Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-06 / 129. szám

KEDD, IBM. JÚNIUS 6. 21 magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatai Gerő Ernő elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén ^ Gerő Ernő elvtárs • Központi Vezetőség ülésén beszámolójában a többi között ezeket mondotta: Népgazdaságunk jelenlegi helyzete általában kedvezőnek mondható: IPARI TERMELÉSÜNK az ötéves népgazdasági terv megvalósításának kezdetével tovább emelkedett. A multévi decemberi gyáripari termelést 100-nak véve, áprilisiján gyáriparunk termelése 110.9. Vagyis az ipari termelés színvonala ez év áprilisában kereken 11 százalékkal haladta meg a mnlt év decemberi színvonalat, melyhez fogható, mint tudjuk, a magyar Ipar történetében még nem volt, mert ez volt a sztálini felajánlások hónapja • ekkor született meg nálunk a Sztahánov-mozgalom. Gyáriparunk termelésének általánosan gyors emelkedése mellettit sokkal gyorsabb ütemben nőtt a nehézipar, mint a könnyűipar termelése, ami természetesen, egészséges jelenség Nehéziparunk termelése n év áprilisában a mait ív decemberéhet képest 16.2 százalékkal emelkedett. könnyűiparunké pedig kereken 6 százalékkal. Az első év hónapjainak kedvező termelési eredményei alapján számos területen s ezek között vannak a legfontosabb termelési ágak, mint a vaskohászat és a nehézgépgyártás, a-s eredeti termelési előirányzatokat jelentékenyen felemeltük, de gyári-arunk az Igy felemelt termelési előirányzatot is túlteljesíti. Pl. áprilisban gyáriparunk a felemelt termelési előirányzatot 103.6 százalékra teljesítette t ezen belül a nehézipar 106.4 százalékra, a könnyűipar pedig 100.8 százalékra. A gyáriparhoz hasonlóan túlteljesíti tervét, KÖZLEKEDÉSÜNK ls. A megrakott vasúti kocsik száma 1950. első negyedében a mnlt év megfelelő időszakához képest 36.3 izázalékkal emelkedett s áprilisban Ts májasban az emelkedés tovább folytatódott Ez év áprilisában vasútnak kereken 20 százalékkal több utast szállított, mint a mult év ugyanezen hónapjában. ALI, AMI NAGY-ÉS KISKERESKEDELMÜNK a mult év megfelelő időszakához Képest óriási mértékben fejlődött s s az áruforgalmi terve* rendszeresen túlteljesíti. A MEZŐGAZDASÁGBAN a terméskilátások úgyszólván minden területen igen kedvezőek. A földművelésügyi minisztérium szakértőinek becslése szerint katasztrális holdanként 8.—9.5 mázsa búzatermést, 8—9 mázsa rozstermést, 9.5—10 mázsa őszi árpát, 8—9 mázsa tavaszi árpát várhatunk. Ez az* jelenti, hogy ez évben búzából, rozsból és árpából együttvéve előreláthatólag mintegy 5—10 millió méteraiázsával többet takarítunk be, mint a mult évben. Kapásnövényeinknél is jók a terméskilátások. Az idei jó termés lehetővé teszi állatállományunk erőteljesebb fejlesztését, ha megfelelően felhasználjuk a számunkra kínálkozó lehetőségeket. ÁLLAMHÁZTARTÁSUNK nemcsak egyensúlyban van, hanem a bevételeknél a kiadásokkal szemben jelentős többlet mutatkozik. Ez 'ette lehetővé, hogy az 1950-re előirányzó^ beruházási keretet, melyet az c'íéves népgazdasági terv előirányzatához képest már magasabbra tervertünk, további 10 százalékkal felemeljük olyan terűleteken, melyeken a többletberuházást anyaggal. felszereléssel, munkaerővel biztosítani tudjuk. Igy igen jelentékeny mértékben emeltük a budapesti és a vidéki ipari központokban a lakás, építésre fordítandó összeget, a nagyüzemi mezőgazdasági építkezések, az útépítések, stb. beruházási keretét. Az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság és a kereskedelem gyors fejlődése együttjár