Délmagyarország, 1952. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-10 / 84. szám

CSÜTÖRTÖK. 1952. ÁPRILIS 10. 3 A Loy-mozgalom eredményei serkentsék még jobb munkára a Ruhagyár dolgozóit [Alig pár hónapja hangzott el Loy Árpád Albert-telepi frontmes­ter kezdeményezése: „Termelj ina többet, mint tegnap!" Az eredmé. nyék, amelyeket azóta elértünk, újabb munikahöstetteikre ösztönzik az ország valamennyi dolgozóját­A felhívás óta az ország valameny­nyi üzeme magáévá tette Loy elv­társ kezdeményezését. Bár kezdet­ben voltak olyan dolgozók és nem egy üzemvezető, akik azt mondták hogy ezt a mozgalmat náluk, az 5 munkaterületükön nem lehet hasznosítani, ez csak a bányászok, ra vonatkozik. Azonban amikor láttáik, hogy az építőiparban csak. ügy, mint a különböző textilüze­mekben eredményeket szült a Loy­mozgalom, egyöntetűen csatlakoz­tak a „Termelj ma többet, mint tegnap!" mozgalomhoz. Ilyen üzem volt a Szegedi Ru­hagyár is, ahol a dolgozók döntő többsége csak február végén, már. cius végén csatlakozott Loy elv. társ kezdeményezéséhez. Ma azon­ban a dolgozóknak több, mint 90 százaléka eredményesen küzd a „Termelj ma többet, mint tegnap!1' mozgalom sikeréért. Vállalták a dolgozók, hogy a többtermelés Szem előtt tartása mellett 99-9 szá­zalékos minőségi munkát végeznek. Az eredmény nem is maradt el. Az üzemrészek termelési grafikonja egyenletesen ível felfelé. Nemcsak az üzemrészek termelési eredménye növekszik állandóan, hanem a dolgozók egyéni teljesít­ménye is. így emelkedett például a legutolsó dekád értékelésénél Du. dás Pálné teljesítménye, aki' már. cius 25-én 92 százalékra. 26-án 110 százalékra. 27-én 141 Százalékra, 28-án 199 százalékra, 29.én 226 százaiélíra. 31-én 244 százalékra, Klubicza János 25-én 130 százalék­ig- 26-án 135 százalékra 27-én 195 százalékra. 28_án 200 száza, lékra, 29-én 210 százalékra. 31-én 214 százalékra. Bárdos Júlia 25-én 96 százalékra, 26_án 100 százalék­ra, 27-én 152 százalékra, 28-án 200 százalékra. 29-én 220 százalékra, 31-én 224 százalékra emelte terme, lését. Sokáig sorolhatnánk azoknak a ruhagyári dolgozóknak neveit, akil; naponta többet és többet termel, nek. Vecsernyés Etel elvtársnő is március 25.én 96 százalékot ter­melt, míg március 3l-én termelési eredménye 250 százalék felett vob­Virágh Mihály március 25-én a 110 százalékos teljesítményét 31-ig kétszeresre emelte. Minek tudható be. ho-gy ilyen rövid időn belül — hiszen mind­össze hat napot vettünk figyelembe — ilyen nagy mértékben növeke­dett a dolgozók teljesítménye a Szegedi Ruhagyárban? Elsősorban annak, hogy a mű­szaki vezetők, népnevelők segí'sé­gével úgy szervezték meg a ver. siein ymozgalmat, hogy egyáltalán nincs a termelésben egyenetlenség. Okultak Gerő elvtárs beszédéből, megértettek milyen káros kihatás­sal van az üzem életére a termelés hullámzása, amely a hónapok első, illetve utolsó napjaiban tapasztal, ható. A műszakiak megteremtettek minden előfeltételt, hogy a dolgo­zók túlteljesíthessék tervelőirány. zatukait. Ebédszünetekben a teremmeste­rek kiselőadásokat tartanák, meg­magyarázzák milyen jelentősége van minden egyes százalék emelke­désnek. A másik igen döntő segít­ség: a dolgozók szakmái tovább­képzése. Különösen a termelés parancsnokainak — a mestereknek, szalag.vezetőknek a szakmai to­vábbképzésére fordítanak nagy gondot. Nem utolsó sorban köszönhető ez az eredmény az üzem népneve­lőinek, akik fáradhatatlanul har­colnak a dolgozók politikai