Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-28 / 73. szám

A magyar delegáció beszámolója a stockholmi békekonferenciáról Megnyílt a „Szovjet kereskedelem" cimii képkiállítás VII. ÉVF 73. SZÁM. ARA 50 FILLÉR KEDD. 1950. MÁRCIUS 28. UJABB VÁLASZFALAK DŐLTEK LE „Ez a harc nem kampány­szerű és nem csupán a legkö­zelebbi Központi Vezetőségi ülésig lesz ez a központi kér­dés. Ezt a harcot állandóan, szakadatlanul kell folytat­ni..." Ezeket mondotta Ráko­si elvtárs február 10-én, mi­kor a pártonbelüli demokrá­cia komoly helyreállításáról, a kritikáról és önkritikáról, a. lüirokrácia megszűntetéséért indított harcról beszólt. Másfél hónap telt el a Központi Ve zetőségünk valóban történelmi jelentőségű ülése óta, de en­nek a pár hétnek az eseményei is megmutatták, hogy a sze­gedi pártszervezetek tagjai, de a pártonkívüli dolgozók igen jelentős része is — meg­értette és megszívlelte Ráko­si elvtárs szavait. Alapszerver zeteink pártnapjain és tag­gyűlésein egyre növekszik a résztvevők száma — és ami még ennél is döntőbb, — egy­re aktívabban vesznek részt a jelenlévők a felvetett kérdé­sek megvitatásában. Míg nem is olyan régen — alapszerve­zeteink vezetőségei arról pa­naszkodtak, hogy pártnapjai­kon, gyűléseiken kevés a hoz­zászóló — ma egy-egy párt­napi előadónak komoly pro­blémát jelent a sok hozzá­szólás összefoglalása. És ami még a hozzászólások számá­nak növekedésénél is fonto­sabb, az, hogy a felszólalók túlnyomó többségükben a fel vetett kérdésekhez szólnak és helyes megállapításokat, jó konkrét szempontokat vetnek fel. A sok példa közül, ha tnegvizsgáljuk a legutóbbi el­méleti pártnapjainkat, vilá­gosan láthatjuk a nagy fejlő­dést, amely Rákosi elvtárs beszéde óta végbement párt­tagjaink, de a pártonkívüli dolgozók körében is. Ha eddig elmondhattuk, hogy Szeged dolgozó népe szereti a Pártot, várja a Párt iránymutatását és követi a Pártot — a Központi Vezető sóg ülése és Rákosi elvtárs beszéde óta ez a viszony még szorosabb lett. Ledőltek azok a válaszfalak, melyeket egyes pártszervezeteink bürokrati kus, a dolgozók kezdeménye­zését lebecsülő, a kritikát el­nyomó intézkedései és maga­tartása emelt a párttagság, a pártonkívüliek — és a Párt közé. Ma mát nem találkozunk olyan „módszerekkel" a pár gyűlések látogatottá tétele „érdekében", mint még nem is olyan régen ugj f« helyeken, — közöttük például a Jut Vonó. ban, vagy a Magyar Kender­ben, — ahol pártnapok idejére lezárták a kapukat, hogy nyo­matékosabban meggyőzzék a a dolgozókat az értekezlet vé­gighallgatásának fontosságá­ról. Ma már a párttagok meg­mondják nyíltan, — mint oél­dául Nagygyörgy elvtársnak is megmondták, — hogy szok­ni - ie agresszív magutartáeá­ról. a parancsolgató, utasít­gató modoráról, mert ez „úri passzió." A Szegedi Kender elméleti pártnapján a napok­ban az egyik pártonkívüli nyíltan megmondta, hogy ve­lük nem foglalkoztak kellő­képpen a párttagok — és el­sősorban a népnevelők. Nem magyarázták meg nekik azo­kat a fontos kérdéseket — például a vezetőség újravá­lasztásának kérdését, — ami mindnyájukat érdekli. Egyre között, amelyeket a dolgozók a Szegedi