Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-07 / 105. szám

* > l ; mammm, ím. kot* * • 7 SIMIKOVA A LEÁNYÁT HITT A KI MUNKA VERSENYRE I Sbnföom « mtfszak végét Jelző kürtszó után a pénztárablaknál fel. vette bérét és „ többletmunkáért járó prémiumot. Hazafelé az úton végiggondolta; mit fog vásárolni, hiszen mégegy szer annyi pénzt kapott, mint máskor. „Jó élmunkásnak lenni!" — mondotta magában. A csendes, tiszta lakásban rakosgatni kezdett és néha türelmetlenül pillantott az órára. Hol marad Stefinka? Annyi baj van vele. ö, az anya, élmunkás, a lánya pedig lemarad. Érdektelenül szemléli a versenymozgalmat. kedvetlenül dolgozik. Pedig hányszor szólt neki és magyarázta, hogy mit jelent, ha valaki túlteljesíti a régi normát, Már régen az asztalnál ült és a kötőtűk szaporán csörögtek szorgalmas ujjai között, amikor belépett Slefinka. Fagyosan köszöntötte anyját és odaadta keresetét. — Miért ilyen kevés ? — kérdezte Simikova. — Nem szégyenled magad, hogy anyád, aki már bizony megdolgozta a magáét az életben és gyenge egészségű, kétszer annyit keres, mint te? — Ne kezdd anyám élőiről — védekezett idegesen a lány. — Annyiszor mondogatod ezt. — Figyelj ide, kislányom. Valamikor látásól-vakulásig dolgoztam értetek és bizony, senki nem törődött azzal, miből tartalak el kettőtöket. Ha ti, fiatalok, mindnyájon igy gondolkoznátok, mos'f sem lenne jobb a sorsunk. Pedig mi már nem kínlódunk, mint egykor. Büszke, lelkes híve vagyok a munkaversenynek, pedig valamikor gyűlöltem a munkát. De ma más világ van... Uj világ! Nem lenne jobb, ha te is többet keresnél?... Mi lenne, ha mi ketten munkaversenybe lépnénk? — Nem akarom magam agyonstrapálntl Csehszlovákia penicillint gyárt Piojhar közegészségügyi miniszter jelentette a kormánynak. h,-g> befejeződtek a prágame1Ifctti penicillingyár építkezései. A miniszter hangsúlyozta jelentéséLen. hogy a cseh penicillin teljesen egyforma minőségű a külföldi gyógyszerrel, sőt előállítási költségeit is sikerült a külföldi penicllin árával egyenlővé tenni. A gyár a közeli napokdan megkezdi a gyógyszer szállítanál — Nem is ezt kívánom tőled, édes kislányom, dehogy akárok én neked, rosszat. Használd ki a kárbaveszett időt, próbáld meg. Hidd el nekem, nincs jobb érzés, mint túlteljesíteni a normát! Igy menf ** néhány héten át. Simikova nem nyugodott. Meg akarta mutatni társainak, hogy nehéz munkával felnevelt leánya is értékes tagja lesz a társadalomnak, öntudatos munkássá válik. Sokáig hiába kísérletezett. Az egyik bérfizetés utáni napon együtt kézimunkázott anya és lánya. Simikova halkan beszélt: — Néhány esztendővel ezelőtt nem járhattunk színházba, könyvtár sem volt. örülök neki, láttam, ma sok könyvet hoztál haza. Azelőtt csak dolgoznunk lehetett, művelődni nem engedtek bennünket. Minek as • prolinak, mondták az arak. Észrevetted már, hogy egyenjogú vagy? Látod, ezt a munkásosztálynak köszönheted. Stefinka anyja legnagyobb megle. petésére nem ellenkezett, hanem rövid hallgatás után igy válaszolt: — Anyám, versenybe lépek, elfogadom kihívásodat, de meglátod, hogy jól lefőzlek!.. A két nő a hét folyamán titokban odasettenkedett a verseny felelőshöz és kérdezgette, hogy áll a másik. Stefinka lendületesen, anyja sok tapasztalattal dolgozott. Már 150 százaléknál tartottak, de egyik sem akart lemaradni. Alig telt el néhány hét és Stefinka