Délmagyarország, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-24 / 70. szám

2 Pétgek, 1950. mirelit* 24. Az Obrazeov-együttes hatalmas sikerrel mutatkozott be a magyar közönségnek A moszkvai Állami Központilinnak, a világ néped vezérének éltetésével zárta. Obrazcov ezután ismertette a bemutatásra kerülő bábjátéknak, a „Szempillád zizzenésére" cimű tragikomédiának alapeszméjét. Ez: Megadni azoknak a holly Bábszínház — az Obrazcov együttta — szerdán este Budapesten a Szikra filmszínházban bemutató díszelőadást tartott. A díszelőadáson megjelent az MDP központi vezetőségének, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és a minisztertanácsnak több tagja, a szovjet nagykövetség több tagja, Kiszeljov nagykövettel az élen. Szergej Obrazcov, a színház vezetője, az Orosz Szövetséges Szocialista Szovjet Köztársaság Sztálin-díjas népművésze üdvözölte a magyar közönséget: — Azért jöttünk — mondotta —, hogy népeink barátságának ügyét szolgáljuk. Önöknél igen sok kisgyerek van. Szeretném hinni, hogy ezek a gyerekek már nem fogják hallani a szirénák bugását, a zuhanó bombákat. De hogy ilyen borzalmas hangokat ne kelljen hailaniok, szüleiknek harcolniok kell a békéért, gyerekeik boldogságáért. Mi h sztink níbban, hogy a világon béke lesz, mert a béke első szer•\4§zője a nagy Sztálin. Obrazcov szavait a Szovjetnépei és a magyar nép barátságának, Rákosi Mátyásnak, a magyar nép vezérének és Sztáben. A „Szempillád zizzenésére" bemutatója nagyszerű élményt nyújtott a megjelenteknek. Megismerkedtek a bábjátéktechnika eddig számunkra ismeretlenül magas fokával: woodi filmeknek kritikáját ame- l?1^" technikával, amely aílyek többsége ártalmas, rossz és kalmas arral rendkívüli fegyver a háborús uszítók kezé- fei ^ A „Tréfán parancsra" rímti 'darabhói láthatunk egy jelenetet képünkön. Ez a darab az Obrazeov-együttes műsorának igen érdekes és szórakoztató része. A református egyház körlevele, az evangélikus püspöki kar pásztorlevele és a katolikus püspöki kar értekezletének határozata április negyedike megünnepléséről Az Egyházi Tudósító közli: „A református egyház konventi és zsinati e.lnökségi ta; nácsa körlevelet bocsátott J?i a lelkipásztorokhoz ápriliB 4nek megünneplésére vonatkozólag. A körlevél bevezetése felhívja a gyülekezeteket, hogy a felszabadulás 5. évfordulóján kapcsolódjanak bele a magyar nép országos ünnepségeibe. Április 2-án, a virágvasárnap délelőtti istentiszteleten a négy egyházkerület püspöke ós főgondnoka által aláírt üzenetet olvasnak foi valamennyi református tomplomban. — 1950 virágvasárnapján — mondja többek között az üzenet — újra felhívással fordulunk valamennyi gyülekezetünkhöz. Különös nyomatékot ad mostani felhívásunknak az n tény. hogy a Magyar Nép. köztársaság kormánya és a magyar nép országos ünnepségek keretében emlékezik meg hazánk felszabadulásának ötödik évfordulójáról, arról a napról, amikor a háború országunk területén végetért és népünk megkezdhette élete újjáépítő korszakát. Nem maradhat ki nópünknk —e nagy megemlékezéséből ^angóliumi egyházaink, gyülekezeteink nagy közössége, haladé és bűnbánó imádsága, felajánlva a munkára és szolgálatra minden erejét. — Testvéri szeretettel kérjük a gyülekezetek elöljáróit, hogy e körlevelünk szerint a virágvasárnapi istentiszteleten ügynevezett „nagy imádságban" imádkozzanak a fentiekért és különösképpen a béke