Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

jMMÜfr 1 MUNKAFEGYELE ' tftcn fontos határkő életünkben fc mai nap, Befejeztük a fasiszták által rommá Imtországunk újjáépítését, r hároméves tervet. Kimondhatjuk, hogy nemcsak újjáépítettük az országot, hanem sok oly dolgot megvalósítottunk, amire évszázadokon keresztül hiába Várt dolgozó népünk, Emeltük a dolgozók életszínvonalát, falva, kat, új gyárakat teremtettünk, fényt, kultúrát vittünk a falvakba* hozzAkezdtünk q város és a in'u közötti különbség megssUntetéeéhez; egyszóval igen sokat végeztünk nz elmúlt két és fél esztendő alatt, fa? ami n legfotitosahht megteremtettük az alapját ötéves tervünknek, s a mai mappái bizakodóan, a jövőbe vetett szilárd hütel kezdhetünk hozzá a szocializmus építéséhez. Abban a szerencsés? helyzetben vagyunk, hogv a szocializmus építéeólsen Járt úton Járhatunk, előttünk van a világ egyetlen szociafista állatnának, a nagy Szovjotúniónisk példája. Előttünk vannak Lenin, Sztálin elvtárs útmutatásai, azok az útmutatások, melyek, mint fényszórók világítják meg fc nnkal. Megmutatják ezek az útmutatások, hogyan kezdjünk hozzá nagv célunk: a szocializmus íelépitésóhe*. Lenin igy ir: ' „A munka kommunista me/ri tirrvetixt, melynek elfő lépése a tionallimus, a földbirtokosok és Ifikések igáját összeférő dolgozók nnhad és öntudatos munkafegyelmén ni :pszlk és minél jobban előrehalad, annál inkább ezen fog áldvu'ni" Sztálin Km-ben a következő szavRkat mondotta: >rA valóságban a szocializmus efah a munka magas, a kapitalizmusénál magasabb termelékenységinek alapján győzhet.u S hogy ez a ro igásabb termelékenység hogyan érhető el, mi a mozgatóereje, arra szintén Sztálin elvtárs válaSkC *As a felismerés, hogy a tmmkAéok nem n tőkések, ha nem. salát államuknak, saját osttá'yuknak dolgoznak — hatalmas moznatóerö iparunk fejlesztésében." Molotov elvtárs is igen megszívlelendő szavakat mondott erről a kérdésről: „A szovjet emberek szellemi arculatit mindenekelőtt a munkájuk iránti öntudatos viszonyban tükröződik vissza. Visszatükröződik abban a magatartásában, melyet a munka iránt, mint társadalmilag fontos ügy iránt és mint n szovjet állam irán'í szent kötelesség iránt tanúsítanak." A szavak, a botűk másképpen Illeszkednek egymás mellé, a tartalom, azonban egy: a szocializmus építésének egyik kulcskérdése a szocialista munkafegyelem megvalósítása. A munkafegyelem — legyen az bármilyen — minden közös munka előfeltétele. A tőkés a magra gyárálmn a legszi»orúbl> fegyelmet követelte. a földesúr a kényszer erejével fegyelmezte jobbágyait n rabszolgát ura korbáccsal kényszeritette a munkafegyelem bét'xrlAsára. Ezek a munkafegyelmek azonban Lenin szavaival — „botfegyelmek voltak, sőt a kapitalizmus munkafegyelme nz ..