Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-17 / 40. szám

4 VASÁRNAP, 1»7. FEBRUÁR I*- ' Varga néni kint lakott a váRos végén, a cserjést dombolda'on, Racka Szűcs Mihály náiában. Ez Racka-Szűcs Miháiy házában. Ez ber volt, foglalkozáséra r.ézve tímár és igen haragudott Varga nénire. Köztudomású, hogv a háztulajdonosok. még a iokiik técldöktől fogva nem nagyon ssivlettk Egymást. De Racka-Szűcs nemcsak Mért haragudott Varga nénire, A felszabadulás óta évről-évre eróeebben haragudott minden élő emberre. Most éppen abba ülődölt bele, hogy Varga néni disznót tart. A disznó pedig bármikor kiszabadulhat az ólból. Áttörheti a lódkeirílóst és összetúrkálhatja a gazda kápoaztáskertjét. Varga néni ugyan már hosszú osztondok óla minden évben felnevelt egy malacot, ez a ma'.ac még eddig soha Eemmi kárt sem telt, de hol a biztosíték, hogy az idén sem log tenni? Racka-Szűcs hite szerint az emberek, s talán a malacok 'a évről-évre gonoszabbak lesznek. Micsoda vi'ágl A harag azonban kölcsönöséé és mind dühösebbé vált. Varga néni ugyanis egyáltalán nem akart Irmondani a malactartásról. Varga nént azért tartott ma acot, mert Ezt a malacot karácsonyra le akarta yágnl. A zsírjából, szalonnájából, egész évben akart ebédet fózni. vaEforát enni. A kolbászából pedig Peslre akart küldeni a két unokájának, mert az egyik ott iparostanuló volt, a másik pedig, a nagyobbik, szorgalma révén már anyryira vtfte. hogy az egyetemre Járt. Varga néni nát ragaszkodott a yna'achoz. Meglátogatta egyszer a gazdag timár Racka-Szűcs. — Vargáné, ha el nem tünteti innen azt ,r disznót, én felmondom e lakást — mondotta. — Tán még ahhoz is volna azive «— mondta Vurga néni —. De a malacom nem hagyom. A tímára krumpli.orrát törülgete Egy, szép tarka 6elyemkendővel, majd lebiggyeszleitte a S7-éjál. — Közöttem már magával, hogy nem engedélyezem a sertéstartást. — Eddig is volt — állta a sarat Vargn néni, R dühében megreszketett egész nz orra hegyéig, — Eztán most nem tudom, ml ülőit magába, hogy nem engedi. — Nem ál! módomban —, húzta ftssze a senmtfldökót Racka-Szűcs. _ A szavai! pedig válogassa meg. Nem áll módomban — váláSzólta Varga néni és becsapta a konyhaajtót, azután ijedt csak meg, hogy most még jobban magára haíagitotia a ház gazdáját. Varga néni jogtalannak érezte Racka-Szűcs támadását. Elhatározta, hogy segítséget keres a malac. megvcdelineBÓsöre. Kocztics bácsi, aki valamikor együtt fűtötte a cukorgyár kazángát a néhai Varga Balázzsal, s a szomszédos utcában lakott, tanársolt neki valamit. Azt a tanácsot Edta, hogy Írja meg a panaszát levélben. A levele* pedig vigye el a városházéra, a városházán dobja be a „dolgozók panaszai" cimű ládába, s várjon. Varga néni meg Is fogadta a jóTanácsot. S nehogy az ő ákom-bákom betűivel keljen veszódniök a városházi hivatalos embereknek, átment a szomszédba, s megkérte Horváth Jóskát, a Horvithék iskolás fiát, hogy Írja meg neki a levelet. Nagyon szép kerek betűkkel tudott trnt a kis Horváth Jóska. Varga néni már látta maga előtt, hogv a Dón ci.malac békésen szunyókál az ólban, Racka-Szűcs meg lógó orral megy ki az utcára. Elvitte a levelet. Bedobta. | Várt három hétig. Semmi válasz. 