Délmagyarország, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-13 / 10. szám

10 VASÁRNAP, 1952. JANUÁR IS. MzzAok A termelő-apparátus. a gépek, a felszerelés jobb kihasználása érdekében rendkívül fontos a folyamSzerű, ciklusos és zártciklusos termelésre való áttérés meggyorsítása és a munka termelékenységét növelő új termelési módszerek, mint amilyen a gyorshengerlés, gyorshúzás, gyors, vágás, gyors üzem-mozgalom széleskörű alkalmazása és mind szélesebb tömegmozgalommá fejlesztése. Ha csak a már ismert kezdeményezéseket megfelelően elterjesztjük és következetesen alkalmazóik. akkor is igen jelentós tartalékaink vannak az 1952. évi terv teljesítéséhez és 'últeljesitéséhez. Pedig nem kétséges, hogy a már ismeretes kezdeményezésekhez 1952. folyamán újabbak fognak járulni. Ebben igen nagy szerepet játszik és kell, hogy játszszék a munkaverseny elmélyítése és további kiszélesítése, s ezen belül mindenekelőtt a szakszervezetek és a DISZ fokozott aktivizálása a munkaversenyben és a sztahánov-mozgaloim kifejlesztésében és ugyanakkor a pártszervezetek felvilágosító és irányító munkájának további megjavítása a munkaverseny, a termelés, a helyes kezdeményezések felkarolása és elterjesztése terén. Sokszor felvetik az elvtársak a kérdést; minek alapján versenyezzünk? Versenyeareünk « 1952. évi terv alapján a havi, a negyedévi. az évi terv alapján. Veripnyezzünk egész évben a ml. úszlertanács és Szakszervezeti Tanács zászlajáért minden izemben, minden egyes Iparágban, egész Iparunkban. A termelőapparátus, a gépek, a felszerelések, a munkaerő Jobb felhasználásának folyamán t ennek a harcnak a többi közt oda kell vezetnie, hogy megtakarításokat érjünk el a beruházásoknál, hogy a már engedélyezett (megtervezett) beruházások egy része feleslegessé. né'.külözhetövé váljék, vagy pedig esetleg olyan beruházásokat. illetve ezeknek egy részét, amelyeket 1952—1953-ban kellene megvalósítani, későbbre lehessen elhalasztani azért, hogy a legnagyobb, a legdöntőbb, a legfontosabb beruházásokra a maximális mértékben összpontosíthassuk anyagi eszközeinket 1952— 1953-ban és ezeket minél előbb befejezzük, hogy minél előbb működő termelőüzemekké váljanak. Ezt ügy kell értenünk, hogy ugyanakkor a termelési tervet teljesítsük ós túlteljesítsük. Itt is a Szovjetunió tapasztalataihoz ke'l fordulnunk, ahol az elmúlt évben a moszkvai nagyüzemek igazgatóinak kezdeményezésére hatalmas mozgalom Indult meg az egész nagy Szovjetunióban a beruházások megtakarításáért, s ez a mozgatom sokmilliárd rubelnyi beruházás megtakarításához vezetett. Munkafegyelem, tervfegyelem, bérfegyelem A második kérdés, amelyre fel j kell hívná a figyelmet: A munkafegyelem. a bérfegyelem és a lervfegyelem megszilárdítása. 1951ben a bérfegyelem meglazult. Szerencsére távolról 6em olyan mértékben, mint 1949-ben, amikor a Központi Vezetőségnek ezzel a kérdéssel igen komolyan, mint slapvetö kérdéssel kellett foglalkoznia. De azért a bérfegyelem meglazulása 1951-ben nem volt jelentéktelen, • hanem Igen komoly volt és nem mehetünk c| mellette. Szigorú rendet kell teremtenünk a normák kezelése terén. Fiztositani kell a minisztertanács határozatának megvalósítását, hogy amennyiben a termelési feltételek megváltoznak, mert például új i magasabb termelékenységű