Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-30 / 201. szám

" •• 1 ,J—-LJ-I- '-MMAFE,^ CSongrád megye visszaszerezte a harmadik helyet » a begyűjtési versenyben Szentmihálytelek vezet a búza és rozs beadás terén a városrészek közötti versenyben, Elkészítették népgazdaságunk tizévcs perspektivikus energiagazdálkodási tervjavaslatát AZ MDP CSONGRADM EGYEI PAR TT Ő AGÁNAK LAPJA VII. ÉVF. 201. SZÁM ÁltA n() FIIXF.lt. CSÜTÖRTÖK, 1951. AUGUSZTUS 30 lehetetlenség vagy tehetetlenség ? r „Annyi dolgom van, hogy azt Sem tudom, hogy hol áll a fejem. Ha elvégzem az egyiket, marad a másik... Ha a begyűjtést fogjuk keményebben, elmaradunk a tszcs fejlesztéssel. Ha a tszcs fejlesztést, akkor a begyűjtéssel. Ha a vezetőségválasztást készítjük elfl, marad a másik két feladat. Dc már nyakunkon van az új oktatási év előkészítése. Hát szétrobban az pmber feje, ennyi feladatot nem lehet jól megoldani." A fenti idézeteket Számtalan pártmunkás szájából lehetett hal. lani az utóbbi időben és egy sóhaj kíséretében még hozzátették ezek az elvtársak: „kevesen vagyunk", ,,sok a feladat". Szabó elvtárs, a psongrádi járási pártbizottság agit. prop. titkára például így indokolta azt, hogy járásukban meglassabbo. dott a begyűjtés üteme: „itt volt augusztus 20, most a termelőszövetkezetek felfejlesztésével voltunk elfoglalva, szükségképpen elmaradt a begyűjtés." Hadd tegyük hozzá Szabó elvtárs szavaihoz, hogy Fel. gyön viszont a pártvezetöségi választást úgy „készítették elő", hogy a pártvezetőségbe öt alkat, mazottat jelöltek, de egyetlen dolgozó parasztot sem. Tehát a csongrádi járásban nemcsak a begyűjtés maradt el a tszcs-felfejlesztés miatt, hanem elmaradt a vezető, fégváiasztás alapos előkészítése is. Sajnos. a fenti hiba az utóbbi jdőben egyes pártszervezeteknél, egyes pártvezetőségeik munkamódszerénél elég sűrűn jelentkezik. Gyakran fordul elő, hogy falusi, Sőt nem egy esetben járási pártbizottságaink „nem látják a fától az erdőt". Ez azt jelenti, hogy a pártszervezet előtt álló 6—8 fontos feladat közül kiragadnak találomra egyet, annak sikere érdekében „harcol1', küszködik, dolgozik az egész pártvezetőség, az összes pártmunkás. A feladatot tnégsem sikerül jól végrehajtani, éspedig éppen azért, mert egy feladatot akartak csak megoldani, holott a pártszervezetek előtt álló 6—8 fontos feladat egyetlen nagy feladatnak a részei. Ha valamelyi. ket közülük elhanyagolja valamelyik pártszervezet, nem sikerül a másikat sem megoldani. A legjobb gépkocsinál is gyorsabban ha. lad a leglassabb ökrösszekér i9. ha a gépkocsiban nincs benzin. És ha minden jó a gépkocsin, de képzetlen a sofför — árokba vezeti a legszebb gépcsodát is. Ezt a pél. dát mindenki természetesnek találja a gépkocsi vezetésre. Ugyanilyen természetes az is, hogy népgazdaságunk, ötéves tervünk csak akkor haladhat jól, ha pártszervezeteink győzelemre viszik a he. gyűjtés ügyét. Ami a gépkocsinak a benzin, az népgazdaságunk számára a gabona. Ami a gépkocsi számára a sofför, az a falu számára a pártvezetőség. És sorolhatnánk a hasonlatot. Próbáljuk meg elválasztani a gépkocsit a gépkocsivezetőtől és máris meglátjuk: ahogy vezető nélkül nem haladhat egy lépést se előre a gép. kocsi, úgy a falu sem haladhat előre a jólét útján jó pártvezetöség nélkül. Ha falusi pártvezetöségeink munkamódszeréről beszélünk, fel keli tenni a kérdést: Mi az a leglényegesebb, legdöntőbb feladat, melynek jó megoldásával a falusi pártszervezet az összes többi fel. adatokat jól oldhatja