Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-28 / 50. szám

2 Kedd. 1950. Jebrodr ». gitja meg számára azt a kap­csolatot, ami a maga egyéni munkája és a szocialista ország, építés között van. Sőt bovábbme gyek, ez mutatja meg neki az Összefüggést, ami a maga napi munkája és az imperialisták el­len vívott nemzetközi harc kö­zött fennáll. Hányszor hallottuk például ennek a tanácskozásnak folyamán, hogy „tudatában va­gyok annak, hogv jobb munkám­mal védem a békét, jobb mun­kámmal harcolok az imperialis­ták étien". — Ez a felismerés ad hatalmas lendü'etet, pátoszt, új értelmet a munkának, ami a kapitalizmus idején gyűlölt, kényszerű robot volt. A gép, melynek a kapitaliz­mus alatt a munkás függeléke, rabja volt, csak most, a szocia­lizmusban vált a dolgozó szolgá­jává — Az elvtársak gyakran ma­guk sem veszik észre, hogy eze­ket a na.trv összefüggéseket már miudeunani életünkben is alkal­mazzák. Nagyon helyesen köve­teljük a terv felbontását. Azt, hogy az egész üzem tervét bont­suk fel az utolsó munkásig. — De itt lépten-nyomon hal­lunk egy másik terv felbontása ról. Nem egy elvtárs elmondotta, hogy mit szerzett a saját egyéni hároméves terve folyamán, hogy mit szándékozik beszerezni ab­ban az ötéves tervében, amelyről a Tervhivatal nem tud: új bú­tort, prémbundát feleségének rádiót, könyvtárat sfih. Ez is terv­felbontás. Az 50 milliárdos öt­éves beruházási tervünknek egvé­ni felbontása. Ebben a felbontás: ban benne van a derűlátás, an­rak bizmoysága, hogv hatalmas tervünket tényleg meg is fogjuk valósítani. Az imperialisták, akik irigy­kedve lá'ják a szocializmust épí­tő országok felszabadult mun­kásainak hatalmas teremtő len­dületet, igyekeznek hajszálat ta­lálni a malterben és folyton azt hánytorgatják fel nekünk, hogy a fokozott teljesítmények állító­lag a munkásság fokozott ki­zsákmányolásává] járnak. Az itt elhangzottak ennek az ellenkező­jét. bizonyítják. Nem egyszer hallottuk a tanácskozás folya­mán, hogy az észszerűsítés kö­vetkeztében könnyebb leit a munka, több lett a szabadidő, az önművelés lehetősége. A sztahá novista módszer nem az ember fizikai erejének fokozottabb meg­feszítésén, nem a munkás fizi­kai fáradtságának fokozásán alapszik, hanem elve a régi ma­gyar közmondás: többet ésszel, mint erővel. Az újító azzal éri el eredményeit, hogy észszerű­sít, kiiktatja, kiküszöböli a fá rasztó, felesleges mozdulatokat, azt eredményezi, hogy emelkedő termelése sokkal kisebb fizikai fáradságba került. Én tegnap tréfásam mondottam néhány gömbölyű sztahánovista elvtárs­nőnek, hogy az dolgozók jobban szeretik a kövér sztahánovistát, mint a soványa', mert a kövér puszta megjelenésével is mutat­ja, hogy többet dolgozik észszel, mint erővel. — Ugyanez mutatkozik a me­zőgazdaságban is. Néhány nap­pal ezelőtt Zalában egy fiatal traktorista lány elmondotta, hogy mivel akarták őt elijeszteni attól, hogy traktorra üljön. „Le­esel róla és összetöröd magad" — mondta neki anyja. „Meg­szakadsz abban a nehéz munká­ban" — jövendölték neki. ő ma­ga pedig ezt mondta: „Azelőtt, ha marokszedő voltam, vagy ka­páltaim, este majd leszakadt a derekam, most pedig, ha munka után leszállok a traktoromról alig érzek fáradságot." A szocia­lizmusban — ismétlem — végre a gép nem kizsákmányol ója, ha­nem segítője, szolgája a dolgo­zónak. — Ez a fény megváltoztatja a munkás viszonyát a gépéhez. A kapitalizmusban a kizsákmányolt, elkeseredett munkás gyűlölte a