Délmagyarország, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-17 / 13. szám

CSÜTÖRTÖK, 1952. JANUAR 17.. 5 Mindjobban érzik a csoporigazdálkodás előnyeit a rókusi l-es típusú „Uj Világ"-tszcs tagjai Sürgősen javítaniok kell azonban a begyűjtés terén mutatkozó mulasztásukon 1951 szeptemberében tizenőt ró­kusi dolgozó paraszt új úton indult ej. összefogtak, hogy könnyebbé, boldogabbá tegyék életüket: meg­alakították az „Uj Világ" l-es tí­pusú termeiőcsoportot, — Segítsük egymást, úgy majd könnyebb lesz a munka, jobb ered­ményeiket érünk el — gondolták. Vezetőt választottak maguknak: Györfi Albert elvtárs lett a csoport elnöke. Amikor megalakultak, meg. választották az elnököt, azon kezd. tek gondolkodni, hogyan tegyük könnyebbé az őszi mezőgazdasági munkálatokat, hogyan műveljék meg minél előbb s minél jobban 80 hold földjüket. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen a 00 hold föld •zéjjeiszórtan fekszik, van olyan darab is, amelyik Dorozsma hatá­raiban, vagy éppen Dorozsmán hú­zódik. A csoport tagjs-iból munka­párok alakultak. Ugy osztották be, hogy minden munkapárnak legyen egy pár igaereje, amivel művelheti földjét- Például Molnár T. Isfván­nénak, aki három hold földdel lé. pett a csoportba, nem volt egyet, len lova sem. Domonkos József vi. szont két lóval is rendelkezik. Mol­nárné földjén Domonkos József lo­vaival végezték el az őszi szántást­veiést. Ezért a segítségért Mol. námé majd ,,gyalog-munkái" végez Domonkos József földjén. A munka jő megszervezésével, a munkapárok alakításával az „Uj Világ" l-es típusú termelőcsoportban idejében elvégezték az őszi munkálatokat. Sikerre vezetett a kölcsönös segít­ség, amelyhez még az állam is hozzájárult különféle kedvezmény­nyel. — Én már öreg vagyok — mon­dotta Savanya János elvtárs, a I csoport legidősebb dolgozója. — öt hold földemet , egyedül már neheaen tudtam művelni. Ugy gondoltam, itt a termelőcsoportba n könnyebb lesz a munka, mert a csoporttagok segítenek egymáson, S így is vain. Az őszi munkákat már közösen vé­geztük el s az én öt hold földemen is közösen elvégeztük a munkákat. Sokkal könnyebb így gazdálkodni, erről már meggyőződlem. Savanya elvtárs véleménye vala­mennyi csoporttag véleménye. Mol­nár Islvánnénak, aki három hold földidél lépett a tszcsbe, m-m volt igaereje, mindig más igaerejéve. kellett elvégeznie a szántás, vetési munkálatok. Most az ő földjén is elvégezték maradéktalanul, idejé­ben az őszi mezőgazdasági munká­latokat. Meggyőződtek róla, hogy a dolgozó parasztok számára egyedü. ez a helyes út: a szövetkezeti gaz­dálkodás­A tszcs dolgozóinál: az őszi munkák elvégzése után legfőbb fei­adaiuk volt, hogy megtegyék az előkészületeket az ezután következő nagy munkára: a tavaszi mezőgaz. dasági munkák végzésére. A szer­számok kijavítva, a rozsdásodás eL len bezsírozva várják, hogy tavasz­szal megkezdődjék a kapálás. a növényápolás, A növényápolás jó elvégzésétől nagymértékben függ, hogy jövőre milyen termést taka­rítunk be. S most, hogy felkészül­tek a tavaszi munkákra, a cso­port dolgozóinak van idejük a tanuldara, szakmai és politikai tudásuk fej­lesztésére. Szakmai tudásuk fej­lesztésére a rókusi Dózsa-termelő­csoporlba járnak a csoport dolgo­zói közül hatan állat- és növény­termesztési tanfolyamra s az itt tanultakat már felhasználhatják a lavaszi munkák végzéséné!. Fejlesz­tem akarják azonban ideológiai képzettségüket is. Hatan járnak a Rókus III. pártszervezetbe alap­fokú politikai iskolára. A pártok­tatásban nemcsak a csoport két tagjelölt d-olgozója, de a pártonkí­vüliek is résztvesznek. Politikai tudásuk fejlesztésével is a termelő­csoport fejlődését segítik elő­A munka jó megszervezése mel­lett azonban mulasztás is terheli az Uj Világ-termelőcsoportot. A csoporttagok elmaradlak az 1951-es évi begyűjtés teljesítésével. A leg­utóbbi c&oportértekezleten Györfi elvtárs kérte a csoporttagokat, ne rontsák el a texea hírnevét azzal, hogy ők maguk sem teljesí­tik begyűjtési kötelezettségüket. Savanya János például még most is 52 kiló kukoricával tartozik az államnak. Ratkó Mancsov két kiló baromfival van hátralékban. Ezt a lemaradást mielőbb teljesíteniök kell a csoporttagoknak, hogy pé.