ügyéért. Az istentisztelet végén pedig olvassák fel körlevelünket. Az evangélikus egyetemes egyház irodája közli: Az evangélikus püspöki kar közös pásztorlevelet intézett az egyház papjaihoz a felszabadulás ünnepének megünnepléséről. A körlevél megállapítja az ünnep jelentőségét, méltatja a felszabadulást és az azóta lefolyt újjáépítést és elrendeli, hogy április 2-án, virágvasárnapján az istentisztelet keretében emlékezzék meg minden gyülekezet a nagy napróL A lelkipásztorok mutassanak rá, hogy az evangélikus egyház a magyar nép érdekében áldozatos munkása a békének és az istentisztelet keretében könyörögjenek ezért a békéért A pásztorlevél mellé a püspöki kar imádságot is küldött, amelyet az evangélikus lelkészek az istentisztelet alkalmával a Népköztársaság legnagyobb ünnepével kapcsolatban el fognak mondani. A Magyar Kurír című katolikus kőnyomatos jelenti, hogy a magyar püspök, kar csütörtökön Grősz József kalocsai érsek elnöklésével konferenciát tartott Budapesten és erről a következő hivatalos közicményt adta ki: „A rr agyar pii-pöki kar március 23 á:i tartott értekezletének határozatában felszólította a lelkészkedő papságot, hogy április 4-én a plébániai szentmisét a hazáért ajánlják fel és erre az ezt megelőző vasárnap a hívek figyelmét hívják fel." Ha öt éve szabadult fel Tatabánya, Esztergom és Székesfehérvár 1945 március 24-én a magyar lapok mindegyike újabb nagy szovjet győzelmekről számolt be. Közölték az aznapi hadi jelentést: „Malinovazkij tábornok hadműveletei megsemmisítéssel fenyegetik a dunamenti és a dunántúli német állásokat. A második ukrán front támadásba lendült át Balatontól északkeletre és keletre kétszáz helységet szabadított fel a Vörös Hadsereg. Felszabadult Esztergom, Bánhida, Felsőgalla és a balatonkörnyéki szovjet támadás után Székesfehérvár." napon közli, hogy a szovjet csapatok Komáromnál áttörték a német védelmi övezetet és ennek nyomán felszabadították Dunántúl egyik legnagyobb bányavárosát Tatabányát. Ez alatt Magvarország felszabadított részein a földosztás már számos helyen megkezdődött. A „Délmagyarország" beszámol arról is, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán egymásra talált a felszabadult magyar és román dolgozó nép. Leírja, hogy Erdélyben közös rámán és magyar bizottságok végzik a földosztás A „Délmagyarország" ezen a munkáját, Megkezdődött az alföldi és tiszántúli szikesek javítása A szegedi Talaj javítási NV 40.000 hold föld tápanyagát vizsgálja meg „Az ötéves tervidőszakban alaposan ki kell kísérleteznünk a talajjavítás különféle módszereit, hogy második ötéves tervünk idején végleg megoldjuk hazánk nagykiterjedésű szikes- és savanyú talajának megjavítását" (Gerő Ernő) A' Szegedi Talajjavítási NV. laboratóriumában serény kutatómunka folyik a savanyú és szikes talajok használhatóvá tétélére. A Talajjavítási NV. terve szerint már júniu sig Csongrád megyében 220 hod savanyú talajt javítanak meg ós ezzel 8 termelőszövetkezet földjének használhatatlan részeit teszik termővé. Békés megyében 250 hold savanyú és szikectalaj megjavítása gazdagít 8 csoportot, Szolnok megyében pedig 15 termelőszövetkezeti csoport földjén végeznek összesen 205 holdon földjavítási munkákat. A másik döntő munkaterület az állami gazdaságok földjének megjavítása. Ezeknek területén javítanak meg 1950ben ezer kat. holdat. Eddig a talajjavítási