Délmagyarország, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-20 / 245. szám

Munkások! Munkásnők! fl tanácsok megválasztásával erősítsétek drága hazánkat, erősítsétek a munkáshataímat! PÁRTÉLET A népnevelők Rákosi elvtárs cikkéve! vezetik győzelemre A VÁLASZTÁS CSATÁJÁT . A. k'ííHek . . . ós IíÍÍStWÓ- fnnsAiAlt a morrf is?fp|fr»óvf okot p jelöl-ssol r-i." ' Badár Imre hét és fél holdas pártonkívüli dolgozó paraszt, akit a múltban mindig a kulák uzsorázott ki. ,.Ma már a magam földjén dolgozom — jelenti ki büszkén — öt gyermekemmel, akik közül az egyik fiú éppen szombaton, a tanacsválasztás előestéién nősül. Október 5-én tudtam meg a megtiszteltetést, hogv engem is jelöltek a tanácsba. Eddig is dolgoztam a DÉFOSz-ban. ezután is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a dolgozók ügyét szolgáljam A tanácsválasztás kettős ünnep tehát nekem. cte ünnepe az egész országnak." őo dA4o1n»»llr o wnilágok r>n nnrmlnlr v. -1 4 i -1—Imii Aa ben1A44AI t-Al-A—1. VArdiKK x Ac, Ki-4«<attAkát." A szegvári tanyák között végzett felvilágosító munka alkalmával azt a kérdést tette fel Mic-ki István dolgozó paraszt Sirnké László népnevelőnek. hc.gy miért kell erősíteni a néphadsereget. ha mi a békéért harcolunk. Simkó elvtárs Rákosi elvtárs fenti szavaival felelt. »T „IrVn-t lrÁnvi'a»1ótA«til. 1„4okK<m . . o lonrtabb fj/ef "1. n Iri.nAAnt, *> l*Ánrj lrÍK-r»»trrAlóí víttAk * «wót. hetett." nnrncré íVfí" c-l'o Erről beszélt a népnevelővel Sebest Bálint Szentes. D-oldali dolgozó paraszt is. Igv beszélt: „A múltban a parasztságnak szavazati joga sem volt. nem szólhatott bele saiát sorsa intézésébe. Most pedig, ahogvan a listát olvasom, a dolgozó parasztok legjobbjai is s®ép számmal szerepelnék ott. Én igyekszem a munkámmal, idejében szántokvetek. rendesen fizetem adómat, hogv ezzel is segítsem majd a tanácsba bekerülő paraszttársaim országépítő munkáját." ..A tanácsválasztás ütközet, benne a szavazócédula a fegyver. Használjuk ezt a fegvvert egv. ségesen. lelkesen, győzelmesen." Szerte a meevében egységesen, lelkesen készülnek a vasárnapi győzelmi ünnepre. Az apátfalvi dolgozók, párttagok és pártonkiviiliek lelkesen díszítik a szavazóhelyiségeket. Meleg otthonná változtatják, ünnepélyessé kívánják tenni a szavazást. Leingó Mátyás tanácstagielöH — aki maga is segít a díszítésben — azt mondja: „A múltban sok megaláztatásban volt részeim, de ez a vasárnaoi örömünnep kárpótolja a mult szenvedéseit. Mi. pitiket jelöltek a tanácsba ígérjük hogv tisztán és becsületesen j-ifíT.rük p dolgozó né44 ügyét, pépünk iránti « veretett el végezzük munkánkat." <v „ A-,-11-.-, „a V-K-to-w-r—4'', „ r-n-^-rlfA-Irt'! -A! 1, Alkalommal bele is rúgott a dolgozókba. Vasárnap az egész ország dolgozó népe a saját soraiból választ tanácstagokat a megyei, járási, városi és községi tanácsokba. Ezek a tanácstagok szívesen és a dolgozó nép iránti felelősség tudatában intézik a dolgozók sor. sát. 7-' enhrr ólpfóf Tncakcsorítsp" A kis királysági dolgozók jól emlékeznek arra az időre, amikor a képviselőtestületben horthysta tisztek és kupecek ültek. Amikor még Berecz százados. Csizmadia volt országgyűlési képviselő. Szász Károly. Jankó Béla és a többi népellenség volt az úr. Molnár főjegyző még