a foglalkoztatottak számának hatalmas emelkedésével. Ez év első négy hónapjában a foglalkoztatottak száma kereken 70 ezer fővel emelkedett. A mult ív hasonló időszakához képest pedig az emelkedés 170 ezer fő. A munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt. Számos területen, főként szakmunkásokban és műszakiakban, máris komoly munkaerőhiány mutatkozik, sőt kezd mutatkozni munkaerőhiány az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben is. Az elmondottakból megállapíthatjuk; Népgazdaságunk a különösen iparunk térfogata gyorsan növekszik, termelésünk jelentős mértékben emelkedik, népgazdaságunk komoly ősszegeket akkumulál és általában a bővített újratermelés marxista elve szerint fejlődik. n. Népgazdaságunk fejlődésének általánosan pozitív képén belül azonban KOMOLY HIBÁK ÉS HIÁNYOSSÁGOK IS vannak', melyek, ha rövid idő alatt nem küszöböljük ki őket, eddig elért eredményeinket és további előrehaladásunkat ia kockára teszik. Elsőként, tervmunkánkhan mutatkozó komoly hiányosságokról kell beszélnünk. Egy év óta a tervezés ét a tervszerű gazdálkodás terén igen nagy előrehaladást értünk el. Először építettük fel ez évi népgazdasági tervünket a megfelelő népgazdasági mérlegek kidolgozott rendszerére. Azonban, mikor megállapítjuk az előrehaladást, nem hunyhaitnnk szemet a hibák és hiányosságok felett. Mindenekelőtt: még nem sikerűit teljes mértékben behoznunk a tervezés terén a késedelmet, mely hároméves tervünk kezdetétől végigkísért bennünket s melynek részint az az oka, hogy 1946—47-ben igen sok időt kellett elvesztegertnünk a tervért, a szocializmus építéséért, a reakciós erők ellen vívott küzdelmekben, másrészt saját tapasztalatlanságunk a tervezés terén, végfii pedig az, hogy az ismert politikai okoknál fogva iparunk államosítása később következett be, mint a népi demokrácia legtöbb más országában. A késedelmet ebben az évben behozzuk, de a kétségtelenül meglévő elmaradás számos bizonytalanságot hagy tervezésünkben. Tervmunkánk hiányosságairól szólva, nem lehet fel nem vetni egy másik igen fontos kérdést; A TERVFEGYELEM LAZASÁGÁT. Természetesen ezen a téren is van haladás. A jelenlegi helyzetet nem lehet összehasonlítani az egy év előttivel. De azért még mindig elő flordul, hogy egyes vállalataink milliós összegeket ruháznak be terven kívül, engedély nélkül s egyes esetekben teljesen céltalanul és gazdaságtalanul. Ez a jelenség, mely, persze, kezd kimenni a divatból, a vállalati pénzügyi fegyelem bizonyos lazaságáról is tanúskodik Ugyanerről tanúskodik a vállalati béralappal való, sokszor minden lervsaerűséget meghazudtoló gazdálkodás is. Gazdasági vezetőink, ha arról van szó, vájjon a vezetésük alatt álló vállalat a termelési terv menynyiségi teljesítésére gondolnak s elhanyagolják a minőség, a határidők, az önköltség kérdését. Komoly elmaradás és hiányosságok mutatkoznak külkereskedelmünkben. Persze, külkereskedelmünk is hatalmas mértékben fejlődött és fejlődik. Térfogata ez év első négy hónapjában a mult év ugyanezen időszakához képest komolyan emelkedett. De az emelkedés kizárólag a behozatali oldalon van — kereken 56 százalék —, még kivitelünk mindössze 1 százalékkal haladja meg a mult év megfelelő időszakának kivitelét. Természetesen, valamely ország Jrülkereskedelmi forgalmáról nem lehet helyes képet alkotni az év elsó négy hónapjának adatai alapján. Nyilvánvaló, hogy olyea agrár-ipari jellegű országnál, mint Magyarország, az év elején nagyobb mértékben jelentkeznek a behozatali szükségletek, mint a