Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-28 / 252. szám

TASAIWTAP, OKTÓBER M. c Uj taktikával próbálkoznak a kulákok Alsóvároson Siránkozással, apró „szívességekkel" akarják lekenyerezni a dolgozó parasztokat, de a Párt ébersége leleplezi mesterkedésüket Nagy igyekezettel végzik dolgozó parasztjaink az őszi betakarítási és vetési munkálatokat, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a termény s mielőbb íőlszántódjék minden darab föld Az alsóvárosi Pálfy.utcában :s cukorrépával és kukoricaszárral megrakott kocsik gördülnek tova és itt is, ott is kinyílik egy nagykapu, ú'iat engedve a kocsinak. Pál Lajoséknál Is most állt be a kocsi az udvarba. A gazda fürgén ugrik le róla, hegy megkezdje a takarmányrépa lerakását. A lovakat nem fogja ki. mert ahogy lerakodott, —• indul is vissza. — Sietni kelt a munkával — mondja Pál gazda —, mert 10 napon belül teljesen kész akarok lenni az őszi munkálatokkal. A búza, meg az árpa a földben vau már ugyan, de ezenkívül akad még bőven tenni való. — Vájjon, hogyan állnak" Pálék a begyűjtéssel? Bizony, itt sem kell nekik szégyenkezniük, mert a kukorica, burgonya, baromfi és tojásbeadást is már 1Ö0 százalékra teljesítenék. — Még hízott libát is viftem be «—1 mondja büszkén Pál Lajos —. olyat, hogy azt megnézhetik, mikor levágják. Már csak a zsirbeadás van hátTa — folytatja —, de hát az csak akkor kerülhet sorra, ha a disznó kihizo'it már. Miközben elbeszélgettünk, kész is lett a lerakodással. Leveszi a lovakról az abrakos tarisznyát s már indul vissza egy újabb szállitmáuy lakarmányrépáért, Pál Lajosékkal szemben, a túlsó oldalon laknak Batki Imréék. Ahogy be'ép az ember a kapun, haragos Kutyaugatás fogadja. Az udvaron egy 'tűzoltósapkás ember cirokszárat köt kévébe, a nyári konyhából pedig bizalmatlan "nézéssel jön elő a kutyaugatásra Batki Imre anyósa. Itthon van-e Batki Imre? —hangzik el a kérdés. — Nincs itthon! — felel ez öregasszony helyett az udvaron dolgozó ember, akiről kiderül, hogy Batkiék napszámosa. A látogató közben körülnéz n rendetlen udvarban. Az egyik oldalon hatalmas takarmányrépa halom, az eresz alatt gabonával tömött zsákok, krumplirakások. az ereszről pedig dús paprikafűzerek rikafűzérek piroslanak. Az udvar baloldalán hatalmas disznóól, benne három hatalmas hizó. Darabja, már mos? is megvan 180 kiló. Az ól felett kukoricagóré tele kukoricával. Mindez azt mutatja, hogy Batkiéknál ugyancsak jól fizetett a föld. De bezzeg, Batlkiék annál kevésbbé tértek eleget dolgozó népünk államával szembeni kötelessé, güknek, nemhiába nevezik őket kulákoknak. Batki Imre „csak" 22 mázsa burgonya, 361 kiló kukorica, 20 kiló napraforgómag, 38 darab tojás és 10 kiló baromfi beszolgáltatásával maradt el. Amikor megkérdik tőlük, miért nem tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek, menten sírvafakadnak, hogy: „miből? Mikor nekik sincs elég!" — közben pedig legszívesebben taka. rót borítanának az ereszre, udvarra, meg a disznókra, hogy ne látszódjanak, mert hiszen mindaz, ami olt van, élő cáfolata a sáránkozásNAH. De Batki Imre — éppen azért, mert kulák —, a terményeket hazaszállította és elraktározta, ahelyett, hogy rögtön eleget tett volna a beszolgáltatásnak. Ugyanakkor pedig kérvényezni akarja anyagi nehézségeire hivatkozva, hogy en. gedjék el neki a beszolgáltatás tetemes részét. Nyugodtan cselekedett Igy, mert gondolta: a szomszédok úgysem szólnak ellene semmit, hiszen elég sok szívességet tett már nekik ahhoz, hogy őt IS » jó ku. Iáknak" tartsák s sajnálkozzanak rajta. Ehhez Hozzá kelt tenni, hogy n kulák nem „csalódott" szomszédai. ban. Jól