Pártbizottsághoz írnak, egy tagjelölt levelét találtuk, aki kérte, hogy vizsgáljuk meg, mért húzódik az ő ügye. De ugyanezen a napon a levelek között volt egy. amelyiknek írója egy elméleti kérdésben kért felvilágosítást, egy pártonkívüli építőmunkás pedig felhívta a Prátbizottság fi­gyelmét az építkezéseknél mun­kásbőrbe bujt fasisztákra, volt horthysta katonatisztekre. Ezek és még számos jelenség mutatja, hogy mint Rákosi elv­társ a Központi Vezetőség ülésén mondott beszédében kifejtette: „Pártunk felnőtt, nagy követel­ményeket állít a dolgozó nép eíé, vele szemben is megnőttek a kö­vetelmények." Amilyen mértékben szorosabbá vált itt, Szegeden is a Párt és a dolgozók viszonya — olyan mér­tékben kerültek közelebb újabb és újabb nagy tömegek a Szov­jetunióhoz is. Eddig is elmond­hattuk, hogy ezen a téren az utóbbi másfél év folyamán alap­vető fordulat következett be — de Rákosi elvtárs beszéde óta •— pártunk még bolsevikebbé válá­erősödik a Pártunk és Pártunk kapcsolata a tömegekkel." A vezetőségek újjáválasztása — bár még csak néhány alap­szervezetünknél történt meg — megmutatta azt, hogy hatalmas mozgósító erőt rejt magában — megmutatta azt, hegy a párttag­ság mellett minden dolgozó ügye. Akár a DÉMA, akár az OTI alapszervezetek munkáját nézzük, a vezetőségek újraválasztásával kapcsolatban — legelőször is az a lelkesedés és aktivitás tűnt fel, amellyel a párttagjaink részt­vettek már ez előkészületekben is, A népnevelők elmentek alap­szervezetük tagjaihoz és meg­magyarázták részletesen, müyen hatalmas jelentőségű eseményről van szó most a Párt életében. Beszéltek a Párt Szervezeti Sza­bályzatáról, a Párt belső demo­kráciájáról és ha valahol azt ta­pasztalták, hogy valami kétség van, ott türelmesen megmagya­rázták a kérdést. — De nem-csak a párttagok között folyt és folyik j meghallgatja az ő tanácsaikat. A beszélgetés végén meghatódva köszönte meg e két asszony a be­szélgetést és megígérték, hogy ezután ott lesznek minden párt­megmozduláson. Az alapszervezetek lelkes elő­készületeit visszatükrözték azok az ünnepi díszítések is, amelyeket a taggyűléseken láttunk, de visz­szatükrözi mindennél hiteleseb­ben a taggyűléseink ünnepélyes, emelkedett hangulata. Nemcsak az OTI taggyűlésen mondta el Bordás elvtársad a meghatott­ságtól szinte sírásra csukló han­gon élete történetét, irtikpr mint a vezetőségbe jelöltet erre fel­kérték — hanem a DÉMÁ-ban is elsírta magát Farkas elvtársnő, de Börcsök András és többi je­lölt is meghatódott, mikor mint az alapszervezet vezetőségének jelöltje szólt a tagsághoz. Ezpk a könnyek, ezek a meg­hatót4 szavak nem wröngeaéo'et hanem határtalan erőt, a Párt embereket és világot formáló, alakító erejét tükrözték vissza. Es ezek a hozzászólások is ezt fejezték ki, amelyek a dolgozó ezjJelvilágosítói munka, hanem • nép ckos gyülekezetében. ereken J~ 1 — " — a taggyűléseken elhangzottak. Á DEMÁ-ban hatvanan, az a pártonkívüli dolgozók között is. Számtalan olyan jelenséggel találkoztunk és találkozunk, ame­sa óta — Szeged dolgozói még lyek azt mutatják, hogy a pár­szorosabban felzárkóztak a Szov- tonkívüliek érdeklődbe