kiviteli lehetőségek. Az év elején kell biztosttani az év nagy részére nyersanyagszükségletünket, Lehetőleg az év elején kell behoznunk az új beruházásokhoz, az új üzemek létesítéséhez szükséges gépek minél nagyobb részét. Ugyanakkor a mult évi termésből származó mezőgazdasági termények kivihető feleslege az évnek ebben a szakában már kimerülőben van. Azonban teljesen helytelen volna, ha különféle „objektív" okokkal akarnánk megnyugtatni magunkat külkereskedelmünknek ez év első négy hónapjában bekövetkezett passzivitását illetően. Az objektív és idényszerű okok mellett döntő súly. lyal esnek latba azok a körülmények, melyeknek megváltoztatása senki máson nem múlik, hanem csakis és kizárólag rajtunk Az egyik legfontosabb körülmény az, hogy ipari vezetőink nagy része szuverén megvetéssel kezeli a kivitelrevaló ttrmelés kérdésé*. Iparunk a kivitelre lekötött gépek legyártásánál a határidőket rendszeresen nem tartja be. A vállalt kötelezettségeket nem teljesíti. Ugyanakkor, amikor nehézgépiparunk termelése igen komoly mértékben emelkedik, szerszámgép-gyártásunk áprilisi tervét csak 87 százalékra teljesítette. Kétségtelen, hogy ez nem véletlen és nem Is egyszerű elmaradásról van szó, hanem ebben a jelenségben az ellenség kezét kell keresnünk. Ez az a terűlet, ahol a legnagyobb számban találhatók jobboldali szociáldemokrata elemek, akik tudják, hogy a szerszámgépgyártás egyik legsebezhetőbb pontunk, ahol sokat árthatnak a népi demokráciának. Kedvező jelenség külkereskedelmünk alakulásánál, hogy forgalmunk a Szovjetunióval és általában a tervgazdálkodást folytartó országokkal gyorsabban növekszik, mint a tőkés országokkal, ami a tőkés országokban kialakulóban lévő gazdasági válságot figyelembevéve, da egyéb tekintetben is, különösen fontos. Ez év első négy hónapjában kivitelünknek 63 százaléka esik a tervgazdálkodást folytató országokra, míg a mult év ugyanezen időszakában csak 44 százalék. Behozatalunkban ez év első négy hónapjában a tervgazdálkodást folytató országok 54 százalékkal szerepelnek, szemben a mult év ugyanezen időszakával, amikor behozatalunkban az említett országok még csak 42 százalékkal szerepelt, Mindez mutatja, mily nagyok a lehetőségek a gazdasági kapcsolatok további fejlesztése terén a Szoviet unióval, a népi demokrácia országaival. a Német Demokratikus Köztársasággal és ezeket a lehetőségeket még távolról sem meritettiik ki. Ugyanakkor azonban külkereskedelmi statisztikánk adatai azt is mutatják, hogy igen kevéssé használjuk ki a ténylegesen meglévő lehetőségeket a tőkés országokkal való külkereskedelmünk kifejlesztésére. Persze, az amerikai imperialisták és a pórázukra fűzött marshallizált országok uralkodó körei mindent elkövetnek, amj hatalmukban áll, hogy megkíséreljék akadályozni az ezekkel az országokkal folytatott külkereskedelmünket. Tudják, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kifejlődése a Szovje*únió, a népi demokrácia országai és másrészt a tőkés országok között, megnehezíti a hidegháború viselését és a békéért küzdök táborát erősíti. Ezért foglalják le az amerikai imperialisták jogtalanul pl, az általunk vásárolt betonkeverő gépeket, mintha ezek valami szörnyű hadigépek volnának. De persze nemcsak ezért, hanem azért is, hogy a pórázukra fűzött marshallizált országokat még nagyobb mértékben kizsákmányolják, iparukat, mezőgazdaságukat elsorvasszák s rájuk kényszerítsék saját áruikat. Külkereskedelmünk erősítése a tőkés országok felé. ezek szerint, "jítságos harc kérdcsc, melyet még nem tanultunk