Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-28 / 50. szám

Eddig közel tízezren tekintették meg a szegedi üjitó Kiállítást vn. ÉVF. 50. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. KEDD. 1950. FEBRUÁR 28. Tovább! kezdeményezésekre, újításokra és a Szovjetunió példájának követésére hivta fel Rákosi Mátyás elvtárs a magyar sstahánovistákat A sztahánovisták első orszá gos tanácskozásának vasárnapi ülése a szombatihoz hasonlóan forró, lelkes ünnepi hangulatban indult meg a Vasas-székház lo bogókkal, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak képeivel és jel monda tokkal ékesített dísztermében. A lelkesedés tetőpontra emelkedik, amikor megérkezik a kongresz*zusra Rákosi elvtárs, a magyar Hép szeretett vezére, akit a kül döftek, helyükről felállva, zúgó tapssal és éljenzéssel üdvözölnek s akinek iránytmutató felszólalását feszült érdeklődéssel várja a kongresszus. Az elnöklő Tóth ül. János sztahánovista mozdonyvezető üdvözli a megjelent Szakosíts Árpád elvtársat, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. Gcrő Ernő elvtárs államminisztert, Marosán György elvtárs könynyűipari minisztert. Bebriis Lajos elvtárs közlekedés- és pos taügyi minisztert, Vas Zoltán elvtársat, az Országos Tervhivatal elnökét. Büszkeség érződik hangjából, amikor Sándor Lász lóhoz intézi üdvözlő szavait abból az alkalomból, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa épí tésligyi miniszterré választotta meg. Sok siker*- kíván az építőmunkás-miniszter imuinkáj&hoa. Építőmunkás, Fábik József sztahánovista kőműves, a vasárnapi tanácskozás első felszólalója is. Bejelenti, hogy április 4-ére, hazánk félszabadulásának ötödik évfordulójára ötven munkatársa nak átadja munkamódszerét, teljesítményét pedig 20 százalékkal emeli. A műszaki értelmiség szerepéről beszél ezután Bíró Ferenc, a WM vezérigazgatója. Ha talmas tapsvihar fogadja a szónoki emelvényre lépő Zsurávljev elvtára szovjet sztahánovista acélöntőt, aki rámutat, hogy mi lyen megbecsülésében részesülnek a Szovjetunióban a Sztahá novisták a Párt, a kormány és a dolgozók részéről. 1946-ban megválasztották a Legfelsőbb Tanács tagjává és most magyarországi tartózkodása során távira tilag értesítették, hogy ismét jelölték a Legfelsőbb Tanács tagjai sorába. Martin Andersen Nexő, a nagy dán iró megérkezése Bíró Károly ifjumunkás, sztahánovista, Matusek Gyuláné, a kőbányai Cukoripar NV sztahá novisba küldötte, Osztrovszky György nehézipari csoportfőnök, Trajkov András sztahánovista segédvájár, tatabányai küldő* t után Fauszt Rudolf, a Hofherr gyár sztahánovista ifjumunkás marósa arról számol be, hogyan emelte 200 százalék fölé teljesítményét a szovjet szfahánovis ták gyorsított vágási módszerével. Rákosi Mátyás elvtárs kérdést intéz hozzá, hogy ilyen tel jesítmény mellett mennyit keres? Fauszt büszkén válaszolja, hogy fizetése hetenként 400 forint fö. lé emelkedett. Időközben megérkezett a kongresszusra Martin Andersen Nexö, a Magyarországon tartózkodó nagy dán író, akit Apro Antal elvtárs üdvözöl s aki a küldöttek meleg ünneplése köz ben foglalja el helyét Rákosi elvtárs mellett, az elnöki asztalnál. A tudományos kutatómunkának, a szociaiista társadalomban betöltött magasabbrendű céljáról szól dr Gillemot László, Kos. suth-díjas műegyetemi tanár, majd szünet után Panyi Ferencné, az Óbudai Fehérítő bolyhozónője. a többgépes mozgalom kezdeményezője nagy taps közben jelenti be, hogy 400-as brigádja április 4-re, a felszabadulás ötödik évfordulójára befejezi első félévi tervét. A csepeli WM pártbizottsági titkára, Kelen Béla. a WM munkaversenyéről ad számot. Pányin elvtárs felszólalása Zúg a taps, amikor Pányin elvtárs, a