Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-04 / 128. szám

ó VASÁRNAP, 1950. JÚNIUS 4. Az elmélet napi leéldé&ci n formális önkritika, mint a fejlődés gátja A február 10-i Központi Vezető ségi ülés határozata, Rákosi elvtárs útmutató beszéde óta az önkritikának rendkívül megnőtt a szerepe a pártépftésünkben. Pártfunkcionáriusaink és párttagjaink egyaránt felismerték, hogy milyen döntő fegyver ez a szocializmus építésében. De az önkritika jelentőségét a pártonkivüliek is egyre nagyobb számban ismerik fel és hasznosítják a mindennapi munkájuk során, A jól induló, egészségesen fejlődő kritikáit-önkritikát tartalmilag tovább kell fejleszteni és egyre szélesebb körben kell a dolgozók között tudatosítani. Nem könnyű helyesen alkalmazni a kritikát-önkritikát, sok nehézséget kell leküzdeni, hogy tovább tudjuk fejleszteni. Meg kell küzdeni a maradisággal, a bürokratizmussal, a felfuvalkodottsággal, ' önelégültséggel, a kényelemszeretettel, stb Meg kell küzdeni az ellenség akadályozó tevékenységével is, mely Igyekszik a fegyvert hasznavehetetlenné tenni, jelentőségét lecsökkenteni. saját céljára felhasználni. Elvtársaink többízben vetették fel, hogy helyenként, ahol önkritikát, kritikát alkalmaztak, azt mondották nekik, hogy formális az önritikájuk, de nem magyarázták meg, hogy mit is értenek alatta. Igy elvesztették biztonságukat és nem tudják, hogyan alkalmazzák a jövőben az önbirálatoh, Pártfunkcionáriusaink, ha rámutatnak valahol arra, hogy formális az önkritika, magyarázzák is meg azt, hogy miért formális, ne elégedjenek meg a puszta ténymegállapítással, Hiszen a formális önbírálat leleplezése Igen fontos eszköze a kritikaönkritika továbbfejlesztésének, a dolgozók politikai színvonala emelésének. Hogyan tudjuk eldönteni, megítél, ni, hogy az önbírálat párlszerü-e, vagy sem. S-lálin elvtárs arra tanít bennünket: „Nekünk olyan önbirálatra van szükségünk, amely növeli a munkásosztály műveltségét, fejleszti harci szellemét, megerősíti a győzelembe vetett hitét, megsokszo. rozza erőit és segiti abban, hogy ő legyen az ország igazi gazdája." Ha mi meg akarjuk különböztetni a helyes önbírálatot a formális önbirálattól, akkor nézzük meg, hogy az elhangzott önbírálat vájjon növeli-e az elvtársak műveltségét, fejleszti-e a harci szellemét, — vájjon nem kispolgári megalkuvás lesz-e belőle, megerősiti-e a győzelembe vetett hitei, — nem lesz-e az a következtetés, hogy bele kell nyugodni a megváltozhatatlanba, — és végül menynyire segít bennünket abban, hogy még erősebbek legyünk, még szilár. dabb legyen a munkásosztály hatalma. Helyi viszonylatban ez úgy néz ki. hogy az ott dolgozó kommunista vezető szerepe üzemen, hivatalon belül mennyire szilárdul tovább. Ha ezeket az elvi szempontokat használjuk az önbírálat értékelésénél, akkor le tudjuk leplezni a formális önkritikát és fejleszteni tudjuk a pártszerü önkritikát. A formális önkritika akkor jön létre, ha az, aki gyakorolja, nem szívből mondja el hibáit, ha nem érzi át azt, hogy a most felsorolt hibái milyen kárt okoztak Pártunknak és dolgozó népünknek. A csak értelemmel elmondott önbírálat, melv nem Járni a felelősség átérzésével, a hibák kijavításának szándékával, formális és hasznavehetetlen, mely alkalmas arra, hogy félrevezesse Pártunkat. Tapasztaljuk ezt elsősorban egyes értelmiségi, de egyéb dolgozóknál is. Ezek az elvtársak „elvileg kiértékelik" hideg fejjel, hogy ő hibáik miből állottak. Megtanulják a kritika formáit könyvekből, de nem fűti át őket a forradalmi hév ilyenkor. Elmondják „önkritikájukat", azután nyugodtan folytatják ott, ahol abbahagyták Az egyik pártszervezetben tapasztaltuk nemrégen, hogy amikor egy elvtársat kérdörevontak azért, mert rendszeresen a pártvezetőségi ülésről egy negyedórát késik, akkor azt mondotta: „hát késtem, önkritikát gyakorolok!" Formális az önbírálat akkor, ha a hibák feltárásánál általános közhelyeket mondunk és nem konkrétan mutatunk rá a hibáinkra. Ha arról beszél egy tömegszervezeti, vagy állami funkcióban lévő pártkáder, hogy munkáában eddig lebecsülte a Párt szerepét, nem elég ezt fgy általánosan mondani, hanem azt is mondja meg, miből állott ez? (Pl. abban, hogy a helyi üzemi pártszervezetei, ahol ő is párttag, valamilyen alsóbbrendű szervnek tekintette, számára a Pártot csak az Országos Pártközpont, a megyei párttitkár, stb. jelentette, de nem a helyi pártszervezet titkára, vezetősége.) Rákosi elvtárs mondotta: „Minden önkritika, amely általánosságban hangzik el, bizonyos fo. kig olyan, mint a nyeletlen bicska, penge nélkül." Altalános igazságok megállapításával, konkrét hibákra való rámutatás nélkül formális az önkritika, nem segiti elő a hibák leküzdését, hasznavehetetlen fegyver. Hiányos az önbírálat akkor is, ha rámutatunk ugyan a hibákra, de nem határozzuk meg a hibák kijavításának módját, vagy pedig csuk általánosságban beszélünk a hiba kijavításáról, például fgy. ,Jgérem, hogy a hibát. ki fogom javítani." Igen gyakran találkozunk ilyen esetekkel. A Szegedi Kenderfonóban például a legutóbbi összevont pártbizalmi értekezleten az egyik vezetőségi tag elmondotta, hogy a vezetőség nem foglalkozott a pártbizalmiakkal, nem magyarázta meg. mik a feladataik. Arról azonban nem beszélt, hogyan szervezik meg a pártbizalmiakkal való rendszeres foglalkozást. Formális az önbírálat akkor, ha a most felvetett hibáinkat már tizedszer ismerjük be „megbánóan", azonban most is ott tartunk a hibák kiküszöbölésénél, ahol az első „beismerésnél." Ilyenkor vessük fel az elvtársaknál, hogy nem elég a hibákat elmondani, hanem azokat ki is kell küszöbölni. Olyan önkritikára nincs szükség, mely e téren nem tesz semmit. Az hamis és félrevezető önkritika. A formális önbírálat egyik formája, — igen helytelen, opportunista farmája — az, amikor felülről kritikát kapunk, a mi meggyőződésünk az, hogy a kritika nem helytálló, de a kapott kritikával nem „illik" szembeszállni, azt el kell fogadni. Ilyenkor beismerünk olyan hibákat is, mely véleményünk szerint nem áll fenn, elismerjük olyanMEGJELENT ért is a felelősséget, mely nem minket terhel. Ez az „önbírálat" nem méltó egy párttaghoz. Ez uszálypolitika, kispolgári álláspont. Igenis szálljunk mi szembe pártszerüen — illetékes pártfórum előtt, megfelelő formák között — az ilyen kritikával. Az önkritika fejíeszitéséhez, helyes alkalmazásához hozzátartozik az is, hogy csak olyan hibákat Ismerjünk cl, melyekről mi magunk is megvagyunk győződve. Ne féljünk szembeszállni az igaztalan kritikával, csak legyen meg bennünk a Párt, a munkásosztály iránt érzetit szeretet és felelősségérzet, A kritika, önkritika fegyverét az ellenség igyekszik a maga céljaira felhasználni. Ha valaki a kritikaadta lehetőséget úgy használja fel, hogy