Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

4 VASÁRNAP, 1951. JULTUS f. Hogyan vezettem a Délmagyarország Nyomda középfokú politikai iskoláját A Délmagyarország Nyomda üzemében a most lezárult oktatási évadiban egy rádiószeminárium, egy alapfokú és egy középfokú politi. kai iskola működött. Én a közép, fokú politikai iskolát vezettem. Á Délmagyarország Nyomda párt. Szervezete nem csupán a nyomida, hanem a Délmagyarország napilap és szerkesztősége, kiadóhivatala, valamint a Nyomda Egyesülés és a Szegedi Dobozgyár párttagjait , is magában foglalja, eszerint a kö. zépfokú politikai iskola hallgatói sem csupán a nyomda dolgozóiból kerültek ki. Bár az elmúlt oktatási évad megkezdése előtt, a középfokú po litikai iskola hallgatóinak kiválo­gatásában, általában az iskola elő. készítésében történtek hibák — amelyekért magam ia felelős va­gyok, mert hiszen az üzemi párt. szervezet vezptö&égéneik, amely az előkészítő munkát végezte, écn is tagja vagyok, — az iskola jól in­dult, oktatási színvonala az évad folymán állandóan emelkedett és eléggé szép eredményekkel fejező­dött be. Egyik ilyen eredménye például az is, hogy lemorzsolódás mnm történt. Az évad folyamán, mint pro­pagandista. bizonyos tapasztala­tokra tettem szert, bizonyos ta­nulságokat szűrtem le a hallgató, immal való foglalkozás folyamán. Ezekről a tapasztalataimról és ta_ nulságaimról szeretnék most gzá. mot adni. D propagandista felkészültsége. elméleti és politikai képzettsége, továbbá megfelelő tájékozottsága gyakorlati kérdésekben kétségkí. vül döntő előfeltétele a jó előadá­soknak s az elvi színvonalon moz­gó szemináriumi vitáknak. Egy­szerűbben kifejezve elmondhatjuk, hogy amilyen a propagandista elő. adása, és — ahogyan a propagan­dista irányítja a szemináriumi vi. tát, olyan a politikai iskola szín. Vonala. Ennek a követelménynek igye­keztem eleget tenni. Előadásaimra úgy készültem fel, hogy tömörek, világosak legyenek. Megvallom, hogy ez nem esett éppen, nehe­zemre, mert hiszen a politikai is­kola témái érdekesek és vonzóak voltak. Magukban foglalták ft nem. zetközi esmények változásait, ösz. szefüggéseit, a mi belpolitikai éle. tünket minden szépségében, sokol. dalúságávai, nagyszerű eredményei­vel és nagy feladataival. Ezeket kellett ismertetnem halltrabóim. mai, ezeket kellett kézzel fogható közelségbe hozni hozzájuk. Voltak természetesen gyönge pillanataim is előadásaim közben. Észrevettem egyszer-másszor. hogy előadáso. mat nem minden hallgatóm kíséri figyelemmel, vannak olyanok, akik nem jegyezne^ sőt olyanok is, akik teljes közömbösséget tanúsí­tanak előadásom iránt. Ilyenkor mindig magamban kei-estem a hi­bát — és meg is találtam. Mind. járt nagyobb odaadással folytat­tam előadásomat, még több ele­venséget. még több színt vittem bele s az eredmény meg is mutat­kozott. Hallgatóim figyelmét sike­rült felfokoznom s a közömböseik­ben fel tudtam kelteni az érdek­lődést. Előadásaimban egyébként dősze retet tel használtam a közvetlen hasonlatokat, a mindennapi életből kirgadott jellemző példákat. A szó­szerinti idézeteket csak nagyon ritkán, nagyon szükséges esdtben alkalmaztam Többször rámutat­tam valamely szépirodalmi műnek, filmnek, vagy színműnek egy.egy szemléltető részletére. Ezzel a módszerrel, ezzel a gyakorlattal elérttm azt/ az eredményt, hogy nem csupán érdeklődést tudtam kelteni hallgatóimban a tárgy iránt, amelyet előadtam, hü nem elődásomst élményszerűvé, azaz emlékezetessé is tettem számúkra. Azzal is tisztában voltam azon­ban, hogy a jó előadás még csak fél eredmény. A politikai iskola munkájának eredményességét in. kább a szem'nárluml vita színvonala biztosítja. Mindjárt meg kell gyeznem ennél a kérdésnél azt, hogy nem minden jó előadó jó vi. tavazető is. bár a jó vitavezető­nek kétségkívül jó előadónak