Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-13 / 160. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1950. JULIIJS 13. yfe tlmütU napi Uhdcsei Mit jelent, hogy a szegényparasztság a munkásosztály legfőbb támasza? IwriH H Stttlln arra tanítanak bennünket, hogy a falu szocialista átalakításáért fortyó harcot nem vihetjük másként, csak úgy, ha az osztályharcban a lenini hármas jelszót valósttjuk meg: „Támaszkodj a szegényparasztra, egyezz meg a kőzépparassttal, egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen." Még ma is előfordul, hogy vitatják: melyik elsőrendű, a legfontosabb a három közül? E hibás kérdés-feltevésnek as a forrása, hogy nem látják világosan, hogy ez a lenini jelszó „egységes és oszthatatlan" feladatot jelent". Nem lehet a három feladatot egymástól elválasztani, egyiket a másik után végrehajtani, nem lehet „részekre tépni" és e „részeket elszakítani egymástól." Akadnak azonban olyan elvtársak, akik ezt még nem értik s a kuIák elleni harcot és a középparaszt megnyerését úgy akarják megvalósítani, hogy közben nem támaszkodnak a ezegényparasrtra. elhanyagolják a vele való törődést, külön szervezését. Ezt a jobboldali, opportunista hibát követték el azok az elvtársak, akik a DÉFOSz megszervezésénél elhanyagolták a földmunkástagozat kiépítését és ez a Jobboldali elhajlás mutatkozik meg olyan elvtársaknál Is, akik kijelentik, hogy az ő területük középparastt vidék és ezért ott „módosított' formában kell a lenini jelszót alkalmasul. Az ilyenfajta elhajlótok, vagy ferde nézetek Igen komoly károkat okoznak az épilömunkánkban és ezért világosan kell látnunk: miért a szegényparasztság a munkásosztály legfőbb támasza, leg. hűbb, legmegbízhatóbb szövetségese a harc minden ezakaszában és miért különösen fontos ez a szerepe a szocializmus építésének idején? I szegényparasztság — a falusi proletárok félproletárok és kisparasztok —. a falust lakosságnak az a része, amely gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan leginkább érdekelt a kapitalizmus megdöntésében és a szocializmus felépítésében. ök a a „falu dolgozó és kizsákmányolt tömegei" — a kapitalizmusban hallatlanul megsanyargatott, szétforgácsolt és elnyomott csoportok. Nálunk is ők szenvedtek legtöbbet falun az ellenforradalmi Horthy-rendszer idején. Ennek a falusi szegénységnek, ,,a 3 millió magyar koldus"-nak, akit kizsákmányoltak a múltban a városi tőkések, a földesurak és kulákok, — csak a munkásosztály élcsapata, a Kommunista Párt mutatott utal a felemelkedéshez, ők voltak mindig a leglogékonyabbak a munkásosztály harca, a Párt célkitűzései iránt; ez az a réteg, „amely nemcsak a felszabadulás után, de azclölt Is vállvetve harcolt velünk". (Rákosi), A felszabadulás után a Kommunista Párt azonnal jelentős szegényparaszt rétegekre támaszkodhatott, Falun a szegényparasztok alakították meg a pártszervezeteket, ők vitték a Párt, a munkásosztály vezetésével és támogatásával a harcot a földosztás során a földigényló bizottságokban, majd szervezeteik — a FÉKOSz és az UFOSj — segítségével ők harcoltak a föld megvédéséért az újjáéledő reakció ellen. A Párt kezdeményezésére ök alakították meg a földművesszövetkezeteket, ők fogtak hozzá a termelőszövetkezeti cso. portok megalakításához, A felszabadulás Után akadtak „türelmetlen" elemek — és elszórtan még ma is akadnak —, akik kétségbevonva a