Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-08 / 131. szám

CSÜTÖRTÖK, 1950. JÚNIUS 22. 8 Sz Ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk M

a - ülnek össve Szegeden megyénk if júsá gának legjobbjai, hogy megválasszál: a június 18-i országos egyesítő kongresszus küldötteit. Ez az értekezletnek egyik igen felelősségteljes és ünnepélyes feladata. De nem kevésbbé felelősségteljes feladat az sem, amelyet az értekezletnek színién meg kell ol:\nia: kiértékelni Csongrád megye ifjúsági mozgalmának' eredményeit s hiányosságait, meghatározni azo_ .at a teendőket, melyek megyénk fjúsága eddigi munkájának poilivumait továbbviszik, a hiányodat kiküszöbölik. Egyazóval meg ell vizsgálnia ennek az értekezletaek, hogy megyénk ifjúsiága, hogy a szegedi üzemek ifjúmunkásai, a negye többi városaiban tjálgozó if,úmunkások, a falvakban és tanyaközpontokban dolgozó parasztfiatalok és diákifjúságunk munkájában milyen mértékben használta fel, juttatta érvényre Pártunk iránymutatását. Mert ez az egyedüli helyes mértéke és előfeltétele annak, hogy ifjúsági szervezetünk jó mukát végezzen. Az értekezlet előtt tehát nem kis feladatok állnak. Aminthogy nem kis feladatok állnak ifjúságunk előtt sem a további munkája során. Természetesen ez az értekezlet megmutatja azt is, hogy a csongrádmegyei ifjúság eddig sem ült tétlenül, hogy SzIT-es fiataljaink, az EPOSz és a Diákszövetség tagjai eddig is oldottak meg és sikeresen megoldottak — nem egy komoly feladatot. De az értekezlet azt is meg fogja mutatni, hogy éppen a Párt irányító szerepének nem teljes megértése következtében a feladatok megoldásában akadt számos hiányosság is. R

ákosi elvtárs február 10-i beszédében az ifjúságról szólva, megállapította: „Az ifjúság körében megértek a dolgozó fiatalok minden rétegé'i egységesen összefogó szervezet létesítésének előfeltételei. 'Az ifjak megértették, hogy eljött az ideje, hogy nálunk is meg kell teremteni azt az egységes szervezetet, mely a Szovjetúnió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság köréből. Mi örömmel üdvözöljük ezt a fejlődés't és teljes erővel támogatjuk. Az ilyen hatalmas, az egész ifjúságot átfogó szövetség egyik ellenszere lesz annak a helytelen tendenciának, mely eddig Pártunkon belül háttérbe szorította az ifjú dolgozókat"... Négy hónappal ezelő'tt mondotta ezt Rákosi elvtárs, nemcsak az ifjúságnak címezve, hanem Pártunk minden szervezetének, minden tagjának is. A február 10-e óta eltelt négy hónap minden vonalon igen komoly változásokat hozott. Elmondhatjuk, hogy komoly mértékben megerősödött Pártunk, számos új feladatot — akár a partépltés, akar a termelés vonalát nézzük is •— sikeresen megoldottunk. A Központi Vezetőség határozata, Rákosi elvtárs beszéde Pártunk minden egyes tagja, de országunk minden dolgozója elé számos új feladatot állított: a szocializmus építésének, a béke megvédésének megtisztelő feladatá't. Természetesen abból nem maradt ki ifjúságunk és így nem maradt ki Csongrád megye ifjúsága sem. A

