Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-17 / 113. szám

SZERDA, 1W0. MÁJUS ti. A Szovjetunió békeprogramja egyre nagyobb mértékben az egész haladó emberiség programja Blerut elríárn beszéde a Lengyel Egyesült Munkáspárt ülésén Boleszlav Bierut elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának elnöke a Párt Központi Bizottságának negyedik plenáris ülésén „A Párt ie'adafcai az új káderekért folytatott küzdelemben az általános olyzet alapján" címmel tartott L :tízámolót. Megállapította, hogy az első ljes ülés óta eltelt időszak •. att az Egyesül t Államok által vetett katonai tömb politikáját • agresszivitás további növeke.se jellemzi. — Csakhogy — folytatta Bie. ,:t elvtárs — a támadó szellem e möveke• dése mögött nem erő. hanem gyengeség húzódik meg. A kahndortervek forrása a lcapi alizmus egyre fokozódó válsága, egyre mélyülő belső ellentmondásai, valamint a kapitalizmus tehetetlen dühe, amelyet a béke és a saocializmus tábora erőinek óriási növekedése felett érez. Az imperialista hatalmak és ügynökeik kihívásai ellenére a Szovjetunió békeprogramja — ;.mi a népi demokráciák programja is — egyre nagyobb mértékben az egész haladó emberiig programja. A megoldhatatlan belső ellentmondásokba kecrede.t kapitalista táborral bemben a béke. a demokrácia és a szocializmus tábora áll. melynek ereje egyre nő és melynek élén a nagy Szovjetunió lialad. a béketábor legfőbb erőforrása. Az osztályharc lengyelországi szakaszának kiéleződéséről szólva Bierut elvtárs rámutatott, hogy szükség van az osztályellenség minden eszközzel való megbénítására és a szocializmus és a béke erői napról-napra növekvő fölényének megszilárdítására. — A reakciós fasiszta maradványokat az országon belül és az emigrációban, a belső széthúzás. züllés, politikai és erkölcsi bomlás jellemzi és az. hogy szolgálataikat imperialista kémszervezeteknek, az amerikai. az aneol és a franci i kémszervezeieknek bocsátják áruba. Az osztályellenség a népi Lengyelország elleni küzdelmében szabotázshoz, kémkedéshez és felforgatáshoz folyamodik. A tapasztalat megmutatta — folytatta Bierut elvtárs —, hogy az éberségnek és az aktivitásnak, mindenekelőtt a munkások éberségének és aktivitásának fokozása vezet a külföldi kémszervezetek által ideküldött ellenség leleplezésére. — A Központi Bizottság harmadik teljes ülése éberségre mozgósította a Pártot, gondosabban ellenőrizze a kádereket munkájuk menetében. szüntelenül emelve politikai színvonalukat. hogy megóvja őket az ideológiai elhajlásoktól, a babérokon való pihenéstől, a helytelen szokásoktól és a tömegektől való elszakadástól. Feladatunk az, hogy bátrabban és alaposabban használjuk ki a SzK(b)P szervezési tapasztalatait a tömegek ideológiai nevelésének terén. Még sokkal nagyobb mértékben kell elsajátítani a SzK(b)P szervezési politikájának értékes tapasztalatait, mint eddig, a káderek kiválasztása és nevelése, oktatása, ideológiai és politikai színvonalú emelése terén, a társadalmi, állami és kultúrtevékenység minden front szakaszán. A mostani plénum feladata abban rejlik, hogy tovább fokozza a Párt éberségét és harci aktivitását, soraink ideológiai tisztaságáért, az elméleti színvonal további emeléséért és összes