sztahánovista szovjet mozdonyvezető, a Szocialista Munka Hőse lép fel az emelvényre, hogy üdvözölje a tanácskozást. Arról beszél, hogy a Magyarországon időző szovjef. kül döttség mindenhol meleg fogadtatásban részesül. Ezt ők azzal akarják viszonozni, hogy elmondják tanácsaikat, átadják tapasztalataikat a magyar sztahanovistáknak, de nem azzal a céllal, hogy dicsekedjenek, hanem, hogy mindazt, amit magukká hoztak, a magyar dolgozók közkincsévé tegyék. — A szovjet nép — mondja végül — szilárdan küzd és továbbra is harcol a békéért. A magyar nép biztos lépésekkel halad boldogabb jövője felé. Biz. tosan építi fel új országát, hí• szen a mi szeretett Sztálin elvtársunk hűséges tanítványa, Rákosi Mátyás vezeti. Ebédszünet után Horváth Ede, a szovjet sztahánovisták egyik legkiválóbb követője és a kü lönböző szakmák legjobb dolgozói Szólalnak fel, teszik meg fel ajánlásukat a Felszabalulás Ünnepére. A késő délutáni órákban a sztahánovista tanácskozás kül dötteinek percekig zúgó, viharos ünneplése közben lépett a mikrofonhoz Rákosi Mátyás elvtárs, hogy iránytmutátó felszólalásá val megjelölje a fiatal sztahánovista mozgalom kifejlesztésének, a szocializmus építésének nagyszerű feladatait. Pártunk helyes, időszerű és megoldható feladatokat tüz dolgozó népünk elé Kedves Elvtársak! — A magyar sztahánovisták első országos tanácskozása befejezés előtt. áll. Aki végighallgatta a két nap tanácskozásait, an nak számára világos, hogy egy hatalmas mozgalom van ifct kifejlődőben, mely szocialista épí tésünk, ipari termelésünk, közlekedésünk minden ágára kiterjed és át fog menni a mezőgazdaságra is abban a mértékben, ahogy a szocialista termelés ott is elterjed. — A magyar sztahánovista mozgalom rövid története újra bebizonyította, hogy Pártunk olyan feladatokat tűz dolgozó népünk elé, amelyek helyesek, időszerűek cs megoldhatók. Megfordítva is elmondhatnók: azért kezdeményeztük a magyar szta hánovista mozgalom megvalósítását, mert száz jelből észrevet tük, hogy megvalósulásának előfeltételei megérettek: a talaj a termékeny mag számára elő volt készítve. — Szükségesnek tartom, hogy rövid pillantást vessek a sztahá novista mozgalóm kezdeti ne hézségeire, mert azok a hátráltató tényezők, amelyek kibontakozásánál mutatkoztak, jórészben ma is még hatnak és gátolják, visszafelé húzzák fejlődését. — Most van féléve annak, hogy a mult év augusztus végén a Nagybudapesti Pártválasztmányon megindítottuk ^ a harcot a munkaverseny legszélesebb és legelterjedtebb formája az egyéni verseny érdekében. Ebben az időben a legkülönbözőbb tényezők valóságos harcot vívtak a munka termelékenységének visszaszorításáért. Akkor még meg volt a felső határ, a piaion, amelynél többet egy bérelszámoló sem volt hajlandó kifizetni, tekintet nélkül arra, hogy a munkás milyen jó eredményeket ért el. Ragaszkodtak az időbérhez. Ragaszkodtok az elavulthoz, a megszokotthoz, a kényelmeshez s ezzel a a maradi sággal a dolgozót is rákényszerítették arra, hogy ne törődjék munkájával, ne foglalkozzék újításokkal, észszerűsítésekkel. a termelés fokozásával. Amikor a tél elején először összehívtuk az élmunkásokat, az egyik fiatal vasesztergályos elmondotta, hogy ő titokban kipróbálta gépén a gyorsvágást, sikerült is neki, de hoszszu ideig nem vette igénybe, mert 3.50 forintos órabérnél többet úgy sem kereshetett volna vele. ni ezen az ellenséges beállítottságon. Amikor nagynehezen elértük, hogy az időbér helyett teljesítménybért kapjanak a munkások, még akkor is gyakran találkoztunk olyan jelenségekkel, hogy kifizették ugyan a többtermelés után járó több keresetet, de ezt'a tényt titokban tar tották. A kalkulánsok azt mondot ták, hogyha a munkások megtud