Délmagyarország, 1950. június (7. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-28 / 147. szám

3 SZERDA, 1950. JÚNIUS 28. Vásárhely-kutason is győzött A SZOVJET KOMBÁJN A kulasi „Petőfi" teranelöcsopoi-t gabonáját aratja és csépeli a szovjet óriásgép Ezren és ezren' nézték", csodálták, amsnt lassan végiagördü' 1; Hódmezckvásárhelyen, p Sztálin ntcán. Többezer szempár leste, figyelte minden alkatrészét, hogyan dolgozik, mozog. — Kombijú, szovjet kombájn — mondták aX emberek öröm-teli arccal egymásnak. Ismerősök, ismeretlenek álltak meg átbeszéltek a gépről, „Mi a telje-. fti.ménye? Mennyit bir? Hány embert pótol?" — ezek a kérdések röpködtek. Akik hallottak, vagy olvastak róla. magyarázták a működését. Valamennyien maguk elé kéozeliék, hogyan dolgozik. hogyan halad előre a- búzatáblában. — Örökké felejthetetlen élmény ez számunkra — szóltak többen is. Nem győztek betelni a szövie ipar. a szovjet ember e pompás készítményével. Most itt jön Vásárhely felől az. utat átfogó diadalkapu alat". ahol Vásárhelykutas dolgozó parasztjai várják. Hirtelen meg sem lehet számolni,, hányan lehetnek. akik itt a kora délutáni órában összegyűltek, hogy üdvözöljék, fogadják a szovjet gépet. Öt éve hozták el a szovjet katonák Vásárheylkutas dolgozg népének a szabadságot. Szovjet katonák, szovjet emberek segítették az elesetteket-, a szegényeket a felszabadulás utáni időben. Később elmentek haza. de segítő kezüket azóta is érzik Vásárhelykutas dolgozói. — Most ismét itt vannak köztünk — szól az egyik zászlótartó. Abler Imréné. Ezzel a nagy géppel újra eljöttek Vásárhelykutasra, segítenek dolgozni, aratni. A Petőfi termelőszövetkezeti csoport tagjai 11 óra óta várnak itt. Most lélegzetvisszafojtva figyelik a falu dolgozóival együtt a kombájnt, amim; keresztülhalad a diadalkapun, amelyet Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképei ékesítenek. KSszSiúiik a szovjal népnek és vezetőjének. Sztálin elvtársnak, köszönjük a Pártnak és Rákosi eiv ársnak, begy Csongrád megyében elsőnek Vásárhelykutasra juttatta el az aratócséplőgépet — kezdte az üdvözlőbeszédet Diószegi Lajos párttitkár. — ígérjük, hogy a jövőben több és jobb munkát végzünk, hogy minél több ilyen gépet tudjon jut atni a falu dolgozóinak a munkásosztály. Még kövekkezetsebben visszük a harcot a dolgozó parasztság ellenségei, a kulákok és klerikális reakció ellen. Az eddiginél sokkal szorosabban zárkózunk fel a Párt mögé, hogy az ilyen és ehhez hasonló gépekkel építhessük hazánkaik Mint gyűrű veszi körül a dolgozók tömege a gépet és kíséri keresztül a falun, egészen a PelOff lerraetöcsooort búzatáblájáig. A száz holdnyi aranysárga kalásztengernél megáll a gép, majd motorja ismét felbúg. A vezető egyet kaipcsol. működésbe jönnek az ollók, forog a motolla és a kombájn eindul a búzatábla felé. A körülötte állók tekintete most mind rátapad. Termelőcsoport tagok, egyénileg dolgozó parasztok, akiket a kíváncsiság hozott ide, szinte megkövülten nézik, hogyan vágnak bele a gép éles vasfogai a búzába. Gyönyörű búza. legszebb a vásárhelykufasi határban. Még a legnagyobb embereknek is felér a mellükig. Sűrű, erős szálai, tömött kalászai hullámzanak, mintha integetnének a gépnek. A sok kíváncsi ember, asszony és fiatal egész közel halad a gép meglett- Tc'ibben fogják, mintha segítenének tolni. A hatalmas gép elleitillhaíailan erővel halad előre. Mo.or.zaja elnyomja a többszáz ember hangját, akik vitatkoznak. beszélnek, dicsérik a gépek •munkáját. Ugy hullottuk, szétszórja a polyvát ést a szalmát — mondja Juhász SÉ undor, a csoport egyik tagja —. ,llár el is készítettük a lógereblyétj; amellyel majd öszszekaparjuk, de most örömmel látjuk, ho^jy nincs szükség rá. Az törtjnt ugyanis, hogy a vásárhelyi gépállomás javítóműhelyében isáalmagyüjtő kocsit szerkeszjtefctejk, amelyen egy ru. dasra való