Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-24 / 46. szám

4 VASÁRNAP, 1952. FEBRUÁR 24. Országos esd. Hetek óta hol ulább. hogy, aztán újból rákezdi. A ned­vesség mélyen a földbe szívódik, latyakká, sárá gyúrja a dülölcet, földiilakal, a házfalakba, ablakfái­ba ivódik, a szekrényben nyirkosság savanyítja a ruhát. Miskolc felelt j egy nyíl mutat jobbra az országúton, oltói fogva egész tengeren fröcsköl ál, aki fölfelé tart, a kisvasút vágá­nya mentén. Két esztendővel ezelőtt jártam itt. Miskolcon eltévedek, ősz­cze-vissza térit álamról a sokféle építkezés, a megszámlálhatatlan új lakóház, gyárak, iskolák, otthonok, 6 a műhelyek, amelyek a liegcsztö­láng hideg fényeit villogtatják az esős Sötétbe. Perecesen alig változott valami. Uj emeletet húztak'az igazgatóság épületére, pár házat kijavítottak. Lyukán néhány épülő, még nedves fal. Akkor szinte hegyekben, hosz­szú vagonsorokban vesztegelt itt a szén. Most nem elég a szenünk, új széncsatára indulunk. De Pereces elmaradt az ország mögött. Kis há­zaira, amelyek csöndesen másznak föl a bükk szelíd völgyein, mindig fehér gőzben úszó állomására, új aknám dől az őszi eső. Este köd száll a kolóniára, a cigarettafüst megáll a levegőben, percekig nem oszlik el. S az a hős nép, amely né. hány esztendeje friss vért lökött ereinkbe s megdobogtatta az ország szivét? Itt élnek ők ma is, a hü ba­rátok. Különös emberek ezek. Em. léksziink rájuk: rongyos ruhákban, mezítláb, csohlra-bőrre fogyva indul, tak tl a föld alá, tlz körmükkel ka­parták a sűrű fekete szenet. Volt olyan köztük, aki egy hétig nem aludt akkor. Csoda kellett: szerszám tiélkiU, ruha nélkül, ssir nélkül, liszt nélkül neki az elárasztott, szét­rombolt, bédölt bányálcnakl S ők minden nap csodtít műveltek: hete. ken, hónapokon ót... ők voltak tán az slső, e ime, mikor az országban forrni, pezsegni kezdett az élet, mi­kor vidult, zúgott, énekelt szinte minden, milcór nz életünk olyan gaz­daggá, erőssé, bioaltodóvá vált, mint még soha: — egyszerre jön a hír, hogy Pereces lemaradt, a terve mö gött bukdácsol, kihagy a szív, hu. nyorgat a lélek. Különös emberek: gigászok az ünnepen, — hogyan tör­tént, hogy belefásultak a hétközna pókba? Nem, nem. sokáig hagyja az or­szág, hogy hű fiai ellankadjanak, elmaradozzanak. Héitra• nyúl ér lük. Vörös ünneppé hevíti minden hét­köznapjukat., , November negyedikén, szombaton délután fél négykor auló állt meg a pcrecesi bányászvezetöség vörös­téglás épülete elölt. Odabent éppen az egyes üzemek összevont három­szögüléséra készültek. Az üzemi bizottság titkára szedelőzködött, hogy induljon fel a nagy rajzterembe, mikor kinyílt az ajtó s belépett raj. ta Rákosi Mátyás elvtárs. A titkár azt hitte, rosszul lát, megdörzsölte szemét, oehuhyla, aztán újra kinyi, tolla. Most is Rákosi elvtársat látta maga. elölt. Vgy elkezdett dobogni a szíve, köszönni is elfelejtett. Rá­kosi elvtárs azonban mosolyogva köszönt s a ktzet nyujlotla. Ne töltsük üt as időt, elvtársak — mondta rögtön —, hol lesz az érte­kesiet, gyerünk oda. Együtt felmentek a vállalatveze­tőhöz, ott