1 A ház tulajdonosa pedig mindig Jobban fenyegetőzött. — Még egy hetet adok magának, Vargáné — mondotta — aztán rádőlöm az ólat a disznajára. ' Szegény Varga néni még sirt ls. Elpanaszolta Kosztics bácsinak, hogy nem segített rajta a levelesláda. — Nincs más hátra, beszélni kell valamilyen hlvatalbélivel, személyesen. Ott a városházán. — Így Kosztics bácsi. —. Sokat törődnek ott a szegény ember bajával — szóti közbe Kiskocsismé, a hentes felesége. I De Varga néni már elhatározta ivolt, hogy nem hagyja magát. Elment a városházára. Elöször egy nagyon udvarias, szemüveges fiatalemberrel beszélt Varga néni. A szemüveg ugrált oz orra nyergén az előzékenységtől. Alig is kezdte el a mondókáját, ez a fiatalember nagyon udvariasan elirányitcrtla a második Emelet harminckettőbe. Ott egy erős. bajuszos ember Ült. Mintha látta volna 's már valamikor Varga néni. Talán a cukorgyárban?... Szemben ve'e egy sovány fiatal lány. Nagy-nagy csomó papír volt mind a keltőnek Ez asztaléin. Varga néni elmesélte a malac Polcát a bajuszos embernek, 4 VARGA NÉNI MALACA Irta: Molnár Zoltán — Nagyon jól tette, hogy Idej jött néni. — szakította félbe » baj juszos — obbsm a házban minden ügyét.bsiü elintézik a munI kásemfcernek, — csakhogy éppen ! rossz szobába révedt be, mert, hogy «* nem miránk tartozik. — De hiszen ide küldtek. — Ki küldte ide? Varga néni elmondta, milyen i udvarias volt hozzá az a szemüveges fiatalember. — O, a csirkefogó — ugrott tel a bajuszos — látja? — fordult a sovány leányhoz — ez a reakciós Pereszlel. Nem véletlen már ez kérem, hauem tudatos provokáció. Ide küldenek minden marhaságot. így akarják lejáratni a munkáskádercket. Na majd adok én nekikl ... Idefigyeljen anyám — odalépett Varg® nénihez, s egészen közeiről beszélt hozzá a szúrás bajsza alól, — most lemegy szépen az első emelet háromba és elmondja a malac ügyét doktor Boldizsárnak. 5óha|<ott egyet Varga néni Ó6 lement az első emeletre dr. Boldizsárhoz. Ez egy dülledIsae. mű úriember volt, nagy vörös tokája belesoc/rítva a kemény ing. gallérba. Sehogy som bírta megérteni, hogy Imii akiar Varga néni. Szóval kié is az a malac tulajdoniképpen? — kérdezte, s idegesen dobolt ujjaival az asztalon... Végül ig behívatta a titkárát. A titkár szépen kitessékelte Varga nénit a másik szobába, leültette egy székre cs jegyzökönyvet vett fol. A jegyzökönyvet Varga néni is aláírta. Aztán nagyot sóhajtott, megigazította a fejkendőjét ós aliindult haza... Nagyon éhes volt már, de útüoöebtn még bceaaladt Tamási doktorálthoz, ahova mosni szokott járni, s jövő píntelkre megbeszélte velük a nagymosást. Pénteken azonban nem tudott elmenni, Lejárt a határidő és csütörtök este Racka-Szűcs megjelent, hogy lebontsa a disznóólat. Varga néni malacát ideiglenesen a Kosztics bácsiék óljába költöztet te át, a szomrzód ulcába. Oda hordta utána a moslékot, s közben panaszolta szegény mindenkinek, milyen kegyetlen gonosz pimber ez a Racka-Szűcs, s hogy bánt el az ő mala. cával. Hát senki sánc*, aki ebben igazságot