szalmát gyűjtenek össze és igj/ nagy rakásokban 'durják le időközönként. Hasonlóan kupaccjkba rakják a polyvát is. Még; alig löki le. L. Tóth az vsiso rakjís polyvát, mint juhászok a ptisztortüzet, ugy ülik körbe a jetenlevők. Durják, keresgélnek, kíváncsiak, mennyi szemet szór el a kombájn. Még svizaiéfcfea se lehel kifejezni ezt a szórást; — mondja Borók Mihály, a földművesszövetkezet termelési feleipse. — Pedig öten iis összeadják azt a négy-öt sze_ met, amit találtak. — Tizenötévés voltam, mikor először a kezembe nyomta a kulák a kaszát. Iuzadtam, reszketett az inam, — mondja Surinya Ferenc, 73 éves vásárhelykutasi dolgozó paraszt. — Mint öregember is végtelenül örülök ennek a gépnek, amegy . megszabadítja a jövő nemzedéket, unokáinkat a nehéz munkától. Nek'k már nemcsak gyermekkorúban nem kell I kaszát fogni, de meglett ember, korukban sem. fl termelőcsoDort juhásza, az öreg Bohos István is otthagyta a nyáját. — Hát ilyen gépet én még nem láttam — csodálkozik. Már tiz perce keresem az elszóródott szemeket, de eat a hármat találtam — mutatja ráncos, reszkető kezével. A gép valóban olyan munkát végez, amit nem is reméltek a csoport dolgozói. Sokat olvastak a kombájnokról, a szovjet kolhozok dolgozó parasztjainak munkájáról. Eddig csak maguk elé tudták képzelni a kombájnt ugy ahogy fényképen látták, de most örömmel látják, hogy amilyen nagy, olyan jó munkát végez. Fejős Máiyás nyolcboldas dolgozó paraszt, aki a kétkilomóterre lévő ta nyájából szaladt idáig, lihegve áll meg a búzatábla előtt. Csak miután körülnézte a ha talmas gépet s megfigyelte munkáját, szólal meg: — Erre a környékre való vagyok, de még ilyen búzát ebben a földben nem láttam Igaz, hogy ilyen aratási módot sem. Ezek után magam is fontolóra veszem, hogy a jövőben miként gazdálkodjam. Lévai Sándor kisparaszt nagyokat lépve méri le, milyen széles sávban vágja le egyúttal a búzát a kombájn. — Két ember se fogna el ekkorát, ha bármennyire is beledőlne és kinynjtaná a derekát, mint ez a gép. A kaszások ós a gép előrehaladását pedig össze se lehet hasonlítani — mondja, i Második körü*5$ra SöÖut a kombájn. A dűlő felére ér, mikor egy perere megáll, hogy kiürítse a szemet. A gépkocsi alááll a garatnak. Tizenegy mázsa gabona gyűlt már öasze. A gép szerelője. Lehóezki Gyula megnyitja a szemgyüjtő tartály hatalmas torkát és folyik, ömlik a búza, mint a gátat elszakító víz. A Petőfi termelőcsoport jó munkájának ezévi eredménye, gyümölcse. Kétkézzel markol bele a gépkocsiba ömlő búzába, 'Juhász Sándor. — Búza, a mi bxizánk, kenyerünk, kincsünk — mondja maga elé. Igen, ez a búza kenyér, kincs, gjzdagság. Minél többet adnak dolgozó parasztjaink ebből az országnak, annál jobban és boldogabban él az egész ország népe. A nap már ]eesá> szőtt az ég peremén, erősen közeleg az este. Harmat leni el a dús kalászokat. Lepuhul a gabona, Botykai Lajos elvtárs, a kombájnvezető, leállítja a motort. A motolla leáll, elcsendesedik a vágószerkezet csörgése, elcsendesedik ve)e együtt a táj. A sok érdeklődő hazafelé igyekszik. — Jó ezeknek — mondják néhányan. — Még alig egy éve kezdték és máris ilyen szép eredményt értek el. — Ami igaz, az igaz — teszi hozzá Fejős Mátyás —, jobb így gazdálkodni. Nagy Pál. Gahonatüzek Tápén és Szentesen Nagyobb éberséggel ügyeljünk jövőóvi kenyerünkre Június 25-én Tápén Hódi Frenec, Dózsa György-utca 13 szám alatti lakos tüzet okozott a Völgyközi-dűlőben. Felgyújtott saját búzájából két búza keresztet és Török János kulák búzájából is 204 négyszögölt. Hódi Ferenc ügyében a vizsgálat tart. Megállapították, hogy kulák és klerikális befolyás alatt is áll. Az ellenség azonban nemcsak a nyílt támadás fegyverét alkalmazza, a t-ftzfigyelő szolgáját, a tűzőrség ellen is megpróbál hangulatot kelténk Lebecsüli azok feladatát és ügykörét. Ennek tudható be a másik megyei