­dát mutathassanak a csoportonkí. vüii dolgozó parasztok számára. Sok feladat vár még az ,,Uj Vi. lág" l-es típusú termedőcsoport dol­gozóira. A munkák jó elvégzésével, példamutatásra! arra kell töreked­niök. hogy minél több egyénileg dol­gozó paraszt figyeljen fej eredmé­nyeikre, lépjenek be a csoportba. A hibák felszámolása nélkül azon­ban nem mutathatnak példát a kí. vülállóknak. Elsősorban a csoport kommunistáinak feíadata ezért, hogy még jobb munkával, köteles­ségeik még becsületesebb teljesíté. sére való serkentéssel legyenek va­lamennyien példamutatók és egy­ben segítsék elő további boldogulá­sukat­A szegedi ejtőernyős fiatalok bebizonyították: NEM CSAK A MUNKÁBAN, A TANULÁSBAN, HA KELL A HARCBAN IS MEGÁLLJÁK HELYÜKET A Szabadságharcos Szövetség sze­gedi székháza előtt már kora reg­gel vidám, pirosarcú fialalol: gyü­lekeztek. Apró csoportokba verődve tárgyalgattak kis ideig, aztán vi­dám nótázással mentek be a szék­házba. Nem sokica 1 utána ejtőer­nyős ruhában, csizmában gyülekez. tek újra az egyik teremben és ar­ról beszélgettek, hogyan, is törté­nik meg. milyen is lesz az első ug­rás? Az ugrásra készülők között lányok ia akadtak aaép számmal, akik bizony a fiúiénál is lelkesebbek voltak- Korom Erzsébet, az ország legfiatalabb ejtőernyőse, még a 14. cvél sem töltötte be s ő is nehezen várja art ® pillanatot, amikor a 800 méteres magasságban szá'ló gépből ő is kiugrik majd, hogy be­bizonyítsa: a lányod: is vannak olyan bátrak, mit a fiúk. 11 óra ulán néhány perccel ha­talmas teherautó áll meg a szék­ház elölt, A fialalol: helyet foglal­nak rajta és hangos nótaszóval in­dulnak el. Kék az ég, mély a lég, az ernyőd kinyílt már, sohse félj ..." száll a dal a fiatalok ajkáról s a leherauló sebes száguldással ha­lad a repülőtér felé. Még néhány perc és az első cso­port felszállásra készen áll a re. pülőgép mellett. Hangosan felber­reg a repülőgép motorja és Ilollósi ÉRTÉKES TANULSÁGOKKAL ZÁRULT A MÁV SAJTÖANKÉT3A ,,... a munkás- és parasztievele­sok — szerintem — a munkásosz­tálynak és a parasztságnak azok az élő erői, amelyek erösebben, közvet_ lenül szabályozzák környezetüket, hatékonyabban akarják azt befolyá­solni, amelyek nem tudnak vala­mely eseményt csendben átélni, ha­nem a sajtó útján a társadalom köz­kincsévé teszik azt". (M. I. Kali­nin.) A január hatodikán lanolt me­gyei levelező értekezlet nagyjelen­tőségű volt minden csomgrádmegyei levelező számára. A Délmagyaror­szág levelezői körében is nagy visszhangja volt az értekezletnek, amelyet bizonyítanak a szerkesztő­ségünkbe írl levelek is. Do nemcsak leveleikkel, hanem sajlóanketok ren­dezésével is megmutatják levelező­ink, hogy megértették a megyei ér­tekezleten eléjük tűzött feladatokat. Ilyen sajlóankélot rendezlek ja­nuár 12"én a Szegedi MÁV Igazga­tósághoz tarlozó levelezők és tudó­sítók, valamint eajlófeielősök. Két fontos problémát beszéllek meg az ankéton: a pártsajtó olva­sásánál: fontosságát és a levelezői munka jelentőségét. Számos vasutas dolgozó szólalt fel és nem egy dol­gozó felszólalásában bírálta a Dél­magyarország szerkesztőségének munkáját is. Gömbös György