Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

•ASAKNAP. IOM. DECEMBER S. 3 fások az év minden szakában a szükségletnek megfelelően történje­lek. Áz 1952. évi január hó 1. nap­jától kezdődően tenyésztési cél­ra csak termelési és tenyésztési ellenőrzés alatt álló vagy törzs­könyveit leszármazásul egyedeik­re lehet szerződést kötni. A szer­ződéses ár mindemkor magasabb legyen a piaci áraiknál. IV. 'Áz állati betegségek megelőzé­se és visszaszorítása érdekéiben az állattenyésztési terv célkitű­zéseinek biztosítása végett meg­előző intézkedésekkel és megfele­lő kezeléssel a lehető egkiisebbre kell csökkenteni az állatbetegsé­geik kártételeit. , A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a fer­tő ző betegségek megelőzésére és elfojtására előírt rendszabályo­kat (fertőtlenítés, betegségek be­jelentése, állatforgalmi korláto­zások, hullatakarítás, stb.) az állami gazdaságok, állami válla­latok, temieőszlövetkez e t ok, va­lamint az egyénileg dolgozó pa­rasztok maradéktalanul betart­sák. 1. A mesterséges termékenyí­téssel kapcsolatban meg kell szervezni és nagy arányban ki kell szélesíteni a meddőség elleni küzdelmet. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek szarvas­marha- és lőállományát negyed­évenként vemhességre meg kel vizsgálni és a szükséghez képest meddőségi kezeilés alá kell ven­ni. Az egyénileg dolgozó parasz­tok szarvasmarha- és léálloaná­nyában fellépő meddőséget mű­ködési körzetükben a mestersé­ges termékenyítő állomások, ille­tőleg az állatorvosi ambulanciák kezeljék. A szarvasmarháik járványos elvétélése ellen az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek elsősorban az elletőistállók léte­sítésével védekezzenek. 2. A szarva smarha-gümőkór elterjedésének megakadályozása érdekében évente kétszer tuber­kul'inozni kell az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek ál­lományát, a reagáló (tuberkuló­zissal fertőzött) állatokat a gaz­daságon belül szigorúan el kell különíteni, közülük a gyenge ter­melőképességűekeit ki kell selej­tezni, a reagáló állatok borjait pedig mesterségesen kel felne­velni. A sertésigümőkőr elterjedésé­nek megakadályozására a gümő­kóros állománytól származó te­jet, továbbá mindennemű kony­hahuliladékot vagy állati eredetű takarmányt csak előzetes felfű­zés után szabad a sertések eteté­sére használni. A baromfi gümőikór kiküszö­bölése érdekében az állami gaz­daságok és termelőszövetkezetek baromfiállományukat minden év­ben tuberkulinoztassák és a re­agált állatokat húsra értékesít­sék. 3. A quertespestis elleni véde­kezés terén irányt kell venni az élő vírussal történő oltás foko­zatos kiszorítására és a kristály­ibtlyavakcinának minél széle­sebb körben való bevezetésére. 4. A felneveílési betegségek (malacinfluenza, hurutois, tüdő­gyulladás, borjak tüdő- és bél­gyulladása) megelőzése céljából az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben az anyaállatok, az újszülöttek és a novendákállatok tartásában, ta­karmányozásában mutatkozó hi­bákat fokozatosan ki kell küszö­bölni. Mind az anya, mind a nö­vendékállat ele részére biztosítani kell a szabadban való mozgatást és a természetszerű tartást. Ke­rülni kell a fiatal állatok fárasz­tó hajtását, szállítását é® óvni kell őket a megfázástól. Gon­doskodni kell a beteg állatok kor­szerű gyógyításáról. 5. Az állami gazdaságok és a t ermel ősz öv e tke ze t e k juhállomá­nyát évente kétszer rühösség Szempontjából át kell vizsgálni és az esetleg fertőzött nyájakat tnegfeleliően kezelni kell. Ugyan­csak át kell vizsgálni rühpsség szempontjából az egyénileg dol­gozó parasztok tíznél nagyobb létszámú juhállományát minden év május hó 1. napjáig. A fer­tőzött nyájakat kezeltetni kell. 6. A tenyészbésnaság és ta­konykor megelőzése céljából évente egyszer vérvizsgálatnak kell alávetni az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezetek ló­állományát és a reagáló állato­kat temyészlbémiaság esetén meg kell jelölni, takonykór esetén pe­dig ki kell irtani. 