azínvo. nalánflk emeléséért. A ruhagyári népnevelők naponta beszélgetnek a dolgozókkal. Elmondják, hogy a nagyobb teljesítmény egyenlő a magasabb életszínvonallal. Most. amikor a Szegedi Ruha­gyár dolgozói az élüzem cím és az élüzem jelvény eléréséért küzdenek, nagy segí'séget nyújt nekik ebben a harcban a Loy.mozigalom, Mint ahogy Tóth Fehér Gyula elvtár.? teremmest'er mondotta: — Ez a mozgalom az, amely az összes mozgalmak középpontja. Igen. Ezt a mozgalmat segíti a Gazda-, a Rőder-, a Deák-, a Na. zarova-, a Korabelnyikova-, a Vo­rosin., a Csutkih-mozgalom. Vala. mennyi mozgalom a termelés egy­egy emelője és az üzem termelési grafikonján azonnal meglátszik, ha, ezeket a mozgalmakat mostoha, gyermekként kezelik. Szép eredményeket értek e1 a Loy-mozgalom segítségével a Ru­hagyár dolgozói. Azonban helytelen lenne az az álláspont: jól van. pi­henjünk egy kicsit, — ellenkezőleg. \z elért eredmények újabb, maga­sabb eredmények elérésére ke'l. hogy serkentsenek, hogy az élüzem címet elnyerjék és azt meg is tart­sák a Szegedi Ruhagyár dolgozói­Csongrád megye vezet a horgonya vetésben A földművelésügyi minisztérium jelentése a vetési munkák állásáról A tavaszi búza vetése terén ed­d;gi első helyéi 6zilárdan tartja Hajdú megye 87 száza'ékos telje­silményével. A jól teljesítő me­gyékhez számít még Fejér és Szol­nok megye is. Indokolatlanul ala­csony az utolsó helyen lévő Sza­bo'cs megyének 6 százalékos terv­teljesítése. A tavaszi árpa vetése terén változatlanul Bács-Kiskun megye vezet 100 százalékot meghaladó eredményével. Az utolsó helyet itt i6 Szabolcs megye foglalja el 15 százalékos teljesítményével. A zab vetési halárideje rövide­sen lejár, ezért még a 97 százalé­kos eredményével vezető Tolna és a Tolnát szorosan követő Somogy és Bács-Kiskun megyének is fo­kozni kell a velés ütemét. A napraforgó vetése terén So­mogy és Tolna megye 40 százalé­kot meghaladó eredményével ve­zet Szabolcs megye e téren is az utolsó. A tavaszi vetésnél vezető Bács­Kiskun megyét szorosan követi Szolnok megye, amelynek szövet­kezeti városai és megszilárdult termelőszövetkezetei járnak a.zi élen. E két megye jó teljesítmé­nye nem véletlen, hanem kemény és következetes, harcos munkának az eredménye, A munkák irányí­tását maga a megyei tanács vég­rehajtóbizottsága tartja kézben. Szabolcs megyében a megyei, de — egy-két kivételtől eltekintve — a járási tanácsok végrehajtóbizott­ságai és mezőgazdasági osztá­lyai nem gazdái a tavaszi vetési munkáknak. Helyi tanácsaink a mezőgazda­sági állandó bizottságok bekapcso­lásával, a vetési határidőket be nem tartók felelősségre vonási­val. a vetésre a'kalmas rövid idő­szakok felhasználásával fokozzak a harcot a lemaradások megsz té­teleséért. A munkában élenjáró megyék: Búza: 1. Hajdú. 2. Fejér, 3. Szol­nok. 4. Pest. 5. Bács. Árpa: 1. Bács, 2 Szolnok, 3. Bé­kés 4. Csongrád, 5. Somogy. Zab: 1. Tolna. 2. Somogy, 3. Bács. 4. Bajanya, 5. Csongrád. Burgonya: 1. Csongrád. 2. Bé­kés, 3. Bács, 4. Tolna. 5. Pest. Cukorrépa: 1. Bács, 2. Csongrád, 3. Békés. 4. Szolnok, 5. Somogy. Napraforgó: 1. Somogy, 2. Tolna, 3 Pest. 4. Szolnok, 5. Csongrád. A munkában lemaradt megyék: Búza: 16. Heves, 17. Borsod, 18. Veszprém. 19. Nógrád, 20. Szabolcs. Árpa: 16. Zala, 17. Pest, 18. Nóg­rád. 19. Borsod, 20. Szabolcs. Zab: 16. Heves. 17. Pest, 18. Szabolcs. 19. Nógrád. 20. Borsod. Cukorrépa: 16. Nógrád, 17. Vesz­prém, 18. Szabolcs, 19. Borsod. 20. Pest.' Burgonya: 16. Vas, 17. Heves, 18. Nógrád, 19. Borsod. 20. Szabolcs. Napraforgó: 16. Vas, 17. Győr. 18. Nógrád, 19. Borsod, 20. Sza­bolcs. Algyő és Tápé községek versenye az idei bő termésért A mezőgazdasági állandó bizottságok aktivizálásának nem marad el az eredménye Tápé község az elmúlt évben párosversenyre hívta ki a szomszé­dos Algyőt: mérjék össze aa ere­jüket, tudásukat, ügyességüket — melyiköjük tud eredményesebb munkát végezni a mezőgazdaságban az esztendő során. Tavaszi t&lajelő­készítés, vetés, növényápolás, ara­tás, gabonabetakarítás, kukoricatö­rés ... Ezek mind ott szerepeltek a versenypontök között. Algyő nagy lelkesedéssel fogadta el a kihívást ígérte nagyon: meg­mutatja, mit tud, Háiba volt azon­ban ez aiZ ígéret, az algyőik lema. radtak a versenyben. A helyi tanács a mezőgazdasági munkákat gyengén szervezte meg, a mezőgazdasági állandó bizottság­nak nem voltak aktívái, s így nem tudta a végrehajtó bizottságot tá­mogatni. A verseny is csak papi­ron maradt, a község dolgozó pa­rasztjaihoz már nem került le. Tápén szintén voltak hibák. Pél­dául nem vették számba teljes mér­tékben a fogaterőket, de baj volt a mezőgazdasági állandó bizottság aktivitásával is. A dűlők között sem alakult ki versenygós. Tápé azért mégis jobbnak bizo­nyult. mert minden munkát hama­rabb végzett el, mint Algyő. Külö­nösen a község termelőszövetke­zeti csoportjának jő munkája len­dített sokat a versenyen­Szó. ami szó: a tápéiak — ha nem is sokkal jobb eredménnyel —. de mégis legyőzték az algyőieket az. egészéves verseny során. Tanultak a mult év hibáiból A mult év hibáiból mind a két község tanulhatott. Hogy valóban tanultak, az meg. látszik mostani munkájukon. Tápé is. Algyő is már február elején előkészült a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Tailán három héttel ezelőtt pedig, mikor a tápéi tanács mezőgazda­sági állandó bizottsága ülést tar­tott, Török István 12 holdas közép, paraszt, a bizottság egyik tagja, felvetette a kérdést: — Mit szólnátok hozzá elvtár­Bak, ha ebben az évben újra kihív­nánk versenyre Tápét? Indíisunk yersemyf a bő termésért! Majd hozzátette szavaihoz: — Persze most már nemcsak pa­píron kellene versenyezni, hanem maguknak a község dolgozó pa­rasztjainak. , Török Pisíta bácsi javaslatát örömmel fogadták az állandó bi­zottság tagjai­— Helyes, úgy van. .. hívjuk ki versenyre a tápéiakat! Mutassa, meg mindkét község, tudnak jó munkát végezni! — pártolták Tö­rök István javaslatát. A mezőgazdasági állandó bizottságok munkához láttak Másnap már kisgyűléseken tudat­ták a község dolgozó parasztságé, val a mezőgazdasági állandó bi­zottság javaslatát. A parasztság is helyesléssel fogadta a javaslatot­így történt, hogy három héttel ezelőtt a szegedi járási tanácshá­zánál tartott községi elnöki és tit­kári értekezlet alkalmával Lele La­jos elvtárs, az algyői tanács elnök­helyettese a község dolgozóinak nevében egész évi mezőgazdasági versenyre hívta ki Algyő községei. Boldizsár Ferenc elvtárs, az algyői tanácselnök még aznap este elvitte a hirt a községbe. Ott is megvitat­ták a kérdést. így született meg a versenyszerződék. Azzal kezdték a versenyt mindkét községben, hogy legelőször is a me­zőgazdasági állandó bizottságok megjavították munkájukat. Egy.egy állandó bizottsági tag 4—5 tagú aktívát szervezett be magánlak. így megvalósult Algyőn és Tápén a szo_ ros éa állandó kapcsolat a tanács, valamint a dolgozó tömegek között. Az állandó bizottság megerősíté­sével egyidőben mindkét