elviárs, a Ró­kusi Állomás dolgozója, hi ányol la, hogy a szerke-ztöség nem minden esetben válaszolja meg azokat a le­veleket, amelyekel az újságban r.cm közöl le. Ugyancsak a szerkesztőséget bí­rálta az ankéton Vass Feirenc elv­iárs, a Felópílmóny és Vasanyag­javító Vállalai dolgozója, aki hoz­zászólásában elmondotta: egyidőben akárhány levelet küldött bc a szer­iceszlőeégbe, azt nem közölték, de ugyanekkor nem is válaszollak rá. Az ankéton sok hozzászóló felve­tette, hogy a szerkesztőség nem kőzöl minden levelet. Szükségesnek tartjuk megmagyarázni az ankéton résztvevő elviársaKnak — de min­den munkás- és paraszllevelezőnk­r.ek , hogy a szerkesztőségnek r.ecn kell minden egyes levelet kö­zölnie. A levelek nagyrésze a szer­kesztőség tájékoztaitására szolgál, vagy egy-egy levél nyomán egy na­gyobb cikket írunk meg. A levele­zőknek tehát az a feladatuk,_ hogy nyitott szemmel járjanak az éleiben, mindent megfigyeljenek és minden­ről beszámoljanak, ami üzameikben történik. — Nsgy sagílségel jelentenek a termelés fokozásában és a munka, fegyelem megszilárdífásában a bí­ráló levelei: — hangsúlyozta több felszólaló az ankéton. Az a dolgozó, akit munkaitáisa az újság hasáb­jain is megbírál, igyekszik munká­ját a legjobban végezni, hogy ne kerüljön mégegyszer sor a bírálatra. Az Alsóvárosi Kultúrházban meg­rendezett MÁV sajtóanikót igen ér­tékes és termékeny voll. mert új lendületet adott a további munká­hoz azoknak az elvtársaknak is, akik nem vehet lel: részt a megyei levelező értekezleten. elvtárs, az MSZHSZ ejtőernyős szakosztályának vezetője bevezeti az első csoportot a gépbe. A légcsavar sebesen hasílja a levegőt, majd a gép lomhán emelkedik fel a leve­gőbe. A benne ülők az apró ablako­kon vidáman integetnek lantmaradt társaiknak. Közben, a gép mind ma­gasabbra emelkedik. Három kör és eléri a 800 métert. Egy pillanat és fent a magasban egy fekete pont — az ember —, majd egy gombanagyságúnek lát­szó ernyő lálszik. Aztán sorban utána még egy, kellő, három, tíz, tizennégy apró „gomba" közeledik a föld felé. A gép köröz még néhányat, aztán újra leszáll. A következő csoport indul nemso­kára. Most a csoportban hét fialal lány ir.dul ugrásra, Amikor a gép a magasba emelkedik, hangos nótára kezdenél:. Száll, harsog az énei: egészen az ugrás pillanatáig. Bát­ran lendülnek ki a gépből és a lég­ben lebegve vidáman küzelednek a füld felé. Korom Erzsi, Nagy Klári, Gazdag Erzsi, Stifler Sándor, Papp István, Rácz András és a többiek könnye, dén érnek földet. Szaporán szedik össze ernyőjüket és sietnek le a re­pülőtér szélére. — Csöppet sem féltem — mond­ják egymásnak —, de jó volna még egyszer ugrani! — Én még kétszer is ngrónék — mondja Korom Erzsi, közben irigykedve néz azokra, akik még ugrás elölt állnak. Január 16. emlékezetes lesz va­lamennyién!: számára — jegyzi meg az egyik. — Ez a legszebb nap az életemben. Délután két óra. A repülőtér las. san újra kiürül. A hatalmas gép is helyére áll. Az 53 ejtőernyőssel megindul a teherautó s a dal újra felcsendül az ajkukon: „A békeiá" bor legyőzhetetlen, a béke útja biz­tos úl..." Az autó sebesen halad a város felé. A járókelők vidáman integet­nek a fiatal ejlőeirnyősöknek. akik a mai nappal bebizonyították; nem­csak a munkában, hanem, ha kell, a harcból is bálran veszi!: ki részü­kéi. Deszk termelőszövetkezeti község dolgozó parasztjai ígérik; Példásan teljesítik a dolgozó nép államával szembeni kötelességüket A deszki Kossuth-Iszcs tágjai kö­zölt nap, mint nap javul és szilár­dul a munkafegyelem. Ez a javu­lás a csoport munkájában, de a be­adásban is megmutatkozik. A cso­port tagjai mir den ben eleget akar­nak lenni kötelességüknek, mert