kell lennie elsősorban. De a jó előadói készség mellett még egyéb tulaj, donságokkal is kell rendelkeznie. Mindenekelőtt ismernie kell örnma. tóit, azoknak képességeit, ,,belső tartalékait" is. Előre kell látnia, hogy a szemináriumi anyag meg. vitatása az első kérdéstől az utolsó kérdésig hova jut. hogyan végződ­het a vita. Vezetnie, irányítania kell tehát a hozzászólásokat oly. módon, hogy az egyik kérdésről a másik kérdésre való átmenet 6Í­mán, zökkenésmentesen történjék. Ez a leglényegesebb követelménye a szemináriumi vitának, mert e nélkül nem biztosíthatjuk a vita élénkségét, színvonalának álladó emelkedését a tárgy végső kifejté, séig. a vita befejezéséig. Egyes hozzászólók bőbeszédűsége, a tárgytól való elkaiandozása ugyan­is elsekélyesíti, alacsony színvo­nalra süllyeszti a szemináriumot. Hogy mindezeknek elejét ve­gyem. első kötelességemnek tartót tam azt, hogy már az iskolai évad kezdetén, az első órákon meg­nyerjem hallgatóim bizalmát. Me­gint csak meg kell vallanom, hogy ezt nem volt nehéz elérnem. Hall. gatóim ismernek már régebben, ugyanennek az alapszervnek va­gyok ugyanis tagja s tagja va_ gyök az üzemi pártszervezet veze­tőségének. Arra törekedtem, hogy ne legyek fölényes hallgatóimmá; szemben sem szavakban, sem ma. gatartásban. Igyekeztem mindenben jó példával előljárni. Soha nem késtem el a foglalkozási időtől, hanem mindig 5—10 perccél előbb jelentem meg. Ugy gondoltam, sokkal helyesebb az. ha én várok hallgatóimra, mint hogy ha ők várnak én reám. Meggyőződést szereztem így arról, hogy ha a hallgatók bizalommal tekintenek a propagandistára, akkor annak'nem nehéz a feladata. Figyelmezteté­seit, utasításait, ha mégoly kömé­nyek és szigorúak is, nem fogai, ják sértődöttséggel, megbántott­sággal, hanem úgy fogadják, mint jóindulatú tanácsadásokat, amelyet szivesen és örömmel követnek. Ez. zel elértem azt, hogy a tanítást köz­vetlen kapcsolatba tudtam hozni a neveléssel. És ez igen fontos eredmény volt a számomra A szemináriumi anyag taniilásá nak valamennyi részletkérdése egy fő feladat megoldását szolgálta, azt, hogy luwan alkalmazzák a hallgatók a tanultakat az é'eihen, a termelő munkában. Minden politikai iskolán sző esik a^ gyárról, az üzemről, annak éle­téről. Nálunk is. amikor a szocia­lizmus építéséről beszétünk szó-t kellett ejteni arról, hogyan segít, heti a nyomdaipar s ezen belül a mi üzemünk, ötéves tervünk sike. res végrehajtását. Beszéltek a hallgatók arról, mit jelent a szo­cializmus építésébein a hibátlanul elkészített sajtótermék, mit jelent a gondosan, ízlésesen előállított könyv, de arról is beszéltek. miiyen akadályokat gördít építő munkánk elé a sajtóhiba az újságban, vagy a könyvben. Gondosan ügyelt ím természetesen arra, hogy az ilyen beszélgetések ne menjenek túl­zásba, ne változzék a politikai is. kola Szakszervezeti, illetve terme­lési értekezletté. Főleg pedig arra, hogy a gyakorlati tények szoros kapcsolatban legyenek az elvi kér­désekkel. Arra törekedtem tehát, hogy a kérdéseit lezárásával, jő összefoglalókkal a tanulságokat le. szűrjék a hallgatók. Nem állítom azt, hogy a mi kö­zépfokú politikai iskolánk volt a legtökéletesebb, a legmintaszerübb egy azonban bizonyos: hallgatói az évad folyamán fejlődést mutattak a termelés vonalán is. Akad kö­zöttük olyan is, aki sztahanovista lett. Nem dicsekszem azzal, ha megállapítom, hogy hallgatóimmal együtt jó munkát végeztünk, segí­tettük a pártmunkát, a tcrrrrf'ést és a békeharcot. Pintér Géze Az országos gyermekvédelmi konferencia jelentősége A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség februári tanácsúié, sén elhatározta, hogy még eb­ben az évben nemzetközi konfe­renciára hívja Össze a világ ha. ladó asszonyait és dolgozó anyáit. A konferencia feladata az lesz, hogy a világ gyermekeinek vé­delmével