szegényparasztságnak, de különösen a kisparasztságnak ezt a szerepét, azt mondták a 45-ös választás után, Vagy azt ál litjók még ma is, hogy „az úigaz dák reakciósok", hogy „nem lehet velük birni". Ez helytelen, opportunista nézet. Rákosi elvtárs mutatott rá tavaly — a márciusi K. V. ülésén mondott beszédében — arra hogy „támaszunk és szövetségesünk a falun ekkor (1945) a földmunkásság és a szrgényparasztok, újgazdák voltak. Az a körülmény persze, hogy valaki földmunkás, vagy újgazda volt, magába véve még nem tette öt n Kommunista Párt támogatójává. Ezt ml az 1945-ös választásokon, amikor e rétegeknek csak kisebbik fele szavazott ránk, tapasztalhattok. A többséget csak politika! felvilágosítással, szívós aprómnnkával és példaadással, Talamlnt mindennapi érdekeik szakadatlan védelmévet tudtuk megnyerni". Rákosi elvtársnak ezek a szavai rávilágítanak arra, hogyan vált egyre szilárdabb szövetségesünkké a szegényparasztság, hogyan lett a paraszti réteg — a Párt által kitűzött szocialista célokért folytatott harcban — a munkásoszíáy szilárd támasza a falun. , Tény az, hogy a szegényparasttság a (elszabadulás óta, de különösen aa utolsó két évben jelentősen megváltozott. A kulákok alkalmazásában álló mezőgazdasági munkások ma már nem jogtalan páriák, hiszen a kollektív szerződés, a társadalombiztosítás helyzetükön hatalmasat javított, amellett, hogy ez a réteg a kulákkorlátozás során egyre csökken. A mezőgazdasági munkások jelentős része nem kizsákmányolt többé, hiszen a mezőgazdaság szocialista szektorához tartozó állami gazdaságokban és gépállomásokon a nép államának — tehát saját magának — dolgozik. Ugyancsak megszabadultak a kizsákmányolástól azok a „félproletárok", akik cukorgyárakban, esetleg bányákban, vagy más állami üzemekben Idényszerűen munkát vállalnak. Mindezek melleit pedig egyre növekszik a termelőszövetkezetekbe tömörült — a szocializmus útjára lé. pett — si-égényparaSZtok száma is. A fordulat, népi demokráciánk proletárdiktatúrává fejlődése és a szocializmus építésének megkezdése falun a felemelkedés szinte beláthatatlan távlatát nyrtotta meg szegényparasztságunk előtt, amely fő támasza Pártunknak falun, mind a kulák elleni harcban, mind a középparasztséggal való tartós szövetség megteremtésében. Mégis előfordulnak olyan nézetek, hogy a földosztás, a bizonyos mértékű „kö. zépparasttosodási folyamat", az iparba való felszívódás következtében a szegényparasztság már olyan kisszámú réteggé olvadt le, hogy nem játszik döntő szerepet, hogy „el lehet hanyagolni." Ez » názet alapvetően helytelen és rendkívül káros, opportunista nézet. A szegényparasztiig — Jóllehet Számára nézve az elmuM öt évben valóban jelentősen csökkent — még ma is a parasztság legnagyobb rétege. De — ezen túl — jelentőségét még külön meg is sokszorozza a proletárdiktatúrában általa betöltött szerep. A Párt, a munkásosztály most a szocializmus építésének legbonyolultabb feladatát: — a falu, a mezőgazdaság szocialista átszervezését — tűzte napirendre és éppen ezért egyre fontosabbá válik az élesedő falusi oszt&lyharcban a legkövetkezetesebben harcoló paraszti réteg, a munkás-paraszt szövetségen belül a „szilárd támasz", — a szegényparasztság — szerepe. Hogyan támaszkodjunk ma a szegényparasz'.ságra és hogyan valósítsuk meg a — Lenin és Sztálin útmutatása nyomán 1— Rákosi elvtárs által elénk tűzött eme feladatot; gondoskodni kell róta, hogy a szegényparasztság, a fötdmnn. kásság lépten-nyomon, naprólnapra érezze, hogy az ipari munkásság őt tartja tegmegblzhalóbb harcostársának falun és ennek megfelelően bánik vele". Sztálin alvtárs — „Lenin három jel„hogy nyílt politikai harcot indíthassunk, a középparasztság megnyeréséért és a kulákság elszigetelésééri". Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy 1.) feltétlenül szűkség van a szegényparasztság külön szervezeteire aizért, hogy fokozottan fel lehessen számolni a szegényparasztság szétforgácsolódását, hogy ki lehessen irtani a szegényparasrtságból az önállótlanság és passzivitás még megmaradt érzését, hogy a szegényparasztság önálló politikai erővé szer. veződhessék. 2.) Meg kell állapítani a szegényparasztságnak nyújtandó segítség „feltételeit, módját és mértékét." (A Szovjetunió agrárpolitikájából, Szikra, 1949. 11.— 12. old.) A szegényparasztság önálló szervezése vonalán — kijavítva a DÉFOSz alakulása során elköveiett sú. lyos opportunista hibát — egyre nagyobb erővel folyik a DÉFOSz munkástagozatának szervezése, különösen az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. A siiegényparasztságnak nyújtott segítség vonalán — Pártunk irányításával — a kormány különös figyelmet tánusít a szegényparasztság iránt, ami gazdasági téren megnyilvánult minden — a faluval kapcsolatos — akcióban, (vetőmagakció, termelési szerződések, gépállomási munka, tagosítás, legelőkérdés rendezése, tanyaközpontok kialakítása, stb.) Politikai és kulturális téren pe. dig nemcsak a Szovjetuntóba menő parasztküldöttségek tagjainak többsége kerül ki közülük, hanem egyre nagyobb számban kerülnek be mezőgazdasági felsőbb iskolákba, egyetemekre, stb. A httmwvnVt Mfl»LOn azonban min. denképpen az, hogy a munkásosztály áldozatkész segítsége, Pártunk helyes vezetése és — elsősorban — a Szovjetunió tapasztalatai és támogatósa megteremtették számukra — az egész dolgozó parasztság számira — a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás útjára való rátérés lehetőségét. Az önálló szervezés és a fokozott támogatás nyomán a szegényparaszt, ság egyre inkább betölti azt a Bzerepet, amelyről Sztálin elvtárs beszél, amikor feltette a kérdést, hogy „mit jelenf a szovjef demokrácia a proletariátus vezetésével? Ez azt je. lenti, hogy a proletariátusnak ügyvivői kell, hogy legyenek a faluban. S kik legyenek ezek aZ ügyvivők? A szegényparasztság képviselői." A gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és tszcs-k üzemi pártszervezeteiben, a mezőgazdasági igazgatásban és más fontos falusi állami és társadalmi vezető pozíciókban a proletariátus ma már biztosan támaszkodhatik a szegényparasztságra, mint „ügyvivőjére", ha nem feledkezünk meg egy percre sem a lenini hármas jelszó egységéről. Hü azonhzn elvtársaink megfeledkez. nek erről, ha a szegényparaszíságra nem támaszkodnak, sőt visszanyomják, tétlenségre kárhoztatják, akkor ezzel szabad teret engednek a kuliknak arra, hogy a középparasztot befolyása alá vonja és ott tartsa. ,,A helyes vonaltól való ezen elhajlások eredménye az — mondja Sztá lin elvtárs —, hogy megfeledkeznek arról a marxista tételről, hogy a középparaszt ingadozó osztály, hogy a középparasztlal való megegyezés! csak úgy lehet tartóssá tenni, ha határozott harcot folytatunk a ku* lákság ellen ég fokozzuk a szegényparasztság közötti munkát." (Lenin és a köz.