tűzeset is. Szentesen. Az orosházi vasútvonal mentén a mozdonyból kipattanó szikra felgyújtott 20 hold gabonát, amiből másfél hold elégett. Ha a búza gazdája, Szőke téglagyáros és Berényi kereskedő a gabona aratását legalább a vasútvonal mentén idejében megkezdi, — már csupán a tűzveszélyesség mv> att is —, nem fordulhatott volna elő ez az eset, mert csak túlérett gabona gyullad meg. Hatóságaink a legszigorúbb eljárást folytassák le a tűzesetek okozói ellen. Dolgozóink pedig a legélesebben kísérjék figyelemmel az ellenség mozgalódását, leplezzék le aljas tevékenységüket Állandóan nyújtsanak alapos támogatást tüzérségünknek. Párlítsüiika a traktorvezetők között A veszelinoi pártszervezet körzeti pártbizottsága a mezőgazdasági munka minden fontos szakasza előtt tanácskozásra hívja össze a gépkezelöket. Így az aratási munkálatok előtt is megtartják a trák. torvezetők és a brigádvezetők körzeii tanácskozását.Maljuzsenko elvtárs traktorbrigádjával Ukrajna veszelinoi körzetében levő „Sztálin"-kolhozban dolgozik. ö a brigád úgyneveze'it tábori kocsijának a vezetője. A kocsiban rádióvevőkészülék és kis könyvtár van Az agitátorok mindenekelőtt példát mulatnak a munka terülelén. A munka befejezése után pedig beszélgetéseket folytainak a traktorvezetőkkel és a vontatott gépek kezelő-munkásaival. Felolvasásokat és kollektív rádióhallgatást szerveznek. Az agitátorok megszervezik a szocialista munkaversenyt a traktorve. zetők körében. Az ő buzdításukra indította meg nagyszerű kezdeményezését Dikuszár eviárs traktorvezető brigádja. Versenyt indítottak az üzemanyag-takarékosságért, a kenőanyagok, tartalék-alkatrészek és egyéb eszközök megtakarításáért. A brigád két hónap alatt 3000 kg üzemanyagot takarított meg. 'A! megtakarított üzemanyag mintegy 350 hold föld megművelésére elegendő. A körzeti pártbizottság a nagy lendülettel folyó munkaverseny eredményeinek megismertetésére ötnaponként eredménytáblákat és fali újságokat bocsát ki. Az eredménytáblákat a mozgó szerelő-műhelyek közvetílik a körzet brigádjaihoz. A gépkezelők körében végzett pártmunka és kádermunka láthaló eredményekkel jár. Megmutatkozik mindenekelőtt a terméseredményekben és megmutatkozik a traktorvezetők politikai és szakmai fejlődésében is. A sokat fejlődő fiaVal káderek legjobbjai vezető beosztást kaptak. Az ara'iási munkában nagyszerű segítséget nyújtanak a kolhozparasztoknak a szocialista mezőgazdaság élharcosai: a traktoristák. A szocialista mezőgazdaság további fellendítése nem kis mértékben attól is függ, milyen agitációt folytat a pártszervezet a gép- és traktorállomásokon. Akik most itt állnak a sándorfalvi felsőszérű vé. gén, valószínűleg már mindnyájan láttak cséplőgépet, sokan közülük már dolgoztak i« raj'ta. De most, kedden délben mégis úgy megcsodálják a frissen zöldre festett cséplőszekrényt, mintha most látnának először ilyet. Valami feszültség, valami különös izgalom jellemzi ezt a 120 sándor. falvi lakost, itt a falu végén. # A hírét már hétfőn is hallották a faluban, kedden reggel az újság is hozta. ,,A mai napon megindul a cséplés a felsőszérűn ..." így írta a kedd reggeli lap. És ezeket a híreket a tények is alátámasztották. A közös szérűn egyre szaporodtag az asztagok, már kedden reggel 6 órakor egymást kerülgették a takarodó szekerek — és kedd délelőtt az árlézi kút mellé húzatták a kétkarú tűzoltófecskendőt is. * Valóban úgy volt, hogy délután 3 órakor, mikor Rovó Istvánné rozsának első kévéjét magába szívta a dob, mindenkinek nagyot dobbant a szive. Drámai pillanat volt ez. Sándorfalván megkezdődött a cséplés, folytatásaként annak a szorgalmas munkának, amit az ország dolgozó parasztjaival együtt a sándorfalviak is végeztek. * Rovóné mosolyogva nézi a vadonatúj kék munkaruhába öltözött etetők mozdulatait. Ez szépen, gondosan szétteríti a kévét, szinte