Rákosi elvtárs letelte a kabátját, s aztán beléptek a rajzte­rembe.. De a hlr még a villámgyors meglepetésnél is gyorsabban sza­ladt: bebújt a kulcslyukon, átszi­várgott az ajtó alatt, a falán. Egy perc mu'ea zsongott az egész ház: Itt van Rákosi elvtársi Az értekez­leten is hallottam már, hogy jön. Egyesek m(g nem hitték, mások t rősgelték; ök mindig tudták, hogy eljön, egész biztosan jön. Igaz, amit legutóbb a beszédében mondott: el­feledkeztek,- bizony nagyon sokan el­feledkeztek a csöndes emberekről, akik a szenet adják a kazánnak, kályhának, mozdonynak, villanyié. • lepnek, — de 6. 6 soha, egy pilla­natra sem feledkezett meg rólunk... így történt. Rákosi elvtárs belé­peti a terembe s huszonegyen, akik ott vártak, túlnyomórészt kélkfZi munkások' vájárok — egyszerre fölálltak, tapsolni, éljenezni kezd­tek. Sokszor éltették már, de ha valaki fél órával ezelőtt azt mondja nekik: Rákosi, elvtárs mindjárt id*. jön, bizonyosan kinevetik. S most mégis olyan természetes, olyan meg­szokott, hogy itt van közöttük. Ke­zetráz valamennyiükkel, aztán léül a nagy asztal melléj így szól: Ked­ves elvtársak, a diósgyőri bányák elmaradtak, nem teljesítették ter­vüket. Beszélgessünk rlt mondják meg, mi a baj, hol a hiba, tanács­kozzak meg együtt, mit tehetünk. Mindez olyan egyszerű s olyan szép, hogg több szóval nem is le­he'ne elmondom. A fejek a kimuta tások fölé hajolnak, még a lapokai rendezgetik, aztán egy hang meg­szólal, előbb kissé bátortalanul, majd erőre icáp, biztosabban cséng. Meg­kezdődik a vita. Ki hallgatná el gondját, baját, kételyét e komoly és mégis derűs, biztatő tekintet elölt1 Az a baj, Rákosi elvtárs, az a leg. KARINTHY FERENC: VÁLTOZÁSOK PERECESEN jlb baj: kevesen vagyunk. Január, ban 53 emberrel dolgozott kevesebb, mint amennyit irányoztunk. Azóta tovább romlott a helyzet. — Munká­ban megkeményedett ujjak szántják végig a kimutatások számoszlopail. A két görbe egyre tárolódik egy. mástól, ahogy haladnak előre az esz­tendőben. Október hónapban már több mint 700 emberünk hiányzott. Fél év alatt 490 emberünk hagyta el a bányái.., — 5 hová lettek? — Ki ide, ki oda: építkezéshez, gyárba. Egy példa: itt a gép javító­műhelyben szabadult egy tanuló, A mestere kereseti 600 forintot. A fiú lement a vasgyárba, ott kiug­rott, eljutott havi 1200 forintig. Persze feljött, körbe mutogatta a borítékot. Elment a mester, elmen­tek nuÍ8ok is. Baross aknáról régi bányászok öreg fejjel beálltak esz­tergályos tanulónak. — így van, elvársalc. A norma­rcndczésnél clőrehozluk a bányá­szok keresetét, dc be kell vezetnünk a progresszív bérezési: a jutalma, sást. De a büntetési is az igazolat­lanul elmaradóiénak. — Akik elmentek, Rákosi elvlárs, azok helyébe jöllek volna tán má. sok, de nem tudtunk nekik szállási adni. hisz a vasgyárban dolgozó vá­jár nem meni ki azért a perecesi la­kásából. Lemaradtunk az ellátásban is: a vasgyáriak heti fél kiló zslrl kaplak, a mieinknek havi negyed kiló jutott. — Lakásokat, munkásszállókat építtetünk a legrövidebb időn belül. A mót is kapnak a távolabb lakó