Délmagyarország, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-07 / 105. szám

4 VASÁRNAP1, 1950. MÁJUS 1. ' A% elmélet na\%i Icécdésci A PARTFEGYELEMRŐL A pártdemokrácia m'indcn feltéte­lének következetes megvalósítása és kifejlesztése elengedhetetlen feltétele a pártfcgyelcm megszilárdításának. A pártfegyelemnek, amely lehetővé teszi, hogy a Párt minden erőt és érzést, minden szándékot és célki­tűzést összefogjon és maradéktala­nul hasznosítsa a feladatok megol­dásában és a nehézségek leküzdé­sében. „Elvben már több ízben is meg­állapítottuk nézetünket a fegyelem jelentőségével ' és a munkáspárton belüli fegyelem fogalmával kapcso­latba — írta Lenin. Cselekvési egység, a megvitatás és bírálat sza­badsága, — ez a mi meghatározá­.\unk. Csak egy ilyen fegyelem mél­tó az élenjáró osztály demokrati­kus pártjához. A munkásosztály ereje — a szer­vezet. A tömegek szervezése nélkül n proletáriátus — semmi. Mint szer­vezett osztály — minden. A szerve­zettség, a cselekvés, a gyakorlati fellépés egysége." A pártfegyelcm az alapja tehát a cselekvés, a végrehajtás eredmé­nyességének, célravezetőségénck. Nézzük meg, hogyan viszonylik a pártfcgyelcm a pártdcmokráciához? Inie Lenin meghatározása: „Cselek­vési egység, a megvitatás és bírálat szabadsága" — tehát a pártdemo­krácia tényezői egyben a pártfcgye­lcm alkatelcmei, tényezői is. Mit jelent ez? 'Azt jelenti, hogy a pártfegyelem csak akkor valósulhat meg, ha a párt­demokrácia érvényesül, ha a párttag jogai a gyakorlat­ban érvényesülhetnek. Ha a kérdések megvitatása, a kriti­ka sznbndsága, tehát a vezetéshez való jog érvényesül. Ilyen szervezet­ben, ahol mindez érvényesül, a pártfegyelem sem marad papíron, liancm eleven tényezővé válik. Ahol viszont a pártdemokrácia nem ér­vényesül, olt a pártfegyelem sem szilárdulhat meg. Rendkívül találó esetet mond el Sztálin elvtárs a SzK(b)P Központi Bizottságának plénumán 1937-ben tartott beszédében az egyszerit párt­tagok jogainak, a bírálatnak sem­mibevevéséről, a párldemokrácia megsértéséről: „Nyikolajenkó elvtársnö példájára gondolok Ki az a Nyikolajenkó? Nyikolajenkó egyszerű párttag. Kö­zönséges „kisember". Egész éven át küldte a jeladásokat, hogy a kievi pártszervezetben nincsenek rendben a dolgok, leleplezte a só­gorság-komaságot, a kispolgári és nyárspolgári magatartást, a párt­munkások irányában, az önkritika elnyomását, a trockista kártevők erőszakoskodását. Elhessegették, mint valami szemtelen legyet. Végtére, hogy lerázzák magukról, fogták és kizárták a Pártból. Sem a kievi szer­vezet, sem az Ukrajnai Kommunis­ta (bolsevik) Párt Központi Bizott­sága nem segített neki kiverekedni a maga igazát. Csak a Párt Köz­ponti Bizottságának beavatkozása segített kibogozni ezt az összeku­szált csomót. És mi derült ki az ügy kivizsgálása után? Kiderült, hogy Nyikolajenkónak igaza volt, a kievi szervezetnek pedig nem volt igaza. Se több, se kevesebb. Pedig hát ki az a Nyikolajenkó? Persze, nem tagja a Központi Bizottságnak. Nem népbiztos, nem a kievi kerü­leti szervezet titkára, mégcsak nem is valamelyik sejt titkára, csak egy­szerű