ják, hogy van olyan, aki kétszer, háromszor annyit keres mint ők, elégedetlenek lesznek. A szó szoros értelmében úgy kellett kierőszakolni, hogy a teljesítmények hírével együtt a keresetek összege is az újságban nyilvánoságra jusson. Meg voltunk győződve, hogy ha munkások látni fogják, hogy a heti 160—170 forint helyett 250 meg '300 vagy még több forintot lehet hetente keresni, akkor ez serkenteni fogja őket. Sőt hozzátettem akkor, hogy nemcsak őket fogja serkenteni, ha— Természetes, hogy nemcsak nem a feleségeiket is, akik nem a maradiság játszott közre, ket- hagyják addig békében a férjeiségkívül az ellenseg is tudatosan hot, addig nógatják őket, amig szorította vissza a mindenütt je- ig beállnak az élmunkások lentkező újítók, sztahanovisták közé. És valóban, így is volt. Az kezdeményezését. — Fél évvel ezelőtt a szó szoros értelmében fenyegetésekkel, súlyos megtorlások kilá'ásba heélmunkások jó keresete hatalmas lendületet adott az egész mozgalomnak és megtörte a megszokást, az elavulthoz, a régihez lyezésével tudtunk csak rést tör- való ragaszkodás jegét. A szocializmus meghatvónyozza a dolgozó nép teremtő ereiét szer az egyik legveszedelme sebb ellenségünk. — A mi munkásaink és hozzátehetem, értelmiségünk is, akiket a kapitalizmus nevelt, hozzá vannak szoktatva a kapitalista mértékekhez s nem egyszer kételkedve, hitetlenkedve állnak azokkal az óriási eredményekkel szemben, amiket a szocialista termelés mutat. Itt, ezen a tanácskozáson mondotta Kállai elvtárs építő munkás, hogy amikor a szovjet sztahánovista Sumilin munkáját látta a moziban, egyszerűen nem hitte. Azt gondolta, hogy ez csak afféle szemfényvesztés. Simonyi elvtársnő azt mondotta, hogy amikor a nyomdában hallották, hogy a Szovjetunióban 8 óra alatt százezer betöt szedett ki egy nyomdász, akkor megvető kézlegyintéssel beszéltek az ilyen ,,hihetetlen" számokról. Azóta ezt a százezer betűt már Simonyi elvtársnő nyomdájában is jóval túlhaladták. Félévvel ezelőtt komolyan vitáztak arról, hogy lehetséges-e egyáltalában a vasúton bevezetni a sztahánovista módszert és Lindner elvtárs tegnap itt beszámolt a 2000 tonnán felül terhelt vonatokról, a 24 óra alatt 500 kilométert megtevő tehervonatról. Fehér József elvtárs elmondotta, hogy amikor munkatársai előtt egyszerűsítő javaslatát kezdte fejtegetni, azok megvetőleg leintették, hogy ne okoskodjék. Bikov elvtárs elmondotta nekem, hogy amikor Magyarországon járt, hogy gyorsvágási módszerét bemutassa, a mi munkásaink a legnagyobb hitetlenséggel fogadták. Még a tenyerét is meglapogatták, hogy igazi munkás-*. Annyira hatott rá a hitetlenségnek ez a légköre, hogy — mimi mondotta — soha olyan lámpaláza nem volt. mint akkor, amikor a magyar munkások előtt kellett a gyorsvágást bemutalnia. Hallottuk Fauszt Rudolf ifjúmunkás beszámolóját, akit azzal ijesztgettek, hogy a gépe tönkremegy, sőt olya* is mondtak, hogy nem kommunistához illő igy törni magáit a munkában. Hozzátehetem, hogy a megszo* kott, a régihez való ragaszkodás ereje nemcsak nálunk gáitló tényező. Amikor 15 évvel ezelőtt a szov* jet nép nagy vezére, Sztálin elv* társ, az első szovjet Sztahánovkongresszuson összefoglalta az eredményeket, és elmondotta, hogy a szovjet vasúti „szakértők" a »vasútüzemvezetés tudományára" való hivatkozással azt állították, hogy a tehervonatok általános sebességének felső határa 13—14 kilométer és mint eredményit emiitette meg, hogy a vasútmunkások javaslatainak fel* használásával sikerült ezt a sebes* séget óránként 18—19 kilométerre felemelni. összehasonlításul elmondom, hogy az a vonat, amelyet Pányin elvtárs, a szovjet sztahánovista munka hőse 3 napal ezelőtt Miskolcra vezetett, 60 kilométeres