Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-07 / 105. szám

6 VASÁRNAP, ÍWW. MÁJUS 7. TAVASZI SÉTA SZEGEDEN Nemcsak újesztendőkor, hanem igy tavasszal is szeretnek az emberek visszapillantani: mi volt egy esztendővel ezelőtt, milyen volt a tavasz tavalyi Milyen volt a város, milyenek voltak az emberek, milyen volf az életünk, mennyit haladtunk egy esztendő alatti Ha ezzel a céllal indul el az ember a városban, sok olyan dolgot észrevesz, amit különben figyelmen kivül hagyna, hiszen az újat, a jót hetek, sőt napok alatt úgy meg lehet szokni, hogy amikor megkérdezik az embert: te mióta látod eztl — hirtelen nem is tudja, esztendők őta, vagy csak napok óta. Vendégem volf j héten. Régi ismerősöm, aki körülbelül tavaly ilyenkor járt Szegeden. Az 6 szemével néztem, láttam az ötéves terv első tavaszát Szegeden. Hogy megfiatalodott ez a város.' — ez volt az első szava, mikor kiértünk a Széchenyi-térre. S valóban: a tavasz ezer színével, illatával fürdeti meg a szemel ez a fér. Köröskörül üde, zöld pázsit, virágzó fák, a városháza előtti szökőkút csepp/ein szivárványszínben törik meg a napfény. És az emberek! Talán sohasem volt még ennyi jólöltözött ember Szegeden. Fiatalok, idősebbek, féfiak, nők sietnek igy reggel a munkába, frissen, vidáman, megelégedetten. Itt a magyarázat, hogy a gyárakban egyre emelkedik a teljesítmény, egymásután alakulnak a 200—300 százalékos brigádok, egyre több sztahánovista áll a gépek mellett. Valahogy mintha Sztdlin elvtárs mosolyogna ezeken az arcokon, amikor a szállóigévé vált szavakat mondotta; ..vidámabb lett az élet, márpedig, ha vidám az élet, akkor szaporábban megy a munka." 1050 tavaszán rá lehet mondani Szegedre, hogy a virágok és fák városa. Minden fér egy-egy kis park, melynek zöldje, padjai pihenésre csábítanak. Az új ruhába öltöztetett Dugonics-tér, Sztálin-sétány, Újszegeden a liget minden zuga egy-egy ilyen pihentető. A délelőtti napfény pár mamát már kicsaIngatott a Múzeum előtti padokra, itt egy idős bácst élvezi „ tavaszi napfényt, újságot olvasva, ott egy diák forgatja a könyvet, készülve a I öze!gö vizsgákra. A Tiszán könynyedén siklik egy párevezős, a hídon egy csoport iskolásgyermek vonul át. Idehallik csengő hangjuk, amint énekelnek; ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg r háborút/ .. De Ql|fink villamosra. Még ezeket a vén, sárga, csilingelő masinákat is mintha megfiatalította volna az idei tavasz. Tavaly még olyan dísztelenek voltak. Most mindegyikre szincs tábla került, az ötéves terv jelszavaival. A mi kocsinkon vörösbetlís• tábla hirdeti: „Győzelemre visszük cz ötéves tervet!" — Ez itt a Tisza Lajos-körút vége — jegyzi meg ismerősöm csak azért, hogy lássam, ismeri a szegedi utcákat. — Az volt még tavaly- — igy én, — De az már elmúlt. Most annak a nevét hordja, akit az egész magyar dolgozó nép annyira szeret: Sztálin elvtársét. Nézd meg a táblát: Sztálin-körút. De a Kárász-utca se Kárász-utca többé. Arról neveztük el, akt örökké él közöttünk. Lenin elvtársról. A vilamos közben robog. Végig a Kálvária-úlon. Kicsit meglassul a Kálvária-térnél, talán csak azért, hogy az én ismerősöm is meglássa, milyen szorgos építkezés folyik itt. Villamosvonal épül a Marzc-térre, nemsokára pedig át Dorozsmára... Innen már csak pár perc. Emlékszel, tavaly tavasszal is jártál erre. Zöldelő rozsvetést láttál. Most nézz oda! A