mun. kálatokat — gépek híján — többnyire kézi erővel végezték. A Szovjetunió ezen a téren is segítségünkre sietett, cs a legmodernebb talajjavítógépeket kaptuk tőle. A Turkevoi Állami Gazdaság földjén hatalmas, háromrészből álló talajgyalú javítja az Álllami Gazdaság szikeseit. Mielőbb be kell fejezni a fucerna és vöröshere vetését Állatállományunk fejlesztése I gyen, ezért lehetőleg csak a veszükségessé teszi a takarmány- tőmagvizsgáló intézetben megnövények termelésének fokozá sít. Egyik legfontosabb takarmánynövény a lucerna, ezért annak termelésére fokozott gondot kell fordítani. Legkésőbb március 31-re el kell vetni a lucernát. Feltétlenül géppel kell vetni, mert ez biztosítja, hogy a lucerna egyenletesen kel ki ós egyenletesen fejlődik. Közvetlenül a vetés előtt nem szabad trágyázni. Legjobb a lucernát az előző évben trágyázott cukorrépa vagy más kapásnövény után vetni. Ha azonban az elővetemény nem kapott istállótrágyát, akkor ajánlatos a vetés előtt 50—80 kilogram pétísót kiszórni, de azt bele kell dolgozni a talajba. Különös gondot kell fordítani arra, hogy az elvetésre kerülő lucernamag arankamentes levizsgált, ólomzárolt zsákokban forgalomba került vetőmagot kell elvetni. A minisztertanács határozata, amelyben a lucernamag elvetésére március 31-ét állapította meg határidőül, alapos, tudományos és gyakorlati megállapításokon nyugszik. A lucerna után legfontosabb takarmánynövényünk a vöröshere. Ugyanúgy, mint a lucerna, szintén javítja a talajt, gazdagítja annak hidrogéntartalmát. Á talaj szempontjából viszont nem olyan igényes, mint a lucerna. Középmély rétegű talajban is igen jól fejlődik, de szintén meg. követeli a vetés előtti jé talajmunkát és a porhanyós magágyat. Minél mélyebb volt az őszi szántás, annál szebben fejlődik benne a vöröshere. Az Adriai-tenger felől hűvös szél siivitelt végig a városon. A hajör gyár kerítése elöít cirkáló UDBtiszl fázósan húzta összébb a köpenyéi. A fal lövében egy másik rendőr kémlelte vizsga szemekkel a kikötő kopár mólóját. Imitt-amott felvillanó zseblámpák fénye jelezte, hogy az UDB szoros láncot vont a megfigyelés alatt tartott gyár köré. Öt nappal ezelőtt történt, hogy a spliti hajógyár falán reggel óriási betűkkel a következő felirat díszelgett horvá'-ul és szerbül: „Tito, Tito, úgy jársz, mint Benito." Az UDB spliti vezetője dührohamot kapott. Ismét megteltek a fogház cellái gyanúsakkal. Hajógyári munkások, diákok, Trogir és Sinj vidéki szegényparaszlok töltötték meg, mindenki, akire csak a gyana legTeiscbb árnyéka is eshetett. A feliratokat átmázolták. Három ember félnapig dolgozott, mig eltűnt a falról a nép megvetésének és gyűlöletének jele. De másnap reggel ismét ott volt. És azután harmadnap újra. Az UDB vezetőjét leváltották. Tegnap Belgrádbál megérkezett egy őrnagy, aki, mint hírlik, Vukmanovics-Tcmpo közvetlen környezetéhez tartozik. Krajevics őrnagy megérkezését újabb letartóztatást hullám követte. Estére pedig UDB-őrség A JUGOSZLÁV NÉP NEM ALKUSZIK ... szoros gyűrűje vette körül a gyárat. A fal mellett álló rendőr továbbosont a sötétben. A köpenyes UDBtiszt figyelmét a tenger felöl fellobbanó tűzfény vonta magára. Bracszigelén lobbant fel a tűz, egyre nőtt a fénye. Az UDB-tiszt előtt úgy tűnt fel, mintha hatalmas oszlopokat hurcolnának ide-oda. A kerítés mögött megcsikordult a kavics. Géppisztolysorozat volt rá a válasz. Az