és boldog jövőjük bizlo. sitásának kérdésivel foglalhoz. zék. A nemzetközi helyzet ma egyre inkább élesedik. Az amerikai im­perialisták egyre konokabban tö­rekednek arra, hogy kirobbant, sák az új világháborút. BaeiUus. és atomháborút hirdetnek és eszevesze t fegyverkezési ver. senyt folytatnak. Ebben a vi. lághelyzelben nagy veszély fenyegeti gyermekeink életé, boldog jövőjét. Éppen ezért minden gyermekét szerető anya nagy és nemes felada'a ma, hogy felvegye a harcot azok ellen, akik veszélyeztetik gyermekeik nyugodt, békés életét. A nem­zetközi gyermekvédelmi konfe­renciára minden országban tehát jól fel kell készülniök a világ ha­ladó asszonyainak, anyáinak, A felkészülést biztosítja az, hogy a nemzetközi konferenciát minden országban nemzeti kon­ferenciák előzik meg. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége ma rendezi a magyar asszonyok gyermekvédelmi konferenciáját. Erre az alkalomra hazánk min. den részéről küldöttek jönnek össze, hogy a magyar anyák fel. adatairól, a magyar gyermekek békés, derűs jövőjének biztosítá­sáért tanácskozzanak. A gyermek jövője elválasztha­tatlan a háború és béke kérdései­től. A konferencia legfontosabb feladata tehát, hogy megmulassa a magyar anyáknak: még kemé. nyebben kell harcolniok a béké­ért, ha meg akarják védeni gyer. mekeiket a háborútól, amelyet az imperialisták, a Grösz.féle gyil­kos kémbanda és a hozzájuk ha­sonló hazaárulók felbérelésével is igyekeznek kirobbantani. A békéért folyó harcban a vi­lág dolgozói bizakodással tekints, nek a Szovjetunióra, a békeharo dicső vezetőjére. De a népek a Szovjetunióban nemcsak a béke szilárd őrét látják, hanem a fia. tal nemzedékről való szerető gon. doskodás példaképét is, A népi demokráciák a Szovjet­unió példáját köve ik etekintetben is és nagy gonddal é$ szeretettel veszik körül a gyermekeket. A magyar anyák is hálával gondol, nak arra, hogy Pártunknak, Rá­kosi elvtársnak a felszabadulás első napja óta egyik legfőbb gondja a gyermek. Ennek köszön­hető, hogy a nép állama állon, dóan szerelő gondoskodással ve­szi körül gyermekeinket. Hivatása a gyermekvédelmi konferenciának, hogy az anya. és gyermekvédelem terén eddig elért eredményeinket értékelje és kijelölje további feladat ainlcat. De a magyar gyermekek sorsi, val és jövőjével foglalkozó konfe­rencia nem lenne teljes drtélcű, ha csupán országos méretekre szorítkoznék. Fontos feladata te. hát a konferenciának az is, hogy megmutassa az imperialista já. rom alatt szenvedő országok gyermekcinek szomorú sorsát. Bizonyos, hogy az imperialisták ugyanolyan, vagy még százszoro­san rosszabb sorsot szánnak a magyar gyermekeknek, mini ami. lyent most az imperialista orszá. gok gyermekei elszenvednek. Nem elég tehát, ha a konferen. cia csupán rámutat ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek a sorsára. Akkor végez jó munkát, a konferencia, ha utána minden anya, minden szülő még világo­sabban látja: ahhoz, hogy gyer­mekei boldog jövőjét biztosítsa, szükséges, hogy fokozza ébersé. gé!, még keményebben álljon helyt a maga posztján és megal­kuvás nélkül felvegye a harcot azok ellen a mindenfajta belső és külső ellenséges erőkkel szem. ben, amelyek a Magyar Népköz­társaságot, drága hazánkat fe. nyegetik. A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzékben tiltakozott a titóisták provokációs határsértései ellen Szófia (TASzSz).. A BTA jelen­tése szerint a Bolgár Népköztársa­ság külügyminisztériuma június 29-én jegyzéket intézett a szófiai jugoszláv nagykövetséghez. A jegyzék emlékeztet arra, hogy jugoszláv kormány figyelmét már többször felhívta arra, tegyen in­tézkedéseket a jugoszláv határvé­delmi és más szervek arcátlan pro­vokációinak megszüntetésére a bol. gár-jugoszláv határon. Ennek el. lenére ezek a provokációk folyta­tódnak. A