az eresz alá sem engedte a várakozó dolgo»" parasztokat az cső elől. Elekről az ellenségekről beszőtt Bereczki Jánosné is Mind.vzentpu araiko. elmondta. h„<rv a volt főjegvző. Nagyillés Mihálv. kijelentette, amikor a dolgozó bement az irodába: ..Nem bírom macikat, menjenek kicsit távolabb." És nem egv alA Városi Tanács megalakulása képzőművészetünk fellendülését is jelenti A szegedi képzőművészek bizalommal tekintenek a tanácsválasztás elé A vasárnap megválasztandó Várest Tanácsban dolgozó népünk minden egyes rétege képviselve van, iizemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, dolgozó kisemberek, de megtaláljuk a tanácstagjelöltek között a művészet képviselőit is. A tanácsok gazdasági és politikai feladataik melleit gondot fordítanak majd arra ls, hogy a szegedi műrészek problémáit Is minél kedvezőbben oldják meg. Ezért várják nagy érdeklődéssel és bizalommal a tanácsok megválasztását a szegcdi képzőművészek ls. — A múltban Szegeden a képzőművészekkel senki sem törődött — mondja Tápai Antal szobrászművész. — A felszabadulás után ezen a téren is hatalmas változás állott be. mert a dolgozók vették kezükbe a® irányítást a művészet terén is. A Párt és a kormánv hathatós segítséget nyújtott kénrőművészeinknek is. Igy történhetett meg az is. hogy saját városom végre felfedezett. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogv megmintázzam a városi pártibizottság széhkáza előtt felállítandó Lenin—Sztálin-szobrot. Azóta még komolyabban dolgozom. A Városi Tanács megalakulása képzőművészetünk fellendülést! is jelenti. Reméljük, hogv mi, képzőművészek, lehetőséget kapunk ahhoz, hogv hozzájáruljunk a város művészi dekorálásához és több képzőművészeti intézmény megszervezéséhez. Olyan alkotásokat kell készíteni, amelyek a szocialista realizmus elvei alapján épülnek fel és meggyőző erővel tükrözik vissza a dolgozó népnek a szocializmus építéséért folytatott harcát. Nagyon időszerű lenne például az egyetemi árkádok alatt lévő emlék csarnokban elhelyezni a munkásmoz—lom harcosainak szobrait. Szép feladat lenne az egyes üzemek bejáratát művészien kiképezni. A tanácstól várom azt is. hogy a Tisza-hídfőt stílusosan kiépítenénk, így szegedi jelleget adnánk a hidfőnek. hogy kelőképpen illeszkedjék bele abba a tájrészbe. amelyben most kissé ide géniül áll. Mélv meggyőződéssel és bizia lommal beszél a tanácsválasrctásról Vlasics Károly festőművész is: — Révai elvtárs Szegeder megtartott beszédében megígérte a képzőművészet fokozott támo gatását s amint már eddig is tapasztaJltuk. a Párt eddig is mindent megtett kulturális és mű vésze ti életünk fellenditése érde kében. Én bízom a Pártban és bízok abban is. hogv a tanácsot megalakulása a művészeti élet terén is uiabb előrehaladást ie'ent maid. Az elmúlt rendszerben csak ígéretekből tengődtünk s nagyritkán hullott felénk egy kis alamizsna. A felszabadulás után alapvetően megváltozott a helyzet- A Párt hozta létre az oly szépen működő képzőművészeti szabadtókolát is. Epitőmunkánk egyik előrelenditője a képzőművészet is. Ezért is bízom abban, hogy a megválasztandó tanács mindent megtesz Szeged művészi és kulturális életének fellendité se érdekében. íme, néhány megoldásra váré probléma: A városháza dísztermének