ki azt mondja, hogy a Központi Vezetőség történelmi jelentőségű- februári ülése előtt megyénk ifjúságának munkája eredménytelen volt, az nem látja tisztán a helyzetet. Es aki azt mondja, hogy február 10 előtt Párlunk nem támogatta az ifjúságot, az vagy tudatosan, vagy öntudatlanul, de feltétlenül az ellenség hangján szól. A felszabadulás óta megyeszerte száz és ezerszámra sorolhatnánk fel a példákat, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Pártunk, a dolgozó és tanuló ifjúságnak a legmesszebbmenőkig megadta a lehetőséget az anyagi és kulturális felemelkedésre. A végtelenül elnyomott dolgozó paraszlfiatalok, a kizsákmányolt üzemi munkásfiatalok, a szinte fehér hollószámba menő munkás és paraszt diákok a felszabadulás után olyan perspektívákat, olyan lehetőségeket kaptak Pártunktól, amelyeket ennek az országnak a történelmében az ifjúság még soha nem kapóit. Nem egy Bicók Károly van, aki Sándorfalváról indult el Pártunk segítségével és ma rendőrtiszt, nem egy Boros István van, aki most honvédségünknél törzstiszt és aki a felszabadulás előtt Hódmezővásárhelyen a proletársors keserűségei között nem is mert volna erre gondolni. Nem egy és nem is egynéhány ifjúmunkás teljesít most Szegeden is felelősségteljes beosztást a termelés különböző őrhelyein, nem egy, hanem 'többszáz azoknak az ifjúmunkásokmák cs parasztfiataloknak a száma, "akik a gyárból, az eke mellől szakérettségi tanfolyamokra, főiskolákra és egyetemekre mentek, hogy mint tanárok, orvosok, mérnökök szolgálják azt a népet, amely év századokig jogtalanul és nem egyszer oktalanul szolgálta a maroknyi kizsákmányoló elnyomókat. e ahogy Pártunk támogatásának lebecsülése az ifjúság felé és az ifjúság február 10-ig elért eredményeinek figyelmen kívül hagyása az ellenség hangja, — ugyanígy az ellenség hangja az is, amikor olyan kijelentéseket hallunk, hogy minden igen kitűnően megy, pártszervezeteink hibátlanul politizáltak az ifjúság felé, az ifjúság kitűnő, hibátlan munkát végzett, főiskoláinkon, egyetemeinken kitűnően és zavartalanul folytathatják tanulmányaikat a munkás- és parasztszármazású diákok. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a Pártnak nincs semmi tennivalója már az ifjúsággal kapcsolatban, az ifjúságnak nincs semmi tennivalója munkája megjavítása terén, a Párthoz való kapcsolatainak megjavítása terén. Az ilyen hangok 'tehát akár önelégültségből, akár pedig azért hangzanak el, hogy kiüssék Pártunk és kiüssék ifjúságunk kezéből a kritika és önkritika fegyverét, — minden esetben ellenséges hangok, Pártunk és ifjúságunk ellenségcinek szirénhangjai. Ha ezekre a hangokra hallgatott volna megyénk ifjúsága a Központi Vezetőség februári ülése után <— amint hogy előtte ez előfordult —, akkor azokat az eredményeket, amelyeket február 10 óta elért, nemcsak hogy el nem érheti, de a meglévő hiányosságai még fokozódtak volna. De megyénk ifjúsága is meghallgatta és megfogadta a Párt szavát. Megérezte és meglátta, hogy micsoda nagyszerű feladat az, amelye?! Rákosi elvtárs tűzött eléjük; olyan egységes ifjúsági szervezetet létrehozni, amely a Szovjetúnió Komszomoljához hasonlóan elősegíti az ifjúság szocialista nevelését és Pártunk utánpótlását az ifjúság köréböl. Február 10_e óta ennek a négy hónapnak a munkája megyénk ifjúsága életében minden vonalon igen nagyjelentőségű. Lelkesítette a fiatalokat az a gondolat, hogy végre megalakítják a Párt ifjúsági szervezetét a Komszomol nyomdokain haladó Dolgozó Ifjúság Szövetségét. \ . I