éhség fegyelme" volt.' Szabályozta ezt a fegyelmet az, hogy a dolgozó bármikor elveszítheti munkahelyét, munkanélkülivé válik, ki van téve az éhenhalás veszedelmének. Ezahnál a munkafegyelmeknél azonban egészen másfajta jellegű az a munkafegyelem és belső munkarend. amely kialakult a szoelallsta állAmben és kf kell alaku'nla azokban az országokban is, meIvek a szocializmus építésének útjára léptek, fgv ná'unk Magyarországon is. Mi ennek az elve? Lmét csak Sztálin elvtárs klaszezikus meghatározására kell hivatkoznunk: Lenin, a mi nagy tanítónk ezt mondatta.: „Aki nem dol gozik. ne is egyék". Mit jelent ez, ki ellen irányulnak ezen szavak? A kizsákmányolók ellen. azok ellen, akik nem dolgoznak, de másoltat dotgoztatnak és másak számláidra meggazdagoknak. És még ltilt ellen iránuul? Azok ellen, akik magule kerülik a munkát és másokon akarnak élősködni. A szociatizmus nem munkakerülést kövitel, hanem azt, hogy minden ember ' becsü'etesen dolnozték, dolgozzék pedig ne másakért, na « gazdagokért és a kizsákmányolókért, hanem önmagáért, „ társadalomért." Ml a mi országunkban a szocializmust nagy példaképünk, a Szovjetunió nyomdokain haladva akarjuk felépíteni. Teliét a munkafegyelem területén is a Szovjatúfii^ dolgozóiról veszünk példát, azoknál a dolgozókról, akik megfogadva Lenin és Sztálin út mutatásai!, felépítették omzáídkhan a szocializmust és már a kommunizmus építésének útján Járnak. Itt jártak köztünk. Blkov, a sztahánovistn esztergályos., Savljugin, a aztahánovieta kőműves és a többiek, akik ennek a szoclaUsta munkafegyelemnek, a munkához való viszonynak leggyönyörűbb példáit tárták elénk. Nem véletlen az, hogy dolgozóink éppen n szovjet munkások példamutatása nyomán látták meg, hogy a munkafegyelem betartása erkölcsi kötelesség. Ez a felismerési természetesen nem maradhatott csupán fogadalom. hogy a termelékenység emelésének mozgntóerojévé vált. Á felismerése nyomán hatalmasan fellendült a munka verseny, melynek célja a „munka magas, .i kapitalizmusénál magasabb termelékenységének" megteremtése, ami — mint Sztálin elvtárs tanította — a szocializmus győzőmének aJiapjn. Mert vájjon ml késztette az nlberttelepl bányászokat, Muszka Imrét., Pozsonyi Zoltánt, Horváth Edét és tt többieket csodálatos teljesítmények elérésére? És mi késztette a sztálini műszak bőseit? Itt szegedi viszonylatban is a Király Józsefeket. Cöótl Józsefeket, Zomborl Andrásokat, Kovács Annákat, Barát Mihályokat? Ml késztette és mi kószrfeti őket 1000—2000 százalékos teljesítményeik elérésére? Ugyanaz, ami a szovjet munkásokat. ,,Nem a tőkéseknek, hanem saját államuknak, saját osztályuknak dolgoznak". Az a munkafegyelem készteti őket, ami a kizsákmányolás alól felszabadult clbtudai.oe dolgozó ismérve. Nálunk igen naev szerepe, döntő szerepe volt ezen az öntudat kialakításában annak a soha el nem muló szeretetnek ée hálának, ami dolgozóinkat a szabadságot hozó Lzövjetunióhoz s annak bölcs vezéréhez, Sztálin elvtárshoz fűzi. Tudják dolgozóink, hogy minden eddig elért eredményt a Szovjetuniónak köszönhetünk és további eredményeink biztosítéka crakis az a bará eág lehet, z ellyel a Szov jetunió viseltetik országunk, dolgozó népünk iránt. Látják dolgozóink, hogv mi lett azok nak az országoknak a sorsa, melyeket a kapitalista hatalmak .szabadítottak fel", Mamhall terv, nyomor, munkanélküliség, rendőrsortüzek, gazdasági, politikai válságok fémjelzői ennek a „felszabadításnak". A végső szorítóba került tőkén társadalmi rend valamennyi ostorának vége az ő hátukon csatiam, nem került le nyakukról a bérrabszolgaság járma, hanem erv még súlyosabb járom került a nyakukra. Olyan vasszegekkel kivert járom — mint Rákosi elvtárs említette — amilyen a ml