7. Az ország egész baromfiál­lományát évente egyszer védő­oltásban kell részesíteni baromfi­pestis elten. Az évközben esetleg fellépő betegséget gócoltásokkal kell elfojtani. 8. Az áliami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szarvas­marha-, ló- és juhállományát a legelőre való kihajtás elő t-t há­rom-négy héttel lépfene ellen be kell oltani. Az egyénileg dolgo­zó parasztok szarvasmarha-, ló­állományát —, ha ezeket fertő­zött legelőre hajtják —, kihaj­tás előtt 3—4 héttel ugyancsak be kell oltani. Ha az álaimi gazdaságok, a termelőszövetkezetek, valamint az egyénileg dolgozó parasztok szarvasmarháit sercegő üszőkkel fertőzött legelőre hajtják, az ál­latokat kihajtós cl ott védőoltás­ban kell részesíteni. 9. Továbbá intézkedéseket kell végrehajtani a baromfitífusz, a mételykór. a bögölylárva, a gyo­mor- és tüdőférgessé'g visszaszo­rítására és kiirtására. Az állategészségügy érdekében 1951-ben tíz ambulanciát, 1952­ben pedig egy állategészségügyi intézetet és 15 ambulanciát kell építeni. V. Áz állattenyésztési oktatás és a tudományos kutatás. a) Állattenyésztésünk minősé­gi fejlesztése és szaksaerű ellá­tása érdekében irányt kell ven­ni arra, hogy az állattenyésztés és állategészségügy különböző területein foglalkoztatott szak­munkások és vezető káderek az alábbi szakoktatással rendelkez­zen dk. 1. Alapfokú képzettséggel: Aa állattenyésztő, szaporító és árutermelő állami gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek állattenyésztéssel foglalkozó bri­gád és munkacsapat vezetői, az állami apaállatgondozók és az állategészségügyi szaksegédek. 2. Középfokú szakképzettség­gel: A Járási Tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztá­lyának állattenyésztési (takar­mánygazdálkodást) előadói, törzskönyvezetői és körzeti el­lenőrei, az állami gazdaságok te­nyésztő, szaporító és árutermelő gazdaságaiban az állattenyésztő majorok ás a terme'öszövetkeze­tekben az állattenyésztő telepek vezetői, az ezernél nagyobb be­fogadóképességű ipari hizlaldák szakvezetői, az állattenyésztési és állategészségügyi technikusok. 3. Felsőfokú szakképzettség­gel: A földművelésügyi miniszté­rium állattenyésztési főosztályá­nak és az állami gazdaságok igazgatósága állattenyésztési osztályának előadói, a Megyei Tanácsok végrehajtó bizottságá­nak mezőgazdasági osztályán az állattenyésztési csoport előadói, az állami gazdaságok megyei központjának állattenyésztési előadói és a nagyobb állatte­nyésztő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek állatte­nyésztési vezetői, az ötezernél nagyobb befogadóképességű ipa­ri hizlaldák szakvezetői. b) A célkitűzés megvalósítá­sa érdekében a földmüvelésügyi miniszter gondoskodjék megfele­lő számban magasszinvonailú tanfolyamok szervezéséről, meg­felelő számú állattenyésztési és állategészségügyi technikum fel­állításáról, a mezőgazdasági aka­démia, továbbá az agráregyetem rendes és levelező hallgatói lét­számának a szükséghez képest történő felemeléséről, valamint az oktatók biztosításáról. Az 1951. és 1952. években ösz­ssesen száztízezer dolgozót kell tanfoiyaimos oktatásban, 1800 dolgozót középfokú oktatásban, 800 dolgozót pedig felsőfokú ok­tatásban részesíteni. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék az állattenyésztés és az állategészségügy területén dolgozó szakkáiderek és szak­munkások tervszerű beosztásá­ról, akadályozza meg az indoko­latlan és káros személycseréket. c) A szakmai oktatás és a tu­dományos kutatás fejlesztése ér­dekében a Magyar Tudományos Akadémia és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a tudományos munka se­gítse az állattenyésztés mennyi­ségi és minőségi fejlesztését, a termelési költségek csökkenté­sét. Ennek elérése végett a ku­tatóintézetek oldják meg a kö­vetkező feladatokat: 1. Állítsanak elő zöld száron érő, szárazságtűrő, bőtermő ku­koricafajtákat ; nemesítsenek