Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

6 A feUsahadulá* előtti beruhásánt adatokból kiíűnitti A Horthy-rendszer 92 év alatt valósított volna meg annyit, mint mi az ötéves terv első évében ben 32 ezer forintból nagyarányú fásítást hajtottak végre. Pártnnk népi demokratikus kormányzatunk nagy gondot fordít arra is, hogy dolgozó parasztságunk egészséges lakásokhoz jusson. Mórahalmon 24, Zákányszéken 25, Balástyán 37, Forráskúton 24, Csórván 51, Bor­dányban 25, Röszkón, Mórahalmon 20—20, Zsombón 31, Csengelén 23, Szatymazon 24 lakást építettek, vagy kezdtek el építeni. Januárra valamennyi lakóház építését befe­jezik. Az építkezésekre kereken 43 és fél millió forintot fordítottak. A mórahalmi dolgozó parasztság, valamint a környék dolgozó pa­rasztjai munkájának megkönnyíté­se érdekében 275 ezer forint ér­tékben új gépállomás létesült, amely segíti a parasztságot a ne­héz munka elvégzésében és a föld jó megművelése következtében ma­gasabb terméshozamot biztosát. Ugyanitt a gépállomás dolgozói ré_ szére 5 kétszobás lakás épült fel. Ásotthalom, Csórva, Zákányszék, Mórahalom. Röszke, Csengele, Al­győ és Szatymaz új bővizű ártézi­kutat kapott Ezek az eredmények az ötéves terv első évében szület­tek, 1950 január 1-től 1950 de­cember 31-ig. Ebben a felsorolás­ban azonban még nincsen benne Szeged, amely a felszabadulás óta, de ebben az évben is hatalmas szo­ciális, kulturális és egyéb beruhá­zásokban részesült. A város külön_ böző részein 5 új kutat fúrtak, amelyek 3677 méter csőhálózattal 51 új kifolyón keresztül látják el bőségesen Szeged dolgozóit. Kor­mányzatunk nagy súlyt helyezett a gyermekvédelemre is. Számos óvodát létesített a városban, ame­lyekban újabb 1039 gyermek része­sül gondos felügyeletben, amig szüleik dolgoznak. Az iskolák javi_ tására 116.200 forintot fordítottak. Az egyetem és a főiskolák javítá­sára, bővítésére, valamint a tan­szerek kiegészítésére 907.500 fo­rintot ruháztak be. A klinikák kor_ 6zerűbbé tétele, berendezéseinek és az orvosi műszerek kiegészítésére, a gyermekklinika felépítésére 4 millió 588 ezer forintot költöttek. Utcakövezésre és Móraváros víz­telenítésére a mult rendszerben a város urai egyáltalán nem gondol­tak. Kormányzatunk az 1950-es év_ ben ezt is elvégeztette. 1 millió 77.500 forint költséggel. A város fásítására parkosítására a gyermekjátszóte­rek felszereléseinek kiegészítésére, romlakások helyreállítására, laká­sok épitésére. a Gázgyár és a Kertészet fejlesztésére, a Mentő­állomás és a Fürdő kellékeinek ki­egészítésére, sporttelepek létsitésé­re, a Közvágóhíd korszerűbbé té­telére 1 millió 708.500 forintot for. dítottak. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk a Sztálin elvtárs 71. születésnapján elkészült és átadott dorozsmai villamosvasútról sem, amelynek felépítésével, mind a sze­gedi, mind pedig a dorozsmai dol­gozóknak régi vágya teljesült. A dorozsmai villamosvasút felépítését a dolgozók a Horthy-rendszer urai­tól is számos esetben kértek. Az akkori városatyák azonban nem tö­rődtek a nép kérésével, mert ezt az utat ők minden esetben autóval tették meg. Az erre fordítandó ösz­szeget inkább elmulatták, eldorbé­zolták a kávéházakban, a