gépét, amely a vérét szívta és ennek megfelelően úgy bánt ve­le, mint a rossz kocsis a lovával. Ezzel szemben hasonlítsuk össze azt a módot, ahogy például itt Linder elvtárs, a pécsi mozdony­vezető sztahánovista beszélt gé­péről, hogyan ápolja, hogyan vi selj gondját, mintha eleven lény volna, hogyan olajozza meg • és gondozza minden kis csavarját, mert érzi, hogy a gép az övé, hogy a gép szinte eleven mun­katársa. A fizikai és a szellemi munka a szocializmusban elválaszlhatlanul össze van forrva — Hozzátehetem, hogy ez vi­lágszcr.e igy van ott, ahol a szo­cializmust építik. Elolvastam Bortkevicsnck, a Sztálin-díjas ifjumunkás gyorsvágó vasesz­tergályosnak történetét. Amikor az ő gyárukba új esz>tegapad ér kezelt, a fiatal munkások csillo­gó szemmel állták körül és úgy nézték, mint a művész az új hangszert, amelyből új hango­kat és új dallamokat fog kicsal­ni. Bortkevicsnek a történetét nemsokára magyarul is kiadjuk, mert szemléltetően megmutatja, hogy a szellemi és a fizikai mun­ka a szocializmusban mennyire elválaszthatatlanul össze van fonódva, milyen kölcsönhatásban áll egymással. Mikor Bortkevics első gyorsvágási sikereit elérte, rögtön segítségére jöttek gyárá­nak legjobb mérnökei. Segítettek neki megállapítani, hogy milyen szög alatt állítsa be a kést, ta­nácsokat adtak a köszörülésre, kikeresték számára a megírt V" Szakirodalmat, bevonták a ta­nácskozásba a leningrádi mű­egyetem tanárait, ök maguk is tanultak belőle. Utána elküldték Bortkevicset. Moszkvába, ahol módszerét összehasonlította a nálunk is ismert Bikov elvtársé­val, majd az akadémikusok és a legjobb munkások jelenlétében újra kipróbálták. Az ügy az iparügyi miniszter elé került, aki utasította a géptervező mér­nököket, hogy tanulmányozzák Bortkevics tapasztalatai, tanul­janak tőle s új konstrukciójú esztergapadokat készítsenek a tanulságok alapján. — A munkások és tudósok, a fizikai és szellemi dolgozóknak ez az összeműködése elengedhe­tetlen tartozéka a szocialista ter­melésnek. A szocialista termelés ennek megfelelően a műszaki ér­telmiség viszonyát is megváltoz­tatja a munkásokhoz és a mun­kához. A szocializmus feloldja és megszünteti az ellentétet, amely a Szellemi és a fizikai munkás között van, azt az ellen­tétet, amelyef a tőkés kizsák­mányoló tudatosan és mesterien szitott. A Szovjetunióban roha osan eltűnik a különbség a szellemi és a fizikai munka között — Tegnap itt felszólalt Bár­gyin akadémikus, akinek szemé­lyében a magyar munkások és értelmiségiek a szovjet tudo­mány egyik legjobb képviselőjét tanulták megismerni és tisztel­ni. Bárgyin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban rohamo­san tűnik cl a fizikai és szelle mi munka között a különbség. El űnik azért, mert a szocializ­musban az egész dolgozó nép szellemi szlnvonal-a rohamosén emelkedik. Több, mint egymillió ember jár a Szovjetunióban egye temre és a legközelebbi ötéves tervek hatására a szovjet nép többféle középfokú műveltség­gel fog rendelkezni és tizm'H'ó számra lesznek egyetemet vég zett dolgozók. Ezt a fejlődést maga Sztahánov is jelképezi, aki egyszerű bányamunkásból bányamérnökké lett, majd haf al­más bányavállalat vezetőjévé fejlődött. — A szellemi és fizikai mun­ka jó összedolgozásának egyik bíztató jele volt az, amit Sztálin elvtárs születésnapjával kapcso­latos munkafelajánlásnál :apasz taltunk, ahol először vett részt önként, utunk helyességének fel­ismerésétől vezetve, az