Délmagyarország, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-02 / 51. szám

2 PÉNTEK. IMI. MÁRCIUS i. a magasabb teljesítményekre való törekvés egyben ne jelent­se a normák fellazulását, a túl­órák számának növekedését, lie következzen be az, hogy a bé­rek kiugranak, a teljesítmény pe. dig lemarad. Szeretnék röviden egy-két atyán hibával foglalkozni, amely aa utób­bi időben kezd elburjánozni. Meg lehet állapitani, hogy a munkásosztály egészéhez képesít még mindig nagyon alacsony a ssstaháno­visiták száma. A Sztahánov-moz. galom kiszélesítése most az egyik alapvető feladat. Tízezer sztaháno­vistára még nem mondhatjuk, hogy ez már tömegmozgalom. Akadályozza a Sztahánov-mozga­lom fejlődését a minisztériumok és szakszervezetek munkájában mu­tatkozó lélektelen bürokratizmus is. Ex mutatkozik egyrészt abban, hogy nem foglalkoznak a sztaha­novistákkal, nem ismerik őket. munkájukhoz, fejlődésükhöz nem adnak megfelelő támogatást, mint •hogy azt a bánya- és energiaügyi minisztériumnál látjuk, hogy a vegyi-iparban 149 felterjesztett dolgozó volt, 45.nek adták meg az oklevelet, bár a felterjesztett dol­gozók is megérdemelték, elérték a sztahánovista szintet, vagy mint a vasútnál, ahol a felterjesztett szta­hánovisták névsora az 1/c osztá­lyon eltűnt, a jól dolgozó vasuta­sok nem kapták meg a sztaháno­vista oklevelet. Leívt az üzemekben az ellenség már kevésbbé tudja megakadályoz­ni a Sztahánov-mozgalom fejlődé­sét, mert a dolgozók aktivitása, a Párt iránti szeretet, á'dozatkész­sége oly nagy, hogy elsöpri a bü. rokratákat. Ezekért a hibákért természetesen felelős a Szaktanács is. Mi láttuk a hibákat, de megelégedtünk levéi­beni, vagy szóbeli figyelmeztető, sekkel és nem léptünk fel erélye­sen a Sztahánov-mozgalom érde­kében a szakszervezetek és a mi­nisztériumok súlyos hibáival szem­ben. Nem kttvetkezett be gyökeres fordulat a Szaktanács és a szak szerrezetek munkájában Apró elvtárs ezután számos pél. dával alátámasztva világította meg a munkafegyelem terén mutatkozó hibákat, majd rámutatott arra. hogy a munkafegyelem állandó szi. lárditása különösen most, a módosított ötéves népgazdasá­gi terven belül még nagyobb jelentőségű lesz. Ezután a szakszervezetek fej­lődéséről és feladatairól beszélt. A kongresszusi versenyben és azt megelőzően is a normarendezés, a béke.kölcsönjegyzés során és a dol­gozókról való gondoskodás, a ne­velés, a kulturális és sportmunka terén mutatkozott a szakszerveze­tek munkájában javulás. Ez össze­függésben van azzal a mérhetetlen nagy segítséggel, melyet Pártunk és Rákosi elvtárs adott és ad a szakszervezeteknek feladataik el­végzéséhez. A Politikai Bizottság július 24-i határozata óta már van javulás, de nem következett be gyökeres fordulat a szaktanács és szak­szervezetek munkájában, holott ennek minden előfelételc adva van. Az e'mult két év során a Szov­jet szakszervezetek példáját kö­vetve végrehajtottuk az iparági szervezkedésre való áttérést, ez­által a szétforgácsolt, szük szak­mai keretekkel rondetkező, több mint ötven szakszervezetből 19 nagyipari szervezetet hoztunk lét­re. Kiépítettük a szakszervezetek üzemi szervezeteit, a szakszerve, zetek megyei tanácsait és területi bizottságait, lényegesen kiszélesí­tettük