kezében is ott volt már az élmankás-könyv. • a Ot éve szabadult fel Csehszlovákia Májas 5-én ünnepelte Csehszlovákia népe felszabadulásának 5. évfordulóját. A felszabadulás napjának ünnepsége a csehszlovák nép millióinak hatalmasarányú béketüntetése volt. A felszabadulás napján Csehszlovákia népe visszaemlékezett azokra az eseményekre, amelyek 1945 május 5-ét megelőzték. Csehszlovákia népe. amelv már 1938 óta a hitleri fasizmus borzalmait szenvedte, a háború kezdetétől a Kommunista Párt vezetésével szervezte a földalatti ellenállási mozgalmat. Mindenütt ahol a természeti körülmények lehetővé tették, szovjet ejtőernyősök és csehszlovák kommunisták által Irányított partizáncsoportok alakultak. A csehszlovák nép felkészült a küzdeAZ IFJÚSÁG ÁTVETTE ax orosxvári állami birtok vezetését A csehszlovák fiatalság az építés minden szakaszán nagy munkalendülettel, egyre fokozódó lelkesedéssel, törhetetlen akarattal tör előre azon az úton, amely Csehszlovákia népét az emelkedettebb és magasabbrendű élethez, a szocializmushoz viszi. Ha végigtekintünk az építés nagy munkafrontján, az üzemek, bánvák, építkezések és falvak szocialista munkaversenyein, _az élenjárók közül mindenütt felénk mosolyognak az ifjúság kékinges csapatai, amelyek a szocializmus építésében az élen járnak. Az ifjúság sokirányú, jó eredménnyel elvégzett munkája után most újabb fontos feladatot kapott. Néhány nappal ezelőtt ünnepélyes keretek között az ifjúság gondjára bízták az oroszvári állami birtok kezeléset. Az ünnepélyes átadáson az állami birtokok kerületi igazgatója beszédében hangoztatta, hogy a csehszlovákiai Ifjúsági szövetség az oroszvári állami birtok vezetésének vállalásával bizonyságát adja annak, hogy nemcsak az üzemek és gyárak termelésében akarja kivenni részét,, hanem minden igyekezetével azon van, hogy a szocialista termelés módszereit elvigye a falvakba is. Ezután az ifjúság megbízottja átvette az áilami gazdaságot, majd dr. Faltan földművelésügyi megbízott emelkedett szólásra, aki ezeket mondotta:. — Megállapíthatjuk, hogy ilyen ünnepség, mint m a mai, még nem volt nálunk. Ifjúságunk új feladatokat vállalt magára, amikor átveszi az oroszvári állami gazdaság ügykezelését, vállalja a gazdaságban felmerülő munkák elvégzését, egyben az egész gazdaság irányítását és vezetését. Ifjúságunktól most azt várjuk, hogy az állami gazdaságba elhozzák a fiatalság harcos munkalendületét, megteremtsék a munkához való új viszony szellemét, segítsenek nagy céljaink szolgálatában és a falu népét átvezessék a helyes szocialista termelés formáira. A" fiatalok ezután fogadalmat tettek, hogy a munkában helyt fognak állni s ugyanolyan lelkesedéssel és Szocialista öntudattel fogják ezeket a reájuk háruló feladatokat is elvégezni, mint már a múltban, a munka több szakaszán bebizonyították. Stanislaw Ohamitz, az ifjúság egyik küldöttje végül azt hangoztatja, hogy a fiatalok tudatiban vannak kötelességeiknek. — Ma új ifjúság vagyunk, Gottwald ifjúsága, amely a Gottwald elvtárs által kitűzött célok megvalósításáért küzd. Kapcsolatot fogunk keresni a falu földműveseivel és különösen az egységes földművesszövetikezetlel, hogy meggyőzzük az itteni dolgozókat azokról a* előnyökről, amit a népi demokrácia biztosít számúikra. ! Utolsó szónokként Galbo Ondrej, a közeli Matador gyár dolgozója, köszöntötte a fiatalokat és biztosította