szállo­dákban, vagy egy-egy jómódú vá­rosatya „házimuriján". Kormányzatunk 3 millió 100 ezer forintos költséggel megépítette azt a fontos vlllnniosvoiialat amely a dolgozók százainak életét teszi könnyebbé. A szegedi beruházások összesen 12 millió 537.700 forintot tesznek ki. Ilyen nagyarányú beruházásra, csak az az ország képes, ahol a hn_ hatalom birtokosa maga a dolgozó nép, akinek sorsát a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjához hasonló, a lenini-sztálini tanítás nyomdokain haladó Párt irányítja. Tudjuk, hogy milyen sorsuk van azoknak a dolgozóknak, akiknek országát még mindig a kapzsi, ki­zsákmányoló és háborúra spekuláló imperialisták irányítják. Párásban náci szakembereket akarnak bevon­ni az atomkutatásba, hogy az ame­rikai imperialisták irányítása mel­lett, a még az eddigieknél borzal­masabb fegyvert állítsanak elő a békés milliók elpusztítására. Az amerikai nagyvárosokban 18 millió munkanélküli éhezik csa­ládjával és lakás hiányában a te­rek padjain, a hidak alatt és sze­métdombokon töltik el az éjszakát. Nyugat-Németországban az ame­rikai megszálló hatalmak főbizto­sai napról-napra durvább eszközök­kel fosztják meg emberi jogaiktól a becsületes német dolgozókat. Tito és gyalázatos klikkje, egymás­után adja el a háborús uszítók­nak az ország természeti kincseit és százezerszámra veti börtönbe azokat a dolgozókat, akik nemtet­szésüket nyilvánítják a rabszolga­rendszer ellen. Szeged és a szegedi járás az 1050-es évben 56 millió 907.938 forint beruházásban részesült. Ha ezt az összeget az 1936-tól 1944­ig eltelt 6 év beruházási összegé­vel hasonlítjuk össze, láthatjuk, hogy milyen óriási a különbség a kettő között. Ha az 1938-as pengő­értéket forintértékre számoljuk át, akkor is csak 3 millió 691.880 fo­rintos beruházásról beszélhetünk a 6 év alatt. Ez annyit jelent, hogy a kapitalista, illetve Horthy-rendszer több, mint 92 év alatt valósította volna meg mindazt, amit mi Sze­geden és a szegedi járásban Pár­tunk bölcs irányítása mellett egy cv alatt megépítettünk. A közel 57 millió forint amelyet népgazdaságunk egy év alatt adott vissza a szegedi és a szegedi járás dolgozóinak, azt mu­tatja. hogy biztosaai haladunk a szocializmus épitése útján. Tudja ezt minden becsületes dolgozó és éppen ezért minden erejével 03 tudásával arra törekszik, hogy fo­kozza a termelését, csökkentse a selejtet és a hulladékot, emelje a minőséget, mert minden százalék­mennyiség és minőségemelkedés, selejt- és hulladékcsökkentés az egész magyar dolgozó nép nagy ügyét viszi előbbre, megerősítve a békefront magyarországi szakaszát. A német nép nem akar mesterséges korlátokat, széttagolást és háborút ÚJÍTÁSOKKAL EMELIK A TERMELÉST A KISKUNDOROZSMAI PAMUTSZOVÖBEN Johannes Dieekmann, a Né­met Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke decem­ber 30-án átiratot intézett dr. Elilershez, a Német Szövetségi Köztársaság nemzetgyűlési el­nökéhez, melyben többek között a következőiket írja: Reánk, mint népképviselet­ink elnökeire felelősség há­rul, hogy népünk a jövőben végre biztos békében és min­den néppé] barátságban él­hessen. A mai napon mult egy hónap­ja. hogy a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke ja­vaslatot tett, hogy a két német köztársaság ké.pvi3eiöi jöjjenek össze közös megbeszélésekre. Népünk nagy többsége azonnali beleegyező választ vá"t err0 a javaslatra. A válasz azonban mindezidáig nem érkezett meg. Természetes egységet alkotó, összetartozó népűnk áldatlan szétszaggatottsága, a né­pünk é'etét fenyegető mély­séges elidegenedés veszedel­mébe sodort bennünket. Egyetlen nemet politikus sem hunyhat szemet a veszedelem nagysága előtt. Ezért túl a mes­terséges korlátokon, amelyeket az elmúlt évek teremtettek meg, újból mint német embereknek kell találkoznunk. Ebben a döntő fontosságú német kérdésben — minden pártpolitikai véleménykü­lönbség ellenére — a szocia­listák, liberálisok, keresz­tény és nemzeti demokraták egy véleményen vannak a Német Demokratikus Köz­társaságban. Nem akarom elhinni, hogy ez a szövetségi köztársaságban más­képp lehet. Tudom, hogy közös hazánk népe nyugaton sem akarja a németség szét­tagolását, a háborút és a fel­fegyverzést. banem — mint mi — Németország egységét és békéjét akarja. Ezért nem szabad, hogy az a felhívás, amelyet Grotewohl mi­niszterelnök minden aggályosko­dást félretéve, német hazánk nvugati részéhez intézett, to­váíbbra is határozott válasz nél­kül maradjon. „Kérem Önt — írja befejezé­sül Dieekmann —, hogy amint én azt itt teszem, tegyen meg hatáskörében mindent, hogy az új esztendő mint a békére és egységre irányuló német akarat győz,elmének éve vonuljon be a történelembe. Mint népünk leg­felső képviseletének szóvivője, jóakarattal lényegesen hozzájá­rulhatunk e magas célokhoz ve­zető út nehézségeinek lel-;i-dé­séhez." Phenjan dolgozói fnoadrtlniat tettek ákitűzött fe adatok megoldására A felszabadult Phenjan dolgo­zói népes tömeggyűlést tartol­tak. A gyűlésen az Egyesült Szak­szervezetek vezetőségének kép­viselője Phenjan dolgozóinak feladatairól mondott beszédet. — Át kell hidalnunk minden nehézséget — mondotta —, hogy megvalósíthassuk azokat a fel­adatokat, amelyeket Kim Ir­Szen, a koreai néphadsereg fő­parancsnoka állított elénk a nép­hez intézett felhívásában. A gyűlés résztvevői telkesen ! megfogadták, hogy teljesítik a Kim Ir-Szen által kitűzött fel­i adatokat. Japán mint az USA csatlósa teljes erővel reszivesz a Korea elleni hódító haborúban Zűrzavart, felfordulást, fejetlenséget és kapkodást látott htóéknál az amerikai tudósító A szegedi járásban — ugyanúgy, mint ar. ország bérmelyik részén •— mindenütt a lüktető élet, az al­kotás. ar. erő jeleit láthatjuk. Ott. ahol hosszú ideig a mult rendszer bűne miatt az emberek sárból, vá­lyogból épített düledező viskókban laktak, most piroscserepes, nagy­ebíakos családi házak bújtak ki a földből. A községekben sorra ki­gyulladnák a villanyok. A falvak dolgozd parasztjai már nem botla­doznak a koromsötét utcákon, ha­nem a fényben biztosan játják már Ax útat. Nem állnak sorba egy­másra várva, edényekkel a kezük­ben a szűk-vizű kutak mellet, mert frrámos új ártéz.ikút látja el a fal­vak lakosságát bőséges vízmeny­nyiséggeű. A sáros, síkos gyalog­járók helyett új járdák szegélyezik nz utcákat. Azokban a községek­ben, ahol eddig nem volt orvos, orvosi rendelőket, orvoslakásokat építettek, hogy gyakorlatban