Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

r VÁSÁRNAP, 1991 JULIUS f. PÁRTÉLET Az Ujszegedi Kender- és Lenszövő üzemi pártbizottságának káder munkájáról A szocializmus egyre gyorsabb ütemben épül hazánkban. A dupapentelei, inotai erőmű. Textilkombinál és még ki tudná felsorolni mindazokat az építkezéseket, amelyek eddigi eredményeinkről tanúsítódnak, Szívós, kemény harcot kellett vívnunk, míg mindezeket megvalósítottuk. Az új káderek ezreit kellett kinevelnünk és felelős helyre állítani, A feladatok azonban tovább nőnek. Ötéves tervünk újabb és újabb harci feladatokat állít elénk. A megnövekedett feladatok képze't, a néphez hű káderek tíz. és tízezreinek kinevelését követelik meg tőlünk. Legutóbb Kovács István elvtárs részletesen foglalkozott a káderek nevelésével. Pár unk káderproblémáival. Rámutatott arra, hogy a szocializmus építésében legelsösorban is a legértékesebb aranytartalékra, az emberre kell gondolni. Feladatként lűzte valamennyi párt. szervezet elé a kádermunka megjavítását. Az Újszeged: Kender- éa Len. szövő vállalat Pártbizottságánál a Pártkongresszus előtt igen nagy hiányosságok mutatkoztak a kádermunka terén, Iteszortfeladatlcént kezelték a kádermunkát. .,Ez a fel. adat csak a káderes elvtársé" mondották a többi elvtársak. „Mindenki tegyen eleget csak saját funkciójának, akkor is elég sok dolga akad" — hangzott többízben. így maradt segítség nélkül a káderfeJelős. Pártunk II. Kongresszusa óta döntően megváltozott minden ezen a területen. A pártvezetőségi tagok megértették, hogy az új, szocialis'a káderek kineveléséért valameny. nyien egyénileg is felelősek. Ezután már az alapszervezeti vezetőket is bevonták ebben a munkába. Az •üzem dolgozóival egyénileg ÍM foglalkoxnalt. 'A felajánlások, a munkaversenyek alatt ki'űnt dolgozókkal elbeszélgetnek, a fejlődőképeseket politikai oktatásra javasolták. Munkájukban máris jelentős eredmények mutatkoznak. Az elmúlt hónapok alaH az Új szegedi Kender, és Lenszövő vállalattól 10 elvtárs került maga. sabb szervhez, politikai munkára. Lukács Sándorné elvtársnő szövőgépen dolgozott. Jó termelési eredményeivel és a pártnapokon való felszólalásaival feltűnt az alapszervi titkár elvtársnak. Az üzemi pártbizottság foglalkozott Lukácsné elvtársnővel. A szövőgéptől a laboratóriumba helyezték. Itt is megállta a helyét s bebizonyította, hogy mint fizikai munkás a szellemi munkában is megállja a helyét. A pártszervezet figyelemmel kísérte munkáját, majd iskolára küldte. Lukács Sándorné elvtársnő a 3 hetes, majd a 2 hónapos pártiskola után a Megyei Pártbizottsághoz került, mint politikai munkatárs. A káderneveléssel a tömegszer. vezetek is foglalkoznak. Keménydi Ilona elvtársnő mint népnevelő dolgozott, Felvilágosító munkájában együtt járt Pász'i Ferencné elvtársnővel, az MNDSZ ügyvezető, jével. Pászti elvtársnőnek feltűnt Keménydi Ilona jó munkája. Több. ízben foglalkozott vele, majd amikor az elvtársnőt jól megismerte, javaslatot tett a pártszervezetnek, hogy komolyabb politikai oktatásban részesítsék. Először ala.pszervi titkári funkcióval bízták meg, majd amikor bebi. zonyosodot!, hogy a fiatal Keménydi elvtársnö megállja a helyét, a pártbizottság kéthónapos iskolára küldte. A Pártnak az oktatási munkában új, friss káderekre volt szüksége, így került Keménydi elvtársnő az Új szegedi Kender, és Lenszövő vállalat pártbizottsága, nak javaslatával most a háromhónapos pártiskolára. Az üzem rohamos fejlődésével egyre nagyobb szükség van új szakmai káderekre. Ezeknek a kinevelésére is nagy gondot fordít a Pártbizottság. Dovály Erzsébet ifjúmunkás szövőnő a kongresszusi héten 8 gépen dolgozott. Munkájáért lelkesedve végezte feladatát. Miközben dolgozott, délután szakmai oktatásra járt. A pártszervezet figyelemmel kisérte munkáját, majd 