Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-17 / 112. szám

'A'Z MDP KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK TÁVIRATA A 30 EVES CSEHSZLOVÁK KOMMUNISTA PÁRTHOZ CSONGRÁD MEGYE ASSZONYAI HARCOS ÜDVÖZLETÜKET KÜLDIK KOREÁRA MA DÍSZELŐADÁSBAN MUTATJÁK BE SZEGEDEN AZ „UJ GYŐZELMEK FELÉ" CtMU FILMET AZ MDP CSONGRADM EGY Él PA RT B I Z OTT SAGANAK LAPJA VIII. ÉVE. 112. SZÁM. ARA 50 EILI-ER CSÜTÖRTÖK. 1951. MÁJUS 17. TERVÜNK: A BÉKE TERVE Nemcsak a magyar dolgozó nép, hanem minden beikéért harcoló becsületes ember örömmel és lelkesedéssel fogadta Gerö elvtársnak a pártkongreszstuson tett bejelentését, mely szerint módosítjuk ötéves tervünket, meggyorsítjuk hazánkban a szocializmus építését, megerősítjük a békefront ránkeső szakaszát. Barátaink: a Szovjetunió és a népi demo. kráciáik dolgozói, a világ minden békeszerető embere örömmel vette tudomásul a bejelentést. Ellenségeink: az imperialisták és csatlósaik, a jobboldali szociáldemokraták, Tito és bandája, a béke ellenségei pedig savanyú képet vágtak a számukra nem éppen kellemes hirhez. Egyes közgadászaiknak megmaradt az az elégtétel, hogy annakidején „megjósolták" az ötéves terv módosítását. Per. sze ez nagyon savanyú szőlő, mert pontosan fordítva képzelték el a dolgot. Azt gondolták, hogy a magyar nép egy esztendő alatt majd rájön, hogy nem lehet öt év alatt megvalósítani azt a „tervnek nevezett álmodozást", amit 1949ben a kommunisták felvetettek". A kapitalista közgazdászok csodálatosképpen ismét fején találták a szeget. Az ötéves terv első évének teljesítése bebizonyította. hogy 1949-ben, terveink készítésénél kissé lebecsültük saját, lehetőségeinket, dolgozó népünk építeni akaró munkalendületét, a munteversenyhen rejlő hatalmas tartalékot. Valóban nem öt esztendő lett volna szükséges annak a tervnek a végrebaj fásához, amit 1949-ben alkottunk, hanem ke. vesfcbb: 3 és fél—4 esztendő is elég lett volna. Ezért vált szükségessé az. hogy az ötéves tervet átdolgozzuk, módosítsuk, erőnknek megfelelő feladatot állítsunk népünk elé. Most, amikor országgyűlésünk a dolgozó milliók képviseletében vitatja az ötéves terv módosírásáról szóló törvényjavaslatot, törvényt alkotva a nép akaratából. a kapitalista jósok elmélkedhetnek a fölött: milyen kényelmetlen az, amikor valaki gondolja, hogy másnak ás vermet, s kiderül, hogy maga esik bele ebbe a verembe. Bizony, kényelmetlen arról hallani, hogy olyan kis ország, mint a mi országunk naprólnapra erősödik, egyre jobban felvirágzik, ugyanakkor, amikor az az ország, mely egyedül és kizárólagosan csak saját magának szeretné fenntartani a világ felett való uramlmat. egyre mélyebben csúszik bele a válság ingoványába. Kellemetlen arról hallani, hogy Magyarországon az ötéves terv során 650 ezer új munkást kell munkábaállílani akkor, amikor náluk az ablak alatt tüntetnek a munkanélküliek. Igaz! Kimondhatatlan nehéz, sőt lehetelen megmagyarázni a kapitalista országok dolgozóinak, hogy például Magyarországnak támadó szándékai vannak, veszélyezteti a békét, amikor öt év alatt megöt szőrözi traktorállományát, kombájnokat gyárt, vetőgépekkel, ültetőgépekkel látja el mezőgazdaságát. Nehéz felelni a munkásnak, amikor azt kérdezi: hogyan lehetséges, hogy az az ország, mely négy esztendő alatt 341 új üzemet épít — vagyis 4—5 naponként egyet — háborút akar? De még ezeknél a kérdéseknél is nehezebb feleletet adni arra: hogyan akar békét az az ország, mely trak. torok helyett tankokat gyárt, fonódák, villamosmotorgyárak helyett hadianyaggyárakat, fegyvergyárakat létesít, amely egyetemek, iskolák, kultúrházak he. lyett börtönöket épít ? A mi tervünk törvényjavaslatából világosan kitűnik, hogyan „veszélyeztetjük a békét". Ugyanez derült kj a Szovjetunió és a többi népi demokráciák nemrégen kibocsátott tervjelentésből is. Ha a mi iparunk soha nem látott fejlesztésével, mezőgazdaságunk gépesítésével. term ésátlagána k emelésével, új lakások, iskolák kórházak, vasútak építésével, a nép életszínvonalának 50 száraiékos emelésével a békét veszélyeztetjük, akkor igaz p? a „vád". Ha az imperialisták és csatlósaik a koreai asszonyok, csecsemők lemészárol ásáva] baktériumháborúval, az esztelen fegyverkezési versennyel, a kannibalizmus törvényesítése. vei, a tömegek nyomorbataszításával a békét védelmezik: a.m legyen. Csak aztán akadjon olyan épeszű ember is, aki mindezt elhiszi.., Két háború borzalmai meggyőzték az emberiseget arról, hogy a békeaikaratot nem a szavakból, hanem a tettekből kell lemérni. Mi tervünk módosításáról szóló törvényjavaslattal becsületesen kiálltunk az egész világ színe elé: ime, ezekkel a tettekkel támasztjuk alá békeakaratunkat! Tudja meg minden becsületes ember, hogy a terv hátralévő ideje alatt 41 milliárd forinttal akarjuk fej. leszteni iparunkat. 11 milliárddal mezőgazdaságunkat, hogy hatalmas összegekkel építünk gyárakat, lakóházakat vízierőművet Tiszalökön, hogy iparosítjuk az eddig kijelölt, városok mellett a mi megyénkben például Szentest, hogy új utakat, vasútakat, földalattit építünk. hogy megindítjuk hazánkban a távolbalátó adást. Tudják meg a békére vágyó emberek, hogy építünk, fejlődünk, erősödünk. Nem azért építünk, hogy bombák rombolják le mindazt, amit két kezürk alkot! Azért építünk, hogy élvezhessük munkánk gyümölcsét: a szocializmust. Nem azért fejlődünk, erősödünk, hogy más népeket. elnyomjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk védeni országunkat, eredményeinket a zsákmányra éhes rabló imperializmus elől. Tervünk: a béke terve. Módosított tervünk annak a bizonyítéka: beláttuk, többet kell tennünk a béke megvédésének érdekében, erősebbé kell tenni a békefrontnak azt a szakaszát, melyet a mi népünk véd. Megvalósítjuk tervünket. Erre biztosíték. hogy dolgozó népünket olyan tapasztalatokban gazdag, harcedzett vezérkar irányítja a terv sikeres megvalósításának útján, mint a mi nagy Pártunk. Biztosíték, hogy munkásosztályunk a dolgozó parasztsággal szövetségben tántoríthatatlan hittel építi a szocializmust, nem rjad vissza azoktól az áldozatoktól. melyeket a jövő megkövetel. S legfőbb biztosítéka tervünk sikerének az, hogy — mint eddig — ezután is mellettünk áll tapasztalataival, segítségével bartáunk, szövetségesünk, példaképünk: a nagy Szovjetunió, velünk együtt harcolnak a béke megvédéséért a népi demokráciák országai és segíti harcunkat, a világ minden békét akaró becsületes embere, a S00 milliós béketábor, melynek élén a béke ügyének zászlóvivője, Sztálin elvtárs áll. Megkezdte az országgyűlés az ötéves tervtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását Az országgyűlés szerdai ülését néhány perccel tíz óra után nyitotta meg Drahos Lajos elvtárs, iz országgyűlés elnöke. Az ülésen megjelentek a minisztertanács ;agjai. élükön Rákosi Mátyás elvtárssal. a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárával, Dobi Istvánnal, a minisztertanács, Rónai Sándor elv_ társsai, az Elnöki Tanács elnökével. A külföldi újságírók páholyában foglalt helyet a Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtó bi. zottsági ülésén résztvett több kül. földi újságíró. Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy Hegedűs Sándor, Kékkő József és Pálfi Kálmán országgyűlési képviselők képviselői megbízatásukról lemondottak és helyükre Mester Sándor, Pócza Istvánná és Sebes István pótképviselőket hívták be. Az országgyűlés ezután megkezdte az ötéves tervtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot Vas Zo'tán elvtárs, miniszter, az 0rszágo3 Tervhivatal elnöke ismertette. Vas Zoltán elvtárs ismerteti a törvényjavaslatot Tisztelt országgyűlés, Elvtársak! A Magyar Népköztársaság országgyűlése 1949 december 10-én örvényt fogadott el népgazdasé. gunk ötéves fejlesztési tervéről. Mint az elvtársak tudják, ez a törvény hazánk szocialista építé. -ének útján mérföldkövet jelentett. A fasiszta háború által lerombolt népgazdaság helyreállítása után megkezdhettük a gyáripar, az építőipar, a közlekedés újjáalakítását és a mezőgazdaság gyökeres átalakítását — a szocializmus alapjainak lerakását a nép. gazdaság minden területén. Alig ötnegyed év leforgása után — dolgozó népünk szocialista építő munkájának nagyszerű eredményéként — ma a népgazdasá-g gyorsabb ütemű fejlesztésének új törvényjavaslatát terjesztjük e'ö izzal a szándékkal, hogy az országgyűlés emelje törvényerőre az ötéves terv célkitűzéseinek a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa által kezdeményezett nagy. arányú megnövelését. Ötéves tervünk felülvizsgálását mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Népköztársaság kormányának helyes vezetésével a Szovjetunió állandó baráti segítségére támaszkodva — a ma. gyar dolgozó nép, élén munkás, isztályunkkal, az ötéves terv első esztendejének célkitűzéseit jelentősen túlteljesítette. Az 1950. évi fejlődés méreteit jellemzi, hogy a beruházások meghaladták a tízmilliárd forintot, ami azt jelenti, hogy 1950-ben megközelítően annyit ruháztunk be. mint a hároméves terv egész Időszakában. Döntően az ipari termelés jelentős emelkedése tette 'ehetővé, hogy 1950-ben az or. -.zág nemzeti jövedelme az 1949. évvel szemben az eredetileg ter. 1 vezett 12.4 százalék helyett 20 százalékkal növekedett. — Kiemelkedő eredményeket mutat a gépgyártás fejlődése. Jelentősen fokoztuk a szerszámgépek és ezen belül a korszerű szerszámgépek gyártását. — A mezőgazdaságban az ál. lami kézbe.i iévő traktorok számát 4406.ról 8564-re emel. tűk. Az elmúlt évben 1300 darab vetőgépet, 1600 darab boronát, 250 darab aratógépet, 44 darab lenes cukorrépa kombájnt juttattunk állami szocialista szektorunkba. 1949-ben még nem rendelkeztünk arató-cséplőgépekkel, 1950 végén már 26 darab működött. 1950.ben igen jelentős áldozatok árán lefektettük a műszaki kutalás alapját, megszerveztük a tudományos kutató intézetek széles hálózatát. 1950 végén ezekben az intézetekben már 3300 fő dolgozott. A Horthy-rendszerben a kelenföldi villamoserőmű tíz évig épült és csak sok év multán bővült mai teljesítményére. Az Inotai Erőmű i^kJícn három év alatt épül meg. sokkal nagyobb teljesítőképességgel. Általában az energiabázis fejlesztése olyan ütemben folyik, amely 8—10-szerese a felszabadulás előtti erőműépítésnek. Ma már egész dolgozó népünk számára nyilvánvaló, hogy szocialista társadalmunk építésében jóval többre vagyunk képesek, mint amit az ötéves népgazdasági tervről szóló 1049. évi törvény számai számunkna előírtak. S vájjon helyes lenne-e egyszerűen tudomásul venni a nagyszerű és lelkesítő tényt, hogy dolgozó népünk akaratából ötéves tervét a gyáripar nem 1954-ben, hanem döntően már 1952—53. ban tudja teljesíteni? szocialista építésbe való beállításán val végeztünk." Most beterjesztett, felemelt ötéves tervünk módot nyújt eme nagy fe'adatok végre. hajtására. Ötéves népgazdasági tervünk felülvizsgálását szükségessé teszi az a körülmény is, hogy bár áruforgalmunk az elmúlt esztendő során terven felül jelentősen megnőtt, mégis nehézségek merültek fel áruellátásunkban és ezen fcllil különösen közellálásunkban. Megexünl a munhanélkülltég Megszüntetjük a népgazdaság fejlődésének aránytalanságait Más fontos szempontok is vanlak, .amelyek szükségessé teszik erveink felülvizsgalatát. Mindenekelőtt az hogy 1950-ben népgaz- _ iaságunk fejlődésének aranya tobb természetesen nem könnyű feladat. •• 1 . i 1 A.' I 1 — _ Tf/,1 1 1/ i 1 1 , .-> . . . . - - . V szintén visszatartja mezőgaz. daság ík fejlődését. A nagyüzemi gazdálkodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése erületen egyenlőtlen volt. Különö ien a vas. acél, szén. villamosenergi<a és vegyipar, tehát általában ;iz alapanyagok leemelése az a terület, amely, bár tervét túlteljesítette — elmaradt a feldolgozó iparágak és általában a népgazdaság egyéb ágainak .növekvő szükségleteitől. Ez teszi feltétlenül szükségessé. hogy messzemenő intézkedéseket tegyünk a szén, acél, vas, villamosenergia és vegyipari termelés növelése és általában alapanyagbáziwunk fokozott kiszélesítése érdekében. Jelentős aránytalanság jött lét— e az ipar és mezőgazdaság fejlődése között, ami szintén gátolja lépgazdaságunk fejlődését. Szánokban kifejezve ez azt jelenti hogy amig az ipari termelés minién ágában ugrásszerű volt a nöeked ós, a mezőgazdasági termelés 1950-ben csak 1.5 százalékkal ha'adla meg az 1949. évit. Növelte az ipar és a mezőgazdaág egyenlőtlen fejlődéséből származó zavarokat az osztályharc és a lemzetközi helyzet kiélesedése is. A mezőgazdaságon belül ez gyakorlatilag abban nyilvánult meg, hogy bár a szocialista szektor a vártnál kedvezőbben fejlődött, •észaránya az egész mezőgazdaságban még nem elég nagy és nem annyira fejlett, hogy ellensúlyozni udná az egyénileg gazdálkodó paaszti gazdaságok alacsony hozamát. Hozzájárul mindehhez a kulákság aknamunkája, ami A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán Rákosi elvtárs mondotta: „Tisztában kell lennünk azzal, hogy az elaprózott, több mint egymillió gazdaságban élő falu szocialista építése nehezebb, bonyolultabb és hosszabb feladat lesz, mint az. amit a néhányszáz, vagy legfeljebb két-háromezer nagy- és középüzem államosításával és a Áruforgalmunk és közellátásunk területén a nehézségeket — amint az közismert — mindenekelőtt a mezőgazdaság termelésének elmaradt színvonala okozta. Hozzájárult ehhez a tavalyi szárazság is. Természetesen szerepet játszott a dolgozók számának rendkivül gyor3 megnövekedése és ezzel összefüggően a béralap megnövekedése is. Hároméves tervünk idején, d» még ötéves tervünk első félévében is, az volt a kérdés számunkra, miként foglalkoztassuk teljes méra rendelkezésünkre álló munkaerőt. Ma már a helyzet fordítva áll I Visszavonhatatlanul megszüntettük országunkban u lökés, rendszer átkos örökségét: a munkané'kiilUéget! Ma probléma az, miképpen biztosítsuk a népgazdaság számára a szükséges munkaerőt. A tegnap még jövedelemnélküli százezrek munkábnállítása országos állagban ha. lalmas élelszfnvonalemelkedést jelent, aminek c'.ö kell teremteni az élelem- és az árufedezetét. Az egyik oldalon a dolgozók számának rendkívül gyors megnövekedése és nem utolsó sorban a jövőnk, ötéves (ervünk megvalósításának biztosítása, a másik oldalon a mezőgazdaság elmaradottsága, az 1950-es nagy állatvágás, ezek azok az okok. amelyek a legközelebbi Időben szükségessé teszik a legnagyobb fo. kú takarékosságot. Nyíltan meg kell mondani például, hogy az idén húst és zsírt kevesebbet fogyaszthatunk, mint amennyit a mult évben fogyasztottunk. Idö szükséges hozzá és nz állatvágásokkal való Icgnagvobbfokú takarékoskodás, hogy állatállományunkat, amelynél részben visszaesés van, újból felfejlesszük és ezáltal egy év mu'va annyit fogyaszthassunk, mint amennyit 1950-ben fogyasztottunk, a további években pedig annál is jóval többet. Szálljunk szembe az ellenség minden zavarkeltéscvel Iparunk is nem egy esetben felelőtlenül járt el a fogyasztói árualapok tekintetében. Megtervezték és kitermelték a traktort. a mozdonyt, a gépet, mert ez darabszámra is benne volt a tervben, de elhanyagolták dolgozó népünk mindennapi szükségleteit. Gyártottak 12 literes edényt, 36-os számú ingeket, mert mindkettőnek viszonylag kisebb az önköltsége, de a háziasszonyok 2 literes edényt, a férfiak átlag 40-es és 41-es számú inget akartak volna vásárolni. Hozzájárult mindezekhez természetesen az a körülmény, hogy népünk ellenségei, a tudatos kártevő elemek átmeneti nehézségeinket és ezen a téren mutatkozó tapasztalatlanságunkat, gyakorlatlanságunkat — ami egyébként leküzdhető lett volna —, tömeges vásárlással, szervezett snrbanáltással igyekeztek megnehezíteni. Időnként olyan cikkekben is szűkület következeti be, amire semmi sem adott okot. Van pl. elég só, gyufa, szabad cukor, szabad liszt, harisnya, cipő, cigaretta és számos más cikk Tartalék is van bőven, de ha a suttogó propaganda rávett magát <*7. Ilyen cikkekre és hónapok készletelt vásárolják fel egyszerre, világos, liogy áruhiány lép fel. Ha förténelesen a főváros minden vízcsapját egyszerre nyitnák meg, senki sem jutna vízhez. A dolgozó tömegek fegyelmén is múlik tehát az áruhőség, vagy áruhiány kérdése. Keményen szembe kell szállni az ellenség minden rémhírével, zavartkellésével. Meg kell értsék dolgozóink. hogy a tervgazdálkodás, az áruellátás, a közellátás kérdése: az osztályharc kérdése.