számított, mert azok inkább sírtak vele együtt, sajnálkoz. talk rajta, min/t leleplezték volna szabotáiását. Még mindig akadnak tehát olyan dolgozó parasztok, akik maguk ugyan példamutatóan teljesítették a begyűjtésben rájuk háruló köteles, ségöket, de ugyanakkor nem veszik észre, hogy a Batki Imrék. Vőneki Islvánnék elszabotálják a begyűjtést és eiránkozásaikkal félre akarják vezetni a dolgozó népet. Batki fmre szomszédjai sem vették észre, hogy a kulákok most újabb (aktikához folyamodtak • és apró-cseprő szívességekkel lekötelezték maguknak az egyes dolgozó parasztokat. Az alsóvárosi kulák Rágnak ez az újabb módszere idézte elő azt is, hogy több alsóvárosi doigozó paraszt csak a népnevelők többszöri rábeszélésére tett eleget hazafias kötelességének és szállította be terményeit a begyüjlöhelyre. Figyeljen fel az alsóvárosi dolgozó parasztság a kulákság újabb, álnok mesterkedésére, Pártunk és dolgozó népünk állama minden siránkozás ellenére is leleplezi a dol gozó parasztság legnagyobb ellenségét, a kulákokat, akik hizelgé. síikkel próbálják a maguk uszályába vonni a dolgozó parasztokat ugyanakkor pedig szabotálják a begyűjtést, szabotálják az őszi mezőgazdasági munkákat, hogy kevesebb kenyér jusson az üzemi mun. kásság asztalára és kevesebb iparcikk jusson a dolgozó parasztság nak. I -I " Kedden érkezik Szegedre a Kínai Ifjúsági Népi Együttes fgen nagy érdeklődéssel és szeretettel várják már a 6zegedi dolgozók legszélesebb köreiben a kedden hozzánk érkező kína: művészeket. Budapesten — és azóta már az ország több városában is — óriási lelkesedés fogadta műsorukat és meleg barátság alakult ki a dolgozók s kínai vendégeink között. Szeged dolgozói i® a lógnak"aWL"Hátúi a kertben is pap- nagy kinai nép iránt érzett meleg, Kiváló eredményeket értek el a szegedi kertészeti technikum tanulói a paprikaszedésben Békegyűlésen értékelték ki a végzett munkát A szegedi kertészeti technikum békebizottsága legutóbb bákegyűlés keretében értékelte ki az iskola tanulóinak munkaeredményeit, amelyekkel az iskola tangazdaságában járultak hozzá ötéves tervünk sikeres teljesítéséhez és ezzel békénk még fokozottabb megvédéséhez. A békegyűlésen Köti Mihály elvlárs, békebizottsági titkár beszámolója és a DISZ kiküldöttének előadása után került sor a kiértékelésre, amelyet Piros István elvtárs, gazdasági tanár tartott meg. A munkakiértékelés megállapította, hogy a tangazdaság paprika, járiak leszedésében igen .szép eredményeket értek el a tanulók. Az óránkénti 18 kiló leszedéei norma túlteljesítésére verseny alakult ki közöttük. Ebben a versenyben október 10-én jól megszervezett munkabeosztásukkal és ügyességükkel Gyöngyösi Mátyás és Kubala József jártak az élen a Fazekas-Tanács tanulópárral. Teljesítményük 305 százalékos volt. Kovács Erzsébet és Menyhárt Mária tanulópárok szintén kimagasló — 388 százalékos — eredményt értek el. Nagy Tamás, Foki Imre, Zsellér Pál, Ludvig Éva szántén sokszorosan túlteljesítették normájukat. Másnap a Gyöngyösi-Kubala tanulópár 391 százalékra, a Fazekas-Tanács tanulópár pedig 350 százalékra, a Kovács ErzsébetMenyhárt Mária tanulópár 310 százalékra fokozta teljesítményét. Ez azért is jelentős, mert igy igen nagymennyiségű paprikát mentettek meg a korai fagyok előtt. A továbi napokban még tovább foko. zódott a munka lendülete. Gyöngyösi Mátyás és Nagy Tamás tanulópár 510 százalékot teljesített, a legkiválóbb eredményi pedig Guth Gábor tanuló érte el, aki két órai munkaidő alatt 641 százalékot éri el. Ezért a két órai munkájáért 24 forint és 39 fillér teljesítménybért kapott kézhez. . ., A szegedi kertészeti technikum békebdzottsága