10 hónapos műszaki tanfolyamra küldte. Most mint segédművezető végzi munkáját. A kezdeti nehézségek leküzdésére is segítséget nyújt a párt. szervezet. Alkalmat ad arra, hogy Dovály Erzsébet megismi:irkedjék az üzemvezetés különböző ágaival és a munkafolyamatokkal. így akarják biztosítani, hogy mielőbb betöltsék a sxakmai vonalon mutathoxó káderhiányokat. Sok kádert neveltek már ki az Ujszegedi Kender, és Lenszövő Vállalatnál a pártszervezet jó munkája következtében. Harcos, jó kommunista elvtársakat, akik az országépítés bármely területén megállják a helyüket. A pártbiz-ott. ság gondoskodik arról, hogy a megüresedett funkciókat mie'cfob betöltsék. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy Pártunkat úÍ tag- és tagjelöltekkel erősítsék. A felvételre javasolt dolgozók munkáját szigorúan ellenőrzik, figyelembe veszik családi életüket és eddigi tevékenységüket. A fél. vételi ap kitöltése után hosszasan elbeszélgetnek a dolgozókkal, hogy még jobban megismerjék, mennyiben érdemlik meg, hogy Pártunk tagjelöltjei lehessenek. A párttag, ság előtt sem közömbös, kik azok az elvtársak, akikből tag, vagy tagjelölt lesz. Valamennyien éberen őrködnek Pártunk isztasága felett. Ezt bizonyítja a legutóbbi taggyűlés is. Óbis Lajosnét tagjelöltnek ja. vasolták. Felvételéhez több elvtárs hozzászólt, köztük Kovács And. rásné elvtársnö is. Kovácg And. rásné felszó'alásában elmondotta, hogy Óbis Lajosné a termelésiben elért jó eredményeivel bebizonyította, méltó a tagjelöltek sorába. A továbbiakban rámutatott arra, hogy Óbis Lajosnénak ezután még példamutatóbban kell dolgoznia éa tanulnia, hogy a tagjelöltség ideje alatt bebizonyítsa, méltó Pártunktagjai sorába. így javította meg ég így ért el eredményeket a kádermunka területén az Ujszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat pártbizottsága a Pártkongresszus óta. Eredménye', ket méginkább fokozzák, mert tud. ják, hogy országépítő ötéves tervünket csak úgy tudjuk megvalósí tani. ha minden vezető helyre kipróbáit, harcedzett kádereket biztosítunk. ÁRULÓKRA Werbőczy hangja fröccsent szájukon piszkosan, mint az út kövén a sár. — Nem irgalmaztak volna, jól tudom, ha áttört volna délen a határ. Hazám árulták, mely rég nem övék, — aranycsörgés közi dollár suhogott így mérte lelkük: a bűnös.sötét — szabad népem, mely küzdve álmodott. Az úriszékhez bárdot élezett e hitvány, sanda, varjú-csöcselék. Űj Orgoványért emelt ránk kezet... — ezért agyukba ólmot önlenékl Minden kis röghöz súlyos vér tapad, Budai, Dózsa vére szárad itt. Schönherz és Rózsa hozzánk szólanak, amint építjük jövőnk gyárait. Ezért vagyunk mi oly erősek már, hogy minden féreg elpusztul, ha bánt, — Tömött kévéken mosolyog a nyár. . virulj te édes, drága, szép hazánk! LÖDI FERENC. is házasodnak, A vő jelölt aranyos fiatalember, nagyon szeretjük. Vasesztergályos.segéd, nagyon jól dolgozik ö is. A testvérei és az apja is -vasasok, régi vasas.család... Tud. ja kérem, egy kis ellentét van a körül, hogy összeházasodjanak, mert a fiú apja ezt nagyon ellenzi, De majd igyekszünk meggyőzni. A munkás-vezérigazgató nevetett. Ejnye-ejnye, hát csakugyan ennyi, re megszerették a munkásokat? Na, ez igazán komoly dolog. Erre a nagysága felbuzdulva ki. jelenti, nemcsak a munkásokat, de a dolgozó parasztokat is szeretjük. Hogy, hogy — csodálkozik a „mo. sónö" fia. Úgy, hogy a húgom fia, a Csergő Cseri Józsi is nősül és a tanyai termelőszövetkezet intéző, bizottsági tagjának leányát szemelte ki. •— Hát miféle az a Jóska — kérdi a másik, — A Józsi — hangzik a válasz — o húgom fia, 31 éves. Volt 192 kh. földjük, de lead ák az állam, vak. TIgy, hogy ők már v.eIculákok. De azelőtt sem voltak ők rossz emberek, hiszen nagyon szerették a náluk dolgozó munkásokat. Más helyen 80 filléres