Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

toK Hhmkn Mi a naánMTCM takarmányok reXósteríl latét. Száladtakannényt kvfl termelni 1951-ben a azánóterlUetaak 11 szájaatókán, 1952-ben pedig 12 százalékán. Má-sodnö vényekkel kell bevetni 1951-ben 800.000, 1952-ben pedig 1,000.000 kat. hóidat A kitűzött célok elérése érdekében a Magyar Népköztársaság mindsatertanácsa a következő feladatok megvalósítását Írja elő. L ' A takarmány termelés fokozása érdekében a) A földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és községi tanácsok gondoskodjanak — A takawnányffflék ve-ömag•DÁtáisáról (a termelési körzeteknek megfelélő nemesített árpa, zab és kukorica vetőmagról 1951ben a vetésterület 10 százalékának. 1952-ben pedig a vetésterület 20 százalékának megfelelő mennyiségben). — A kukorica, a általában a kapásnövények legalább háromszori kapálásáról, a szántóföldi szálas takarmányok gyomirtásáról és a kaszálások után fogaso1 fisáról. — A szábtöföMi (alkarmánynővftnyek öntözéséről az 1952. év végéig 40.000 kat. holdon. — A kukorica termelésénél — elsősorban az állami gazdaságokban és termel őszöve tkezetekben — a Szovjetunióban alkalmazott négyzetes vetésű, pótbeporozfisos módszer, alkalmazásáról 1951ben 200 000 kat. holdon, 1952ben pedig 500.000 kat. holdon. b) A földművelésügyi miniszter, továbbá a megyei, járási és községi tanácsok a dolgozó parasztok bevonásával gondoskodjanak — A réteken ás legelőkön a vizek tárolására szolgáló sáncok ée árkok rendbehozásáről, a gyomok és gyombokrok irtásáról, az idegen anyagok eltávolításáról, a vakond túrások és nsombékck elegyengetésérőt, az itató bereude•ósek és a kutak környékének rendbehozásdróL — A legelők seakasaos beosrWsáról, a szakaszhatárok megjelölé? érői és a szakaszos legeltetés bevezetéséről. — A legelő- és szakaszhatárok fásításáról, szélvédő pászták és fás delelők létesítéséről, — a legelőkön (a lazatalajú legelők kivételével) őaszei és tavasszal. a réteken pedig kaszálás után a fogasolás elvégzéséről, továbbá a jegelők 10 százalékának trágjorifssA való öntözéséről vagy trágyázásáról, százezer kat. holdon a folyók, patakok, állóvizek és bővizű kutak közelében fekvő rétek és legelők elárasztásáról vagy csörgedeztető öntözéséről. c) A rejtett takarmánytartalékok feltárása és felhasználása érdekében a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és községi tanácsok űztosítsák a kukoricaszárnak október hó 15. napjáig való betakarítását, a napraforgó tányérnak és szőlőtörkölynek takarmányozásra való összegyűjtését, a füvek elvénülése előtt a ki nem használt legelőszakaszoknak, továbbá az árokpartoknak, töltéseknek, erdei tisztásoknak rendszeres kaszálását, valamint a különböző kapásnövények takarmányozásra alkalmas szárának, levelének (például borsószár, répalevél, napraforgólevél stb.) takarmányozási célokra való felhasználását. | — Gondoskodjék arról, hogy elsősorban a kukoricaszár és a répaszelet felhasználásával » állami gazdaságok és termélőszövetkezetefc, de lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is — az utóbbiak egyszerűbb eljórásssal: földároksilózással, asomboiyázással számos állatonként hét köbméter silót akarmányt készítsenek. j d) A takarmánytermő területek növelése érdekében a földművelésügyi miniszter gondoskodjék 1951-ben 50.000 kat. hold, 1952-ben további 50.000 kat. hold oilyan legelőterülct feltöréséről, amelyen saántótfödi takarmányt ermeléssél nagyobb eredményeket lehet elérni. e) A* állami gazdaságoknak írja ©lő a földművelésügyi miniszter, hogy zöld és vizenyős takarmányszükségletüket, valamint! széna- és szalmaszükségtletirkef teljes egészében saját termelésükből fedezzék s ezért 1951-ben szántóterületük 19 százalékán, 1952-ben pedig 20 százalékán termeljenek szálas takarmányokat és mindkét évben termeljenek másodvetésű