Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-21 / 246. szám

4 VASÁRNAP, 1951. OKTÓBER 21. u II szovjet kormány jegyzéke Franciaország kormányához Moszkva (TASZSZ). Ez év szop tember 26.án Schuman úr, Franciaország kiiüigyminisztere átnyujlotta V. I. Avllovnak. a Szovjetunió franciaországi ideltr.enes ügv. vlvőjéneC a francia kormány jegyzékét, amely válasz a Szovjetunió kormányának ez év szeptember 11-i jegyzékére, amely a francia kor. mánynak Nyugat-Németország újrafelfcgyverzésével kapcsolatos po. Iltlkáiára vona'kozlk. A francia kormány jegyzékében, konkrét tények felsorolása nélkUi arra törekszik, hogy úgy tüntesse fel a Nyugnl-NémetOrtzág újra. felfegyverzésével kapcsolatos Intézkedéseit. mintha azok valamilyen „akadályt létesítenének «z autonóm német kamnai hatalom éiíáélesztéeével szemhen" Franciaország kormánya egyben nzt állítja, hogy enrópaj intézkedései védelmi jellé gűek és tagadja azt, hogy politikaja ellentétben áll az 1944 december 10-1 francia—szovjet szerződésben vállalt kötelezettségekkel. A francia kormány ugyanebben a jegyzékben vnlamenr.vl ismert lény ellenére azt állítja, hogy a ,.Schuman-lerv" célja az ctirópi hatalmak békés gazdasági egyesi, tűsének eló'mozdítása ég hogy a Schuman-terv valójában nem a. nyugainéme'országl hadiipar újjáépítésének terve. Franciaország kormánya jegyzékéhen továbbá azt állítja, hoRV 1939-ben feti bizonyos intézkedése ket a hltlerisla Németország katonai hadműveleteinek elhárítására és ugyanakkor megismétli rágalmazó állításait a szovjet kormány Németországgal kapcsolatos poll tlkálára vonatkozóan ebben az idö. szakban. Vlsinszkij elvtárs, külügyminiszter október 19-én fogadta Rrionvai urat, Franciaország ideiglenes megbízottját és átnyújtotta neki a szovjei kormány következő válaszjegyzékét: „A Szovjetunió külügyminiszté. riuma Franciaország e* évi szeptember 26-1 jegyzékével kapcsolat. ban a kövelkezőket jelenti ki: A francia kormány icgyzékébep megkísérli, hogy minden alap né'ltül cáfolja azokat a tényeket, amelyeket a szovjet kormány szeptember 11-1 iegyzéke tartalmaz, annak ellenére, bogy ezek a tények meg. győzőén bizonyítják: Franciaország kormánya «z USA és Nagyhritannio kormányával együtt Nyugal-Néme'ország újrafelftgyverzé. sere, valamint a revansiszta Ade. n»uer kormánnyal való katonai szöveteégre irányuló politikát folytat. Igy az atlanti tömb tanácsa ülésszakának eredménye ló'l szep. tember 20-án közzétett kommün:, kéből kUfinlk. hogv n francia kor. mány ezen az ülésszakon, az USA kormányával cs más kormányokká, közösen, ha'ározafot fogadott el több katonai kérdésben, köztük i hltlerisla »áhornoknk által vezetett nyugaf-némel hadseregnek az a|lantl tömb fegyveres erőibe való bevonása kérdésében. Igy tehát egyáltalán nem fc|ei nek meg a valóságnak a frnnct" kormány jegvzékének "ma kijelentései, amelyek szerint az úgynevezett „európai hadsereg" meg. alakításával kapcsolatos intézkedések védelmi jellegűek és e kijelentések nyilvánvaló célja a köz véle. mény megtévesztése. Éppen az ilyen természetű Intézkedések közé kell sorolni Nyugat-Németország bekapcsolását az agressziv atlanl. 