Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-25 / 197. szám

5TOMBAT, iwi. AUGUSZTUS K. 1 A kender fonó gyári Ambruss-törŐbrigád célja: 120 százalékra teljesíteni a harmadik negyedévi tervet Két órát jelez a Szegedi Kender ­gyár kürtje. A délelőtti műszak dolgozóinak helyébe friss munka­erők lépnek. A gépel; továbbra is fáradhatatlanul ontják magukból az anyagot. Csak az előkártoló üzemrészből nem hallatszik semmi zaj. Itt csak délelőtt van műszak. Üresnek látszik a terem, azonban jobban körülnézve egy embert lát­hatunk a keraderbálának támaszkod. va. Kezében ceruza: számol vala­mit. Ambrusa Antal, a szovtenner brigádvezető soha nem mulasztja el, hogy a brigád napi termelési telje­sítményét kiszámolja. — 134 száza­lék! — Ambruss Antalnak büszkén csillan meg szeme. Elgondolkozik. — Hogy ia jutottak el ideáig?... A Szegedi Kenderfonógyárban egyik legnehezebb munkát a szov­tenner kender gép dolgozói végzik. Naponta több mázsa anyagot kell felrakniok a gépbe. Kevesen birják ezt a munkát. Az év'elején az itt­dolgozók mindössze csak 88 •sásaiéból tudtak elérni, majd júniusban megközelítették a 100 százalékot. Ekkor máT minden üzemben folyt az Alkotmány ünne­pének tiszteletére a munkafelaján­lások szervezése. A kendeTtörőgép dolgozói közösen megbeszélve vállal­ták, hogy augusztus 20-ára 110 szá­zalékra teljesítik előirányzott ter­vüket. Erre az alkalomra verseny­re hívták a mellettük dolgozó elő­kártatő dolgozóit. Nagy küzdelem indult a versenyzők között- Minden kézmozdulatra vigyáztak, hisz az 5 munkájuktól függött, hogy a többi üzemrész jóminőségű anyagot kap­jon. A munkaverseny, a jobb és több munkáért indított harc augusaius 20-án győmelmet aratott. A kender törő brigád 133 százalék, ra, az előkártoló brigád 130 száza­lókra teljesítette munkavállalását. A visszaemlékezés boldog mosolyt csal Ambruss elvtárs arcára. Gon­dolatai mostmár az Alkotmány ün­nep utáni napokhoz fűződnek. Kedden reggel háromnegyed 6 órakor mind a törőgép dolgozói, mind az előkártológép dolgozói munkához készen álltak. Ambruss Antal brigádvezető úgy érezte: munkakezdés előtt valamit kell mondania. Nem sokat töprengett, röviden, egyszerű 'szavakkal mondta el, ami a szivén feküdt. — Elvtársak, szép eredmények­kel köszöntöttük Alkotmányunk ün­nepét. Valamennyien megértettük, hogy hazánkból szocialista országot építünk. Ez az építkezés nem szakad félbe- A mi munkaverisenyüniknek sem szabad megszakadnia. Most, az Alkotmány ünnepe után Ígérjük meg, hogy eredményeinket továbbra ls foltozzuk. Ambruss Antal elvtárs szavaira a dolgozók tettekkel feleltek. A törő­gép és az előkártoló brigád között a munkaverseny még nagyobb lendü­letet vett. A törőgép dolgozói új módszert alkalmaztak munkájuk­ban. A gép etetését — ami igen ne héz feladat — felváltva végzik. így nem következik be az, hogy az ete­tésnél dolgozó több napos nehéz munka után kifáradjon, munkalen. dülete csökkenjék és ezáltal az egész brigád munkáját gyengítse. Minden reggel munkakezdés előtt megbeszélést tart a két brigád. Köl­csönös tapasztalatcsere folytán igye­keznek még jobbá tenni munkáju­kat. Hibákról, eredményekről egy­aránt szó esik a beszélgetések alatt. Az előikártoló brigád kérésére a törő brigád tagjai a gépből kike­rülő anyagot hajtogatva rakják össze, ezáltal megkönnyítik az elő­kártoló dolgozóinak munkáját. így érték