tegyen? — kérdezte valaki. — Mondtam én — vágott közbe Kiskoc&isné —, hiába megy arra a városházára — Nem is a lábhoz kell memni — mondta Kosztics bácsii — hiszen én úgyis mondtam, menjen egyenesen a polgármesterhez A polgármesternek a régi világban még a kocsisát sem merte vol. na megszólítani Varga néni. De tudta, hogy most másképpen memnek a dolgok. A polgármester elvlárs értekezleten van — mondta egy jól fésült, fontoskodó ifjú az előszobában. — Kedden tessék jönni, akkor le® a fogadónapja. Varga néni, ha már elszánta magát nem engod'rtl a huszonegyből. Kedden megint ott volt a nagy, tornyos házban. A polgármester elvtárs leültette szépen. Mivel nem dohányzik, hát finom cukorkával kínálta. A minapi fontoskodó fiatalember, akinek símárafésült hajából egyetlen szál sem állt ki a sorból, ott ült egy külön kis asztalnál. Följegyezte, mit mond Varga néni. — Legyen nyugodt Varga néni — fogott vele kezet a polgármester elvlárs. Szép nagy nyugodt ember volt ő maga is. Jóindulatú arcán kis gödröcskék keletkeztek, mikor mosolygott. — magának joga van a steTtéshizlalásra. Külterületen lakik. Ebbe semmiféle háztulajdonos neim köthet bele. Majd mi móresre tanítjuk ezt a Racka-Szűcsöt... Majd ad magának a polgármester elvtára — telte csípőre a kezél Varga néni, mikor másnap a ház. tulajdonossal találkozott — megmondta, hogv jogom von a sertéstartásra. Racka-Szűcsnek felszaladt a nagy csúnya szemöldöke a homlokára. Meghökkent egy kicsit. De nem az a® ember volt, aki egykönynyen visszavonul. írás bőszéi. írás nélkül a maga disznója ide be sem teszi a lábát! De az írás csak nem jött. Sok gondja-baja volt abban az esztendőben egy polgármesternek. Nem csoda, ha non jutott rá ideje, hogy utánanézzen, elintézte-e az a szépeofésült fiatal ember Varga néni malacának az ügyéi. Csak hordta a moslékot Varga néni a Kosztics bácsiék óljába. Tölnövekedni se tudóit a szegény a mondja, mert ő nem leaz itt. messzi idegenben. Jó helye voll a Kosztica bácsiék óljában, dohát a malac is úgy van, hogy legjobb otthon. — - No, mi van a malacával, Vargáné? — kérdezte részvéttel a Kiskocsis hentes feloségc. Tudta pedig jói, hogy mi van a malaccal, de nem állhatta meg, hogy az orra alá ne dörgölje Varga néninek; — Látja, látja, mondtam éin magának, hogy hiába is megy ezekhez, nem törődnek a szegény ember bajával, csak a gyűléseken. De Varga néni még most sem engodelt. Találkozott egyszer — makor a malacnál volt — a Kosztics bácsi vejével, alki a cukorgyárban dolgozott. Az. mdkor meghallotta a malac viszontagságait, azt mondta Varga néninek: — Igazit van Vairgia némi, ne hagyja magát! De most már igazán nincs más hálna, menjen el a pórihoz. Mondja el a párttitkár elvtárs, niak a malac históriáját. Áhítattal lépeti be Varga néni a pártbizottság házába. Ó, milyen nagy sürgés-fcwigás, mennyi siető ember. Bizony innen talán még a polgármesternek js parancsolnak. Várj csak Racka-Szűcs, meglátjuk, kinek lesz igaza?!... A nagy nyüzsgésben csak besodró. dott egy nagy szobába. — Nézzétek, itt varrnák a választási plakátok — bontolt ki egy nagy csomagot vulaki. Kiteregette