'ümbbe, cmit n ,ióznn ésszel ellentétben úgy magyarázgatlak. mint valamely „akadály létesítését az autonóm német katonai hatalom újjáélesztésével szemben". Teljesen alaptalanok a francia Kormánynak azok az utalásai |s, melyek szerint az úgynevezett ,Rchuman-lerv''-nek nem katonai, hancm békés célkitűzései vannak Elegendő rámulainl. hogy e ter» katonai jellegét atá'ámasztia a Franciaország, az USA és Nagj britannla külügyminiszterei tanácskozásainak eredményeiről ez év szeptember 14-én kiadót! nyllrtkoza>, amelyben Franciaország, az USA és Nagybritannia külügyminiszterei beismerték a „Schumanterv" rendkívül fontos jelentőségét nyugatnémclországi katona) intézkedéseik megvalósításában. Franciaország kormánya jegyzékében megkk-érli cáfolni azt lényt, hogy az angol—francia kor. mánykörök politikája a második világháború előestéjén megkönnyítette a hitlerista Németország számára azt a lehetőséget, hogy hadmű veletekei Indítson. Mindenki előtt ismeretes azonban az a tény. hogy a francia kormány cs a hitleristák 1938. évi müncheni megegyezése sletteite a második világháború ki. robbantását. Ismeretes az is, hogy Franciaországnak ebben a Németország elleni háborújában voll egy időszak, amelyet a francia nép tel. jes joggal gúnyosan „furcsa háborúnak" nevezett, mert a franci" parancsnokság télien vori. a Daladier—Reynau-j kormány pedig min. den Intézkedést megtett, hogy ne gátolja a fasiszia Németországot hadiiparának fejlesztésében és abban, hogy akadálytalanul készüljön a Szovjetunió megtámadására. Nem kevéssé Ismeretes az is. hogy ebben az időszakban a francia vezérkar azoknak a terveknek a kidolgozásával voll elfoglalva, amelyek a Finnországnak a Szov. jetunió ellen visel) háborújában nyújtandó segítségre vonatkoztak és hogy De Gaulle és Weygand tábornokok terveket dolgozlak ki Leningrád és a Kaukázus elleni tú tn adásra. Ami pedig a francia kormány jegyzékében foglalt és a Szovjet, unió külügyminisztere 1939 októberében elmondott beszédére vonatkozó nyilvánvalóan tendenciózus utalást illeti — az az utalás semmivel sem különbözik azoktól a rágalmazó kirohanásoktól, amelyeket a „Náci—szovjei kapcsolatok 1939 1941-ben" című amerikai gyüjlo. mény tartalmaz és amelyeknek provokációs jellegét már annakidején teljes mértékben leleplezték. A szovjet kormány, am'knr megerősíti a nyugainémetországi ag. resszlv erőkkel való katonai szövetség létrehozásával Foglalkozó francia kormány jelenlegi politiká. jának veszedelmes következményeiről telt nyilatkozatát ts amikor megerősíti azt a kijelentését hogy ez a politika összeegyeztethetetlen a potsdami egyezménnyel és as 1944 december 10-i francia—sz0'. jet szerződésben vállalt kötelezettséggel, szükségesnek tartja, hogy Ismétellen kijelentse: a kialakul! helyzetért minden felelősség Fran. ciaoi:szág kormányára hárul." Az ötéves tervben tovább bővül Csongrád megye öntözési csatornahálózata A felszabadulás után az állam által nyújtott segítség lenetővé tette, hogy a lermelőcsopjTtok. sőt az egyénileg dolgozó parasztok is belekapcsolódhassanak az öntözéses termelésbe. A Tisza, a Maros és a Körös lehetővé teszik megyénkben az öntözéses gazJáJcodás továbbfejlesztését. A lúdvári szivattyútelep közel négy kősméter vizet emel ki másodpercenként. Csatornahálózata körülfogja egész Hódmezővásárhely déli oldalét . és bőségesen ellátja vízzel az öntözött 967 hold földterületet. OntözőcsaBorna építésére kerül so. Sze. geden, Hódmezővásárhelyen, 0. ozentivánon, Mindszenten Szegváron, Szentesen, Csongrádon es Fel gyön 16. A Megyei Mezőgazdasági Osztály a multévihez hasonlóan az idén is tanfolyamokat rendez, ahol filmvetítéssel is szemléltetik az öntözés előnyeit a dolgozo parasztsággal. Egyiptomi tiltakozó jegyzék az angol agresszió ellen Kairó (MTI). Az egyiptomi belügyminiszter péntek este sajtóértekezletet tartott, amelyen a többi között elmondta, hogy a Sznezicsatornán angol rombolók kellek át és csapatszállító hajókról kelezer angol katonát tettek partra Izmaiba városában. Az egy.o.omi külügyminisztérium pénteken jegyzéket nyújtott át a kairói angol nagykövetségnek. A jegyzékben tiltakozik a Szuezi-c6a-.orna övezetében angol részről elkövetett agresszió ellen. Szalah El Din egyiptomi külügyminiszter