takarmánynövényeket, szántóterületük 25 százalékán. i f) A földművelésügyi miniszter javasolja & termelőszövetkezeteknek, hogy 1951-ben szántóterületük 13 százalékán, 1952ben pedig 16 százalékán termeljenek szájastakarmányt és ezenfelül vessenek másodvetésű takarmánynövényeket szántóterületük 20 százalékán. Az abraktakarmányszükséglet biztosítása céljából 1951-ben szántóterületük 27 sztvalókán 1952-ben pedig 30 százalékán termeljenek abraktakarmányféléket. A termelőszövetkezeti tagok is termeljenek takarmányféléket háatáji gazdaságuknak legalább egyharmad részén. g) Az állami gazdaságok és az 500 kat. holdnál nagyobb területű termelőszövetkezetek már az 1951. év folyamán vezessék be zöldtakarmányok folyamatos termelését (zöld futószalag) és biztosítsák kora tavasztól késő őszig zöldtakarmány- és téli silótakarmányszükségletüket. — Gondoskodjanak takarmányozó brigádok felállításáról és azok munkájának helyes megszervezéséről. h) A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a fejelő teheneknél és a kocáiknál, vezessék be az egyedi takarmányozást. IL Az építkezés, gépesítés és vízellátás fejlesztésére. a) A földművelésügyi és építésügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban részben helyreállításokkai, részben új építkezésekkel 1951-ben 63 500 darab számosállatra istállók és ólak, 26.800 darab számosállatra pedig silók, 1952-ben 103.700 darab számosállatra istállók és ólak, 32.000 számosállatra pedig siiok építéséről. Baromfik elhelyezésére 1951-ben 135.300. 1952bea pedig 101.600 négyzetméter új férőhelyet fceűl biabosítani. A termelőszövetkezet*kben túlnyomórészt átalakítások, részben új épitkezésPK útján tehenenként 6, lovanként f> juhonkVit 0.8, anyakocánként öt és fél, hízósertésenként 1, hat baromfira 1 négyzetméter alapterületű férőhelyet kell létesíteni. Az állami gnzdasáigokbart házilag kell elvégezni az építkezéseket abban a3 esetben ha az építkezések értéke 100.000 forintnál kisebb, vagy ha nagyobb is, de az 500.000 forintos értékhatárt nem haíladja meg és az építkezéseik elvégzése nagyobb műszaki felkészültséget nem igényel, az anyagszükséglet pedig a helyi forrásokból fedezhető. Hasonlóképpen házilag kell elvégezni az építkezéseket a termelősiziöVítkezetékben, ha az építkezés értéke 50.000 forintnál kisebb és azt legalább 40—50 százalékban sajáít munkaerővel és anyaggal végzik. b) A nehézipari miinifilzter a takarmánytormelés fokozása, eredményesebb összegyűjtése és gazdaságosabb felhasználása érdekében biztosítsa az .alábbi gépek gyártását és a földművelésügyi miniszter rendelkezésére bocsátását: 1. A szálastakarmány Időben való betakarítása céljából 1951ben 250 darab traktoros fűkaszát, 700 darab fogatos fűkaszát, 1000 darab Iógereblyét, 1952ben pedig 400 drb traktoros fűkaszát, 600 drb fogatos fűkaszát és 800 drb Iógereblyét. 2. A takarmányok jobb előkészítése érdekében 1951-ben 190 drb kalapácsos darálót, 350 drb motoros szecskavágót, 1952ben pedig 300 drb kalapácsos darálót és 340 drb motoros szecskavágót. 3. A silózás nagymérvű kiterjesztése érdekében 1951-ben 700 drb, 1952-ben pedig 730 drb silóetetőt. 4. A rétek és legelőik ápolási munkáinak elvégzéséhez 1951ben 500 drb rétboronát, 1952ben pedig 2500 drb rétboronát, 500 drb rétgyaiut és 500 drb trágyázó lajtot. 