bányászok szállítására. FÖljavíljuh az élelmezést. Hogy állnak a gépe­sítéssel? — Fejlődtünk Rákosi elvlárs, de nem úgy, ahogy kellene... kaptunk kaparószatagot, még többet kérünk. Réselőgépeket is.., Megerősítjük a. gépgyártási elv. társalc. Elvlárs, kérem írja föl itl rögtön, mire van szükség, intézke­dünk tüvid időn belül. Mennyi volt az egy főre eső teljesítmény ja­nuárban, s mennyi most? — Januárban 19 mázsa volt, ma 24 má zsa. — Hogy érték el ezt az ered­ményi ? — Munkaversennyel, gépesítéssel, jobb agilációval... — Továbbra is döntő probléma, a népnevelő munka. Milyen a fizikai dolgozók viszonya a műszaki értel­miséghez.1 — Von ahol nem, a legjobb. Pá. linkáson voltak súrlódások. — Kérem az elvtársakat, ezzel a kérdéssel foglalkozzanak többet. A felszabadulás ultim, ae egyik üzem munkásai örömmel jelentetlék ne­kem, hogy elzavarták a mérnökökéi. Mii fogtok csinálni nélkülük1 — Kérdeztem. — Épp úgy megy a munka ezután is, Rákosi elvtárs, min( eddig. — Rövid idő múlva ugyanezek a munkások rimánkodni kezdtek, adjunk nekik mérnököket... .. , Mindez persze csak rövid ki. vonal. Három, hosszú órán át be­szélgetett Rákosi elvtárs a perecesi bányászokkal, minden gondjukat, örömükéi meghallgatta, mindenki véleményét megkérdezte. Fél hétkor búcsúzott. — Kérem az elvtársakat, javítsák ki a hibúJcat. Mi minden segítséget megadunk. Egy hónap múlva újból megnézem, hogyan, min kép változtak meg a viszonyok. Még folyt az értekezlet, de a hír gyorslábon szétfutott Perecesen, át­repüli Parasznyára, Varbóra, Ra­dislyánban, László/alvóra, a dom­bon át fölhíszott Lyukóba. Pá­linkásra, Máriára Annára, Ba­rossra, leereszkedett az aknán, szétáradt a tárnák, folyosók vága­tok. nyilamok álján. Szájról-szájra járt a szó: Rákosi elvlárs itt van. A hegy zsongott a mélyében elhány. »ó sokezer üdvözlettől. Milyen ez az üdvözlett A csákány, a kalapács szaporábban kopog, gyorsul, sűrű­södik a gyutacs robbanásét. maga. sabb hangon nyikorognak, mert gyorsabban gurulnak a sínen az üres és a szénnel telt csillék. Rá­kosi elvlárs itt, van — ezzel indul, nak tovább a kocsik, Rákosi elv­társ itl van ezt hozza a csillés üres kocsijával a fejté,shez, Rá­kosi elvtárs ill van — a csákány is ezt kalapálja, fúrógép is ezt re­csegi a százezeréves fsliole szénfal­nak. Másnapra egy kicsit már legenda lett belőle. Várbán is látlak, Fin­keitáron is látták, leereszkedett a föld alá. Mártán két jól dolgozó vájárt megdicsért, Pálinkáson együ't ebédelt a műszakról jovS hányd szókkal, Annaalmán egy részegest megszidott, elvi't egy darab diós­győri szenet emlékbe. November 8. Hajnalban az cső el­állt. Az ég kissé kiderült. A vájá­rok, csatlósok, uraságiak, felszíniek hosszú sorban vándorolnak az ak. nák felé. Aki a föld alá megy, ke-1 zében karbidlámpást lóbál, a fel- fölölt hat új, vasvázas munkásszálló vonónál meggyújtja. A hegy elnyeli i épül. Az építkezés emberei már ki az embereket. — Az előző napi lel- is jöttek, fölmérték a területet: ké­jesítmenyt, a november hatodikait szén hozzák ki az idomdarabokat, itt 60 százalékkal akarták