sajtóértekezleten kltelentette: „az egyiptomi kárdés most valamennyi arab országot érinti, amelyek Közép-Kelet gerincét képezik. Nem vagyjnk egyedül." Szombaton egyébként Kairó két kerületében újabb tiltakozó tüntetések voltak. Pénteken Teheránban a Tudehpárl felhívására két órán át tartó szolidaritás-tüntetés volt a nemzeti fiiggellenségéért harcoló egyiptomi nép mellett. Szudánban a szudán-egyipíomi unióért küzdő párt vezetője kijelentette: megkezdődött a szabadságharc az angolok e'.len. A ezudániak vállvetve fognak harcolni az egyiptomiakkal az angolok kiűzéséért a Nílus völgyéből. Oszszefogásra hívott fel minden pártot annak érdekében, hogy az angolokai visszavonulásra kényszerítsék. Keszoni jelentés az összehötőtisstek találkozójáról Keszon (Uj-Kina). Az összekötőtisztek legutóbbi találkozóján teljes egyetértésre jutottak abban a kérdésben, hogy az általuk létrejött és a semleges övezetre vonatkozó egyezmény valamennyi jentJa Ideiglenes, de lényeges része la9z a küldöttségek értekezletének folytatása után létrehozandó általános megegyezésnek. Ami a másik félnek azt a követelését illeti, hogy engedélyezzék a katonai repülőgépek tetszés szerinti átrepülését semlege* ' terület fölött, összekötöttsztjeink a leghatározottabban rámutattak, hogy ez a követelés ész6zerürten és elkerülhetetlenül az incidensek megismétlődéséhez vezetne. Végül összekötőti6zljeink arra kérték a raáeik felet, vegye gondos megfontolás tárgyává javaslatainkat és fogadja el azokat a fegyverszüneti tárgyalások gyors folytatása és a koreai háború Aielőbbi befejezése érdekében. Leleplezték a mosonszentjánosi árurejtegető kulák plébánost A győri püspök felfüggesztene Barilliljs Viktor mosonszenljanosi kulák plébánost, aki papi hivatásához méltatlanul megszegte a törvényes rendelkezéseket és nagyobb mennyiségű élelmiszert rejtegetett. Barillils Viktor bérlőivel, fele.sbérlóivel és az 50 hold földjén dolgozókkal embertelenül, kulák módon bánt. De nemcsak földiából húzol hasznot, a község hívő lakosaiinak vallásos érzését kihasználva, fejenkint 20 forintot kő vete'.t egy-egy templomi ü'óhe'yért. A volt mosonszenljáno6i plébáros szoros kapc-olalot tartott fenn a kulákokkal.. Ö maga különböző beadványokkal próbálta fedezni a kulákok ellenséges mesterkedéseit. A faluban a plébánost zsugori embernek ismerik. Ugyanakkor, amikor az éle'-miszerí elrejtette, igen szűkös elláláab-n részesítette Csóka Sándor káplánt, aki így egy-egy falubeli családnál kényszerült pótolni a niányos kosztot Bsrillits Viktor 280 kiló sertészsírt, 150 küó nullásllsztet és több más dolgot harácsolt össze és dugott el. Gyakran látták a faluban, araikor hatalmas kosarakkal a templom felé igyekezett Fél. redobva minden becsületet é« jóérzést, saját igehirdetését lábbal taposva, a templomi ollárt élelmiszerraktárnak rendezte be. Persze, voltak segítőtársai i«: Schweighardt Júlia és Paukovics Krisztina volt apácák. Barillils Viktor nemcsak a harácsoiásban igyekezett pontos munkát végezni, hanem az elrejtett áruk raktáiozásánál is. A zstrosbödönökre címkéket ragasztolt, amelyekre ráírva1949, 1950. 1951. A község lakói jogosan köve. telték a hivek vallásos érzését lábbal tipró, basáskodó, feketéző, árurejtegető kulák plébános eltávolítását, mert Népközbársaságunk minden állampolgárára egyaránt vonatkoznak a törvényes rendelkezések. DÉL! HATÁRUNK HŐSE Görgő Mihályi először a pozsonyi állomáson láttam. Hosszú, marhavagonokból álló katonavonat előtt állt és gyujtóhalású beszédet mondott, Körülötte többszáz, a harctérről visszatérő lerongyolódott, kiéhezett katona hallgatta a keresetlen szavakat: — Kár voll nekünk, bajtársak <r Doberdúi fennsíkon, vagy a Kárpátok