napszámot adlak, de Józsiéknál mindig megkapták a 32 fillért. A béresek sem a jószágistállóban alud'ak, hanem az istálló padlásán... Józsi mindig Iced. relte a vásárhelyi parasztleányokat. És most. hogy nősülés elölt áll, hát helybeli leányt vesz fele. cégül. Csak az a hiba, hogy a le. óny szülei nem jó szemmel nézik a, dolgot. De jósvádájú gyerek a mi Józsink, maid esek legyőzi az apó. sék ellenállását. La hatja kérem, annak ellenére, hogy mi „jobb napokat is értünk", teljes mértékben , Asszimilálódtunk". A „mosónő" fia újra nevel. S megkérdi, hogy elmondhatna-e egykét észrevételt? — Csak tessék.tessék, egész nyugodtan. — Űe előzőleg megkérdeznék valamit — mondja a munkás.vezérigazga'ó, — Mondja meg őszintén, hol jobb lakni, Budapesten vagy Szegeden? — Miért kérdi ezt — lepődik meg c néhai nagysága. — Hát csak úgy, megkérdeztem. — Ha kérdezte, akkor r...:, mondom. „Tudja, negyedik éve itt lakunk Budapesten, s már megszoktuk iP. Ide nőttünk. Sok az ismerős, nagy város. Na, meg őszintén szólva, az a Szeged, már nem a mi Szegedünk, kicserélődtek az emberek, a régiek közül szinte senki nincs már a fórumon. Ugy, hogy jobb nekünk itt Budapesten, Igen, igen — gondolkozik el a vezérigazgató s udvariasan még. egyszer kérdi, hogy elmondana ő is néhány dolgot. — Csak tessék. Semmi akadálya, szívesen hallgatom. # Nyugodtan, megfon ollan beszél: — Az ellenség ravasz, sokféle módon támad ránk. Gyilokkal n kezében, mint Pócspelrin, vagy Len. gyelkápolnán. Ravasz összeesküvéssel, mint rz áruló Rajk.banda. Nor. ma- és bércsalással, mint a. jobboldali szociáldemokraták. Pártunkba való beférkőzéssel, mint a baloldalinak álcázott osztályidegen szo. ciáldemokrata vezetők egvrésze s egyéb provokátorok. Gyilkossággal és árulással, kémkedéssel, mint Grősz püspök és társai. És úgy, ahogyan maguk. A nagyága sóbálvánnyá vált az ijedtségtől. Majdnem leejtette csomagját. — Ugy lá'szik. nem érti, .mire gondolok — feleli a púposhátú „mosónő" fia. De inaid mindiár' megérti, amit egyébként úgy tud, mint ahogyan én tudom. A maga ivadékai miért mennek- férjhez, illetve nősülnének üzemi munkás és tszcs paraszt családokhoz? Tényleg annyira szeretil: a munkásokat és a dolgozó parasztokat? Na, nem, erről szó sincs. Hát ki hiszi el ma. gának ezt, hogy szereli a munkásokat az, aki azelőtt 10—12 éve kikergette a „mosónő" gyermekeit. Hát a gyermekszobában felnőtt családjának közelébe sem engedte az „utcagyerekeket", s mos' egyszeribe hasonló „utcagyerekhez" adná a leányát — szeretetből?... A dolog úgy áll, tisztelt néhai nagyságos asszony, hogy nem rossz dolog, ha munkáshoz mennek férjhez, illetve munkásleányt, vagy tszcs parasz'leányát veszik feleségül a „jobb na. pokat látott úriemberek". Persze, az biztonságos is, hasznos ts, ké. nyelmes és könnyebben lehet megtudni fontos dolgokat. — A húgának a fia nem a tszcs, intézöbizottsági tagjának leányéiért áhítozik, hanem így reméli lemosni magáról azt, hogy 82 filléres nap. számon — éhbérért — dolgoztatta látás ól vakulásig, kiszipolyozta a falu „koldusait". Nem az égből pottyant a 192 hold föld, hanem a falu szegényeinek a kisajtolt zsírjából harácsolták össze. — Elszámította magát a Józsi, hiába végez'e az egyetemet 19U. ben. Jól tudják a dolgozó parasz. tok leányai és fiai, hogy aki nem táncolt velük a múltban, egy bálba nem járt velük, lenézte és kizsákmányolta őket, az most sem más, mint akkor volt, csak az álarc változott. — Végül is, hogy ne tartsam fel sokáig, — még majd napszúrást talál kapni — megmondom, hogy igaza van, az a Szeged, nem a ma. guk Szegedje. Nem a mindenhaló városatyák ülnek már a városházán Nem. a Shvoyok, Somogyi, Sinikó Élemérck dirigálnak. Nem a munkásokat üldöző, a parasztokat megnyúzó urak vannak ott, hanem a szegedi dolgozók által meqválasztott