elvtársainkat megrágalmazza, bemocskolja, ha olyan formában alkalmazzák, hogy annak következtében az elvtársaink összetörnek, teljesen elvesztik önbizalmukat, akkor erre fel kell figyelni, mert itt kártevésről van szó. Sztálin elvtárs arra tanit bennünket ,,van olyan önbírálat, mely a pártszerüség lerombo lására, a Szovjethatalom bemocskolására, építésünk gyengítésére, gaz. dasági kádereink elzüllesztésére, a munkásosztály letegyverezésére és elfajulásShoz való fecsegésre vezet." Az ilyen önbírálat az ellenség hangja és le kell leplezni. Vezetőség újjáválasztó taggyűléseink alkalmával például egyik pártszervezetünkben előfordult, hogy a vezetőség megválasztása után az egyik felszólaló kijelentette, hogy nem ért egyet a taggyűlés döntéseivel, őt nem hallgatták meg. Nyilvánvaló, hogy ez a kritika rosszindulatú, kártevő kritika volt. Látjuk tehát, a formális önkritikának igen sokféle formája van. Eredménye azonban mindenképpen egy: a fejlődés ellensége, a hibák feltárásának és kijavításának legnagyobb akadályozója. Végső fokon az ellenség munkájának nem tudatos, vagy tudatos segítése. Állandóan harcolni kell ellene, elvi szempontok alapján, a mindennapi munkánk során. Segíteni kell az elvtársaknak abban, hogy felismerjék az önkritikájukban azt, ami formális, legyünk türelmesek, de hajthatatlanok e téren. Ne fogjuk rá arra az elvtársra, hogy tudatosan formális önkritikát gyakorol, aki most tanulja a kritikaönkritika fegyverét használni, de minden elvtárs ismerje fel, hogy a formális önkritika félrevezeti a Pártot és segíti az ellenséget. A páríbizalmira tartozik-e a tagsági di/ befizetésének ellenőrzése? Válasz egy levélre Ifj. Fodor Sándor elvtárs, a DEMA cipőgyár dolgozója levélben kérte szerkesztőségünket!, hogy adjunk választ egy vitás kérdésre, amely & május havi taggyűlésen vetődött fel. Ugyanis a taggyűlésen Fodor elvtárs hozzászólásában felvetette, hogy azért fizeti rendszeresen a tiagdij.it a tagságnak csupán 80 százaléka, mert a pártbizalmiak nem foglalkoznak a hozzájuk beosztott elvtársakkal, nem ellenőrzik a tagdíjfizetést. A taggyűlésen az egy'k elvtársnő erre azt válaszolta, hogy a tagságnak elsőrendű kötelessége a 'ngdíj rendszeres fizetése s az, hogy az elvtársak rendszeresen fizetik-e a tagdíjat, ez nem tartozik a pártbizaimiakra. — Melyik a helyes álláspont? — kár tezi Fodor elvtárs. Igaza van Fodor elvtársnak, amikor azt állítja, hogy a tagdíjfizetés terén mutatkozó hihák oka a párt bizalmiak gyenge munkája. Helytelen az az álláspont, hagy a tagsági díj befizetésének ellenőrzése nem tartozik a pártbizalmira. Az, hogy a DÉMA cipőgyár pártszervezetében a tagságnak csak 80 százaléka fizeti be időre a tagsági díjat, arra mutat, hogy a pártbizalmiak nem tartanak szoros kapcsolatot a hozzájuk beosztott elvtársakkal, nem magyarázzák meg nekik, tagdíjfizetés politikai jelentőségét. A pártbizalmiaknak többek között az is feladatuk, hogy felhívják a párttagság figyelmét a tagdíj pontos befizetésére és megmagyarázzák a tagdíjfizetés politikai jelentőségét. A tagsági díj pontos befizetése fokmérője a Párthoz való viszonynak is. Valóban minden párttagnak elsőrendű kötelessége, hogy rendszeresen és pontosan fizesse tagdíját, hiszen a Szervezeti Szabályzat is kimondja, hogy a Párt tagja az, „aki magáévá teszi a Párt célkitűzéseit, elfogadja programnyila'kozatát és politikai