Délmagyarország, 1950. július (7. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-21 / 167. szám

Már 55.932 forint gyűli össse Szegeden a Koreába induló kórház feUzerelésére Levelek a normarendezésről J VII. ÉVF. 167. SZÁM. ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1950. JULIUS 21. A miniszterfanács határozatának jó végrehajtása válasz az imperialistáknak Tegnap ismerték meg Szeged és a megye dolgozói a minisztertanács határozatát, mely az alapbérek emelésével és a normák rendezésével foglalkozik. Ez a határozat egyrészt Pártunk útmutatása nyomán, másrészt azoknak a követeléseknek a nyomán született meg, amit a dolgozók százai mondtak el levelekben, gyűléseken, vagy éppen beszélgetések formájában. A dolgozók legöntudatosabbjai a laza normákkal kapcsolatos meglátásaikat nem rejtették véka alá: a leghatározottabban követelték, hogy szűnjék meg az a lehetetlen állapot, mely fejlődésünket elavult kolonchoz, a laza normákhoz köti. Tudták a dolgozók legöntudatosabbjai, hogy ez a kolonc fékezi a szocializmus építésének tempóját. Márpedig, mint bölcs tanítónk, Sztálin elvtárs mondotta: „A tempót fékezni annyit jelent, mint elmaradni. Aki elmarad, azt verik, mi pedig nem akarjuk, hogy bennünket verjenek. Nem, ml nem akarjuk!" Nem akarjuk, hogy bennünket verjenek! Ezt mondják el azok a munkáslevelek, melyeket azóta írtak a dolgozók, amióta Pártunk Központi Vezetőségének határozata, Gerő elvtárs beszéde rámutatott arra, hogy normáink jórésze elavult, fékezi fejlődésünket, akadályozza ötéves tervünk teljesítését. Ezt mondja el levelében Tóth László technikus, amikor azt írja: „Megtaláltuk az ellenséget mind a bérrsalások, mind a laza normák formájában". Katona Jenőné a laza normák megváltoztatásának szükségességét Így támasztotta alá: „Egyénileg Is felelősek vagyunk mindannyian népgazdaságunk továbbfejlesztéséért!" Szerte az országban, Szegeden és a megyében a dolgozók százainak, ezreinek helyeslésével találkozott a minisztertanács határozata. örömmel vették tudomásul a dolgozók, hogy ismét sikerült elhárítani ragyogó jövőnk útjából egy akadályt, hogy ellenségeink minden acsarkodása ellenére ismét sikerült egyet lépni előre. Megértették a dolgozók, hogy a normák rendezésével, az alapbérek emelésével ismét döntő csapást mérünk a munkásosztály ellenségeire, a csalókra, naplopókra, a bérdemagógiát folytató, összeesküvő jobboldali szoszociáldemokratákra. Az üzemekben a dolgozók saját tnaguk álltak élére a minisztertanács határozata maradéktalan végrehajtásának. Sorra feltárják azokat a hiányosságokat, melyek a normák vonalán megmutatkoztak. Szalma Mihályné például a Szegedi Dohánygyár levélválogató üzemrészében dolgozik. Elmondotta, hogy nagyon időszerű volt már ez a határozat, hiszen elavult már az a norma, amit annakidején megállapítottak erre az üzemrészre. Azóta jobban megszervezték a munkát, sokkal jobb a dohánybeváltó helyekről érkező anyag minősége. Annakidején majdnem mégegyszernnnyi időt kellett eltölteni a válogatással, hiszen srófok. vasszögek is akadtak a válogatandó levelek között. Azóta olt is jobban megszervezték a munkát és mint Szalma Mihályné mondja: „Mégsem Igazságos, hogy a mások által jobban elvégzett munkáért mi vegyük fel a bért az egyre emelkedő százalékaink alapján". Igy van ezzel Andrási Lajosné, a hálabontó üzemrész dolgozója is. 'Annakidején ebben az üzemrészben csoportnormát állapítottak meg, amit aztán egyénekre bontottak fel. Újítások, észszerűsltések születtek meg, jobban megszervezték a munkát, úgyhogy most már akár 300 százalékos teljesítmény se valami nagy dolog. „Nem volt, ami ösztönözzön bennünket': — mondja Andrásiné s hozzáteszi: „meg aztán néha szégyeltük is ezt a keresetet, ha arra gondolunk, hogy vannak dolgozók bányákban, Martin mellett, akik sokkal kevesebbet keresnek. Ezért is üdvözöljük osztatlan megelégedéssel a minisztertanács határozatát". De nemcsak a Dohánygyárban viszonyulnak Így a dolgozók a minisztertanács határozatához, hanem valamennyi üzemben. Például a Szegedi Kenderfonógyárban Makra Gyula kézigerebenező nem szégyenli bevallani, hogy bizony laza volt a normája. Igy mondja: ,.Már akkor 150 százalékot tudtam elérni, amikor megállapították. Most pedig? 