népünk nyakára került volna, ha sikerül Rajkék gyalázatos árulása, ha nem véd meg bennünket Pártunk, Rákosi elvtárs, ha s nemze'kÖBd béke frontján nem ál] Fzílárd&n őrt a nagy Szovjetunió. Ezernyi és ezernyi ktsebb-nagyobb szempont segitett a hatalmas termelési eredményekben kicsúcsosodó öntudat kialakulásában, de ezek köző'it kéítségteI nül legdöntőbb a Szovjetunió példája. Alkotmánzunk lestfígezi: Országunk társadalmi rendjének alapja a munka. A munka, a jól végzett munka alapja kétíégtelenül a munkához való új viszony, a munkafegyelem, melynek magyarországi perspektívái abba a munkafegyelembe torkollnak, melv a Szovjetunióban már maradéktalanul valóság! a szocialista munkafegyelembe. Addig ez a munkafegyelem nem is alakulhatott ki nálunk, teljes egészében, míg mee yolt a kapitalista magánszektor. mely óráról-órára termelte ki nemcsak a termelésben, hanem az emberek gondolkodásmódjában is a kapitalizmust. Ennek felszámolására dön{Ő lépést (lettünk pár nappal ezelőtt, amikor a dolgozó nép kezébe kerültek azok a jelentős üzemek, melyek eddig még magánkézben voltak . Amikor leszögeztük, hogv ezzel az újabb államosítással komoly lépést tettünk a szocializmus építőé útján, azt is leszögezhetjük, hogv ezzel komoly lépést tetí ünk a szooialista munkafegyelem megvalósítása felé, Egyre több dolgozó éri el az élenjárók öntudatát, egyre több dolgozó válik közvetlenül nnvagílag is éndi-lkelbté a munka ered. ményeiben. termel saját magának. érzi, hogyan válik cselekvő részesévé az éle'színvonal emelésének, mely kihat a társadé Ion: valamennyi tagjára. Az a tény, hogy a munkás münká.ia arányában kapja fizetését, fokozza a munkás érdekeltségét munkáin mennyijééi és minőségi eredményeiben. Ez az érd'-kel tsé"- egyedül csak azoknál a vállalatokná' lehet meg. melvek a társadalom, a dolgozók közösségének tulajdonai, ahol a dolgozók az egész társadalom javára — tehá.t a maguk javára is — tevékenykednek. Egyre kevesebb apostola aknd a ténvek láttán annak a narodnyiki" egvenlősködésnek. moly nemrégen még olyan rombolóan hatott a munkafegyelem alakulására. Január első felében új élmunkásokat avat dolgozó népünk. A fényes ötágú csillaggal, az élmunkásjelvénnyel odaállítja őket a többi dolgozók elé példaképül, hogy „íme eKok új munkafegyelmünk kiváló képviselői!" Ez is bizonyítéka annak, hogy igenis van különbség munkás és munkás között és éppen ezeknek a kiváló munkásoknak a példája hat ösztönszerűen a többiekre, viszi előre az Összes munkásság fejlődését soha nem látott távlatok: a szocializmus távlatai felé. Most, amikor annak a történelmi jelentőségű ténynek a küszöbén állunk, hogy begyógyítva a háborúütötte sebeket, hozzákezdünk hazánkban a szocializmus építéséhez, nem érdektelen egy olyan lényeges kérdést megvizsgálni, mint a munkafegyelem kérdése. A munkafegyelem kérdéseire élenjáróink a maguk kétháromezer százalékos teljesftményükkel feleletet adlak. A szocializmus építése várja valamennyi dolgozó feleletét! Szlrovica János. IGY OLVASNAK A GAZGYÁRBAN \1ég visszha-ngzanak a [etem fa. tfJL lai az Internacionálé hangjától. Épphogy véget ért a taggyűlés, amelyen a Gázgyár dolgozói megbeszélték az ötéves tervünkben rájuk váró nagy feladatokat. Ujabb tagjeiöUeket és