Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-08 / 157. szám

VASÁRNAP, IMI. JULIUS S. ELMELETI TANÁCSADÓ A munkás-paraszt szövetség új formáiról A munkás-paraszt szövetség 0 proletariátus diktatúrájának, a nép hatalmának az alapja. Ez osztálvazövctség nélktll a munkásosztály hatalmát "fin tudná megtartani, a szocializmust nem lehetne felépíteni. t szövetség nélkül a munkásosztályra elkerülhetetlenül a vereség várna a kapitalizmussal szemben vívott harcában. ,,A munkások szóló éneke hattyúdallá változik ajkukon, l<a nem kiséri dalokat a parasztság kórusa" r- mondotta Marx az 1871-es párizsi kommün tapasztalatait értékelve. A munkások tehát nem tarthatják meg hatalmukat egyedül a parasztság támogatása nélkül. De mit jelent a munkás-paraszt szövetség gyöngülése, lazulása, vagy éppen összeomlása a parasztok szápiára? A parasztság számára cs osztúlyszövetség megbomlása • legszörnyűbb sorsot a kapitalista feudáüsta kizsákmányolást jelenti. Ezt a megállapítást . nálunk Cson{

;rád megyéiven talán nem is kel,eno különösképpen bizonyítani, de mégis néhány példát. Az 1919-es Tanácsköztársaság összeomlása után p csongrádmegyei parasztokra a kizsákmányolás olyan sötét éjtszakája borult, amilyenre példa egész Európában nem található. E megye nagybirtokosainak földjén a cselédség Átlagos évi jövedelme 300 pengő volt. Ezzel szemben a étminimum 1200 pengő volt abban az időbén (1938.) Könnyen azt hihotnó valaki, liogy a munkás-paraszt szövetség csak a szegény-parasztság érdeke. Nézzük tehát meg, mit jelentett a proletárhatalom bukása a középparasztság számára. 1933-ban n Hortby-rezstm egyetlen esztendejében 18 ezer 1«U- és középparaszt vesztette el a földjét a gazdasági válság következtében. Rideg számadat ez, de mögötte ériek és ezrek könnye és jaja lángol. Mögötte öngyilkosságba menekülő középparasztok szörnyű sorsú vádolja a kapitalizmust. Ebből a szörnyű sorsbál n dolgozó parasztság csak a felszabadulás után. a munkás-pa1 raszt szövetségre támaszkodó néj pi demokrácia, n proletárdiktatúra útján szabadult kt. A munkásosztály mentette meg a parasztságot a nyomortól. Fr.nck a szövetségnek a népi demokratikus forradalom különböző szakaszaiban különböző tartalma volt. A földreformig együtt mentünk az egész parasztsággal, a kulükok'kal is, a földreform után a munkásosztály hatalmáért már érvényes volt a szilárd szövetséget a s/.egényparasztsággal és a középparasztság semlegesítésének a jelszava, a fordulat éve után pedig a lenini háromas jelszó lépett érvénybe: támaszkodva a szegénypalasztságra, szilárd szövetségben a középparaszttal és kíméletlen harc a kulák ellen. A munkás-paraszt szövetség ez új tartalma új /ormát is jelentett. Az eddigi árukapcsolat helyett a termelési kapcsolat formáját. Amikor a szocializmus építése megkezdődött hazánkban, már nyilvánvalóvá vált, hogy egy újfajta kapcsolat is létrejön és létrejött a munkások és parasztok között, vagyis: a termelési kapcsoiat. Azelőtt csak árukapcsolat volt. A termelési kapcsolat alatt érijük azt, hogy a falu, amelyet a kapitalizmus n középkori elmaradottság sötétségébe taszított, mcst n modern kultúra minden vívmányát egyszerre, ugrásszerűen, tömegesen kapta i.ieg a munkásosztálytól. Elég csak arra hivatkozni, hogy megyénk területén több községet villamosítottunk a felszabadulás óta, mint a kiegyezéstől a felszabadulási;; 50 év alatt villamosítottunk Elég árra hivatkozni, hogy 20 gépállomás több mint 300 traktorát ltapl.i a munkásosztálytól a falu. De teljesen helytelen lenne, ha esak ezt néznénk. A munkásosztály államhatalma a legkülönfélébb termelési segítséget nyújtotta a dolgozó parasztságnak azzal, hogy kedvezményes áron. sőt kölcsönök formájában juttatta et hozzá a műtrágyát. a termelési szerződésekkel h ztosftotta a do'gozó parasztság á'iandó és "nyugodt termelését, Horzélehetjük még, hoív e termelés' segítség mellett olyan nagyméretű kulturális segítséget is kapott a f' lu, amelyről ez tölt álmodni se Ehetett. Megyénk határában például egy sor új község dicséri a munkás-paraszt szövetséget, A parasztság kapott a legtöbbet és a leggyorsabban a népi demokratikus forradalomtól, a munkásosztály lói. Először is megkap la a szabadságot. Az urak, kaszná. rok, hűbéri elnyomásában élő magyar parasztra a munkásosztály virrasztotta rá a szocialista szabadság tündöklő hajnalát. A magyar paraszt, akiről 150 évvel ezelőtt Csokonai Vitéz Mihály még így kesergett: „Hát csak makkot termett a somogysági haraszt, Hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt". Ma már nem így van. Hadseregünk tisztikarában ezer és ezer munkás- és parasztfiú viseli büszkén a nép bizalmát hirdető tiszti csillagot. Egyetemeink, főiskoláink padjaiban a Pallavichini őrgrófok, a Károlyi grófok hajdani cselédjeinek szabaddá tett fiai tanulnak, A pimasz főszolgabírók, a gazember jegyzők uralmát felváltotta a falun is a nép uralma. A szabaddá tett falu tündöklő példája, hogy tanácsainkban, a falusi tanácsoktól fel a minisztériumokig mindenült ott dolgoznak a szegény- és középparasztság fiai. Ezt a soha nem álmodott szabadságot a falu számára a munkásosztály vívla ki. Ez tette lehetővé a falu gyors fejlődését. A mezőgazdaság ilyen gyors ülemű fejlesztésének az alapja a nagyipar gyorsütemű fejlesztése. A parasztságnak nyújtott nagyarányú segítség következtében ngrásszerűen emelkedett Magyarországon a mezőgazdaság termelékenysége. Például ebben az évben már 10 mázsás állagtermésről beszélhetünk, amiről soha nem volt szó még Magyarországon, de a fercneszállásl Ufförő-fszcs árpa termésátlaga 25 mázsa körül van. Az ófüldeák! Békefszesé 21, a földeáki Dózsa-termelőszövetkezet pedig 24 mázsas átlagtermést ért el az őszt árpából. A munkás-paraszt szövetség gyümölcse maga a termelőszövetkezeti mozgalom, amelyik egyedül képes arra, Tiogy a dolgozó paraszlságot a jómódú élet útjára vigye. De hiba lenne azt gondolni, hogy a munkás paraszt szövetség a termelési segitségnyujtásban esak a fermelőszövetke zeteket éri. Olyan egyénileg dolgozó k's- és küzépparasztok. mint a szentesi járásban Szolga Mihály, vagy mint az apátfalvi Veréb János soha nem beszélhettek volna 15—Ifi mázsás átlagtermésről búzában, ha Magyarországon nincs munkás-paraszt szövetség, ha .ines proletárdiktatúra, ha földjüket a nagyüzemi munkások ajándéka, a traktor és a műtrágya nem termékenyíti m-rg. Láthatjuk tehát, hogy az ipar fejlődése etőre lendítette a mező. gazadságot. Azonban ezen a téren mégis hiba van. Iliba van, mert iparunk további gyors fejlődéséhez, tehát a mezőgazdasági további nagyarányú megsegítéséhez most már az szükséges, hogy a falu az eddiginél nagyobb mértékben adjon az iparnak. A begyűjtési rendelet éppen ezt tartja szem előtt, amikor fokozottabban igyekszik biztosítani az ipari munkások ellátását. Az idei begvüjlésünk kétségtelenül több, mint a tavalyi. De mégis ez a több beadás, több terménybeadás a dolgozó parasztság érdeke. A begyűjtés ez állami formája ei'en eszeveszett agitációt folytat a kulák. Eszeveszett agitációt folytat elsősorban azért, mert tudja, hogy a begyűjtés sikertelensége a munkásparaszt szövetség- alapját gyöngítenél. A munkás-paraszt szövetség viszont népi államhalalmunk alapja. A hatalmát vesztett kutaknak a begyűjtés elleni haren tehát lényegében nem más, mint a kulákok hatalmának visszaállításáért való liare. Ezért igyekszik a begyiij'és kérdését demagóg