tudják, hogy ezzel emelik saját jó­létüket és erősítik a béketábor harcát. A csoport tagjai különösen a tejbeszolgállalás terén érlek el szép eredményt. Kötelezettségüket löbb mini 200 százalékra teljesítet, lék. Néhány nappal ezielött ígéretet tettek, hogy mindenben hallgatnak a Párt szavára és munkájukat s sí begyűjtési kötelezettségüket is ha­táridőre teljesítik. Polgár György már részben eleget is tett ígéreté­nek, mert az első negyedévi tojás­beadási kötelezettségét 100 száza­lékra teljesítette. Felvilágosító munkál végez a többi tagtársad között is, hogy községük ebben az évben is maradéktalanul teljesítse a dolgozó nép államával szembeni kötelezettségét és mint termelőszö­vetkezeti község, példát mulasson a többi községnek. Korom Istvátmé, í a „Délmagyarország" levelezője Sxép eredményekei érnek el ax ÁVl DlSZsxervexeíének fiataljai, de még sokat kell javítani munkájukon Az Ujszegedi Állami Védőnő­képző DISZ-szervezetének tagjaira komolv feladatok hárulnak az elkö­vetkezendő időkben. Ok a jövő egészségőrei, akik ma még az iskola padjaiban tanulnak, de nem is olyan 6oká már a dolgozók, egészségét védik. Ezt a felelőssé­get a szerveizet minden egyes tag'a átérzi. A szervezet fiataljai vala­mennyien telitek felajánlást de­cember 21-ére. Ezek a felajánlások mind a tanulási munka megjaví­tására és a szervezeti elet fellen­dítésére irányullak'. A DiSZ-tagok kivétel nélkül teljesítették fel­ajánlásaikat, sőt egyes lagok fúl ia teljesítették. A vállalások teljesítésében ki­tűnnek Gábor Emma 170 százalék­kal, Bophkó Margit 160, Podoba Erzsébet 160, Wandsrer Ibolya 140. Balázs Mária 110, Kiss Edit 110 és Szabó Erzsébet 120 százalékos tel­jesítéssel. Ezek a számox is mind azt bizonyítják, hogy a szervezet tagjai megértették Lenin elvtárs mondását: „Tanulni, tanulni, tanul­ni, ez mcsit a legfontosabb fel­adat". Bár a tanulásban kiváló ered­ményeket értek el, a szervezeti életiben még mindig súlyos hibák mutatkoznak. A vezetőséget súrún változtatják, s ezért nem tudnak eredményes munkát végezni. Ju­hász Erzsébet gazdasági leielós és Bugyi Erzsébet szervezési lilkár azok, akik jó munkát végeznek. Hiba az alapszervezet életében az is, hogy Gábor Emma faliújság* felelős nem végzi úgy a feladatát, ahogy kellene. Gábor elvtársnö a tanulástan kiváló eredményeket ér el, de á faliújsággal nagyon keveset törő­dik. így megtörténik az, hogy a faliújságon több hetes cikkek dí­szelegnek. De megtörténik az is, hogy egyszerre olyan tömegesen érkeznek be faliújság cikkek, hogy 'három faliújságra 's elegendő lenne. A Védönőképzö Inlézet alap­szervezetében hibák mutalkoznak a „Szabad Ifjúság" terjesztésében és olvasásában 13. A DISZ tit­káron k'ívül még a többi vezelö­ségi tagot 6em érdekli az iij'.'ság központi lapja. Ezeket a hibákat rövid időn belül ki kell küszö­bölni és arra kell törekedni, hogy az alanszervezeüiél minél löbb fia­tal olvassa a „Szabad Ifjúság'"ot. Szándékosan hagytam utoljára, de igen fontos a párosverseny, amelyet a budapesti A'vG-val kö­töttek. Ebben a versenyben fej a fej mellett haladnak. Már rem 6ok idö van hátra a verseny lejártáig és ezért minden erejével azon kell lennie a DISZ-szervezet veze­tőségének és a tagoknak ls, hogy ebből a versenyből a szegedi AVI kerüljön ki győztesen. Ez sikerülni is fog. ha az elkövetkezendő idők­ben a hiányosságokai "kiküszöbölik és megjavítják munkájukat. ördőgh István ntufi sem uoll UulM. SóUác JUdinél Nagy fefszéssel nyilatkozik a ,Tűzke-esztségrői' Hévízi János elvtárs, a .Táncsics'-tszcs brigádvezető e Igen sok szegedi dolgozó tekinteti már meg a Szegedi Nemzeti Színház­ban Urbán Ernő „Tűzkeresztség" cí­mű