200—205 százalékot! Gerő elvtárs beszéde után kezdtem gondolkozhi, hogy ez így nem lesz jó. A kereset fut fel a százalékkal, a termelés pedig marad. Igy tényleg, mint Rákosi elvtárs mondta: a jövőmet enném meg!" De nem akarta megenni a jövőjét Koszorús István tűjavító sem. Már két hónappal ezelőtt kérte a vállalatvezetőségtől, hogy rendezzék normáját. Ez? a normát ugyanis a sztálini műszak után állapították meg s Koszorús István százaléka állandóan hatalmas magasságban mozgott. „Fültc hető — mondja —, hogy annakidején nem jól állapították meg a normát, azért tudtam ilyen maga: százalékot elérni. Ugy éreztem, hogy ezzel megkárosítom dolgozótársaimat, az egész magyar népet. A normarendezés és alapbéremelés mosl rendezi ezt az én rendezetlen helyzetemet is!'' Szinte vég nélkül lehetne sorolni a dolgozók megnyilatkozásait. Alig telt el egy nap a minisztertanács határozatának nyilvánosságrakerülé se óta, máris szinte minden dol gozó felmérte ennek a határozatnak hatalmas jelentőségét. Megértette a határozat alapgondolatát: a cél az, hogy a normarendezésbő kifolyólag a munkásokat méltány talán keresetcsökkenés ne érje. Ezért kötötte össze kormányzatunk a normarendezést az alapbérek felemelésével. Igy lehetővé válik, hogy kiküszöböljék azokat az igazságtalan aránytalanságokat, melyek egye: munkák fizetésénél megmutatkoznak. Igy jellemezte ezt a visszás helyzetet Gerő elvtárs: „Aligha lehet normálisnak tekinteni, hogy bérszínvonal kérdésében a gumi ipar és bőripar megelőzi a vas-, fém- és gépipart. Ez a visszás helyzet népgazdaságunk további fejlődése számára komoly veszélyt rejt magában". Ezen túlmenően azonban az a visszásság is fennállott, hogy az egyes szakmákon belül bizonyos egyenlősdi érvényesült a legnagyobb tudású és a legtöbb felelős séggel dolgozó munkások rovására. Ezt most kiküszöböli a határozat végrehajtása, hiszen a minisztertanács előirja: „Az alapbéremelésnek nagyobbnak kell lennie a magasabb szakképzettséget, vagy nagyobb erő feszítést követelő munkáknál, mint a többieknél". 'A' határozatnak ez a ponlja a szakképzés hatalmas fel iendülését fogja eredményezni, meri a dolgozók ebből világosan látják hogy a nagyobb szakmai tudás magasabb keresettel is párosul. Nem úgy, mint egyes helyeken eddig, amikor a szakképzett munkások sokszor kénytelenek voltak betaní tott munkát vállalni, ha magasabb bért akartak. A minisztertanács határozata tehát minden téren segíti, gyorsítja a szocializmus építését, biztosltja az ötéves terv sikeres végrehajtását Éppen ezért minden becsületes dolgozónak első kötelessége, hogy elősegítse a határozat sikeres végrehajtását. A határozat jó végrehajtásában elsősorban a vezető gazdasági funkcionáriusoknak, vállalatveze tőknek, üzemvezetőknek kell élen járni. Kötelességük ügyelni elsősor ban arra, hogy ne mereven hajtsák végre üzemükben a normarendezést és az alapbéremelést, hanem hajié konyán, az üzem minden sajátos, ságát flgyclcmbcvévc. A pártszerve zeteknek, szakszervezeteknek kell iigyelniök arra, hogy a végrehajtás valóban Központi Vezetőségünk és a kormány határozatainak szelle mében és a dolgozók érdekeinek megfelelően történjék. Minden párttagnak, szakszervezeti tagnak, minden becsületes dolgozónak köteles sége az, liogy leleplezze az ellenség próbálkozásait és ne engedje meg bontani a Párthoz, az országhoz, a szocializmushoz hü dolgozók egy ségét. Az ellenség tudatában