jegyzék szerint április 12-től jú­nius 16-ig jugoszláv határőr csa. patok 18 esetben követtek el pro­vokációt. A jugoszláv ha'árőrök megsértették a bolgár határt, jugo­szláv területről tüzeltek bolgár ha­tárőrökre és jugoszláv repülőgépelt megsértették Bulgária légiterét. A Jugoszláv szervek által előre meg­fontoltan elkövetett határsértések láthatólag felderítő és provokációs célból történtek és Jugoszlávia há­borús uszító politikáját fejezik ki. Ezek az incidensek Jugoszlávia el­lenséges szándékairól tanúskodnak a Bolgár Népköztársasággal szem­ben. A Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztériuma erélyesen tiltai­kozik ezek ellen a provokációk el­Ma paraszte,yülhek Ma délelőtt 10 órakor paraszt­gyűlés keretében beszéli meg Sze­ged dolgozó parasztsága azokat a teendőket, amelyek az aratás gyors elvégzésének érdekében várnak rá­juk. A gyűléseket a DÉFOSz előadói tartják meg a rókusi, a baktói és az újszegedi DÉFOSz-szervezet her lyiségében. len és követeli a jugoszláv kor­mánytól, hogy tegyen komoly in. tézkedésekel a provokációk meg­szüntetésére. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Általános Iskolájának Úttörő Énekkara július S-án a rádióban szerepel. Az előadást 3-án 12 óra 30 perctől 13 óra 05 percig sugározza a Kossuth. rádió. Az úttörő énekkar műsorá­ban Kodály népdalfeldolgozásokat, klasszikus kórusdaloka', valamint mozgalmi dalokat ad elő Garam. szegy József tanár vezénylésével. gát és meg kell ismernie hallga-előadásaira. A „Harcban a holnapért" című magyar filmsorozatot nem július 2-án, hanem július 7-én mutatja be a Szabadság-filmszín. ház. Addig is a „Kőszív" című német demokratikus film marad műsoron. így a filmszínház mű. só rprogamm jártak megváltoztatása je_ következtében a „Muszorgszkij" című film egyelőre lekerül a mű­sorról. Ezzel kapcsolatban értesítjük az MSZT-titkárckat és a dolgozókat, hogy a „Harcban a holnapért" című filmre már előre megváltó te jegyek változatlanul érvényesek a film bemutatójára, illetve további 1938—39.et írtunk, Lalcott a mi szép városunkban egy igen jómódú család. Hat szobájuk pompásan volt berendezve. A süppedő perzsasző­nyegektől az ezüst szervizen, a bőr. garnitúrákon keresz'ül a temérdek finom ruhaneműig, mindenféle volt itt. Az ellátás a „házi konyha" olyan volt, amilyet az egyszerű halandó csak meséből ismert. „Tejben.vaj. ban fürödtek". Zsúrok, bankettek, vacsorák váltogatták egymást. Ide járt Szeged város „előkelősége". Dr. Szalay rendőr főtanácsos, Shvoy úr, ex-tábornok, Tukacs főispán úr, Somogyi polgármester úr és a fene tudja, hogy még kik nem. De járt ehhez a családhoz más is. Odajárt mosni egy görnyedt, hátú hétgyermekes prole1 árasszony. Rongyos, a munkától korán meg. öregedett asszony, aki nyolcadma­gát tartotta el. Háromnapi mo. sásért nyolc pengőt knpo't, s ki­adagolva kapta a, reggelit, ebédet és a „hideg" vacsorát. De ezt a so­vány kosztot is meg kellelt osz. tani nagyobbacska gyerekeivel, akik rongyosan, az u'ca porától piszko­san, az éhségtől elcsigázott arccal el tudtak menni a város peremén lévő nyomortanyából a nagyurak mosókonyhájáig. De mind hiába, nem segített a szerencsétlen mun. kásasszony megosztott kosztja a gyermekeken. Kettőt, az öt. és hét. éveset súlyos tüdővésszel vitték el S többet vissza se hozták. Egy ilyen mosási napon, amikor a kis vézna, sápadt, beesett arcú gyermekek délben a mosókonyhába mentek, hogy-hogy nem, beszaladt a „gazdag uricsalád" egy fia és egy leánya. Kövér, kihizotf, szépen öltözött gyermekek, csak úgy ren. gett a háj rajtuk, amikor szalad, tok. És amíg a ruhateregetés folyt, magukra maradtak a gyerekek. Az uricsalád gyerekei össze.visszaver, télé, rugdosták a „mosónő" kis vézna gyerekeit. Jött a „fraulein", jött a „mosónő" és megkezdődött a nagy szócsata. Mint az