állaggal ment. Ez a Szovjetunióban ma már semmi különös, de nálunk óriási teljesítménynek számít, mert »a magyar vasútüzemvezetés tudománya" ed* dig 30—35 kilométeres állagsebes* ségnél tartott. A megszokottsághoz való ragaszkodás sok területen fékezőleg hat — Ma gyakran ismételjük, hogy a szocializmus felszabadítja, meghatványozza a dolgozó nép teremtő erejét. De amíg a dolgozók; ezj, felismerik és a gya korlatba is á'- tudják vinni, addig a régi, az ócska, a megszokott, veszedelmes gátnak, szörnyű féknek bizonyul és nem egy— A megszokotthoz való ragaszkodás, az újtól való félelem és idegenkedés olyan tényező, amely még ma is sok (területen fékezőleg hat. Ha végignézzük ipari termelésünk egész területét, akkor azonnal megállapíthatjuk, hogy mint régente a térképen, itt is sok fehér folt van, olyan terület, amely a Sztahánovmozgalom, az újítómozgalom szempontjából még nincs felfedezve, — A régihez való ragaszkodásnak, az ösztönös konzervativizmusnak, annak a régi kapitalista elvnek, hogy szemesnek áll a világ — vaknak az alamizsna, még sok nyoma van a munkások agyában is, Tegnap hallottuk őszinte önkritikával legjobb sztahánovistánktól, Muszka elvtárstól, hogy egy eszlendőn keresztül ellitkolta gyorsvágási módszerét csak azért, hogy a vándorzászlót valamelyik jobb tanítványa el ne vigye tőle. — Gátolja a sztahánovista mozgalom fejlődését a régi időkre valí emlékezés. A tőkés időkben a legtöbb újítás vagy észszerüsítés azonnal a munkásság fokozott kizsákmányolását jelentette. Gondoljunk csak a Bedo-rendszerre. A munkásság ezért önvédelemből is elutasítóan állott a legtöbb újítással szemben. Ebben legtöbbször igaza is volt, mert az újítás nem neki használt, hanem a tőkés profitját gyarapította. Arról, hogy törje a fejéé jobb, észszerűbb munkamódszeren, a tőkés világban szó sem lehetett. Tucatszámra hallottunk éppen a sztahánovisla mozgalom lendületbe jövése óta régi munkásoktól, hogy ha a tőkés időben rájöttek valami hasznos újításra és közölték a mérnökkel, akkor az durván ráförmedt, hogy ne üssék az orrukal olyasmibe, amihez nem értenek, vagy a jobbik esetben egyszerűen kisajátították a munkás találmányát és a saját zsebükre hasznosílották Csak a szocializmus az a rendszer, amelyben a munkás érdeke egybevág a termelés érdekével munkás ösztönös harcát a jobb létért össze tudta kötni az egész emberi haladás ügyével. És ez az összekapcsolás adott új tartalmat, új lendületet a fiatal szocialista munkásmozgalomnak. — Hasonló folyamat játszódik le most a sztahánovista mozgalommal, Amikor a munkásújító, az élmunkás, az észszerűsítő új termelési módokon töri a fejét, anyagot takarít meg, jobban kihasználja a gépet, azzal nemcsak saját életszínvonalát növeli, nemcsak jobban keres, de egyben meggyorsítja, megszilárdítja a szocializmus építését is. Ez a felismerés, eszemben a kapitalista világban szerzett tapasztalatokkal, változtatja meg a szocialista munkás beállítottságát a gépéhez, a munkájához. Ez világ — Csak a szocializmus az a rendszer, ahol a munkás érdeke és a termelés érdeke egybevág. Csak a szocializmusban lehetséges a sztahánovi munkamódszer, amelyben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életi színvonalának és keresetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésével. — A marxista tan ellenállhatatlan vonzóereje abban állott, hogy a kapitalizmus elnyomott, állati sorban élő ipari munkásai, val meg tudta értetni, hogy szervezkedésük a filléres béremelésért, a munkaidő megrövidítéséért, az emberibb létért, nagyobb darab kenyérért szervesen összefügg azzal a hatalmas küzdelemmel, amely az új, a szebb, a szabad szocialista jövőt fogja hozni A marxizmus az egyes