óriási a jetunió mögé, nemcsak a szovjet | pártszervezetek vezetőségeinek sztahánovisták példájának köve­tésében és alkalmazásában, ha­nem a szovjet kutúra, a szovjet művészet megismerésében is. A szegedi Szikra könyvesboltban ugrásszerűen emelkedik a szovjet elméleti és szépirodalmi könyvek vásárlása és a szovjet filmek egy­re nagyobb tömegeknek szolgál­nak gyönyörködtetésül és egyre több szegedi dolgozót tanítanak. A Belvárosi Moziban idén január­ban harmmcezren nézték meg szovjet filmet, februárban már 33.000 és márciusban a tegnapi nappal bezárólag 39.000 látogató­ja volt a szovjet filmeknek. Mit jelentenek ezek a számok és ezek a jelenségek? Elsősorban és főleg azt, hogy a Párt való­ban vezető erő, hogy Rákosi elv­társ beszéde, amely leplezetlenül feltárta a hibákat, a Párt erejét mutatta — és azt, hogy szegedi pártszervezeteink alaposan hoz­záláttak a hibák kiküszöbölésé­hez. 1 Azt jelentik hev a sze^rái pártszervezeteink is megkezdték a szocializmus építésének való­ban bolsevikebb módszereit al­kalmazni. Es hogy ezt az útat járjuk, hogy jó úton járunk — mutat­ják azok a vezetőségújjáválasztó taggyűlések is, amelyeket egy-| néhány pártszervezetünkben az | újraválasztása iránt. Az Ujsze­gedi Kendebben például az egyik pártonkívüli dolgozó az elméleti pártnapon felvetette jhogy az új­raválasztás a pártonkívüliek ügye is, — ahogy mondta — „Eb­be a munkába mi is belefolyunk". A következő felszólaló élesen ki­kelt ez ellen és kijelentette: „Ez a Párt ügye — az, hogy kit vá­lasztunk meg, nem a pártonkívü­liek dolga." Erre a kijelentésre az egész terem felzúgott és utá­na több felszólaló — párttagok % közöttük — kifejtették, hogy minden dolgozó ügye az, hogy harcaink szervezőjét és irányító­ját, a Pártot ki vezeti... Népnevelőink tisztán látják a pártonkívüliek szerepét és véle­ményük fontosságát a vezetősé­gek újraválasztásában. Igen ki­tűnő példa erre Szalma elvtárs­nak. a főiskolai pártszervezetünk egyik dolgozójának esete, aki Mi­halik Jemőné és Tarnai Gyuláné pántonkívülielskel beszélgetett a kérdésről. Ezek felvetették neki, hogy ők azt hiszik, nem rájuk tartozik ez a kérdés, mert őket még soha sem kérdezték meg ilyen dolgokról. Szalma elvtárs el­mondta nekik, hogy a Pártot ér­dekli az ő véleményük, a Párt OTI-han negyvenheten, de a töb­bi taggyűléseken is számosan mondották el véleményüket az új vezetőségi tagokról, a régi vezetőség munkájáról. Figyel­meztették egyeseket hibáikra, tanácsokat adtak, hogyan küszö­böljék ki munkájukban vagy magatartásukban mutatkozó hiá­nyosságokat. Természetesen, voltak vezető­ségválasztó taggyűlések, ahol hiányosságok is mutatkoztak. A Szegedi Kenderben az előkészí­tésnél túlnyomó részt csak ar­ra helyeztek súlyt, hogy az alap­szervezet mirden tagja ott le­gyen a taggyűlésen és a politi­kai felvilágosítást másodrangú kérdésként kezelték. Ugyancsak ebből a hibából adódott az is, hogy a tagjelöltek egy pár he­lyen a gyűlés kezdetén nem szóltak hozzá, mert nem világo­sították fel őket, hogy ehhez ne­kik joguk van. Több alapszerve­zeti vezetőségi tagunk nem ta­nulmányozta át kellő alaposság­gal a