túlhaladni. I csak összerakják. A környező fal. Mindenki üt van. Az irodára ki- j vakból, de messzebbről is már egész emeltek eljöttek, eljöttek azok is, csomó új jelentkező van a helyekre. akik másloor szlvtsen Icimaradozlak, mind eljöttek a vidékiek, akiket máskor szombaton, vagy hétfőn hiába keresnél az akna körül. Rá­kosi elvtárs három napja elutazott, Rákosi elvlárs itl van közöltük. Bőg a duda, zúg a kas. Löki, ontja egy. más után a szénnel megrakott csil­léket. Az első műszak vége után so­lwn ottmaradtak, nézték, van-e még szükség rájuk, vagy meglesznek.e nélkülük is. Mások hazamentek, megebédellek, aztán ük visszajöttek. Délután kihirdették: minden, jel szerint teljesítjük váUdláswalcat. Akik erre várlak, mégsem mentek el. újra a bányákba ereszkedtek. Sok barátom él itt, nem egy közü­lük, három műszakot dolgozott. Egyet a fejtésnél, egyel a szállítás, nál, egyet a felszínen. Mindig, ahol „szük volt a keresztmetszet", min­dig, ahol férfikézre, bátor szívre volt szükség. Hajnalra mindenki tudta — Pe­reces túljutott a válságon. Pereces ismét fölfelé indult, a völgy után ma­gasba lendült a grafilcon, s nőst már sosem száll alá, föl, mindig föl. 150 százalékkal termeltek töb­bet, mint az előző nap. Nincsenek csodák, persze, hogy nincsenek. Az eredmények hosszú, küzdelmes szervező munkából, liszla akaratból, nagy és elszánt elhatáro­zásból születhetnek csak. Perecesen sem vállozolt meg minden egyik napról a másikra. De a telep, az üzem gyorsabban kezdett lélegzeni. A miskolci pártbizottság a múlt­ban bizony elhanyagolta a bányát. Nagy ritkán jöttek csak, inkább behívogatták a titkári. S olt sem konkrétan adták föl a feladatot, csak általánosságban, hogy is te­hették volna, mikor nem ismerték a bányák problémáit. Azóta javítót, lak a munkában. Felismerték, mi­lyen döntő ill most a népnevelő munka, ezt állították középpontba. A kevésbbé képzett vezetőségi lago. kat most iskolára- küldik. A párt­bizottság „ráállt'1 a bányákra. ..Naponta népnevelők indulnak szerte a kolóniákról. Sajóbábonyban például 58 vájár dolgozik a gyár­építéseken. A népnevelők elbeszél­gettek ezekkel az emberekkel, pró­báliák meggyőzni őket, hogy vissza kell jönniük. Rákosi elvtárs beszéde után nem volt nehéz a dojguk. A építés vezetősége még akadékosko­dott: azt mondták, nem kaptak ren­delkezést az emberek elengedésére. A pártbizottság, majd a vnniszter­tanács és a Központi Vezetőség ha­tározata segített. A ttajóbábonyi vájárok kijelen* tették: ha a közlekedés rendeződik, ük visszajönnek; A nehézipari mi­nisztériumban már elintéződött az autóbusz ügye is. Ezzel nemcsak a Sajóbábonyon dolgozók szállítását oldják meg: kidolgozták a munka ütemezését. Egy községből egy mű­szakra hozzák be a vájárokat, így az autóbuszt két, sőt három falu munkásainak ideszállliására is hasz­nálhaljále. Jelentkeznek már önként is az clbloriilt bányászok: Radistyánból, Sajólászlóból s a széjmevű Piltypa­lattyvölesből, innen harminc ember szintén kocsit kér, A múltban a vezetőség részéről mindenki mindenért volt felelős. Vagyis senki