gépe- 1 ket alkalmaznak, vagy átszervezés által korszerűbbé, tökéletesebbé teszik a munkafolyamatot, akkor a normákat kötelezően meg ke'J változtatni. Ez jelenleg általában nem történik meg, csak egyes esetekben, s ez a normák lazításának, a bérfegyelem meglazulásának egyik legfontosabb formája. Például a Dunamenti Magasépítő Vállalalnál a nedves betoncsillézé énéi megváltoztatták a munkamódszert olymódon, hogy az anyagot nem kellett többé csillébe rakni. Ugyanakkor a normát változatlanul hagyták, így az átlagteljesítmény 196 százalék lett. Egyetlen becsületes munkás , aam kívánhatja, bogy amikor a vállalat, az üzem. »* állam új. nagyobb termelékenységű felszerelést ad, vagy amikor a kézimunkát gépi erővel helyettesítjük, s ezzel emelkedik a termelékenység, a norma ugyanaz legyen, mintha minden a répiben mar«dt votoa S az a vezető, aki szemet huny, vagy segédkezet nyújt az ilyesmihez, becsapja az államot, a saját államát, a nép államát, megkárosítja a munkásosztályt, fékezi fejlődésünket Fel kell számolni a munka kiadás és a munka átvétel terén mutatkozó, különösen az építőiparban, de részben a gépiparban is igen elterjedt. 8 már-már törhetetlenné vált lazaságokat éa a pótidők és előkészítő Idők utalványozásánál elsősorban a 1 gépiparban található visszásságokat. | Be keH tartani és be kell tartatni a eelejtrendeletet, amelyet 1 a gyakorlatban jelenleg alig alj kalmaznak. Biztosítani kell a j technológiai fegyelmet. Szigorúan • alkalmazni kell a béralappal való | tervszerű gazdálkodásra vonatkozó előírásokat, s azokat, akik felelősek a béralap-túllépésért, felelősségre kell vonni. A teirvfegyelem szempontjából szükséges, hogy a lógósok, az önkényesen kilépők, az igazolatlanul mulasztók ellen szigorúbb rendszabályokat alkalmazzunk, amlne jogszabályaink lehetőséget adnak és amit a becsülete^ dolgozók, azaz a dolgozók túlnyomó többsége máx réges-régen maga követel. Ugyanakkor persze snem előtt kell tartani Rákosi elvtársnak azt az útmutatását, hogy a munkafegyelem megszilárdítása terén a íő feladat olyan légkör megteremtése, amelyben nincs maradása a lógósnak, a naplopónak, az igazolatlanul mulasztónak, a hosszú forintért egyik munkahelyről a másik helyre repülő vándormadaraknak. És figyelembe kell venni azt is, viogy a gazdasági vezetőknek mindent el kell követniök, ami törvény szerint módjukban átt, az üzemekben. vállalatuknál dolgozó munkások és alkalmazottak állandósítására, arra, hogy a dolgozók magukénak vallják, megszeressék üzemüket, vállalatukat, s azt önként el ne hagyják. Minisztériumainktól, gyárainktól, vállalataink igazgatóitól azt is meg kell követelnünk, hogy fokozott mértékben törődjenek a munkabiztonsági kérdésekkel, a .munkavédelem. a balesetelhárítás kérdéseivel, hogy szakszervezeteink a mostaninál következetesebben és szigorúbban őrködjenek a munkavédelmi és baleseti rendszabályok betartása felett. A fegyelem megszilárdításához az Is hozzátartozik, hogy felelősségre kell vonni azokat a vezetőket is, akik nem azt termelik, amit a terv előír, jogosulatlanul túllépik a munkabéralapot, engedély nélkül végeznek beruházásokat, rendelte, tésellenesen használják fel az anyagot, hitelt, vagy elmulasztják kölelessségiik teljesítését a fegyelemsértőkkel szemben. De persze