5. Egyéb állatgondozási és takarmányozási munkák eivégzésésére 1951-ben 500 drb, 1952-ben pedig 600 drb különböző egyéb (nyíró, fejő, stb.) munkagépet. c) A földművelésügyi miniszter az 1950. évi december hó 31. napjáig állapítsa meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állatállományának vízszükségleti normáit, gondoskodjék a gazdaságok vízszükségletének zavartalan biztosításáról. Azokban az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, ahol villanyenergia áll rendelkezésre, víztartályokat kell létesibeni, ahonnan a napi vízszükséglet külön szállítóberendezés igénybevétele nélkül biztosítható. Állami gazdaságokban s fejlettebb termelőszövetkezetekben meg kell kezdeni a tehenészetben az önitatásos rendszer megvalósítását. III. A tenyésztői munkB megjavítása érdekében: a) Az egyes állatfaj oknál a követikező tenyésztési irányt kell megvalósítani: A szarvasmarhatenyésztésben a magyar-tarka mainál jobb tejés hústermelő képességének kialakítása — lótenyésztésben a loviak munkaképességének, szívósságának a fokozása, valamint a hasznosítási célnak megfelelő testalkat kialakítása; sertéstenyésztésben a fejlődési erély fokozása, a bús- és asfo"termel5 képesség emelése; juhtenyésztésben a magyar fésűs és cigája juhfajták megjavítása, gyapjú- és tejhozamuk növelése; baromfibemyést&toen a tojásés hústermelés fokozása. b) Az egyes állatfajtáknál az alábbi tenyészkÖrsetekben a következő tenyészirányokat kell követni 1. A szarvasmarti&nél az ország egész területén a magyar fajta, ebből Zaia, Somogy, Baranya, Csongrád és Békés megye területéin a gyorsabb fejiődésű és magas tejhozam mellejt nagy húshozamú (hústejjellegű) az ország többi részén az elsősorban nagy tejhozamú, de emellett jó húshozamú (tejhúajellegű) fajta. 2. Lónál aa Alföld <M1 és keleti részeiben, valamint Nógrád megyében a nánius, BorsodAbaúj-Zemplén megye értzaki hegyvidékén a lipicai, a Dunántúl déli és nyugati megyéiben a hidegvérű kis muraközi, az ország többi részében pedig magyar félvérfajta. A sertésnél s Dunántúl északnyugati és déli részén, továbbá Békés megye déli részén és Pest megyében a fehér hússertés, Békéa megye többi részén, a Balaton környékén,, Fejér és Komárom megye területén a fehér hússertés és a mangalica, a Duna-Tisza közének és Szolnok megyének déli részén, továbbá Csongrád megyében a berkshire és a mangalica, az ország többi részén pedig a mangalica fajta. A hűs- és zsírjellogű sertésállomány százalékos aránya országos viszonylatbain az 1951. évben 30—70 százalék, az 1952. évben pedig 40—60 százalék legyen. 4. A juhnál Bács-Kiskun megyében a cigája, az ország többi részében a magyar fésűs fajta. 5. A baromfinál az ország egész területén a fehér, sárga és kendermagos magyar tyúk és a tojástermő fehér tollazatú magyar lúd, a pekingi és a pekingivel javított fehér tollazatú magyar kacsa, a bronzpulyka és a sötétebb kékesszürke színváltozalú gyöngytyúk fajta. c) A földművelésügyi miniszter a fenti irányelvek alapján részletesen állapítsa meg a tenyészkörzeteket és ennek során legyen figyelemmel a tenyésztési és keresztezési célokat szolgáló zárt tenyészetekre is. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az 1952. év végéig mindenütt a tenyésziránymak megfelelő fajtájú apaállat legyen. Gondoskodjék a tenyésziránynak megfelelő apaállat- és anyaál 1 atki válásztás és felnevelés bevezetéséről. 1. Az apaállatellátást úgy szervezzék meg, hogy 1951-ben hetven, 1952-ben hetvenöt drb tehénre és tenyészérett üszőre essék egy drb természetes uton fedező bika. 1951. és 1952. években 70 természetes úton fedeztetésre kerülő kancára essék egy mén. Állami gaataágofttani tttt* ben 25, 19fiU« hamnine fa**ra, termelöezo vetkeset ekbem 1951-ben húsa, 1952-be* hnsno®öt kocára, a körtenyéczt&rtwi pedig 1951-bec 35, 1952-ben 30 kocára jussom egy kan. 2 A szarvasmarha- éa Ló*Bon«á*T számbeli éa minőségi fejlesztése Sédekében a földművelésügyi *h»U#ter — • kiváló apaállatok tenyéaahaUsámalk jelentós kiterjesztés*. • meddőség csökkenté**, a szaporodási százalék emelés* céljából — fejlessz* tovább a mesterséges aMftermékenyítési hálózatot. Léte*ft**« 1951-ben kettő, 1952-ben újabb kettő mestersége* erarvaemarhatermékenyítő főállomást, 1951-ben harmincegy, 1952-ben pedig 20 szarvaamarhatermékenyltő fiókállomást, ezen felül 1951-ben 30, 1952-ben 20 mesterséges lótennékeöyltő állomást. Biztosítsa ezzel, hogy 1951ben a fedeztetésre kerülő tehén- és tenyészérett Üsző állomány 6 százalékát, a 'kancaállomány 12 százalékát. 