ki nagytömegű, nagy takarmányértékű és szá­razságtűrő lucernát; dolgozzák ki azokat az agro­technikai és trágyázási szabályo­kat, amelyeknek segítségével a rétek és legelők hozamát lénye­gesen emelni lehet; dolgozzák ki a szálastakar­mánynövények olyan nagyüzemi öntözési módszereit, amellyel kat. holdankint legalább 100 má­zsa szénatermést lehet elérni; állapítsák meg a tömegtakair­mányo-k helyes felhasználásának módját; állapítsák meg a legjobb ta­kairmányértékesí tési módszere­ket. 3. Az állategészségügy terén legyen főfeladatunk a brucelló­zis, a sertések fertőző gyomor­és belgyógyászat, a felnevelési betegségek, a gümőkór és a ser­téspestis megelőzésiével és lekü7#­désével kapcsolatos alapvető okok tiszltázása, illetőleg ezeknek a betegségeiknek leküzdése. 4. A földművelésügyi minisz­ter gondoskodjék arról, hogy a tudományos kutatók feladataik megoldása során szorosan mű­ködjenek együtt az állami gazda­ságokkal és a termelőszövetkeze­tekkel. A kultatók nyújtsanak közvetlen segítséget az egyes ál­lami gazdaságoknak és termelő­szövetkezeteknek s a tudományos kutatás és gyakorlat együttmű­ködésének eredményeként a szov­jet állattenyésztési tudomány nyomán vessék meg a magyar állattenyésztési tudomány alap­jait YI. A munkaszervezet megszilár­dítása érdekében a termelőszö­vetkezetekben a végzeüt munka szerinti jövőd elemrészesedés, az állami gazdaságokban a he'yes munkabórezés, valamint általá­ban a munka helyes megszerve­zésére és a jó állattenyésztési és takarmánytermelési eredmények jutalmazására a földművelés­ügyi miniszter valiásítsa meg a következőket: a) A termelőszövetkezetek ál­lattenyésztési és takarmányter­melési munkaegységeit az ezévi tapasztalatok alapján módosítsa és az 1951. évi február hó 1. nap­jától gondoskodjék a módosított munkaegységek alkalmazásáról. Dolgozza ki a terv teljesítésének és túlteljesítésének esetére a ter­melőszövetkezeti tagok, a brigád és munkacsapat vezetők többlet­munkaegységgel való jutalmazá­sának rendszerét. b) Az állami gazdaságok dol­gozói részére — az Országos Munkabérmegállapító Bizo ttság­gal egyetértésben — állapítson meg újl az eddiginél jobb telje­sítménybérezést az állattenyész­tési munkákra és azt legkésőbb 1951. évi január hó 31. napjáig léptesse életbe. A teljesítménybéreket — a ter­mészeti adottságok és a munka­viszonyok különbözőségének fi­gyelembevételével úgy kell meg­állapítani, hogy a munkavállalóik szakszerűen és eredményesen végzett munkájuk után, jobb munkájuk minőségéhez, gazda­ságosságához és a munka na­gyobb termelékenységéhez mér­ten kapják fizetésüket. A terv túlteljesítéséért vezessen be kü­lön jutalmazásit is. c) Az önköltségcsökkentés, a magasabb termelékenység elő­mozdítása, a munkafegyelem megszilárdítása és az egyéni fe­lelősség fokozottabb érvényre­juttatása érdekében a* állatte­nyésztéssel kapcsolatos munká­kat az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben bri­gádszervezetekben kell elvégezni. Az állattenyésztő brigádokat két-három év tartamára kell megalakítani. Nagyobb állatállo­mánnyal rendelkező gazdaságok­ban az egyes tenyésztési ágakra (állatfajokra) külön brigádokat kell szervezni. A brigádokon be­lül az egyes tenyésztési felada­toknak megfelelően munkacsapa­tot kell alakítani. Kisebb állatál­lomány esetélben a gazdaságok­ban csak egy brigádot kell szer­vezni és az egyes állatfajok Te­nyésztési feladatait a munka­csapatoknak kell végezniük. Az állatgondozó brigádtagokhoz az állatokat állandó jelleggel kell beosztani. Az állatállománynak takarmánnyal való ellátására, ahol az állatlétszám indokolttá teszi, „takarmány" brigádot, ille­tőleg munkacsapatot kell szer­vezni, amelynek feladatává keil tenni a takarmány termelést és a takarmány betakarítását, vala­mint annak előkészítését. d) A földművelésügyi minisz­ter gondoskodjék az állattenyész­tési munka helyes megszervezé­séről, valamint az állami gazda­ságokban és termelőszövetkeze­tekben