fjúságunk február óta elért eredményeit alapvtitően az jellemzi, hogy ezek a sikerek egyszersmind valamilyen előző hibának, hiányosságnak a kiküszöbölését is jelentik egyúttal. 'A'z a hatezer Szabad Ifjúság előfizető, amely most a megyében járatja ifjúságunk harcos lapját, nemcsak számszerűen fontos és figyelemreméltó eredmény, hanem a legdöntőbb jelentősége abban áll, hogy ifjúságunk a sajtómunkát, a sajtómunka jelentőségét valóban megértette. Ezt mutatja az is, hogy most már nem egy SzIT alapszervezetben halljuk: „Szabad Ifjúság előfizetőink bőven vannak, — most arra kell törekednünk, hogy ugyanilyen bőven legyenek Szabad Ifjúság olvasóink is." Az utóbbi pár hétben kétezer új tagot szerveztek be ifjúsági szervezeteinkbe. Senki sem vitathatja el, hogy nem kevés ez a szám, de ezen túl a jelentőségét ennek a kétezernek az adja meg, hogy ezzel megkezdte ifjúságunk egy alapvető hibájának, a mozgalom beszűkítésének kiküszöbölését. Igen nagy hiányosság volt eddig, liogy SzIT alapszervezeteink — de nem kivétel ez alól a többi ifjúsági rétegszervezet sem — nem fektettek kellő súlyt a szervezeten kívül lévő fiatalokra. Pedig nem egy jel mutatott arra, hogy ezeknél a hajlandóság megvan az ifjúsági szervezetbe való belépésre. Ne vegyünk más példát, mint az alapszervezeti küldöttválasztó gyűléseket. Itt majdnem mindenhol igen jelentős számban résztvettek a szervezeten kívüllévő fiatalok is, ami azt mutatja, hogy érdeklődtek az ifjúsági szervezet munkája iránt. Ezt nem vették észre és nem értékelték kellőképpen ifjúsági vezetőink. A

z elmúlt napokban a szegedi üzemekben a SzIT-es fiatalok gépeik mellett felkeresték a SzITen kívülálló ifjúmunkásokat, ifjúmunkás lányokat. A szervezeten kívülálló fiatalok közül nem egy kifejtette, igen örül, hogy az ifjúsági szövetség tagja lehet és megtiszteltetésnek érzi, hogy a SzIT-isták felkeresték őt. „Már eddig is idetartozónak éreztem magam a SzITbe — mondotta Jenei Júlia a Magyar Kender fiatal szövőmunkásnője — és most méginkább örülök, hogy majd én is tagja lehetek a Párt ifjúsági szervezetének". Száz és száz a Jenei Júliáéhoz hasonló kijelentés hangzott el a beszélgetések kapcsán. Megyénkben a mai napig ötezer fiatal áll versenyben, ötezer fiatal tett munkafclajánlást az ^egyesítő kongresszus, tiszteletére- Magában. Is nagy szám ez, de a jelentőségét csak akkov" látjuk, ha tudjuk, hogy április negyeJike előtt Csongrádmegyében csak fiatal állt versenyben. Pedig hV valaki hajlandó a versenyre, a termvjés frontján folyó nemes vetélkedésre* akkor elsősorban az ifjúság azl ÉV a 750-es szám sem azt mutatja, hog^ ifjúmunkásainkban nem volt mé£ a készség a versenyzésre, de antbj? inkább mutatja, hogy SzIT szervezeteink nem értették meg a szocialista verseny jelentőségét. Egyszóval, nem értették meg, nem követték Pártunk útmutatását, nem látták át például annak a nagyfontosságú határozatnak jelentőségét, melyet a K V. hozott a munkaversennyel, a Sztahánov.mozgalommal kapcsolatban. A Textilkombinát 535 versenyben álló ifjúmunkása, a makói MÁV műhely fiataljainak versenyző többsége, a Magyar Kender ifjúmunkásainak 260 felajánlása, megyeszerte az 1399 ifjúmunkás, aki száz és kétszáz százalék között termel, az az ezer fiatal dolgozó, aki már teljesítette