Központi Vezetőség hatá­rozatát a vezetőségek újravá­lasztásával kapcsolatban és így a felmerült kérdésekre nem tud­tak kielégítő válaszokat adni. Előfordult még a Pártbizottság egyik tagjánál is, hogy egy kér­dést az OTI taggyűlésén helyte­lenül magyarázott — mondva, hogy ha a jelölőbizottság javas­latát elveti a tagság, akkor csak VAS LASZLO ESZ!ERGALYOS a jelölőbizottság jelölhet ismét. Holott a határozat kimondja, hogy a „jelölőbizottság egyes javaslatainak elvetése esetén a párttagok, illetőleg a tagje­löltek javaslatait, ennek hiá. nyában pedig a jelölőbizottság utólagos jelölését teszik fel szavazásra." Ezek a hiányosságok, ame­lyeket felismertünk és kikü­szöböltünk már a csírájában, nem változtatnak a vezetőség­választó taggyűlések hatalmas eredményein. De felhívja párt­tagjaink figyelmét arra, hogy éles szemekkel figyeljék a legki­sebb olyan jelensget is, amely akadályozhatja ennek a munká­nak sikerét. És nem szabad megfeled­keznünk ennél a munkánál arról, hogy az ellenségeink most sem alszanak. Hallot­tunk már olyan hangokat, hogy a vezetőségek újravá­lasztása azt jelenti, hogy meg­változik a Pártunk politikája, „kesztyűt húztak a kommunis­ták." Ugy gondoljuk, az ilyoa „optimisták" továbbra is érez­ni fogják azt, hogy az ellen­séggel szemben mi nem isme­rünk „kesztyűs kezet", hogy ellenkezőleg egyre keményebb az öklünk mindazokkal szem­ben, akik a dolgozók ügyének akármiyen formában akarnak ártani. Vannak ezeknél rava­szabbak is azonban, akik párt­tagjaink felé olyan hangokat ütnek meg, hogy Rákosi elv­társ beszédében azt mondta: nem kell pártmunkát végezni. És a Szegedi Kender egyik sze­mináriumán ilyén ellenséges behatolás nyomán valóban ta­pasztatunk is némi lemorzso­lódást. De párttagságunk ezeknek azzal válaszol, hogy Rákosi elvtárs beszéde nyre mán még fokozottabban veszi ki részét a pártmunkából. Ezek a példák is mutatják, hogy nem szabad lebecsül­nünk az ellenség támadásait és minden esetben le kell lep­lezni azokat. Most minden párttag előtt az a feladat áll, hogy tovább tudatosítsák Rákosi elvtárs beszédét, a Központi Vezető­ség határozatát, Pártunk to­vábbi erősödése érdekében. A hibákat, amelyek megmutat­koznak a munkánkban, fedjék fel bátran, mert csak így le­het gyökeresen kiküszöbölni ezeket. Ugy dolgozzunk, hogy a lehető legjobban megoldjuk feladatinkat. „ahogy ezt jog­gal elvárja tőlünk dolgozó népünk, a haladó világ, a ha­talmás Szovjetunió és nagy vezérünk, a bölcs, szeretett Sztálin!" t elmúlt héten tartottak meg. |t w •• fai „ •• • _ w r _ véM,„., hogy 495Q szazafekra emelte átlagos telsesstmenvet DEMA cipőgyár egyik dolgozója | ' a taggyűlés után ezt mondta: A Crdtnmában széleskörű verseny „Hát elvtárs, én már régi párt­tag vagyok, minden taggyűlésen résztvettem, de ilyen taggyűlés még nem volt a DEMÁ-ban" Ennek az előzménye az a folya­mat, amely Rákosi elvtárs be­széde óta a legkisebb alapszer­vezetünknél is végbement. Mért volt valóban rendkívül jó a DEMÁ-ban, — de általában a többi a'anszervezetünknél is — a vezetoségújjáválasztó tag­gyűlés? E'sősorban azért, mert | bontokozott ki a különféle szak­mákban