meg? Erre ismételten azt válaszolhatjuk: a begyűjtés. Miért éppen a begyűjtés? Mert a gabona nem „egy. szerű árú", mert a gabona olyan cikk, amely nélkül nem lehetünk meg, mert a begyűjtés sikertelensége a szegényparasztot visszavetné1 a kulák karmai közé. mert a gabonabegyüjtés sikertelensége visz. szavetné ipari fejlődésünket és spekulációs árakat teremtene a piacon. Kinek használnának ezek a spekulác'ós árak? Egyedül a kuliknak s a különböző burzsoá ele. mekliek. A gabona a nép raktárában a nén hatalmának a biztosítását jelenti. Ezért az osztályharc rendkívüli hevessége a gabonafronton. És amelyik pártszervezet fezt nem érti meg, mint például a kisteleki, ahol a tagosítást tekintik a fő kérdésnek és nem a be. gyüjté&t, ott nem értik meg azt. hogy előrehaladásunk további biztosítéka bármely területen is a nép hatalmának további megszilárdítása] A pártszervezetek előtt termé, szetesen nemcsak a begyűjtés túlteljesítése áll, mint végrehajtandó feladat, hanem ezzel egyidőben az új oktatási év elkészítése, a termelőszövetkezetek felfejlesztése, a pártszervezetek új vezetőségének megválasztása és az új bányászok toborzása. — Hogyan oldjunk meg ennyi különféle feladatot? — kérdezik sokan a funkcionáriusok közül. A hiba éppen a kérdés feltevésében van. Mert a „különböző" felada. tok nem különböző feladatok, hanem egy nagy feladatnak, a szocializmus építésének részfeladatai. Ahogy nem lehet gépkocsival utaz. nunk akkor, ha lukas a hátsó kerék, úgy nem lehet elegendő bá. nyász nélkül sem felépíteni a szocializmust. Ahhoz, hogy a szervezeti vezetés módszereit megjavítsuk az alapszervezeteknél, legelőször is az szükséges, hogy a pártkáderek lássák a különböző feladatok összefüggését. Lássák a pártszervezetek, hogy a vezető, ségválasztást nem lehet különválasztani a begyűjtéstől, mert éppen a begyűjtési kampányban kivált kommunistákat kell megválasztani a falusi pártszervezet ve. zetőségébe. És a pártkádereket éppen munkájuk közben lehet legjobban megismerni. Ha a felgyői pártszervezet gondolt volna erre. akkor öt alkalmazott helyett a begyűjtési harcban kivált dolgozó parasztokat, javasolt volna a párt. vezetőségbe. Hogyan Szervezheti meg munkáját a pártszervezet úgy, hogy min den feladat megoldására legyen ideje is, ereje is. Hogyan kerülheti el az olyan hangulatot, amilyen a vásárhelyi termelőszövetkezetekben uralkodik: „nem érünk rá termelőszövetkezeti agitációt folytatni, mert a c&épléssel vagyunk elfoglalva." Néhány pártszervezet beszél a nehézségekről. De elfelejti, hogy hol vannak a nehézségek. ,,... A nehézségek szervezeti munkánk nehézségei, Szervezeti vezetésünk nehézségei, bennünk magáinkban fészkelnek. Vezető f unkc i o nár i usai nkban, szerveze te. inkben, párt-, szovjet-, gazda, sági-, szakszervezeti-, ifjúmunkás és mindenféle más szervezeteink apparátusában". (Sztálin). Hogyan jelentkeznek ezek a nehézségek pártszervezeteinkben ? Ugy, hogy egyszeriben „kevés emberről" kez. denek beszélni a szervezetek. Valóban kevés az ember? Valóban kevés a feladatok végrehajtására alkalmas elvtárs? Kevés a káder? Ilyet mondani valóságos bűn abban a megyében, ahol többezer dolgozó paraszt teljesítette túl beadási kötelezettségét. Ahol nehézségekre hivatkoznak, ott 9 nehézségek abból adódnak, hogy a párt szervezetnek rossz a tömegekkel való kapcsolata. Természetesen, ha egy faluban csak 10—15 kommunista dolgozik, akár éjt nappallá téve is, aránylag kevés eredményt érhet el. De ha a 10—15 kommunista vezetésével 