gerincén keresni az ellenségei• Elegendő lett volna, ha bemegyünk a. község-, vagy megyeházára. Még többet mondok: ha kinézünk az utcára, mindenütt ptt találtuk volna gyilkos ellenségeinket, akik láncraverve tartották a dolgos népet. •— Most leszámolunk velük — kiáltották többen helyeslőleg. Aztán újra Görgő Mihály, az alig pejhed. ső bajuszú barna lovastüzér beszélt paraszti szavakkal, de kemény lián. gon. Szive tele volt keserűséggel, amikor azt mondta: — Bajtársak! Kérdem én, ki felel azért, hogy jó apám fcjlövésl kapott és mellettem vérzett el? Ki fe. tel azért, hogy a balkezemfeje ottmaradt Viavénál — kiáltotta, felemelve csonka kezét, amely úgy állt i a feje fölött, mintha egy villámtól | sújtott fa összeroncsolt ága lenne, i — Az urak! — kiáltották minden- ' ftlál. , A szerelvény közepén „ebédel' oszlottak: bűzös haldarabok és sapkába dobolt penészes kukoricáké, nyeret. Görgő, a csonkal:ezű tüzér, kórházi köpenyben, kemény léptekkel ment a kender felé. átvettei a maga sózotthal-adagját, aztán újra száll: Ezt elviszem haza és esküszöm, hogy megetetem vele a megye alispánját — mondotta — eskühöz cmélve gránáttól összcszaggatotl kezét. Ez lOlS-ban történt. Azóta sokszor gondoltam reá, mert minden szavával a szívembe markolt. El is határoztam, hogyha hazaérek, én is megetetem Csanádmegye alispán, jávai azt a hullaszagéi haladagot, amit útravalóul Pozsonyban kap. tam — kétnapi koplalás után. Fogadalmamat azonban csak félig tar. toltam meg, mert alig indult el a vonal, máris kiröpítettem a marimvagon ajtaján a húscafatot. De az alispánt is az a sors érte a makói megyeházán, ahol hazaérve „szerencsém" volt vele találkozni. Igy voll az rendjén, mind a ketten repültek, hiszen nem sokban különböztett egymástól. Ahogy multak az évek, úgy ágas. kodott bennem mindég jobban és jobban a kíváncsiság, vájjon mi történhetett Görgő Mihállyal, a csonkakezű, büszke parasztlegény, nyel? Megetcüe-e pozsonyi adagját a maga alispánjával? Semmit sem tudtam és ahogy teltek-multak az évek, úgy homályosult el előttem Görgő alakja. Csak szép fekete szemére, csonka kezére és kemény hangjára emlékeztem még, amikor néhány héttel ezelőtt a sors várat, lanul összehozott vele. A vonatban ültem, amikor egy fiatal honvéd szállott fel zöld katonaládával, Nézem a feliratot: Ifj. Görgő Mihály. Az új utas leült velem szemben. Néz'em. Nem hasonlít az emlékezetemben még homályosan élő Görgőre, de a hangja — az már ismerős. Keltőt sem fordult a vonat kereke és már megtudtam, hogy pozsonyi ismerősöm fiával állok szemben. — Apám is itt van, a másik kocsiba szállt a tszcs tagokkal, akik tapasztalatcserére utaznak Duna. földvárra, — mondja örömmel, amikor megtudta, hogy ismerem az apját. A szivem tele letl melegséggel. Itt van Görgő Mihály, a fiában megfiatalodva, úgy mint 1918-ban a pozsonyi állomáson, dc egészséges karokkal, vidám, boldog arccal és a másik kocsiban apja utazik tszcs, tagtársaival. A fiu nyomban felajánlotta, hogy átvezet hozzá, bár az a kocsi nekik volt fenntartva. Innen együtt utaztunk az öreg Görgő Mihálylyal, aki csak nagy. sokára kezdett emlékezni a pozsonyi állomáson történtekre. A küldöttség többi tagjai csak halgatla beszédünket. Többnyire fiatalok voltak, akik nem sokat értettek belőle. Csodálkoztak, hogy büdös halat adtak ebedre, meg hogy miért nem láttunk „munkához" már Pozsonyban, hiszen ott is találtunk volna „alispánokat''. Beszélgetés közben, egyszercsak felsóhajtott Görgő Mihály és azt mondta, hogy bizony megöregedett. — Mégis kitett magáért — jegyezte meg a mellette ülő fiatal paraszt ismerőse és büszkén újságolta, hogy Görgő Mihályt nagy tisztesség érte: megkapta a Magyar Népköztársaság