a bizalmi-hálózatot. Ma a szakszervezeteknek a mezőgazda­sági munkások nélkül több mint 1,430.000 tagja, 6100 alapszerve­zete, 2700 mühelybizottsága és 65 ezer bizalmija van. A szakszerve­zeti funkcionáriusok száma orszá. gos viszonylatban közel 220.000. Pártunk és a kormányzat a szak­szervezetekre bizta a társadalom­biztosítás, az üdülés és a munka­védelem ellátásának feladatát és ez újabb lehetőségeit ad a dolgo­zóknak a szocializmus építésében való aktivitásuk növelésére, a szak­szervezeti munka további ja vitása, ra, kiszélesötésére. A szakszerve­zetek széleskörű kulturális és sporttevékenysége is most van ki­fejlődőben és ezen keresztül újabb lehetőség nyílik a szak­szervezetek számára a tömegek között politikai cs kulturális munka további javítására. A szervezeti átalakítást nem követte mélyreható politikai fel­világosító munka, nem erősödött megfelelően a szakszervezetek kapcsolata a dolgozókkal, nem fej. lődött, nem mélyült el a szakszer­vezeti demokrácia, igy a szociál­demokrata hagyományok és mun­kamódszerek ellen még nem folyt következetes harc, A dolgozókkal való kapcsolat megerősitéset gátolja az is, hogy még nagy a bürokrácia, magas a fizetett funkcionáriusok száma. Számos üzemben az ÜB tagjai nem vesznek részt a terme'ő munkában, az UB-tagokat gyakran olyan név­leges munkakörbe helyezik be, amely mellett, mint ahogy mond. ják, szakszervezeti munkát is tud­janak végezni. A tömegekkel való kapcsolat megerősítése, a szakszervezeti de­mokrácia továbbfejlesztése érde­kében rövidesen megtartjuk a szak­szervezeti választásokat az új alapszabályoknak megfelelően. A választásoknál biztosítani kell, hogy a szakszervezeti munka min­den területén a Párthoz és a Szov. jetunióhoz hű, becsületes, nagy­üzemi munkások és alkalmazottak kerüljenek a vezetésbe, ugyanakkor gondoskodni kell a pártonkívüli dolgozóknak a vezetőszervekbe való széleskörű bevonásáról. A magyar szakszervezetek mun­kájukat, országuk irányító ereje, győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével kell, hogy végezzék, ezért nekünk, szak­szervezetekben dolgozó kommu­nistáknak a legfontosabb felada­tunk biztosítani a Párt politikájú, nak végrehajtását. Népköztársasá­gunk állandó erősítőjéért. 'Á Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága testvéri üdvöz­letét Bnsarlni Hlrrbdln elvtárs hoz. t-a el. A többi között ezeket mond­ta: A mongol nép üdvözlete — A Mongol Népköztársaság dol­gozói, akik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelmének eredményeként felszabadultak az évszázados súlyos elnyomás alól és nagy és hű barátunk a Szovjetunió, teljes mértékű segítségével, a Népi Forradalmi Párt vezetésével hatal­mas sikereket vívtak ki országunk gazdasági és kulturális építése te­rén, örömüket fejezik ki a baráti Magyar Népköztársaság ragyogó si­kerei láttán, melyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ért cl. A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága szívből további sikereket kíván a Magyar Dolgozók Pártjának a szocializmus győzelmé. ért folytatott harcban s abban a küzdelemben, amit a világbékéért és a világdemokráciáért, valamint a nagy Szovjetúnió vezette demokra­tikus országok közötti barátság és testvériség további megszilárdításá­ért folytat. Beszéde végén magyar nyelven üdvözölte Rákosi elvtársat. Meleg szeretettel ünnepelték a küldöttek a mongol nép vezérét, Csoj-Bal-Szcn marshallt. További jó inunkát fogadott a bányászok cs a Dunai Yasmíí építőinek küldötte Rövid szünet ulán Horváth Ede elvtárs vette ál nz elnöklést. 'A' széncsata eredményeiről számolt be Károly József, munkaérdemrendcs sztahánovista bányász. Rámutatott: a sztahanovisták fejlettebb munka­módszerekkel harcolnak azért, hogy megszüntessék az olyan szavakat a bányászatban, mint „géphiba", ,.iires hiány", vagy ehhez hasonló, ami minden esetbon időveszteséget, tehát kevesebb szenet jelent. Rákosi elvtárs látogatása Várpa­lotán, döntő fordulatot hozott — mondotta ezután Munkánkat poli. tikai téren épp úgy megváltoztat­tuk. mint a teljesítmény terén. Nagy ürömmel jelenthetem Rá­kost' elvtársnak: trrvünket 102.3 százalékra teljesítettük. Megkezdődött üzemünknél a rend­szeres munkamódszerútadás is. Januárban elmentem egy front­fejtésbe, ahol 18 munkatárs dolgo­zott. Közülük csak egy teljesttette száz százalék felett a tervét. Vállal­tam, kongresszusi felajánlásnak, hogy a kongresszusig ez a brigád el fogja érni a száz százalékot. Elér­tein, hogy a Kongresszusi Hétig tel­jesítettük a száz száza'ékot, a Kon­gresszusi Hét folyamán pedig átla­gosan 130—140 százalékra (eljesí­teitek. Hogy a tervet meg tudjuk való­sítani, le kell szerelnünk az olyan féket, amilyen például nálunk. Vár­palotán volt Szeleczky Zita sógora, aki. mint vállalatvezető helyettes, vagy Mindsz.enty unokaöccse, aki mint füttyös kalauz végezte rom­boló munkáját a bányászok között. Leisztingcr Ferenc elvtárs, a Du­nai Vasmű pártbizottságának tit­kára épülő szocialista városunk dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta: — Népgazdasági tervünk nem kisebb fe'adato' tűzött elénk, mint azt. hogy négymilliárd forint beru­házással 1953-ra felépítsük a Du­nai Vasművet és hazánk első szo­cialista városát — mondotta. — A tavalyi évben súlyos lemaradások voltak a terv teljesítésében a mély. építőknél és magasépítőknél egy­aránt A hibák alapja a gyenge poli­tikai és műszaki munka volt. A kongresszusi verseny során a lemaradást behoztuk. Ezután elmondotta, hogy a Du­nai Vasmű és pártbizottsága egyik legfontosabb problémája a munka­erő kérdése. Az épí'kezesre sok fa­lusi dolgozó kerül. A legfontosabb feladat ezdkkel a dolgozókkal megismertetni a Párt politikáját, megmagyarázni helyességét, öntu­da'os dolgozókat nevelni belőlük. Ezért a pártbizottság már a felvételtől kezdve a brigá­dokban. a népnevelőkön és pártbrzulm iákon keresztül szí­vós, kitartó munkával foglal, kőzik velük, hogy ezek a dolgozók megszeres­sék Pártunkat. Leisztinger elvtárs ezután elmon­dotta, hogy a jól dolgozó munkáso­kat hogyan buzdítják még jobb munkára. Legu'óbb a partizán-brigádot di­csérte meg a pártbizottság és a DISz a sajtóban és a falujuk taná­csához küldött levélben. Párt hé:,re rá, mikor hazamentek Tótszerda­helyre. az egész község zászlóval fo­gadta őket. Azóta Tótezerda. helyről még 30 fiatal jött a Dunai Vasműhöz. Most készül eljönni egy leánycso­port. amely azt mondja, hogy ,,a községből minden becsületes völe­génynek-való l>unapen1clén dolgo­zik." Az eredményekkel azonban nem szabad megelégedni Tovább kell javítani az agitációs munkát és fel kell venni a harcot n lakóbarakok­ban folyó ellenséges, suttogó pro­paganda ellen, mely az újonnan érkezők kedvét akarja elvenni a munkától. Végül Leisztinger elvtárs a mű­szaki értelmiség nevelésével kap­csolatban vetett fel néhány problé­mát. A pártbizottságnak eleinte ke­vés gyakorlata volt abban, nem tá­mogatták őket eléggé, azok pedig nem fordultak a pártbizottsághoz problémáikkal. A központ bírálatá­ra változtattak módszereiken. Igy egy hónapja a pártbizottsági ülésen megtárgyalták az egyik fő­épftésveze'ö munkáját. Ennek ered­menyeként ez a főépítési csoport 110-ről 152 százalékra emelte át­lagteljesítményét és első helyre ke­rült a versenyben. Feladatunk most az — mondot­ta végül —, hogy tovább halad­junk azon az úton, melyen a kon­gresszusi versennyel elindultunk, hogy kiérdemeljük egész dolgozó népünk. Pártunk és szeretett bölcs vezérünk, Rákosi elvtárs szerete'ét. A Svájci Munkáspárt hurcol a békéért Ezután a Svájci Munkáspárt lestvéri üdvözletét Leon Nicole tol­mácsolta : — A Svájci Munkáspárt szilárd meggyőződése — mondotta —, hogy az egyetlen kivezető út, amely ál­tal elkerülhetővé válik egy új há­borús katasztrófa kitörése, a prole. tárnemzetköziség útja. Erre muta­tott rá a logutóbb a nagy Sztálin a Pravdának adott nyilatkozatá­ban. A svájci burzsoázia és az ame­rikai imperializmus országunkban lévő ügynökeinek minden arra irá­nyuló erőfeszítése ellenére, hogy minké! eltérítsen kötelességünk­től, mi, a Svájci Munkáspárt tag. jai el vagyunk tökélve, hogy köte­lességünket maradéktalanul telje­sítjük. minden körülmények közöt'. Úttörők üdvözlik a kongresszust Amikor az elnöklő Horváth Ede bejelenti, hogy úttörő küldöttség jött köszönteni a kongresszust, a küldiftek meleg tapssal köszöntik őket. Az ünneplésen is keresztül­cseng 12 kürt hangja. Ez vezeti be a küldöttséget, A Péirtot üdvözlik, a Pártról da­lolnak, a munkások, a dolgozó pa­rasztok, haladó értelmiségiek gyer­mekei. Az últörök felsorakoztak már a teremben, valamennyien egy­felé tekintenek: az emelvény felé, ahol ott ül fényes jövőnk kovácsa, Rákosi Mátyás. Az éneknek vége. A küldöttek még mindig állva tap. sóinak, amikor 100,000 magyar út­törő nevében Galamb Éva beszélni kezd: — Százezer út'örő pajtás forró szeretetét tolmácsolom a kongresz­szusnak és a mi nagyon szeretett tanítónknak, Rákosi pajtásnak. — A magyar úttörők megbízásá­ból szeretném jelenteni, hogy mi, úttörők, nagyon készülünk dolgo­zó népünknek erre a nagy ünne­pére. Ugy találjuk, hogy hazafias kötelességünket akkor teljesítjük legjobban, ha harcot indítunk A jobb tanulmányi eredményekért, ac egyesek és kettesek ellen, a fegyel­mezett magatartásért. Sok még a hiba a tanulás, de különösen a fe­gyelem terén. Pajtásaim nevében ígérem, hogy kijavitjuk hibáinkat, hogy aa Iskolai év végére büszkén Je­lenthessük Rákosi pajtásnak: teljsitettük, amit a kongreez­szuson vállaltunk. — Köszönjük a Pártnak, Rákosi elvtársak boldog, indám gyermek­korunkat, az iskolákat, az úttörő vasutat, a sok szép tábort. ígér­jük. ha felnövünk, minden tudá­sunkkal. erönkket azon az után fo­gunk haladni, amelyet a Párt szá­munkra megjelölt. A dolgozó nép­ért, a hazáért, Rákosival előre, hurrá! Csengőn és bátran szól Galamb Éva hangja. Az úttörőküldöttség vei együtt harsogja: „Rákosival előre! Hurrá! A koreai „Rákosi" hadikórház dolgozói táviratban üdvözlik a kongresszust A kongresszus ötödik napi ta­nácskozásait csütörtökön reggel fél 9 órakor nyitotta meg Szabó István elvtárs, vezérőrnagy. Bejelentette, hogy a kongresszus elnökségéhez továbbra is százával érkeznek na_ pont a a táviratok. Eddig 4084 táv­irat érkezett az ország minden ré­széből, de külföldről is, sokezer ki­lométer távolságból: A koreai Rákosi hadikórház dol­gozói az alábbi táviratot küldték: „Harcos elvtársi üdvözlettel kö­szöntjük a pártkongresszust. Ottho­niakkal együtt mi is munkafclaján­lásokkal ünnepeljük. Tudjuk, hogy a kongresszus munkája a béketábor újabb hatalmas győzelmei" A MÁVAG dolgozói táviratukban jelentik, hogy az összes kongresz­szusi vállalásaikat 146 százalékra teljesítették. A várpalotai bányaüzem pártbi­zottsága jelenti, hogv kongresszusi felajánlásukat február 23-án 102 százalékra teljesítették, február 24­én 141.4 százalékot értek el. Hiányosságok a nők bátor előléptetése terén A táviratok ismertetése után Nagy­Mária, az MDP Budapesti Pártbi­zottságának másodtitkára szólalt fel. ötéves tervünk idöelötti lefejezé­se, a terv ilyen nagyarányú növeke­dése szükségessé teszi számunkra, hogy a régi és az új műszaki ér­telmiséggel sokkal többet törődjünk. Műzaki vezetőink továbbfejlődé­sében jelentős akadály, hogy bár Budapesten a műszaki vezetők 82 százaléka tagja Pártunknak, a politikai oktatásban és a pártmunkában igen csekély mér­tékben veszik ki részüket. Nem kielégítő műszaki vezetőink fejlődése, továbbképzése a szakmai ismeretek magasabb színvonalú el­sajátítása terén sem. Hiba az is, hogy pártszervezetc­ink és vállalatvezetőink a terme­lésben kiválóan dolgozó műszaki vezetőket és csoportvezetőket nem ösztönzik eléggé, fukarkodnak jó munkájuk nyilvános elismerésével, a dicsérettel. Rákosi elvtárs állandóan arra fi­gyelmeztet bennünket, hogy bátran vonjuk bo a nőket a termelő mun­kába, gazdasági vezető funkciókba. 'A' tapasztalat azt bizonyttja, hogy ahol megfogadták Rákosi elvtárs szavait, ott számtalan kiváló kádert nyertek gazdasági és politikai mun­kára. Üzemeink többségében azonban még mindig sok hiányosság van a nők bátor előléptetése terén. Külö­nösen vonatkozik ez a könnyűipari üzemekre, ezen belül is a textil­iparra. Ebben az iparágban a női munkaerők száma eléri a 80—85 százalékot, ennek ellenére a női művezetők és csoportvezetők alig tesznek ki 13 százalékot. Súlyos hibák mutatkoztak meg a sztahánovista nők kijelölése terüle­tén is. A vasiparban 231 oklevélre felterjesztett sztahánovistából össze­sen 17 volt a nők száma. Az épí­tőiparban, ahol mind nagyobb számban alkalmaznak nőj munka, erőt és az építő munkásnők elérnek jó eredményeket, az egész iparban összesen 24-et tüntettek ki sztahá­novista oklevéllel. Valamennyi bu­dapesti kommunista és dolgozó ne­vében igérjiik a Pártnak, Ígérjük Sztálin elvtárs legjobb magyar ta­nítványának Rákosi elvtársnak, hogy minden helyzetben, minden kö­rülmények között becsülettel, helyt fogunk állni a jövőben la — fejezte be szavaik Ezután Juhász József, a sajóbá­bonyi építkezés sztabánovistája, a szakma legjobb vasszerkezetszerelő­je szólalt fel. Juhász József elvtárs felszólalá­sában elmondotta, hogy például a sajóbábonyi építkezés a kormány segítségével számos gépet kapott. De a gépek gyakran kihasználatlanul állnak s a géphiba, a tartalék al­katrészek hiánya sokszor kieséseket okoz. A Kongresszusi Héten •— mondotta — nekem is 16 órás ki­esésem volt a tarfalék-alkatrész hi­ánya miatt. Nagy akadálya többtermelésünk­nek, hogy a tervező intézetek nem c)éggé pontosan készítik el tervüket, illetve ha óvatosan nem csinálunk utánszáinítást, — ami sok időt ra­bol el munkánkból, — akkor sok­szor kétszer kellene legyártani egyes dolgokat. Nagy Imre elvlárs felszólalása A népi demokratikus államhata­lom és helyi szerveinek, a taná­csoknak a létrehozása hatalmas, tör­ténelmi jelentőségű lépés volt a ma­gyar munkásosztály államszervező munkája terén — kezdte szavait. A tanácsok alapvető feladata meg­szilárdítani államiságunk alapját, a munkás- és parasztszövetséget, és továbbfejleszteni a város és a falu, a munkásság és a dolgozó paraszt­ság politikai és gazdasági együtt­működését. Ennek az együttműkö­désnek a jelenlegi fejlődési szaka­szon két alapvető döntő kérdése van. Az egyik a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, tehát a terme­lésnek társas, szövetkezeti, nagy­üzemi alapokra való helyezése. a másik a terménybegyüjtés és annak sikeres teljesítése. A helyi tanácsok megalakulásától eltelt négy hónap munkájának egyik legnagyobb tanulsága, hogy a demokratikus néphatulom he. tyi szerveinek megteremtése: az osztályharc kiéleződésének, egy­re fokozódó éledésének viszo­nyai között megy végbe. Pártszervezeteink ezt gyakran szem elől tévesztették, azt hitték, hogy ha már a tanácsok létrejöttek, az el­lenséget ezzel véglegesen megver­tük és kiszorítottuk az államgépe­zetből, Nem vették észre idejében, hogy bár nagybirtokosok, tőkések és kulákok nincsenek a helyi ta­nácsokban, ügynökeik fontos kulcs­pozíciókat töltenek be. Feladataink a helyi tanácsok megszilárdít Aaá ban Ha emellett figyelembe vesszük, hogy a végrehajtó bizottságok tag­jainak több mint 70 százaléka a dolgozó nép soraiból, olyanok kö­zül való, akik az államigazgatás te­rületén semmiféle jártassággal nem bírnak és munkájukban — akarva, nem akarva — a régi, úgynevezett „szakemberekre" támaszkodnak, ak­kor értjük meg. hogy milyen veszé­lyeket rejt magában az, hogy fon­tos kulcspozíciókban a régi rend­szer emberei ülnek. Helyi tanácsaink megszilárdítása érdekében pártszervezeteink és központi állami szerveink 'egsürgősebb feladata a tanácsok megtisztítá­sa a befnrakndoit ellenségtől­Az elvtársak közül hozzászólása­ik során többen beszéltek a ler­ménybegyüjtésről, államunk egyik legjelentősebb gazdasági intézkedé­séről. Sajnos az elvtársak keveset beszéltek az e téren mutatkozó hiá­nyosságokról, fogyatékosságokról, a lemaradásról, ami pedig igen ko­moly. 'A'z elvtársak legalább olyan jól tudják mint én, hogy a helyi tanácsok a megyei tanácsoktól a községi tanácsokig a begyűjtés te­rén nem tűntek ki jó munkájukkal. (Rákosi elvtárs közbeszól: enyhén szólva). (Derültség).

Next

/
Thumbnails
Contents