őket arról, hogy a falusi dolgozók számíthatnak a gyár dolgozóira. A gottwaldi ifjúság egyik élenjáró csoportja fontos feladatot vállalt és teljesít, amikor kezébevette az oroszvári állami birtok vezetését. lemre és segítette a Vörös Hadsereget Csehszlovákia felszabadításában, Amikor a moszkvai rádióban 1945 február 26-án elhangzott a csehek és szlovákok nemzeti arcvonalának felhívása, amely fegyverbe szólította a harcképes csehszlovákokat. városok és falvak dolgozói tömegesen kapcsolódtak be illegális munkába. 1945 márciusában, mialatt a Szovjet Hadsereg fokozatosan felszabadította Csehszlovákia egyes területeit. Moszkvában a csehszlovák politikai pártok értekezletet tartottak. A Kommunista Párt beterjesztette kormányprogram javaslatait, amit a Nemzeti Arcvonal képviselői egyhangúlag elfogadtak. A nácik utolsó erődítményként akarták felhasználni Prágát. A Csehszlovák Kommunista Párt felhívására azonban a cseh nemzet fegyveres felkeléssel akadályozta meg a városok elpusztítását. Május 5-én kitört a prágai felkelés, amelyben a nép úgyszólván puszta kézzel harcolt a megszállók túlereje ellen. Ezerszámra építették a barríkádokat és puskával a kézben küzdöttek az ágyuk, repülőgépek és tankok ellen. Az amerikai kötelékek, amelyek néhány kilométerre álltak ekkor Prágától. nem akarták meghallani a felkelők segélykérését, mert a hitlerista hordák kegyes védőfogságban való elhelyezésével voltak elfoglalva. — 1945 májas 9-cn azonban, amikor Prága szabadságharcosainak helyzete már válságossá vált, Ribalko tábornok dicső tankcsnpatai, amelyek Sztálin generalisszimusz személyes parancsára niegállá-s nélkül robogtak ide Berlinből, hogv felszabadítsák Csehszlovákia fővárosát, megérkeztek Prágába Ezzel megmentették Csehszlovákia fővárosát a pusztulástól. Csehszlovákia népe soha nem felejti el a Szovjetuniónak ezt a segítséget, de r.em felejti el azt a segítséget sem amelyet a felszabadulás óta nyújtott. Május 5-én, felszabadulása napján, a csehszlovák nép a béke egységes táborába tömörülve mutaita meg elszántságát az imperialistáknak és azt a törhetetlen akaratát, liogv a Szovjetunió vezetésével minden áldozatra kész a béke megvédésére. Esetlen, vidékies, rosszulvasalt öltönyében, himlőhelyes arcával, klasszikusokkal mindig dugig telt aktatáskájával — mely klasszikusokhói hosszú szakaszokat idézett, ittasan a szöveg szépségétől, s megfeledkezve kodácsoló hangjáról — hetedikesei szörnyen komikus figurának látták. — Magasabb Szempontból tanár úr — mondták róla íögtön harmadnap, miután a latin és görög órákon negyedórákig hallgatták elragadtatott magyarázatait. Ez a gúnynév rövidesen teljesen eltakarta polgári nevét. — Magasabb erkölcsi szempontból... hm... — ezt még el kell sajátitaniok, fiúk, — magasabb erkölcsi szempontból nem engedhető meg olyan nevetséges aljasság, mint aminő a szomszéd dolgozatának lemásolása lenne — mondotta ezen a napon a kékcslila latin dolgozatfüzetek fölé hajolva. Az utóbbi napokban anynyira az Írásbeli dolgozat egyes mondataira összpontosította figyelmét — ezzel a feladattal akarta a hetedik osztályban befejezni az egész évi munkát — bogy a borzalmas eseményekkel telített környező világ elmerült mellette, hangjai nem értek el sem füléhez, sem lelkéhez. Most éppen felemelte csontos, örökké tintafoltos mutatóujját, hogy régimódi méltósággal