épparaszttal való szövetség kérdése.) A Bolsevik Párt lapasatalati kinesesháaából Kommunisták a terménybegyüitésben szava a parasztkérdésben" című cikkében világosan megmutatja számunkra is a követendő utat; meg kell külön szervezni a szegénvrarasztság csoportjait, Ez évben mindenfelé csodála™ tosan szép és dús a gabonatermés Ahol még nem aratták ie a búzát, a nagy kalászokban duzzadnak a szemek. A nezaini. Miluki, noviszi és bahcsami foldelarlóhántást is. At egész bereznai körzetben nagy lendülettel folyik a munka. Azokon a helyeken, ahol még áll a búza, a gépkezelőknek minden gondolata az, milyen módon fokozhatják a cséplés ütemét. Valamennyien túl akarják szárnyalni a régi normákat. A régi normák megdöntése elsősorban a kommunisták feladata. Azzal, hogy valósággal ég a kezükben a munka, teljesítik azt a feladatot. Nagyon szép eredményeket ért el e téren a „Pracja"-kolhoz, ahol a pártszervezetnek döntő szerepe volt a csépiésnéi bevezetett új módszerek alkalmazásában* A kommunisták a munka menetének állandó javítását legfontosabb feladatuknak tartják, mint a gabonabeszolgáltatás gyors lebonyolításának elengedhetetlen feltételét. A

Párt a kádereket a bolsevik vezetés művészetére tanftja — arra, hogy a munkában észrevegyék a legfontosabbat és mozgósítani tudják a tömegeket a szocialista építés soronkövetkező feladatainak maradéktalan elvégzésére. A falusi pártszervezetek funkcionáriusai mélyen átérzik ennek a célnak fontosságát. A kolhozokban és szovhozokban számtalan példát lehet felhozni arra, hogy a pártszervezetek vezetői miként mozgósítják a tömegeket és irányítják bolsevik módon a munkát. Pávai Mihajlovics Voszkobojnlkov, a ,.Pracja"-kolhoz pártszervezetének titkára is ilyen vezető. A dolgozók valamennyien tudják, hogy érdemes hozzáfordulni tanácsért, mert segítséget kapnak. Ha új ötletük van, biztosak lehetnek benne, hogy gyorsan megvalósul. Javaslataikat minden esetben a párttitkárnak mondják el. Ilyenkor Voszkobojnikov azonnal megtárgyalja a javaslatot a kolhozelnökkel, majd összehívja a kolhotvezetőség kibővített ülését és az aktívákkal együtt megbeszélik az új feladatokat. Azután viszik ki az összes dolgozók felé. Igy szervezték meg a cséplőgé' pek jobb kihasználásának munkamenetét is. Pontosan kiszámították, hogy hány segédmunkásra van szüksége a dob etetőjének, hány dolgozó kell a kévék adogatásához és mennyien szállítsák el a szalmát a cséplőgéptől. *A' munka menetének pontos megtervezése után a pártszervezet arról is gondoskodik, hogy azonnal kifüggesszék és nyil* Vánosságra hozzák azt. Mene'tközben figyelik, hol mutatkozik még fogyatékosság és nyomban helyrehozzák a hibát. A munkát új módszerekkel lerövidítik. Különböző újításokat alkalmaznak a szemveszteség elkerülésére, A jó mnnka nagy sikereket hoz, ** a siker újabb munkalrndUletet ad. Igy a termés begyűjtése rohamos ütemben történik és a kolhozok dús termését hosszú sorokban viszik A fellobogózott teherautók és szekerek az állami begyiijtőhelyekre. Kommunisták járnak élen a munkában. Voszkobojnikov, a párttitkár feláll az egyik kombájnra és nézi, hogy hullnak a barnára érett búzaszemek. Közben a távolodó énekszóra figyel. Gondja van a termésre és gondja Van az emberekre. Uj vasúti szo'gálat a közönség érdekében Az őszi vasúti forgalom akadálytalan lebonyolítása Pártunk és a népgazdaság központi kérdésévé vált. A forgalom Zökkenőmentes lebonyolítása csak a vasúti szervek és a fuvaroztató közönség kölcsönös megértő együttműködésével érheiö el. 