el a két brigád tagjai, hogy az 4lkotmány ünnepe után termelési erdeményeiíket fokozni tudják. Csütörtökön a törő brigád 134 százalékot, az előkártoló brigád 128 százalékot ért el. ... Ezek jutottak eszébe Ambruss Antal elvtársnak. Ezért szökött mosoly arcára, miután elvégezte a szokásos napi számolást. Jókedvű bizakodással várja a harmadik terv­negyedév végét. Célja, hogy mind­két brigád 120 százatékos tervtelje­sí tóssel zárja le a harmadik ne­gyedévet. Hollósi Hajnal a Szeged Állomás Ifjúmunkás forgalmistája SZTAHANOVISTA-JELVÉNYT KAPOTT Hollósi Hajnal, a szegedi személy­pályaudvar fiatal forgalmistája mindössze 21 éves. Egyenesen az iskolapadból került a 8 hónapos vasutastanfolyamra, majd az apát­falvi állomásra, gyakorlati szolgá­latra. Ott találkozott előszőr azzal a maradi felfogással, hogy nő lé­tére nem láthatja el rendesen a szolgálatot. Elhatározta, bebizo­nyítja, hogy férfi társait is meg­előzi. önálló forgalmistaként Röszkén kapott beosztást. Ez kis állomás volt, ahol naponta négy vonat ha­ladt keresztül. Hollósi Hajnal kér­te, helyezzék olyan állomásra, ahol több munkával kell a szolgálatot ellátnia. Ekkor fővonalra, Felsőközpontra került. Itt végzett jó munkájáért a téli forgalom országos harmadik leg­jobb dolgozója címet és sztaháno­vista oklevelet kapott. Nemsokikal ezután Szeged-személy­pályaudvaron folytatta munkáját, ahol azóta is kifogástalanul meg­állja helyét. Határozottan, gyorsan és magabiztosan intézkedik, könnyen megold minden problé­mát. A szolgálat átvételekor „kom­munista tízperceken" beszéli meg a dolgozókkal a napi munkabe­osztást. Különös gondot fordít ar­ra, hogy a fővárosi dolgozóknak főzeléket és gyümölcsöt szállító gyorsteher időben érkezzék Buda­pestre. A vonat indulási ideje 21 óra 10 perc. Ellenvonata, a pesti gyors 21 óra 09 perckor érkezik. Hollósi Hajnal mór 8 órától kezd­ve érdeklődik a vonat érkezése iránt. Ha késés van, megbeszéli a posta és a gyorsraktár dolgozói­val, hogy gyorsabban rakják be az árut. így lehetővé válik, hogy 10—15 perccel előbb indítsa ki a szerelvényt. A gyors­teher a rendezőpályaudvaron, vagy Kiskundorozsmán várva be a pesti gyorsot, késés nélkül folytathatja út iát. Hollósi Hajnal az Alkotmány­tiszteletére folyó versenyben a ko­csi mozgatási egységidőt 153 szá­zalékra, a gőztartási egységidőt pe­dig 143 százalékra teljesítette­Szolgálata balesetmentes volt. Jó munkájáért sztahánovista jelvényt kapott és soronkiívül állomásfetvi­gyázóvá léptették elő. ünnepélyesen nyílik meg vasárnap Szegeden az Iskolahét Holnap, vasárnap kezdődik Sze­geden az „Iskolahét." Egy héten •keresztül a tanulás, az oktatás, az az iskola, a nevelői munka jelen­tőségéről beszélnek a dolgozók Szegeden, — s éppen az új tanév megindulása előtt. Pártunk II. kongresszusa hang­súlyozta az iskola, az oktató és nevelő munka döntő fontosságát. A pártkongresszusnak ezt az állásfog­lalását tudatosítani kell a legszé. lesebb dolgozó tömegek felé is. Ez a célja az Iskolahétnek. Ezért ren­dezte meg a városi tanács oktatá­si osztálya az Oktatási Állandó Bi­zottság és a Pedagógus Szakszer­vezet támogatásával a Szegedi Is­kolakolahetet, melynek minden elő­adása a kérdés más-más vonatko­zását teszi világossá az ifjúság, a szülők, Szeged dolgozói számára. A Szegedi Iskolahét ünnepélyes megnyitása vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Szegedi