bejelentse, diktálni kezdi az első mondatot, mikor egyszerre ideges kopogtatás hangzott fel és a keskenyre nyitott ajtón hirtelen belépett az intézet igazgatója. Valami szörnyű nyomástól fuldokolva, háttal az ajtónak dőlt, s bágyadt kézlegyintéssel jelezte a diákoknak, hogy ülve maradhatnak. — Ó, spártaiak, menekülők Termopylébőll — súgta Rysánek hetedik osztályos tanuló Moucska nevű szomszédjának, tréfával próbálva elütni nyugtalanságát, mely e percben elfogta. De Moncska elsápadva egy hirtelen balsejtelemtől, meg sem hallotta pajtása szavait. — Halevka.... Moucska ... Rysanek ... jöjjenek velem — hallatszott az igazgató hangja, elgyengülve az izgalomtól. Magasabb Szempontból tanár úr, akinek diktálásra felkészült, felemelt újját a meglepetés egészen természetellenes helyzetbe jutatta, nyomatékosan tiltakozott: — Igazgató úr kérem, éppen latin dolgozatra készülünk ... és így... magasabb szempontból... éppen ezeknek a diákoknak a távolléte ... A három hetedikes zavartan felállt. Körülnéztek az osztályban, mintha társaik vonásaiból jövendő sorsukat olvashatnák ki. Mindnyájuknak egyszerre cszébejutott a tegnapi ostoba vita az uszodában. Az igazgató nem bírta ki tovább az osztályban. Gyorsan kiment a folyosóra. Ebben a pillanatban Havclka, Moucska és Rysánek hetedikesek, akik njár az ajtóhoz értek, szemébe néztek sorsuknak. Az ajtónyiláson át látták, hogy a folyosó nagy, világos ablakánál három férfi áll, szürkészöld bőrkabátban. Moucska mégegyszer visszanézett, sóvár szemével átölelte az osztályt, mintha egy szörnyű kérdésre vári volna feleletet. Homlokán verejtékcseppek ütköztek ki- HaJAN DRDA: MAGASABB SZEMPONTBÓL TANÁR UR velka, aki az első padban ült, helyére szaladt, öntudatlan mozdulattal rátelte a tintatartóra a fedelét, aztán ismét visszatért Rysánekhez. Az már a kilincshez nyúlt. Nem nézett körül. Nem búcsúzott senkitől és semmitől. 'A'z ajtó bezárult mögöttük. A hetedik osztály bentmaradt tanulói hátán végigszánkázott a jeges iszonyat. Mert 1942 júniusát írták akkor. Este hétkor az utcai rádió szétharsogta azoknak a nevét, akiket aznap főbelőttek, mert helyeselték a Hyedrich ellen elkövetett merényletet. A rádió ezek között bemodta Frantyisek, Havelka, Karel Moucska és Vlastyimií Rysának nevét is. * A tanárok már reggel hétkor összegyűltek a tanácsteremben. Némán, minden szóra képtelenül. Minden újonnan érkező csak megsokrozta tehetetlenségüket. Kaltner, a cseh tanár, feketehajú, komor külsejű férfi, aki október 28-ára, a nemzeti ünnepre hazafias rímeket gyártott, az ablak előtt járkált. Egyszerre megragadott egy széket, kezével átfogta a szék támláját, mintha támaszt keresne a gondolatnak, amely ideodajárkálás közben ért meg benne s hisztérikusan kiabálni kezdett: — Tessék! Ez az eredménye a Masarykizmusnak! Mindnyájunkat agyonlőnek? Ugy, mint Táborban! Az intézet igazgatója halkan feljajdult és szivéhez kapott. A többiek elhalgattak. Csak a történelemtanár, mézesszavú, sunyi ember, mert megszólalni. Aktatáskájából kivett egy ív négyrét hajtott papirost, szétterítve az asztalra tette és édeskés hangján, melyet a félelem sem változtatott meg, mondta: — Kolléga urak, én feltétlenül szükségesnek tartom, hogy haladéktalanul küldjünk egy nyilatkozatot az államtitkár úrnak és Moravec miniszter úrnak, amelyben őszintén loyalitásunkról biztosítjuk őket. Bátorkodtam a nyilatkozatot megfogalmazni... 