Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-04 / 180. szám

Változatos műsorral ma kezdődik a szocialista kereskedelem szegedi linncpr Ezernégyszáz magyar ifjú úlban van Berlin felé Ünnepi DISz-tábortiizek vasárnap a VIT liszteletére Szegeden AZ MDP CSONGR A DM EGYE 1 PÁfitTKTlTTTS AGA NAK LÁPJA VII. ÉVF. 180. SZÁM. AHA 50 FII.I.EIt >ZÜMBAT, 1851. AUGUSZTUS 4. Cséplő munkásaink felelőssége a begyűjtés harcában Teremtő békét akarunk vagy pusztító háborút? — így teszi fel ma a kérdést a történelem hazánk minden dolgozójának. A diósgyőri hős martinászok, a Dunai Vasmű, vet építő sztahánovista kőművesek, a begyűjtési kötelességeiket túltel­jesítő dolgozó parasztok félreérthe­tetlen válasza ez: béke kell, meri alkotni, élni akarunk, élvezni két kezünk munkájának bőséges gyü­mölcsét! Ki nem akarja ezt, ki az, aki szivesebben látná a gyermekek és tehetetlen öregek jajveszékelé­sét egy újabb szörnyű háborúban? A kulák, a jobboldali szociáldemo­krata, a csendőr és a falu minden söpredéke, akik úgy lapulnak közöt­tünk. mint a kikodult. hullára éhes hiénák. A kérdés most az, hogy az Alkot, mány ünnepére túlteljesítjük-e a gabonabegy.üjtési előirányzatunkat? Minden dolgozó paraszt, minden cséplőmunkás, akiben egy szikrája van az emberi becsületnek, aki csak némi fogalmat tud is magának al­kotni az erkölcsről, az öntudatról, az minden erejét megfeszítve küzd a „Több gabonát a hazának" jelszó valóraváltásáért. Aki nem ezt cse­lekszi most — tudatosan, vagy tu­daton kivül — az ellensége család, jának. otthonának, hazájának. Minden körülmények között el kell léhát érnünk, hogy a begyűjtés bé­keharcából győztesen kerüljünk ki; azt a gabonamennyiséget, amelyre nincs szükségünk, odaadjuk drága hazánknak, hogy abból gondoskod­jék jövő évi kenyerünkről. Győzelmeink szervezője, a Párt a falu egyik legöntudatosabb rétegé­re. a cséplőmunkásokra számít^ el­sősorban kenyércsatánk megvívásá. nál. Nem véletlen ez, hiszen a csép­lőmunkások hadserege a múltban nem égyszer vetette meg a lábát a grófi és kulakszérűkön. hogy meg­nyitássá forradalmi erejét. Egyet­len fegyverükkel: a munkabeszün­tetéssel tiltakoztak a nyomorúságos 3 százalék cséplőmunkásrész ellen. Ekkora kizsákmányolás ellenére mégis ünnep volt az agrárproletá. riátus körében, ha a családfő el tu­dott helyezkedni valamelyik kulák­hoz cséplőrészesnek. Pártunk, népi demokráciánk most ezekre a harcosmullú mezőgazda­sági munkásokra épít legtöbbet. Nem három, hanem hatszázalékot részelnek ma a cséplőmunkások. Ma nem kell kuncsorogniok a kulákok előtt inségmunkáért. Az Alkotmány jogot biztosított a cséplőmunkások­nak, akiknek kötelességteljesítéssel, szilárd munkafegyelemmel, a dol. gozó parasztok szüntelen felvilágo­sításával kell ezt megköszönniük. A cséplomunkásoktól függ. hogy a dolgozó parasztok megértik-e a „Cséplőgéptől a begyüjtőhelyre" mozgalom jelentőségét. Csongrád megyében több mint 700 cséplőgép­nél csaknem 17.000 munkás dolgo. zik. Olyan hatalmas hadsereg ez. amely, ha kell. hegyeket képes el­mozdítani a helyéből. Hogyne tud­nának akkor vigyázni az ország, a dolgozó nép kenyerére, hogyne tud­nának harcolni a begyűjtés minél gyorsabb befejezéséért? „A háború az ajtónkat döngeti" — mondotta Ilja Ehrenburg a var­sói Békekongresszuson. Jól agyukba vésték ezeket a szavakat a csanádi cséplőmunkások s úgy dolgoznak, hogy a vérszomjas Truman-pribé. kek ne tudják betörni ezt az ajtót. Hajnaltól késő estig dolgoznak és naponta 170—190 mázsa gabonát csépelnek el. Nincs olyan csépeltető gazda, akit fel ne világosítanának a Tito-csőcselék aljas szándékáról s azt is megmagyarázzák, hogy csak a begyűjtés teljesítésével lehet el­téríteni őket véres terveiktől. Ez a magyarázata annak, hogy Csanád és Csanádpalota begyűjtési páros. versenyében eddig a Csanádiak ke. zében van a győzelmi zászló. Ahol a cséplőmunkások nem ér­zik a rájuk háruló nagy felelőssé­get, ahol nem vállalják a népne­velő munka megtisztelő feladatát. ott nem halad jól a terménybegyü.i. tés. Mártélyon még mindössze ezei mázsa gyűlt be a -raktárba, töbl. mint háromezer mázsa elcsépelt ga_ bonából. Nem csoda, hiszen a Bozt Péterné-féle gépnél még azt serr tudják a munkások hogy mennyit csépelnek egy-egy gazdánál, arra meg egyáltalán nem gondolnak hogy figyelmeztessék a dolgozó pa­rasztokat az állammal szembeni kö. telesség teljesítésére. Azoknál a cséplőbrigádokná'. ahol nincs megfelelő politikai felvi. lágosító munka, ott magul? a dol­gozók sem értették meg eléggé, hogy a cséplés gyorsaságától függ a be­gyűjtés lendülete is. A vásárhelyi Balogh Mihály-gépje csak 40—50 mázsát csépel naponta, mert sem újságot nem olvasnak, sem a mun. kaidőt nem használják ki jól. HE az etető kissé gyorsabban ereszti a kévéket, a rudashordók rákiabál, nak: ,.Könnyű belelökdösni, gyere és hordjad a szalmát." Az így gondolkodó cséplőmunká­sol? „leheletlennek" tartják a Bred­juk-féle gyorscséplési módszert. Pe. dig a szőregi Petőfi_tsz cséplőbri­gádja máris eredményesen alkal­mazza a hasznos szovjet tapaszta­latot és 300 mázsát csépéinél? na­ponta — úgyszólván szemveszteség nélkül . Ismernie kell minden cséplőmun­kás népnevelőnek a begyűjt ésrö szóló törvényt 's a C-jegyre beadói gabona után nyújtott állami ked­vezményeket. A vásárhelyi.vaspalé részen Gyuricza János cséplöbri­gádjában Mónus Jusztina elvtársní minden alkalmat megragad, hogy r. dolgozó parasztokat felvilágosítsa Bajnóczi Lajos 7 holdas gazda szí­vesen hallgatott a szavára és 11 mázsa kötelezettségén felül 10 má­zsát szállított be azonnal C-jegyre Ugyanígy cselekedett Olasz Sándor 14 holdas középparaszt, aki 9 má­zsát adott terven felül a hazának, A falusi osztályellenség, a kulák nem tud belenyugodni abba, hogy ma már a középparasztok is Pár­tunk szavára hallgatnak és nem a padlásra, hanem a raktárba viszik felesleges terményeiket. Ott támad ott kártékonykodik a kulák, ahol éppen alkalma van erre. Sándor­falván Farkas Ferenc 32 holdar kulák arra akarta rávenni a csép. lési ellenőrt, hogy öt mázsa búzá­val kevesebbet írjon be cséplés: eredménylapjára. Ezenkívül szalon, nát és zsírt ígért azoknak, akik el­hagyják munkahelyüket. Ezt a fe­nevadat azonnal leleplezték az ön. tudatos cséplőmunkások és megtet­ték ellene a feljelentést. Saját érdeke, hazafias kötelesség? tehát minden cséplőmunkásnak a: éberség szüntelen fokozása és a: állandó politikai tájékozódás. Az el­lenség ezerféle formában kísérlete­zik és nekünk világosan kell lát­nunk, hogy bármit cselekszik, bár. mit beszél, mindig a béke ellen — az életünk ellen tör. Jusson eszébe megyénk cséplő­munkásainak a megaláztatással te. lített keserű mult és most, a csép­lés dandárjában adjanak világo: választ: akarják-e vissza a Palla. vichinieket, Návayakat. vagy sza­bad emberekként akarnak élni? Akarják-e a pitvarosi és dorozsma' agrárproletárok, hogy újra végig kelljen kilincselniük a megye vala­mennyi cséplőgépes kulákját csak azért, hogy megállás nélkül dolgoz, hassanak néhány kiló búzáért? Nem, ezt senki nem akarja, ak megízlelte a szabadság örömeit. Meg kell tehát gyorsítani a csép­lést, ha az Alkotmány ünnepét E begyűjtés túlteljesítésével akarjuk megünnepelni. Csatlakozzék me. gyénk valamennyi cséplöbrigádja a makói József Attila.tsz cséplőbri. gádjának versenykihívásához éi zúgjanak a cséplőgépek vasárnaj. is, amig be nem fejezzük győztesei ezt a harci ütközetet. Ezt követeli meg munkásbecsületünk, ezt várjs tőlünk a haza. Ezzel tartozunk a béke nagy ügyének. „ A tanulmányúton arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nekünk is követnünk kell a kolhozparasztok példáját66 Hazaérkezett a Szovjetunióból a kétszáztagú parasztküldötfség A Szovjetunióból hazatérő két­ízáztagú parasztküldöttség külön­vonata pénteken reggel futott be a vágányok közt felállított hatal­mas diadalkapun át a fellobogózott záhonyi határállomásra. Magyar földön elsőnek Kulcsár Jenő, a földművelésügyi miniszté­rium növénytermelési főosztályának vezetője üdvözölte a Szovjetunió­ban járt harmadik parasztküldött­séget. — Egész dolgozó népünk és kü­önösen dolgozó parasztságunk a tanulmányút ideje alatt figyelem­mel kísérte a küldöttség útját — mondotta üdvözlő beszédébetn Kul­csár Jenő —, most pedig a haza­térés után mindenki választ vár íz adott megbízatásokra. Az üdvözlésre a küldöttség ve­zetője, Dögei Imre elvtárs, az or­szággyűlés elnöke, a SzöVOSz al­•lnöke válaszolt. Hangsúlyozta, a küldöttség négy­hetes útja, amely alatt tanulmá­nyozták a világ legfejlettebb mező­gazdaságát, eredményes volt. Rend­kívül gazdag, értékes tapasztala­tokkal tértek vissza, amelyeket jól fel tudnak használni idehaza, me­zőgazdaságunk szocialista átszerve­zése során arra, hogy dolgozó pa­rasztságunk további gazdasági és kulturális felemelkedését biztosít­suk. Látták, hogy a Szovjetunióban rendkívül nagy eredményeket ér­nek el mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés terén. — A tanulmányúton mindany­nyian arra a meggyőződésre jutot­tunk, hogy nekünk is követnünk kell a kothozparasztok példáját, nekünk is mielőbb rá kelt térni a termelőszövetkezeti gazdálkodás út­jára. Távirat Sztálin elvtárshoz A magyar parasztküldöttség a határról a következő táviratot in­tézte Sztálin elvtárshoz: Kedves Ios?if Visszárionovlca Sztálin! A harmadik magyar paraszt­küldöttség tanulmányútja végezte, vei hazafelé fart a Szovjetunióból. Mi, akik ennek az útnak boldog részesei voltunk, forró szeretetünk és hálánk első szavalt a szovjet­magyar határról önnek. népünk nagy barátjának küldjük. Köszönjük, hogy harmadszor is lehetővé tette dolgozó parasztsá­gunk küldötteinek: tanulmányoz, zák. megismerjék a kommunizmust építő Szovjetunió életéből a kolhoz­parasztok munkáját és gazdagsá­gát. Köszönjük azt a mélységes megbecsülést, igaz baráti szerete­tet, amellyel a szovjet nép foga­dott bennünket. A magyar nép a nagytőkések, nagybirtokosok igája alól való fel. szabadulását, függetlenségét bol­dog. szabad életét a Szovjetuniónak és önnek köszönheti A békés épí­tő munkánk — mely boldog éle. tünk alapja — az ön és népe által nyújtott pótolhatatlan állandó se­gítséggel napról.napra eredménye­sebb. A szocializmust építő mun­kánk segítője volt ez a tanulmány­út is. Tudásunk, tapasztalatunk mér­hetetlen sokat gyarapodott a kol­hozok. gépállomások, szovhozok. tudományos intézetek meglátoga­tása során. Láttuk és tanulmányoztuk a kolhozokat. megismerkedtünk a munkaszervezéssel, a jövedelemel­osztással, a legnagyobb iermést biztosító termelési módszerekkel, a kolhozgazdálkodás módiával. Láttuk a szovjet mezőgazdasági