szeretettel simítja végig, nrielOtt elEz történt kedden a nyelné azt a dob. Rovóné tekintete követi a szürke rozsszemeket, láthatatlan útjukon. Közben látja a gép oldaldeszkáján a gömbölyű piros betűket: „Mi Kuruncai és Lázár vállaltuk 32 vagon gabona elcséplését." Vállalták a sándorfalvi traktorállomás dolgozói jóval az előíráson felüli mennyiséget, mert ők is tudják Rovónéval és a többi sándorfalvi dolgozó paraszttal együtt; minden sziem gabona, minden túlteljesítés, minden megnyert nap hozzájárul az ország szocialista fejlődésének gyorsításához, a béke nagy csatájának megnyeréséhez. * Már vastag sugarakban folyik a zsákokba a rozs. A szalmába egy szem se ment, ezt megállapították a gondos tekintetek: a sándorfalvi pártszervezet vezetői, a traktorista és még számosan, az ottlévö sándorfalvi dolgozók közül, akik mindjárt az első kéve után a csép. tógép végéhez siettek. Még valamit állítanak a gépen, mert a szortirral hiba van. Nem szabad egy szemnek sem veszendőbe menni. Ez az ország érdeke, Rovóné érdeke, mindnyájunk ér. deke • Csak a Korom Jánosné, Varga Antalné, a Kollár Antal-féle sándorfalvi kulákok örülné, nek annak, ha a szem veszik. Ezeknek minden szem elveszett gabona — csak haszon. Mint ahogy az is haszon lett volna n.. > • nekik, ha a sándorfalviak halogatják az aratást, a behordást és a cséplést. Iyeneket mondtak a napokban; „Nem jó elsőnek csépeltetni, mert ak. kor próbálják ki a gépet és a fele gabona pocsékba megy". — Ilyeneket mondtak még nem is olyan régen — pár hónapja; „Ne arassatok, mert úgyis nemsokára háború lesz ..." * De kedd déWán, tűikor a cséplőgép megindult a felsőszérűn, a kulákok nem igen jutottak szóhoz. Ismét vereséget szenvedtek, — de isimét tudomásul kell vennünk: Nem végleges vereség ez. Nem adják fel a harcot, nem vonulnak vissza. Miközben Sándorfalván kellemes hangon duruzsolnak a cséplőgépek — a kulákok is összedugják a fejüket, a kulákok is duruzsolnak- Ujabb „jó ötleteket" találnak ki a dolgozó parasztság félrevezetésére. És ha esetleg nem jutna eszükbe semmi rágalom (bár azt nehéz elgondolni) — ott van a gyalázkodások és hazugságok kiapadhatatlan áhítatos forrása: a klérus. Ha a kulákok nem találnának „érveket" a nép ellen, vagy nem mernének „érveket" hangoztatni, vain Sándorfaíván olyan hely, ahol a rágalmak kivénhedt és ifjú mestere még most is arcátlanul uszít a demokrácia ellen. Ez a hely a templom, ahol a sándoríilvi pap Ízléstelen müdalokat magyaráz az isfen igéje helyett. Most vasárnap is a „Nem tudo-m az életemet hol rontottam én el" kezdetű egyáltalán nem egyházi éneknek mondható ócska slágert magyarázta a sárdofal'viaknak. Tudtunkkal ezt és az ehhez hasonlót nem a szentegyházban, hanem tr.ás házakban szoktak idézni. « De ezekre a hangokra Sándorfalván egyre kevesebben hallgatnak. Amit ez a keddi cséplés is mutat. És az is mutatja, hogy a mukkor megkötött szál'itási szer södés értelmében Rovó Istvánné minden felesleges gabonáját a cséplőgéptől egyenesen a fóldművesszövetkezet rak tárába adta be. A gépállomás fellobogózott vontatója vitte a teli zsákokait a szövetkezeibe és a fejadagot, a vetőmagot pedig Rovóék házához szállította. # így csépelte el elsőnek Sándorfaíván — és talán a megyében 5s — a gépállomás traktora Rovó Istvánné, sándoifaM új földhözjuttatott kisparaszt gabonáját. Azután a második asztaghoz, — Erdei Mihály gabonájához kezdett és mire ezek a sorok megjelennek, már a gép is jól a sor közepefáján tart. Kruncai József és Lázár Zsófia gépe elcsépeli a valialt 33 vagon gabonát — de talán még többet is. Mert sok a gabona Sándorfalva határában is. Rovónénn, is —tavaly a rozs két és fél mázsát adott. íd'n pedig, ahogy kedd délután ott a te'i zsákok tetején kiszámítotíák — kilenc és fél mázsát. De van olyan a felsöszérűi asztagok között, amelyik még 11 mázsán felül is ad. •b. pj