színművét. Üzemi munkások, a termelöcsoportok dolgozóig egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségiek va­Iztmennyien elragadtatásai nyi alko­tlak az előadásról, örömmel üdvöz­lik drámairodalmunk új sikeres al­kotását. A Táncsics termelőcsoport dolgo­zói mindjárt a bemutató előadáson megtekintették a darabot. Nagy ér. deklődéssel várták az előadást, na­pokkal előtte készültek már rá, hi­szen. nemcsak magáról a darabról hallottak már az elmúlt hetekben hanem a Szegedi Nemzeti Színház művészeivel, a Tűzkeresztség sze­replőivel is atlmlmuk volt személye­sen is találkozni. A darab szereplői ugyanis még a próbák ideje alatt ellátogatlak a termelöeaoporlba, elbeszélgettek a csoporttagokkal, hogy személyes élményeik, tapaszla. lataik alapján még nagyobb siker­rel készülhessenek fel az előadásra. Hévízi János elvtárs a Táncsics termelőcsoport brigádvezetöje te­henésze is találkozott a termelöeso. portban a színészeklcel. Elbeszél­getett velük a darabról. — Nem valami jól látok — mond­ja Hévízi elvtárs — de a párttitkár, nőt rögtön felismertem a hangjáról a bemutató előadáson. Igen tetszett nekem Boziné, a párttitkárnő, aki megmutatta a csoporttagoknak a helyes utat. Nagyon helyes, hogy az író rámutatott a hibákra, amelyek tcrmelőcsoportjainkban előfordulnak. Mert nem ritka dolog az, hogy va­lósággal „kinézik" az új belépőkel. Nálunk is mondották egyesek: „Ni csal: ezek akkor jönnek, amikor mi már építkeztünk! Mi azonban meg. magyaráztuk ezeknek a csoporttá, goknak, hogy milyen helytelenül gondolkoznak. Valakinek csak cl kell kezdeni a dolgot, s nzok, akik az út­törő munkát végezték, ne irigykedjenek, hanem még inkább mutassanak példát. Hévizi elvtárs visszaemlékezik a kezdet nehézségeire, s elmondja, mi­lyen nagy segítséget nyújtott nekik a Párt nemcsak azzal, hogy meg­mutatta a helyes utat, hanem gov. doslcodotl arról is, hogy legyen lo­vuk;. szerszámuk, vetőmagvak. Az. u'án a leu'ákokra terelődik a szó. Hévizi elvtárs gyűlölettel meséli: — Bizony, úgy volt az, ahogy a darabban ir,hatottuk Ható Ignác tói. A kulák kiuzsorázla, becsapta Ható Ignácot. így tett velem is Peregi Imre kulák, akinek melesleg malma is volt. Kölcsönkértem tőle két má. zsa 10 kg búzát vetőmagnak 1915. ben. Kellett az, hiszen négy hold juttatott földet kaptam. Húsz szú­zálékos kamatra kötöttük az egyes­séget és mégis Hl kilát követelt kamatba. Hál bizony, Peregi sem roll külttnb Sóhár Lidinél. Az egyik kulák tizenkilenc, a másik egy hijján húsz! Hévizi elvtársnak igen tetszett a darab, de nemcsak neki, hanem a csoport minden egyes tagjának. Az azonban norn igen tetszett neki, í mondja is, hogy erről sokai vitat­koztak hazafelé menet, hogy miért vasvillával meg lapállal rohantak rá a csoporttagok a Ható-brigád tagjaira. — Előfordulhat ilyesmi — mondja Hévizi elvtárs, — bár én itt Cson­grád megyében nem hallottam még ilyesmiről. De helyesebb lett volna, ha azok is, akik vasvillával álltak a Haló-brigád tagjai elé, inkább próbálták volna meggyőzni őket, mennyire helytelen, hogy cl akarják vinni a lovakat. Rózsa elvtárssal nagyon sokat vitatkoztunk erről ha. zafelé menet. Egyben mindannyiónk„ nak megegyezett a véleménye: Igen sokat ta.nidtunk a darabból és sze­relnénk, ha minél több csoporttag és az egyénileg dolgozó parasztok is megnéznék ezt a színdarabot. Hévízi elvtárs annak a sokszáz szépről dolgozónak a véleményét tolmácsolja, akik az elmúlt péntek esté 6t.i érdeklődéssel ülnek he a nézőtérre, ahonnan sok értékes la. nu'sággal, frlUiTiléssel távoznak, mert a „Tűzkeresztség" mindany­nylójuknak igen értékes tanaiságokat: nyújt és egyben szórakoztat Is. .

Next

/
Thumbnails
Contents