párttag. Amint látják, az egyszerű embe­rek néha sokkal közelebb járnak az igazsághoz, mint egyes magas in­tézmények. Ilyen példákat még tucatjával és százával lehetne felsorolni. Kiderült tehát, hogy ügyeink ve­zetéséhez tehát a mi tapasztalatunk, a vezetők tapasztalata egymagában korántsem elegendő. Ahhoz, hogy helyesen vezessünk, a vezetők tapasztalatát ki kell egészíteni a párttagság tömegeinek tapasztalatával, a munkásosztály tapasztalatá­val, a dolgozók tapasztala­tával, az úgynevezett „kisemberek" tapasz­talatával. Felvetődik teljes joggal a kérdés: vájjon ilyen pártszervezetben, mint az idézetben szereplő, mennyire erősíti a párttagság jogainak meg­sértése — a párlfegyelmet? Határo­zottan állíthatjuk: semennyire! Mi a helyzet nálunk? Rákosi elv­társ február 10-i beszéde erre a vá­lasz: „Lépten-nyomon tapasztaltuk a pa'rancsolgaiást, a tömegek vélemé­nyének semmibevételét, az ellenség AGITÁTOROK JEGYZETEI örömmel vettem tudomásul, hogy a Délmngyairorsaá? „Pártéirt" című rovatóbE® maglndí'olták az „Agi­tátorok," című rovatot Ezen a ro­vaton keresztül elmondhatjuk egy­másnak tapasztalatainkat,, tópawz­jailacserét folytathatunk, hogyan vé­gezhetnénk jobban és jobban fel­világosító munkánkat. Én mos'- be akarok számolni egy­kéi érdekes és megkapó jctametről, amelyet a hékaagitácíó során aa. el­múlt napokban tapaaztáltunx. Pász­tor Elemérné elvtársnővel együtt Alsóvároson a Tisza Lajos-u'cábnn jártunk. Bemernünk egy egyszerű családihoz. Nagyon szívesen fogad­tak bennünket. Amikor a békeívet le Etkartuk teevni aa asztalra, ame­lyen nem vol't terítő, atzt mondo'<­1iák, hogyan képzelünk ml olyat, hogy a békeivet |erítö nélküli asz­talra tegyük le. „A békeívnek fe­hér asztalterítő kell" _ mondották. Míndijárt fehér asztalterítőt hoztak ugy Írták alá örömmel a békeivet. Másnap délelőtt Alsóvárosról be­jöttek az üzembe és kérdezték, hogy kik jártak kint Alsóvároson a békei vekkel. Azt momdo' táüc, hogy a házban mindenki aláirta már a békéi ver, csak öle nem, inert este, aimikor mi ldnt jártunk, ók már aludunk. Kérték, h<»ejy adjuk oda nnklk a békéi vet, mart ők ls alá akarják irr.t. Ezek a példák ls azt bizonyí'ják, hogy a dolgozók békét akarnok, nem úgy. mint például Hamvas püspök, aki nem volt hajlandó alá­írni a békeívet, s nem volt haj­landó elítélni az imperialisták há­borús cselekedeteit, A békével kapcsolatos agitációs munkámat mindenkor összekapcso­lom a termeléssel. Megmagyarázom dolgozó társaimnak, hogy gEizdaságii és politikai térem elért eredménye­ink szorosam összefüggnek egymás­sal. Most az a legfőbb feladatunk, hogy tudatosítsuk a dolgozókban: a verseny nem kampányszerű, tovább kell fokozni a munkaver­se.oy eredményeit. Megmagyarázom, hogy nekünk felül kell múlnunk a kapitalista államok termelését, mert a Szocialista társadalom véglegesen csakis így diadalmiaEkodhaitik a imperializmus felett. Én hozzám öt pártonkívüli dol­gozó van beosztva. Nemcsak a munkahelyünkön, hanem & laká­sukon ls mélátagatam őlket és elbe­szélgetek velük a napi események­ről. Magbeszélem velük az újság egyes cikkeit. Ahhoz, hogy