a kongresszusra tett felajánlását, Kankó Endre a makói MÁV SzIT szervezetének tagja, aki 161 százalék vállalása mellett 180-at teljesített, Erős Mihály a Gyárépítő NV ifjúmunkásának 225 százaléka, Dobó Rozáliának a Szegedi Egyenruhaipari NV-ből a 252 százalékkal — mind azt jelenti, hogy ifjúsági mozgalmunkban a Párt iránymutatása érvényesül. Ezek a százalékok is azt jelentik, hogy kiküszöböltek egy alapvető hibát, azt jelentik, hogy közelebb kerültek fiataljaink a Párthoz. | * D

e azok az eredmények is hozzájárulnak ehhez, amelyek megyénk falvaiban születtek meg február óta. A gyálai ifjúsági tszcs, tagjai, akik versenyre hívták ki a megye dolgozó parasztifjúságát, ugyanezt bizonyítják jó munkájukkal, ugyanezt támasztja alá Kérdő Mária, a derekegyházi gépállomás ifjú sztahánovistája, aki a vállalt 220 százalékát 309 százalékra teljesítette. És ugyanezt mutatják azok az eredmények is, amelyek az iparostanulóiskolában születtek meg, — Fodor Gyula, Mogyorósi Katalin, Csikós Pál. Szabó Nándor kiváló tanulmányi eredményei. És azok a sikerek, amelyeket a munkás és parasztszármazású tanuló fiataljaink elértek a gimnáziumokban, főiskolákban és egyetemeken, minden nyomás, az ellenség minden aknamunkája ellenére is, az a tény, hogy a megyénkben száz éltalnuló van, hogy tanulóifjúságunk 90 százaléka tanulmányi versenyben van, mind azt mutatják, hogy Csongrád megye fiataljai megértették és meg is fogadták Pártunk és Rákosi elvtárs szavait. Az itt felsorolt tények és számok kétségkívül komoly eredmények, a Pártunk iránytmutatását követő ifjúság eredményei. De — és ez is a mai küldöttválasztó gyűlés gondja — nem jelentik azt, hogy minden rendben van, hogy megállhatunk. Csak azt jelentik, hogy a Komszomolhoz hasonló ifjúsági szervezet megteremtésének előfeltételei adva vannak, azt jelentik, hogy adva van egy szilárd kiindulópont a további jó munkához. Nem jelentheti azt, hogy megyénk ifjúsága elbízza magát, hogy fiataljaink megfeledkezzenek a nehézségekről, amelyek előttük állanak, megfeledkezzenek arról, hogy az ellenség, a klerikális .reakció hiénái, a változatos formában támadó lesben álló kulákok, az imperialisták ilyen vagy olyan szövetségesei élénken, ugrásra készen figyelik ezeket az eredményeket. Nem szabad megfeledkezniök Sztálin elvtárs figyelmeztető szavairól, melyeket a Komszomol VIII. kongresszusán 1928ban mondott: „A munkásosztály ellenségeiről hallgatni nem szabad. Lekicsinyelni a munkásosztály osz_ tályellenségeinek erejét — bűn. H mai kűldöttválasztó gyűlés " nagy esemény, nemcsak megyénk ifjúsága, hanem megyénk pártszervezetei, megyénk minden dolgozója éleiében is. 'A' szegedi, a vásárhelyi és többi üzemünk munkássága, megyénk dolgozó parasztsága és a néphez hű értelmiségi dolgozók nevében forró szeretettel üdvözöljük a megyei küldöttválasztó gyűlést. Sok sikert kívánunk munkájukhoz és tanácskozásaikhoz. Soha se felejtsék el fiataljaink Sztálin elvtárs szavait: „Az ifjúság a mi jövőnk, a mi reményünk elvtársak. Az ifjúságnak kell majd felváltania bennünket, öregeket. Nekik kell majd zászlónkat a végleges győzelemre vinni," i A csongrádmegyei fiatalok kongresszusi kűldöttválasztó gyű éséhez A Magyar Dolgozok Pártja Csongrádmegyei Bizottsága és a Szegedi