párttagokat vettek föl soraik közé, még mindenkinek ott cseng a fülében az előadó mondása, melyet Rákosi elvtárstól idézett. „Emeljük Pártunk elméleti szinvcmaldf'. A kultúrterem ajtaján özönlenek kifelé az elvtársak.. Ugylátszlk mindönkinek sürgős dolga van talán hazafelé, családjukhoz, vagy mu/nMholyiikre ideinek* Csak akkcrr tűnik ki, hogy nem igy van ez. amikor látjuk, hogy a kifelé igyekvők nem az utcára, hanem a nyitott folyosón kőfül, a könyvtárba igyekszenek. — Katóra akarják váltani, amit az előadó néhány perccel ezelőtt mondott és amit fölszólalásaikban iz újra megfogadtak, — hogy még nagyobb lendülettel vetik magukat a tanulásra. Pillanatok alatt megtelik a kis szoba. Az üvegfalakon keresztül villámgyorsan futják végig a szemek a bentlévő könyvek címkéit. Néhányan ujabb könyveket fedeznek fel, melyek az utolsó pdrtnnp óta kerültek a könyvtárba. Csakhamar kiválasztják közülük, — melyeket olvasták el a közeli napokban. Vannak ólyáncfk is, aJrík kissé elégedetlenek. Aet mondják, hogy ezeket már olxrastdk. f> rzzeg nem igy volt ez még " egy évvel ezelőtt — tnrtpyarázza Boros Mihály könyvtáros. Hónapok keltettek, mig néhány könyvet nagymehezen el tudtak olvastatni a dolgozókkal, most pedig egyetlen hét alatt több mint hatvan darab könyvét, közöttük Lenin Sztálin, Rákosi elvtársak munkáit és igen solc szovjet szépirodalmat olvasnak el, Valamenynyiből jegyzetet is készítemdk.. Puszta János elvtárs, az ősz folyamán egyedül több mint 30 kötet könyveit olvasott el. Ugy (merik dolgozó társai „valósággal falja a könyveket". Most, a „Volokalamszki országuf'-flt olvasom. Két nap'a, hogy hozzákezdtem, ma estére már csak az utolsó fejezet maradt. Utána másodszorra kezdem olvasni a , Nagy összeskiivés''-t — monla Puszta elvtárs. Még azt ts hozzáteszi, hogy: „nemem1"* a termelékenységemet akarom emelni a jövő évben, de még sokkal több könyvet akarok elolvasni mert tudom, hogy a könyv legjobban segít nekem emelni a százalékomat". — A könyv a legjobb fegyver a munkával és a termeléssel vivott harcban, fsa.nddi Géza elvt&rs először ^ jár Üzemi •könyvtárban. Boldogan veszik körül dolgozó társai, tudják, hog Ccgnádi Géza elvtárs életében most valami döntő fordulat történ>. Talán éppen az előbbi taggyűlés okozta ezt. ö igy mondja el: — Egy idő óta szakszervezeti J Jt Q M! S l B E R I A H ŰTÓFOLYADÉK FUTÜRIT A BLAKAAFLEGITÖ VULKÁN auTókáiywa . JTÓ- ÉS ALKATRSSZKÉRÉSKÜDEIMI M.V. yi. HACY/aUÖ u. IS^HW III my" s»emin<ír!wnra járok, ott fedess fem fel mekkora kincs állt előttem anélkül, hogy egyáltalán kihasz„ náltam volna. Bebizonyosodott, előttem, hogy páratlan kincs A szovjet szépirodalom, amely nekem is segit a munkámban. Régen megnyugodtam abban, hogy roseszak a szemeim, nem látok rendesen, igy munka után fáradt szem' rnel már nem tudok olvasni. Pe„ dig nemcsak ez volt a baj. Most fedeztem föl. hogv egész idáig lappangott bennem a mulf társedalmá rend bűne, amely nekem is azt diktálta, — hogy téld csak a munka ne avatkozz te az „urcSk dolgába''. Nagy kárt okozott ea nekem. Ezt csak most fedeztem fel, amikor elkezdtem oAvnsni Gorkij ,,Anyd"-ját, kinyíltak előttem a tudásvágy széles kapui. Mintha csdk a szemeim is megjavultak volna. Legközelebb Tolsztoj „Háború ér