erejüknek a hatéves terv óriási feladatainak végrehajtására való mozKósításáért vívott küzdelemben. E feladatok megvalósítása során figyelmünk középpontjába az új káderekért vívott harcot kell állítanunk — vagyis munkánk fokozását és megjavítását a Párt és a pártonkívüli aktivisták kiválasztása, nevelése és előkészítése terén, abból a célból, hogy életünk további fejlődését meggyorsítsuk. Bierut elvtárs befejezőül ket mondotta: — A munkások és parasztok milliói, és a szellemi dolgozóik a békére szomjaznak! Az emberek milliói gyűlölik a háborús gyujtogatóbat és fasiszta csatlósaikat. Ezért « van az. hogy a dolgozó emberek millióihoz Lengyelországban is egyre közelebbálló a testvéri Szovjetunió, — nagy barátunk, testvérünk és szomszédunk. A Szovjetunió a béke támasza, a szocializmus bástyája és az összes elnyomottak reménysége. — Annak a harcnak, amely a legutóbbi időben a Béke Hívei stockholmi felhívásával kezdődött, az embermilliók hatalmas tömegmozgalmává kell válnia, öntudatunk és politikai aktivitásuk fokozásává. — Ne legyen Pártunknak egyetlen tagja sem. aki ne szervezné ezt a harcot! Műidig emlékeznünk kell rá, hogy ez a széles, az egész nemre- i fet felölelő harc a béke védelmében. határaink sérthetlensége jegyében mindenfajta imperialista és fasiszta revíziós mesterkedéssel szemben folyik. E harc során új erőket hozunk felszínre a néptömegek mélyéből, megsokszorozzuk országunk erejét és hozzájárulunk a nagy ügyhöz, hogy a béke legyőzze a háborút! A nép meghiusítja az Imperialista uszítók bűnös terveit. | 16.000 forintos automatizálási pályázat A Műszaki ás Természettudományi Egyesületek Szövetsége karöltve az Oriz&gcs Tervhivatalai, a nehézipari és könnyűipari minisztériummal, 16.000 forintos automatizálási pályázatot írt ki. A pályázat, amely elméleti és gyakorlati pályatételekből áll, az automatizálással kapcsolatos különböző feladatok megoldására vonatkozik. A pályázat e'30 díja 4000, a TI. 2500, a ül. díj 1500 forint. SZÉLJEGYZETEK 'A CHILEI ÉS A VENEZUELAI fasissta kormányoknak a KomámJtista Pártot betiltó intézkedései után most egy harmadik iétamerikai kormánynak a munkásosztály ellen elkövetett merényletéről olvasunk. A boltviai kormány illegáUsnak minősített minden szttájkmoirgalmat és közrend és a közbiztonság fenntartása" hazug ürügye alatt jogot adott a hadseregnek egész sor ka'onai jellegű Intézkedés foganosldsdra. Ez a hitleristákhoz méltó módszer csak azokat lejA meg, akik nem kísérik figyelemmel a növekvő amerikai befolyást a latinamerikai országok életére. A washingtoni gazda füfytfit s a santiagói és a caracasi csahosok után most a lapazi láncos kutyák is engedelmeskednek a füttyszónak. A PÁRISI REDNŐRSÉG letartóztatta egy fasiszta banda öt tar Ját. A banda szókhelyén Hi'ler fényképeket, fekete Hstákat és valóságos fegyverraktárát találtak. A fasiszták különböző merényleteket terveztek. Ha azonban a francia rendőrség Jobban körülnézne megtalálná a parlament jobboldali padsoraiban ezeknek a kisebb gengsztereknek a mintaképeit. Azokat, akik nem egy városnegyed ha'adó vezetői, hanem az egész francia nép ellen terveznek gyilkos merényiellet. Igaz, hogy felfedeznék köztük legfőbb gazdájukat, a francia belügyminisztert Is. I