Tudomány­egyetem Ady-téri nagy előadóter­mében. A megnyitáson a Rendőr­zenekar, a MÁV-émekkar, a Nem­zeti Színház és a Pedagógus Szak­szervezet ad rövid kultúrműsort, majd Székely Béla, miniszteri osz­tályvezető tart előadást a közok­tatásügyi minisztérium képviseleté­ben. Az Iskolahét további elaödásait a Magyar-Szovjet Társaság Ilor­•váth Mihály-utcai székházában tartják szegedi előadók. Az előadá­sok rendje a következő: Hétfőn délután 6 órakor: „A tu­dományos ismeretterjesztés szerepe a dolgozó tömegek nevelésében." Előadó: ifj. Simon Béla, a Szegedi Pártbizottság munkatársa. • Kedden délután 6 órakor: „Az iskola szerepe és feladata a szo­cializmus építésében." Előadó: Tol­dy István, Kossuth-díjas általános iskolai igazgató. Szerdán délután 6 órakor: „Az iskolai fegyelem kérdéséről." Elő­adó: Tury Géza, tanítóképző inté­zeti tanár. Csütörtökön délután 6 órakor: „A család és az iskola." Előadó: Farkas Istvánné, MNDSz városi tit­kár. Pénteken délután 6 órakor: „A nevelő és a társadatom." Előadó: dr. Benky Imre leánygimnáziumi igazgató. Szombaton délután 6 órakor: „Az iskola és az ifjúsági szerveze­tek." Előadó: Ágoston György fő­iskolai igazgató. Záróbeszédet mond Korek Józsefné, a városi tanács ok­tatási és népművelési osztályának vezetője­Az előadásokra a rendezőség a szülőket, pedagógusokat, az ifjúsá­got s minden érdeklődőt meghív; és szívesem lát. A most bányába kerülő munkásokat — egy év múlva vájárrá avatják Megbecsülés övezi hazánkban a bánya dolgozóit A m! bányánk", mi tatabányai bányászok felhívással fordultunk az ország népéhez: ötezer új bá­nyászt küldjön! Engem a bánya Csongrád megyébe küldött, hogy a most folyó toborzási munkát segítsem és megismertessem a me­gye dolgozóit a bányával. Mikor kimondom ezt a szót: bá­nya, nagyon sok minden jut az eszünkbe. Képek: egyik a múltról, a másik a jelemről­— Nyomjad azt a csillét az anyádnak azt a... — fgy fogad­tak a szalonkabátos ficsurok 16 éves koromban. SzáHítócsillés let­tem; olyan ember, akit mindenütt csak csúfolták és gúnyolták. Szállítócsillésnek lenni rossz volt. Nehéz munkát végeztünk. Gé­pek alig voltak. Másképpen van ma. Gépek és gépek, az emberek csqk irányítanak. A szállítócsillés megismerkedik a csil­lével. A kocsit a legtöbb esetben mozdony húzza. A vontaióikötélpá­lyákon egy gombnyomásra szalad­nak a széninél megrakott kocsik­Ez a szállítócsillés munkája most. Emlékszem rá, milyen nehezen leheltem csapatcsillés. Nem taní­tottak bennünket. Senkise törődött azzal, hogy megtanuljuk-e a bá­nyászmesterséget vagy nem. A mai bánvász esész másként fcilödik. A bánya tanltja a szállílócsilléseket, hogy minél előbb csapatcsillésck legyenek. A csapatcsillés már benn dolgozik a fejtésnél a fejtőcsapat tagjaként. A fejtő fejti a szenet, a csapat­csillés a kifejlett szenei a csillébe rakja és továbbítja a szállítócsil­lésnek. A csapatcsillés csakhamar megismeri a termeléshez szükséges gépeket: a fejtökalapácsoi, a kézi­fúrót, a fúró-, a réselő-, a rako­dógépet, meg a szénfejtőkorobájt. Megismerkedik a gépek kezelésével is. A múltban a szállítócsillés, meg a csapatcsillés alig keresett. Most a szállftócsillés, aki segédmunkát végez, megkeresi a havi 600—650 forintot. A csapatcsillés még szin­tén segédmunkás, de fizetése már havi 750—800 forint. Természe­tesen, ha többet termel, több