Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

" TASÁRNAP, IMÍ. ÁPRILIS T. 9 Egy évvel az 1950 február 10-i határozat után Pártunk II. kongresszusának ha­Jározata egyik legfontosabb fel­adatként a falusi pártszervezetek megerősítését jelölte meg számunk­ra. Rákosi elvtárs kongresszusi be­szédében külön kiemelte annak fon­tosságát, hogy a jó, erős, szilárd falusi pártszervezet biztosíthatja csak a falu szocialista átalakítását. A Párt megyebizottsága a kon­gresszusi határozat szellemében megvizsgálta Mindszent község pártszervezetének munkáját. A község pártszervezetének munkájá­ban súlyos hibákat tárt fel a vizs­gálat. A mindszenti pártszervezet 'nemcsak, hogy nem kezdte meg a Párt kongresszusi határozatának végrehajtását, de még a Központi Vezetőség 1950 február 10-i hatá­rozatát sem hajtotta végre. Mindszent község megyénk büsz­kesége volt. Lakói többsége kubik­mtfnkával foglalkozó agrárproletá­íókból került ki, akik a Horthy­rendszer szörnyű elnyomatása alatt a csendőrszuronyok árnyékában is híven követték illegalitásban mű­ködő Pártunkat. Évtizedeken ke­resztül őrizték szivükben az agrár­4 szocialista mozgalom harcos eré­nyelt. A felszabadulás után közvet­lenül hatalmas gyorsasággal növe­kedett a Kommunista Párt. Nem is volt ezen semmi csodálatos. Évti­zedek, évszázadok vágyait, céljait a kommunisták valósították ínég. Mindszent község óriási többsége ezért állt a Párt mögé a 045-ös, 47-es választásokon. A Népfront választáson 1949-ben szintén egy­ségesen sorakozott fel a község né­pe a Párt mögé. A felszabadulást követő években a község 11 száza­léka a Párt tagja volt. Ősszel min­taközség lett jó munkájáért Mind­szent. A terménybegyüj lésben s az őszi munkák végzésében is követte a Pártot a falu népe. Igen jó ered­ményt értek el a mindszentiek a békekölcsönjegyzés és a tanácsvá­lasztások idején. De a könnyű gaz­dasági és politikai sikerek csakúgy, mint a Viharsarok többi részében, hamarosan éreztetni kezdte hatását a pártszervezetben. Régi hibák új köntösben A mindszenti pártszervezet éle­tében nem most kezdődtek a hibák, a bajok gyökere évekre nyúlik visz­sza, még a február 10-i határozat előtti időre. A pártszervezet — mint mondottuk — erős volt Mind­szenten, az ellenség viszonylag gyönge. A tízezer lakosú község­ben mintegy 25 kulák van. (Mi azt hisszük,- több.) A pártszervezet és a párttagok úgy érezték, hogy most már elérkezett a pihenés ideje, most már csak az elért eredmények szü­rete van hátra, a harc befejező­dött. Az osztályharc törvénye azon­ban az, hogy a megvert ellenség, amely veeztét érzi, olyan, mint a sebzett vad, amely összegyűjti min­den erejét és százszoros erővel tá­mad. Ez történt Mindszenten is. A pártszervezet, a párttagok régi ba­béraikon ülve elaludtak és átenged­ték a terepet az ellenségnek. A pártszervezetben az önteltség után felütötte fejét az állásvadá­szat, az érdekhaj hászás, ennek nyo­mában a személyeskedés, a szemé­lyi vita. Olyan megengedhetetlen esetek fordultak elő, mint például Kozma Lajosné ügye, aki a pártis­koia elvégzése után levélben tudat­ta a pártszervezettel, hogy csak akkor hajlandó pártmunkát végezni, ha fizetett állást biztosítanak szá­mára. Mit tett erre a pártszerve­zet? Elhelyezte Kozmánét a föld­müvesszövelkezetnél baromfifelvá­% sárlónak. Ismét beigazolódott Ráko­si elvtársnak 1950 februárjában mondott szavai. „A kommunista ön­tudatos, szerény munkása