semmiért. Mosl ezen változtattak. Kiosztották egymás közölt a~ egyes részlegeket: min. den üzemben minden műszakért fe­lel valaki. Ha kell, menjen is, töltse a bányában a nyolo órát, beszéljen munka közben, az emberekkel, ma­gyarázza el nelcik a változások je­lentőségét. A tervet teljesíteni kell, A tervet lehet teljesíteni. Túl is le. het szárnyalni, bebizonyosodott no­vember 7-én. A népnevelők sorravették a ha­nyagul dolgozókat, az igazolatlanul elmaradókat. Valamennyivel beszél­lek. Kiderüli: Sok új ember van kö­zöltük, faluról idekerültök, még nem elég öntudatos bányászok. Hamar kiderült az is, milyen kevés a „no. t órius", a javíthatatlan közöttük. Egy tizenkilencéves fiú, akinek a legutóbbi időben hat igazolatlan mu­lasztása volt, s már épp el akartak számolni vele, sírva fakadt, mikor a várllitkár megmagyarázta neki, milyen hibát kövelelt el, s milyen döntő kérdés most az ország éleié­ben a bányászok munkafegyelme. Azóta példamutatóan dolgozik, ma­ga is népnevelőnek csapott fel: a társainak adja tovább, amit meg. tanult. Az igazolatlanzU hiányzók száma csökkenni kezdeti, ime: egy grafikon, amelynél örülni kell, ha süllyed a vonali Megjött az értesítés. hogy újcikna Fölszabadult egy másik mumkásház is: a vájáriskolások leköltöztek be­lőle a volt Topitzer-féle vendéglőbe: most tatarozzák, rövidesen már itt is vidékiek laknak. Megjavult Perecesen az élelmezés is. Ma már ilt is heti fél kiló zsírt adnak a dolgozóidnak, szalonnát is, burgonyát is: 40 kilót a munkások­nak, 30 kilót a családtagoknak, 500 nál több börlalpú bakancs érkezeti, azonkívül gumicsizma a vizes fej­tésnél dolgozóknak. Vájáriskolások. Ök a jövő. 15—16 —17 éves gyerekek: kék zubbonyuk­ról ismered meg ökel a kolónián. Van egy másik munkaruhájuk is, a tavalyi, ebben mennek a bányába, van díszruhájuk is. Kaplak bakan­csot, ingyenes ellátást, lakást. Mun. kájulc ulán kél-háromszáz forintot keresnek. Két évig tanulnak, akkor szabadulnak: vájárok lesznek. Egy órakor indul a kisvasút Pe. recesről Pálinkásra. A hosszú alag­úton zakatolunk át, amely tavaly évig is dolgozhatott, amig szabadult. A DISZ-lilkár félrevon, kéri, küld­jek nelcik Pestről bányásztárgyú jó egyfelvonásosokat. Olyat, amit be­tanulhatnának, hogy vidékre indul, janalc vele, a fiatalok közé. Olyat, ami kedvet ébresztene, hívná u}f.vt a bányába. Lövés hat! száll át a kiáltás a szemközti fejlésből — vigyázat! Lövés hat! — Mind Wiúzódnak, egy mélyedésbe ülünk, számoljuk a masodpervclcet. Egyszerre tompa robbanás, ulána gyors egymásután­ban még öt. A légáram eloltja a lámpákat, sokét halljuk még a le­omló szén zaját. Várnunk kell, amig a huzat kiviszi a robbanás helyéről a mérges gázolcat. A mester végre engedélyt ad, a fiúk csálcánnyal, lapállal a szénnek esnek. Hat csil­lével akarnak ma is termelni az én részlegemnél. Az eredmények, még nem világ, rengetök, de az küleriilt belőlük: a kocka Perecesen is magfordult. Itt van például a létszám. Még alig kezdődött el a munkás'oborzás, már­is, lassú, de biztos emelkedést mu­lat. E hónap tizedikén már 23 em­berrel több dolgozott, mint a hónap elején. 