fize­tést is kap. A most bányába kerülő munkásokat állandóan tanítják s egy év mulvt vájárrá avatják őket. Én 9 évig küzdöttem, mig azt mondtam magamról: vájár va­gyok. S ez is a felszabadulás után történt. A mi multunkról sokat beszél­nek a liősi halált halt bányászok síremlékei. A csendőrök lőtték agyon őket. mert több bért, jobb megé'hetést és nngvohb tál levest a többi csoporttagoknak is, akik hosszú éveken keresztül föld akkor elmondotta a családi körülményeit. Megismertetett 'nélkül, vagy aprócska földdél küszködtek, harcoltak úrral, apjával, aki 100 százalékon félül teljesítette beadási kötele­földdel, természettél, az életért. zettségét, pedig három holdon gazdálkodik. Elmondotta eddigi Julián János is sokat küzdött. Szeretett volna tanulni, életét is, — dolgozott hol kinn a földeken hol napszámra járt. - nem sikerült, szeretett volna válóban kemény, nagy feladat- Hallgatunk, — hallgatjuk, ahogy a tucsok cirpel, ra vállalkozni, ami próbárateszi erejét, ami szenvedélyes harc- ~ Af mondja, azelőtt is megvolt. Akkor miért lepett be ra, izzó munkára ösztönzi, ami a napról-napra való élet gyöt- a csoportba'. kérdem. _ relmei helyett a munkából az aratás örömét nyújtja neki, — APro> eles szemeivel vidaman mosolyog, mikor válaszol: s most végre ezt is elérte. Alkot. Megbirkózik a földdel, idő- — Nézze, én négy évig voltam a Szovjetunióban, mint vei kényszeríti, hogy még és ezt teremjen, amit élőre elten el hadifogoly. Egy vagongyárban dolgoztam. Láttam a munka­bele a közösség. Meri Julián Jánosnak ez a legnagyobb brigádok munkáját, láttam, a közösségi munka előnyeit. Haza­élmény. A közösség. A sok ember összeadott ereje. jövet aztán sokáig gondolkodtam, hova menjek? Üzembe, vagy dicsomot nevel, s szaporítja a munkaegységre eső jutalékot, maradjak a földnél? Aztán úgy döntöttem, hogy a földnél „Az egy magában mindig egy marad maradok. A földdél dolgoztam mindig, szeretem a földet. És nem szoroz az egy és nem is oszt." jobban kiismerem magam benne, ,— de magánosan nem ver­Igy írta József Attila, a költő és Julián János is saját gödök. Nem mondom én azt, hogy mint egyéni sokkal rosz­hörérí tapasztalta, hogy nem szoroz az egy és nem is oszt. Szabbul eltem. Megvoltam akkor is: De annak nincs értelme. Dp ha a számok összeadódnak, végtélen erőssé növekednek .1 sok egy együtt hadsereg, egy gyár termelő kollektívája, vagy termelöcsoportja. Közösség, ahol nemcsak helye van az embernek, hanem ereje, tudása, önbizalma is megnő. 2—3—5 holdból ki lehet venni az élelmet. A ruházkodást már nem. Itt meg tavaly is 14 forint volt a munkaegység. Az idén több lesz. Jövőre még több. Már amit az idén elértünk, azt magánosan sohasem értem volna el. Se. pénz, se munkaerő Julián János, Bakos Erzsébet, meg a többiek már régen fj™{At?z™ megcsináljuk. Egymásnak segítünk, nem vad­'„',„• u-riil.flnaJI.plc óc «**„.»» „ ^eg ennek dolgozunk, aki az embert senki fianak nézi, lecsalna hazamentek. Az új épület küszöbén üldögélek és nézem a , nádráaoi is tajat, a tarlók helyén bokrosodó uborkák, a regiment sorokban i . „ ' . ,, , sorakozó tengeriföldeket. ~ En '""aty °hs%cI leptem be. Van 140 •150 munka­egységem eddig, — fejadagom megvan. Kapok különböző ter­Mar ostorok! Százkét évvel ezélőtt innen indult Dem- mészetbeni juttatást. — A készpénzből ruhát akarok venni a binszhi honvédserege ellen