párljá­naJ;, osztályának, dolgozó népének. Ez sikereink titka, de ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüli fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, állásvadászáé, korrupció keletkezik, háttérbe szo­rítják az ifjakat, a nőket és tom­pul az éberség az ellenséggel szem­ben ..." így történt ez Mindszenten is. A párttagok nem arról vitatkoztak, hogy egy-egy feladatot hogyan kell jobban megoldani, hanem arról, hogy ki kerüljön állásba. Az ön­tudatos párttagokat természetesen elkedvetlenítette, elriasztotta a Párttól ez a kommunistához nem méltó anyagiasság. A Pártnak, mint mindenütt a falun, Mindszenten is legerősebb magja az agrárprole­fáriátus. De éppen az agrárprolelá­riátust háborította fel legjobban a pártszervezetben uralkodó helyzet. A Párton belül a klikkek, csopor­tok alakulása, az állásvadászás el­engedhetetlenül maga után vonja . a bírálat, az önbírálat elfojtását, a pártdemokrácia megsértését, meri különben a párttagok százai lelep­leznék, megakadályoznák a vezetők eltévelyedéseit. A párldemokrácia megsértése természetesen nem ma­rad titokban és nemcsak a Párt MINDSZENTEN leghűbb tagjait távolította el a Párttól, de csökkentette a Párt vonzóerejét is a pártonklviiliek felé. Agrárproletárok helyébe kispolgárok lépnek Mig a pártszervezet elvtelen bel­ső vitákkal volt elfoglalva, elvesz­tette legerősebb bázisát, a szegény­parasztságot. De mivel tömegek nélkül nem élhetett, felkarolta a Párt körül sündörgő, minden hibát jóváhagyó kispolgárokat, sőt a „ba­rát" képében jelentkező ellenséget is. így került a föidmüvesszüvetke­zethez volt nyilasszervező férje, ku­lákcsemeie, fizetett funkciókba volt nagykereskedő, mint szakember. A DlSZ-szervezet, a Párt legközvetle­nebb tartaléka a falusi kispolgár­ság kezébe csúszott át. A paraszt­fiatalokkal nemhogy nem foglalkoz­nak, hanem nem is állnak velük szóba. Huszka Mária és Répási Já­nos parasztfiatalok elmondták, hogy ők tagjai a DISZ-nek, de nem mennek a gyűléseikre, mert ott parasztok nincsenek, hanem olya­nok, akik a parasztfiatalokat kiné­zik a szervezetből. Az MNDSZ ve­setőségében a kispolgárok mellett és azok segítségével ott ül Marton Tó­biásné, akinek a földje mellett két cséplőgépgarni túrája volt és még ma is két cselédet tart. Erről a ku­lákas szörnyről az ügyvezetőnek is, a párttitkár helyettesének is az a vé­leménye, hogy nem baj, hogy ott van, mert ünnepélyes alkalmakkor liszttel és egyéb anyagokkal „se­gíti" az MNDSZ-t. — Hát ideju­tottunk! Nam szégyellik magukat a mindszentiek, apáik harcos emléke előtt? Apái'k emléke előtt, kiknek vére a kulákok állal rájukuSzífoit csendőrök szuronya alatt folyt el. Pártépítés helyett párt­bürokrácia Nemcsak régi, de új bürokraták is vannak. Ezek még veszélyesebbek a régieknél. Pártszerveztcink életé­ben a bürokrácia, a párttagság és a dolgozók ügyeinek lélektelen keze­lése nem egyszerű hiba, hanem az osztályellcnségnek, a polgárságnak befolyását jelenti a Párt vagy ál­lami szervezetekre. Az egyik hiba tehát a másik hiba szülőanyjává válik. Már a tagfelülvizsgálat ide­jén 400 tagot zártak ki. Ezek közül körülbelül százat olyanokat, akik becsületes kubikusok és vidéken dolgoztak a tagfelülbírálás idején. A kizártak jórésze a pártmunkából aktívan kivette részét, párt. és oszlályhűek. Sokan meg is felleb­bezték kizárásukat. De ezek a fel­lebbezések részben a helyi párt­bizottságnál, részben a járási párt­bizottságnál szőrén-lábán eltűntek. Megbotránkoztatóan sok az olyan párttagok száma, akik megmaradtak párttagnak, vagy visszaminősítették őket, de tagkönyvciket még a mai napig sem kapták meg. Ezek az elv. társak aztán elkedvetlenedtek és azt mondják: — Biztos nincs rám szüksége a Pártnak, azért nem tö­rődik veim. — Ennek a minősíthe­tetlen bürokráciának a következ­ménye a pártépítés területén fáj­dalmasan érezteti hatását, 1950-ben csak 49 tagjelöltet és 63 tagot vet­tek fel a Pártba. 