tudománv legújabb nagy eredmé. íyelt, miiven gvofsan alkalmazzák i növénytermelés és az állatte­nyésztés gyakorlatában a kolhoz­•mzdaság további felvirágoztató, 'ára. Láttuk, meggyőződtünk róla hogy a nagyüzemi gazdálkodás a mezőgazdaság sóba nem tanasz­'alt gyorsü'emíí fejlődését és a -hi'gnzó parasztok jómódú életét 'e'enti. Láttuk, hogyan valósulnak meg a nagy sztálini természetáta'akíló tervek: homoksivatagok között vi. •ágzó étetet teremlenek. Védő er­ődsávokat ültetnek, öntözőcsator­••ókat ásnak, termékennyé teszik a talajt, s ott. ahol aze'őti semmi nem termett, soha nem látott nagy mennyiségű gazdag termést takarí. fanak be Uj községek, vároSok nőnek ki a szorgalmas munka nyomán. Számunkra mindez bá­mulatos gyorsasággal történik, a gépek milliói segítségével. Megís. mertük a koihozparaszlok életét. Iáttuk háztáji gazdaságukat és szé­pen berendezett házaikat. Láttuk kulturális intézményeiket, a könyv­tárakat, „ klubokat, ahol tanulnak, szórakoznak. Mindezt látva, meg­győződtünk arról, hogy nekünk is az ő példájukat kell követnünk és rá kell térnünk a társasvazdálko­dás útjára. Küldöttségünk hatalmas földet járt meg a Szovjetunióban és min. denütt a békés alkotó munkával találkozott. Meggyőződtünk: a Szovjetunió népei békében akarnak élni és következetesen harcolnak a béke nagy ügyéért. Sztálin Elvtárs! Most. amikor tanulmányútunk befejezésével köszönetet mondunk önnek, egyben Ígéretet ls teszünk, a Szovjetunió népeinek barátságát j és segítségét azzal háláljuk meg, hogy az itt szerzett tapasztalato­kat, erőnket nem kímélve felhasz­náljuk mezőgazdaságunk szocialista átszervezése és termelési eredmé­nyeink növelése érdekében Mindezekkel nemcsak életünket tesszük szebbé, országunkat gazda­gabbá. hanem a Magyar Dolgozók Pártja és Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa. Rákosi Mályás vezetésével népünk még szilárdab. ban szolgálja a béke nagy ügyét. ígérjük önnek Sztálin Elvtárs, hogy átadjuk népünknek a szovjet emberek üzenetét. Hazavisszük azt a szeretetet, amellyel a szovjet nép elhalmozott bennünket és ez a sze­retet a magyar nép szivében még mélyebbé, még forróbbá teszi a barátság és a hűség érzését a nagy szovjet nép, a felszabadító és leg. Igazibb barát iránt. Éljen a szovjet és a magyar nép elszakíthatatlan örök barátsága! Éljen a világ szabadságszerető népeinek támasza, a békéért küzdő i emberiség bástyája, a béke őre és első harcosa, a hatalmas Szovjet­unió. Kívánjuk, hogy még sokáig munkálkodjék a szovjet nép és az egész békeszerető emberiség érde­kében. A kétszáztagú magyar parasztküldöttség Üdvözlctávirat Rákosi elvtárshoz A küldöttség tagjai a határról 'áviratot intéztek Rákosi Mátyás jlvtárshoz is: „Drága Rákosi Elviárs! A kétszáztagú paraszlküldötlség qazdag tapasztalatokkal hazaérke. telt négyhetes tanulmányútjáról a zov jetunióból. Hazatérésünk alkalmából forró köszönetünket küldjük Rákosi elv. ársnak, hogy lehetővé tette szá­munkra ezt a tanulmányutat. Ta­nulmányulunk során saját sze­münkkel láttuk a nagy sztálini ter. mószetátalakíló tervek megvalósí. tását. Látluk, hogy a kolhozparasz. tok a gépek, a fejlett agrotechnika széleskörű alkalmazásával hogyan változtatták át a sivatagokat dúsan termő földekké. Saját szemünkkel győződtünk meg a kolhozok, szov­hozok hatalmas, évről-évre növekvő terméseredményeiről, A kolhozok látogatása során meggyőződtünk a koihozparaszlok magas jövedelmi, röl, kulturált, vidám és boldog éle. téről. Látluk a kolhozparasztok há­zait, háztáji gazdaságait, szép gyii­mölcsösleertjeiket, jártunk házaik­ban, ahol példás tisztaság, rádió és villany van. Tanulmányutunk so. rán mindenütt éreztük a szovjet emberek mérhetetlen vendégszerele. tét. Elmondhatjuk, hogy minden­hol a legmelegebb barátsággal és szeretettel vetlek körül bennünket. A kolhozparasztok mindenütt kész­séggel átadták legjobb tapasztala­taikat és minden kérdésünkre rész. letesen válaszoltak. Meggyőzödtünk arról is, hogy a szovjet emberek forrón szerelik hazájukat. Elmon­dották nekünk: munkájuk jobb el­végzésével, a termelés állandó nö­velésével harcolnak a békéért, hogy meghiúsítsák az imperialisták há. borús terveit. A tanulmányút a kül. döttség minden egyes tagjában még inkább elmélyítette a szeretetet a Szovjetunió és a magyar nép leg­jobb barátja, a nagy Sztálin iránt. Bennünket, a küldöttség tagjait a tamdmányút • során szerzett ta­pasztalatok, a magas termésered­mények/ a kolhozparasztok jóléte meggyőzött arról, hogy dolgozó pa. rasztságunk további felemelkedésé. nek egyetlen biztos útja a szövet­Jcezeti társasgazdálkodás, amelyben lehetővé válik a gépek s a tudo­mány széleskörű alkalmazása, a terméseredmények állandó növelé­se. Mi Ígérjük Rákosi elvtársnak, hogy hazatérve példát mutatunk a dolgozó parasztságnak és arra tö­rekszünk hogy tapasztalataink át. adásával minél több dolgozó pa­raszttársunkat meggyőzzünk a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás elő­nyéről, minél többen lépjenek a ter­melőszövetkezetekbe vagy alakítsa, nak új termelőszövetkezeti csopor. tokát. Éljen győzelmeink szervező­je, a Magyar Dolgozók Pórija, él­jen népünk szeretelt vezére. Rákosi elvtárs!" Ünnepélyesen fogadják falujukban a parasztküldötteket Útközben az állomáson mindenütt lelkes tömeg fogadta a küldöttség vonatát. A vonaton, szinte egymás szavába vágnak. Az egyszerű parasztembe­reket ékesszölóvá teszi a visszaem­lékezés a nagyszerű élményekre. Elragadtatással beszélnek a kolhoz, parasztok életéről, a szovjet embe­rekről, a munka hőseiről. Saját sze­mükkel látták a holdankénti 25—30 mázsás búzatermést, a 60 mázsás kukoricatermést. Jártai? a milliomos kolhozokban és látták a kolhoztagok személyautóit. Látták, hogy a szo. cialista nagyüzemi gazdálkodásban hogyan válik valóra mindaz, amiről a régi világban a dolgozó parasztok csak meséket szőttek, de amelyek megvalósulásáról álmodni sem mer­tek. Igyekeztek bőven meríteni a szovjet tapasztalatoknak abból a kimeríthetetlenül gazdag kincsestá­rából, amelyet a szovjet emberek oly szerető készséggel bocsátottak rendelkezésükre. Alig várják már valamennyien, hogy hazatérve falu­jukba. az egész dolgozó parasztság közkincsévé tegyék ezeket a felbe­csülhetetlen értékű tapasztalato­kat. Csongrád megye dolgozó paraszt­sága mindenütt lelkesedve, kíván­csian várja megyéje, faluja küldöt­teit és a megérkezéskor ünnepélye­sen fogadja őket. A megyéből kint­járt küldöltek beszámolókat tarta­nak a fejlett szovjet szocialista me­zőgazdaságról. Elmondják itthoni parasztságunknak; mit láttak és mit tanultak a világ legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező or­szágban. Minden küldött saját fa­lujában tart először beszámolót és saját élményein keresztül közvetle­nül bizonyítja be, hogy az itthoni ellenség rágalmai alaptalanok, sőt durva elferdítése az élő valóságnak, így parasztságunk tisztán láthatja, hogy a kollektív mezőgazdaság messze felette áll a kisüzemi gazdálkodásnak. Dolgozó paraszt., jaink érdeklődéssel várják ezeket a beszámolókat.

Next

/
Thumbnails
Contents