ugyanekkor joggal követelhetik meg tőlünk üzemeink, trösztjeink igazgatói. általában I gazdasági embereink, hogy mi is, a felső vezetés is, szigorúan betartsuk a tervfegyelmet, s hogy ne változtassuk lépten-nyomon a terveket. Például aligha lehet normálisnak tekinteni, hogy az 1951. IV. negyedévi tervet november óla 28 esetben módosították. vagy, hogy az 1951. IV. negvedévi tervmódosítások közül egy iket-m á sík a t min '®z téri u ma i nk csak 1952. januárjában kapták' meg. Az ipar, közlekedés, mezőgazdaság munkaerőszükségletének biztosítása A harmadik kérdés, amelyre fel kell hivni a figyelmet: az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság munkaerő-szükségletének biztosítása 1952-ben. Iparunkban még további munkaerőtartalékaink vannak, amelyeket igenis felszfare lehet és kell hozni. Nagyon felduzzadt az adminisztratív és kisegítő apparátusunk. Ennek létszámából a munkaerő egy bizonyos részét tervszerűen át kell irányítanunk a termelő munkába. Vannak üzemeink, ahol fölös munkaerő van. Le kell vonnunk a toborzó® olsöévi tapasztalataiból a tanulságokat. Az első és legfontosabb tanulság szerintem, hogy az üzemek, vállalatok ne várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb, liogy elsősorban az üzemeket kell aktivizálnunk a munkaerö'.oborzás terén. Az 1952-ben szükséges munkaerőblztosításához hozzátartozik az Ipari tanutók helyesebb elosztása is és részben nz ipari tanulóképzés átszervezése saját tapasztalataink és a Szovjet, unióban szerzett tapasztalatok a'anián olymódon, hogy 1952"ben megszilárdíthassuk a már eddig elért eredményeket, emeljük a szakmunkásképzés színvonalát és bizonyos területeken, elsősorban az építőiparban és a bányászaiban megváltoztassuk a szakmunkásképzés mai rendszerét, kissé időI sebb. de fiatal munkásokból a mainál sokkal gyorsabban, magában, a munkában képezzünk 6zakm*inkásokat. Ezután hangsúlyozta, hogy külön gonddal kell kezelni a termelésbe lépő új üzemek és a mezőgazdaság munkaerőszükségletének biztosítását. A mezőgazdasági munkások szerződtetéséről jóelőre gondoskodjanak. Az önköltségcsökkentés A negyedik kérdés, amelyet figyelembe kell vennünk, az önköltségcsökkentés kérdése. Rámutatott Gerö elvtárs, hogy bár az önköltség tervgazdálkodásunk legkevésbbé áttekinthető és leglazább területe, az ezen a téren elért javulás biztosította, hogy 1952-ben az áruk 50—60 százalékára vonatkozólag meglehetősen pontosan tudjuk majd mérni az önköltséget. Az elmúlt esztendőben a gyár. ipar nagyjában teljesítette önköltségcsökkentési tervét, de egyes területeken jelentős lemaradás mutatkozik, illetve a tervezésnél volt nagy lazaság. Az önköltség csökkentése helyeit — folytatta — emelkedett az önköltség a széntermelésnél, amiben persze jelentős szerepe van annak, hogy nagymértékben felemeltük a bányászok bérét. De természetesen nemcsak ez játszott szerepet, hanem szerepet játszott például a fajlagos bányafa felhasználás jelentős megnövekedése is. Az ls előfordul, hogy egyes esetekben önköltségcsökkentést mutatnak ki, ténylegesen azonban az önköltség nem csökkent, mert romlott a minőség. Például 1951ben számos pamutfonodánk lényegesen túlment a miniszteri rendeletben meghatározott kifonásti arányon és a fonalkihozatal ilyen fnéretű emelése a minőség rovására