1951-ben 9 tag­jelöltet és 8 tagot. Ehhez a rend­kívül alacsony számhoz még azt kell hozzátenni, hogy az idén fel­vett tag- és tagjelöltek között egyet­len dolgozó paraszt sincs. Hogy mi­lyen lélektelenül kezeli a helyi pártszervezet és a járási bizottság is a párttagság ügyét, azt bizonyít­ja Szűcs József esete, aki három hónappal ezelőtt kérte tagjelöltfel-. Vételét, a járási bizottságon bent volt ..káderezésen", negyedév el­tett, de még mindig nem tudja, hogv felvették-e, avagy sem tag­jelöltnek. A gépállomás három fia­tat traktoristájának felvételi ké­relme, amit októberben adtak be, három hónapig a titkár fiókjában feküdt. Ma sem tudják a traktoris­ták, hogy felvették-e őket tnCielölt. nek, vagy sem. Hónapok óta nincs vezetőségi ülés az alap­szervezeteknél A községi pártbizottság rossz munkája következtében az alap­szervezetek valósággal megdöbbentő képet mutatnak. A községnek 10 aiapszervezete van. 'A'z alapszerve­zeteknél pártmunka — enyhén szólva — alig van. Vezetőségi ülést az alapszervezetek nem tartanak, ezt együtt tartják a népnevető és páltcsoportvezetői értekezlettel. Az alapszervezeteknek 90—150 tagja van. ezekből aktív munkát 8-an, 10-en végeznek egy-egy szervezet­ben A Párt Politikai Bizottságának 1950 november 2t-i határozatát a népnevelök átszervezéséről nem hajtották végre Mindszenten. A nép­nevelők túlnyomó többsége idős elvtárs, — fiatalok alig vannak kő­VÁNDORZÁSZLÖVAL 3UTALMAZZA zóttük' -—, akik egy személyben párlcsoporlvezetők is. Akad közöt­tük olyan „pártcsoportvezető", mint például Borsi Anna, aki kizárt párttag. Az agitáció lebecsülésére jellemző 'A'pró Mária elvtársnőnek, az egyik körzeti párttitkárnak, a véleménye, aki a következőket mondotta: — Én nem megyek, nem szaladgálok a tagság után, úgyis tudják, hogy népnevelő értekezlet van, miért nem jönnek el. Természetes következmény, hogy ilyen körülmények között a párt­tagság nevelése, a Párt forradalmi elméletének elsajátítása nem megy és nem is mehet. Tíz alapfokú és tíz középfokú politikai iskola in­dult az ősszel 20—25 hallgatóval, de a lemorzsolódás olyan nagyfokú, hogy ma már egy-egy esti iskolára 4—5 hallgató jár. Mindössze két politikai iskola működik a község­ben rendszeresen, a gépállomásnál és a tszcs-nét. Az elméleti színvona­la a tagságnak nem emelkedett. Te­hát egyre inkább a kulákok hang­ja érvényesült. Hellyel-közzel fel­felütölte a fejét a kulákok meg­sajnálása. Például Jenei Jánosné dolgozó parasztasszony nem tartot­ta helyesnek, hogy a kulák keres­kedőtől az elrejtett gabonakészletet elkobozzák. Még a községi pártve­zetőség tagja, Bugyi János, is a vezetőségi ülésen úgy vélekedett, hogy az elrejtett termény felkuta­tása a kulákoknál „piszkos mun­ka". Az ellenség a tanácsba is befurakodott A párttitkár, bár a tanács min­den végrehajtó bizottsági ülésén részlvesz, eltűri az olyan Jelensé­get, hogy Korom Mihály, volt fő­jegyző, most az igazgatási osztály vezetője, munkája rovására adás­vételi és örökbefogadási szerződé­sek megírásával foglalkozzék és ezért külön jövedelmet vágjon zseb­re. Például Bacsó Józseftől 230 fo. rintot kapott. Az osztályellenség, a kulákság elleni harc nem folyik a tanácsnál keltőképpen, A kereskedelmi osz­tályon 27 kulákot, az igazgatási osztályon 15 kulákot tartanak nyil­ván. Vájjon véletlen ez, vagy ösz­szefüggésben van Korom úr „jó munkájával"? A tavaszi munkák elvégzésére a tanács mezőgazdasági osztálya még csak tervet sem ké­szített. A község kulákjai a mult hó derekáig még nem mutatták be vetési tervüket, holott február 26-ig kellett volna bemutatni. Maga a ta­nácselnökhelyettes „elfelejtette" át. tanulmányozni a rendeletet és így a vetésterv elkészítésére fel sem szólította a kulákokat. 'A' kulákok munkáját a klerikális reakció egészíti ki. Az últörök ve­zetője, Kóezián József pedagógus, „párttag". Látszólagos jó munkája a pártszervezetet megtéveszti és nem veszi észre, hogy a látszólagos eredmények mögött Kócziún a kle­rikális reakció ellenséges nevelési elveit valósítja meg az úttörő moz­galomban, ö maga katolikus kán­tor volt és a felszabadulás elől Nyugatra menekült. Az iskolák igazgatója Lehóczki Béla basásko­dik, kiskirályoskodik. A havonta megtartandó tantestületi értekezle­ten a pedagógusok csak úgy szólal­hatnak fel, ha felszólalásaikat elő­re szószerint leírják és azt bemu­tatják az igazgatónak. A pártszer­vezet pedig tűri alkotmányunk ilyen durva megsértését. A tanáccsal való foglalkozása a pártszervezetnek tehát formális. De épp ilyen formális a tömegszerveze­tekkel való foglalkozás is. A DISz vezetőségi üléseire a pártszervezet tem jár el. Kilenctagú DlSz-vezető­ség közül egyetlen parasztfiatal van a vezetőségben. 'Az MNDSz a kispol. gárság befolyása alá került. Az MSzT és a Szabadságharcos Szövet­ség elszakadt a Párttól, „külön" úlakat jár. A községben egyetlen tszcs működik. Ennek a tszcs-nek 32 kommunista tagja van, ami az összpártlagság három százalékát te­szi ki, A tszcs párltitkára, Uozsák elvtárs, basáskodik a csoporton be­lül, lebecsüli a női munka«;őt, ma­gatartása komolyan veszélyezteti ennek az egvetlen csoportnak a fej­lődését. Mi az oka és kl leletös ezért a rengeteg hibáért Az ok elsősorban a Párton be­lül eluralkodó önteltség, a pártbü­rokrácia, az állásvadászat. Ez ve­zette arra a lejtőre a mindszenti pártszervezetet, hogy a Párt falusi munkájának gerincét képező sze­gényparasztságtól elfordult és e­miult a köZépparasztságol sem tudta megnyerni magának. De ab­bahagyta a harcot a kulák ellen is. Tehát a lenini hármas jelszó mind­három részét egyszerre sértették meg. — a következmény: a Párt elszakadt a tömegektől. Ki a felelős mindezért? Elsősor­a megyei tanács a tavaszi vetésterv teljesítésében leg­jobb eredményt elérő járást, községet és termelőszöveí«e­zetet. A vándorzászfót ünne­pélyes keretek között szom­baton délután adták át a szen­tesi járásnak, míg a Balástya községnek és a szegedi „Tán­csics"-termelőcs®portnafc ma nyújtják át. Becsületes, jó munka ju­talma ez a három kis piros zászló; tanúsága ar.nak, hogy tulajdonosai keményen dol­goztak a tavaszi vetés kezde­te óta, élretörtek a béke meg­védéséért, módosított ötéves tervünk végrehajtásáért foly­tatott vetési harcban. Különösen nagy jelentősége van a megyei vándorzászló birtokolásának a falusi osztály­harc maj szakaszában. Népünk megátalkodott ellenségei, a ku­lákok és a háborút akarók söpredékei mindent elkövet­nek, hogy az idei jó termést a kezdet kezdetén, a vetésnél akadályozzák meg. Nem volt könnyű munkája az élre ke­rült járásnak, községnek és termelőcsoportnak, hiszen száz és száz különböző forrt*'iú támadást kellett visszaverni­ük. Szívós nevelőmunkát kel­lett végezniük, hogy meggyőz­zék a dolgozó parasztokat: nem lehet kényelmeskedve várni a kifogástalan napos időre, mert ez a bő termés rovására megy. országot át­alakító tervü-ket hátráltat!*. Büszkén vehetik át a zász­lót az élenjárók a megye vala­mennyi dolgozó parsztján.ak, munkásának elismeréseként. Bizonyítja ezt az elismerést az is, hogy a szegedi Gyufagyár dolgozói harccs üdvözletüket küldték a báláival dotaozó parasztoknak. Üdvözletükben tő' bek között e*í ír'ákt „Mi, figyelemmel kísérjük Bálás, tya dolgozó parasztjainak munkáját. Most látjuk, hogy a dolgozó parasztok m'-rertet­tók Pártunk szavát és jó mun­kájukkal veszik ki részüket ötéves tervünk teljesítéséből, Mi is ítt az üzemben anyagta­karékossággal, gépeink jobb kihasználásával építjük szo­cialista hazánkat és harcolunk a béke megvédéséért." A mun­kások és dolgozó parasztok szoros szövetségének bizonyí­téka ez a levél, közös nagy célunk elérésére. A munkaverseny megyei győzteseinek kijáró megbe­csülésen túlmenően egyben a legjehb békeharcosokat is kö­szöntjük a piros selyem . zászlókkal. Ne felejtsék el azonban a kitüntetetlek, liogy; ez nem jelenti az örökös, fenn­tartásnélküli bizalmat. Még keményebben kell folytatniuk a jól megszervezett munkát, mert ha csak egy pillanatra is megállnak, hogy tetszeleg­jenek a babérokon, könnyen meglepetés érheti őket. Nem tétlenkednek a többi járások, községek sem és nem titkolják, hogy a legközelebbi kiértéke­lésnél ők akarják megszerezni a zászlókat. A csongrádi já­rás én Pitvaros község szí­vós versenytársnak bizonyul, nak é3 könnyen megeshet, hogy egy hét múlva ők lesznek megyénk legjobbjai. Csp.nyielek. Mngyartés, Pit­varos és Cseng.ele a járási tanácsok vándorzászlaját ve. szik át ma. Ezeket is még len­dületesebb munkára kötelezi a bizalom. Tudniok kell, hogy minden négyszögöl bevetett terület egy-egy gránit követ jelent a békefront magyaror. szági bástyájáról; falában, téglát jelent hazánk büszkesé­ge, a Dunai Vasmű alapjai­ban Csongrád megye az orszá­gos tavaszi versenybea az utolsó helyről előretört. De a továbbiakban úgy kell haj­ráznunk, hogy elsők legyünk és jó hírnevet szerezzünk a tavaszi munka csatájában a Viharsarok egyik megyéjének. ban a mindszenti pártvezetőség. De a járási pártbizottságot is súlyos mulasztás terheli, hogy mindezeket n hibákat idejében nem tárta fel és nem szüntette meg. Előfordult, hogy Kopasz elvtárs, a járási párt­bizottság tagja, eltenőrzés címén egy-egy negyedórát töltött' egy-egy körzeti taggyűlésén és máris sza­ladt a következőre. Természetes, hogy az ilyen tisztesség ne essék szólva „munkamódszer" nem tárja fel a hibák gyökerét, — ez minden, csak nem ellenőrzés. A mindszenti párttitkár elvtárs minden héten íésztvesz a járási bizottság érte­kezletén; a járási párttitkár elv­társnő, Pálinkóné, maga is mind­szenti, tehát alaposan ismernie kellett volna a járási pártbizottság­nak ezeket a hibákat. S ha ismer­ték, mért nem cselekedtek? Mire várt a járási pártbizottság? Talán arra. hogy a kérdések megoldódnak maguktól? Vagy nem akart megsér­teni. megbántani egyes elvtársakat, hogy ezze] az egész Pártot sértse és bántsa meg? A járási pártbi­zottság megengedhetetlen engedé­kenysége u mulasztásokkal szem­ben szokássá, rendszerré tette Mindszenten n hibákat, Elnéző volt a járási pártbizottság n hibákkal szemben. De kit segítenek a hi­bák? Az ellenségetI Kinek hasz­nált az engedékenység? A Pártnak? 'A hibát elkövelő elvtársaknak? Nem! Engedékenynek lenni n hi­bákkal szemben annyit jelent, mint engedékenynek lenni az ellenséggel szemben. Ezt a tanulságot kell le. vonni a járási pártbizottságnak ab ból a tényből, hogy a megye egyik legrégibb pártszervezetébe engedte, hogy a kis hibák nagy hibákká nőj­jenek a keze alatt. Végül, de nem utolsó sorban a Párt megyebizott­ságának is hamarabb észre kaüelt volna vennie, hogy Mindszent, a „mintaközség", már nem mintaköz­ség többé. Milyen út vezet a hibák kiküszö­böléséhez? Az első és legfontosabb: a járási páribziottságnak meg kell szervezni az alulról jövő bírálatot. Fel kell szítani Mindszenten az egyszerű párttagok, a tömegek „dühét a pártszervezet bürokratikus kinövései ellen." (Sztálin). Nem elégséges. ha a járási bizottság csak felülről gyakorol bírálatot a pártszervezet munkája feleit. Az egész párttagság elé ke',1 tárnia az ügyet és megmutatni hogy a hibák megszüntetéséhez és az új hibák megakadályozásához egyetlen út vezet: a partdcmokrácia feltétlen megtartása, a bírálat cs önbírálat alkalmazása. És itt nem szabad „tekintélyekre" nézni, mert nekünk nem papiros tekintélyekre van szül. égünk a hibák e'.kenése árán, hanem élő, eleven tekintélyekre a hibák kijavításának útján. Ha a pártdemokráciát, a tömegek bírá­latát nem foiytolta volna el a pártbizottság, nem lett volna mód­jában ezeket a hibákat elkövetnie, mert megakadályozta volna azt a tömegek bírálata. Ez az egyetlen út a bürokratikus munkamódsze­rek kiküszöbölésére. Mindszent község öntudatos ag­rárproletárjaiban meg van az az erő, amely képes arra, hogy barc­baszúllva a hibákkal, azokat kija­vítsa. Hatalmas segítséget jelent a hibák kijavításában a párikon­gresszusi határozat, a pártkongresz­sztison a falusi szervezetek munká­jának megjavításáról rzó'ö be­számoló. De újból eíő kell vennie a járási pártbizottságnak is, a mindszenti pártszervezetnek is a február 10-i határozatot s amit ed­dig nem hajtottak végre, azt pót'ó­lag meg kell való Alantok, Termé­szetesen nem jelenti ez azt, hogy a pártszervezetnek most már befelé kell fordulnia és addig a pártonkí­vüli tömegek közölt ncni dolgozhat, ni:g mindezeket a hibákat ki nem javítja. A hibákat csak a pártonkí­vüli tömegek között végzett szívós, állandó felviláogtító munka köz­ben, tehát harc közben, lehet kija­vítani. 'A' legközvetlenebb feladat tehát, hogy a tavaszi vetést, a nö­vényápotási munkát és a közelgő békeal&írás-gyüjtést úgy szervezzék meg, úgy hajtsák végre, hogy ab­ból a pártszervezet megerősödve kerüljön ki. hogy ismét méltó le­hessen Mindszent apáik harcos em­lékéhez, hogy büszkén viselhesse tovább a mintaközség megtisztelő címét. A községi pártbizottság és a járási pártbizottság mulasztásaikat most kemény, jó munkával hozzák helyre. Mert az önkritika csak ak­kor ér valamit, ha megváltozott tettekben, alkotó cse'ckedctekbcn nyilvánul meg. Biztosak vagyunk abban, hogy a párttagság, a mind­szenti pártbizottság, járásbizottság és a pártonkívüli dolgozók együttes munkájának eredményekép Mind. szent község ismét megyénk büsz-. keségo lesz. ^

Next

/
Thumbnails
Contents