100 pártonkívüli is dolgozik, erőnk lebír, hatatlanná válik abban „ községben is. A vezetés művészete éppen abban rejlik, hogy vannak dolgozó parasztok, akik még nem értenek ugyan egyet a termelőszövetkezei kérdésében velünk teljesen, de egyetértenek „ begyüités és az őszi mélyszántás kérdésében. Kér. jük meg ezeket a dblgozó parasztokat. hogy ne csak maguk telje, sítsék túl beadási kötelezettségű, ket. hanem mondják meg a szomszéduknak is, hogy az ls teljesítse. Ha így szervezzük meg munkánkat, a pártonkívüliek segítségével. akkor nemcsak eredményesebbé és könnyebbé tettük mun. kánkat. hanem egyben erősítettük Pártunk tömegkapcsolatait is amely elengedhetetlen a szocializmus építésébe^ , A HAZA ELISMERI EREDMÉNYEINKET, DE UGYANAKKOR ÚJABB TETTEKET YÁR TŐLÜNK! A Textilkombinát dolgozói átvették a minisztertanács vándor zászlaját 0 lyan ünnepre virradtak tegnap a Textilkombinál dolgozói, amilyen ünnep még nem volt az életükben• Tegnap délulán aratták le hosszú hetek, hónapok áldozatos munkájának gyümölcsét: átvették a minisztertanács gyönyörű, nemzetiszínű, alkotmánycímeres zászlaját, azt a zászlót, melyért az egész országban sok-sok ezer könynyü- és ételmezésipari dolgozó versenyzett. Nagyon ,,rá kellett húzni'-' az. üzem dolgozóinak az Alkotmány ünnepe előtti napokon, hogy visz:zahódítsák az első helyet vetélytársaiktól, a Gizella gőzmalom dolgozóitól. ügy dolgozott minden munkás, úgy lelkesített minden népnevelő, mintha egyedül az ő személyén, az ö jobb munkáján múlna a siker. És nem hiába lengette a szél olyan diadalmasan az Alkotmány nagy ünnepén a kis vörös és nemzetiszínű zászlókat a Textilkombinál ormán: megszületeti a győzelem, elnyerték azt a zászlót, melyért oly sokan küzdöltek becsületes, hősies munkával. Csoda-e hát, ha a zászlóátadás alkalmából olyan ünneplőbe vágta magát a gyár, mint talán még soha? Meg lehel-e érteni a lelkesedéstől kipirult arcú dolgozók várakozásteljes izgalmát? Az eddig névtelen dolgozó leányok, asszonyok, fiatalok, férfiak az egész ország érdeklődésének reflektorfényébe lép'ck, akik nemrégen még tanulói voltak ennek a szakmának, ime példájukkal lelkesítik, tanítják az ország többi dolgozóit. Igen! Ezen a napon a minisztertanács hivatalos elismerésével a könnyűipar területén az ország első üzeme lett a Szegedi Textilkombinát.' Ennek a tudatnak a jegyében gyűltek össze a gyönyörű, újjávarázsolt kultúrteremben az üzem dolgozói. Egyesek ünnepélyesen „kicsípték"' magukat, ezeknek bizonyára már reggel letelt a munkaidejük. Mások gyapotpihés munkaruhában ültek a széksorokban, ezek éppenhogy befejezték a munkát. A harmadik rész a zúgó gépek mellett ünnepelt, vívta a termelés csatáját az újabb győzelmekért. Bebizonyították, hogy megállják a helyüket a békeharcban Összevegyült a dörgő tapssal a gépek behallatszó zúgása, amikor Róna elvtárs, az üzem vállalatvezetője üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari minisztert, Altuchov Szergej Ivanovics elvtársat, a könynyűipari minisztérium szakértőjét, Sárközi Gyula elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének küldöttét, Zombori János Ivtársat, a Magyar Dolgozók Pártia Csongrádmegyei és Szegedi Párt. bizottsága képviselőjét, Dö-brenlei íároly' elvtársát, a textilipari szakszervezet főtitkárát, a testvérüzemek küldötteit, élenjáró dolgozókat, sztahanovistákat, valamennyi dolgozót. Ott égett az arcokon a győzniakarás és tudás pírja, mig a Szegedi Nemzeti Szinház művésze a •zovjet költő gyönyörű szavaival