Jellasich és llaynau lovassága, feleségemnek, meg a kis háztájihoz akarok ragasztani valamit. Sokot változott azóta a világ! Nemcsuk a nádas, a toportyán, Mert az egyéniből arra mégsem futotta. meg a sokfajta vízimadár tűntek el azóta, hanem az egész Lassan feljött a hold és hűvös szellő támadt a Tisza felől, út i világ. S ez a föld sem a tekintetes Szabad Királyi Városé, Messziről idedudált a Kombinát, azután a Szegedi Kender, Szegedé már, hanem a kisparasztoké. Akik összeadták szabad majd a többi gyárak, elhatározásukból és megalapították a „Haladás" termelőszö- Kónya István arcán öröm fut végig. vetkezeti csoportot. — Vigyáznak! — mondja, és büszkén mosolyog. Arra Kónya Lajosé is, aki éjjeli őr és jószágápoló, — a csoport büszke, hogy elindult már azon az úton, amely a városi és legféltettebb vagyonának őre és éppen most ért vissza az paraszti élet elkülönülését számolja fel. etetésből. Leül mellém a lépcsőre. Már. előbb is beszélgettünk Szabolcsi GáLor. követeltek. Még most Is borzadva gondol minden tatabányai az 1919 szeptember 2-i bányászgyilkosság­ra. Horthyék látták, hogy a bá­nyászok szabadságot akarnak, éle­tet, kenyeret követelnek — s csend­őröket küldtek. A tatabányai sí­rok, gyászkeretes jelentések vád­iratok Horthyék embertelen rend­szere ellen. Jobban szeretek beszélni a má­ról. Eszembe jut nagy tanítónk, Rákosi elvtárs szava, amit a pécsi bányászgyűtésen mon­dott 1947-ben: — ..-,a fiatal magyar demokrá­cia... a széncsata hőseit, a bá­nyászokat különösen, emberhez méltó lakásokkal akarja ellátni . .. És Rákosi elvtárs állta a bányá­szoknak adott szavát. 1947-ben, amikor még javában folyt az or­szág újjáépítése, 300 új bányász­lakás építését kezdték meg. Uj há­zak épültek Tatabányán is. Uj esz. mék valósultak meg a csákány mellett, a csillénél. A Párt esz. méi. Engem a Pár' új feladattal bí­zott meg: bányajnérő leltem. Ezt a beosztást csak olyan emberre bízták a múltban, aki megtagadta osztályát,"aki szidta volt munkás­társait. Ma ugyanolyan bányász vagyok, mint azok, akik a föld mélyén dolgoznak. Az én munkám az ő munkájuktól elválaszthatat­lan; egyért harcolunk mindketten: az ipar Jcenyeréért, a csillogó, erőt, fényt adó szénért. Munkám megbecsülését fejezi ki országunk, amikor havonta megkeresem az 1000 forintot. Őszintén mondom: megelégedett va­gyok. Tavaly 600 forint hűségju­talmat kaptam, mert egyetlenegy­szer sem hiányoztam igazolatlanul. Többször kaptam jutalmat, kitün­tetést. Uj házam van. Munka után — sportolok. Míg itt vagyok, szerelném el­mondani a csongrádmegyei fiata­loknak a mi boldog életünket, azt a megbecsülést, amivel körülvesz az egész ország, a Párt, a kor­mány és maga Rákosi- elvtárs. Még egy hétig leszek Csongrád megyében. Addig még sok paraszt­fiatalnak mondom el a bányász­élet szépségét. Biztos vagyok ab­ban is, hogy akik elmennek a bá­nyába, soha többé nem hagyják ott a tárnát. Jövö vasárnap én is vonatra ütök és visszamegyek a „szén városába" a jövendő bányá­szaival együtt, akik az új élet fe­lé mennek. Elmondotta: ROMÁN ISTVÁN, a tatabányai Xl-es akna bűnyamérője Kőműveseket, ácsokat, vala. mint férfi és női segédmun­kásokat keresünk azonnali belépésre szegedi és környéki munkahelyeinkre. Csongrád­megyei Tatarozó és Épilővál. Jalat szegedi telepe, Piilcz-u. 16 a. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents