Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

4 Vasárnap, 1*90. Jwralr 1 Minisztertanácsi határozat az ipari munkaerőgazdálkodásról és szakképzésről A hároméves terv állandóan növekvő termelésének éa a beru­házások, építkezések gyorsütemű kibontakozásának eredményeként 1949 januártól kezdve, havonta mintegy 20.000 új munkás került, a gyáriparba é3 építőiparba A létszám ilyen rohamos emelkedé­se több szakmában munkaerőhi­ányt idézett elő. Míg 1949 ápri­lisában 300 munkahelyre, addig májusban 9000 és szeptemberben már 13.000 munkahelyre nem tudtak a munkaközvetítő kiren­deltségek munkást közvetíteni. A hiány elsősorban szakmun­kásokban mutatkozik. Legége­tőbb az esztergályosoknál, min­takéezítöknél, öntőknél, géplaka­it osoknál, kőműveseknél, ácsok­nál. Súlyosbítja a helyzetet, hogv munkaerővándorlás indult meg a gyárak között, sőt a gyáripar­ból a kisipar felé is. így a MÁ­VAG-ból ez évben 1077, a Ganz villamossági gyárból 814 munkás lépebt ki önként A kilépetteknek több mint fele szakmunkás. A lelkiismeretlen munkáscsábítók s munkahelyüket néhány fillérnyi beígért több keresetért elhagyó munkások komolv nehézségeket okoznak az üzemekben, a terv teljesítésében. A munkaerőhiány elleniére sok özemben nem használják jól fel a rendelkezésre álló munkaerőt Szakmunkások olvan munkát vé­geznek, amit betanított munká­sok is elláthatnak, mérnökök, technikusok naev ezámban dol­goznak adminisztratív munkakör, ben, a termeléstől távol. Míg egyes munkahelyeken munka­erőhiány van, másutt a kapun belüli munkanélküliség az ön­költséget növeli. A munkaerőhiány mellett még mindig vannak munkát keresők. Ezek között azonban gyáripari, építőipari szakmunkást, betaní tott vagy segédmunkást alig ta­lálunk. A munkát keresők leg­nagyobb része még nem dolgo­zott. Sokan jelentkeznek tisztvi selői pályára, akik sem kellő képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkeznek. Megállapítha­tó tehát, hogy Magvarországon h gyáripart munkálok munka­nélkülisége megszűnt és a mun­kanélküliséget munkaerőhiány váltotta fel. Az iparostanulóképzést a leg­utóbbi hónapokig az üzemek erősen elhanyagolták. Az Idei őszi tanulószerződtetések előtt az iparostanuló1' egyötöde volt csak a gyáriparban szierződtetvr. Az ez év őszén szerződtetett 27 ezer új gyáripari tanuló beisko­lázásával érjük csak el. hogv a tanútoknak több mint a fele a gyáriparban dolgozzék. A tanulóidő három. Öletve két év, ami ma, amikor a kisipari képzésről áttérünk a gyáripari képrésre éa igv a tanuló'dő (-ok­kal .jobb kihasználsát biztositjük, feleslegesen hoss-ú és hátráltat­ja a gyors utánpótlást. Az iparostanulóiskolák szín­vonala alacsony. Legtöbb iskolá­ban különböző szakmához tarto­zó tanulók járnak egv osztályba és ennek következtében sz egyes fezakimák megfelelő tarifának nincsenek meg a lehetősé-™' A szakmunkásképzés másik formája, felnőtt munkások szak. munkássá való átképzése egysé­ges rendszer éa irányítás nélkül folyik. A tanfolyamokat elkésve, a fizükségkt jelentkezése után indítják. Nincs rendezve p. tanfo. lyamok által nyújtott képesítés elismerése. A tanfolyamokon a szervezetlenség miatt ne- - le­in irzsolódás. A továbbképzés tervszerűtle. nül. ötletszerűen folyik, sokkal kisebb mértékben, mint ahogy az iparunk technikai színvonalának emelése érdeíkélxtn szükséges­lenne. A munka erő gazdáikod ás és es-.l;képzés jelenlegi állapota, va­lamint a munkaerővándorlá j az ötéves terv teljesítésében nehéz­ségeket idéz elő, döntő fordulat­ra van tehát szükség. Ennek érdekében a minisztertanács a következőket rendeli el: 1. A táppénz felemelésévé anyagilag is érdekeltté kell ten­ni a dolgozókat, hogy huzamo­sabb ideig dolgozzanak egv mun­kahelyen. Be kell vezetni azt a rendszert, hogy az állami üze­mek dolgozói, amennyiben 1950 január 1-től számítva legalább két évig egy munkahelyen dol­goznak, magasabb táppénzt kap­janak. A fizetés 65 százalékát ki­tevő táppénzt azoknak, akik et­től az időponttól számítva két évig dolgoznak egy munkahe­lyen, két év elteltével 75 száza­lékra, öt évtől kezdve 85 száza­lékra és tíz év után 100 száza­lékra kell felemelni. A tíz évig egy munkahelyen dolgozók tehát meg fogják kapni betegség ese­tén is teljes fizetésüket. Azoknak a munkavállalóknak, akik az állami üzemekből ön­kényesen, a vállalatvezető jóvá­hagyása nélkül távoznak el. új munkahelyükön két éven át csak évi hat napi fizetett szabalság­ban szabad részesíteni és táp­pénzüket egy évig 50 százalék­ban kell megállapítani annak az elvnek alapján, hogy aki nem törődik a termelés, a népgazda ság érdekével, nem részesülhet a szocialista építésben tevékenv. kedő murikások számára nyúj­tott szociális előnyökben. 2. A muukásesábítók ellen szigorúan kell eljárni. A köte­lező munkaközvetítést megke­riilőket, a ko'lektív szerződést áthágó kisiparosokat a fenn­álló rendelkezésekben meg­szabott büntetésben kell része­síteni. Az illetékes miniszté­riumok és az OMB szigorítsák meg az ellpnő'-zést azokban a szakmákban, nbol mnnkásosá­bttás veszélye forog fenn. 8. A nehézipari, könnyűipari, közlekedés- és postaügyi mi­niszterek a minisztériumok­lmn és a feliigye'etük alatt ál­ló hivatalokban, üzemekben, a nem feltétlenül műszaki kép­zettségejt igénylő munkakör­ben foglalkoztatott mérnökö­ket ás technikusokat belezzék át üzemi műszaki munkára. Az Űr-emcík vezetői gondos­kodjanak arról, hogy a szak­munkások képzettségüknek megfelelő munkán dolgozza­nak. Nagy számban kell a nőket bevonni azokra a munkaterü­letekre, ahol más szakmában elfoglalt számarányuk alatt dolgoznak, elsősorban a vas­ipariba, közlekedésbe, énitő­iparba és más iparágakba. A vállalatok vezetői gondoskod­janak arról, hogy nőket jelen­tős számban képezzenek ki szakmunkássá. A miniszterta­nács számít arra, hogy a szak­szervezetek felvilágosító mun­kájukkal hozzá fognak járulni a nők munkába állításával és szakmunkássá képzésével szem­ben fennálló előítéletek elosz­latásához. Az ötéves terv munkaerő­in egesen kell bevonni az ipar­ba a következő években a leg­hatalmasabb munkaerő tarta­lékot, a mezőgazdaságban fel­szabaduló dolgozókat. 4. Az Országos Tervhivatal évente kötelezően írja elő, a szakmánként és üzemenként szerződtetendő tanuló létszá­mot. 5. A minisztérium elrendeli az iparostanulók kikéozési idejének a könnyebben elsa­játítható szakmákban egy év­re, a többi szakmában másfél, illetve 2 évre való leszállítá­sát. 6. A jó szakmai képzés leg­főbb akadályát, a vegyesjelle­gű iparostanuló iskolákat, át Január 16 és 21,között 3000 dolgozót tüntetnek ki „Elmunkás"-jelvénnyel kell szervezni. Az 1950—51-es tanévben az ipari városokban a gyáripari tanulók által lá­togatott osztályokban kizáró­lag egy szakmára készülő ta­nulók járjanak. Az iskoláknak a gyakorlattal való szoros kap­csolata órddkébeti az üzemiek mérnökeit, legjobb szakmun­kásait be kell vonni az oktatás munkájába. Az átképző tanfolyamok időtar­tamát, tananyagát az illetékes mi­niszterek állapítsák meg. A tanfo­lyamokra általában a szakmában már gyakorlatot szerzett munkáso­kat kell küldeni. A tanfolyamot el­végzett és a vizsgán sikeresen meg­felelt átképzetteknek egységes min­tájú szakmunkás-bizonyítványt kell kiadni. Ugyanezt a bizonyítványt kapják meg azok is, akik a gyakor­latban elsajátították a szakmát és tanfolyam hellgatása nélkül sikere­sen felelnek meg a vizsgán, 8. A munkások technikai színvo­nalának emelése érdekében a to­vábbképző tanfolyamok hálózatát jelentősen Id kett szélesíteni. Be kell vezetni a Szovjetunióban széles körben elterjedt sztahánovista isko­láknak nevezett rövid tanfolyamo­kat, amelyeken mérnökök, élmun­kások, újítók tanítják meg a helyes munkamódszerekre, újításuk alkal. mazására a dolgozókat. Ezeken a tanfolyamokon kivül a képzés vala­mennyi formáját alkalmazni kell, hogy a lehetó leggyorsabban nyer­jünk minél több magas termelé­kenységgel rendelkező munkást, jói­képzett szakmunkást 9. Az üzemek munkaerögazdálko­dásának, valamint az üzemi átképző, továbbképző és egyéb tanfolyamok­nak irányftása a vállalatvezető fel­adata, az illetékes miniszter által megadott irányelvek szerint Az iparostanulóképzés egységes irányítása érdekében meg kell szer­vezni a munkaerőtartalékok hivata­lát. A munkaerőtartalékok hivatala vegye át az Országos Munkaerőgaz­dálkodási Hivatal felügyelete alatt álló iparostanuló-iskolák, tanműhe­lyek, tanulóotthonok irányítását és fokozatosan terjessze ki hatáskörét az egyes minisztériumok felügyetete alatt álló iparostanulő-intézmények­rs. • A minisztertanács felhívja az ál­lami és gazdasági szervek vezetőit: vizsgálják meg a munkaterületükön a munkaerőgazdálkodás és szakkép, zés ügyét és javítsák meg a minisz­tertanácsi határozat irányelvei és rendelkezései alapján e téren vég­zett munkájukat. A hevenyészett intézkedéseket tervszerű, előrelátó munka váltsa fel. A minisztertanács felkéri a Szak­szervezetek Országos Tanácsát, hogy a szakmunkásképzésben évtizedes hagyományokkal rendelkező szak­szervezetek mozgósításával támogas. sa a vállalatok, állami és gazdasági szervek vezetőinek munkáját. Fel­világosító munkájukkal a gazdasági rendszabályoknál hatásosabban gá­tolhatják meg a raunkaerövándor­lást. A szakképzés fontosságának tu­datostiása, a tanfolyamok hallgatói­nak toborzása, a nók munkábaállí­tásával szembeni előítéletek elleni harc, az oktatás támogatása, a le­morzsolódás elleni küzdelem, mind­megannyi csak a szakszervezetek segítségével végrehajtható feladat A minisztertanács felhivja a gyáripar, bányászat, építőipar és közlekedés dolgozóit, hogy támo­gassák a harcot a munkásvándorlás ellem Világítsák fel a munkahelyü ket cseréigetöket káros, népgazdasá. gunk fejlődését gátló magatartá­sukról, A minisztertanács felhivja a dolgozókat, hogy fejlesszék állan­dóan szakmai képzettségüket, je­lentkezzenek tömegesen átképző és továbbképző tanfolyamokra, hogy így magasabb képzettséggel, jobb munkamódszerek elsajátításával na­gyobb teljesítménnyel járulhassanak hozzá az ötéves terv végrehajtásá­hoz, a a*-1-"-'* építéshez. Az elmúlt napokban az üze­mek dolgozói országszerte lel­keshangulatú üzemi gyűlése­ken jelölték ki maguk közül az egyéni munkaverseny, a sztálini műszak legjobb mun­kásait és értelmiségi dolgozóit élmunkás és kiváló munkás kitüntetésre. Az új élmunkásjelöléaek szocialista iparunknak az el múlt hónapokban elért hatal­mas győzelmeit bizonyítják: a do gozók tízezrei tették magu­kévá a nagy Sztálin útmuta­tását: „Érd utói a legjobbakat ós érj el általános emelkedést". A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa több mint 3.000 munkást és értelmiségi dolgo­zót tüntet ki élmunkás és ki­válómunkás jelvénnyel. Ja­nuár 16—31-ke között az üze mekben szakszervezeti napo­kat tartanak, amelyeken meg­tárgyalják, hogy mindazokat az eredményeket, melyeket fl munkaverseny fejlődése szem­pontjából fontosak, átvigyék és alkalmazzák az ötéves terv végrehajtásánál. A szakszervezeti napokon osztják (ki a sztálini munka­versenyben kitűnt sztahano­visták, kimagasló eredménye­ket elért do'gozók, kiváló mű­szaki értelmiségiek között aa élmunkás kitüntetéseket. Az eddigi többezer élmnnkásunk mellett most büszkén sorakoz­nak majd fel az új ólmunkások, az utolsó hetek munkahősei. A szakszervezeti napokon oszt­ják ki a nyereségrészesedés visszatérítési jutalmakat is a Wobb dolgozók között. A nyereségrészesedés 40 százar lékát, mint eddig is, az üze­meknek szociális, kulturális célokra kell fordítaniok, amely bői így az üzem valamennyi munkása részesedik. A Ruhr-vidék szervezett dolgozói szombaton és vasár­nap hatalmas méretű tömeg­gyűléseken tiltakoznak a Ruhrttükátum, Nyugatnémet­ország felállítása és Adenauer bonni bábkancel'ár áruló poli­tikája ellen- A tömeggyűlé­sekre a szervezett dolgozók zárt sorokban vonulnak fel. A Ruhr-vidék dolgozói a két na­A Ruhr-vidék dolgozói hatalmas tömegiüntetetéseken tiltakoznak Adanauer áruló poitikája ellen pon tartandó tömegtüntetése­ken kifejezésre juttatják a dolgozóknak azt a szervezett ós egységes ellenállását, amely Adenauer és társai árulópoH­tikájával szemben megnyilvá­nul. A tömegyüléseken Reir mann, a német KP főtitkára mellett még hat európai állam kiküldöttje szólal fel. Sokezer példányszámban vásárolják az orosznyelvü tudományos és szépirodalmi könyveket A Horizont könyv- és zenemüter­jesztő vállalat, amelynek egyik fő­feladata az orosznyelvű tudományos és szépirodalmi müvek, folyóiratok és zenemüvek terjesztése, az 1949. év folyamán sokezres példányszám­ban hozta forgalomba Sztálin ösz­szes müveinek I—XI. köteteit, va­lamint Lenin összegyűjtött munkái­nak I—XXV. köteteit orosz nyel­ven. Ugyancsak sokezres példány­számban fogytak el a négykötetes Usakov-szótárak, Scserba és Pota­kova kiváló orosz nyelvtankönyvel. Ezenkívül sok más szovjet tudomá­nyos müvet hozott be a vállalat, Ugyancsak hatalmas példányszám­ban fogytak az elmúlt évben az orosznyelvű szépirodalmi könyvek is. A vállalat foglalkozik szovjet napilapok és folyiratok terjesztésé­vel is. Az elmúlt évben a Pravdá­ból nálunk összesen 200.000 pél­dány, a Novoje Vremja cimü kül­politikai hetilapból 100.000 példány M 54 aUxUáju aj egérf oMfácfÓa*,

Next

/
Thumbnails
Contents