Pártbizottság forró szeretettel üdvözli a küldöttválasztó értekezletet. Sok sikert kíván a tanácskozáshoz és ifjúságunk további munkájához. Haladjanak ifjúmunkás, paraszt és tanuló fiataljaink továbbra is azon az úton, amelyet nagy Pártunk és vezére Bákosi elvtárs kijelölt számukra. Kövessék munkájukban a nagy lenini Komszomolt, a hős szovjet fiatalok példáját, hogy a feladatoknak az ifjúságra eső részét becsülettel és eredménnyel elvégoztzék, úgy, ahogy ezt elvárja tőlük Csongrád megye és az egész ország dolgozó népe, a haladó világ, a hatalmas Szovjetunió és az egész emberiség nagy vezére, a bölcs, a szere;ett Sztálin. A magyar katolikus Egyház utat tévesztett, túlságosan a régi uri világhoz tapadt... Szerkesztőségünkbe a következő két levél érkezett; KEDVES DÉLMAGYAR! Lelkészkedő, a nép kőzött élő s dolgozó pap vagyok Nevemet, működési helyemet nem Írhatom ki, mert feletteseim szigorúan megtiltottak minden szóbeli, vagy írásbeli nyilatkozatot s mostani levelem legenyhébb esetben is megyéspüspököm szigorú megdorgálását és büntető áthelyezését vonná maga után Ezért is nem nyilatkoztam eddig, bár az utóbbi időben sokat gondol kodtam azon az úton, amelyen a magyar katolikus Egyház vezetői haladnak. És bár tadom, hogy szinte fejemmel játszom, ha szólok, de azf is tudom, hogy lelkemet játszanám el, ha továbbra is elkallgclnám azt, ami egyre több paptestvéremet bántja és hangot kér A szegedi és környékbeli alsópapság mindegyre világosabban látja azf a szakadékot, amely a vallásos hivek és a főpapság között van. Híveinket egymás megbecsülésére, a mnnka és a béke előmozdítására tanítottuk éveken át Azf hirdettük: az at ember él Krisztus tanítása szerint, aki tisztességesen él, munkáját elvégzi, megadja „Istennek, ami Istené és a császárnak (vagyis az államhatalomnak), ami a császá. ré." A második világháború szörnyű pusztításai után szegedi népünk megküzdött a nélkülözésekkel, eltakarította a romokat és mosf az ország történelmében páratlanul álló nagyszerű felemelkedésnek, lendiile. tes munkájának vagyunk tanúi. Az lenne természetes, hogy ebben a munkában; a háborús sebek gyógyításában s az emberhez méltó élet megteremtésében a katolikus Egyház járna elől, márcsak történelmi kötelezettségénél fogva is És e helyett mit látunk? Azt, hogy a „hivatalos felsőbbség" megföllebbezhetetlen szerepét játszó főpapság s az alsópapság egy része is. 1945 óta minden alakalommal ellene szegült a haladásnak, a jobb életre törekvésnek Hívőink lelkében lelkiismereti válságok keletkeztek, mert nem tudták, kinek higyjenek; azoknak-e, akik a jót csak prédikálják, vagy azoknak, akik azt mag is teszik? Fájó szívvel látom, hogy egyre többen s éppen az értékesebbek fordulnak el papjuktól, mert észreveszik, hogy a magyar katolikus Egyház hivatalosan és nemhivatclosan is a béke, a haladás és a szeretet ellen dolgozik. Legjobban mutatta ezt a nemreg lezajlott béke-aláirási mozgalom A püspöki kar általánosságban nyilufkozott a békéről, de a békeio alá- \ írását megtagadta s tíz alsópapsággal is lehetően megtagadtatta És jaj annak a papnak, aki egy jó szót mert szólni a békebizottságoknak! Hiszen az a paptestvérem is, aki csupán jelen volt a békegyűlésen, szóbeli püspöki megrovásban részesült, Pedig Krisztus