Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-31 / 303. szám
•MARNAP. 1950. DECEMBER SL ' L NINCS A FÖLDÖN GAZDAGABB, SZEBB ORSZÁG Amikor kimondjuk: Szovjetunió — hatalmas üzemekre• hatalmas búzatáblákra, kertekre, gyümölcsösökre, gigantikus vízierőművekre, s boldog, nagyon boldog emberekre gondolunk. Azokra az emberekre, akik a bányákban fejtik a szenet, a traktorok kormánykcrekénél ülnek, természrtátalakjtó terveket dolgoznak ki, azokra cz emberekre, akik kiűzték a mi országunkból is a fasiszta rablókat, akiknek keze nyújtotta felénk az első kenyeret, amikor előbujtunk a pincék mélyéből. Azóta lakad' a dal a magyar dolgozók ajkán is: „Nincs a földön gazdagabb, szebb ország-" Nemcsak azért gazdag a Szovjetunió, mert hatalmas területén megtalálható minden természá'i kincs, hiszen a Nagy Októberi Forradalom előtt is megvoltak ezek a természeti kincsek. Azért gazdag ez az ország, mert minden kincs a népé, a szovjet emberek élrtét teszi egyre szebbé, boldogabbá, minden kincset a nagy cél: a kommunizmus építésinek szolgálatába állítottak, Lehát-e szebb orzság annál az országnál, ahol a dolgozók végérvényesen lerázták nyakukbál a töke igáját, ahol már megvalósult a szocializmus? Lehet-e boldogabb ember a szovjet embernél? Mi, akik az általuk mutatoU utat járjuk, tudjuk, hogy nem. De egyre jobban ráébrednek erre azoknak az országoknak a' dolgozói is, akik még elnyomatásban élnek, akiket egyre jobban fojtogat a 1töke. A Szovjetunió, mint világító fáklya muteája a népek számára az utat, mely a sötétségből a fénybe, a rabságból a szabadságba vezet. Ez a hatalmas boldog ország, biztatás a világ minden elnyomci't népe számára, biztatás és megerősítés. A Szovjetunió léte óta új korszak virradt az emberiségre. Örökre letűnt a népek lejgázásának, a szabadságra való törekvés etHprásának kora, s felvirradt a népek győzelmének, függetlenségének, szabadságának korszaka: a sztálini korszak. Ma már mindenki előtt világossá vált, hogy az imperializmus végóráit élj, válságról válságra bukdácsolva igyekszik megerősíteni korhadt rendszerű' úgy, hogy új háború kirobbantására törekszik. Mintha a történelem, a fejlődés kerekét hátrafelé is lehetne forgefni! A szovjet dolgozók dörögték oda elsőnek a háborús uszítóknak: a béke erői hatalmasabbak a háború erőinél! A szavak tetté változtak, amikor az amerikai imperialisták véres fejjel menekültek'ki Kina földjéről, s ma is Jetté változnak nap, mint nap Koreában, ahol a béke katonái csapást csapásra mérnek az imperialista betolakodókra. Az imperialista hatalmak vezetői a katonai kiadások növelésén, a fegyvergyártás fokozásán törik a fejüket, hisztériás nyilatkozatokat adnak, Ugyanúkkor a béke, a szocializmus hatalmas országában rendeleteket hoznak a sivatagok termőföldekké varázsolása, a itermészet átalakítása érdekében. s a világ népei nagy vezetőjének, a béke élharcosának, Sztálin elvtársnak egyik legégetőbb problémája a nyelvtudomány egyes kérdéseinek tisztázása. Fölényes erő ez, az igazság tudatának ereje. Tudomásul vehette mindenki, meghallhatták a háborús gyújtogatok is azokat a szavakat, melyekkel nemrégiben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján üzent a szovjet nép: Békét akarunk! De nem könyörgünk a békéért, mert van elég erőnk, hogy megvédjük a békét. Egy újabb háború az egész világon a kapitalizmus végét jelenti! Igen! Hatalmas, erős, boldog ország védi a világ dolgozóinak békéjét E mögé az ország mögé sorakozott fel nemrégiben Varsóban minden békeszerető ember. Erre az országra tekint bizakodva mindenki, aki el akarja kerülni azt a szörnyű sorsot, melyet szántak neki a halál gyáratok. Erre az országra tekintünk mi, magyar dolgozók is most, amikor befejezve cl 'éves tervünk első évét, új, még nagyobb f eladat ok megvalósítását tűztük magunk elé. Mellettünk áll ez az ország, a föld leggazdagabb és legszebb országa, támoget' bennünket tapasztalataival, segít, hogy megtarthassuk fogadalmunkatmelyet népünk nagy vezetője, Rákosi elv'árs ön- \ tőit szavakba: ,-Hazánk nem rés, \ hanem erős bástya a béke fronl- • ján!" F. Kovtájov (jobbról a második) a kiváló mérnöh-újílö, a kievi ,tGorkij''-gyár munkásainak elmondja tapasztalatai1:, melyeket a munIfdsok élenjáró munkamódszerekre való tömegoktatásában szerzett 51 StoofetanlZban « technika eredményeit a mindennapi gyákoríp« munka szolgálatába állították. A képünkön Grigorij Csercsnyev, «c altáji gép- és traktorállomás traktorbrigádjának vezetője és fjikoldj Ejabcov, a Kalinin-kolhoz elnöke rádióösszeköttetésben állnoh a géP- él traklorállomás igazgatójávái, Legdrágább kincsünk at ember. 'A szovjrt bányákban minden munkafolyamatot gépesítések. Képünk egy szovjet szénkombájnt ábrázol, mely játszi könnyedséggel végzi cl a legnehezebb munkákat ii munkafolyamatokat. A Szovjetunióban hatalmasarányú építkezések folynak. Képünk fi moszkvai Lenin-hegyen épülő Állami Egyetem gigantikus építkezését mutatja. Békegyülés a Leningrádi „Munkás''-textilgyárban. A második Világkongreszus határozatait lelkesen hallgatják a gyár dolgozói. A mikrofonnál N. Gravcsikova szövőnő üdvözli a második Világkongresszusról visszatéiI' N, Matyerikovát, a Szovjetunió Legfelsőbb 1 anácsának küldöttjét. A légierők tisztiiskolájában nlagy kultúrmunka folyik. Képünkön a zenekar fellépése előtt próbát tart. M. Botcv komszomolista. a Zsdanovról elneve'o't „Vörös Szormovo' -gyár legjobb ifjúsági lakatosbrigád vezetőjg, komszomolista, a Szovjef Békevédelmi Bizottság tagja. Egy műszak alatt brigádja kél normát teljesít, maga pedig a háborúutáni ötéves terv kezdete óta mintegy 8 év normáját teljesítene. Az ifjú szahánovista a béke aktív harcosa, a Szovjet Békevédelmi Bizottság tagja, A képen M Botevet (jobbról) munkatársai üdvözlik abból az alkalomból, hogy megválasztotlák a Szovjet Békevcdclmi Bizottság tagjává. Vidáman élnek a szovjet bányászok. Munkaidő után a bányász, klubban öregek és hatatok együtt szórakoznak Képünkön vígan ,dul o búliard-csatá.