Délmagyarország, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-08 / 7. szám

10 Vasárnap, 1950. Január 8. (Folytatás a 3. oMalnSLy szegedi dolgozók a sztálini munkafelaján'ások során. A szegedi munkásoknak megvál­tozóit viszonyuk a munkához Az ötéves terv végrehajásá­ban még inkább 1 elsorakozik Pártunk, népi demokráciánk mellé és még inkább kiérdemli az üzemet. Városunk komoly iparosodó várossá válik. Az iparosítás pedig még inkább megjavítja városunk szociáHs összetételét. Az ötéves terv ko­moly feladatokat, állít elénk. Legtöbb szegedi üzemeink ré­séről elhangzott egy verseny­felhívás, amely szerint minden szegedi üzem érje el, hogy dol­gozóinak 80—90 százalékát be­kapcsolják az egyéni munka­versenybe. Ezért fokozzák a politikai felvilágosító munkát és tovább erősitik Pártunkat, győzelmeink nagy szervezőjét. Ezért a modern üzemért köszo" net jár a nagy Szovjetuniónak, amely modern gépeket adott a fonóüzem részére. Komócsin elvtárs a további­akban köszönetét fejezte ki 'Révai elvtársnak, városunk tíső képviselőjének, népi de­mokráciánk kormányának. — Rajta leszünk, hogy ezt az üzemet felszerelésében, politi­kai munkájában, a munkaver­senyben minta üzemmé tegyük — mondotta a továbbiakban. Ezzel juttatjuk kifejezésre kö­szönetünket Pártunknak és Rákosi elvtársnak. Köszönet Rákosi és Gerö elvtársaknak Komócsin elvtárs nagy lel­kesedéssel fogadott beszéde után Hegyi Gizella elvtársnő, a Textilszakszervezet főtitkár­helyettese mondott beszédet. Beszéde után Magyar Mátyás, elvtárs, a Textilkombinát vá'­lalatvezetője vette át az üze­met, megköszönve Pártunknak a bizalmat és megtiszteltetést, ígéretet tett, hogy kommu­nista öntudattal vezeti és irá­nyítja majd az üzemet. Végül a résztvevők kitörő lel­kesedéssel fogadták el a hatá­rozati javaslatot, amelynek ér­telmében a szegedi dolgozók táv­iratot küldtek Rákosi és Gerő elvtársaknak. A táviratban kö szünetüket fejezték ki azért, hogy Szegeden felépülhetett Kö­zépeurópa legmodernebb fonó• üzeme. Ugyanakkor ígéretet tet­tek, hogy fokozott jó munkával állnak helyt a szocializmus épí­téséért folytatott harcban. Megindulnak a gépek Az Internacionálé eléneklése után Marosán György könnyű­ipari miniszter ünnepélyes kere­tek között indította meg a cso­dálatos, korszerű, szovjet textil­ipari gépeket. A gépek mellett már ott álltak a jól kiképzett dolgozók. Az ünnepségen részt­vevők csodálattal várták, hogy fölzúgjanak a gépek. Boldog­ságtól ragyogó arccal figyelték a friss, fehér fonalat s különö­sen csodálattal nézték a kártoló és előkészítő gépeket. Minden szegedi dolgozó úgv érezte ott a gépek mellett, hogy ötéves tervünk megkezdésével és a szegedi Textilkombinát fo­nóüzemének megindításával újabb hatalmas lépést tettünk azon az úton, amely a Szovjet­unió támogatásával, Pártunk és vezére, Rákosi elvtárs vezetésé­vel a szebb és jobb életet jelen tő szocialista társadalom megva lósít ásóhoz vezet. A magyar kormány jegyzéke leleplezi az Egyesült Rllamoi ujabb zsarolási manőverét a Standard-ügyben ' X magyar külügyminisztérium január 7-én délután a követke­ző válaszjegyzéket juttatta el az .USA budapesti követségéhez: A magyar külügyminisztérium megkapta az Egyesült Államok kormányának január 3-i jegyzé­két, amelyben közli, hogy a new­yorki magyar konzul elismerését visszavonja és követeli, hogy a newyorki és clevelandi konzuli kirendeltségek működésüket 1950 január 15-én éjfélig szün­tessék be és, hogy mindazokat a konzuli ténykedéseket, ame­lyeket a magyar kormány a jö­vőben az Egyesült Államok te­rületén végre kíván hajtani, a jövőben a washingtoni magyar követség útján kell eszközölni. A magyar külügyminisztérium nem tekintheti másnak, mint a tények tudatos figyelmen kívül hagyásának az Egyesült Államok jegyzékének azt az állítását, amely szemére veti a magyar kormánynak, hogy a magyar ha­tóságok Vogeler amerikai állam­polgárt kémkedéssel és szabo­tsázzisal vádolják, .még mielőtt nevezettet nyilvános tárgyalás­ra vagv bírói kihallgatásra bo­csátották volna". A magyar hatóságoknak joga és kötelessége volt a közvéle­mény tárgyilagos tájékoztatása, annál is inkább, mert az ameri­kai sajtó, rádió és hivatalos kor­mányszervek mindent elkövettek a nemzetközi és a magyar köz­vélemény félrevezetésére. Amikor az Egyesült Államok kormánya kifogásolja a magyar kcrmánv eljárásában, hogy a bí­rósági tárgyalás előtt nyilvános­ságra hozta a Vogeler elleni vizs­gálat eredményét, ugyanakkor saját maga nem átallja függet­lenül a vizsgálat által megálla­pított tényektől, és ugyancsak a bíróság tárgyalás előtt kije­lenteni, hooy Vogelerf. alaptala­nul tartóztatták le és hogy ő kizárólag ,.szigorúan törvényes magánüzleti tevékenységet foly­tatott". Sőt 1950 január 3-i jegyzékében egyenesen kétségbe­vonja a magyar független bíró­ság illetékességét és tárgyilagos­ságát. Az Egyesült Államok kormánya és diplomáciai képviselőinek Vo­geler ügyében kifejtett egész tevé­kenysége és közbenjárása nem a „nemzetközi jóig által elismert kon­zuli jogok" biztosítását célozza,— mint ahogy az Egyesült Államok kormányának jegyzéke állítja' — hanem azt, hogy egy, a Miagyar Népköztársaság ellen Irányuló kémkedés és szabotázs alapos gyanúja miatt letartóztatott ame­rikai állampolgár szabadonbocsá­tását és büntetlenségét egyrészt fe­nyegetésekkel. retorziók kilátásba­helyezésével, másrészt ígéretekkel megkísérelje kierőszakolni. Ezzel kapcsolatiban a magyar külügyminisztérium megállapítja: 1. 1949 november 22-én az Egye­sült Államok budapesti követe Kállai Gyula külügyminiszternél közbenjárt az Iránt, hogy a ma­gyar kormány Vogelert „utasítsa ki az országból." 2. 1949 december 14-én az Egye­sült Államok budapesti követe ugyancsak Kállai Gyula külügy­miniszterrel folytatott beszélgetés­ben kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya „másként már nem volna kielégíthető, mint Vo­geler azonnali szabadonbocsátásá­val és azzal, hogy utána Magyar­országról elutazhasson." 3. 1949 december 20-án 735. szá­mú jegyzékében „az Egyesült Ál­lamok kormánya felhívja n magyar kormányt, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Vogelert és en­gedélyezze Magyarországról való azonnali eltávozását". 4. 1949 december 30-án az Egye­sült Államok budapesti követe Berej Andor államtitkárral folyta­tott beszélgetésében személyes ja­vaslatként azt. ajánlotta, hogy a magyar hatóságok, függetlenül et­Ütemterv elkészítő tanfolyam a termelő­csoportok részére Pénteken kétnapos tanfolyam kezdődött a szegedi Belkereske. delmi Igzgatóság épületében a ter­melőszövetkezeti csoportok intéző­bizottsági tagjai részére. Ezen a tanfolyamon budapesti, földmüve­lésügyi előadó ismerteti a terme­lőszövetkezetek ütemtervének elké. szitéséhcz szükséges tudnivalókat. Igy is támogatást kap dolgozó pa­rasztságunk, hogy munkáját terv­szerűbben, jobban el tudja végez­ni. A kétnapos tanfolyam után, me­lyen a termelőszövetkezeti dolgo­zó parasztok megismerik a legfon­tosabb tudnivalóka4, 8_án minden nagyszegedi termclöcsoport hozzá­lát, hogy saját gazdálkodásának tervét a csoport adottságait fi. gyelembevéve elkészítse, Természettudományi előadás a DEMA-ban A DÉMA dolgozóinak nagy ér­deklődése mellett tartotta megüze műnkben hétfőn délután dr. Hazs­linczkl Bertalan, a főiskola tanára természettudományi előadását. Első előadása alkalmával „Az egysejtűtől az emberig" címen tar­tott mindannyionk részére érdekes ismertetőt. Nekünk, üzemi dolgozók­iak a múltban soha nem volt ré­zünk abban, hogy előadásokat halt­Tassunk és főleg, hogy természet­tudományi kérdésekkel foglalkoz­zunk. Mindannyionkat érdekelnek ezek a kérdések, hiszen meg akar­juk ismerni a körülöttünk á'ló vi­lágmindenséget is. Tudjuk, ezeken iz előadásokon keresztül ez a ki. vánságunk teljesül majd. Szöllősi Sándor üzemi tudósító. tói, hogy Vogelert bűnösnek tart­ják-e és az amerakal kormány nem tartja annak, Vogelert bocsássák szabadon és utasítsák ki az or­szágból, mely esetben az amerikai kormány a jegyzékváltást me; nem történtnek tekintené és elte­kintene ellenrendszabályok alkal­mazásától, sőt meg Lehetne valósí­tani az Egyesült Államok és Ma­gyarország közötti gazdasági kap csolatok fokozatos kifejlesztését. 5. 1959 január 2-án Mokma ame­rikai követségi tanácsos a magyar külügyminisztérium referensével folytatott, beszélgetésben közöle hogy a budapesti amerikai követ­ség utasítást kapott arra, hogy a magyar külügyminisztériumnak át­adja az Egyesült Államok kormá­nyának jegyzékét, amelyben s newyorki és clevelandi magyar konzulátusok működésének be­szüntetését követeli és hozzátette, hogy ennek a jegyzéknek átadása' egyelőre visszatartja és csak abban az esetben fogja átadni, ha a Da­vis követ által a Vogeler ügyben felfed kérdésekre a külügyminisz térium kielégítő választ nem ad. Mindebből kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormányának nem a vizsgálat és a bírói tárgya lás tárgyilagosságának biztosítása volt a célja, hanem az, hogy bün­tetlenséget biztosítson egy kémke­déssel és szabotálással vádolt egyénnek, akinek _ bűnösségéről va­lójában ő maga is meg van győ­ződve, tekintve hogy a bírósági el­járás mellőzésével szabadon bocsá tását és kiutasítását követelte. Az Egyesült Államok kormánya jegyzékében azt állítja, hogy a „magyar kormánynak nyilvánvaló­an fokozatosan kellemetlenné vál hogy a magyar népnek kapcsolata legyen a szabad világ képviselői vei". A magyar kormány nem óhajt vitába bocsátkozni arra vo natkozólag. hogy milyen természe­tű, illetve fokú szabadság uralko­dik az Egyesült Államokban. A magyar kormány számára azonbar különösnek tűnik, hogy az Egye sült Államok kormánya miért ép­pen a kémkedéssel és egyéb bűn­cselekményekkel vádolt Vogeler' az International Standard Electrir Corporation (ISEO monopol|őkés tröszt és ODI (Office of the Di­rector of Intellleence) kémszerve­zet ügynökét tekinti a „szabad vi­ág" képviselőjének? A jegyzék ezután leleplezi a kü önböző ködösítéseket, melyeket az Egyesül; Államok jegvzéke para­grafusok meghamisításával próbál elérni, majd így folytatja: Az Egyesült Államok kormánya jegyzékében Ismét a fenyegetés fegyveréhez próbál nyúlni, kilátás­ba helyezve, hogy amennyiben a magyar kormány Vogeler ügyében elfoglalt álláspontját meg nem vál­toztatja, úgy ez „az USA és Ma­gyarország közö tt egyéb kapcso­latokat is szükségképpen komo­lyan befolyásolni fogja". A ma­gyar kormány szükségesnek tartja ismételten hangsúlyozni, hogy kí­vánatosnak tartja az amerikai­magyar vlszpny megjavítását, de sem fenyegetések, sem retorz-iók kilátásba helyezése nem változtat azon a szilárd álláspontján, hogy amint eddig, ezután sem hajlandó ellűrni belügyeibe való idegen beavatkozást. AZ IMPERIALISTA POLITIKA VERESEGE Az amerikai imperialisták tá­volkeleti politikájának csődje az amerikai háborús uszítók újabb hatalmas diplomáciai vereségét jelenti. Az, hogy az amerikai bérenc Bevin külügyminszter kénytelen volt elismerni a Kí­nai Népköztársaság központi népi kormányát, bizonyítja, hogy a tények ereje előtt a legelszán­tabb imperialistáknak is meg kell hajolniok. Mert az, hogy Truman kijelentette: Amerilca nem szállít többé hadianyagot Csaig-Kai-Seknek, sőt „tanácsok­kal,, sem látja el a taivani (for­mozai) Kuomintang-csapafokat, azt bizonyítja, hogy Amerika is rövidesen kénytelen lesz követ­ni Anglia példáját, Acheson ímerikai külügyminiszter, aki csak a napokban fedezte fel azt, hogy Taivan szigete Kínához tartozik, fogcsikorgatva bár, de kénytelen lesz Bevinhez hason­lóan cselekedni. Anglia már régen számot ve­tett a helyzettel a el akarta is­merni a kínai népi demokráciát. Nem azért persze, mintha a jobb­oldali szociaáldemokrata Bevin, aki még a reakciós angol „Mun­káspártinak is a legszélső jobb­szárnyán áll, belátta volna kí­nai politikája helytelenségét, ha­nem azért, mert Anglia súlyos gazdasági helyzete parancsoló­an megkövetelte, hogy ne zár­kózzék el a Kínával való keres­kedelmi kapcsolatoktól. Csak­hogy az Angliát fojtegafó Mar­3hall „segély", mely lehetetlen­né tette, hogy Anglia önálló külpolitikát folytasson, megaka­dályozta a népi Kína elisemré­sében. Az amerikaiak a Marshall .segély" megvonásával fenyege­tőztek s így Bevin kétszer is kénytelen volt takarodót fújni. A tények ereje azonban szembe­'ordította a hűséges Szolgát gaz­dáival s így történt meg, Ame­rika dühös ellenzése ellenére is íz elismerés. Az angol lépés dc' tőén meg­változtatta a kínaj h 'vzet ér­tékelését a kapitalista «. *szágok szemszögéből. India már lőző­leg elismerte a kínai népi -ror­inányt, Pakisztán, Norvégia és Dánia sietett az angol példát követni s nyilvánvaló, hogy na­pokon belül ezt teszi Ausztrália, Ujzéland, Délafrika, sőt Kanada is. Amerikának is le kellett von­ni a helyzet tanulságait. Egy­részt azért, mert az amerikai tő­kések félnek, hogy súlyos hát­rányba kerülhetnek az angolok­kal szemben Kínában. Ez kész­tette Trumant és Achesont ar­ra, hogy visszavonulót fújjanak s ez a biztosítéka annak, hogy rövidesen sor kerül az amerikai elismerésre is. A francia kor­mány, az USA leghűségesebb európai csatlósa még hallgat, de döntése nem sokáig várathat már magára. Hatalmas jelentősége van Kí­na elismerésének a nemzetközi politikai erőviszonyok alakulá­sában. Az Egyesült Nemzetet Szövetségében Kuomintang-Kí­na kiküldötte egyik legalázato­sabb kiszolgálója volt az ame­rikai érdekeknek. Ismertes, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó agja, mely vétójoggal rendelke­zik, az öt nagyahtalom: a Szov­jetunió, Amerika, Angia, Fran­ciaország és Kína képviselője. Ezért ragaszkodtak az imperia­listák körömszakadtáig ahhoz, hogy Koumintang-Kína az ENSz tagja maradjon s ezért keltett kínos zavart, mikor az ENSz közgyűlésén, majd a Biztonsági Tanácsban a szovjet kiküldött kijelentette, nem ismeri el Kina képviselőjének a Kuomintang­küldöttjét. Most a négy nagyha­talom közül már kettő elismert­te Mao-Ce-Tung kormányát, mint az egyetlen törvényes kí­nai kormányt s a másik kettő sem késik már soká. A nagyha­talmak Iftl szavazataránya te­hát S:2-re módosul. Bár ezt a tényt nem szabad túlbecsülni, mert hiszen eddig sem jelentette az angol-amerikai szavazógép szokásos többsége a népek aka­ratának többségét, hanem éb­pen ellenkezőleg, mégis jelentős esemény, hogy a Szovjetunió mellett ott van az ENSz-ben és különböző szerveiben a világ la­kosságának több mint egyö'öt­dét képviselő Kínai Népköztár­saság is. És ez a képv'selet nem a nagytőkések és nagybankok maroknyi csoportjának képvise­lete. mint az amerikaiaké és csatlósaiké, hanem valóban az egész népé. A béketábor újabb hatalmas győzelmét jelentik, tehát az el­múlt napok eseményei. Helyte­len volna azonban úgy értékel­nünk az eseményeket, hogy az amerikai imperializmus végleges vereséget, szenvedett. Ellenkező­leg, az új győzelemnek fokoznia kell a békeszerető népek ébersé­gét. Az imperialisták még job­ban a sarokba szorultak, s na­gyon jól tudjuk, hogy a nemzet­közi méretekben vívott osztály­harc annál inkább élesedik, men­nél inkább érzik az imperialis­ták, hogy napjaik meg vannak számlálva. Az araerikai agresz­szió nem szűnt meg 1 remélni, hogy csapást mérhet a béketá­borra. Legszívesebben ugyan­azt tennék, amit az első világ­háborúban a fiatal szovjetállam­r.tal megkíséreltek, de egyrészt még emlékezhetnek az interven­ciós csapatok sorsára, másrészt a világhelyzet is egészen más, mint akkor volt. Akkor a Szov­jetunió elszigetelten állt az el­lenséges kapitalista országok gyűrűjében, ma a kínai népi de­mokrácia viszont nem áll egye­dül, hanem ellenkezőleg, a dicső­séges Szovjet Hadsereggel és a népi demokráciák haderejével együtt legyőzhetetlen. De az amerikai monopoltőke mégsem adta fel a harcot. Továbbra ií igyekszik uralma alá hajtani a; kapitalista világ még megma­radt részeit, továbbra is támo­gatja a görög, jugoszláv, sőt a spanyol fasizmust, továbbra is élesztgeti az agresszió szellemét: Nyugatnémetországban és Ja­pánban. A béke erői tehát, amikor kel­lően értékelik újabb nagy sike­rüket, nem feledkezhetnek meg arról, hogy amíg imperialisták vannak, addig botorság lenne elfeledkezni a háborús veszély­ről. De nagyon jól tudják azt is,^ hogy az imperialisták, ha mégis merészelnének egy harma­dik világháborút kirobbantani, az az egész világkapitalizmus sírja less. Pása Péter. Nem takarta be szöttőjét, szabotálta a mélyszántást Tanács Sándor alsóközponti kulák Tanács Sándor alsóközponti kulák vagyonos ember. Cséplőgépe, két tanyája, egy nagy háza és 45 hold földje van. Jómódjában csak pöf­feszkedni tud már és még egyet: szabotálni, megkárosítani a dolgozó népet. Neki megvan mindene, a dolgozó népnek viszont ott akar ártani, ahol csak tud. Nem takarta be szőlejé­nek egy részét, hogy tönkremenjen, I nem végezte el az öszi mélyszántást I sem Azt hitte, hogy büntetlenül vétkezhet a közösség ellen Üzelmei azonban lelepleződtek s eljárás in­dult ellene. Ekkor megijedt s mint a csapdába szorult ragadozó, jró­bált védekezni össze-vissza hazu­dozott, hogy a betakaratlan szőlőre kihányási engedélye van. nem volt trágyája a földre s ehhez hasonló mentegetődzéssel próbálta tisztára mosni magát. Állításainak valótlan­sága bebizonyosodott s elnyerj mél­tó büntetését.

Next

/
Thumbnails
Contents