a s®ép színes képet. Népfronttal a békéért! — betűzte ki Varga néni. Egy középtermetű, borrm férfi sebtében útnak indított egy gyorsbeszédű női, mert már másodjára hívták a telefonhoz. Mikor koresztülsietett a szobán, megpillantotta Veirga nénit. — Hát maga mi járatban van, néni — fogta meg a karját. Megismerte a titkár elvtársat, így köze! mintha nem lett volna már olyan jó egészséges bairna színe, mint tavaly május elsején. So. vány, borotvált arca fáradtnak látszott. Gyorsan leültette egy székre. — Bocsánat, a lelefon — mondta. — De két perc múlva már jött is. Látta Varga néni, hogy sók a dolga. De azért milyen szépen meghallgatja. Mégis csak megbecsülik manapság a munkásembert, még az özvegyet is ... O yan jól érezte magát, el. mondta még gyorsan, hogyan gúnyolódik vele az álszent Kiskocsisné, a hentes felesége. Egy erős, széles vállú, komolyareú elvtárs volt ez, akinél? a titkár elvtárs ott Varga néni elült elmiagya. rázta, hogy holnap reggel kinek telefonáljon, mit mondj o®, hogy Nagyon komoly olvtárs volt ez. Komolyan hallgatta a titkár elvlárs szavait. Nagyon megnyugodott Varga néni. De ki is tehet róla, hogy a malac ügye még sem intéződött el. I'cdig a komolyarcú elvtárs egész biztosan telefonált, ahova kelleti. Meg is ígértéi? ott neki. hogy elintézik Varga néni malacának a baját. És mégis ... vagyis mégse ... Talán az is baj volt, hogy sok munkája volt akkoriban a párttitkár elvtársnak. Nagy nemzetközi, meg országos dolgokkal volt leJe a feje, a fiókja, az íróasztala. Bizany-bizony egy malac picike jószág az ilyen nagy gondokhoz képest. Nem csoda hát, hogy a titkár elvtárs elfelejtette megkérdezni attól a rendes, kotttolyarcú elvtárstól, hogy mi módon is intézte hát cl a Varga néni panaszát. Hiszen olya® komoly elvtárs, ki gondolna rá, hogy valami elintézetlenül mariad, ha egyezer rábízták. Varga néni pedig már azt álmodta, hogy a malaca jön hazafeléSzépen ki volt takarítva az ólja. Még a kapu is zöld gajyakkal kidístzítve. Az utca meg — hát ezen már igazán nevetni kell — virágokkal behintve, mintha püspök jönne. Jött is a Dönci malac végig az utcán, boldogon röfögve. De mikor a kapuhoz ért, akárhogy került, sohogyse tudott bejönni rajta, pedig tárva+nyitva voit. Háromszor is egymás után ugyanazt álmodta. Fáj} a feje. szédült, mar majdnem ágynak dőlt. Mielőtt azonban megadta volna magát a betegségnek, nagy dolgot határozott el. A fiókos szekrényből előkereste a régi tintásüveget. Félig ki volt már belőle száradva a tinta, de egy levél megírátára még tellett. A Pista unokája ottfelejtett füzetéből kitépett egy lapot. Nem kért most senkit, saját kezével írt Míg nekikészüli, most is a malac járt az eszében, de talán még jobban a Racka-Szűcs gőgös pofája, meg a Kiskocsisné gunyoros saeme. A borítékra ezt írta: RÁKOSI MATYAS elvtársnak, Budapeaf. A levélben pedig ez állt: Édes jó Rákosi elvtárs! ' j' Hallgassa meg egy szegény özvegyasszony panaszát. Nagyon gonosz ember az én házigazdám, Racka-Szűcs Mihály, ez a gazdag tímár. Nem engedi meg nokom, hogy malacot tartsak. Pedig én itt lakok a város szél in és a