kapu fölött Rákosi evtárs képe, a kapun belül pedig pezsgő élet, önkénytelenül ki kell mondani: Szegedi Textilkombinát. Csoda sgy év volt ez. Ott, ahol tavaly még vetés zöldült, most csodálatos gépek, a szovjet emebrek alkotásai termelik a fonalat, amiből a ruhád készült, esetleg az a vég vászon, amit Katának vettél nászajándékba, vagy a mellényke, a feleséged névnapi ajándéka. Az üvegelejü épület a fonőda, mellette a klimaház, az irodák, a kazánház, az energiatelep, a raktárak ... s ki tudná felsorolni milyen célt szolgál az a sok épület, ami már felépült, vagy épülőfélben van. Ezernyi munkáskét szorgoskodott azon, hogy megépüjön ifi Uyen rövid idő alatt ez a hatalmas gyár, hogy parkét legyen a fonódában, neonfény kímélje a munkások szemét, hogy ilyen vidáman tudjanak kacagni munka után a fonőlányok, mint mosf ezek, akik nagy csapatban jönnek kifelé a kapun. Hiszen már délután van, fólesik az ebéd. • Én csak kanalazom a levest. De ismerősöm észrevette a felírást, amikor bejöttünk; „A Hungária a dolgozóké!" Bizony, a múltban nagyon megütközve néztek, ha ilyesféle ember idejött ebédelni. Ez a kiváltsdgosoké volt. Még tavaly se a miénk, most már az. Minf a gyárak, a föld, az egész város, az egész ország. Itt a Somogyi-kert, ahol a dolgozók gyerekei sikongnak a hintán, otf a Rákóczi-tér, ahol a csuzdáról rámnevetett az a kis szöszke. Ismerem. Az anyja a Magyar Kenderben dolgozik. Láttad 1 a Kolozsvári-téren kosárlabdapályát építettünk az alsóvárosi gyerekeknek s hogy megcsodáltad reggel ott velünk szemben az új Faragó-utcai bérházat sárga redőnyszemeivel, zöld erkélyei, vei. Dolgozók lakják azt a palotát, éppúgy, mint a másik kettőt s azt is majd, aminek az építéséhez nemsokára hozzákezdünk. Tudod, hol oacsorázunkl Újszegeden, a ligetf Vigadóban. Most máju$ elsejére építettük újjá. Emlékszel, tavaly még milyen szomorúan romos volf s most még szebb lett, mint volt. Otf szórakozott az egész város május elsején. S mikor este hazamentünk, éppúgy világítottak körülöttünk a SzéchenyHÉren körös-körül az épületek tetejéről a vörös csillagok, mint most. Megszaporodtak tavaly óta ezek a vörös csillagok, szabadságunk jelképei. Beszélnek arról, hogy mennyit végeztünk egy év alatt, hogy minden tavasz egyre színesebb, gazdagabb legyen. (Sz.) Szeged pedagógusai nagy érdeklődéssel várják Lázár elvtárs előadását Pártunk Központi Vezetőségének ismert határomat® a közoktatásügyi minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről megmutatta, hogy az osztályellenség milyen súlyos ós romboló kártevéseket hajtott végre koEnevelósünkbon, Az ellenséges tevékenység a neveléselméletbe ia behatolt. Az Országos Neveléstudományi Intézet, ahogy a párthatározat masimutaitte, a tantkönyvszabotázs központja és a burzsoá neveléstudomány melegágya voltA burzsoá „neveléstudomány" egyik válfaja, ai pedológma (gyermektanulmány) a legceakciósabb elméletének eg.v'ke. A nevelő szerepét és munkáját jelentéktelennek minősítí, ex egyéniség szerinte csak az öröklött hajlamok, biológiát, lé_ lek tani adottságok szerint alakul. A pedológia szerint a tervszerű, tudatos, célirányos neveflőmiunka felesleges és eredménytelen. A pedológia esküdt ellensége a szocialista tudománynak és a haladásnak, tulajdonképpen a kizsákmányoló tőkés osztály elnyomó érve és ürügye tudományos köntösbe öltöztetve. A pedológia a Horthy-rendiszer tudományában igen előkelő helyet képviselt, teljesen éthafotte az akkori magyar nevelésügyet. A peA Magyar Kenderben is terjed a Vorosin-mozgalom a tisztább, csinosabb, otthonosabb üzemekért A szegcdi üzemek dolgozói nap. ról-niapra egyre jobban ismerik f 1 az üzemi tisztaság fontosságát. A szovjet, dolgozók példája nyomán étidig már igen s<>kan mogis. i.