mun­kámat jól tudjam végezni, tudom, hogy elméle;i színvonalaimat állan­dóan emelnem kall. Az egyéves egtí iskolára járok, s napról-napra ta­pasztalom, milyen r.figy segítséget nyújt népnevelő munkámban az, hogy ideológiailag képzem magom. Kérem a népnevelő, falu járó és pártbtzn'.ml elvtárs:kiat, hogy ők is Írjanak levelet ebbe a rovatba, számoljanak be, hogyan végzik mun bájukat, hogy igy tapasztalatainkat kicserélve még eredményesebb mun­tait tudjunk végezni. Hoffner Forertcné, a DÉMA Cipőgyár népnevelője. A napokban jelenik meg a Tiszafái legújabb száma, amelynek tartalmát a már is­mert és új szegedi írók, költők müvei gazdagítják. A verseken, novellákon, elbeszéléseken kívül számos tanulmány és könyv;s­mertető szerepel, amellyel a Ti­szatáj irói munkaközössége hoz­zájárul a dolgozók szocialista kultúrájúnak juofi tor omlóséhoz­Ma mutatja be a Szegedi Nniizeii Színház a „Mélyszántást" Ma mutatja be a szegcdi Nemzeti Színház Földes Mihály „Mélyszán­tás" cimű darabját. A bemutató elé igen nagy érdeklődéssel tekintenek a szegedi dolgozók. Szerdán a Nem­zett Színház művészei a feigyői gépállomáson tartották meg a szín­darab főpróbáját, ahol a gépállomás dolgozói igen ériékes tanácsokat ad­lak a darab előadására vonatkozó­Jag. lebecsülését, a pártszervezeteken belül is. Nem tartanak rendszere­sen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kritikai hangok hallatszanak, akkor ezt a Párt egy­sége elleni támadásnak, frakciózás­nak minősítik és a bírálót ledoron­golják. Az önteltség eredményekép­pen az éberség is eltompult. ...nem egyszer hallani, amikor elvtársaink meggyőzés helyett kény­szert alkalmaznak azzal indokolva, hogy „most proletárdiktatúra van." Majd megállapítja Rákosi elvtárs: „... ott, ahol a pártdcmokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a vezető­ség munkájáról, igazi pártéletről szó sem lehet. ... Ezek a módszerek oda vezet­nek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoportosulásokról, állásvadászatról..." Végeredményben tehát mindez a pártfegyelem súlyos megsértését eredményezi. Kétségtelen, hogy Rákosi elvtárs beszéde, illetve a Központi Vezető­ség határozata óta komoly javulás mutatkozik. Pártszervezeteink tag­gyűléseinek lefolyása, amelyek igen sok helyen a kritika és önkritika útján szinte gátszakadás-szerűén tárták fel a bajokat, a sok helyen ennek következmé­nyeként felélénkülő pártélet, a tagság növekvő aktivitása és azon túlmenően a termelés síkján is meg­mutatkozó nagyobb teljesítmények azt igazolják, hogy Pártunk azon az úton halad, amely a pártdemo­krácia, ezzel egyidejűleg a pártfe­gyelem erőteljes megjavulásához fog vezetni. A vezetőségújjáválasztó taggyűlé­sek óta igen sok pártszervezetünk­ben tapasztnlhatjuk a pártélet fel­lendülésének jeleit. Az új vezetősé­gek konkréten napirendre tűzték a határozati javaslatok végrehajtását. JV Vízmű-telep pártszervezetében át­szervezték a népnevelő csoportot, megjavították a népnevelő munkát, amelynek hatása már a május t-i munkafelajánlásoknál is érezhető volt. Az Orion bőrgyárban rendsze­resen megtartják már a