Aranyrendjét! A többit ö maga mesélte el: — Az én házamtája jóval odébb van a csoport földjétől, nem mcsz. sze a Titó.határtól, közvetlenül a folyó partján. Ha akarom, ha nem mindenkit meglátok, aki a ha'drl megközelíti. Ezért kaptam a kitüntetést. Az egyik paraszt kiigazította: — No ne szerénykedjék, hiszen úgyis tudni, hogy szemével senki sem érdemel ekkora nagy kitünte. lést, hacsak nem írás a mestersége, vagy ehhez hasonló. Görgő eltereli a szól: — Már hogy ne érdemelne — teszem fel — egy jeles festő, vagy aki kiismeri magát a csilla, gok között. Igaz, igaz. de Görgő bátyám esete mégis más, ehhez egyéb is kell. — Főleg hazaszeretet, meg hidegvér. Kérlelésemre elbeszélte az arany. érdemrendes kitüntetés néhány eso. tét: — Van nnnak vagy három hónapja, amikor egy napon lemegyek a folyópartra. Amint nézek arra, Titóék felé, látom, hogy három tagbaszakadt legényféle tart a 'uitár felé. Ismeretlenek voltak, jobbra, balra tekingetlek, láttam, hogy görbe úton járnak. De mit kezdjek in három erős emberrel, amikor még piszkafa sem volt nálam? Hamar észbekaptam, előrerohantam a szivattyúházhoz,. ahol köszönés nélkül puskát kértem. Kaptam is egy kétcsövű vadászfegyvert, de töltény nem volt hozza. Mondom — nem baj az. elég a puska is. Tudtam, hogy ketten akkor is megijedünk tőle, ha töltetlen: az akire ráfogom és jómagam, aki fogja. Igy is voll: elébük álltam és keményen rájuk szóltam: — Üljenek le! Erre nehezen, vonakodva ugyan, de leüllek. Az egyik zsebbe akart nyúlni. Rászóltam, ha nem veszi ki sebesen a kezét, lelövöm. Célba is vettem, de nagyon féltem az üres puskával. Szeren, cséré ők még jobban megijedtek. Közel félórát néztünk így farkas, szemet egymással, amíg segítség érkeze't. Csattanlak a bilincsek és utána tudtam meg, milyen nagy fogást esináltam. Volt ezekn k uk< kora hálósa'uk, hogy a folyót el lehetett volna veiülc rekeszteni. Mind hurokra kerültek! Ez is egytx eset a sok közül, amiért a kormány most kitünteteti. — Az ember a Tito-határ közeié, ben sok mindent lát és ha szereli hazáját, sok jó szolgálatot tehet ne. ki. Én tizennyolc ilyen esetet éltem át, amikor sikerült az átszökő „öszszekötőket" lefülelni. Legutóbb két nőt teltek át a határon. Éppen bt. léjük ütköztem. Akkor sem volt ni. lam még bot sem, csak a házőrző kutyám jött velem. Azl kérdezték, van.e itt őrség? — Vanni van — feleltem, de ha akarják elkerülhetik, csak mondják meg, mi járatban vannak és ho. vá igyekszenek. Megmondták, hogy merre tartanak és nagyon hálásan megköszönték, hogy útbaigazítottam őket. Utána még elbeszélgettem velük, hogy kivárhassuk itt az alkalmas időt. Elmondták honnan valók, hogy milyen világ van arra. Amint beszélgetünk, egyszjresure azt látom, hogy egy litóisla tisztféle igyekszik felénk. Elhúzódtunk egy rőzsekazal mögé, de a nők „megnyugtattak", hogy nem kell félni, mert csak az ő táskájukat hozza. Valóban a tiszt táskát hozott magával, azt átadta nekik és visszament az alig néhány lépésnyire .érő ha. táron. A kél nő pedig elindult a megjelölt község fel. Annak szélén kerüllek kézre, de a táska már nem volt náluk, azt csak hosszabb keresés után találuk meg a kukoricásban. Volt abban minden, csak éppen ennivaló nem.., Ilyen az én életem olt a halár mellett, ahol a magam módján igyekszem védeni a hazámat, a földünket, a tszcsénkit és _ mindenkit, aki kczemunkijával építi a szocializmust. Megérkeztünk Dvnaföldvirra, el. búcsúztam Görgőtől, meg a közben hozzánk átszállt honvéd bajtárs fiától, de azt még megkérdeztem tőle, hogy az alispánnak ízlett.« a sózott, hal? Nevetett: — Nem tudlam megetetni, mert mire hazaértem, már elkergették, pedig jólesett volna látni, milyen képet vág hozzá. Ormos János