továbbra is arra törekszik, hogy az iskola minden tagját a munka területén, a tanulásban mozgósítsa a további béke. harcra. testvéri barátság jegyében várja a Kinai Ifjúsági Népi Együttest, amely kedden délben érkezik Szegedre. A népi együttest délben 2 órakor a Tanácsház előtt ünnepélyesen fogadják. A dolgozók nevében Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának elnöke, az ifjúság nevében pedig Nagyiván János, a DISZ Városi Bizottságának tilikára üdvözli őket. Fellépésükre este 7 órai kezdettel kerül 6or a Szegedi Nemzeti Színházban. Itt Péter János elvlárs, a Szegiedi Pártbizottság agit.-prop. titkára mond üdvözlő beszédet. Az előadás rendezősége ezúton is felkéri a közönséget, hogy helüket legkésőbb 7 ÓTa előtt tíz perccel foglalják el a színházban, mert az előadás megkezdése után nem tartják fenn 6zámukra. VASÁRNAPI LEVÉL Kedves Elvtársnö! TJárom hónapig vottam távol Szegedtől. Ez a három hónap aránylag rövid idő, de mégis hatalmas vá,tozást tud hozni, ma amikor életünket, jövőnket a Párt irányitja. Ezelőtt a Horthy-korszakban évtizedek, aok évtized kellett vo<na ahhoz, hogy hazánkban látható, kézzelfogható eredményt lehessen tapasztalni. És most? Szinte követhetetlen gyorsasággal épül Pr.ntele, Inota, a Metró, a falvakban az ezer és ezer kislakás, a sok új gyár, út és még ki tudná mindazt felsorolni, ami szebbé, újjá teszi hazánkat, életünket. Mert így van ez, s ezt azt hiszem te sem kétled. S, hogy visszatérjek levelem elejére, ismét ott kezdem: három hónapig voltam távol és amikor visszajöttem — mert ott volt dolgom — meglátogattalak régi munkahelyeden. Amikor beléptem a kapun, az első pillanatra nem vettem észre semmi változást. Csak amikor körül néztem, vettem észre hogy több az üzemben a dolgozó, mint volt, tisztábbak a termek, vidámabb az élet és magasabbak a versenytáblákra feltüntett százalékok. Igen- Ezt tapasztaltam. Aztán a párttitkárt kerestem, majd esetlenül válaszoltam a portásnak. — Ha a párttitkár elvtárs nincs itt, jó lesz Busa Vilmosné evtársnő is. Itt van még az üzemben? Az kerekre nyílt szemekkel, csodálkozva nézett rám és külö. nősen — szinte, aki nem érti kérdésemet — válaszolt: — Miért ne volna itt, hiszen ő a vállalat vezetője. Valamit motyogtam magamban. Nem em ék szem már rá pontosan, hogy mit, de ez most nem is fonton. Gondolatom visszás ikloit néhány évre. aztán úgy pergett előttem minden, mint a film. R égóta ismerlek. Néhány évvel ezelőtt még együtt dolgoztunk Szeged két leghírhedtebb szélhámosánál, a Rosmann.testvéreknél. Te az 50—55 fokos melegben szenvedtél néhány társaddal, én pedig a többiekkel dolgoztam néhány fillérért, azért, hogy Ros. mann úréknak minél több jusson borra, kártyára, nőre, amíg napi 8—10 órán keresztül szakadt rólam az izzadtság. Az évek távlatában most olyan elevenen tűnik elém a kép, hogy minden apró epizódra emlékszem. ... Most te a Konzervgyár vállalatvezetője vagy? Tudod, nem furcsa, Íriszen megszoktuk már a felszabadu.áa óta eltelt évek alatt azt, hogy a Párt és Rákosi elvtárs irányítása, val egyre szebb az életünk. Alkotmányunk, amely a dolgozók szá. mára a kötelesség mellett jogokat is biztosít, nektek, nők részére biztosítja az egyenjogúságot. Ezért nem furcsa, hogy te ma már vállalatvezető vagy. Szávin Mária a SZETEX. Balázs Teréz a Bank igazgatója. Nagygyörgy Mária a Szegedi Kender élén áll és így to. vább. Nem vagy az első, tehát nem furcsa már, de szép. Szép, hogy a Rosmann-gyár „Bozája" megállja helyét ezen a poszton is. Bozai Ezt neked írom, de szól ez minden Bozának, annak, aki a munkát már a felszabadulás előtt is ismerte. S hogy