népnevelő értekezleteket, megszervezték a fa­lujáró csoportot is. Ugyancsak falu­járócsoportot szerveztek az Első Szegedi Cipőgyár pártszervezetéhen is. Es fgy sorolhatnánk tovább a példákat, amelyek azt mutatják, hogy a hibák feltárása nyomán fel­lendült a pártélet. Ugyanakkor azonban meg kell ál lapítani, hogy a Központi Vezetőség határozata óta eltelt majdnem ná­rom hónap ellenére még tekinlélyes számban vannak pártszervezeteink, amelyek nem értették meg Rákosi elvtárs beszédében, a Központi Ve­zetőség határozatában foglalt elvi és gyakorlati jelentőségű megállapí­tásokat. Még nem kezdték meg pártéletünk terén megmutat­kozó hibák és fogyatékossá­gok, a pártdemokrácia és egyben a pártfegyelem meg­erősödésének útjában álló akadályok kiküszöbölését. Igy például a Pénzügyigazgatóság pártszervezetének vezetősége nem foglalkozott a vezetőségválasztó tag­gyűléseken előterjesztett határozati javaslatok végrehajtásával. Tapasz­talhattunk olyan jelenségeket is, — mint például a DÉMÁ-ban és egyes kerületi pártszervezetekben, — hogy a párttagság a saját bizalmából megválasztott vezetőségnek nem ad kellő támogatást munkája elvégzé­sében. A népnevelők, pártbizalmiak nem nyújtanak segítséget az új ve­zetőségnek. Pártszervezeteink munkájának megjavítása nem lehet kampánysze­rű. Nem lehet rohammunka, hanem szívós, kitartó, állandóan ható és szakadatlanul folyó munka, amelyet a taggyűlésekkel, a vezetőségek új­raválasztásával csupán elindítottunk. Pártunk legalitásának közel 6 esz­tendeje alatt megnőtt, a feladatok is megnőttek és ezek megnövekedett követel­ményeket állítanak a Párt. tal szemben. Ezek a megnövekedett követel­mények az eddiginél még fokozot­tabb fegyelmet igényelnek pártszer­vezeteinktől, a tagságtól és funk­cionáriusoktól egyaránt. A KV. feb­ruár 10-i határozatának végrehajtá­sát ott is haladék nélkül meg kell kezdeni, ahol ez nem történt meg. Ahol megkezdték, ott folytatni kell. Ez ma egyik legfőbb feladatunk. A pártdemokrácia megvalósítása és ki­fejlesztése, ezen keresztül a pártfe­gyelem további megerősítése előfel­tétele legfőbb céljaink elérésének, a szocializmust épftő ötéves terv vég­rehajtásának. a tartós béke kihar­colásának, további győzelmeink ki xíxásánafc, Több, min! négy és félmilliárd rubellel túljegyezték az uj szovjet kölcsönt A Szovjetunió pénzügyminisztériuma a következő jelentési tette közzé: Az ötödik szovjet újjáépítési és népgazdaságfejlesz­tési kölcsönt, amelyet 1950. május 3-án húszmilliárd rubel ér­tékben bocsátottak kl, május 4-én 24 milliárd 563 millió rubel ér­tékben jegyezték, azaz a kölcsön kibocsátási összegét 4 milliárd 563 millió rubellel túljegyezték. A kölcsönjegyzés tovább folyik. A népnevelő munka Jó tapasztalataival ismertet meg az „Üzemi népnevelők kis könyvtára" Uj füzetsorozat jelent meg Pár­tunk Központi Agitációs osztálya kiadásában, az „Üzemi népnevelők kiskönyvtára". Az első szám címe: „Tapasztalaitok a kritika-önkritika alkalmazásáról az üzemi népnevelő munkában". Az igen érdekes új füzetsorozjaft célja, hogy megismer­tesse minden népnevelővel a nép­nevelő munkának jó