-ierkcdtek a Vorosin-mozgalommal, ame'y állandóan biztosítja a i unkahelyek, gépek tisztaságát c< ezen keresztül a termelés növekedését. Április 1-én — amint megírtuk — az újszegedi Magyar Kender versenyre hivta ki Csongrádmogye összes dolgozóit. Ebben a versenyhen «z iizem dolgozói a többi kö. zött vállalták, hogy munkahelyüket a jövőben még fokozottabb mértékben tartják tisztán. Ezt a vállalásukat az elmúlt hetek fo. lynmán eredményesen teljesítették. Május elsejére új„ szebb és tisztább képet öltöttek a szövődé, nz előfonó és a többi üzemrészek gépel is. A tisztasági versenyben különösen a SzIT-esek végeztek kiváló munkát. Munkájuk mellett eddig már több, mint 220 facsemetét ül. tettek el. Uj fasorokat létesítettek a gyártelep kerítései mellett. Elhatározták azt is, hogy az üzem épületeinek falait repkénnyel futtatják be. s az' elmúlt hetek folyamán már 80 tő repkényt üttettek el a falak mentén. Rend behozták a meglévő parkokat, virágokat és egyéb dísznövényeket ültettekEzzel is hozzá akarnak járulni althoz, hogy — mint, a Szovjetunió űzőméiben — még nagyobb öröm legyem ide? is bdppui. dológiával a feudálkaplfcalista elnyomás a mágia uralkodásához és kizsákmányolásához érveket Igyekezett kovácsolni. Értelmetlen és osfőbe lélektani vizsgálatokkal, az úgynevezett „tesztekkel" akarta kimutatót az „alsóbb osztályok", a munkásság, a dolgozó paraztság elbutultságót alacsonyabbrendüségiét vezetésre vsJLó alkalmatlanságát. A pedológusok a felszabadulás után is hirdették a fasiszta rendmunkásság, a dolgozó parasztság elméielüket, dsak éppen demokratikusnak álcázva vívták a harcot a magyar nevelésügy birtokbavételéért, a szocialista neveléstudomány s az épülő seocinlizmus ellen. Lázár György elvtárs, a> Tudományos Akadémaii munkatársa, holnapi, hétfői előadásába® arról beszél, hogy nevelési gyakorlatunkban miképp számolhatjuk fel a pedológia kártevéseit. Az előadás fontos útmutatásokat tartalmaz etrra* nézve, hogy milyen, feladatok állanak nevelésügyünk előtt Pártunk Központi Vezetőségének útmutatása nyomán. Az előadás helye ez. Ady-tér' épület nagy előadóterme, kezdete holnap, hétfőn délután 6 óraikor. I népművelési minisztérium dijai a kongresszusi kullurversenyre Az országoos kongresszusi kultúrversenyen a legjobb eredményt elért csoportokat a népművelési minisztérium is kitünteti. Húsz színjátszó csoportnak első díjként bordószínű 21 méter hosszú, 140 széles színpadi függönyanyagot ad, kb. 1300 forint értékben. A legjobb húsz tánccsoport első díja egy-egy tangóharmonika, amelynek értéke darabonként kb. 1200 forint. A legjobban szerepelt húsz énekkar csoportonként három mandolint, ezenkívül kottákat kap. A legjobb eredményt elért csoportokat ezenkívül még 30.000 forint értékű könyvvel és folyóirattal jutalmazza a népművelési minisztérium. ANYÁK NAPJÁN M a anyák napja van és ezért sietek köszönteni Téged, Anyám. Tudom, valahányszor anyák napja közeledik, mindig eszembe jutnak az elmúlt évek eseményei. Most is huszonhat évre