tanácstagok. És ne felejtse cl, a szegedi üzemeket sem a Görög vezérigazgatók, a Kolozs Lajos, a Pick Jenő, a Lippai Imre gyárosok vezetik, hanem azok, akiknek 1911 őszéin bikacsök, városházi fogda és a csillagbörtön jutott, mert felemelték szavukat az égbekiáltó igazságtalanság el'en. Igen, a Vincze An'a. lok. c. Szekeresek, a Daróczik. a munkások vezetik és jól vezetik a mi üzemeinke'. Szorgalmasan tanulva saiátítják el most a vezetés és a szakma tudományát, képezik magukat poliikailag — amit maguk nem enqedlek meg, az értelmes, okos munkásoknak, • — Ez a Szeged az új országol építő munkások és parasztoké s a velük együ t haladó értelmiségé, ahol maguknak semmi keresnivalójuk nincs. A néhai nagyságosasszony leforrázott kutya módjára somfordált cl s átkozza azt a percet, amikor ősz. szehozta a sors a „mosónő" fiával. Az iráni olajkérdésről A kizsákmányoló tőkések politikájának eredménye, hogy az olajmezőkben annyira gazdag Irán a legszegényebb országok közé tartozik. A kizárólag profitra éhes kapitalizmus kézzel foghatóan mutatta meg a maga ördögi mesterkedéseit. Az elmérgesedett iráni olajkérdéssel kapcsolatos bonyodalmaknak előzményei hosszú évtizedeikre nyúlnak vissza, arra az időre, amikor a mult század közepén egy nemzetközi szélhámos, ViMián Knox, az angol bankvilág szennyeskezű ügynöke megjelent Perzsában, a mai Iránban és hogyhogy nem — koncessziót szerzett az irániak által nem is sejtett értékű olajmezők kiaknázására. A világcsaló Knox iráni „műkö. désének" eredményeképpen 1909ben megalakult az ottani Angoliráni Oil Compány, amely az ország kétharmad részére kapott olajkitermelési egyedjogúságot és ezáltal a világ leggazdagabb olajtársasága lett. Irán nyomorgó népe gyűlölettel nézte, milyen kincseiket hoznak felszínre a londoni bankárok, míg nekik be kell érniök azokkal a morzsákkal, amelyeket a tőkések extraprofitjáért kifejtett rabszolgamunkáért kapnak. A City milliomosai kérkedve mutatták ki, hány százmillióra rug az iráni olajtársaság évről-évre emelkedő nyeresége, amelyből maga Irán csak elenyészően kis részesedést, 6 százalékot kapott. így ment ez egészen az első világháborúig, amikor a Wall Street megirigyelte ragadozó tőkéstársainak iráni zsákmányát és beható módon kezdett „érdeklődni'' a perzsa nép „sorsa" iránt. Amerika gazdasági pribékeinek egész siserehada jelent meg 1916-ban Teheránban, hogy „tanulmányozzák" a perzsa történelmi hagyományait. Ez volt az USA részérő! a perzsa gazdasági életbe való behatolás első lépése, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a két rabszolgatartó tőkés hatalom: Anglia és Amerika egymással szembekerült. Az új versenytárs agresszíven követelte a maga jussát' a könnyű iráni prédából. És a kísérlet sikerült: Amerika aránylag rövid idő alatt betört — először a szomszédos Irakba. majd Iránba, ahonnan az imperialista országok olajszükségletének közel felét szivattyúzzák ki. A további terjeszkedésre alkalmas pillanatot jelentett az USA számára először az 1932-ben keletkezett angol-iráni szerződésmódosító vitája, amelybe Washington alig leplezett profitmohósággal szólt bele. Anglia akkor kénytelen volt lemondani a koncessziós terület nagv részéről, de még mindig megtarthatta az ország egvnegved részén fekvő leggazdagabb forrásokat. A szabaddá vált területeket az amerikai milliomosok foglalták el. Először a Perzsa-öbölnél alakították meg a Standard Oil of California és a Texas Olaj Vállalatot. Ujabb területekre akkor tették rá a kezüket, szinte ellenállás nélkül; amikor a második világháború alatt Ang'ia minden tekintetben fiiggfí helyzetbe került az USA-vat. Ettől kezdve rohamosan szorította ki a Wall Street a City egész Kelet-Iránból, majd arra kénvszerítelfe, hogy közösen építsenek a Földközi-tengerre vezető olajvezetéket. Ebben az időben történt, hogy Iránt elárasz'.olták az amerikai katonai és egyéb tanácsadók, akiknek az USA barátságáról ismert Hazsir iráni miniszterelnök szabad mozgást és kü'önleges jogokat biztosított. Ennek ellenében Trumanék negyedmilliárd dollárkölcsönt helyeztek kilátásba Iránnak. Az angolok egvre nehezedő helyzetükben. többször a Perzsa-öbölbe vezényeliék a tengeri flotta köz.