polgármester elvtárs, meg a párttitkár elvtárs is eet mondta, hogy lehet. Dc Radaa-Szűcc nem hiszi, neki írás kéli. Az én malacom meg odaát van Koszticséknál, csak fel ketl ncveJjom, kolbászt szeretnék belőle küldeni az unokáimnak. Ne haragudjon rám Rak»si elvtárs, hogy országos dolgaiban aavarom. De ha nincsen senki, aki megtanítaná ezt az erőszakos, rossz embert a tisztességre. Hogy ne bánjon így egy szegény özvegyasszonnyal. Parancsólja meg neki drága Rákosi elvtárs, hogy engedje haza az én Dönci malacomat. Szeretettel üdvözli Három napig feküdt betegen Varga néni. A Koszticsék lánya szaladt el néha hozzá. A negyedik •napon. amikor felébredt, hát ott vannak az ágyánál Koszticsék, de ott von Kiskocsisné, m:g vagy két szomszéd. S még két idegen ember, alig ismerte meg őket. Az egyik maga a polgármester elvtárs volt, a másik az a komolyarcú, a párttól. — Itthon van a malaca Varga néni. — Maga Racka-Szűcs uram hajtotta haza — mondta lelkendezve Kisfcocsi3né — s összecsapta a kezél — nahát ilyet. Varga néni mintha elszállni érezte volna magából a betegséget. Mosolygott. özv. Varga BalAzsvi, Cserjesi-utea 107. — Megkapta a levelem Rákosi elvlárs! Tudtam én, tudtam — tette hozzá. A polgármester elvtárs szaporán bólogatott. Talán szégyelte magát... Taián csodálkozott, mit is tudott Varga néni... Vágjon honnan is tudhatta ez a Varga néni, hogy az ő kis Dönci malacának az ügyét, almit sehogy sem tudott elintézni az egész városban, — végül mégis elintézte valaki. Akinek mindenre van ideje. — Pedig nem is tudtom a címéí — mondta Varga néni és kedveden, boldogan neve lelt. Üzemünk segítő jobarátja: flltnchov elvtárs Üzeműnk életében új győzet-' erősítésére, a műszaki szinvonn' ; üzemek lettünk. Egész második fó'met ünnepeltünk a héten. A Kóny-' emelésére, az egyes géplépcsők,1 évi eredményes munkánk alapján nyűipari Minisztérium vándor- 1 pépeink előírás szerinti pontos be- ! tulajdonosai maradtunk^ a niiniszzász'.ajának elnyerése után alig pár állítására és jónéhány müszakniu" héttel élüzem leltünk. Eredmé- j tatot adott, amelyeket záros haterianács vándorzászlajának. Az utóbbi kitUn'etesek elnyenyeink ünneplése közben egy! téridőn belül el kelet* érnünk._rése azonban már sokkal ne percre sem feledkezünk meg arról j Altuchov e'vtárs a sok segítségről, amelyet a szov- iránymutatását jet néptől kaptunk. A modern örömmel fogadtuk fonógépek, a pontos nyeregyapot szállítások telüiék lehetővé, hogy Közép-Európa egyik legmodernebb lilitunk munkához. Működésünk eredménye az lelt, hogy a fo'merüit hibák napról-napra csökkenés legszebb textilüzeme, a Szegedi tek ás üzemünk 1950. szeptemberéTextt'.kombinát az ország élenjáró üzemei közé tartozzék. Nemcsak kiváló minőségű es nagyteljesítményű gépeket kaptunk a Szovjetuniótól, hanem egyidejűleg elküldte hozzánk legjobb szakembereit, hogy a szovjet textilipar tapasztalatait, technológiai e'járásait, a mennyiségi és minőségi termelés fokozására fordítsuk. Ezek közül a kiváló szovjet szakemberek közül legtöbbet köszönhetünk Szergej Ivauovios Alluchov szovjet főmérnök elvtársnak. Elsőízben 