tapasztalatait, bevált módszereit. Tapasztalataink bővülésével a ki­szélesedett népnevelőmunkát mi­nőségileg is tovább kell fejleszteni, hogy az előttünk álló nagy felada­tokat, ptéves tervünket, a béke harcos védelmét a népnevelőmun­kón keresztül ls előre tudjuk lendí­teni, győzelemre tudjuk segíteni. Ennek nz egyik legjobb eszköze a tapasztalatok ^ri cserélése. Eddigi eredményeink elérésében jelentős szierepe van annak, hagy népneve­lőink egyre inkább ismerik meg és alkalmazzák a szovjet agitátorok tapasztalai alt. Ez a füzetsorozat a Magyar Dolgozók Pártja népneve­lőinek tapasztalatait, módszereit Is­merteti mag. Népnevelőink munká­juk során rengeteg jó tapasz'alat­ra tettek szert. Ezek megismerés* és alkalmazása jelentős segítséget nyújt népnevelőink mindennapi munkájához. Az „Üzemi népnevelő kis könyvi tára" első száma a kritika-önkriti­ka kérdésével foglalkozik. Párti munkánk egyik központi kérdése ma, hogy minden területen alkal­mazzuk a kommunista kH'kát-ön­kritikát. Népnevelőinknek tehátl igen fontos teendőik vannak ezen ai téren is. Igen jelentős, hogy nép­névelőink elméleti tudásukat bő­vítsék, jó gyakorlati tapasztalatok­kal, a szervezési munka kérdéseinek elsajátításával. A füzet mag akarja ismertetni ezeket a tapasztalatokat és leírni, hogy népnevelőink ho­gyan alkalmazzák munkájukban « bolsevik kritika fegyverét. Népnevelőink tegyék a pártroum ka, népnevelőmunka alapvető mód­szerévé a krititák-önkritikát. Le­gyenek példamutatók a termelés terén, a kritika-önkritika alkalma­zásában, hogy ebben a kérdésben is valóban a nép nevelői legyenek. Ennek megvalósításában segít, nép­nevelő elvtársaink az „Üzemi népi nevelő kis könyvtára" első füzete. Vörös hőrtok, rajla a pártzászló: ebben tartom ezentúl tagsági könyvemet. Bizony, ez a rövid idö is megviselte kissé a könyvet; kis tolt van a hátán, a szint is sötétedett valamit. Por lep. te a zsebemben. Valami lelkiisme­retfurdalást is éreztem mindig, ha kezembevettem, mert már a tag­könyv a Párthoz való viszonyom jel. képe. És ez nem kopik, nincs tolt rajta, miért bánok hát mostohán a könyvvel ? Hogy lett mégis ilyen viseltes? Igazolásra csak akkor használom, ha taggyűlésre, vagy a szervezetbe megyek. Mégis a kezemben van többször napjában. Ha átöltözöm munkaruhámba. átleszem a zsebem­be. Sohasem válok meg tőle, egy percre sem. Ha lefekszem, a pár­nám alá dugom, nem fudok nagyobb veszteséget elképzelni, mintha a könyvem elveszteném. Nem lenne mentség erre, a Párt bizalmát elve­szíteném a kis piros könyvvel ée magam bizalmát is magam iránt. Hogyan bízzon rám valamit is Pár­tom. ha könyvemre nem tudok vi­gy ázni. Most megvettem a párlszervezeb ben ezt a kis bőrtokot. Négy sar­kán tasak van, ezekbe illesztem be könyvemet. Erre szabták azok a* elvtársak, akiknek ugyanolyan kin­csük a könyvük, mint nekem. Ezen; túl nem kopik tovább, védve lesz a folttól, a portól, jobban tudok vi­gyázni, akárcsak az életem nagy büszkeségére; párttagságomra. Tanulmányozzuk a Szovjetunió hatalmas eredményeit és használ;o* (el szocializmusunk építésében l-I

Next

/
Thumbnails
Contents