egyik UDB-s átugrott a kerítésen s villanylámpája sugarát végigvillantotta az úton. Sehol senki, csak az utat felszántó géppisztolylövedékek nyomai feketéllettek a vörös kavicson. Reggelre újra ott volt az írás a falon. Brac szigetének Spliit felé néző részén, egy elhagyott öbölben két akasztófa állott. Szalmabábuk függtek rajta, lábuknál felakasztva. A szalmcbábu mellén tábla, az egyiken a felírás: „Benito", a másikon: „Tito". • Zrenjanin főterén gyűlésre készültek, a szkupsesinát újraválasztják, hogy más, mint Tito megbízható embere, ne juthasson szóhoz. Nem mintha eddig mert volna valaki szólni. Akik a népet képviselték, azok azóta már megismerkedtek az UDB-börtönökkel. Egy részük átjutott a közeli román határon, mások elbujdostak a vajdasági síkságról a déli hegyek közé, ahol az UDB-autók csak nyolcas, tizes csoportokban mernek közlekedni. Ugy is csak nappal. A cukorgyári munkásokat kivezényelték a gyűlésre, de mire a térre értek, felére apadt a létszám. A téglagyár titóista vezetője tombolt dühében, mert uz elrendelt sorakozóra alig gyűlt össze 50—60 ember. De ott állt az emelvény előtt a cukorgyár „új" igazgatója; aki a németekkel menekült el, majd később visszaszivárgott Belgrádba. A mult hónapban Titóék kinevezték az államosított cukorgyár igazgatójává. Hogy azelőtt ő volt a cukorgyár tulajdonosa? Annyi baj legyen. Jobban tudja, hogy mennyit tud kipréselni az amerikai szállítások számára. Nagy számban voltak a téren kulákok, szerbek és magyarok, románok és svábok egyaránt. Szegény. paraszt annál kevesebb. Az UDB-legcnység és a kivezényelt diákok tapsa köszöntötte a gyűlés szónokát, Milovan Gyilaszr, a titóista minisztert. A belgrádi Göbbels szovjetellenes kirohanásalt zajos tetszéssel kisérték a kulákok meg azok, akik a közelben UDB egyenruhát láttak. A cukorgyári munkások némán hallgattak. Egv kacskaringós frázis kellős közepén a tömegből harsány hang süvített ki: „Hazudsz, Gyilasz!" Az UDB-sek azonnal körülfogták a csoportot, de ekkor meg a téglagyáriak környékéről, az emelvény baloldalán hangzott fel a kiáltás; „Éljen a Szovjetunió!" Egyre többfelöl hallatszott ütemesen; „Vesszen Tito, vesszen Gyilasz!" A gyűlés ideges sietséggel ért véget. 137 embert tartóztatott le az UDB. Milovan Gyilasz személyesen vezette a kihallgatást. De egyetlen egy közbekiáliát nem sikerült elfogni. • Ivan Konte alezredes összetört testtel, vérző arccal állt az asztal előtt. Három napon keresztül verték, hogy vallomást csikarjanak ki belőle. A titóisták azzal gyanúsították, hogy kommunista sejtet épített ki a belgrádi helyőrségben. Ez igaz is volt. De három napi kínzás sem tudta megtörni Konte alezredest annyira, hogy egyetlen kommunistát is a rendörök kezére adjon. — No, mi lesz, halljuk a neveket! — kiáltott rá ingerülten Penzic* UDB-főhadnagy. Mikor nem kapott választ, korbácsával az alezredes arcába sújtott. Konte felkapta a fejét. Orránszáján ömlött a vér, de tiszta hangon felelte• — Meggyilkolhattok, de mindnyájunkat nem tudtok leverni. Eljön még a nap, amikor majd felelni fogtok ezért. A rendörök elvonszolták. Kont* mégegyszer visszafordult az ajtóban s azt kiáltotta: „Éljen Sztálin!" Mielőtt agyonlőtték a katonai fogház udvarán, az Internacionálát énekelte. • Kit képviselnek majd a szkupscsinában az új „képviselők"? Egy biztos: a jugoszláv népet nem. Mert a jugoszláv nép nem alkuszik.