ki. áltotta tele a hatalmas termet: „Mi győztesek leszünk a harcban és a nagyvilágon béke lesz!..." Béke lesz, mert akarunk és tudunk is érte harcolni a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin vezetésével. Kiss Árpád könnyűipari miniszer ugyanarról beszélt, amit a költő lángoló szavai, harcra tüzelő rímei mondtak el. — A Szegedi Textilművek dolgozói — mondotta a miniszter — bebizonyították, hogy megállják a helyükei a nemzetközi méretekben fo. yó békeharcban. E győzelem jelenőséigét növeli az a tény, hogy e versenyszakaszban a Szegedi Textilművek nemcsak a fonodák, nemcsak a textilipari vállalatok, hanem az élelmezési minisztériummal versenyben állva sok száz üzem közül nyerték meg a versenyt. Kifejtette Kiss elvtárs, milyen hatalmas jelentőségű ez a győzelem, mely bebizonyította, hogy „a műszaki előfeltételek megteremtésével, jó versenyszellemmel felszámolhatók azok a szűk keresztmetszetek, amelyekre — sajnos — igen sokan még, mint legyőzhetetlenre hivatkoznak". A tilóisták provokációira gazdasági sikerekkel válaszolunk — A Szegedi Textilművek dolgozóinak győzelme csapás az imperialisták hábo. rús terveire, mely Itt a déli ha. tárok közelében legerősebben a titóista banditák fején csat. tan. A szegedi dolgozók termelési sikerei csakúgy, mint a déli határainkon mindenütt kibontakozó kezdeményezések, a mezőgazdaság szoialista átalakítása, a termelőszövetkezeti falvak létrejötte, az ezévi termés minél gyorsabb, maradéktalan begyűjtése, mind bizonyíték arra, hogy az imperialistákkal hatá. ros déli területek dolgozói — úgy, mint egész országunk — a titóista háborús provokációkra, és fenyegetésekre gazdasági sikerekkel, hazánk további megerősítésével válaszolnak. lA miniszter elvtárs ezután ismertette a Textilkomibinát dolgozóinak eredményeit. Az üzem dolgozóinak 96 'százaléka tett pótfelajánlást. Az eredeti és pótfelajánlások összesen 22,824 kg fonaltúltermelést vállaltak és ezt 142 százalékra teljesítették. Az üzem dolgozói vállaltál?, hogy július l-től augusztus 20-ig 19,155 kg nyersgyapotot takarítanak meg. Ezt a vállalást 126 százalékra teljesítették, A siker forrása: A Szovjetunió segítsége — Mi az oka ezeknek a nagyszerű eredményeknek? — tette fel a kérdést. — A legelső oka az, hogy a Szegedi Textilművekben, csakúgy, mint népi demokráciánk minden területén szakadatlanul felhasználhatjuk a Szovjetunió segítségét. Másik forrása Pártunk hatalmas irányító, felvilágosító, mozgósító, nevelő munkája, melynek nyomán öntudatosodnak minden területen a dolgozók százai, mely lehetővé teszi, hogy a dolgozók hazaszeretete mindent elsöprő erővel bontakozhassék ki. s amely kineveli a munkában élenjáró. kai: a munka hőseit. A további feladatok ismertetésére tért rá ezután Kiss Árpád elvtárs. Felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy a verseny augusztus 20 után sem szűnt meg s a legfontosabb további feladat az, hogy még nagyobb erővel gyürkőzzünk neki az 1951. évi tervek maradéktalan teljesítéséhez. Ennek a feladatnak a végrehajtásához az szükséges, hogy egy pillanatra se álljunk meg, minden elvtárs figyelje a saját és az egész üzem napi eredményeit és ha az augusztus 20 utáni napi teljesítményeket önkritikával nézzük, meglátjuk a hibákat, melyeknek megszün tetősével elősegítjük az újabb győzelmet. Kiss Árpád elvtárs így fejezte be beszédét: — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében köszöntöm az elvtársakat nagyszerű eredményeikért és sok sikert kívánok további