érvé­nyesüljön a népi demokráciánk elve: „Legfőbb érték az ember". Utak, bekötőutak épültek, hogy közelebbkerüljön a falu a város­hoz, Hoiizmon lehelne még aorolni azokat az eredményeket, amelye­ket a felszabadulás óta a Szovjet­unió segítségével, Pártunk irányí­tásával elértünk. Ezék az eredmé­nyek rövid pár év alatt születtek meg, mégis olyan hatalmasak, hogy a felszabadulás előtti időből két emberöltön keresztül sem lehet kimutatni ilyen eredményt. A Horthy-rendszerben 1938 ja­nuár 1-től 1944 december 31-ig Szegeden érs a mai szegedi járás­hoz tartozó községekben beruhá­zási célokra — amelyek természe­tesen nem foglaltaik magukban vil­lanyt, járdlát, orvoslakást, község­házát, kútat. mert ezekre az urak szerint nem volt szükség — tehát hat év alatt 917.720 pengő 78 fil­lért fordítottak. Ezzel szemben, ha megnézzük, hogy Szeged a három­évas tervben a mezőgazdaság, a közlekedés fejlesztésére, szociális és kultúrális célokra 84 millió 437 ezer forintot kapott, akkor ebből is tisztán láthatjuk a döntő különb­héget. De ha ötéves tervünk első évét nézzük — tapasztalhatjuk, hogy a tempó nem csökkent, ha­nem a szocializmus építésének megfelelően: fokozódott. Forráskúton például eddig nem volt községháza. A lakosságnak ügyes-bajos dolgaik elintézésére be kellett jönnie Szegedre, a városhá­zára. A városházára kétszer, há­romszor kellett bejönnie, még az ügyüket nagynehezen, elintézték. De ugyanezt az utat járta Szatymaz, Csórva, Zákányszék, Zsombó, Ruzsajárás és Bordány község dolgozó parasztsága is. Ezekben a községekben az ötéves terv első éve községházát létesített, egyenként 175 ezer forintos költ­séggel. Pusztamérges, Szatymaz, Ceorva, Zákányszék, Ruzsajárás új jegyzői lakást kapott. Ezek a jegyzői lakások 36.238 forintból épültek fel. A kübekházi községhá­zát 85 ezer forint költséggel tették korszerűbbé és egészségesebbé. Mó_ rabolom 14 ezer forint beruházás­ba] 6 ágyas szülőotthont kapott ebben az évben. Röszke dolgozó pa_ rasztjai a mult rendszer vétkes mulasztása miatt egészen mostanig orvosi rendelő nélkül éltek. Ha megbetegedtek, üregedre kellelt jKnnlök, (Pagy drága pénzért kellett kivinni a városból az orvost. Az ötéves terv első évében 4 ezer forintért orvosi rendelőt kaptak. Tápén or­voslakást építettek. Algyőn pedig, ahol eddig kevés volt az iskola, a túlzsúfolt osztályok miatt a neve­lök nem tudtak foglalkozni minden egyes tanulóval, ötéves tervünk el­ső évében új iskolát építettek. Uj iskolát kapott Csórva és Szatymaz is, Algyő lakossága az idén vil­lanyt topott. Javítással korszerűb­bé, egészségesebbé, szebbé tették a csengelei és az üllési községházát is. Dorozsma 65 ezer forint beru­házással tűzoltó laktanyát, járdát, új útburkolatot kapott. Kübekhá­zán és Kisteleken a község egész­ségesebbé és szebbé tétele érdeké­A Kiskundorozsmai Pnmutsző­vöben egy hónap alatt 7 újítást nyújtottak be. Valamennyi újítást elfogadták és be is vezették. Kuba Vilmos, az előkészitő mű­vezetője átalakított egy elavult irező gépet. Újítása azt eredmé­nyezte, hogy 70 szövőgép helyett 108 szövőgépet tudnak fonallal ellátni. Az évi megtakarítás 100.000 forint. A szövődében a 450 mm-es át­mérőjű tárcsás lánchengerek