meg eléggé, amiben szerepe* játszik külkereskedelmi apparátusunk szakmai és politikai gyengesége is. Nemi lehetünk teljesen mcgeléged ve népgazdaságunkban a TERMELÉKENYSÉG ALAKULÁSÁVAL Iparunkban a termelékenység emelkedik ugyan, de ez az emelkedés nagyon egyenlőtlen A gyáriparban, a bányaiparral és az építőiparral együtt a mult év decemberéhez képest, amikor iparunkban a termelékenység az addig elért leg magasaibb szintre emelkedett, ez év első hónapjaiban aránylag lassú volt a termelékenység emelkedése. Áprilisban azonban az egy teljesített órára eső termelési érték alapján számftott termelékenység elérte az 1949 decemberinek 109 százalékát. A nehéziparban a termelékenység emelkedése alacsonyabb az egész ipar átlagánál: áprilisban a mult év decemberéhez viszonyítva a nehézipar termelékenysége 108.5" százalék volt. Nyilván, az* lehetne mondani, hogy a termelékenységnek ilyen mértékű emelkedése nem is olyan rossz, hiszen a régi rendszer idején semmi hasonlóról nem lehetett szó. De mi nem nézhetünk viszszafelé, mi nem igazodhatunk a régi rendszer üteméhez. A termelékenység egyenlőtlen és időnként lassú emelkedésének számos oka van. Itt, mindenekelőtt, meg kell említeni a gazdasági vezetés gyengeségét, a felelBs egyszemélyi vezetésben mutatkozó komoly lazaságokat, a helytelen bérrendszert, a rendkívül laza normákat, a géppark rossz kihasználását s igen gyakran áj, korszerű, nem egy eset. ben drága devizáért külföldről behozott gépek hevertetését. De az okok között nem szabad elfeledkezni az elégtelen munkafegyelemről sem, mely az öntudat hiányából, illetve gyengeségéből adódik, És nem feledkezhetünk meg a jobboldali szociáldemokraták tudatos szabotálásáról. akik mindent elkővetoek, hogy ott ártsanak a magyar munkásosztálynak, népi demokráciánknak, ahol éppen t'idnak. Teljesen helytelen volna azonban, ha a termelékenységet kizárólag azon mérnénk, hogy egy ledolgozott munkaórára mekkora termelési érték jut. Van a dolognak egy másik oldala is, mégpedig az, hogy bizonyos összeg kifizetett munkabérre, pl, 100 forint munkabérre mekkora termelési érték esik Ha a termelékenység kérdését ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor az előbb vázoltnál sokkal kedvezőtlenebb képet kapunk. A statisztiai adatok az* mutatják, hogy ha a 100 forint kifizetett munkabérre eső termelési értéket 1949 decemberében 100-nak vesszük, akkor ez év januárjában a megfelelő szám 100.4, februárban 100.5, márciusban 99.3, áprilisban pedig már csak 97.9. Mit jelent ez? Ez art jelenti, hogy 1950 első négy hónapjában a mult év decemberéhez képest a 100 forint kifizetett munka- ' bérre eső termelési érték ahelyett, Itiogy emelkedett volna, több, mint 2 százalékkal csökkent. Azt jelenti, hogy IPARUNKBAN A BÉREK GYORSABBAN EMELKEDNEK, MINT A TERMELÉKENYSÉG. Világos, hogy ezt a helyzetet sokáig fenntartani nem lehet, ha nem akarjuk, hogy népgazdaságunkban komoly visszaesések következzenek be. A termelékenység és a bérek viszonyának kedvezőtlen alakulása hátrányosan befolyásolja az önköltséget és mindkettő hozzájárul a béralap megugrásához, hozzájárul ahhoz, hogy a béralap növekedésének üteme messze meghaladja a tervelőirányzatot és a termelés, valamint a •termelékenység növekedésének ütemét. Az önköltség kiszámításának módszerei nálunk még rendkívül lazák. De raég ilyen laza számítási módszerek mellett is kétségtelen, hogy az önköltség csökkentése lassúbb. mint amckMffrát ötéves tervünk első évére előirányoztunk. Pl. a könnyűiparban (élelmezési ipar nélkül) ez