Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-23 / 195. szám

4 CSÜTÖRTÖK, IMI. AUGUSZTUS SS EPERJESI GÉZA ÚJ ÚTRA LÉPETT _ BÁNYÁSZ LESZ Még csak bányászt sem látott Eperjesi Géza, bár elképzelte előre a csillogó szénnel megrakott csillé­ket, az új fej tőkalapácsot. De leg­inkább szerette volna látni először a szén teremtőjét: a bányászt. Most Német Imre tatabányai bá. nyász kezét szorította. Legelőször az arcára pillantott: egészséges, mosolygó, titokzatos tűzzel égő sze­mű embert látott. Német Imre viszont a szegedi, al­földi kisházat és a családot nézte. Leültek és lassan megindult a be­szélgetés. Német Imre nem akarta azonnal megmondani, hogy Gézát jel akarja vinni a bányába — Géza pedig épp ezt várta... — Talán tegezzük egymást! — javasolta Német Imre. Kezetfogtak mégegyszer. — Azt hiszen, úgy is •gyért harcolunk... a több szénért I Vagy nem?! Eperjesiből is kitört: — Még mo6t sem akarom hinni, hogy bányásszal beszélek- Bennem élnek a vénasszonyok vészjóslásai: „Bányásznak osak az megy, aki megunta az életet". — Az? Én meg akkor hagynám ptt a bányát, ha megunnám a mos­tani életet. Egy pillanat múlva azonban ko. ptolyan hozzátette: — Az öregasszonyoknak is igazuk van. ők még mindig azt hiszik, hogy 1940-et írunk, amikor valóban sok bányász meghalt Azt mondjuk, hogy „megváltoztunk", hogy „újjá­épült az ország". Ezt mondod tc is, mert Szegeden a lerombolt híd he­lyett újat építettek, mert gyárak forai épülnél? nálatok. — A változást igazán csak mi érezzük. A múltban a bányászok él­,}ek a legkeservesebben. Keveset ke­\r estek, sztrájkoltak, ütötték egy­mást, ittak, — a nyomor enyhítő­ére. Ma nem is lehet elmondani, agy leírni, hogy mit kaptunk a ípi demokráciától. Az életünket, a -_;ugalmun.kat, a boldogságunkat 'Vaptuk azokban a védőberendezé­sekben, amelyek a bányász testi ép­légét biztosítják. — Beszélj a jelenről — kérte Gé­za — Hogy éltek? Mit jelent ez a tzó... BANYA?! I — Apám is bányász volt'. Én 1938-ban kerültem a IX-es aknába szállítócsiilésnek. Mikor először ke. rültem a bányába és a bányász szemét, a fényt adó kislámpát megtanultam gondozni, hisz ettől függ a bányász élete, fizetésem alig volt havi 30 pengő. Mit se tudtunk vásárolni rajta. A bányában pedig nehéz munkánk volt. Kevés gép forintot? — kérdezte újra Géza­— Igen. szóról.6zóra annyit. A bányamunkát nemcsak szóban is­meri el a mi államunk, hanem meg is fizeti a bányamunkásokat. — És mit csináltok munka után? — érdeklődött Géza. — Nyolc órát dolgozunk. Utána olvasunk. Most épp a „Kuznyecki Romániába menekült volt UDBA-tiszt a titoista államszervek provokációs és kémtevékenységéről Munkaidő után tanulnak, szórakoznak a bányászok dolgozott. Később csapat csillés, föld"-et olvasom. Sportpályánk, kul­mftift 0 Óv Illán vóííl* l.tlom 111 i-Tot-w, ,'í—1_ TIT íi_ majd 9 év után vájár lettem. A felszabadulás után teljesen megváltozott a bánya és a bányász Ma közepes munkás is megkeresi az 1200—1400 forintot. Én brigádban dolgozom, Sziláczki György a társam. Szeretjük a bá­nyát, a szenet. A „koreai műszak" alatt én voltam „Tatabánya leg­jobbja". Persze, azóta túlszárnyal­tál?. Munkám elismeréseképpen sztahánovista oklevelet kaptam. Legutóbbi ezázalékom: 195. Napi keresetem 90 forint 61 fillér. Júli­usban kerestem 2768 forintot. — ... kétezerhétszázhatvannyolc Együtt az üzemek dolgozóival az új kultúra szolgálatában „Építsétek az űj kultúrát!" — Le­in nagy tanítása ez és hatalmas feladatokat ró nemcsak ránk, mű­vészekre, hanem az egész magyar népre. A Szovjetunió által hozott szabad, tág gazdasági, társadalmi és kultu­rális vonalon máról-holnapra ragyo. gó új korszakot nyitott meg >p.nk: a szocializmus korát. Igaz, ogy a történelmi szükségszerűség \ rmészetes törvénye érvényesült, ionban a nagy tömegek gondolat, t érzésvilágát készületlenül találta pi az új korszak. És itt kezdődik a ,ni feladatunk, í „Építsétek az új kultúrát-'. Igen, \]ppjában új kultúrál kell épite­^í\ felhasználva a régi nemes yományainkat. Milliók cletfelfo­ít, világnézetét kell helyes útra Inunk. Ez azonban számunkra, vészek számára megoldhatatlan eladat lenne, ha a széles tömegek em állnának mögöttünk. Mi c. Is fl­órban természetesen a dolgozó tö­sgekhez fordulunk, az üzemek A Szegedi Állami Zenehonzervalórium felvételi vizsgái Az 1951—52.es iskolai évre a konzervatórium a felvételi vizsgákat szeptember hó 3-tól 10-ig tartja. A felvételre je­lentkezőknek szept. 3-án, 4-én jelentkezési lapot kell kiállíta­niok, amelyet az intézet irodá­jában vehetnek át d. e. 9—12-ig d. u. 3—6-ig. A jelentkezett övendékek felvételi vizsgálata 7-. 8- és 10-én d. e. 9— d. u. 3—6-ig. Jelentkezni az összes tanszakokra, <dbá a hároméves zenetanár, zőre. A zenetanárképző hall­ói az alsóf'oíkú hangszeres atéisra és az általános is­ci énektanításra jogosító ok. let kapnak. E tanszakon a na tár 36 év. felvételre jelentkezők tési bizonyítványaikat, . a zeneiskolába, vagy konzer­iumlba járt növendékek évi bizonyítványaikat a tkeziás és felvétel alkalmá­kötelesek magukkal hozni, etes felvilágosítást az atóság ad. » dolgozói feli. Több okból. Dolgozó­ink dicső munkáját, győzelmeit akarjuk a színpadon megjeleníteni természetes tehát, hogy ismernünk és szerelnünk kell őket, Űj és egészséges gondolkozású tömegekel akarunk színházaink számára kine­velni, akik a színpadon elhangzott elöl- igazságokban a szocialista építés nagy igazságait tudják felfedezni és napi munkájukban azokat fel­használni. Űj kádereket kell felfe­deznünk a magyar színpadok részé­re, akik segítségünkre lesznek egy. re növekvő feladataink megoldasd­ban. Minden eszközt megragadunk arra, hogy minél szorosabbra fűz­zük a kapcsolatot az üzemekkel. Rákosi elvlárs nagyjelentőségű fel­hívása. az üzemi palronálásokra vo­natkozóan világosan megmutatja a dolgozókhoz való közeledés egyik legbiztosabb módját és annak nagy fontosságát. Mi: a Szegedi Nemzeti Színház művészei már az elmúlt évadban is felvettük a kapcsolatot számos sze­gedi üzemmel, S hogy fáradozá­sunk nem volt hiábavaló, arról bi­zonyíték az elmúlt kültúrversenyek sok szép eredménye. Üzemlátogatásaink is a kölcsönös barátság elmélyítését szolgálják. Színházunk lelkes tagjaiból több brigád alakult. Ezek a brigádok járják a szegedi és szegedkörnyéki üzemekel, hogy elvigyék az új, 1951—52-es színi­évad terveit, akarásait, művészi el­képzeléseit és lelkes munkaüteméi. Mindig azon vagyunk, hogy fejlőd­jünk s mindig jobbal és jobbal nyújtsunk a dolgozóknak. Az elkö­vetkezendő sziniévad tervezete biz­tosíték arra, hogy fejlődésünk a legjobb úton haladjon. A kitűnő, szórakoztató és egyben nevelő hatá­sú műsor kedvet ad majd dolgozó­inknak a. színház állandó látogatá­sára. Mi, művészek, boldogabban, jobban fogunk játszani a színpa­don, ha a nézőtér barátainkkal, elv­társakkal népesedik be. Célunk egy az üzemi dolgozók­kal: új életet, új kultúrát építeni­Építsük hát közös erővel, hogy az igazi, szocialista realista kultúra leggyorsabb ütemben ragadja ma­gával az emberek leikát és tudato­san, minden idegszálával álljon a békés fejlődés szolgálatába, Barsy Béla, a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagja. turtermünk van. Moziba járunk, most kaptam új lakást. A múltban ,/kulipintyúkban" laktunk. így hív­ták a bányászlakásokat a „mi nyel. vünkön". Mos egész új városrész épül a munkások számára. Én egy hu­szonnégylakásos bérházban lakom. Öt ilyen lakást adlak át nemrégen a bányászoknak. — Sose gondoltunk arra, hogy 4 szobás, fürdőszobás lakásban la. kunk! — Hogy élnek az „új" bányá­szok? — Szállodákban és a napi ellá­tásért 6—7 forintot, fizetnek. Na­ponta pedig megkeresi a 20 forin­tot, mint segédmunkások. Egy év után vájárok lesznek. Most csillés­nek készülnek. Havonta kétszer jö­hetnek haza 80 százalékos kedvez­ménnyel. Most épülnek a lakások és nemsokára odamehet lakni az egész család. Már mindent, elmondott Német elvtárs. Mondani is akarta, meg nem is útja célját. Géza pedig kérdezni akarta, de mégis ... — Nagyon jó bányásznak lenni — folytatta Német elvtárs —, csak az a baj, hogy kevesen vagyunk. Nem tudtuk teljesíteni a tervet a második negyedévben sem. Új bányászok kellenek, ötezer! — Nem tudom ... etngem felven­nének-e a bányába? — kérdezte ek­kor Géza hirtelen szaggatva. Érezte, hogy egy új útra lépett, mikor ki­mondta ezt. Tegnap még két út állott előtte. Nehezen, de mégis vá­lasztott. Hetei? óta csak a bánya jár az eszében s most, mikor ez a becsületes szemű bányász mindent elmondott, világossá lett: „Bányász leszek!" — Hisz azért jöttem! — adta a választ Német elvtárs. Búcsúztak. — Az ötezer közé tartozol te.,. kiket Rákosi elvtárs hívott... Eperjesi Géza tegnapelőtt este, az Alkotmány napján 10 társával indult el a szegedi állomásról — bányásznak... A román nép felszabadulásának ünnepe a magyar rádióban Augusztus 23-án, csütörtökön este 19 órakor ünnepi hangver­senyt sugároz a Kossuth-adó, melynek keretében megszólal­nak a román zeneköltöknek a békéről és annak legfőbb védel­mezőjéről. Sztálin generalisszi­mus'zró] szóló alkotásai. 21.30­kor a Petőfi-adón Dan Desliu elbeszélő költeményével „Lazar Cernescu balladá"-jávai ismer­kedhetnék meg a magyar dol­gozók. 18—24 éves korig munkásnőket felvesz a Sze­gedi Kenderfonógyár. Válla, latvezetőség. Bukarest, augusztus 20. Az Universul című bukaresti lap teljes egészében közffi Raskovics Szvetozár, volt UDBA-tnszt nyilat­kozatát a titói-sta állambiztonsági szervek bűnös tevékenységéről. Ras­kovics a közelmúltban szökött meg Jugoszláviából és jelenleg mene­dékjogot élvez a Román Népköz­társaságban. Raskovics Szvetozár parasztszü­lők gyermeke. 1943-ban partizán lett és fegyverrel a kezében har­colt a náci megszállók. eliten- A háború befejezése utón aiz UDBA (volt OZNAj.hoz került. A Tájé­koztató Iroda 1948-as határozata után rádöbbent, hogy rútul be­csapták mindnyájukat. Az UDBA, a Mtóisía Jugoszlávia állambiztonsági szerve — mondjai nyilatkozatában Raskovics-— úgy­nevezett „népi demokratikus szek­ciókra" van felosztva, amelyeket előbb Maksz Bacse, a budapesti Rajk-per során leleplezett imperia­lista kém vezetett, majd Edo Braj­nik vett kézbe. Ez utóbbit Rankovics azért nevezte ki erre a posztra, inert tudta róla, hogy együttműködik a Gesta­póval. Rrajniki jobbkeze Ranko Zec lett, akit kémkedés miatt utasítottak ki a Román Népköztársaságból. Raskovics Szvetozár ezutón rész­letesen beszámol mindazokról a népárulókról, kémekről, provokáto­rokról, akiket a Tito-ktikk az UDBA albán, bolgár, román, cseh­szlovák és lengyel „szekcióinak" étere állított. — Az UDBA összes szervezetei és kirendeltségei — folytatja Raskovics — hemzsegnek az olyan emberektől, akiknek kezé­hez a jugoszláv nép vére tapad. A titóistál? arra igyekeztek engem rá­venni, hogy működjek együtt azok* kai az árulókkal, akiknek „tevé­kenysége" folytán partizánok ezrei pusztultak el. Az UDBA keretében „dolgozik" Mincsiüo Szibinovics, egyike azoknak, akik 1941-—42-ben megsemmisítették a bori, krajnai, zoglavi partizánosztagokat, ott mű­ködik a fasiszta Biszics Milorad, Strbci falu leggazdagabb kulákjának fia, aki Knjazsevac megyében azért akadályozta meg a partizánok tevé­kenységét, nehogy a hareo-k. során esetleg kárt szenvedjen az ő bir­toka is. A háború után Biszics Mi­lorad az amerikai hírszerzőszolgá­lathoz szegődött. — Ez a kémekből, provokátorokból és bérgyilkosokból álló banda ve­zeti az UDBA-t és irányítja a rágaiemhadjáratot, valamint a határincidensck előkészítését a népi demokráciákkal szemben. A titoislák úgy szervezik meg a határincidcnseket, hogy azokat a népi demokratikus országokra kí­sérelhessék rákenni. Az UDBA a né­pi demokráciák határai mentén kü­lönleges kém- és diverziós közpon­tot állított fel, amelyekben a hír­szerző szolgálat tapasztalt tisztjei és ügynökei utasításokkal és taná­csokkal látják el a népi demokra­tikus országokba küldendő kémeket és felforgató elemeket. Csak a ju­goszláv-albán határon nyolc ilyen kémközpont működik. Az 1950.es évben a provokációs cselekedetek fokozására az albán határmenli tá­maszpontokra küldték Nazim Sar­kics és Misa Popovics UDBA-őrna­gyokiat. A megérkezésüket követő két hónap alatt ezek a provokáto­rok 60 különböző kém- és diver­ziós javaslatot terjesztettek fel Bel­grádba. Javaslatukra meggyilkoltak egy jugoszláv határőrt, akinek holt­testét aztán végighurcolták az egész országon, azzal, bogy al­bán határőrök ölték meg s fgy soviniszta propagandát fejlettek kt az albán néppel szemben. A diverziók és provokációk vég­rehajtásához felhasználjál? a hábo­rús bűnösöket is. Nazim Sarkics őr­nagy a nisi börtönből albán fasisz­tákat szabadított ki, akiket annak­idején a Kosznovo és Metohla al­bánlakta tartományokban elkövetett népelleros tevékenységükért a há­ború után életfogytiglani börtönre ítéltek. Ezeket a fasisztákat rövid idő alatt kiképezték és mint ügynö­köket átcsempészték az Albán Nép. köztársaságba. Angel Popov bolgár háborús bűnös a háború alatt száz szerb és macedón lakost ölt meg. Titoék a néptömegek nyomására halálra ítéltél?, de az ítéletet nem hajtottál? végre. 1950 márciusában Tomlcs UDBA-őrnagy gépko. csín hozta ezt a százszoros gyilkost Nisből Belgrádba. Néhány nappal később Popov tömegével javasolt olyan sze­mélyeket, akikkel az UDBA kibővítheti a Bolgár Népköz­társaságban működő titoista kémszervezetet. Az UDBA-nál egy bizonyos Ko„ tendics nevű egyén „Fehér köny­vet'' készített azokról a határinci­densekről, amelyeket a titoisták szándékosan követtek el, hogy le. gyen mivel vádolni a népi demo­kráciákat, Ezt a könyvet a népi demok.rat.kus országok eltem „vád­iratként" adták át az ENSZ-nek. Kolendics volt az. aki az UDBA számára röpiratokat és brosúrákat írt, amelyekben nyomdafestéket nem tűrő hangon gyalázzák a Szovjetuniót és a népi demokráciá­kat és amelyeket repülőgépről szór. nak le az Albán Népköztársaság területére. Az amerikai kcmszolgátat — írja Raskovics Szvetozár — teljesen kezében tartja az UDBA összes szervezeteit és sok esetben nyíltan is kér ada­tokat az UDBA-tói a népi de­mokratikus országokra vonat­kozólag. Amíg a jugoszláv dolgozók és gyermekeik éheznek és soraikat a tüdőbaj tizedeli, az UDBA tagjai­nak és hozzátartozóinak hatalmas, zsúfolásig megtöltött üzletek áll. nak rendelkezésükre. Itt jutányos áron összevásárolják a Jugoszlá­viában szűkösen kapható élelmet és textilárut és igen magas áron adják azt el a kiéhezett népnek. Raskovics tanúja volt annak, ami­kor egy Anlrica nevű UDBA-tiszt. viselő kollégái helyeslése közben ezeket mondta: ..Ha pénzre vaun szükségem, egyszerűen elmegyünk a mi üzleteinkbe és a dolog el van intézve"; ami az; jelenti, hogy az UDBA-áruházban 75 dinárt fizet egy méter gyapotvászonért és ugyanazt eladja a feketepiacon 800 dináréTt. Raskovics ezután arról ír. hogy az UDBA emberei nem bíznak egymásban sem és kémkednek egy. más ellen. Az UDBA tagjai érzik szomorú végüket és félnek. Az in­trikák, a veszekedések a zsákmány miatt egyre nagyobb méretűek az UDBA-n belül. 1950 végén Raskovicsot áthe­lyezi ék a Duna mentén működő egyik kémközpontba. Ott tapasz­talta, hogy az UDBA.tisztek „vám_ tisztviselőknek" álcázva magukat, ellenőrzik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok jugoszláv területen áthaladó hajóit. Az el­lenőrzés jegyzökönyvét azután minden esetben átadják az ameri­kai kémszolgálatnak. Separevics és Glédics UDBA-ügynököl? gya­korló diákoknak álcázták magukat. Veliko Gradisteben és Bezdanban a külfö'di folyami hajósok szá­mára két büffét nyitottak, ame. lyeknek a személyzete kizárólag UDBA.ügynökökből áll. UDBA -ü gy nököket küld a Tito-klikk mint „hajókisérő­ket" a Szovjetunió cs a népi demokráciák bajólra. Ezek az ügynökök gyorsan részegítő italokkal kínálják a hajók mat­rózait. hogy llluminált állapot, ban azután különböző informá­ciókat szerezzenek tőlük Hogy milyen eredménnyel járnak, arról Mihajlo Vrkucsevics UDBA­ügynök saját tapasztalatából a kö. vetkezőket írta; „Nincs értelme an_ nak. hogy kísérjük a szovjet ég a népi demokratikus államok hajéit. E hajók legénysége annyi enni­valót ad nekünk, amennyit csak akarunk, de senki sem áll szóba velünk. Mindenki végzi dolgát és ügyet sem vetnek arra. hogy ügy­nökeink kisérik a hajót. Ugy bán. nak velünk, mintha nem is létez­nénk." — Tudatára ébredtem annak — írja befejezésül Raskovics Szveto. zár —, hogy ha az UDBA-t tovább szolgálom elárulom elvtársaimat és hozzájárulok országom kiszól, gáltatásához az angol-amerikai imperialisták számára. Ezért hatá. roztam el, hogy szakítok eddigi életmódommai és lelkiismeretemre hallgatok. Tudtam azt. hogy nyíltan nem mondhatom el véleményemet, mert a titoisták meggyilkoltak volna épúgy. ahogy végeztek az emberek ezreivel. Ezért megragadtam az első kínál­kozó lehetgséget és a Román Nép. köztársaságba menekültem. Itt csatlakozni akarok azokhoz, akik harcolnak Jugoszlávia népeinek felszabadításéért, a Tito-klikk által meggyalázott hazám függettensé. géért — írja Raskovics,

Next

/
Thumbnails
Contents