béke'' dmfi köteteit olvasom el. Sokat hallottam munkástársaimtól arTó\ a könyvről, ameW bemutatja nekünk a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának harcait a troécistákkal és egyéb ideológiai elhajlókkal és ellenségekkel szemben a Jlagv Bsszeesküvés''-ről. Ezt a könyvet is be foglaltam már tanulási ütemtervemben, Annávail, a kiíMnnyommaí. most nyolcadik gimnazista már, közösen beszéljük meg egyegy elolvasott könyvnak ae anyagát, jegyzetet készítünk majd •mindegyikből, Versenyre kelünk Annával, ki olvas el több könyvet. Én a/sárok nyerni ebben a versenyben. Tudom, hogy nem fog ártani a szemémnöle. De sokat használ majd nemcsak nekem, hasvem pártunknak ás aa ötéves tervnek is. Terhe* István, a Gázgyár tagjelöltje már mielőtt a pártba felvették volna, alaposan áttanulmányoz* ta a Bolsevik Párt történetét, elolvasta iljinnek, a -Nagy futószalag" című könyvét is. Amint elmondja, mérhetetlen erőt merített a maga részére a könyvből, amelyet ötéves tervünkben gyümölcsöztet majd. Boldog vagyok mondja, hogy ezen keresztül megismerhettem a sztálingrádi traktorgyár hős munkásait, alcik rövid Idő alatf a világ egyik legmodernebb üzemét építették fel azon a kopár földön, ahol azelőtt még fű se igen volt. Az ő példájuk nyomán akarok majd építeni én is. lljin könyve döntő láncszemet jelent életemben — monja Terhes elvtárs amely még szorosabbra fűz engem ötéves tervünkhöz és Pártunkhoz. Gleiczflug Ferenc a Gázgyár egyik élolvasója. Hetenként szabadideje alatt 3—4 könyvet olvas el. Vetekszik vele Stefanik János is aki éppen ugy, mint Csanádi Géza októberben kezdett el olvasni, máris 15 kötet szépirodalmat és egyéb ideológiai munkát olvasott el, de most is párosairól vannak nála könyvek. Pár hét óta legkedveltebb szórakozása leit az olvasás. Szxtbados István elvtárs az üzem egyik ébríunkása már régen fölfedezte az üzetn könyvtárában rejlő nagy segítséget. Tatám éppen ezért lehetett már élmunkás. A gázfiitő teremben, ahol Szabados elvtárs dolgozik, egy kisebbméretű olvasókör működik. Szabados elvtárs hamarabb fogyasztja el ebedjét, mint a föbblek és mig a szünet tart. fölolvas munkatársainak a ..Nagy összeesküvés"-bői. Ennek a könyvmk az olvasását ugyan már befejezték, de az olvasókör mégsem hagyta abba munkáját. Most Kallntn elvtársnak a ,.Komun'sta nevelé.v chrvü kötetét tanulmányozzák. Amint Szabados elvtárs elmondja egy-egy fejezetnek az elolvasása után ugy tűnik, mintha csaté megolajozták volna a csapágeyakat, jobban forognak a kerekek, egv-e többet mutatnak az gázmérőórák, meAi/tSk nemcsak az elkészült gáz mennyiségét mérik le hanem meg. mutatják, hogtj mennyit erősödött bennem és munkás társaimban a kommunista öntudat, amely a többtermelés motorja. Széli Ferenc elvtárs boldogan beszél naponta munkatársainak Mao.Ce-Tung elvtársnak a „Kináj nép harca" című könyvéről. Már napokkal ezelőtt elolvasta, melegen ajánlja valamennyi társáneék: Ez C»y kis tükör a szegedi Gázgyár dolgozóinak életéből, akik mint ahogy a gyár kapuján az élüzem jelvény bizonyítja, megértették Pártunk szavát és tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy sfkerrel teljesítsük ötéves tervünket, és tudják, hogy mi kell ahhoz, hogy megvédjük a békét... CSÉPI JÓZSEF,