irányvonalát, résztvesz valamely alapszervezetének munkájában, aláveti magát a pártfegyelemnek, és rendszeresen fizeti a tagsági járulékot". Amellélt, hogy a tagdíjfizetés minden párttagnak elsőrendű kötelessége, a pártbizalmiaknak igen fontos feladatuk, hogy foglalkozzanak a tagdíjfizetés kérdésével és megmagyarázzák az elvtársaknak a tagdíjfizetés jelentőségét. Természetesen nagy szükség van arra, hogy a pár bizalmiak, a vezetőség tagjai, élenjárjanak a tagdíjfizetésben és példát mutassanak a párttagságnak. AGITÁTOROK Jeg YZETE1 I moszkvai üzemi agitátorok munkájának tapasztalatai a ffatuji hépHtve-t'á" U^ujM száma A Falusi Népnevelő legújabb, 11-es számának első cikke — melyet Szécsi András," a MINSz Agitációs Osztály helyettes vezetője irt — felhívja a dolgozó par asz (ifjakat, hogy álljanak a növényápolást munkák élére és a termelő munka tüzében, a dolgozók ellenségei ellen folyta/ott harcban szülessék meg az új ifjúsági szervezet: a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Kukue&ka János elvtárs, az Országos Agitációs Osztály politikai munkatársának cikke rávilágít arra, hogy Pártunk paraszt politikájától való elhajlás az bllenségnek használ. Honn János eivtei-s, a Tervhivatal mezőgazdasági főosztályának vezetője, arról ír, hogy jó növónyápolási munkával harcoljunk a magasabb terméseredményekért. „Hogyin irányítja aa új pártvezetőség a népnevelőmunkát" — címmel Németh Károly elvtárs, a zalamegyei pártbizottság agit. próp. ti.'kára Irt cikke;. Mester Erzsébet, az Országos Békebizottság titkára népnevelőink feladatáról írt a békebizottságok munkájában. Olvashatunk még cikkeke népnevetőink felada'oiról, a könyvnapok előkészítésében, valamint a Szülői Munkaközösségek munkajárói, a beiratkozás érdekében. A Falusi Népnevelő mellékletéi népnevelőink használják fel és adják tovább felvilágosító munkájuk alkalmával. Megalakult a Szegeili Ruházati Bolt NV és a Szegedi Kiskereskedelmi NV pártszervezete Az elmúlt hónapban alakult meg a Szegedi Ruházati Bolt NV. és a Szegedi Kiskereskedelmi Nemzeti Vállalat. A két vállalat célja, hogy u lehető legjobban ellássa u szegedi dolgozókai a közszükségleti cikkekkel. A kél vállalat dolgozói egyre inkább bekapcsolódnak a nuinkuversen.vbc, hogy jó munkájukkal emeljék a dolgozók életszínvonalát, építsék a szocialista kereskedelmei. Mindkét vállalat életében Igen nagyjelentőségű esemény, hogy rsülürtükün megalakult a pártszervezel. A vállalat kommunista dolgozói,' de a pártonkívüli dolgozók Is nagyon várták már a pártszervezet megalakulását. mert tudják, milyen nagy eredményekel lehet elérni azáltal, hogy saját üzemi pártszervezetük segíti őket munkájukban, szervezi a munkaversenyt. A vállalat kommunista dolgozói ígéretet tellek, hogy az új pártszervezel Irányításával és segítségével a jövőben még jobban végzik munkájukat. ' A „Tanuljunk a szovjet agit.itoroktól" cimű füzetsorozat minden száma hatalmas segítséget jelent népnevelőinknek s a po'itikai felvUdgostió munka irányítói: üzemi pártszervezeteink, pártbizottságaink, párttitkáraink számára. A sorozat legújabb, 5• számú füzete, Kremnyova elvtársnak „A moszkvai üzemi agitátorok munkájának tapasztalatai" című munkája, a bolsevik agitátorok tapasztalatainak hatalmas, kiapadhatatlan kincstárát bocsdjtja népnevelőink rendelkezésére. A tüzet három főrészre őszük. Az első rész a népnevelőmunka