1952-ben pedig a fedeztetésre kerülő tehén- és tenyészérett üszőállomány 8 százalékát. Az 1951. év végére el kell érni aa. hogy a mes. terségea termékenyítésnél 15 százalékkal több legyen a vemhessé g, mint a terméseetr* fedeztetésnél. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben irányt kell vcmnl a mesterséges tenöéh*»y1té« általános bevezetésére. 3. A földművelésügyi ssírásrter köteleszen minden állattartőt a tenyésztésre (szaporításra) alkalmas nőivarú maarvasmerha, 16, sertés és juhállományának a fedeztetési idény alatt az ivarzáe időpontjában való fedeztetésre. Kötelezzen minden állami gazdaságot, termelőszövetkezetet és Községi Tanácsot eiletési terv készítésére. Az eiletési tervben a sertéséi juhállomány mennyi ségén sk gyorsütemű növelése érdekében írja elő az évenként kétszeri, illetőleg kétévenként háromszori esetéseket, különösen az állatni gazdaságok és termelőszövetkezetek szaporító gazdaságaiban. 4 A földmftveMeflxyf mtabtter tégy* kőtelezővé minden tenvéaxtésre és továbbtartásra alkalmas növendékállat (szarvasmarha, 16, sertés, juh) hasznosítási célnak megfelelő felnevelését. Aa áSaaai gazdaságokban külön növendékwvelő telepeiket kell létesíteni a termelőd-,ö vetkezetek én az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok Jó minőségű növendékáliatokkal való ellátása érdekében. 5. Az állami gazdaságokban te termelőszövetkezetekben a tesrmelőkenyfiég fokozása érdekében selejtezni kell a terméketlen ét alacsony teljesítőképességű, rossz takarmányértékesítő, gyenge szervezetű egyedeket, A selejtezést évente kétszer, ősszel és tavasszal kell végrehajtani. A földművelésügyi miniszter a selejtezésekre vonatkozó rendelkezéseket, irányelveket az 1951. évi január hó 1. napjáig adja ki és rendelje el a selejtezések végrehajtását A földművelésügyi mln'vrter dolgozzon ki új törzskönyveiési rendaaert, melyben a tenyészállatok elbírálásánál a külső testformák adatain felül, elsősorban az adott tartási körülmények mellett elért tenyésztési és termelési eredményeket kell figyelembe venni. Ezeknek együttes kiértékelése, • főként a tejhozerci, zsírsizázalék, szaporaság. felnevelés! tulajdonsáig. stb. alapján állapítsák meg az állat tenyészértékét. 1. Az új törzskönyveiéit az 1951. évi január hő 1. napján kell bevezetni. A törzskőnyvelést az állami gazdaságom és a termelőszövetkezetek tenyészeteiben alkalmazni kell, az egyénileg dolgozó parasztság ped'g a törzskönyveiéit, mint a minőségi állattenyésztés leghathatósabb eszközét, minél kiterjedtebb mértékben használja fel állfttáJllományánafc minőségi fejlesztésére. 2. A tenyésztési verseny kialakítása, a tenyésztési és termelési eredményele során elért módszerek á'adósa, a tenyésztői kedv fokozása, a tenyésztői munka elismerése és jutalmazása érdekében országos, megyei és járási állaitkiállitásokat, állatdijazásokat kell tartani. Az állatkiállítások és állatdíjanisok szabályait az érdelkelt minszt erekkel egyetértésben 1— a földművelésügyi miniszter állapítsa meg. e) A földművelésügyi és belkereskedelmi miniszter a tenyész- és vágóáMaiforgalmi vállalatok útján az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal, a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal mindkét ivarú növendékáMatokra kössön minél szélesebb körben tenyésztési, illetőleg tartási szerződéseket. A haszonállatokra pedig hizlalást, illetőleg szállítási szerződéseket. A tenyésztési, tartási, hízlslási és Szállítási szerződéseikel ügy kell ütemezni, hogy a száilf™ meri a könyv fanit nevel, siótakciiai és etós fegymeda békehatebmt TÉLI KÖNYVVÁSÁR A SZIKRA, A KÖNYVESBOLT KISKEnKSKF.OF.LMI V4LL4L4T, A SZÖVETKEZETI BOLT ÉS A NÉPBOLT könyvesboltjaiban Díjmentes könyvbemutató!