művészi dekorálása. A Pártbizottság, a Szakszervezeti Székház diszitése művészi freskókkal, kiváló munkásainknak arcképeinek megalkotása. Az egyik legfontosabb feladat lenne a művészi otthon létrehozása. Itt találkoznának és vitatnák meg Szeged művészei az aktuális képzőművészeti problémákat, itt rendeznék meg kiállifásaikat. Megismertetnék a dolgozókat a művészettel, megtanítanák őket gyönyörködtetni müveik szépségében. Képzőművészeink nyilatkozatai ékesen bizonyítják, megértik a tanácsválasztás jelentőségét és biztosra veszik, hogy a megalakítandó Városi Tanács mindent elkövet majd városunk kulturális életének fellendítése érdekében. Négyévi fegyházbüntetésre Ítélték a makói Istók nővéreket Ismeretes, hogy a gyógyszertárak államosításakor Kristó Irén makói gyógyszertár ulajdonosnö é« a vele együtt élő Istók Margit zenetanárnő nagymennyiségű gyógyszert, ruhaneműt, gyarmatárut és élelmiszert rejlett el a lakásán. A felhalmozott áru között 1 zsák nyerskávét its találtak, de felhalmoztak mindenből, ami kapható volt. A: Istók nővéreknek a gyógyszertáron kiviil 28 hold elsőrendű minőségű földjük is volt. Határtalan jólétben éltek és ennek ellenére tekintélyes mennyiségben vásárolták fel a legszükségesebb élelmicikkeket. A megyei bíróság egyenként 4 évi fegyházra és vagyonuk elkobzására félte az Istók nővéreket. SorbanáUún nélkül is bőven van cukor, burgonya a szegedi Népboliokban Dolgozó népünk Az utóbbi hetekben megszűnt Szegeden a sorban állás. A rendőrség leleplezte az árurejtegetőket, a reakciós bujtogatókat. A jó felvilágosító munka hatására a sorbanóllók megértették, hegy a sorbanállásokkal az ellenséget segítik, amely kaján örömmel nézte a veszekedő, szorongó embereket. A Széehenvi-té-i 7-es számú Népboltban sem üres már a cukrosláda. szabályos ' ookákba vágva sorakozik a csillogó kockacukor. Gyermekek, azszonyoik jönnek be az üzletbe. Nem kell sorbanállni. de sokat várni sem. Állandóan öt-hat vevő tartózkodik az üzletben, de gyors a kisrclgá'ás és így nem kell sokat várniok. Az evvik vevő cukrot, a másik bur^onvát kér. mások szalámit, kenőmájast. A háziasz. szonyok toll kosarakkal, megelégedetten távoznak a Népboltból. Kovács Jánosné is megjegyzi: „A sorbanállás helyett akkor is lehetett volna egymásután rendszeresen jönni és nem veszítettünk vo'na annyi időt." Igy vélekednek a többiek is. Nyugodtan mennek a Népboltba bármilyen időpontban, hiszen a raktárhelyi, ségben zsákokba rakva várja a dolgozókat a burgvnva. a hagyma. a cukor és orvéb élelmiszereik. Újszegeden is csattanós választ kap a® elégedetlenséget szító ellenség, hiazen a háziasszony még hétfőn, vagy kedden H kan di'szncknrait, ha éppen azt akar főzni. Üres fecsegéssel, hazugságokkal nem lehet a dolgozókat a Párt ellen, népi demokráciánk ellen lázítani, ébersége leleplezte az árurejtegetöket és a dolgozók gyűlölettel gondol* nak azokra, akik aljas aknamunkával igyekeztek előidézni a sorbanállást. a veszekedést s az elégedetlenséget. Szeged dolgozói most hetenként két és fél vagon cukrot fogyasztanak. Zavartalanul folytatódik az üzemi és közületi dolgozók részére a burgonva és haav* ma kiosztása. A már jelzett 140 vagon burgonya leszállítása megkezdődött és ezen e héten még fokozottabb