he­lyett 600 mm-eseket szereltek fel. Ennek eredményeképpen két hen­gerre való fona'.nt hengerelnek fel egyre. Igy jelentős idő- és hulladék­megtakarítást érnek cl. Tóth Sándor művezetőnek ez az újítása évi 20.000 forintot takarít meg népgaz­daságunk számára. Sziveri István ire:ő nagyon ér­dekes újítást vezetett be az irező massza keverésénél. Eddig a főző­kádfcati függőlegesen elhelyezett lapátokkal kavarták az irezésnél használt keményítő-masszát. Most e helyett két lapátot alkalmaznak. Az egyik, az első vízszintes lapát a folyadékot felfelé hajtia, a felette lévő lapát Pedig lefelé. A kétirányú keverés biztosítja az anyag tökéletes összekeveredését. Ezzel a módszer­rel 15 százalék keményítőt takarí­tanak meg. Az évi megtakarítás 18.000 forint ennél az újításnál. Johnnne% Dieekmann: A Josida-kormány MacArthur narancsait követve, háborúba so­dorja Japánt a koreai nép el­tén. MacArthur vezérfkanárAl tár­saságot létesítettek ,,a háború történelmének tanulmányozásá­ra". A társaság a volt japán hadsereg és hajóhad magasran­gú tisztjeiből áll. Tagjai részt­vet tok az amerikai csapatok ko­reai hadműveleti terveinek ki­dolgozásában. Az United Press jelentése sze­rint a hajózást ellenőrző japán bizottság beismerte, hogy japán tengerészeket alkalmaztak a partraszállási hadműveleteknél. „Amerikai származású japá­nok" címen japán katonákat. A Time című amerikai jobbol­dali hetilap Jugoszláviában járt tudósítója ismerteti Tito-Jugo­sriáviában szerzett benyomásait. Tito Jugoszláviájában — írja — gazdasági téren „zűrzavar és felfordulás" tapasztalható. A be nem fejezett építkezések mellett használatlanul rozsdá­sodnak az ásógépek és cement­keverők, mert kezelésükhöz nin­csenek szakmunkások. A tudósító ezrei a „kapkodás­sal és fejetlenséggel" kancsolat­ban kérdést intézett Piádéhoz, a belgrádi fasiszta banda hírhedt alvezéréhez. — Piádé, a tudósí­tó szerint a következő jellemző választ, adta: „Nincsenek ered­ményeink, de nagy terveket ké­szítünk..," VASÁRNAP. 1950. DECEMBER »T. tiszteket és mindenféle tanácso­sokat használnak fel a koreai há­borúban. Nyiltan felhasználják a japánokat Koreában a katonai jelentőségű építkezési munkála­tokban. A japán rádió közölte, hogy a koreai hadmüvei etek kezdetétől december 10-ig MacArthur ve­zérkara 160 millió dollár érték­ben tett „különleges megrende­léseket" a japán iparnál. Az amerikai sajtó sem titkolja Japán széleskörű részvételét a koreai nép elleni háborúban. A Chicago Daily News például megállapította, hogy „Japán máris az Egyesült Államok áll­hatatos szövetségesének bizo­nyult." A Time munkatársa a továb­biakban a titóista „rendőrálIám­ról" írva megjegyzi, hogy a nép körébon alig talált reménykedést vagy bizalmat a .iöyő iránt. — Végignéztem egy ifjúsági ünnep­séget a belgrádi egyetemen — folytatta —, emlékezvén a sok­ezer ifjú komszomol is fa felvonu­lásaira a moszkvai Vörös-téren, — hasonló lelkesedést, dalokat, táncokat vártam. Ehelyett, több­ezer rongyosruhájú, mocskoskül­sejű. fáradt diákot láttam célta­lanul, unottan, fáradtan, közöm­bösen ődöngeni. A tudósító befejezésül elmond­ja, hogy a november 29-i foga­dáson az angol volt a hivatalos nyelv.

Next

/
Thumbnails
Contents