van annak, hogy a normák rendezésé vei vereséget szenved, éppen ezért mindent meg kell tennünk támadá saik elhárítására. Az alapbéremelés gyors és jó végrehajtása, párosulva a munka verseny, a termelés újabb feliondi tésével, — dolgozó népünk válasza. Válasz az imperialistáknak, akik fegyverrel támadtak a koreai nép szabadsága ellen, válasz a háborús uszítóknak, akik új háború élőké szítésén fáradoznak. Nem kétséges, hogy Szeged és a megye dolgozói ismét csattanós választ fognak ad ni ellenségeinknek és bebizonyítják, hogy akkor, amikor a korehl nép veri az amerikai imperialistákat, m! Is verjük őket. Munkaszerszámmal a munkapadok mellett. MEGÉRKEZETT MOSZKVÁBA A MAGYAR PARASZTKÜLDÖTTSÉG Július 19-én megérkezett Moszkvába Budapestről a magyar parasztküldöttség. A pályaudvaron Pavel Lobanov, Pavel Kucsomov és Ivan Sztreleov, a Szovjetunió mezőgazdaságügyi miniszterének helyettesei, Szkladán Ágoston, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a követség tagjai és a sajtó képviselői fogadták a vendégeket. Erdei Ferenc, a küldöttség vezetője a pályaudvaron tartott beszédében kifejezte háláját a szovjet kormány iránt, hogy lehetőséget adott a magyar parasztoknak a világ legfejlettebb és leghaladóbb mezőgazdaságának, a szovjet mezőgazdaságnak megismerésére. A niniszter beszédét a nagy Sztálin éltetésével fejezte be. Csütörtökön hajnalban elindult Koreába az orvos-egészségügyi brigád A koreai, vörös és nemzetiszirü zászlókkal feldíszített ferihegyi repülőtéren Kvan-O-Dik ko reai követtel az élen a koreai követség tagjai, a magyar politikai és társadalmi élet kiválóságai csütörtökön hajnalban bu?sut vettek a Koreába induló, a koreai népnek segítséget vivő orvosoktól és egészségügyi dolgotoktól. Mester Erzsébet, a „Megvédjük a békét" mozgalom Országos Tanácsának titkára szólt az elutazókhoz. — A magyar dolgozó nép kiáll a koreai nép igazságos harca mellett, ezért küld most anyagi segítséget — mondotta. — Nehéz, felelősségteljes, de igyben fontos feladat vár Önökre, az, hogy hivatásuknál fogva a hős koreai katonák életét megmentsék, hogy az amerikai légibanditák bombái ál't&l megsebesített anyákat, gyermekeket és öregeket gyógyítsák. Önök Koreában a sebesültek ápolásával forrón szeretett hazánkat és a béketábort erősitik. Adják át a magyar dolgozó milliók forró, testvéri üdvözletét a hős koreai népnek. Binéth József sztahanovista, a Rákosi Müvek békebizottságának küldötte a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók nevében búcsúztatta a Koreába indulókat. — Ugyanazért a célért küzdünk, mint a dicső koreai szabadságharcosok: a Szovjetunió, szeretett Sztálin elvtársunk vezetésével haladunk előre a béke megvédéséért. Biztosak vagyunk abban, hogy győzelemre visszük a szocializmus zászlaját — mondotta. A Koreába induló egészségügyi dolgozók nevében Medgyesi Zoltán orvos válaszolt. — Tudjuk mindnyájan — mondotta —, hogy a Koreában folyó harc egy része a békéért folyó általános harcnak. Tudjuk, hogy a hős koreai nép fiai hazánk békéjéért is hullatták vérüket. Még élénken emlékezetünkben él a sok szenvedés, amelyet annakidején Hitler fasisztái okoztak. Minden igyeketünkkel, munkánkkal, helytállá' sunkkal azon leszünk, hogy a magyar dolgozó népnek messze keleten is megbecsülést, elismerést szerezzünk. Búcsúszavai után felcsendült az Internacionálé. Kvan-O-Dik koreai követ felesége, a követség tagjai egyenként forró szeretettel szorítják meg a népük segítségére siető orvosok, műtősnők kezét, átölelik, megcsókolják őket Az egészségügyi brigád beszáll a gépbe. A hatalmas gép elindul, viszi a segítséget, a magyar nép testvéri szolidaritásénak jelét a hős koreai népnek. TAEZSON FELSZABADULT Ax egésx fronton támadásban van a koreai néphadsereg MacArthur tábornok koreai főhadiszállása közli, ho°v csütörtökön — egv napig tartó elkeseredett harcok után — befejeződött az amerikai csapatok visszavonulása Taezsonból. A koreai néphadsereg főhadiszállásénak július 19-ém délelőtt kiadott közleménvo jelenti, hogv a néphadsereg előrenyomulásával egyidejűleg partizánegységek Taezsontól délre és Puszán kikötőjétől északra állandó rajtaütésekkel zavarják az amerikai betolakodókat és a délkoreai bábkormány csapatait. A néphadsereg egységei valamennvi fronton komoly csapásokat mérnek az ellenségre és folytatják előnyomulásukat. Julius 17-én a néphadsereg egységei teljesen felszabadították Pujo (Fuio) és Nonszan (Ronzan) városokat. Dél-Kensz és Észak-Kensz tartományok sok körzetében a partizánosztagok a néphadsereg egvségeinek támogatására fokozzák tevékenységüket. A koreai néphadsereg főparancsnoksága szerda este közli: A néphadsereg csapatai valamennyi fronton folytatják előnyomulásukat. A néphadsereg 'érierői csapásokat mértek amerikai légiegységekre és szárazföldi csapatokra. Július 18-án a néphadsereg repülőgépei légicsatákban két amerikai repülőgépet lelőttek. Ugyanezen a nanon a néphadsereg légierői bombázták azt a több mint száz amerikai gépkocsiból álló oszlopot, amely Taegu (Tekiu) irányába haladt és mintegy hatvan gépkocsit megsemmisítettek. A néphadsereg egyik légelhárító ütege a Hoengnam (Konan) körzete elten támadást megkísérlő amerikai repülőgépek egyikét lelőtte, A repülőgép a tengerbe zuhant. A francia AFP tudósítója beszámol arról, hc<w az északkoreai erők újbc'l megkezdték támadásukat Korea nyugati és középső részén. Nyugaton az észak, koreai csapatok elérték Irit, amely fontos vasúti csomópont Taezsontól délnyugatra 60 kilométerre. Dél-Korea nyugati részének sík területe az északiak kezében van. A '.özépkoreai hegy. vidéken az északkoreaiak újból megkezdték az előrenyomulást a két fő hegyi út hosszában. Az angol Reuter Iroda jelentése szerint csütörtökön hajnalban az északkoreai csapatok a Sárga-tengertől - Japán-tengerig terjedő arcvonal mentén számos helyen támadást indítottak. A 8. amerikai hadsereg főhadiszállásának ügyvivője csütörtökön közölte, hogv a lohangtól 60 mérföldre északra fekvő Jondok városát, ahol az amerikaiak egy „gépesített lovashadosztálya" partraszállt, az északkoreaiak elfoglalták és a partraszállóikat szűk hídfőbe szorították össze. Reutei jelenti: Azok az észak, koreai páncélosok, amelyek elsőnek nyomultak be Taezsonba napfelkelte előtt, nagy pusztítást végeztek a taezsoni térségben maradt amerikai szállító járművek között. A Reuter jelenti: Taezsontól nyugatra 13 kilométerre húsz északkoreai harckocsi támadásra indult. A taezsoni térségben beszivárgott guerillák nyugtalanítják az amerikaiak mozdulatait. Az AFP cs a Reuter jelenti: A koreai amerikai főhadiszállás szóvivője közölte, hogv az északkoreaiak elfoglalták a Taezsontól 65 kilométerre délnyugatra fekvő Csonju városát és a Csonjutól 25 kilométerre nyugatra fekvő Kumje városát. Amerikai pilóták jelentették, hogy a középső arcvonalszakaszon hatalmas északkoreai páncélos és tüzérségi oszlop tör előre. Gromiko szovjet kSlagymÍDÍszferhelyetfes válaszolt Kelly moszkvai brit nagykővet közléseire Julius 11-én Kelly, Nagybritannia moszkvai nagykövete értesítette Gromiko szovjet külügyminisz'erhelyettest, hogy az angol kormány jelenleg nem tud meghatározott javaslatokat tenni a koreai kérdés békés rendezésére. Ugyanakkor a nagykövet szükségesnek vélte, hogy az észákkoreai csapatokat vonják vissza a 38. szélességi kör mögé. Julius 17-én Gromiko külügyminiszterhelyettes kijelentette Kellynek, hogy a szovjet kormány a koreai kérdés békés ren. dezése legjobb módjának a Biztonsági Tanács összehívását tartja a kinai népi kormány képviselőinek feltétlen részvételével és hogy a koreai kérdés eldöntésénél hallgassák meg a koreai nép képviselőit is.