az állattenyésztési terv­nek brigádokra, a brigádokon belül munkacsapatokra s azon belül az egyes dolgozókra való felbontásáról. VII. Kitüntetések A „Magyar munkaérdemrend" különböző fokozataival, illalve a 3. Szarvasmarhahízlatás (állami gazdaságokban és termo lőszövetk özetekben) 4. Sertéstenyésztés állami gazdasá­gokban: „Magyar munka érdemérem"­mel kell kitüntetni'az állami ^gaz­daságok dolgozóit, a termelőszö­vetkezetek tagjait és a dolgozó parasztokat, ha az állattenyész­tésiben kimaga^ó eredményeket érnek el. a) Az állami gazdaságok dol­gozóinak és a termelőszövetkeze­tek tagjainak az alábbi eredmé­nyeket kell elérni ahhoz, hogy a kitüntetésekre érdemessé válja­nak. Magyar munka érdem­rend érem I. H. Hl 90 százalékos ellesi százalék mel­lett ezévi fejési átlag: liter 1. szarvasmarhatenyésztés. Állami gazdaságokban: 5000 4500 4000 3500 Termelőszövetkezetekben: 4500 4000 3500 3000 (borjúnevlésre szoptatás esetén 500 liter tejet kell számításba venni). 2. Borjúnevelés. A borjúnevelő — az állami gazdaságokban és a termelőszö­vetkezetekben egyaránt — érde­messé válik a Magyar Munkaér­demrend különböző fokozataira, illetve a Magyar Munkaérdem­éreimre, abban az esetben, ha a gondozására bízott összes bor­jak 100, 95, 90, 85 százalékát a tenyésztés célját szolgáló szak­szerű takarmányozással szerzett hibáktól mentesen, jól felneveli. Magyar Munkaérdem rend érem I. n. in. felnőtt magyar-tarka tinók átlagos napi súlygyarapodása 150 napi híz­lalási idő alatt dekagram 140 130 120 110 Magyar Munkaérdem rend érem érem i. n. in. felnevelt 8 hetes malacok száma évenkint és súlya kg-ban zsírsertés 14 13 12 10 15 keresztezett sertés 19 18 17 15 17 hússertés 24 22 20 18 19 termelőszövetkezetekben: zsírsertés 13 12 11 10 15 keresztezett sertés 16 15 14 13 17 hússertés 20 19 18 16 19 Magyar Munkaérdem rend érem I. H. III. Egy éven át a havi átlagos súly­gyarapodás legalább 20 százalékos takarmányértékesítéssel kilogram 5. Sertéshízlalás állami gazdaságokban: 25 23 20 18 termelőszövetkezetekben: 23 20 17 15 Magyar Munkaérdem Magyar Munkaérdem rend érem rend érem I. w. ni. I. II. III. gyapjuhozam anyajuhoknál és 100 anyára eső választó bárány kilogra mm 6. Juhtenyésztés állami gazdaságokban; magyar fésűs: 7.5 7 6.5 6 cigája: 5.5 5.25 5 4.75 Termelőszövetkezetben; magyar fésűs: 7 6.5 6 5.5 cigája: 5.2i5 5 4.75 4.5 7. Baromfitenyésztés; évi tojásho­zam tyúkonként; állami gazdaság­ban: tyúk (lekhorn) tyúk (magyar) termelőszövetkezetben: tyúk (lekhorn) tyúk (magyar) 8. Lótenyésztés.. Kitüntetésre érdemessé válik a méncsikótelepi dolgozó, ha a gondozására bízott összes csi­kók 100—95—90—85 százalékát szerzett hibától mentesen jól fel­neveli. A ménesnél alkalmazott dolgozó, ha a gondjaira bízott kancát 95—90—80—70 százalé­kának megfelelő számú csikót " 45 140 135 130 145 140 135 130 130 125 120 115 130 125 120 115 Magyar Munkaérdem rend érem I. II. III. 220 200 180 170 170 160 155 140 200 185 170 160 160 150 140 130 kiváló tenyészállapotban válasz­tási korig felnevel. Az apaállatgondozó, ha a gon­dozására bízott ménekkel átla­gosan legalább 75—70—65—60 kancát megtermékenyíttet. b) Az állami gazdaságokban a kitüntetésire jogosító eredmé­nyeket legalább az alább megha­tározott számú állatnál kell el­érni. Fejő, hizlaló és ellető kanász, juhász és baromfigondozó: munkacsapatvezető: brigádvezető, állattenyésztő, tech­nikus, agronómus, gazdaságvezető Tehén, hízó- teny. hízó- anya- tyúk marha koca serlés juh 12 20 zsír 40 180 150 500 hús 30 30 40 100 250 1000 1500 50 60 300 400 2000 3ooo a borjúnevelőnek a kitüntetésre jogosító eredményeket 25 drb üszőnél, vagy bikánál kell elér­nie. A kitüntetésre jogosító ered­ményeket — csikótelepi gondozó­nak 20 dirb csikónál — a ménes­nél alkalmazott dolgozónak 10 kancánál, az apaállatgondozónak 3 ménnél, a munkacsapatvezető­nek 36 drb csikónál, a brigádve­zetőnek 72 drb csikónál, az ál-

Next

/
Thumbnails
Contents