ment. Elrettentő példa arra, hogyan nem 6zabad az önköltséget „csökkenteni", annak az úgynevezett „újításnak" az alkalmazása, amikor elhatározták, hogy a férfizakok hosszát két-hírom centiméterrel meg kell kurtítani. Ennek a tisztessé® ne essék szólván -— „í'jításnak" az volt a következménye. hogy a vásárlók, — hogy elég hosszú legyen a zakó — kénytelenek voltak a szükségesnél egy-két számmal nagyobb ' öltönyt vásárolni, aminek következtében ténylegesen több anyagot fogyasztottak, a vásárlókon pedig lötyögtek az öltönyök. Kétségtelen, hogy 1952-ben szigorúan mérnünk kell az önköltséget és teljesítenünk kell az önköltségcsökkentés tervét. Ennek eszközei a már említeti ütemes, grafikonszerű termelés, a j termelőeszközök jobb kihasználása, a tervfegyelem megszilárdítása, az anyaggal való fokozott, de észszerű takarékosság, 6zo.os anyagnormák előírása és kötelező bevezetése és végül a pénzügy' fegyelem megszilárdítása, a főkönyvelőségek megteremtése mindenütt, ahol még nincsenek meg és ahol szükség van rajuk, tekintélyük növelése és általában az ellenőrzés munkájának megjavítása A minőség és a választék Az ötödik kérdés a minőség és a választék kérdése. 1951. évi tervünk megvalósítása folyamán többízben kellelt foglalkoznunk a minőség kérdésével, többek között külkereskedelmünk. szempontjából is. A szocialista iparnak nemcsak mind több és több árut kell ter. melnie. hanem mind jobb és szebb árut is. A minőség emelésének következménye a termelőeszközökre éppúgy vonatkozik, mint a fogyasztása cikkekre. Éppen ma kaplarn — írem először — egy elkeseredett levelet Bebrits elvtárstól, melyet alátámaszt igen részletes táblázattal, analízissel, hogy menynyire megrontották a szénneic a minőségét és hegy ez hogyan teszi tönkre mozdonyainkat. Ami a fogyasztási javakat előállító könnyűipart és élelmiszeripart illeti, itt nemcsEÍc magábanvéve a minőség fontos, hanem az is, hogy megfelelő legyen a választék. Minden egyéb mellett a Párt és a mirriszterianács december l.i nagyfontosságú határozata azért is jó, mert alkalmas arra hogy minisztériumainkat, tröuztjeinket, üzemeinket jobbminőségű és választékosabb áru termelésére szorítsa: mert amennyi, ben nem ilyeint termelne, akkor az áru a nyakukon marad, mert a si: lány, az ízléstelen kivitelű, a csúnya i árut a kereskedelem nem fogja ál' venni és a fogyasztóik nem fogják megvásárolni. Ezért a minőség megjavításéi s a megfelelő vá'aszték biztosítása 1952. évi tervünk sikeres megvalósításának egyik fonlos feltétele. A vezetés színvonalának emetese Végül rátérek a vezetés kérdésére, a vezetés színvonala emelésé, nek kérdésére. Kétségtelen, higy 1951-besn értünk el eredményeket ezen a téren. Meg. nőtt a vezetés felelőssége, jobban kidomborodott egyszemélyi jellege. Mostanában, ha az üzemek, vállalatok vezetéséről van szó, mind kevesebbet hallunk üzemi háromszögről. De azért az igazgatói még sokhelyütt szégyenlősen „válialatveze. tőnek" nevezik, mert attól tartanak, hogy az „igazgató" szónak valahogy burzsoá hangzása van. Másutt viszont az ellenkező végletbe esnek és különösen egyes nagyüzemeinknél az igazgatót röviden,, burzsoá mód. ra „vezérnek" nevezik hololt ismeretes, hogy a mi országunkban, a mi népünknek egy vezetője van, a mi szeretelt Rákosi