jobban megértsd azt, hogy mire gondoltam inkább, kérdezek tőled valamit. mlékszel te is a Rosmann.féle időkre? Látod most a különbséget a mult és a ma között? Ugye — igen? És, hogy a dolgozótársaid is vidámabbak, egészségesebbek, mint azelőtt? Ugye azt is elhiszed, hogy azon a pályán, amelyet te eddig befutottál — sőt tovább is — minden dolgozó előtt „szabadra" áll a szemafor? Gyermeked van neked is, nekem is, munkatársaidnak is. akik. nek jövőjét már nem úgy tervezzük üres asztal mellett töprengve: vájjon hova adjuk őket béresnek, vagy cselédnek? Ma már az okoz komoly fejtörést, mikor arra gondolunk, hogy gyermekünkből orvos, mérnök, tanár vagy más legyen.. t > Ugye szép az élet? A tőkés világ újra háborút, nyomort akar ránkzúdítani. Le akarja törülni arcunkról a mosolyt ós tiszta, jövőbenéző tekintetünk elé újra a kilátástalanság ködét készül borítani. Ki akarja egyszer s mindenkorra ölni belőlünk azt a szent, tiszta szót: szabadság. Ne hagyd Boza! Neveld, tanítsd munkatársaidat. Ne hagyd, hogy egyetlen becsületes dolgozót is félrevezethessen az ellenség. Magyarázd meg nekik, hogy aki nem látja, vagy nem akarja látni épülő és szépülő jövőnket, az ostoba, vagy gazember. Boza, én is harcolok az eddiginél is jobban magam és gyermekeim jövőjéért. Én azt akarom, hogy Marika orvos, Laci pedig mérnök legyen. A te gyermekednek milyen jövőt akarsz? Lehet — mert a tiéd nagyon kiesd — nem gondolkoztál még rajta. De kérdezd meg a munkatársaidat, hogy ők hogyan szerelnék látni néhány év múlva a gyérmekeiket. ők biztosan gondolkoztak már ezen és minden bizonnyal szépét, nagyon szépet meselnek majd neked gyermekük jövőjéről, mert tudod, hiszen te is anya vagy, minden szülő szereti élete egyik értelmét: a gyermekét... i Kürti László. BÁLINT KATONA LESZ Amikor Horgos Bálint megkapta a behívóját, arcán csendes mosoly futott végig. Köpe Jóskái, Vecsernyés Bálintot tegnap már meglátogatta a behívói hozó postás s Bálint összeszorult szívvel gondolt arra, hogy öróla már biztosan elfeledkeztek. A nóta jutott eszébe, amely a ,,keltő-három nyomorult'ról emlékezik meg, azokról, akik nem kellettek katonának. , Másnap azonban csak kezében tartotta már a behívóját s az elözö napi szorongó érzés egyszerre elmuü. Örült Bálint, örült, hiszen a katonaélei számára a maga változatosságával, fegyelmével, közösségi szellemével, kalandosságával mindig vonzó volt. Új élet — új világ — gondolta magában Bálint s türelmetlenül várta azt a napol, amikor magára öltheti az új ruhát. Amennyire Bálint örült a behívónak, annyira elszontyolodott az édesanyja. Nem azért, mintha Bálint keresetére támaszkodott volna s most a kenyérkeresőtől kellene el. válnia. Dehogyis! Hiszen a tszcsben járó évi munkaegysége után kapott fejadagok zsákokban álltak a csűrben, két süldő hízott az ólban, számos baromfi csipegtette az elébe szórt kukoricát, közöttük a kedvenc piros kakasa is. Nem is fogadta el Bálint keresetét, amit — mint a gépállomás traktoristája — a fta mindig elébe tett. Hadd öltözködjön rendesen — mondotta —, hiszen sok az eladó lány a faluban. A szomorúság nem is ezért ült lei az arcára. Azért se, mintha féllelte volna Bálintot. A fia mindig megállta a helyéi, az életben, bárhol dolgozott, sosem volt rá panasz. Mióta gépállomásnál traktorista, különösen lelkes munkát végez. Rossz sora sem lesz neki a Néphadseregben, ezt biztosan tudta, hiszen a tszcsben többen leveleztek bajtársakkal, s azok olyan büszkehangil, megelégedett leveleket írtak, hogy a szomorúságra ez az ok is elkésett. A baj olt volt, amikor arra gondolt, hogy el kell válnia a fiától. Mióta Bálint él, sosem