö­zölt akarta ünnepelni május 1-ét. ,,Én is közöttük voltam — írja 'eve­lében —, azonban nemigen tehet­tünk még néhány lépést sem, ami­kor már kivonult a csendőrség, ka­tonaság. Körülfogott bennünket, nem engedték megtartani az ünnepet, sőt sokat közülünk letartóztattak''. A megye dolgozói, ipari munká­sok és dolgozó parasztok nem felei­tik a régi május elsejéket és tud­ják, hogy a mi békés májusi ünne­pünk is harc. Harc, része a világ eddig ismert legnagyobb méretű szervezett küzdelmének a békéért. Felszabadult munkásak, magyar, csehszlovák és kínai dolgozók épít­ve, alkotva védik a békét. Sopron­tól Sanghaiig tudósok, mérnökök, orvosok, munkások százmilliói dol­goznak az ember boldogságáért. S a világnak másik részén egy ma­roknyi kapitalista, néhány bankár, a^ tudomány néhány árulója visszá­jára fordít mindent, amit az embe­riség több mint kétezredéves tudo­mányos fejlődése során elért. A ko. lera-baktérium tudományos felfede­zését az ellene való védekezés he­helyett a kolera tudatos elterjeszté­sére használják fel. Az amerikai gyárosoknál törvénybe iktatták az emberek módszeres irtását. De e 63. május elseje a legelsőtől abban kü­lönbözik. hogy a világ békét akaró, szabadságot vágyó emberei együt­tesen. elég erősek ahhoz, hogy kihar­colják a bekét. Elég erősek és ön­tudatosak ahhoz, hogy a világ min­den részén, így a mi hazánkban is leleplezzék a baktériumháború, az imperializmus ügynökeit. Ezen a napon az egész világ becsületes em­berei egyemberként kiáltják: jaj annak, aki a békére emeli kezét. Sok milliónyi május elsejei tün­tető erősíti meg Sztálin elvtársnak az amerikai lapszerkesztők kérdé­sére tett kijelentését: „Kérdés: Közelebb van-e most a harmadik világháború, mint két vagy három évvel ezelőtt? Válasz: Nem. nincs közelebb" — válaszolta Sztálin elvtárs. „És nem is akarjuk, hogy közelebb "le­gyen" zúgják rá a világ népmilliói. Az elnyomott népek fegyverrel, sztrájkkal, a szabad országok bol­dog népei pedig a munka új győ. zelmeivei erősítik a népek egysén ges, sztálini honiját,

Next

/
Thumbnails
Contents