elvtársunk. Rámutatott ezután Gerö elvtárs arra, hogy az önálló elszámolás rendszer alkalmazásának területén van előrehaladás, de számos esetben ez a rendszer csak papiron van meg. Kiemelte a vezelőkáderek szakmai tanulása tervszerűségének fontosságát. Beszélt arról, hogy egye® minisztériumok fontos rend. szabályokat a párt. és tömegszorvezetek, a dolgozó tömegek nélkül, tehát bürokratikusain igyekeztek megvalósítani. A leghelyesebb intézkedés is hely. telenné vá'lhat, ha helytelenül hajtják végre — folytatta. S ebből mindenekelőtt azt a tanulságot kell levonnunk 1952. évi munkánkra és általában további munkánkra, hogy a gazdasági vezetésnek * dolgozók széles tömegeire kell támaszkodnia és hogy egyetlen valóban fontos, nagy horderejű gazdasági, termelési, műszaki rendszabályt sem leltet sikeresen végrehajtani az Illető kerület pártbizottságainak tudta, segítsége és támogatása nélkül, a pártszervezetek, a kommunisták segítsége s támogatása nélkül s a lömegszervezetek megfelelő mozgósítása nélkül. Ez persze nem jelentheti, hogy a gazdasági veze lés, a műszaki vezetés saját kötelezettségét, saját feladatait, saját felelősségét a pártbizottságokra, a pártszervezetekre a népnevelökre, a tömegszervezetetere hárítsa. Ellenkezőleg! Gazdasági vezetőinktől, a felsőktől csakúgy, mint az alsóktól, elvárjuk, hogy valóban vezessenek! Ne higgyék,mint ahogy egyesek hiszik, hogy a veze. tés „viszontbiztosítás". Mielőtt egy intézkedési kiadnának, mindenkivel megtárgyalják, mindenkinek a véleményéi kikérik s írásban kell, hogy adják és csak úgy merik az intézkedési kiadni. , Ne fé'ienek intézkedni attól való félelmükben, hogy esetleg hibát követnek el. Merjenek felelősséget vállalni! Éljenek fegyelmező jogukkal, vezessenek megfontoltan, de bátran és határozottan. Azonban arra is fel kell hívni gazdasági vezetőink figyelmét, hogy r.ccsak élni tudjanak a rendelkezésükre átló fegyelmezési eszközökkel, de tudjanak helyesen, idejében dicsérni és jutalmazni is. Nálunk nagyon gyakran a jutatom — ha mondjuk pénzről van szó — olyan „pofapénz" jellegű, ami teljesen helytelen. Jutalmazni olymódon kell, hogy az a dolgozó embert felemelje és közös ügyünket, a termelés, a népgazdaság szocialista építését előbbrevigye. Ahhoz, hogy 1952-es feszített nép. gazdasági tervünket teljesítsük és túlteljesítsük, jelentős mértékben emelnünk kell gazdasági vezetésünk színvonalát s ez nemcsak azt je. lenti, hogy gazdasági vezetésűnknek az 1951. évinél Is nagyobb mér(ékben kell támaszkodnia a dolgozó tömegekre, ezeknek legszélesebb rétegeire, hanem jelenti egyben azt is, hogy gazdasági vezetésünkben még következetesebben kell érvényesülnie Pártunk vezetésének, a kommunista, bolsevik vezetés szellemének, Rákosi elvtárs bölcs Irányításának. (Taps.) A vezetés színvonalának emelése azt is megköveteli, lvogy 1952-ben tovább erősítsük a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát, a tudomány és a termelés együttműködését, hogy tudományos kutatóink és kutató intézeteink, laboratóriumaink elsösor. ban a tervben kitűzött feladatok megoldásának elősegítésén és a további évek feladatainak előkészítő, sén munkálkodjanak és hogy álla. Iában erősítsük nagyüzemeinkben a laboratóriumi munkát és kutatást. A nagy közös erőfeszítésnek biz,, tosítania