év első ncgy hónapjában a mult év átlagához képest az önköltség mindössze 0.4 százalékkal csökkent, ezen belül a textiliparban pedig 1.1 százalékkal Vannak jelentékeny területek, melyeken az önköltség nem csökken, hanem emelkedik. A termelést irányító minisztériumok az önköltség kérdését nem tartják kézben, nem fordítanak gondot erre az alapvetően fontos kérdésre, nem folytatnak komoly harcOf az önköltség csökkentéséért. Az önköltség kedvezőtlen alakulása a legszorosabban összefügg azzal, hogy a bérek, a béralap és az Fetszfnvonal emelkedése túlságosan gyors, sokkal gyorsabb, mini ezt tervünk megszabja. A gyáriparban dolgozók névleges keresete ez év első négy hónapjában, a mult év decemberéhez képest 12.7 százalékkal emelkedett s ugyanezen idő alatt a létfenntartási költségek 4.1 százalékkal csökkentek, ami azt jelenti, hogy a gyáriparban a tényleges átlagbér egyharmad év alatt 17.5 százalékkal nőtt meg. Az ötéves tervtőrvény értelmében azonban öt év alatt akartuk 35 százalékkal emelni az általános életszínvonalat, A gyáriparban dolgozók számára tehát négy hónap alatt teljesi. teftük az öt évre átlagosan elöirányzoit életszínvonal-emelkedés felét. Ugyanezen négy hónap alatt a gyáripar egészének termelése 9.6 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók életszínvonalának emelkedése a gyáriparban ez év első négy hónapjában csaknem 8 százalékkal multa felül a termelés emelkedését. Nyilvánvaló, hogy az életszínvonal ilyen mértékű emelkedése megengedhetetlen. mert ez tipikus esete annak, amit Rákosi elvtárs úgy feje. zett ki, hogy „nem ehetjük meg a jövőnket". Az életszínvonal emelkedéséhez az is hozzátartozik, hogy ez év április végén, mint már említettem. 170 ezer fővel nagyobb voli a foglalkoztatottak száma, mint a mult év ugyanezen időpontjában. Vagyis 170 ezer olyan ember kap mostan bért, aki azelőtt nem kapott, aki otthon élt a családban. Most a családban több a kereső, tehát több a kereset, azaz emelkedik ezen az úton is az életszínvonal. A- bérek megugrásának természetesen nem egy oka van. 'Azonban a bérek ilyen mértékű megugrásában nem kisszerepet játszik az, hogy mialatt más kérdésekkel voltunk elfoglalva, az ellenségnek sikerült kihasználni ezl, a helyzetet s kihasználni azt, hogy a dolgozók ,jclen'(ékeny részénél még gyenge lábon áll az öntudat és a fegyelem; sikerült az ellenségnek új frontot nyitni a népi demokrácia ellen: A TÖMEGES BÉRÉS NORMACSALÁSOK FRONTJÁT. Ez, persze, dönlőleg, azért történhetett meg, mer? üzemeink vezetőinek nagy része felelőtlenül, megalkuvással és hanyagsággal kezelte s sajnos sokan közülük még mindig fgy kezelik a bérkérdések.*. Dc az üzemek vezetői mellett komoly felelősség terbell azokat a kommunista pártfunkcionáriusoket Is, akik látták és gyakran látják a bércsalást, azonban opportunizmusból nem lépnek fel ellene, hanem szcmelhúnynak rá, mert „eredményeket" akarnak felmulatni, vagy meri mindenki felé „jó emberek" akarnak maradni, sőt nem egy esetben egyenesen védik, támogatják a bércsalókat. Hasonló a helyzet szakszervezeti funkcionáriusaink jelentékeny részénél is. A bér. és normacsalások tömegessé válásánál különösen nagy szereprt játszott az üzemekben és szakszervezetekben látszólag meglapuló, ténylegesen azonban a munkásosztállyal, a népi demokráciával ellenségesen szembeálló jobboldali szociáldemokrata ele. mrk és a velük egy luiron pendülő klerikális reakció aknamunkája. Ezekről az üzemekben látszólag meglapuló jobboldali szociálde >. krata elemekről kissó mcgfeledk z_