község felosztotta saját területét körze­tekre. Algyő község nyolc körzetre osztotta a határt. Tápé pedig hatra. Egy.egy körzet élére felelősnek valamelyik állandó bizottsági ta­got, vagy pedig a végrehajtó bi­zottság tagjai* nevezték ki. A multévi hibákat is ki kell küszöbölni Az állandó bizottsági tagok akti­váikon keresztül kapcsolatot tarta­nak fenn a körzetük parasztságá­val, irányítják ott a munkákat, de ellenőrzik is, hogy a megszabott határidőre hogyan hajtják végre a termelők a feladatokat. Ha segít, ségre van szükség — például elfo­gyott a vetőmag, vagy pedig vala­melyik dolgozó parasztnak fogat­erőre lenne szüksége — ott vannak az állandó bizottság tagjai s máris megadják a segítséget­A dolgozó parasztok is tudják, hogy a két község versenyben van egymással. Senki sem akar elma­radni. Tudja mindenki, hogy köz. sége becsületéről van szó. Arró", hogy ebben az évben a mult évi hibákat is ki kell küszöbölni! Mindezeknek mi lett az eredmé­nye? Az. hogy ma már Tápé és Algyő község a legjobbak közé tar­tozik a megyében a tavaszi mező­gazdasági munkákban. Mindkét község határidő előtt befejezte a koratavaszdak vetését, sőt élenjár a cukorrépa, a takarmányrépa és a napraforgó vetésében is. Algyő község munkájának megjavulása különösen dicséretreméltó. Az algyői tanács mezőgazdasági állandó bi­zottságának jó munkájára felfigyelt már a földművelésügyi miniszté­rium is­Nem sziabad azonban elbíznia magát sem Algyönek, sem Tápé nak, mert a munka neheze, a nö­vényápolás, valamint a betakarí­tás még ezután következik. De ha a versenylendiilebet mindkét köz­ség megtartja, sőt továbbfokozza, akkor minden remény meg van arra, hogy az egész évi párosver­seny során Algyő és Tápé a megye legjobb községei közé küzdi fel magát. MSZT-bálakai rendeznek a felszabadulási munkaversenyben kiiünt dolgozók tiszteletére A Magyar-Szovjet Társaság Sze­ged Városi Titkársága az április 4-i munkaversenyben kitűnt dolgo­zók tiszteletére városszerte vidám bálakat rendez. Ezzel köszöntik fel azokat a dolgozókat, akik példamu­tató magatartásukkal hozzásegítet­tek a felszabadulás ünnepére elért nagyszerű eredményekhez Szegeden. A bálakat valamennyi kerületi MSZT-szervezetben szombaton este rendezik meg és azokon minden dol­gozót szívesen Iáinak. Belépődíj nem lesz. Az alsóvárosi MÁV kultúrház­ban az élenjáró vasutas dolgozók tiszteletére rendeznek hasonló naigy bálát, ugyancsak belépődíj nélkül. Kitüntetések Csongrád megyében A Népköztársaságunk Elnöki Ta­nácsa a nelyi tanácsok munkájá­ban, a közrendészet megszilárdí­tása érdekében, valamint a tűz­rendészet terén végzett kiváló munkájuk elismeréséül: Reményi János vb. osztályveze­tőnek (Csongrád megye), Kecskés Miklós tűzoltó főhadnagynak (Ma­kó), Hegedűs Jenő 1. főhadnagynak (Szeged) a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem arany fokozatát. Bába Imre vb. titkárnak (Szen­tes), a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát. Gyenge János r. szakaszvezetőnek (Kistelek), Halász Miklós vb. el­nöknek (Pusztamérges), Pintér István tűzoltó törzsőrmesternek (Szeged) a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem bronz fokozatát adományozta. A Népköztársaság Elmöki Taná­csa a belkereskedelem terén vég­zett kiváló munkájuk elismeréséül: Koplányt Imre megyei kirendelt­ségi vezetőnek (Hódmezővásár­hely), a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát. Bajor Antal vállalatvezetőnek