oroszlán, úgy védte a munkás.anya a megvert kis vézna gyerekeit, de a „fraulein" is védte az urak kövér, hihiző'-1 gye­rekeit. „Hál hótyan gondoljá magá ide hoszni a kölköjit, a fene egye azt" — mutat a két kis rongyosra. A SIKLÓS JÁNOS. ÚRI GYEREKEK KAZASSAGA munkásanya mkimenl a „frau. leinnek" és jól összc-visszactbálta s minden feltalálha ó átkot rászórt. A gyermeknevelő elfutott az úri. gyerekekkel együtt. Később jött a mosókonyhába a nagysága s kije­lentene ,,hogyha mégegyszer ide meri hozni a gyerekeit, 'öbbet nem fogadjuk fel mosni. Hál mit gon. dol, csak nem engedem barátkozni a mosónőm „utoag yerekeivel" az én gyermekeimet". * Eltelt két.három év. A fasizmus megindítóba katonai támadását, hogy elnyelje a világot. így tör. tént, hogy az uricsalád férfitagja magasrangú katonatiszt lett s 19él. ben elmenekítette magát családos, tál s a magyar nép elöl sok.sok. millió értékű vagyont vitt el. Nagyot változott a világ itt ná­lunk is, mire visszajött az uricsa­lád, Megszabadult a magyar dol­gozó nép a fojtogató, ldnzó uri bilincsektől. A szovjet csapatok verték le kezünkről és lábunkról az urak bilincseit s szabadítottak meg bennünket az elnyomás minden gya. Uzatától. Megindult a háborúütö'te sebek gyógyítása és a kemény haro az új élet kialakításáért. Mindenütt a kommunisták jártak az élen. A legnehezebb harcokban és munkák, ban az élen küzdött az egykori „mosónő", — akii ezerszer meg­aláztak, önérzetében megbántottak az urak — négy gyereke. Végig­harcolták az újjáépítést, a reakció szétverését, segítettek kivívni és szilárddá tenni a prolelárdiktatú. rát. Harcoltak, harcolnak a minden rendű és rangú elUnség ellen, a Nagy Ferencek, Mindszentyk és Gröszök ellen, hogy soha többet vissza ne hozhassák ezek az elvete­mültek az urak világát. Az egykori dölyfös, gazdag csa. Iád miután visszatért, óvatosan kő­riiltakin've, mint a tolvaj — fi­gyelve, nem veszik.e észre a lo. pást — letelepedett új otthonában. S amikor félmelegedték, mint a dér csípte légy a meleg szobában, hozzálátlak az „új éle'-".hez. Azzal a szándékkal, hogy mindenképpen „asszimilálódnak", ök is építik az szocializmust, harcolnak a békéért. Hiszen a magyar dolgozó nép alkot­mánya mindenki számára biztoslt­ja a munkához való jogot. * Az elmúlt hetekben egy délután össze'alálkozott az egykori uricsa­lád tagja az egykori „mosónő" ve. zérigazgató.fiával. Szúrós szemek­kel mustrálgatták egymást néhány másodpercig. Majd megszólal a munJiás.vezérigazgató: „Hogy érzi magát néhai nagyságos asszony, az igazi Magyarországon? Milyen nagyszerű itt az élet. Dolgozunk, építünk, tanulunk, harcolunk az el. lenségeink ellen". A néhai nagyságos asszony kény. szeredet mosolyra fanyalodott. Akart valamit mondani, de lenyelte a szót s jóképet mutatva szólt: „Na­gyon jól érzem magam". Elmondja, hogy ő mennyire szerette azelőtt, most pedig különösen szereti a mun. kásokat. Hogy azok milyen okos és értelmes emberek. Milyen óriási dolgokat művelnek. Mennyi az al­kotókészség a munkásokban, az szinte csodálatos. RóJerelődött a szó a két gyermek, szobában felnőtt „fia'al úrra" és kisasszonyra". Itt bújt ki a szög a zsákból, hogy miért az a nagy szimpátia és szeretet a munkásosz. tály felé. — „A fiunk nemrégen nősült — mondja a néhai nagysága —, na. gyon aranyes kis menyem van", — Hát kiféle a maga menye — kérdezi a munkás.vezérigazgató. — Hál kérem, az én menyem szakmunká,s az egyik gyárban s igen jól dolgozik, A normáját túl­teljesíti, már meg is dicsérték. — Hát lii az apja a menyének? Az apja gyárimunkás. £5 évig dolgo. zott egy fűrészgyárban, most egy másik gyárban dolgozik — rész. legvezetö. Az is kitűnő munkás ám — mondja a néhai nagysága. — Hál a leányukkal mi van? — Az t's nagylány lett s most menyasszony lesz, Őszre már össze

Next

/
Thumbnails
Contents