jelszavakkal maga mellé állítani a középparaszlságot is. .,Érdeke-e a parasztság egészének államunk ez alapvető intézkedéseinek megszüntetése? Nem érdeke, mert ezeknek az Intézkedéseknek a megszüntetése az adott pillanatokban n fejlődés tőkés útjának diadalát jelenti. A fejlődés tőkét útja pedig n fejlődésnek olyan útja, ameiy a parasztság többségének elszegényedéséhez vezel maroknyi gazdag, maroknyi tőkés meggazdagodása érdekében. KI meri azt állítani, hogy a parasztság érdeke saját elszegényedése. Érdeke, hogy országunk gyarmattá váljon, hogy nem alapvető érdeke népgazdaságunk fejlődésének szocialista útjának diadala?" (Stztálin.) Tehát a munkás-paraszt szövetség elleni harca a butáknak és az egész burzsoáelemeknek jelenleg a begyűjtés frojitján, lényegében a dolgozó parasztság elleni harc. Lényegében ugyanaz a harc, amit a hatalmuk birtokában a csendörök szuronyával folytattak ellenünk. Hogy a munkás-paraszt összefogás ez új formáit mennyire megérti a megye dolgozó parasztsága, arra bizonyság özv. Irama Károlyné, üllési középparaiszt-asszonvt szavai, aki. amikor első gabonáját a cséplőgéptől beadta a raktárba, ezeket mondotta: „Fogadják olyan örömmel és szeretetfel az Ipari munkás testvéreim ezt a rozsot, mint amilyen szeretettel ml ezt Idelioztnk. Nemcsak a rozsot- de hálás szívemrt is elhozta™ a bennünket segítő munkásosztálynak. Én Igy válaszolok azoknak, ak'k ismét vérteneert akarnak látni földjeinken." A dolgozó parasztság egyre nagyobb tömegei értik meg, hogv a munkás-paraszt szövetség erősítése országunk létérdeke. Talán n.em véletlen, hogy a csorvai Kis Imretszcs, amelyik a kulákok által meggyilkolt párttilkár nevét viseli, ahol Kis Imre elvtársat személyesen ismerték, küldte az első kenyérgabonát a pesti munkásoknak. A cséplőgéptől a nép raktárába jelszó tehát egyben a munkásparaszt harci szövetség erősítésének, is a jelszava. Azonban a munkás paraszt szövetség, amelyik érdekszövetség a munkások és a parasztok osztálya közölt, kötelességeket ró mindj két osztály számára. A munkásosztály csak úgy teljesítheti kötelességét a falu ánicikkcllá tása területén, csak úgy nyújthat többícrmetési segítséget a faiunak. ha n falit több nyersanyagot szá'lít az iparnak ís több élelmet. Tit kapcsolódik a munkás-paraszt szövetség kérdésébe a másodvetés területeinek a fokozása és az időben való aratás. Alihoz, liogy több nyersanyaggal lássuk el az ipart, nagyobb másodvetésterülefekre van szükség. Ahhoz, hogy iölib életemmel lássuk el az ipart, fokozottabb harcra van szükség minden szem gabonáért. Mindezeket a feladatokat1 áron. ban csak úgy lehet teljesíteni, ha szüntelenül erősítjük munkánkat a szegényparasztok között, ha szüntelenül erősítjük szövetségünket a közcpparaszttal és soha, de soha egyetlen feladat végrehajtásában sem feledkezünk meg a kulák elleni kíméletlen osztályharcról. Ujabb küldemény-vonat indul Koreába 'A koreai gyermekek megsegítésére indított gyűjtés eredményeként június 9_én indult az első ruhaneműt és gyógyszereket szállító vonat Koreába. Hétfőn, július 9-én kezdik meg az MNDSZ országos központ játban, a>z üzemi és kerületi szervezetek asszonyai a koreai gyermekek részére újabb küldemény csomagolását. A vonat július 14.én, szombaton indul Koreába. MegjelenF magyar nyelven Sztálin elvtárs összegyűjtött műveinek 6. kötete Az 5. kötet után most megjelent magyar nyelven Sztálin elvtárs öszSzegyiijtött müveinek 6. kötete is a Szikra kiadásában. A most megjelent 6. kötet Sztá. lin elvtárs 1924_ben írt műveit tartalmazza. Mint a nagy Sztálin műveinek minláen etgyea kötete, a hatodik kötet is felbecsülhetetlen segítséget, konkrét tanácsokat, út., mutatásokat ad a Párt és a tö„ megszervezetek minden tagjának, gazdasági és kulturális építőmun. kánk minden harcosának mindennapi munkájához. EGY FELAJÁNLÁS TÖRTÉNETE 1941. A tizenhárom éves Triszter Anna gyorsan szedegeti vékonyka lábait. Igyekszik, nehogy elkéssen a jóimenő virágüzletből, meri azért bizony pofon jár. Apja és anyja is útnak indult már: apja azóta szódáskocsival járja a várost, anyja pedig a Magyar Kender tőkését gazdagítja munkájával. Csak a két apróság, Mária és András maradt otthon. Ők még olyan kicsik, hogy nem tudnak hasznot hajtani a vezérigazgatóknak. Iskolatáskás gyerekek sietnek el mellette, vígan beszélgetve, nevetgélve. A kis Anna egy pillanatra megáll, nézi a jólöltözött gyerekeket, majd a tekintete végig siklik kopott ruháján. „Mikor lesz nekem olyan..." — gondolja magában. — Szeme most az iskolaláslcára téved. Milyen kincseket is takar ez a bőrdoboz! Könyvel, füzetet, vannak benne tolltartók, tele ceruzával, színes krétával. Tanulni! Micsoda elérhetetlen vágy. A tizenhárom éves gyerek szeméből könnyek buggyannak elő. Miért is nem tanulhat ö? Miért nem telik arra, hogy ö is ilyen szép ruhában, táskával a kezében siessen reggel az iskolába? Miért nem lehel neki tanulnia, hiszen hárman is dolgoznak a családban. Fejét lehajtja, mintha minderre a magyarázat ott lenne leírva lába elölt az ulcakövezelen. Hogy is gondolhat ő ilyesmire, hiszen még betevő falatjuk is alig van. Máriának és Andrásnak sincs a lábán cipő. az övén is egy lyuk éktelenkedik. Nem, neki nem lehet tanulnia, csak dolgozni, hordani a virágokat, sokszor éjjel 11-ig, szó nélkül lenyelni a főnöknő szeszélyeit és a két-három pengőt egy héten szépen és hálásan megköszönni — ez az ö sorsa. Hirtelen felnéz a városháza tornyára. „Még majd elkések" —gondolja — s futni kezd a Dália virágüzlet felé. Ezek a gondolatok járnak az eszében alcl r is, mikor egy nagy csokorral a kezében siet az utcán. Megnézi a címzési: Horváth Anna... P~ hiszen ma Anna-nap ran, az ö .evenapja! Egyszerre boldog lesz, szeme előtt más boríték jelenik meg, rajta a címzés: Triszter Anna, Kossuth Lajos-sugárút 17. Virágot kap! ő még soha nem kapott virágot és ez milyen gyönyörű, csokor! 25 pengőbe került. 25 pengő! Neki ezért nyolc hétig kell dolgoznia- Nem, ez nem lehel igaz! S a következő pillanatban reáhull a valóság: Horváth Anna, Fekete, sas-utca 22. Egyszerre olyan világossá válik elölte minden: nemhogy virágot, de még cipőt sem kap, pedig az már igazán elkelne a lábún. Sóhajtva csönget be a lakásba és adja át a virágcsokrot a kócoshajú, pongyolás nőnek. — Na, ez sem erőltette meg magát — mondja a lcócoshajú, s elhúzza a száját. Aztán az előtte álló kislány kezébe nyom 10 fillért. Annának vér fut az arcába, de szeme előtt megjelenik Mária és András és becsukja a tenyerét. — Köszönöm — mondja még halkan és kettesével ugorja lefelé a lépcsőket. 1944. Három év telt el. Triszter Anna ezalatt nehéz utal járt be. A Konzervgyárban dolgozott, majd a Ke. jegyárba került. Mindenütt sok volt a munka s a keresel kevés. Szakmát seholsem tudott tanulni. A kef egy árban is ide .oda dobálták: kefét tisztított, ecsetet kötött, nyírt, takarított, mikor mivel bízták meg. A Kefegyárból a Gyufagyárba kerüt. de már az első napokban érezte, hogy ezt a munkát nem bírja. A foszfor beleette magát a tüdejébe, szemébe, bőrének pórusaiba. Egyre többet köhögött s egy nap nem tudott bemenni a gyárba. Be. legen fekszik most a nyikorgóé ágyon s arra gondol,.meddig lesz állás nélkül? Orvos kellene, de miből fizetik ki? Apja otthagyta a szódás kocsit: most szenet hord a Magyar Kender fűtőházában, de keresete most sem több. — Egy hét múlva lábraállsz — mondja halkan az apja. Igen, egy hét múlva lábraállok — bólogat magában Anna. — Lábra, kell állnom-, hiszen dolgoznom kell, mert különben... Erélyes kéz kopogtat az ajtón. — Államrendőrség, nyissák kii Triszter András szemében ijedi fény jelenik meg. Tétova mozdulattal nyitja ki az ajtót. A küszöbön két rendőr áll. — Triszter Annát keressükl — Én vagyok — hallatszik halkan az ágyból, A két rendőr összehúzza a szemét. — öltözzön fel, velünk jön! — De... miért? Nem csinált a lányom semmit.., — Nem jött be a gyárba, s ez a mai tövények szerint büntetendő cselekmény. — De hiszen beteg — mulat az ágy felé Triszter András. — Az minket nem érdekeli Velünk jön és kész! Anna már bújik is ki az ágyból. Vacogva veszi magára a ruháját, remegő lábbal indul a két rendőr ulán. Négyen mennek az utcán. Elöl, mint két bűnöző: apa és leánya, mögöttük a két rendőr. A gyárban párnázott ajtó mögé lépnek be. — Szabotáló banda! Kommunista csürhe! Mit képzelnek, csak úgy itthagyják a gyárat, mi?! Dagad az ér a nyakán, vérbeforog a szeme az íróasztal mellett ülő kövér férfinek. — Beteg a lányom — mondja ridegen Triszter András. — Beteg? — Szimulál! Nem akar dolgozni! Lecsukatom, érti?! — De még gyerek... A kövér arc egy pillanatra megmered. — Hány éves? — Tizenhal. A zsíros, párnás kéz az asztalra | vágja a lappért. — Tizenhat! Szerencséje, mert különben!... Na, takarodjanak!... Kinn az utcán magához szorítja az apa a leányát — Nem baj kislányom, lesz ez még másképp is! — Lesz még nekünk is jogunk az élethez!! 1951. A Magyar Kender szövődéjében gyorsan megy a munka, zakatolnak a szövőgépek, fürege kezek irányítják őket. Egyik gépnél dolgozik Talla Gyuláné- születelt. Trisz. ter Anna. Három éve meni férj. hez s azóta már megszületett a kis | Gyuszi. Talláné itt a gépe mellett is rágondol. Milyen botdog lesz a gyerek, ha megkapja a régenvári építőkockákat! Maga előtt látja mosolygós szemét, apró szájátkis dundi kezét, amint az ajándék után nyúl. Boldogság ez, gyerek, nek, édesanyának egyaránt. Most az ura jut eszébe. Talla Gyula Budapesten jogi akadémián van. Ő is itt dolgozott valamikor, de a Párt felküldte Pestre, hadi tanuljon. Talla Gyula a nép ügyésze lesz a nép országában. Az ut. caseprö fia ügyész lesz. Más a világ hiába, ö nem tanulhatott kiskorában, az ura se, de a felszabadulás ezt is meghozta a számukra. S Talláné tudja, hogy mindezt a Pártnak köszönheti s tudja azt is, hogy ez fokozott munkát ró rá. — Mennyivel vagyok előre az évi tervemmel, Szűcs elvtárs? — Tizenhat nappal! — Szűcs elvtárs — mondja ha. tározottan Talla Gyuláné —, írja be: az Alkotmány ünnepére vállalom, hogy húsz nappal leszek előre a tervemmel! Talláné még odaadóbban dolgozott ezekben a napokban. Nem szabad szégyenben maradnia, amit vállalt, teljesítenie kellett. Augusztus 20 nagy ünnep számára és minden dolgozó számára. — Lesz még jogunk is nekünk ehhez az élethez! — emlékszik viszsza apja szavaira. Igen, az Alkotmány meghozta számunkra a boldog élethez való jogot. Nem probléma többé a tanulás, az új cipő, nem borravalóéri dolgozik már s munkájának a bére nem pofon. Tavaly új szobabútort vettek, az idén új konyhabútort, meg szőnyeget. Csinosítják a lakásukat: igazi emberi életet élnek. S a kis Gyuszinák a jövője is napsugaras lesz. Nem néz majd sóvárogva a bortáskás gyerekek után, mert, ha eljön az idő, ö már tanulni fog. Talláné ígéretét betartotta. Messze van még augusztus 20, de ö már huszonöt nappal van előre évi tervének teljesítésében. Olyan boldog, amikor arra gondol, hogy öt nappal túlteljesítette falajánlá. sál, — Lesz ez még több is! — mond. ja mosolyogva dolgozó társnőinek. Lesz bizony, mert az Alkotmány ünnepe nagy ünnep! Én tudom, higyjélek el! Híves Lászlú,