siklanak vissza gondolataim és felmérem az időt 1924-től napjainkig. Látom magam csöpp gyerekként fiatal karjaidban. Boldogan ölelsz át és altatódalt dúdolva csókkal csicsísgatsz. Ugy mutatod, hogy gondtalan vagy. Közben, amikor elalszom — hogy fel ne ébresszetek — apámmal halkan, sűrűn sóhajtva számolgatjátok néhány garastokat és nem tudjátok: kenyér legyen-e belőle, vagy ing apámnak, mert a régi már tiszta folt. Később lázas homlokomra teszed hűvös kezed, hogy azzal is enyhítsd fájdalmamat, mert az orvos és a patikus nem adott ingyen orvosságot. Akkor már nekem is kimutattad fájdalmaidat és éreztem azt, hogy Te is úgy szenvedsz, mint én, vagy talán még jobban. Akkor már ott voltak homlokodon a gond kitörölhetetlen mély barázdái, amelyek fiatal arcodat is beszőtték lassan. Akkor már tudtam, hogy valami nincs rendben. Akkor már hallottam, hogy kevés a pénzünk, de nem tudtam, mi a különbség a „van" és a „nincs" között. Az iskolában jöttem rá. Ott tudtam meg, amikor a doktor úr fia, vajas-zsemlyét, süteményt, meg cukrot hozott tízóraira és én jobb esetben vékonyan megkent, parányi szelet zsíroskenyeret, de legtöbb esetben semmit. Sokszor vonultam ej az udvar sarkába és sírtam, hogy én nem ehetek zsemlyét Olt tudtam meg, hogy nincs igazság. Az egyiknek 250 hold földje és orvosi rendelője van, a másiknak pedig semmi. A z évek úgy teltek szürkén, " gondterhesen, tele szürke hétköznapokká tompult ünnepekkel. A gondunk nem lett kevesebb, hanem állandóan nőtt. Nőtt, tornyosult és egyre szélesebben vett körül bennünket. Az életért, a kenyérért folyó harcotokat egyre elkeseredettebben vívtátok apámmal együtt. Mint felkapott levelet sodort bennünket a félországon keresztül a nyomorból való menekülés gondolata, de hiába. És akkor még hibáztattalak Téged is, Anyám, mert világra hoztál azért, hogy egy szenvedővel több legyen a világon. Ugy éreztem, hogy becsaptál és hazudtál nekem, Anyám. Hazudtad nekem a boldogságot, a mosolygást, a vidám perceket, mert egy sem volt igaz. Igen, Anyám. Ezért haragudtam Rád és megvetettem a könnyeidet, amit betegágyam felett hullattál kopott párnámra. Haragudtam és megvetettem azt a határtalan szeretetet, amivel körülöveztél, mert inkább csak szeretetet kaptam tőled, mint kenyeret, cukrot és minden mást, amit egy gyerek kaphat. S akkor még nem értettem, miért kell annyit nélkülöznünk, nem értettem, miért nincs étel mindennap az asztalunkon. Csak követeltem, követeltem tőled, aki kezdettől fogva tápláltál engem. Z^ésőbb mindent megértettem. Megértettem akkor, amikor Pest utcáit foltos ruhában, rossz cipőben tapostam végig a csillogó ruhájú dámák és urak között, akik mint bélpoklost kerültek el, mert nem az ő fajtájuk volltam. Es akitor már embernek éreztem magamat. Olyannak, aki kalapáccsal a kezében reggeltől-estig dolgozik és termel. De mit értem én akkor ezzel, ök híztak kövérre. ök nyaraltak a külföld fényes nyaralóiban azon a pénzen, amit én és a többiek kerestek nekik. És gyűlöltem a munkát is. Gyűlöltem a kezemben a kalapácsot, a vaslemezt, a csöveket, amelyek engedelmesen hajlottak meg az általam kezelt gépeken s formáltam őket kazánná, turbinává. hogy a tőkések pénzét szaporítsa. De hagyjuk ezt, Anyám. Elmúlt és ennek már vége. Huszonegy évemet éltem így le. 1945-ben recsegve roppant össze a rothadt államgépezet és Új dalok, csengtek fel a szabadság