énkc'eti egységeit, de amikor látták. hogy ennek semmi hatása nem jelentkezik, az Intelligens Ser-, vicét mozgósították. így kapott Hazsir halálos golyót és — díszsírhelyet. A megszokott angol módszer bizonyos átmeneti sikerekhez vezetett. mert Hazsir utóda az angolbarát Rozmara tábornok lett, aki nyomban hozzálátott minden amerikai kapcsoilat leépítéséhez. Az amerikai kizsákmányolók nyomban felfigyeltek az angolok mesterkedésére és gondoskodtak róla, hogy Rozmarát a Hazsirhoz hasonló sors érje. így kapott Irán' soronkövetkező miniszterelnöke, az angol-barát Rozmara halálos tarkólövést, amely egyúttal pofont jelentett az angolok felé. A meglepett angol kormány erre megfogadta „angol becsületre", hogy az iráni olajérdekeltségek kérdését — minden „más" eszköz mellőzésével — a két ország törvényhozó testületére bízza. Ezzel önként lemondott az erőszak további alkalmazásáról. De az „angol becsület"-nek úgy látszik, más tartalma van, az „angol becsület;' — mint látjuk, semmivel sem különb a többi háborús gyújtogatok „becsületénél'', mert alig néhány héttel később már nemcsak flottaegvségek, hanem iégiúton szállított brit erők is érkeztek Iránba, azzal a nyílt rendeltetéssel, hogy védjék meg az angol javak érdekeit Perzsia törvényes rendelkezéseivel szemben. Közvetlenül utána pedig megkezdték a lakosság, elsősorban az olajforrások dolgozóinak nyugta,lanítását. azzal a céllal, hogy zavargásokat szítva adódjék ok a beavatkozásra. Az ügynökök százai lázították és lázítják "az éhbérért dolgozó ola"munkásokat és a távolabbi vidékek törzseit. Ennek érdekében történt, hogy az amúgy is nvomorgó olaimunká«ok napi bérét .35 dinárral leszállították a vállalatok. Az imperialista eszközök azonban annak ellenére, hogy egész Ivánban feszült és nyugtalan a helyzet — csődöt mondtak. Az ötvenesztendős kizsákmányolás eredményét vizsgálva, meg lehet állapítani, hogy az iráni nép széles rétege felismerte a maga gyarmati sorsát. A második világháború dicsőséges szakaszában pedig, amikor látta, mint szabadulnak fel a Szovjetunió győzelmei nyomán az elnyomott országok, maga is ezt az utat választotta, hogy lerázhassa az angol-amerikai igát. Az országot ebben a sorsdöntő történelmi pillanatban az USA-barát Nemzeti Front elnöke. Irán leggazdagabb tőkése, Moszadik miniszterelnök vezeti, aki egyszerre találta magát szemben a néppel és az imperialistákkal. Kényszerű helyzetéből csak egy kiutat választhatott: kitartani a tömegek követrlése mellett és államosítani az idegen in. iajdonban lévő olajkútakat. A Medzsilin (országgyűlés) magáévá letle Moszadik politikáját, százszázalékos bizalmat szavazott a kormánynak és felhívta az imperialisták ficyelmét egy esetleges erőszak következményeire, amit az iráni nép bátorító lépésnek tekintve, június 29-án országos nagygyűlést tartott. A gyűlésen elfogadott határozat .értelmében kitűzték a nemzeti zászlót az országban lévő külföldi olajkútak tornyaira. Az iráni helyzet feszült légkört teremtett nemcsak Iránban, hanem az egész Középke'.eten. Az iráni dolgozók. akik földbeásott odúkban laktak és állati sorsban éltek, elszántan harcolnak országuk függetlenségéért. Az angol imperialisták viszont nem hajlandóit lemondani az iráni olajról, mert ezzel busás profitjukat és a hadászati szempontból nélkülözhetetlen olajtermelésük túlnyomóan nagy részét, mintegy harmincmillió ten-'t ve-, szítenének el.