szakadtak sl egymástól, jóban, rosszban, bajban együtt voltak. S most hosszú időre, hónapokra búcsút kell venni egyetlen fiától. És miért? Mert ha még háború lenne, akkor még ö küldené ki a frontra Bálintot, menjen és védje meg az új, boldog életüket. De nincs háború, béke van, békésen dolgoznak, építenek és mégis el kell válniok. Bálint megérezte, miért komorodott el az édesanyja arca, amikor megkapta behívóját. Vigasztalni próbálta. Nem olyan hosszú időre válnak el, meg aztán csak hazajön egy-két napra; írni is fog hetenként legalább egyszer levélben fog beszámolni az életéről. — Ne vágjon olyan savanyú ábrázatot — mondogatta —, Vecsernyés Béni édesanyja bizonyára nem ilyen szomorúan készíti az útravalót fiának, pedig neki is csak egy van a gyerekből. Az édesanyját azonban nem lehetett ilyen könnyen meggyőzni. Minduntalan csak a búcsú pillanata járt az eszében, amikor utoljára szorítja magához Bálin'ot. Minél jobban közeledelt ez a pillanat, annál többéi búslakodott Horgos néni, Egy esle együtt ültek a szobában. Bálint olvasott, édesanyja varrogatott. Bálint arra lett figyelmes, hogy édesanyja zsebéből előkerül a zsebkendő. Felnézett a könyvből, nézte az édesanyját, amint a szemébe tolakodó néhány csepp könnyet lelörli. — Édesanyám — kezdte Bálinl — Mi az? — nézett rá édesanyja. — Édesanyám, maga nem éri engem és nem érti a világ folyását sem. Az édesanyja megvonta a vállát. — Én csak azt tudom, hogy el kell válnunk. — Igen, el kell válnunk. De gondolt maga arra, hogy miért megyek én katonának? Bálint felállt, az ablakhoz lépett, kinézett a sötétségbe. — Emlékszik még arra az időre, amikor cselédek voltunk? Amikor olyan nyomorúságban éltünk, hogy betevő falatunk is alig volt? Emlékszik arra a napra, amikor apámat, meg Terézt, a kishúgomat elvitte a tüdőbaj? — Emlékszem hál... Nem lehet azt, csak olyan könnyen elfelejteni — válaszolt az édesanyja. Bálint elfordult az ablaktól. — S ugye, most más életünk van? Különb. Nincs gondja az új kenyérig: van liszt, krumpli, két disznó hízik, van otthonunk. Nem régen vett télikabátot a szövetkezetben. nekem meg mosl csináltattunk új ruhát. — Miért mondod mindezt? — Azért, hogy megértse: az új életet meg is kell tudni védeni. Hogy ne legyünk többé cselédek, hogy mielőbb felépüljön Dunapentele, hogy jövőre kombájnt kap. junk, ezért harcolni kellett és harcolni kell továbbra is. Öles léptekkel édesanyja mellé lépett, vállára telte a kezét. — Tudja édesanytjm, mi a haza? — A haza? Hál ahol étünk... — Igen, ahol élünk. Ez az ország, ez a vidék. De ez még kevés meghatározás. A haza a mi tszcsnk. Veres elvtárs, csoportunk elnöke, ez a ház, a könyveim, a felépült Lánrhíd, Dunapentele, a moszkvai autógyár munkásai, az indonéz szabadságharcosok és... és a magának olyan kedves piros kakas. Ez mind, mind a haza. S a hazát szerelni kell. Úgy, mint Petőfi, Táncsics, Kossuth, úgy, mint Rákóczi szerette. Bálint leült s az édesanyja szemébe nézett. — De erről a hazaszeretetről nem. elég beszélni, tenni is kell érte. Most nekem úgy kell tenni, hogy megtanuljam a fegyverforgatást. Mert vannak, akik mindezt a szépséget, ezt a szeretelet nem jó szemmel nézik: ránk akarnak törni, clakarják venni tőlünk mindazt, amit megfeszített, szorgalmas munkával eddig felépítettünk. Nem engedjük édesanyám az új életünket, nem en. gedjük!... ... Másnap reggel a kis pályaudvaron, amikor hosszú időre utoljám szorította magához egyetlen fiát Horgos néni, nagyon sokszor ösz. szecsókolta, szemét, száját, arcát. De nem sírt. Mosolygott és csak annyit mondott: — Légy nagyon jó katona, dráqa, egyetlen fiam!... Hives László.