1950. júniusában találkoztunk vele, amikor eljött hozzánk, hogy megnézze és fe'ülvizsben már három szakmányra fejlődött fel. Feilödésünk viszonylagosan olyan javulást mutatott, hogy ennek eredményeképpen még ez év utolsó negyedében élüzem lettünk. A következő negyedévben kissé elblztiuk magunkat, a fej ődés ntm volt olyan eredményes, mint amilyent vártak tő'ünk és ezért csak a második helyot értük el az élüzem kiértékelésnél. Az Alkotmány ünnepére rendezett munkaverseny javított lemaradásunkon. Mi még többet akartunk. Újra Altuchov elvtárshoz forudtunk segítségért, további útmutatásokért. Altuchov elvlárs gálja, hogyan termelünk mi ezeken a gépeken, amelyekkel a Szovjetunióban kiváló teljesítményeket érnek el. Első tapaszia'atai bizony nem voltak kedvezőek reánk nézve, szervezetlenek voltunk műszaki vonalon, szervezetlen volt a gyártási technológiánk, a kar- Ennek a versenymozgalomnak a bantartási munkánk is igen el volt megindítása egyes gépcsoportjahanyagolva. Erős kritikát kap- [ inknál 11 százalékos emelkedést tunk ezért Alluchov elvtárstól, mutatott és e mellett minőségi amely értékes útmutatást adott j munkánkban is javulást ériünk el. további munkánkhoz. Első útmula-j Az eredmény az lelt, hogy 1951. hartását több oldalas Írásban adta | madik negyedévében ismét éljavasolta nekünk, hogy vezessük be a Szitahánov-komplex-mozgairnat. Azonnal hozzáfogtunk ennek megvalósításához, kido'goztuk terveinket és a Sztahánov-komplexmozgalom üzemünk már július elején meg nekünk, pontos határidő és ' üzesm lettünk, sőt munkánk további lőtte vele a sók időt, s fájt a szíve ] felelősök nevének feltüntetésevei. I javításaként negyedik negyedévi ta malac kodvee pofába ulán. Még Rámutatott a műszaki gyártáe meg-1 eredményeink alapján ismét élkrinkáját es hezebben meni, mint az előzőeké, valamennyien 1 mert időközben a többi fonoda is és ezek 6zerim hatalmas fejlődést ért el. Olyan verseny indult meg a fonodák kőzött, nme'-yet még eddig nem tapasztaltunk. Felismertük, hogy eddig alkalmazott munkamódszereink már nem elégségesek ahhoz, hogy biztosíthassuk üzemünk élenjáró helyét. Ismét segítséget kértünk Alluchov elvtárstól, aki tanácsait most sem tagadta meg lő'ünk. Alluchov elvtársat minden dolgozónk szereti és alig várjuk, ho^v üzemünkbe ellátogasson, hiszen nemcsak a műszaki dolgozók, de mindenegyes dolgozó támogatást kapott tőle. Büszkék vagyunk arra, a nagy kitüntetésre, hogv Alluchov elvtárs és mi, a Textilkombinát dolgozói igen jó barátok vagyunk. A vele való beszélgetés kapcsán sokat emlegetjük azt az esete*, ím'kor egy hibás tisztítóhengerrot fenyegetett meg bennünket, hogy miért nem adunk a dolgozóknál? megfelelő munkafeltéte'eket. Örülünk, ha eljön hozzánk, örülünk azoknak az eredményeknek, ameegyrésziben tyeket ebben az üzemben együttcmegvalósult. 1 sen, közős munkával értünk el. Legnagyobb kitün*etés az volt szamunkra, amikor a legutóbbi látogatáskor kijelentette, hogy szeret Szegedre jönni, szereti a Textilkombinátot, mert itt úgy érzi magát, mintha egy szovjet üzemben ienne. Elmondotta: Nagy Sándor, d fextilkombinát íómérnőke