Szeged) a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatát ado­mányozta. AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Ábrahám Ferencné, a Gyufagyár munkaérdemrendes sztahánovistája Ábrahám Ferencné 25 évvel ez­előtt, 19 éves korában — ugyan­úgy, mint abban az időben a többi dolgozó is — alázatosan állt a Gyufagyár igazgatója elé és kérte, hogy vegye fel gyári munkásnak. Akkor kellett az olcsó női munka­erő, így Ábrahámné is — egészen a felszabadulásig kizsákmányolt, néhány garassal fizetett dolgozója lett a gyárnak. A szidások, a go­romba szavak ugyanúgy kijártak Ábrahámnénak is, mint a többiek­nek, hiszen akárhogy végezte mun­káját, soha sem volt jó ós elég, a dolgozók verejtékétől fényes pen­gőkre, százasokra éhes tőkéseknek. A felszabadulás a gyufagyáriak életében is hatalmas változást ho­zott. Kezdetben ugyan még a gyár svéd gazdáinak zsebeit hizlalták kö­vérre, de a gyár társadalmi tulaj­donba való vétele után teljesen ki­sütött a nap a Gyufagyár dolgozói felett is. Szabad, egészen szabad em­berek lettek és Ábrahám Ferencné tudta, miért dolgozik. Fokozatosan emelte teljesítményét, felvette a har­cot a selejt ellen és igyekezett mi­nél jobb minőségű munkát kiadni a kezéből. A kevesebb szaktudással rendelkező társait készségesen ne­velte, hogy nocsak ő, hanem min­denki szép teljesítményeket érjen el. 1950-ben jó munkájáért sztahano­vista kitüntetést kapott. Büszke volt nagyon és akkor megígérte a párt­nak, dolgozó társainak, hogy méltó lesz továbbra ia erre a nagy kitün­tetésre. Ábrahámné betartotta a szavát és állandóan emelte teljesítményét. Sztálin elvtárs születésnapjára fel­ajánlotta, hogy két gép kiszolgálá­sát végzi el. Később Bartók István­néval eltervezte, hogy átadják mun­kamódszerüket többi dolgozó társaik­nak is, hogy azok is áttérhessen©); a másfél-gépes rendszerre. Elhatá­rozásukat tett követte ós azóta a bel. doboz-gépeken minden dolgozó más­fél ember munkáját végzi el. Áb­rahámné ma már 170 százalékos át­lagteljesítménnyel harcol a békáért, munkatársait pedig állandóan biz­tatja és jó felvilágosító munkával 6erkentí őket a magasabb teljesít­mények elérésére. Ábrahámné elvtársnö április 4-én egyszerre két kitüntetést kapott jó munkájáért. Itthon másodszor is megkapta a sztahanovista kitünte­tést, Budapesten pedig ünnepélyes keretek között tűzték a mellére a Magyar Munkaérdemrendet. Azóta Ábrahámné három kitüntetéssel a mellén végzi a munkát és ahogy ő mondja: „Ezek a kitüntetések arra köteleznek, hogy az eddiginél is jobban végezzem munkámat. Most minőségileg 2 százalékkal emelem munkámat és így ünneplem meg a világ dolgozóinak harcos seregszem­léjét, május elsejét". Április 8-án beeresztették a vizet a doni főcsatornába Cimljanszkajai Vízmű (TASZSZ). Idén tavasszal megvalósul a szov­jetország déli vidékein élő gabo­natermesztők évszázados álma 100 ezer hektár aszályos föld szív­ja majd magába az éltető nedves­séget. 65 ezer hektárt a dont fő­csatornán és az alsódond eloszló csatornán keresztül látnak el víz­zel. Április 8-án 16 óra 10 perckor a cimlanszkajai vízmű építői be­eresztettek a vizet a doni főcsator­nába. A csatorna óráról-órára jobban megtelik vízzel. A főcsatorna 28 kilométerénél a víz beömük az al­sódoni csatornába és több. mint 70 kilométernyire hatol be a sztyeppe területére. A békéért folytatott harc hűséges segítőtársi I „TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRfiCiRÉRT n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents