Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-04 / 29. szám

4 VASARNAP, 1951. FEBRUÁR 4. Játsszunk mást!... Bizonyára mindenki ismeri a fajtáját. Ismertető jelei: 20 centis cipősarok, vörösre lakkozott köröm hivalkodó öltözet, kitépett szemöldök, müszempilla, pórázon vezetett öleb 8 mérhetetlen, kifejezhetetlen gőg, ami a hasonló jelzőket viselő hutaságból fakad. Ilyenek után hordták a muFrendszerben, tisztes távolságból a cselédlányok a piacon vásárolt holmit, vagy inasgyerekek a mázsányi „Jtomissiókat", melyeket otthon fitymálva végigdurkált s az ötödik olcsó, a hatodik drága. Egyszóval: semmise stimmelt. Már az egész üzlet erre az egy vevőre lett mozgósítva. A segédek verseny, ben dicsérték az árut, de ő csak azon panaszkodott, hogy rettentően silány a választék. Pedig a pultra rakott árutól már nem lehetett látni az eladókat, akik már a harmadik órahosszája csak a létrát mászták, igyekeztek eleget tenni a ,,nagyságos asszony" óhajainak. Végre aztán a háromszázadik végfi kulákok eldorádója és a dolgozd tömegek végső nyomora jellemzik Titéék Jugoszláviáját tseüeg adott nagykegyesen 10 fillér borravalót. Ez a fajta az, mely már messziről kézcsókra nyújtja a kezét, ez a fajta az, mely szereti, ha pikáns kalandok botrány felhője lengi körül, ez a fajta az, akire azt mondjuk: velük nem vagyunk többen, csak sűrűbben. RaHentö kártékony fajta ez. Az volt a múltban is, s most mégiir kább az. Ezt a fajtát a sorbanállások első soraiban lehetett látni, ez a fajta hangoskodott legjobban ugyanakkor, amikor otthon tömött spájz áll szolgálatában. Ennek a fajtának fütyült be legjobban államunk intézkedése a cukor és finomliszt-jegyek kibocsátásáról s ez a fajta törte legjobban, a fejét azon, hogy a sorbanállás megszűnése után, milyen „új játékot" kellene kitalálni. Olyan Játékot", melirnek kedös haszna van: jól el lehel űzni az unalmas órákat s meg lehet bontani a rendet, azt a rendet, melyet „ezek a prolik" vezettek be. Ügy gondolják, a rend akármilyen, irányú bomlasztásával segítenek ,,azoknak a szimpatikus jenkiknek". Ebből a fajtából, az úgynevezett ,.nagyságos asszonyok" fajtájából szeretnénk bemutatni egy díszpéldányt. Kezdjük talán a nevével: Gerle Sándorné, született Beér Mária, Dugonics-utca 28. szám alatti lakos, bérháztulajdonos, dobozgyáros, Ö is azok közé tartozott, akik krokodilkönnyeket hullattak a cukor- cs lisztjegy láttán. Ő is azok közé tartozik, akik örültek a sor. banállásnalc, örültek annak, hogy a dolgozók nélkülöznek közszükségleti cikkeket, mert ez az állapot az ö céljaiknak igen jól megfelelt. Ez a ,jjerlemadár" azonban nemhiába dobozgyáros. Nem nyugodott bele, olyan egyszerűen, hogy mos'— már rend van. „Bosszant engem ez a. rend!" — nyafogta el magát s hozzátette: ,.Na, majd én meg bőszszántom azokat, akiknek jólesik, h°gy rend van!" Beér Mária el is indult a Dugonics-utcából és beért a Sztálin-kőrútra, még pontosabban, az egyik állami teriiliizletbc. Nem is fogadta az üzlet dolgozóivak udvarias köszönését, hanem tdaszólt a segédnek: — Szövetet mutasson fiam! Amikor a segéd elétette az árut, rögtön mérges let1: — Maga egy...!... izé... Nem női szövetet, hanem férfiszövetet kértem! Előkerült a férfiszövet. Egy vég, két rég, öt vég, tíz vég. Bartig, szürke', fekete, zöld, csíkos, kockás, pepita. De a nagyságos asszony csak nem volt megelégedve. Egyik laza szálú volt, a másik sprőd, a harmadik világos, a negyedik sötét. nél kifogyott a „választékEközben egy segéd idegrohamot kapott. Rángatózott és úgy álltak a fogai, mintha át akarná harapni a dobozgyárosnő torkát. Az üzletvezető már két kombináltport vett be, a legöregebb segédnek pedig ki. újult a harctéren szerzett reumája. A tanuló a sarokban fogadkozott, hogy belevágja az olló1 ebbe a nőbe, de hiába: nem volt elég elszánt. Ez már alaptermészet dolga. Végre „választott' Gerléné. Hárman is ugrottak csomagolni, négyen is nyitották előtte az ajtót, de még tévedésből se köszönt senki úgy, hogy: Viszontlátásra. Két nap múlván azonban mégis viszontlátták a „dobozok anyját . Nem, nem vásárolni jöR, hanem hozta vissza a csomagot. — Rájöttem — csicseregte olyan hangon, amit leginkább a kenetlen fűrészhez lehetne hangolni —, hogy csak nem tetszik nekem ez a szövet! Mutassanak mást! Újra előírói kezdődött az egész. A tanuló azt számolgatta, hány évet kapna, ha valóban belevágná az ollót e „kedves tevőbe." Az üzletvezető azt számolgatta, ha ez a nő sokáig idejár, az egész fizetését el. költheti kombináttporra. Idegroham, áruhegy a. pulton, újabb három órahossza, míg ismét választott Gerléné. Ismét leszámlázták neki, már nyitották volna az ajtót, mikor rájött, hogy csak nem jó a? egész. Kijelentette, hogy nem fizet, Neki adjanak másik szövetet... Elment. Másnap vissza,. Csere. Ismét elment. Másnap vissza. Csere... és így tovább. Gerléné lapunk zártakor o. nyolcvanhatodik cserénél tart, dc lehet, hogy tesz még további rekordjavítási kísérleteket. Természetesen eközben ismerőseinek arról panaszkodik, hogy nincs választék. Hogy mindenki panaszkodjon, mi is panaszkodunk. Szintén a választék miatt. Ammiatt, hogy még igen nagy a választék, az ilyen Gerléné. félékben. De ha nagyon megnézzük, kiderül, hogy ez a választék nem is olyan nagy. hiszen egyik Gerléné olyan, mint a másik. Legfeljebb azon lehetne vitázni, hogy egyik kutya, a másik eb, vagy egyik tizenlcilenc, a másik egy híjján húsz. Rendet teremtettünk a sorbanállások frontján, „új játékkal" kísérleteznek ezek a ráérő „nagyságos asszonyok". Ugy vannak vele, mint a gyerek a kalapáccsal. Addig játszik vele, míg egyszer a saját körmére koppint'! d —arfi — ábfe A Titó-klikk új kölcsönért könyörög pártfogóihoz, az amerikai imperialistákhoz. Az amerikai és angol lapok belgrádi fötudósítói, amikor jelzik külügyminisztériumaiknak, hogy a belgrádi oligarcháknak milyen sürgős szüksége van a soronkövetkezö dolláriujekcióra, akaratlanul is feltárják a jugoszláv gazdasági élet katasztrofális helyzetét, Coblentz, > ,,New-York Herald Tribüné" belgrádi tudósítója azt jeienti, hogy a Jugoszláviában lévő külföldi valutakészletek teljesen kimerülnek, ez pedig azt jelenti még jugoszláviai szakértők elismerése szerint is, », Jugoszlávia egész gazdasága komoly veszélybe kerül". A tudósító még azt is jelenti, hogy a pénzügyi válság következtében Jugoszláviában ipari üzemeket állítanak le és általában a ,.a komoly gazdasági nehézségeknek egyre több jele mutatkozik." A „New-York Herald Tribüné" nemrég jelentette, hogy Jugoszlávia négy körzetében felkelések és tüntetések voltak a dolgozó parasztok küzött. a kormány roppant alacsony ára. kon történő vásárlásai és a titó-fasiszták kisparasztokat sújtó drákói' rendszabályai ellen. Egy faluban 12 parasztot halálra ítéltek, mert szembeszálltak a rendőrcsapatokkai. 'A' legutóbbi időben a parasztok tömegesen vonulnak ki az úgynevezett mezőgazdasági szövetkezetekből, inert azokban fiz állítólagos „szövetkezetekben" a kulákok uralkodnak és kegyetlenül kiuzsorázzák a kisparasztokat. Így érthető, hogy azok menekülnek a kulákok karmaiból. Macedóniában emiatt 103 bűnügyi tárgyalást tartottak a titóista „szövetkezetekből" kivonult parasztok ügyében és ebből 50 halálos ité.elet hoztak. Az amerikai iaptudósitók jelentése szerint az élelmiszerárak a tavalyiakhoz képest kétszeresen, sőt még többszörösen is emelkedtek. A .Tablet" londoni hetilap belgrádi tudósttója ezeket mondja jugoszláviai benyomásairól: „Jugoszláviában az emberek m'nden gondolata teljesen a mindennapi kenyérre összpontosul. Egyszer meghívtak vacsorára egy vasutashoz egy kis városban. Vacsora személyenként két kanál kukuricakásából állt. A vasutas felesége ezeket mondotta: — Hónapról-hónapra egy és ugyanaz van vacsorára ,.." Ugyanakkor a Titó-klikk az ame. rikai imperialisták parancsára potomáron adja el az északatlanti blokk országainak és Nyugat-Németországnak nemcsak a stratégiai nyersanyagok, hanem az élelmiszerek nagy mennyiségét is. A néptömegek felháborodása e politika miatt már 'olyan méretekel ölt, hogy még Washingtonban is aggódnak a belgrádi bérencek sorsáért. Az United Press hírügynökség belgrádi tudósítója, Korry, Így figyel-mezteti gazdáit: „Nem tudom, hogv a jugoszláv nép sokáig bírja-e ezt a fizikai erőfeszítési, amelyet a sörény táplálkozás és a közszükségleti cikkek csaknem teljes hiánya me'iett követeinek tőle," Ezekre az aggodalmakra súlyos okok vannak, ami azt jelenti, hogy sehiilyen dollárinjekció sem menti n\cg Titó klikkjét a nép haragjától. Csongrád megyében 782holddal emelkedett az idén a cirok vetésterülete Csongrád megyében egyre fokozódik a dolgozó parasztság érdeklődése az ipari növények termelése iránt. A mult évi száraz időjárás ellenére elért jó terméseredményeik alapján az idén már sokkal nayobb területein termelnek ricinust, cirokot, dohányt, mint tavaly. Ott ahol már ismerik a cirokot, nagyon szivesen termelik. Igy a makói járás termelőszövetkezeti csoportjai 160 holdra kötöttek szerződést. Ez csaknem annyi, mint a megye összes termelőszövetkezeteinek előirányzata. A jó felvilágosító munka következtében idén sok egyénileg dolgozó paraszt kötött szerződést cirok termelésére. A tavalyi 138 holddal szemlben ebben az évben 920 holdbn termelnek cirokot. Ennek 40 százaléka olyan terület, ahol eddig ezt a növényt még nem ismerték. Csanytelek é? Tömörkény község tavaly semmit s<*jn termelt, míg idén 100 százalékig lekötötte előirányzatát. A ricinus termelésére a homokos talaj kiválóan alkalmas. Dolgozó parasztságunk e™v-két év alatt megismerte és megszerette ezt a növényt. Az idei száraz időjárás mellett is holdanként 4—5 mázsás termést hozott. Pete Ferenc szentesi dolgozó paraszt 400 négyszögölön 2 mázsa ricinust termelt, az újszegedi ,.Haladás"-tszcs pedig 2 holdon 10 mázsa termést ért el. Ezért 2500 forint jövedelemben részesült, míg ugyanezen a területen rozs után 500 forintot kapott volna. A megye ezévi szerződésköíéselöirányzatát már decemberben 117 százalékra teljesítette. A mórahalmi „Vörös Csillag", a balástyaj „Gorkij"-tszcs 15—15, a kübekházi „Sarló Kalapács"tszes pedig 10 holdon termel idén ricinust. Csórva község dolgozó parasztsága az előirányzott 5 hold helyett 50 holdra kötött szerződést. Az ipari növények termelésénél igen fontos a gépi művelés, a gondos ápolás. A lenolaj átlagos termése 6—7 mázsa holdankint. Ezzel szemben Gyálarét te rme 1 őszöve tkze ti község a 100 százalékos gyomláslással 12 mázsás átlagot ért el. ÜJ E/ABEREK A pórfltkola naposa már elcsöngette a „takarodót". Sötét volt a szobában, csak a kályhából előbukkanó tűz játszott piroslón a szembeni falon Pajkosan szökdelt a fény ide-oda, mint az a jókedvű tréfálkozás, amely már csak úgy suttogva, pusmogva hallatszott a meleg takarók alól. Balogh László — aki a nagykirálvhcgyesi gépállomásról jött iskolára — értette leginkább a módját. — Te Tari, — szólt oda a szomszédjának — nehogy az éjjel álmodban megint nyulakra vadássz! — Azám, — vette át a szót Vas István is, a másik „traktoros" — úgy horkoltál az éjjel, mintha mindig a puskaport fújtad volna ki a puskacsőből. Nevetett mindenki. Tari is inkább csak olyan tettetett haragossággal mondta: — Jól van na, inkább aludnátok! — azzal a másik oldalára fordult, de hangján hallatszott, hogy neki is mosolygás bujkál a szája szögletén. ' Értette a tréfát Tari István s egy kicsit mindig jólesett neki, ha róia, mint ,,vadász"-rói beszéltek. Ha csak lehetett, nem kis önérzettel szokta mesélni: — En alapítottam meg nálunk Icgelsöbb a vadásztársaságot, csupa dolgozó parasztból. Nagy dolog is ez számára: egyik visszatükrözöje egész eddigi, gyökeresen megváltozott életének. A felszabadulás előtt csak hajtó lehetett a kiskirálvhegycsi határban a Blaskovitsok ezer holdjain s fázva, szakadozott ruhában szolgálta ron-' gyos fillérekért az urak szórakozását. Pedig hányszor gondolt rá: „hej, csak egyszer elérhetném azt az időt, hogy itt vadásszak, s a mienk lehetne ez a temérdek nyúl, fácán." Elérte. Ezt is sok más egyébbel együtt, amiről csak álmodozott azelőtt dolgozó paraszttársnival. Derűssé, széppé vált az élete. Ezért nem haragudott most sem az „ugratásért". 'A' szobabizalmi, Szurmik András pitvarosi kisparaszt hangja vágta el végülis a tréfálkozást: — Elvtársak, holnap is tanulnunk kell. Pihenjünk inkább. — Hát akkor jóccakát! — válaszolták s csönd lett a szobában. Csak a tüz duruzsolt halkan tovább. Az embert azonban ilyenkor lepik meg leginkább a gondolatokSok minden eszébejut és olyan nehéz azt magábantartani. Talán meg is fulladna, ha nem mondhatná el feltörő boldogságát, mint például most azt, hogy milyen jó itt a melegben, kényelmesen tanulni, és csak tanulni, nem pedig a kulák parancsára dolgozni lilárafagyott kézzel semmiért, koszos morzsolt kukoricacsutkáért, mint azelőtt. Ez fut végig Tari emlékezetében a keserves mult többi emlékei között, és szinte csak magának mondja, amikor megszólal: — Bárcsak mindig azt tanultam volna, amit itt a pártiskolán. Meg ilyen nyugodtan, segítséggel. Pedig mostmár nem is olyan könnyen fog a fejem, mint régen. Dehát gyermekkoromban csak a katekizmussal tömték az iskolában, azt kellett szóról.szóra tudni. Hát elég volt belőle 1 En nem olyan rég jártam iskolába, — erősíti Kisalaki Antal, ] aki csakugyan másfél éve került el ' szüleitől az óföldeáki gépállomásra — jól emlékszem erre. Nálunk olyan pap volt, hogyha nem tudtunk egy mondatot, mindjárt a két fülünknél fogta meg a hajat, úgy emelte fel a fejünket és már csattant is a pofon. — Elég volt abból a világbóll Többet nem bolondlt el engem senki, — pattogott erre Tari szava, hogy majdnem felriadtak, akik már kezdtek elaludni. Olyasvalami határozott erő érződött a hangjából, mint valamelyik este, amikor a közös énekelgetésnél egyszercsak kiállt középre s azt mondta az egyik népdal után: — Elvtársak! Mi már ezt másképp énekeljük, — s érdes hangján, magabiztosan dalolta az ismert dallamra: Már minálunk babám, Már minálunk babám Az jött n szokásba. Nem hajtjuk a nyakunk. Nein hajtjuk a nyakunk Kulák igájába. Azért lépj be te is A termelöcsoportba: Megkapod a részed. Nem szívja a véred Kulák piócája. • Tanulni I Milyen felemelő, nagy. szerű érzés, hogy a Párt, a népi demokrácia nemcsak földet adott, nemcsak az üzemeket bízta azokra, akiknek már régen „kezes állat" volt a gép, hanem könyvet, tollat adott a sok-sok esztendei, nem egyszer reménytelennek látszó munkától elnehezedett kezekbe. 'A'z új életnek, — amely itt a felszabadulás óta kialakult, — szerves részévé vált a tanulás, a mindinkább művelődő, a marxizmus-leninizmus igazságaival szinte éhesen ismerkedő dolgozók, egyszerű emberek kéPe. Ezek közé tartozik Tari István is, a kiskirályhegyesi párttitkár. Nem egy élet, ilyen ujjáformálódott valósággal regényes élet akad, mint az övé., nemcsak ezen a pártiskolán, de szerte az országban mindenütt. Éppen cz jellemző azonban a mi korunkra, sz új tipusú, a napi robotból kiemelkedő, világosan gondolkodó emberek szocializmust építő sztálini korára. Tari István egyszer már megpróbálta az igazságot tanulni. Alig 16 éves volt még akkor. Falujában a nép vette kezébe a hatalmat, s a kommunisták jártak elől az új rend, az igazi rend megteremtésében. Apja is tagja volt a direktóriumnak, ő pedig ott nézelődött mellette a községházán, figyelt, tanult, segített, ahol tudott. Az urak azonban akkor még erösebbek voltak, leverték a népet, s a kakastollasok keze durván csapta a pofonokat. Három hónapot ült ezért a tanulásért, s mikor kiszabadult, sem fogadták munkára, „Kommunista sarjadék" — mondták megvetve a kulákok, meg a nagybirtokos Biaskovits Sándor „méltóságos úr" talp. nyaiói. S mikor a szomszéd faluban Nagykirályhegycsen mégis munkához jutott, ott sem sokáig volt maradása. Meghallotta egyszer a „hallja kend", a csősz, aki eladta magát az uraknak, hogy a kommunistákról, a forradalomról beszél a béreseknek. „Le is út, fel is út" volt számára ismét az étet és még örülhetett, hogy nem adták csendőrkézre. Igv hányódott-vetödött, dolgozott, ahol tudott, mert később már két kis gyerek is várta otthon a szűkös betevő falatot. Nyolcvan tillérért dolgozott télvíz . idején s esett, fujt, de menni kellelt a kólákhoz, hogy fenntarthassa családját. Az új vtláiz mégis feltartóztathatatlanul közeledett. A dobszóval őt is elhajtották ugyan a vesztüket érző fasiszták s faliitól-falura vitték őket. A I .szanál a két partot kellett meredekio ásr.iok, hogy ne kelhessenek át a szovjet tankok. Mintha ilyen apró mesterkedésekkel meg leheteti volna állítani a minden akadályon átgázoló, ágyuk tüzével szemben gyöt