15-én újabb 22-vel voltak többen. Ma már 80 fő a létszámnö­vekedés. 80—100 ember persze mig nem minden. De a döntő változás mégis bekövetkezett: csökkenés he­lyeit emelkedés. És még csak az elején vagyunk. Hasonló lassú, de határozott emel­kedést mutat az a számsor, amely készült el. A sötétben a fiúk meg- az itt buzgó sok akaratot, az embe­gyújlják a karbidlámpást, számol- relc szívét, agyát, lelkét, a vezetés ják a perceket, mikor érünk át. A ( erejét, vagy gyöngeségét, a hétköz. lejtakndn indulunk a bányába, napot és a költészetei — egyszóval egyikük énekelni kezd, a többiek is mindent magába foglal: a napi ter­űt veszik a dallamot, Mosl hajolni kell, mert az ácsolat alacsony, egy kilométer a fejtésig. Ott szétoszta­nak, kettesével, hármasával a mun­Ixthelyek felé bujkálnak a csillék közt a szük folyosón. Vwszil bácsi, egy idős vájár tanítja őket a mes­terség fortélyaira. Nehéz a dolga: mindig új s új fogásokat, új ma­gyarázatot kérnek tőle. Szenvedé. lyesen szeretik ezek a fiúk a szak­mát, Életük, céljuk, mindenük: a bánya. Most egyikük a. lyukat fúrja, a többiek pihentnek, Vaszil bácsi a múltról beszél a Nyilamban: arról atz időről, amikor szerdán hazaküld­ték as emberekei — nincs munka, hétfőn talán majd újra jöhettek, Arról az időről, amikor a tanonc tíz mclés statisztikája. A hónap háló. dikán 262 tonnával több szenet fej­tettek ki a diósgyőri bányákból, mint másodikán. 14 én 397 tonnával, mára 496 tonnával. S ez is csak a kezdet. Nagy idők jönnek. Pereces fényt, meleget, s mozgalóeröt ad az ország­nak: lüktető vért a gépekbe, derűt, jókedvet szobáinkba. Megtöri a tél jegét és megzabolázza az uszító dü­hét. De kér is Pereces az országtól segítő kezet, hogy gyorsabban áll­hasson talpra. Most ünnepek követ­keznek. 8 ismét hősök nőnek a Bükk völgyeiben. Pereces mindent meg. kap az országtól, amit kér. Még többet is. Pereces mindent, amit ad­hat az országnak, azt adja, még többet is. A világhírű Obraszcov bábszínház két darabja filmen a szegedi lő rőt Csillag mozi műsorán A bábjátékot a múltban kizáró­lag gyermekeket szórakoztató elő­adásnak és olcsó vásári mutat­ványnak Ismertük. Tavaly már­ciusban nálunk járt a világhírű Obraszcov •együttes, megmu-'atla nekünk, hogy ezt a kevéssé ismert és nálunk akkor még mellőzött müJajt páratlan maga3 színvonalra lehet emelni és nemcsak a gyere­kek, de a leinőttek szórakoztatá­sának és nevelésének eszközévé tenni. Szinte alig elképzelhető az a technikai tökéletesség, mellyel az élettelen bábuk mozognak, va­lósággal életrekelnek előttünk, ab­ban a magasrendű előadásmódban, amellyel a szovjet• bábművészek mondanivalójukat tolmácsolják. | „Aladln és a Csodalámpa" című gyönyörű színes füm, a mesék vi­I lágába visz el bennünket- Az ezer­i egyéjlszaka meséinek Aladinját látjuk, aki a csodalámpa segítsé­gével egyszerű selyemszövő le­gényből lesz hatalmas, nagy úrrá. A másik filmesített bábjáték a „Szempülád zizzevéeére" című sza­tíra, amely a hollywoodi filmstú­diók hazugságait, erkölcsileg és művészileg