'A' vasúti szolgálat végrehajtó Szervei és a fuvaroztató közönség között akadhatnak félreértések, viták és sérelmek különböző kérdésekben, melyeknek azonnali orvoslása feltétlenül szükséges. Az ilyen ügyek és egyéb vasúti intézeti feladatok elintézése céljából 1950 július 15-től december 15-ig a szegedi vasútigazgatóság kereskedelmi osztályán éjjel-nappali szolgálatot tartanak. Az új szolgálat készséggel áll a közönség rendelkezésére minden Szállítással kapcsolatos ügyben. A Dolgozók Általános Iskolá ja befejezte ezévi tanfolyamát A pártépifés munkájának nélkülözhetetlen fegyvere Pártmunkás OLVASD TERJESZD Hazánk felvirágoztatása, öt-, éves tervünk sikeres végrehajtása a képzett emberek, a kiművelt emberfők sokas-ágát követeli meg. Népi demokráciánk kultúr. politikája lehetővé is teszi minden dolgozd számára a művelődést. Szabad az út ma már minden dolgozó előtt aa általános is. kólától az egyetemig. A dolgozó felnőttek számára a Dolgozók Általános Iskolája biztosítja a továbbtanulást. Ebben az iskolában folvtathatiák abbamaradt tanulmányaikat mindazok, akik a múltban a földesurak és tőkések világában nem juthattak el a ktisépiskola negyedik osatdlyáig. Most lehetővé vilt számukra, hogy egyéves tanfolyam elvégzésével vizsgát tegyenek és bizonyítványt nyerjenek az általános iskola nyolcadik osztályából. Szegeden a Gutenberg-utcai Ál talános Leányiskolában működő Dolgozók Általános Iskolája országos viszonylatban is szép eredményeket ért el már a dolgozók továbbképzése terén. Néhány év alatt többszáz felnőtt dolgozó vizsgázott itt. igen szép eredménnyel, az általános iskola VIII. osztálvából. A most lezárult tanévben új tanfolyammal bővült a rzegedi Dolgozók Iskoláia. Az új tanfolyam jelentős lépés azon az úton, amely az írástudatlanság és az alacsony iskolai végzettség teljes felszámolásához vezet. — Ugyanis bevezették az Alapisme. reti és Közismereti tanfolyamot amelyen azok a dolgozók, akik a mult rendszer nép- és kultúrellenes politikája folytán még a négy elemit sem végezhették el. Vagy éppen analfabéták maradtak, most könnyűszerrel pótolhatják est a hiányt s a tanfolyam befejeztével bizonyítványt kapnak az általános iskola IV. osztályából. Az 1949—50. évi tanfolyamoknak most tartották meg a vizsgaelőadásait. Az Alapismereti és Közismereti tanfolyamon 31 felnőtt dolgozó kaoott btzonvft. ványt az Általános Iskola IV. osztályából, a Dolgozók Általános Iskoláiéban pedig 95-eu nyerlek bteonvitvánvt az általános is. kola VIII. osztályából. A két tanfolyamon tehát 106 dolgozó — 45 férfi és 61 nő — vizsgázott le kitűnő eredménnyel. Ez a? eredmény ékes bizonyítéka annak, hogy a dolgozókban él a tudásvágy, megvan bennük a készség is arra. hogv tudásvágyukat kielégítsék, csak me* kell teremteni számukra a feltétele. Vof A" emhe" életével foglalkozó tantárgyból. termé—*>"j— nvelvből. történelemből meglepően ió, világos és senbntos feleleteket adtak a feltett kérdésekre, a vizsgán. Nem betűrágás, nem merev szabályok bemagoltatása volt a tanítás módja, hanem a gyakorlatra, az életre, a tettekre való nervelés adta meg a tanítás módjának irányelvét. Elismerés illeti ezért az iskola igazgatóságát és tanári karát, akik valóban lelkiismeretes, odaadó munkát végeztek.