illatával teli tavaszban. Éa emlékszel, Anyám? Én is büszkén feszítettem neki mellem a pajkos szélnek és kacagva néztem szembe a kelet felől feljövő nappal. Szép volt, pedig még akkor térdig jártunk a romokban. Hídjaink robbantott roncsai szomjas nyelvként nyúltak bele folyóimkba és gyáraink némán terpeszkedtek, megtépázva, megrokkanva. £)e jött a Párt és Rákosi elvtárssal az élen csodát művelt. Millió kezek nyúltak a földre és távolították el a romokat. Rövidesen felbúgtak a gyárak és az emberek dallal özönlöttek be kapuikon. „Szabad magyar földön, gyár, üzem, nem börtön..." szállt a dal a dolgozók ajkán. Szállt és meghallották a falvak dolgozó parasztjai is. Keményebben markolták meg az eke szarvát. Szaporán hullt a mag a földbe és a nvár kövér kalászokat ringatott a földeken. Négy év telt el és fekete kenyerünkből hófehér cipó lett. Ott van a Te asztalodon is, az enyémen is és minden becsületes dolgozó asztalán. És most öt év után, már szinte megszoktuk a fehér kenyeret, a bőséget, szépen ívelő hídjainkat, füstölgő gyárainkat, gépállomásainkat és mindent, ami szép és jó, I ami boldoggá tesz bennünket. Nagyon megszerettük a munkát, a gyárat, az anyagot, melyből új gép, új gyár, új selyem, új cipő és új ruha lesv. Megszerettük, mert a miénk, a dolgozóké. Mindent megszerettünk és napról-napra boldogabbak vagyunk. Az életünk mindennap jobb lesz és azt, hogy „nincs", már kezdjük elfe" jteni. Most, amikor ezek jutnak az eszembe, bocsánatot kérek Tőled, hogy egykor vádoltalak, anyám, öt év döntő változást idézet1 elő bennem. J-Iuszonhat évet futottam vé1 gig néhány perc alatt gondolatban. S most, Anvák Napján, ismét megköszönök Neked mindent. Köszönöm a valóra vált ígéreteidet, mert boldog vagyok és boldog minden dolgozó. És e köszönet szóljon Sztálin elvtársnak, Rákosi elvtársnak és a Pártnak, mert nekik köszönhetem azt, hogy ilyen nagyot változott az élet. De amíg mi építünk, körülöttünk dühöngenek az imperialisták, mint a vérreszomjazott fenevadak és utolsó kísérletként új háborút akarnak. De mi nem kérünk belőle. Mi tudjuk, mit jelentene ismét rabságban élni. Nekünk a felemelkedés, a szocializmus mielőbbi felépítése a célunk é3 ez a vágya a világ valamennyi dolgozójának, mert tudiák. csak ezen _z úton érhetik el ők is, hogy ugyanolyan, sőt napról-napra mindig bolodogabbak — boldogok — legyenek, mint mi, a magyar dolgozók. És ezért indult meg a békeívek aláírása, hogv kifejezésre juttassuk akaratunkat: megvédjük a békét! Megvédjük, ha kell, fegyverrel kezünkben. Bátrak vagyunk, mert most már tudjuk, mit kell megvédenünk. fyj ost aláírtuk a békeívet. És tudom. Te is aláírtad, mint a többi édesanya, mert szeretik gyermekeiket, szeretik a békét, a gyárat, a földet és mindazt, ami új, ami van és ami a felemelkedésünket szolgálja. Aláírták, hogv szót emeljenek az imperialisták háborús készülődései ellen. És ugyanezt tette a világ valamennyi békeszerető dolgozója. Ma Anyák Napja van. Köszöntelek Téged és minden édesanyát, akik boldogan írták alá a békeívet, mert tudják, hogy Sztálin elvtárs segítségével. Rákosi elvtárs és a Párt bölcsen irányít bennünket a szocializmus felé vezető úton. Igy írok Neked, Anyák Napján: szabadon, büszkén és boldogan. És '-y akarok mindig írni. S hosy ne lehessen soha másképpen és Te is szabad és boldog lehess továbbra is, aláírtam a békeívet. I fiürti Lá&r"