A SZIÁMI HADSEREGET amerikai tisztek ellenőrzést alá helyezték. Fő feladatuk, hogy a helybeli szakértőkké egy&t tervet dolgozzanak ki „a kommunista térfoglalás megállítására". Sziám, mely Burma és Malájföld között terül el, kitűnően alkalmasnak látszik arra, hogy o- amerikai imperialisták ag ressztv terveiket végrehajtsák a burmai és a maláji dolgozók rovására. Pedig tanulhattak volna már Csang-Kai-Sek és Bao-Daj esetéből. Üres dobozokon és Tito-képeken kivul semmit sem lehet kapni a belgrádi üzletekben A' „Rabotnicseszko Delo", a Bolgár Kommunista Párt központi lapja .A- titoista sajtó és rádió az angol-amerikai imperialisták szolgálatában" című cikkében a következőket írja: „A titoista sajtó és rádió a Wall Street rágalom- és hazugsággyáránajk fiókintézménye. A Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló titoista propaganda irányitói Milovan Gyilasz, Edward Kardelj és Mese Pijade. A titoista propaganda egyik hű bérence Petnovics. aki a „Borba" című titoista lap vezetője. Petrovics már évek óta az amerikaiak ós az angolok kéme. Jugoszláviáiban az imperialista országok reakciós lapjait szabadon terjesztik, de kegyellenül megbüntetik azokat. akik a Pravdát, a Babotnicseszko Delot. a Zerl i Popullitot. a Scantefát. a Szabad Népet. a R«dé Pravót, az Unijat. a Humanitét és más haladó lapot vagy könyvet olvasnak. A titoisták minden erőlködése. hogy elzárják' aa Igazság útját, sikertelen marad. Hazugságaikat és megtévesztéseiket nem hiszik el. Az igazság mindenhová eljut, lerántja az álarcot az árulókról, kémekről s igazi mivoltukban állítja őket a világ elé." A szófiai „Zemedelsko Zname" című lap tudósítást közöl Belgrádból, az imperialisták jugoszláviai ügynökségének központjából. Belgrád lakossága Titóék borzalmas terrorját nyögi és mélvséges nyomorban tengeti életét. Az üzletek kirakataiban üres dobozokon, fajátékokon. Tito és Rankovics képein kívül mást nem lehet látni. Börtön a vidéki városokban is is van bőven, de úgylátszik, még mindig nem elegendő, mert a börtönök mindenütt zsúfolva vannak. Egy különbség azonban még is van a Júdás Tito székhelye és a vidéki városok között: az utóbbiakból hiányoznak az amerikai küldöttségekkel megtelt és csakis azok számára fenntartott luxus-szállodák. Az irodalmi és művészeti alkotásokért ezévben Sztálin-díjjal jutalmazottak névsorának élén szerepel Szemjon Babajevszkij. „Fény a föld felett" című regényéért a Sztálin-díj I. fokozatát kapta. írásai egyiké bői közlünk alant egy részletet: ... A nap bearanyozta fényével a gabonakupacokkal teliletl térséget. A kenyérgabona halmai pusztai donibokra emlékeztettek, körülöttük o mozgó emberek népes táborával. A tér egyik leiében rostálták az aranyló gabonát, asszonyok és férfiak lapátolták a zsákokba és felrakták a tehergépkocsikra. Másutt a búzái éppen behordták a mezőről, még nedves és harmatos volt. Ezt fiák cs lányok szórták szét, vékony rétegben, lagereblyékkel fésülték le és lapátokkal tornyozták fel. Megint másutt a tisztítás és e munkahely lelett rózsaszín porfelhő úszott a fényes levegőben. A jókedvű hangok zümmögése és a gépek egyhangú zakatolása nem szűnt meg. A nap sugarai sárgára festettek egy papírlapot, amelyet a csűr ajtajára