Urunknak, a Béke Fejedelmének tanítása a szeretet és béke hirdetése öt tagadja meg, aki ma nem áll be a béke hívei közé. És nem elég csak imádkozni a békéért Ezt az első és második világháború előtt is megtették a papok és hivők tömegei — és a világháború mégis kitört Itt fenni kell! Arra kérem az állam vezetőit: a hazája jóléte ellen fordult papoktól továbbra is különböztessék meg a lelkészkedő alsópapságnak azt a- részét, amely a nép között él és dolgozik, amely szegényen munkálkodik, amely őszintén csatlakozott a magyar nép nagy békemozgalmához s amely hazánk boldogulásától várja a maga jólétét is> Híveinket pedig arra kérem; nézzék jól meg papjaikat, különböztessék meg a jókat a rosszaktól. Nézzék meg, hogy milyen a magánélete, jelleme azoknak, akik csak kenetes szavakat tudnak mondani, de cselekedetük mást mutat Akik a vallást csak ürügyül használják fel politikai céljaik letakarására. Akik nemhogy segítenének a dolgozó népnek, hanem minden eszközzel ellene vannak a jobb és többtermelésnek, a fegyelmezett munkának, ifjúságunk tanulásának és boldogulásának, a békének Krisztus Urunk igy szólt; „Aki azt mondja: szeretem az Istent, felebarátját pedig gyűlöli, — hazug az!" És mindnyájan emlékezünk, hányszor ítélte el a papi fejedelmeket és a farizeusokat, akik a nép megrontására törtek Űrnapján, az Oltáriszentség ünne. pén énekli az Egyház; Vonuljon vissza a régi, új legyen és jobb szivünk, szavunk és életünk. Mi, dolgozó alsópapság, világosan látjuk, hogy a magyar katolikus Egyház utat tévesztett, túlságosan a régi úri világhoz tapadt Űjuljunk meg Krisztusban, tisztuljunk meg. Krisztus az Élet kenyere, nem a múlté, vagy a duzzogásé, hanem az eleven, munkás Életé. Távozzanak a hivek vezetésétől azok, akiket akár múltbeli tévedéseik, akár magánéletük s jellemük alkalmatlanná tett a vezetésre. A katolikus dolgozók tömegei pedig minden lelkiismereti zaklatástól mentesülve odaadón és lelkesen építhessék az ország jövőjét és Jézus szive szerint élő papjaikkal együtt munkálkodjanak a béke és szeretet nagy művént Az ifjúság vidám napja 'Á csongráidmegyei fiatalok mai kongresszusi küldöttválasztó nagygyűlését külsőségeiben is méltóképpen akarja megünnepelni Szeged ifjúsága. A fiatalok önfeledt, vidám, boldog napja lesz a mai, amelyen a. legkülönbözőbb kultúrműsorok és sportesemények teszik változatossá a nap programját. A város nyolc különböző helyén vidám kultúrműsor, szebbnél-szebb számok szórakoztatják a fiatalokat és felnőtt dolgozókat egyaránt. Délelőtt fél 9 órakor kezdődnek a műsorok, mégpedig a Belvárosban a Bákóczi-téren, Felsövároeon a Csillag-téren, Kókuson az Uj-téren, Móravárosban a Kolozsvári-téren* Alsóvároson a Szabadság-téren. Petőfi telepen és UjPetőfi telepen az iskolák előtti térségen, Újszegeden pétiig a játszótéren. Délután az újszegedi szabadtéri színpadon folytatódik a színes kultúrműsor. Itt a kongresszusi kulturverseny megyei döntőjében legjobban szerepelt kultúresoportok szerepelnek és ez alkalommal veszik át díjaikat a győztes csoportok. A kultúrműsorok vidám hangulata is kifejezője lesz annak a derűs életnek, mindinkább kibontakozó meg boldogabb jövőnek, amelyhez Pártunk milliós tömegszervezetének megteremtésével is kő* •zélebb jutnak fiataliainV