alantas, züllött mód­szerelt mutatja be. Rikító jazz harsan és a szétnyíló 'íüggöny mögül telbukkan New-York lelho­karcolóinak rengetegje. Mr. Jackle lllmtröszt-vezért ágyában telefon­csengelés ébreszti. „Sürgős rende­lési Az amerikai Hímekkel el kell árasztanunk az egész világot! Ez lesz méltó ajándék az óvilágnak", — mondja egy hang a telefonban. Msgindu't a kőrtelefonálás, —« megszületik az új tllmtéma, Bizet Carmen ja nyomán. Címe: SempiUád zizzenésére — vagy Carmen". A hősnőből hóbortos amerikai nő lesz, aki 120 mérföldes sebességgel száguld versenyautójával nyaralni, Don Jóséval. Már javában foly­nak a fHm lelvételel, amikor a tröszt elhatározza: kommunista­ellenes filmet készít Carmenról. Hogy ne vesszen el az eddig be­fektelett pénz, csak a darab másik felét írják át: Carmenból „Mosz­kva ügynöke" lesz és a csempész­tanya színhelyét áthelyezik egy kolhozba­Ennyi röviden a darab témája. A játék az erőteljesen jellemzett alakok egész sorát vonultatja lel: élet-halálról döntő, aljas, de kor­látoltságában oly nevetséges tröszt­vezért, s a kiszolgáltatott törtető géplrónőket, a megalázottságában bölcselkedő néger pincért• és a ma­gában lázadó, de nyilt tiltakozásra képtelen, gyámoltalan segédren­dezőt. Nemcsak az egyes alakok jelentik maró szatírával a rothadó kapitalista társadalmat, hanem a darab egész sor kitűnően meg­rajzolt olyan helyzete, mint a szí­nészsorozás gátlástalan ember te. lensége, vagy a iorgatóköny „gyár­tásának" , az amerikai álkultúrát oly találóan tükröző torzkép. Mindkét nagyszerű lilmet Igen nagy sikerrel játssza Szegeden a Vörös Csillag.filmszínház és feb­ruár 29-ig tartja műsorán Csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja meg első délelőtti előadását a „Vörös Csillag" filmszínház Lapunk 20.-i számában Kőnig Sándor elvtárs a délután és éjsza­kai szaikmányban do'gozó társai ne. vében kérte az illetékeseket, tegyék lehetővé azt hogy hetenként egy­ezer, vagy kétszer tartsanak a sze­gedi filmszínházak délelőtti elő­adást, hogy a Magyar.Szovjet Ba­rátság Hónapja keretében módjuk legyen megtekinteni azokat a szov­jet filmeket, í mely ekei műsorra tű­zött a három szegedi filmszínház. A Tanács kultúroeztálya és a filmszínházak vezetősége megbeszé­lésre ült össze és elhatározta, hogy dor elvtárs sorait a Dél magyaron szágban, amelyben kéri, togyük le­hetővé a vállósíakmányban dolgo­zók számára a délelőtti mozieló­adáet. Ezúton hívjuk fél a szegedi üze­mek kullúragilátorait, filmpropia­gandi' iáit, hogy február 2S-án. csü­törtökön dé'clőtt 10 órakor a Vörös Csillag filmszínházban előadást tartunk, amelyen bemutatjuk a ..Nagy koncert" című filmet. A Szegedi Közöníégraervező Iroda kéri, hogy legkésőbb február 26-án déli 12 óráig közöljék a dolgozók teliesílj Kömig Sándor elvlárs és a létszámát, akik az eíőedá«on részt lobbi dolgozó körétét s az alább' kívánnak vonni. Amennyiben a kez. küldték be szerkesztősé-levelet günkbe ,,Örömmel olvastuk Kőnig Sán­' ményezés eredménye® lesz, a hét­köznap délelőtti mozielőad ásokaf rendszeresítik.

Next

/
Thumbnails
Contents