kell az 1952. évi feszíteti népgazdasági tervünk teljesítését és túlteljesítését. Nem kétséges, elvtársak, hogy ez így lesz. így kell lennie, mert ehhez rendelkezünk a szükséges feltételekkel. Mert a feladat, amelyet Pártunk és kormányunk elénk tűz, teljes mértékben reális! Mert a feladat megvalósításában a mi nagy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezet bennünket. „Megmutatjuk, hogy a nők is jó iraktoristák44 Örömmel tanulnak a megyei női traktorképző iskola hallgatói Csongrád megyéből eddig 46.an jelentkeztet a Hódmezővásárhelyen most meginduló női traktorosképző iskolára. Fiatal lányok, családos anyák, örömmel és gondtalanul 'ta. mi Inak. Jó ellátás mellett havi 300 ! forint ösztöndíjban részesülnek. Van, akit a gépállomás szervezett be, többen a 'iszcskböl jöttek, de valameny. nyiülket a gép iránfii szeretet ho. zott ide. — Már régóta figyelemmel kísé. rem a traktoristák munkáját — mondja Kiss Eszter, aki a hódmezővásárhelyi Csnpajev-tszbő; jött. — Attól kezdve, ahogy barátnőim Nagy Mária és Pál Mária 'traktorosok let. tek, én is a traktorra vágytam. Szii. leim először nem akartak engedni, de barátnőim meggyőzték őket, hogy szép és nem nehéz a traktoris'ta munkája. Bórák Júliát, a fáb ián sebest véni Uj é'et-tszcs tagját a csoport kü'dte az iskolára. Víg Istvánná, 36 éves parasztasszony, a makói „Viharsarok" .'tszcs tagja. 16 éves fia és 12 éves leánya Veszprémben -ipari tanuló. Férje már régóta traktoros, így kedvelte meg ő is a traktort. Kiss Ilona, 21 éves nagykirályhegyesi parasztlány már kisgyermek korában elvesztette a szüleit. Mindig kulákoknál csel'édeskedett. — Amikor Varga András makói kuláknál szolgáltam, sűrűn kaptam verést reggeli és ebéd helyett —' emlékezik vissza. — Mindig vágyódtam a kulák szomszédságában, levő tszcs.földön dolgozó 'traktorra. Nagyon megtetszett a gép. Mikor meg'ájltam az első női traktorisrtáb elhatároztam, hogy én is traktoros teszek. It'i az iskolában otthonra találtam. örülök, hogy szakmát tanulhatok. Ezt érezte az iskola mindten hall. gatója, mikor Surányi EteJka 3 holdas felgvői dolgozó paraszt leánya ígv szólott: — Jól fogunk tanulni és megmu. Ifttiuk, hogy o nők is jó traktoristák! A francia és a belga kormány lemondása után az olasz kormány is növekvő nehézségekkel találja magát szemben Róma (MTI). Az olasz kormánysajtóban nagy nyugtalanságot okoztak a francia és a belga kormány lemondásáról szóló hírek. Olasz kormánykörökben kénytelen-kelletlen elismerik, hogy a francia kormánvválság annak a kemény el, lenállásnak következménye, amely j*a francia néptömegek részéről a hatalmas fegyverkezési költségekkel! és a német militarizmus feltámasztásával szemben megnyilvánul. A népi ellenállás hatásaként az I olasz kormány körein belül is rtö vekvő ellentétek mutatkoznak. I Olasz politikai körökben élénk , visszhangot keltett Enrico de N'cola i szenátusi elnök lemondása ls, : aki ílymódon akar tiltakozni amiatt. hogy az olasz kormány el! mulasztotta azoknak a mélvreható gazdasági és szociális tafori moknak a végrehaitásit, amelyeket a köztársasági alkotmány világosan előirt. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbb tartott ülésén megjelölte azt az utat, meyel a népi erőknek ebben a polit'iai helyzefban kössetnlök kelL