ütemben folytatódik. A beérkező vagonokat ötórámként rakják ki. A dolgozók megfeszített munkával éj let-nappal végzik a kirakodást. Volt például olyan eset is. amikor 24 óra alatt közel 30 vagon burgonva érkezett és a dolgozók munkájával ezt a na°y mennyiséget is .sikerült kellő időben kirakni. Eddig 68 vagon burgonyát osztottak ki s a további burgonvaszállítások folvamatban vannak. Nyugodt és jé érzés látni — meséli az egyik asszony —. hogv bata'mas szekerek szállítiák az állomásról a raktárba a burgonyát. Tudjuk, abból nekünk is jut. Majd nevetve teszi hozzá a má°;k:. Soibaltállás nélkül! — De nem jut azoknak, akik raktárszámra vásárolták fel — szól közbe e°v harmadik, míg az élelmiszereket rakta a kosárba. A város kültérii1 etein is egymásután nyílnak a tiszta, szépen felszerelt Népboltok. Bőséges élelmiszerkészlet vária a dolzókat. hoev minden munkás pataiéra - legiobb és a. legízletesebb élelmiszerek kerüljenek. Előadás a magyar népzenéről A Szegedi Muzeum ós a Közalkalmazottak Szakszervezetének Kulturbizottsága által közösen rendezett kulturális előadássorozatban 15-én dr. Péczely Attila népzenekutató előadást tartott a magyar népzenéről, Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenei munkálatairól. Az előadás keretében Fazekas Andirásné és Lapu Lajos, a Bartók Béla-Kórus szólisB. taAz fái népdalokat mutattak be. Rácz Lili konzervatóriumi' nárnő zongorakiséretével. előadáson közreműködtek a Belvárosi Általános Iskola úttörői is, akik népünk régi hagyományát, a regőlést mutatták be. Az előadás után Bartók és Kodály néhány müvét közvetítették gramofonlemezről ARATÁS Talán harmincan is lehettek. Harminc hozzá hasonló kopottruhás, agyonfoltozott nadrágú, mezítlábas ember, zsíros kalappal a kézben. Ott álltak a községháza szűk jegyzői irodájában, ahol Kovácsik István „tekintetes segédjegyző úr" hangosan olvasta fel nekik az aratási szerződést. Azí a szerződést, am't Geist Gyula 4000 holdas méltóságos úr szövegezett meg az aratói számára. Kéj: volt a szerződés, osak ismertetni kellett a Parasztokkal és alá kellett írai'ni. A segédjegyző olvasta a hosszú, .sűrű sorokkal írott négy lapot. Néha kis szünetet tartott. Aranykeretes szemüvege felett figyelte a hatást Ködben arra gondolt, hogy milyen jól esett neki az a kétszáz pengő, amit úgy titokban csúsztaott a zsebébe a méltóságos úr. amikor a szerződést ismertetése végett átadta neki. Hiába, csak jó szíve van a méltóságos úrnak. Csak ezek a büdös parasztok Szidják őt nyakra-főre Biztosan ad még legalább ennyit, ha nyélbe üti a doh got. Mert biztos jó üzlet lesz — -s mindkettőjüknek az lesz. — Ak kor Mucikának a mókusbunda következik . . . „Minekutána megállapodtunk ab ban. hogy a fentebb irt munkát kilencedért végezzük a méltóságos úrnak — olvasta —, a méltóságot úr kötelezi magát arra. hogy aratóoáronként naponta tizenöt deka szalonnát. egy kiló kenyeret és két deka sót adjon élelmezés elmén. Ezzel szemben mi kötelezzük magunkat arra, hogy a munkát hajnali ' árom órakor kezdjük és este He órakor hagyjuk abba. Akinek pedig oénzre van szüksége, az pénzben veszi át hetenként a járandóságát, amely semmi esetre sem lehet tőbb napi 90, azaz — betűvel Írva — kilencven fillérnél, vagyis hetenként Ot pengő