tartalmára vonatkozó kérdésekkel foglalkozik. A második a népnevelőmunka formáit és módszereit ismer, teli. A harmadik fejezet a poétikai felvilágosító munlw irányításának, a népnevelökkel vató foglatkozasnak kérdéseit tárgyalja. A népnevelő munka tartalmával foglalkozó fejezet elolvasásakor mindenekelőtt szembetűnik a bolsevik agitátorok beszélgetéseinek, érvelési módjának rendkívül magas eszmei-politikai színvonala. Ezt úgy érik el a bolsevik népnevelök, hogy beszélgetéseik témáját gondosan vá. laszfják meg, mindig tekintetbe veszik a hatigatóság érdeklődési körét, napi problémáit. Qokat tanulhatunk a bolsevik agitátoroktál. Az agUáeió formáit, módszereit illetően is. A moszkvai agitátorok a po'itikai felvilágosító munka során minden lehetőséget, látszólag apróbb jelentőségű szempontot is tekintetbe vesznek, az agitáció rendkívül váHoza• tos tormáit, módszereit alkalmaz• zák. A politikai felvilágosító munka irányítását, a népnevelökkel való foglalkozásnak kérdéseit tárgyaló fejezet legfontosabb tanulsága számunkra az, hogy a politikai nevelő munka sikere mindenekelőtt a pártszervezet vezetőinek, ezen belül is a titkár elvtársnak, lelkiismeretest mindenre kiterjedő munkáján múlik• Gondot kell fordítani a népnevelök alapos kiválogatására, nevelésére, ideológiai színvonaluk eme. lésére, agitációs kapcsolatainak kicserélésére és általánosítására_ J\ füzetben leirt népnevelő beszélgetések, példák egész sok kérdéssel foglalkoznak és méltán mondhatjuk, hogy szinte felölelik a szovjet dolgozókat fog'alkozluló összes kérdéseket. Kct gondolat azonban vörös fonálként húzódik végig az egész füzeten. Az egyik az ötéves terv ietadafaira való konkrét mozgósítás, a másik a dolgozóknak a szovjet haza szeretetére, a szovjet hazaliságra. a szovjet nép iránti liöt^eieUségck teljesítésére nevelése. Ez „ tüzet újabb hatalmas segítséget nyújt pártszervezetcink vezetőségei és agitátoraink számára, okik a füzet áttanulmányozásával tapasztalatainak felhasználásává eredményesebben tudják végezni felvilágosító, népnevelő munkájukat. NÉPNEVELŐ ZSEBTÉRKÉP. A Központi Vezetőség Agitációs Osztálya szerkesztésében megjelent a Népnevelő Zsebtérkép, Pártunk Agitációs Osztálya népnevelőink munkájának megkönnyítésére adja ki ezt a Zsebtérképet, A gazdag tartalmú kis- térképben megtaláljuk Európa, Ázsia, a világ leghatalmasabb összefüggő földrészének térképét, a sztálini erdősítési terv térképét. A Davidov-terv térképe Davidov szovjet mérnök tervét ismerteti meg közelebbről, Megmutatja, hogy az atomenergiát, melyet az imperialisták csak rombolásra tudnak felhasználni, a szovjet tudomány a társadalom szolgálatába állítja, Ki na és Dél-Azsia térképe kifejezi a béketábor óriási erőgyarapodását, a 475 milliós kinai nép győzelmének jelentőségét A Népnevelő Zsebtérkép belső része pontos adatok alapján ismerteti a Szovjetunió és a béketábor országainak hatalmas erejét. A Zsebtérkép hátoldalán Magyarország térképét találjuk az új megyehatárok feltüntetésével. Népnevelőink hasz. nos segédeszközt, jó fegyvert kapnak vele munkájukhoz. Tanulmányozzák, időről-időre egészítsék ki új adatokkal, népnevelőmunkájuk során állandóan hordják magukkal és világosítsák fel segítségével a dol. gozókat. Egyént agitációban, újságolvasások alkalmával, csoportos beszélgetéseken, röpgyüliseken. stb. használják fel ntpnevelőnumkájukban