az üzem legjobbjai cím el­nyeréséért, de a sztahánovisták egymással is versenyeznek, még­pedig abban, hogy ki lesz a legsi­keresebb munkamódszerátadó. Az esztergályosok versenyében Vas László élmunkás áll az első helyen: legutóbbi háromnapi átla­gos teljesítménye 950 százalék. Vas ezt a kimagasló eredményt telje­sen selejtmentes munkával érte el. A szovjet sztahánovisták útmuta­Rákos' elvtárs beszéde s a Köz-i|tásaj alapjá minden új munkada­ponti Vezetőség határozata va- j rabra új, a munkadarab elkészité­lóban anyagi erővé vált a tag- j sére legjobban megfelelő munka­ság között — azért, mert ezek- J módszert dolgozott ki. Munkamód­nek a pártszervezeteknek a ve- szerét négy munkatársának adja át zetőségei is megértették nagy sikerrel. Vas László vállalta, - . , elvtárs szavait, aki azt mondot- hogy április 4-re októberi tervét, szaporodik azoknak a szama. fa február 10_én. J.fi azt akar- május 15-re pedig egész évi tervét — parttagoké es partonkivu- fc . n feiadatunk ránk \ befejezi A felszabadulás tisztele­lintró oovnrnnt akik az alaD- J „' ttv » ..T-re-7 „„„J <,. ... . . tére kibontakozott sztahánovista ' munkamódszerátadásj mozgalom lieké egyaránt akik az alap- rés^ becsülettel és ered, szervezet vezelosegéhez de a mé l eivégezzük." u fordulnak eg^es rállf Sdé- Megértette azt. hogy (eredményeként a Gammán a ja­sefk elintézése végett. vezetőségeink választását jőZijnuan 38-rol 70 folé emelkedett a A napokban a számos levél i végrehajtjuk, feltétlenül meg- - sztahánoyistak szama. Hatalmas lelkesedéssel folyik Di ósgyőrött is a verseny a felszabadu­lás méltó megünnepléséért. A diós­győri dolgozók hétfőn újabb nagy sikert értek el tervelőirányzatuk teljesítésében. A diósgyőri vasgyári harmadik számú magaskemence dol­gozói március 18-án teljesítették első negyedévi tervelőirányzatukat. Hétfőn reggel a 8 őrai csapolással a másik két kemencénél, az egy és kettes számúnál is befejezték az öt­éves terv első negyedévére előirány­zott termelési tervüket. A Ganz hajógyárban is kiváló eredmények születtek a felajánlások teljesítése során. Juhász József esz­tergályos, aki egy hónappal ezelőtt 120 százalékra végezte előirányza­tát, 500 százalékos teljesítményt ajánlott fel április 4-re. Ezt a telje­sítményt a gyorsvágási módszer be­vezetésével már el is érte. Ax Angol KP harcot hirdet a maláji hú bor a ellen Az Angol Kommunisíta Párt Po­étikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapít ja, hogy elérkezett a íegföbb idete an­nak, hogy az angol nép belássa: az új maláji helyzet a világbéke ko­moly és közvetlen veszedelme, ameíy súlyosan fenyegeti Anglia biztonságát. Ezért mozgositani kell az egész munkásmozgalmat, vala­mennyi szakszervezetet, a szövet­kezeti. nőj, ifjúsági és diákszerve­zeteket, hogy országos tüntetése­ket rendezzenek a maláji háború ellen. Meg kell tagadni a maláji háború céljaira küldött fegyver és hadiszállitmányok berakását, szál­lítását és bárminemű kezelését. A nyilatkozat végül kijelen'i, hogy a malájj nép szabadságharca ellen folytatott háború az angol munkásosztály ellen irányul.

Next

/
Thumbnails
Contents