negyven fillérnél. Befejezésül pedig fogadjuk, hogy a munkát becsületesen végezzük el, mert ezt kívánja tőlünk a haza, amelynek örök határa a Kárpátok és az Adria Ezt kívánják tőlünk erdélyi testvéreink, akik az oláhok elnyomása alatt szenvednek és ezt kívánják hazánk minden elrabolt területén élő szenvedő testvéreink... A szöveg végetért. A fiegédjegyző úr leszállt aj: asztal sarkáról és leült párnázott székébe, Amazok némán néztek egymásra és kérdés ült valamennyiük arcán. Szomorúak voltak és kétségbeesettek. A csend súlyos volt. Az ablak üvegén eszeveszetten vergődő légy zümmögése tigzíián hallható volt. sót úgy ^etszett. mintha valami szokaőlan, nagy zaj lenne. A némán lezárt ajkak ordítani szerettek volna tehetetlen dühükben Szerették votóa belekiáltani a világba, hogy ez nem igazság és ez nem egyéb, mint a dolga :ó ember éhhalálra való ítélése. De nem szólt egyik sem. Ugv álltak ott, minit harminc rácsnélküii börtönbe zárt, tehetetlenné tett oroszlán ,,Na mi lesz. emberek — lörte meg k'p idő múlva a csendet a segédiegyzö —, hát nem iparkodnak aláírni a szerződést? Maguk úgy látszik nem akarnak dolgozni. Pedig ezzel a munkával — meg a csépléssel és ha ősszel elmenne u tengerit törni, meg cukorrépát szedni és miegvmást — jó keresethez jutnak. Vagy maguk olyan gazdagok, hogy nincsenek rászorulva a munkára? Gondolják meg lói . . r De nem mozdult senki Mintha legyökereztek volna, mozdulatlanok maradtak, csak az arcuk lett halvá nyabb a dühtől. Valamennyien az elkövetkezendő esztendőre. a ke mény télre és a gyermekekre gondoltak. „Na. látom ott a sarokban Gömöri bácsi már fészkelődik — szól a segédjegyző. — Biztosan őneki jött meg először az esze Jöjjön csak előre és legyen maga a listavezető,'y csodálkozva fordulnak felé. Gömöri elsápad. Kérlelve né>z a többiekre, aztán lá'.va szúrós tekintetüket. lehajlott fejjel lép előre, azok megvetéssel engednek utat neki , Amikor az asztalhoz ért. a jegyző mosolyogva veregette meg a vállát, j — Magából még lehet nagy ember. ha megmondom ezt a jelenetet a méltóságos úrnak. Pallér, vagy ehhez hasonló, de lehet, hogy még (ypallérság'g is felviszi.., Hu» onkilenc szempár meredt rá Gömörire. Az ijedten kapkodta fejét a feléje szegezett tekintetek elöl. Remegő kézzel markolta el a ceruzáit és míg kusza betűit vetette papírra, tompán mormogta; „Nyolc gyerek hiába, nyolc gyerek, az nyolc száj és mindegyik éhes . .," ..Nyolc gyerek az nyolc gyerek" — mormogta még akkor is, amikor ment kifelé. Nem mert tovább maradni a szobában. Halk zúgásszerü szitkok röpködtek utána. ..Na, mi az. emberek?» hangzottak a jegyző szavai —, hát .nincs a társaságban több épeszű ember?.., Egy se. ,r Egymásra nézett a harminc. Ugy érezték, most ütői .kellene. Nagyot, sokat és kegvo",.lenül. • Varga János edd g ott állt hátul és a többivel együtt csak belülről forrt a méregtől. De most széttolva társait, előrelépett. Jó fejjel magasabb a többinél. Csontos arca haragos volt Belülről negyven év keserűsége égeti benne és a sok szenvedés — (gy érezte — most egyszerre élesen sajogni kezd. Ez a szerződés tőrdöféjszerüen érte „De van —* csattant a hangja, mint az ostor és dörrenve csapta szét a csendet — Van • itt épeszű ember, jegyző ár! Éppen ezért nem