szögeztek.' Tisztán olvashatók voltak rajta a szavak; ,,Ma este 8 urakor szeminárium lesz, amelyen Sztálin elvtárs életrajzából vizsgázunk. A szemináriumot Kondratyev elvtárs, kerületi titkár ellenőrzi." Alant azután a szeminárium 16 hallgatójának nevel sorolták fel. A csűr ajtajára valószínű, minden nap kiszegeztek valami hirdetményt. Hol vándormozi érkezését jelezte, hol Komszomol-gyűlést hívott egybe, hol felolvasásokról, vagy a pártbizoi'lság kibővített értekezletéről r.dotf jelentést. De ilyen liradás, nini ez a mai, még soha nem szerepelt Ráadásul a csűr ajtajának közelében kis asztal is állt, amelyet A VIZSGA Irtxt SZEMJON BABAJEVSZKIJ vörös takaróval borítottak le, rajta könyvek, újságok. Mindez szokatlan újdonságnak számított és az emberek, akik szárították és tisztították a gabonát, időnként arra vetették pillantásukat. Tatjána Nyecvekova sajátkezűleg irta a hirdetményt, maga szegezte az ajtóra, maga teritelte le vörös takaróval az asztalt, szeme mégis sűrűbben tévedt arra, mint a többieké. Ide-oda járkált a csoportok között, hol egy lapátot emelt fel és segített felhányni a gabonát, miközben figyelte az emberek beszélgetését, hol megint máshova ment és igyekezett kifürkészni a szeminárium tagjainak hangulatát. — Nyugodtan hányi azt a gabonát, Anjuta — szólalt meg a fiatal, ragyogó szürkeszemű Marfusa. — Mit izgulsz T Mintha egyedül fe lennél azon a listán! De hiszen nem izgulok — válaszolta bánatosan Anjuta, a gabona gereblyézése közben_ — Csak Kondratyevtöl félek. Hiszen Tatjána foglalkozott velünk, miért nem ő kérdezf — Még mit nem — világosította fel Marfusa. — A kerületi bizottság titkárának az a kötelessége, hogy mindenről maga győződjék meg. — Csak azért félek, mert olyan szokatlan. — A legfontosabb ilyenkor — kezdte Varja, egy magas, sovány asszony, aki úgy homlokára húzta kendőjét, hogy a szeme is alig látszott ki — a legfontosabb ilyenkor. asszonyok, hogy holtbiztosán tud| játok az összes évszámot. Ha az évszámokat tudjátok, a többiről csak azt kell mondani, ami a sziveteken fekszik. Biztos nem mondtok roszszat i — Hiszen tudjuk Is az évszámokat a gyakorlatból — szólt közbe Fekla Ivanova, egy idősebb asszony, — Hiszen együtt élünk és mindent együtt teszünk. A háborúban is károm fiam volt fronton. Vologja meg a Kremlben is volt és úgy állt szemben Sztálin elvtárssal, mint te most velem. Ezért azt mondom, ha valami hiba van a válaszban, majd arra gondolok, hogyan éltünk a háború előtt, aztán a háború után ... hogy építettük fel a kolhozokat. — Nem elég ez, Fekla — mondta Marfusa. — Nem elég, ha csak a magad életére gondolsz. A mi életünk semmi, de a könyvet tudni kell. Kép. zeld csak el, Kondatyev fogja magát és azt mondja: *Nos, Fekla Ivanova, mondja meg, miről beszélt Sztálin elvtárs a kolhozmunkások értekezletén T" ... Na, mit mondanál t ... Varvara Szergejevna Artinceoa erős, jól megtermett asszony a rostálógép kerekét forgatta és nem avatkozott a beszélgetésbe. Olyan arcot vágott, mintha legkevésbbé sem izgatná az egész dolog. De a valóságban Varjasát egy cseppet sem foglalkoztatta kevésbbé az esti vizsga, mint barátnőit. Erős szivdobogása volt, — hogy miért, maga sem tudta, Talán az volt az oka, hogy ő a brigád