értelmiség nagy része ebben a felajánlás­ban. Minél gyorsabb ez a folya mai, annál hasznosabb lesz az értelmiségre és az- egész magyar i dolgozó népre. Az értelmiség cs-lnkozása a szocialista építés­: hez hatalmas új erő forrása. ÍAz értelmiség és a fizikai dolgo zók egységes munkája teszi a szocializmust a korlátlan lehető­ségek hazájává. Ez teszi lehető­vé, hogy a rekordok, amikről a kapitalizmusban szó sem lehetett, amiket tegnap még magunk is elérhetetleneknek tartottunk, holnap már elavultak és újak­nak adjanak helyet. Ez teszi le­hetővé a technika szinte korlát­lan lehetőségeinek kifejlődését. — A szocializmusban a sztahá­novista munkában minden mun kaferület olyan, mint egy felfe­dezetlen földrész, ahol lépten nyomon új lehetőségeket, új, ed dig rejtett tartalékokat lehet fel fedezni. A Szovjetunióban 32 éve épitik a szocializmust, a Sztahánov-mozgalom is 17 esz­tendős. Mégis tavaly ősszel a moszkvai gyáraknak új, rejtet: tartalék feltárására hívták fel a figyelmét: a gyárépületek fel nem használt, belső beépített te rüleiének a kihasználására. A felhívás, amely 140.000 négy­zetméter beépített gyárterülete; ajánlott fel és ezzel sokszázmillic rubelbe kerülő új gyártelepek építését tette feleslegessé, meg­említette, hogy a szovjet ipar­ban még végtelen sok rejtett tartalék van. Elképzelhető, hogy mennyi nálunk a rejlett tartalék. Le keil dönteni a nőket és az ifjúságot akadályozó korlátokat — De vannak nyílt tartaléka­ink is. Itf van. elsősorban a nők bevonása a termelésbe. Aki jelen volt ezen a sztahánovista tanács­kozáson, annak nem kell elma­gyaráznom, hogy milyen kimerít­hetetlen, lelkes, találékony tar­talékhadsereget jelent a magyar szocialista építés számára a nő­munkás. Sorra vonultak fel itt a jobbnál-jobb sztahánovista nők és nemcsak az olyan női szak­mákból, mint mondjuk a textil hanem öntők, sőt csillések is. A dolgozó nő nálunk a szocializmus építésében nemcsak tudását munkaszeretetét, ügyes, finom munkára termett kezeit hozza, de egyúttal fűti a vágv, hogy évtizedes, sőt évszázados elnyo­más után felszabadulva megmu­tassa, hogy a termelőmunka te­rületén is egyenrangú társa a férfinak. Ez a gondolat az itt felszólaló női sztahánovistáknál csakúgy, mint például falun a traktorista lányoknál, százféle változatban kicsendült. — Kíméletlenül fel kell lépni azokkal a maradiakkal, ósdink­kal szemben, akik meg akarják gátolni, hogv a magvar szocia­lista építés ereibe friss vér ke­rüljön, hogy benne korlátlanul és szélesen hömpölyögjön a dol­gozó nők áradata. A magyar kommunisták, a Magyar Dolgo­zók Pártja nem fogja kímélni erőit, hogy a dolgozó nőket aka­dályozó korlátokat kíméletlenül ledöntse és szélesre tária a ka­put minden területen a jelen és jövő legjobb munkásai, a dol­gozó nők előtt. — Ugyanez vonatkozik az if­jakra is. A régi kapitalista vüág emlékeinek hatására nem egy­szer maguk a munkások is a mai ifjú dolgozókban a régi inast látják, aki mindenkinek a szolgája volt. akit nvugodtan le. hetett ide-oda küldözgetni, letör, kölni, rugdalni, aki emiatt bá­tortalan. fé'szeg. ügyetlen volt. A mai ifjúmunkás természetesen egészen más tínus és az öntuda­tos kommunista, a szocializmust építő munkás másképp viszony­lik hozzá. Bátorítja, segíti, hóna alá nyul, gondoskodik róla. hogv megkapja mindazt a tudást, ami a szocializmus jövő építőiének kijár Meg kell tanulnunk, hogy az ifjúmunkás lelkesedését, len­dületét, tanulékonyságát és haj­lékonyságát teljes erővel a szo­cializmus építésének szolgálatá­ba tudjuk állítani. A nők mellett az ifjú dolgozók serege a szo­cializmus egyik legnagyobb tar­taléka. — A magyar ifjak még eddig nem tudták az építés frontján el­foglalni azt a fontos szakaszt, amit például a Szovjetunióban a Komszomol olyan sikerrel épít és fejleszt. De most nálunk is megvalósulás előtt áll a Szovjet, unió dicső Kamszomaljához ha­sonló egységes ifjúsági szerve­zet, amely az ifjúsági mozgalom új lendületével fél fog nyomulni nálunk is a szocialista épités frontján. A sztahanovista mozgalom az egész nép mozgalma — Fel kell hívnom a figyel­met a kijelentésekre, amelyeket nem egy sztahánovistánk a ta­nácskozás folyamán tett arról, hogv termelésének a növekedése politikai öntudatának növeke­désével járt együtt- Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy a kettő kölcsönhatásban áll egy­mással. Az, hogy a sztahanovis­ta tisztán látja szocialista orszá­gának kérdéseit és e kérdések összefüggését a termeléssel, mun­kájára csak serkentőleg hat. Nem véletlen, hogy sok párton­kívüli sztahánovista termelésé­nek növekedésével egyidejűleg kéri a Pártba való felvételét. Ezt azért teszi, mert lépten-nyomon tapasztalja, hogy a politikai tu­dás elősegíti munkájában, mert meggyőződött róla, hogy Pár­tunk nemcsak politikailag, de a termelésben is minden erővel tá­mogatja. — Szervezeteinknek egyik leg­fontosabb munkája lesz a jövő-, ben is a Sztahánov-mozgalmat ál­talában és az egyes sztahanovis­ta Irat külön teljes erővel támo­gatni. őrizkednünk kell azon­ban attól, hogy a Szta­hánov-mozgalmat csak azért, mert a legjobb sztahánovisták rendszerint Pártunknak tag­jai, tisztán kommunista mozga­lommá változtassuk. A sztahano­vista mozgalom az egész szocia­lizmust építő, dolgozó nép moz­galma, melyben növekvő szám­mal fognak kitűnni nem-párttag újítók, élmunkások, észszerűsí­tők. Az a körülmény hogy na­gyon sok sztahánovista nem volt azelőtt tagja Pártunknak, egy­ben figyelmeztető legyen párt­szervezeteink titkárainak és ká­déreseinek arra, hogy nem volt eléggé nyitva a szemük, nem látták meg a legjobb munkáso­kat és nem vettek idejekorán irányt arra, hogy ezeket a ké­sőbbi sztahanovistákat Pártunk­ba beneveljék. Rendkívül nagy súlyt kell he lyezni a tapasztalatátadásra Muszka elvtárs becsületes önkri tikával elmondotta, hogy egy teljes esztendeig tartotta vissza hiúságból rendkívül fontos ta­pasztalatát. Szerencsére az ilyes mi egyre ritkább. Minden sztahá r.ovista kezdi felismerni, ho"7­a pé'da rag-adós. hozzátehetem a jó pé'da külön ragadás. IC áll elvtárs Diósgyőrből, elmondott" hogy kezdetben miiven hitetlen kedve nézte a Sztahánov-mozgtt mat, de amikor Pozsonyi elvtám Diósgyőrben boszorkányos eyor sasággal rakta előtte a falra a téglákat, már alig tudta magát türtőztetni, alig birta bevárni a bemutatás végét, hogv maga is megkísérelje. Es ez általános jelenség. Musz­ka elvtárs elmondta: Bikov elv­társ külön levélben megkérdez­te tőle, hány munkásnak adta már át tapasztalatát, hány ta­nítványa van, mert a Szovjet­unióban a jó sztahánovistát nem­csak a saját eredménye után ítélik meg, hanem aszerint, hogy hány munkásnak adta át ta­pasztalatát és milyen eredmény­nyel. — A mi dolgunk most, ma­gyar kommunistáknak, hogy minden erővel tovább fejlesszük a lendületbe jövő sztahanovista­mozgalmat, amelynek jelentősé­ge kétségkívül hazánkban i3 ugyanolyan döntő lesz, mint a Szovjetunióban. Vigyáznunk kell rá, hogy a sztahanovista-mozga­lom alapja, az egyéni verseny, amely az utóbbi időben kissé ellanyhult, el ne kallódjon. A sztahanovista-mozgalomnak sok­féle formája van, de a döntő, az alapformája az egyéni verseny* zés. — Az egyéni versenynek alap­feltétele a tervfelbontás, az, hogy minden munkás tudja, hogy mennyi az a munka, amelyet tőle személy szerint megkövetel a tervteljesítés. Nemrégen meg­néztem a legnagyobb, Sztálin elvtárs nevéről elnevezett mosz­kvai autógyárat. Ott a terv nemcsak egyes munkásokra van felbontva, nemcsak minden nap­ra, de minden órára tudja a munkás, hogy mit kell teljesíte­nie és mikor teljesítette tul ter­vét. Persze óráról-órára ki tud­ja számítani a keresetét is. Ne­künk is ilyen tervfelbontást kell elérni. — Fokoznunk kell a sztahá­novisták iskoláztatását, a mun­kások és értelmiségiek együtt dolgozását, tapasztalatcseréjét* Rendkívül vigyáznunk kell, hogy a sztahánovista-mozgalom ne kapjon kampányjelleget. Ne le­gyen szalmaláng, amely fellob­ban, nagy lánggal ég és utána csak hamu marad. A sztahánovisták legyenek éberek — A sztahánovisták kü­lön vigyázzanak arra, hogy ne szálljon fejükbe a dicsőség. A Párt, a szo­cialista állam, a munkásság dé­delgeti őket, a tenyerén hordoz-, za és ennek következtében egyik­másik megszédül, afféle prima­donnának tekinti magát. Már hallottunk olyan panaszokat, hogy tapasztalatátadásra üzem­be érkező sztahánovista fölé­nyeskedve, foghegyről, leereszke­djen kezdett leszt'ni a munká­sokkal és ezzel természetesen eleve rossz benyomást keltett. Igaza van Kelen elvtársnak, a WM párttitkárának: a sikerek­től való megszédülés ezen a té­ren is, mint mindenütt, csaK kárt okozhat. — A sztahanovista legyen ébe. az ellenséggel szemben. A szta hánovista mozgalom jelentősé­gét nemcsak mi ismer ük fel. hanem az ellenség is és ezért nyíltan vagy alattomosan, de megkezdi ellene a munkát. Ez az ellenmunka lehet durva, vagy nyilt támadás, amilyen a gyujto gatás, gépek összetorése az áramvezeték megrongálása éc más hasonlók, amelyekről Gerő elv árs tegnap beszámolt. D: lehet sokkal alattomosabb é-' ügyesebb is. Simon Éva elvtárs n'ő elmondotta, hogy a nyomdá ban az ellenség ügyes sajtóhi­bákkal dolgozik. A napokban le­folyt angol-amerikai kémper mu­tatja, hogy egy olyan nagy gyár­ban, mint a Standard, ahol szá­zával vannak öntudatos munká­sok, az éberség hiánya miatt az ellenség tetszése szerint szabo tálhatot't. A sztahánovista az éberség terén is járjon elől, és mu'asson példát. Nem engedjük, hogy a Sztahánov­mozgalom lendülete* a bürokratak rekezzek — Ne engedjük, hogy a Szta­hánov-mozgalom lendületét a bürokraták lecsökkentsék és fé­kezzék. Gerő elvtárs tegtaap er­ről a bürokráciáról már adott kóstoló póbát. Sok helyről hall­juk, hogy az újítók javaslataii a gyári irodák hetekre vagy hó­napokra elfektetik s ahelyett hogy az újítókat, észszerűsítő ke: lelkesítenék és támoga nák, inkább különböző formáitan hi deg tussal fogadják őket. Fauszt elvtárs a Standardból elmondot­ta, hogy egv évig senki vele nem törődött. Olyan eset if előfordult amikor az újítást a feltaláló' ól egyszerűen eloroz ták Másutt kiemelték a sztahá novis át és irodai mun kár1 fog ták Pártunk minden erővel küz. deni fog a bürokráciának a Szta hánov mozgalommal szemben ta oasztalható megnyilvánulásai el len. — Nagy hiba lenne, ha a leg­jobb élmunkások, a munka mű-

Next

/
Thumbnails
Contents