munkájukhoz. amellyel elősegítik Pártunk vezetésével a béke védelmének nagy ügyét, hazánkban a szocializmus felépítését. A beszéd befejeztével a miniszter kibontotta a gyönyörű zászlót és átadta Bakai ty Verának, az üzem kormánykitüntetett sztahánovistájának. Köteles bennünket ez a zászló Dörgött a taps s az egész terem meghatottsága érzett ki Bakaity Vera szavaiból: „Kötelez bennünket ez a zászló. Éppen ezért az előfonó dolgozói nevében felajánlom, hogy további 3000 kiló fonalat adunk és 150 kiló fonalat takarítunk meg. így akarunk méltók lenni arra; a megtiszteltetésre, hogy ennek a zászlónak tulajdonosai lehettünk!" Zombori János elvtárs a Szegedi Pártbizottság titkára emelkedett ezután szólásra és mind a Megyei Pártbizottság, mind pedig a Szegedi Pártbizottság nevében köszöntötte az üzem dolgozóit. — Az üzem dolgozói — mondotta többek között — megértették Pártunk II. Kongresszusának útmutatásait. Megértették, hogy a felemelet tervet csak úgy tudják teljesíteni, ha az üzem .minden egyes dolgozója bekapcsolódik a munkaversenymozgalom kiszélesítésébe és mindent elkövetnek, hogy a munka termelékenységét az eddiginél is jobban emeljék. Az üzem dolgozói tisztán látják, hogy dolgozó népünk élet. színvonala az elkövetkező évek alatt olyan mértékben emelkedik. amilyen mértékben emelkedik a munka termelékenysége, Zombori elvtárs befejezésül vázolta azokat a feladatokat, melyek a jövőben az üzemi dolgozói előtt állanak. Szélesítsék ki a Gazda-mozgalmatl Elsősorban az üzem pártszervező-, teinek kell még javítani a politikai és nevelőmunkát, mozgósítani a dolgozókat újabb és még magasabb eredmények elérésére. Szélesítsék ki az üzemben bontakozó Gazdamozgalmat, küszöböljék ki a munkájukban még meglévő hibákat, tudatosítsák az üzem dolgozóival az előttjik álló féladatokat, melyeket Pártunk, Rákosi elvtárs tűzött elénk célul. Döbrentei Károly elvtárs a textilipari szakszervezet főtitkára szólalt fel, majd dübörgő taps közepette Altuchov Szergej Ivanovics főmérnök, a könnyűipari ml. nisztérlum szakértője köszöntötte az üzem dolgozóit mind a maga, mind pedig a szovjet textilipari dolgozók nevében. Beszédében — mint eddig is igen sok alkalommal tette — igen értékes gyakorlati tanácsokat adott az üzem vezetőinek és dolgozóinak. 45.000 forint az élenjárók jutalmazására Kiss Árpád elvtárs, könnyűipari miniszter osztotta ki ezután a legjobb dolgozóknak a jutalmat a Vándorzászlóval együttjáró 80.000 forintból. Az élenjárók jutalmazására 45.000 forintot fordítottak, a fennmaradó 35.000 forintból pedig a könyviárat bővítik, hangosítják az egyik üzemrészt, székeket, függő, nyöket vásárolnak a kultúrterembe, stb. Büszkén, csillogó szemekkel fogtak kezet az élenjáró dolgozók a miniszterrel és vették át az 500— 1000—2000 forintos jutalmakat. Jutalmakat osztottak ki ezenkívül még az igazgatói alapból is, úgyhogy a megjutalmazottak neveit szinte lehetetlen volna felsorolni. A gyönyörű ünnepélyt Klein Sán. dor elvtárs, a Textilkomfcinát pártbizottságának titkára zárta be. — Dolgozóink megmutatták, hogy nemcsak kívánják a békét, hanem tettekkel is tudnak érte harcolni. A haza elismeri eredményeinket, de ugyanakkor újabb tetteket is vár tőlünk Előre újabb sikerekért, a terv túlteljesítéséért ! Távirat Rákosi elvtársnak és a Szovjetunió magyarországi nagykövetének Áz ünnepség résztvevői hatalmas lelkesedéssel fogadták el, hogy az ünnepi gyűlés résztvevői küldjenek táviratot Rákosi elvtársnak és a Szovjetunió magyarországi nagykövetének,