pártbizalmija. így nemcsak magáért izgult, a társaiért érzett felelősség sem hagyta nyugod. ni. Vagy az is lehet, hogy azért volt izgatott, mert már a 30-as évek óta gyakran gondolt Sztálinra és ma egyszerre rohanta meg minden gondola/a. De az is lehet, azért volt nyugtalan, mert képtelen volt arra, hogy csak az elolvasottak alapján feleljen, mint a többiek. A szeminárium alatt is, ha Lenin, vagy Sztálin életéről beszélt, egyre csak belekeverte a kolhozukat. — Tudjátok, asszonyok, ml izgat engem ? — szólalt meg végre. — Lenin életéről még tavasszal tanultunk, most meg már, több, mint egy hónapja tanuljuk Sztálin elvtárs életét, de vájjon úgy megy-e minden a mi kolhozunkban, ahogy Lenin és Sztálin tanitja, Sztálin elvtárs egész élete itt folyik le közöttünk. Ha csak a könyvből tanuljuk meg az életét, ha álmunkban is az évszámokat hadarjuk, a kolhozunkat meg nem úgy rendezzük be, ahogy 6 tanitja, mit ér az egész f Szerintem, a kolhozunk munkájából kellene vizsgázni.' — De Varvara Szergejevna, hogy is képzeled, hogy a mi életünkkel hozhatnánk kapcsolatba Sztálin elvtárs életrajzát f — szakította félbe Anjuta. — Még mit ki nem találsz! — Én pedig azt mondom, hogy lehet — jetentette ki magabiztosan Var/usa. — Te még fiatal vagy, de azt már talán meg tudod mondani, minek forgatjuk még ma is a kezünkkel ezt a rostát f Hány éve tanítja már Sztálin, hogy villannyal tegyük könnyebbé a munkát. Talán ennek semmi köze ahhoz, amit tanulunk f Hát van köze! Csak kérdezzen engem Kondratyev, majd megmondom neki a magamét! Váltás után azután Varvara Szergejevna fáradtan ereszkedett le a ga bonahalmok egyikére és lábát mélyen beletemette a magokba„ Pillantása Ismét a hirdetményre tévedt, mélyet sóhajtottm Észre sem vette, hogj Tatjána odatelepedett melléje. — Miért búsulsz Varja f — kérdezte Tatjána, miközben egy tarka kis gyik után kapott, amely meglapult a gabonában. — Csak ágy elgondolkodtam. — Izgulszt Nagyon izgat engem valami, Tanjasa — emelte fel Varvara a fejét. — Hátha rosszul felelek én ma a vizsgán, mert még ha tanulok, akkor sem tudok megfeledkezni a kolhozunkról Hiszen tudod, mennyire igyekszem a szemináriumon, azt akartam, hogy mindig úgy válaszoljak, hogy mindent összefoglaljak tömören, mégsem sikerült. Nem tudom, miért látom mindig magam #lőtt a kolhozunkat. Most meg, Kondratyev Sztálin elvtárs életét fogja kérdezni, azt is tudja, hogy pártbizalmi vagyok, biztos rettenetesen szigorú lesz, nekem meg ahelyett, hogy politikusán beszélnék, egyre csak a kol. hoz jár a fejemben. Egész nap csak Sztálin elvtárs életére gondoltam, könyv nélkül elmondom az összes fontos évszámot, mégis újra csak a kolhoz jutott az eszembe. Tanjusa, te sokkal többet tudsz nálam, mondd, miért ilyen szűk a lálókörömf |.jj ' — Varvara Szergejevna — mondta Tatjána. — Hiszen neked nem búsulnod kellene, hanem örülni. Hiszen az nagyszerű, ha Sztálin elvtárs életét nem választod el a mi életünk, tői. És az is jó, hogy átgondolod életrajzának szavait és mindezt a mi életünkre alkalmazod ... azaz ahhoz, ami legközelebb áll hozzád, vagy ami legjobban fáj. Ne félj, van neked elég széles látóköröd és nem is látod rosszul a dolgokat. Csak nyugodtan válaszolj mindenre a vizsgán és ne félj. Á