'A rettenetes csöndben húsz sort olvasott fel, húsz sort, telve alávalósággal és szolgalelkűséggel. Aztán kicsavarta töltőlollát s a papirost a gyülekezet legidősebb tagja elé tolva, szolgálatkész gesztussal kínálta aláírásra. A hetvenéves aggastyán, aki már istentudja hány éve tanított, reszkető újjai közé vette az írást és alaposan végigsillabizálta a szöveget, betűről betűre. Mikor elkészült vele, a papirost az asztalra ejtette. — Én öreg ember vagyok. Az életem végén nem fogok hazudni ... Elhatározták hát, hogy ezen aktus helyett a tettenért hetedik osztály diákjai előtt kikeli jelenteni, bogy elítélik elvetemedett társaik kijelentését. Ezt a nyilatkozatot pedig illően be . kell •enni az osztálykönyvbe. — De az Isten szerelmére, ki fogja ezt megcsinálni? A cseh nyelv tanára és a történelemtanár egyszerre felelték: — Természetesen az osztályfőnöki Mindnyájan fellélekzettek, akik megszabadultak a tehertől. Magasabb Szempontból tanár úr némán, figyelemmel szemlélte összekulcsolt kezei Izületeit. A hetediknek ő volt az osztályfőnöke. Mintha üres lenne a VT. osztály. Hol van az az örökös zsivaj, a méhraj zúgásáh >? hasonló zsibongás? Magasabb Szempontból tanár ur kinyitja az osztály ajtaja:, de akik most érkezésére Ijia lnak az iskolapadokban, teljesen mások, mint 1'gnap voltak. Ugy ülnek le, mint a gépek, mikor Magasabb Szempontból tanár úr elfoglalja helyét a katedrán. Nem osztály többé. Nem is közösség már. Mindegyik egyedül van, begubózva a félelembe. Vagy a gyűlöletbe? — Fiúk — dadogja újra. A gallér fojtogatja. — 'A' tanári kar megbízott... hogy ... hm ... a tegnapi... szomorú eseményt... helyesen értelmezzem maguk előtt.. . hm ... Magasabb erkölcsi szempontból... Ebben a pillanatban húsz diák emelte rá szemét. Mintha ez a? ócska, komolytalan frázis egyszerre új, rettenetes értelmet és jelentőséget kapott volna. Mintha éket vert volna közte és diákjai között Vagy . .. Nagy erőfeszítéssel tólekzelel «tU, azután egyszerre, a fuldokló sietségével, aki fél, hogy elmerül. mielőtt végigmondaná, kiáltotta diákjajnak: — Magasabb erkölcsi szempontból... csak azt az egyet mondhatom maguknak: a zsarnokot meggyilkolni nem bűnt Ez az egy mondat megszabadította minden feszültségtől és zűrzavartól. Feje kitisztult, végtelen pontos sággal és aprólékossággal látta most diákjait, mind a húszat, akiket ötödiktől vezetett. Az is lehet, hogy valamelyik éppen közülük jelentette fel Iíysánekef. Az is lehet, hogy valami apró sérelem, félreértés, vagy észrevétlen gyűlölet új, szörnyű eseményeket hordoz méhében. De akkor is: melyik diákjának tudna a szemébe hazudni? Égő vágv ragadta meg, hogy éppen ezek a fiúk előtt mondja ki azt a mondatot, amelyet már tegnap óta gyűr le magába n, amelyet ma reggel a tanácsteremben már majdnem ki is mondott, s amelyet ki kell mondania, lesz, ami lesz! Lassan, csöndesen, valami nagy belső nyugalommal mondta az osztálynak, egészen a kezükbe adva magát: — Én is ... helyeslem a Hyedrich ellen elkövetett merényieteti Ugy érezte, mindent megmondott. A katedra felé fordult hát, leült és írni kezdett az osztálykönyvbe. De alig érintette a tolla a papirost, a padokból jólismert zaj hangzott fel. Magasabb Szempontból tanár úr lassan az osztályra emelte tekintetét. Húsz helcdisla állt előtte vigyázban, felemelt fejjel, lángoló, szemekkel,