Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-18 / 217. szám

piádban voltam. Én már Rankoviecsal kezdtem beszélni, amikor Gyilasz is bejött és azt mondotta, éppen most beKélt Titoval, aki tárgyalt az. amerikai és angol megbízottakkal Belgrádban és megegyezett abban, hogy ezek készek segítséget nyújtani Tito kormányának, nemcsak gazdasági segítséget, hanem polilikai segítséget, sőt katonai segítséget is, ha Tilo kormánya hajlandó lesz harcolni a Szovjelunióellcn. Gyilasz akkor azt mondotta, hogy ezl el kell fogadni, mert az amerikaiak és az angdlok leltek a természetes szövetségeseink. Rankovics azután hozzáfűzte azt is, hogy — hozzámfordult és azt moniotta — ez az együttműködés már konkréten már meg ran más országokban is, nemcsak a népi demokrácia országaiban, hanem azokban »z országokban is, ahol kommunista pártok vannak és hogy ezt ugyanugy meg leli lenni Magyarországon is. Erre a célra küldte őt Dcvecsiics Dusánt, aki a konzulátusi osztály vezetője lett a követségen és Jovanovics tanácsost is erre a célra küldte. Devocsics kapcsolatot teremtett az amerikai budapesti kereskedelmi attaséval, Ili'tonnat, azután felvette a kapcsolatot Petit angol vicckouzullal, azután Trizonia irodájának budapesti képviselőjével, Martyi kapitánnyal éj Ivopcsak alezredessel, aki az amerikai katonai attasé helyettese volt ilt Budapesten. Azt a propaganda anyagot, amely angol, magyar, francia és német nyelven megjelent, át is adták ezeknek. 1 i Elnök: Devecsics és Jovanovics ezenfe'ül hogyan működtek még itt Magyarországon? Brankov: Hát annakidején én más feladatokat kaptam. Ti o nem a Tájékoztató Itods határozata után óra'ta ci a Ju ,<os:!óa népe*. Mér i944-hen pokláit az angolokkal és amerikaiakhal Elnök: Jó. Ez a Jovanovics aem azonos azzal a Jovanovics. tsal, alá majd Jojkiccsal kap. esolalban fog szerepelni? Brankov: Ez azonos. E'nök: Mi'yen magatartást taíusitotiak Jugoszláviának a jelen'cni vezetői a második világ ááboru n'ntt Jugosz'ávia népei! »el szemben? Brankov: Én erről azt tudorr, ttiondani, ,hogv ez az áru'ás. melyet Tito, Knrr1e'j, Gyilasz, Rankovics, a nemzetközi munkásknozaalom, Jugsz'ávia népei és • Szovjetunió ellen elkövetlek, torra a Tájékoztató Iroda határozata után vagy idején történt, hanem még hamarabb. Ti'o még • háború ideje a'att, 1941-ben. Vgny lehet, hogy még 1943-ban íz év végén encedé'yt adott arra, hogy az angol és amerikai katonai missziók az ő fővezérkarához jöhessenek jugoszláv tcrü'elre. Elnök: Kik vo'tak ezek az angol-amerikai katonai meglázottak, akik megjelentek 1943-tól kezdve Tito fővezérkaránál és a tartományi vezérkaroknál? Brankov: A Tito vezérkarnál akkor az amerikai katonai miszszió tagjai voltak, Hamilton ezredes, Fire és Farts alezredesek. Az angol misszió tagjai voltak Mc Lane tábornok, Salwin és Moore a'eZrodtesek, azután Churchill Randtolph őrnagy, Churchill Winston fia. Ezek az angol-amerikai tisztek Tilo fővezérkaránál vo'tak. Azután a tartományi vezérkaroknál ugyanugy voltak angol-amerikai katonai képvise'ők. E'nök: Mi volt az angolszász elgondolás azon keresztül, hogy oda ezeket a hírszerzőket a vezérkarokhoz behelyezik, tud erről va'amit mondani? Tiíó 'ts tudták, hogy a jugoszláv nép nagy többségében ta Szovjetunió me'lé áll Brankov: Hát az elgondolás1 íz volt, hogy e'őször is vo-11 egy jól lddo'gozott (erv, amelyet iz ango'ok .amerikaiak ChurClii'tei lá(fokoztak még a háború alatt. Ez a terv olyan volt, hogy aliogy már szokás, nem íngo'-amerikai katonák vérévei íkarták azt e'érni, hogy a Balkánt befo'yásuk a'á (gon dol kori k a kifejezésén) tegyék, hanem ezt ezeken a trvoaszlatt hírszerzőkön keresztül akarták elérni és ilyen módon akarták befolyásuk a'á vonni az akkori Ju"osz'áv vezetőket, ők még a háború a'att arra törekedtek, hogy Jugosz'áviít, azután a köBe'i á'fnmokat, Bulgáriát, Romániát. Magyarországot az anpol-amcrikai befolyás alá helyezzék és főtörekvésük az volt, hogy megakadályozzák a Szovjetunió befolyását és ezt a lefolyást csökkentsék, mert ök nagyon jó! tudták, hogy a jugosz'áv nép tu'nyomó többségében a Szovjetunió mellé 31'. hogy szereti a szovjet népet. Nekik akkor az volt a tervük, hogy a katonai missziók tagjain keresztül e'őször megnyerjék ezekhez a tervekhez Titot, Kardeljt, Rankovicsot, Gyilaszt és ezen keresztül Jugoszláviát, a jugosz'áv népet helyezzék befolyásuk alá és JiK-oszláviát egy gyarmat vagy fé'gyarmati álíapotba helyezzék. E'nök: Honnan tudja ön mindezt? ? Brankov: Errő'én tudok, mert erről sokszor beszéltem. Elnök: Kivel? Brankov: Cicmil ezlredesseí alá nagyon jól tájékozott volt ezekről a tervekről, mert ő voJl Tito megbízottja a háború alatt az Adria mel'etli tartományokban és ott érintkezett állandóan ve'ük. A liáhoru után, amikor én talá'koztam itt Cicmitfel, mi erről sokszor beszéltünk. Igen magas pozícióban tévő emberek Ju goszláviában az angol-a f erikai hírszolgálat M . f » • • ugynol ei Elnök: Mit tud ön arról gvakorlali'ag, hogy az ango'-amerikai kikü'döttck Tito fővezérkaráná' mi'yen befolyást gyakoroltak Titora mé© a vüágháboru a'ail? Brankov: Egy eset volt 1941ben, amikor német ejlőernyősöket dobtak le Jugoszláviában Drvar és környékén, ahol Tito és fővezérkara tartózkodott. Akkor Tito és vezérkara nagyon nehéz helyzetben vott és biz tos, hogy nem sikerült volna megmenteni sem Titot, sem a vezérkarát, ha idejében nem érkeznek mc© a szovjet repülők, akik Gyiriból, amely német tüz alatt volt, berepültek a bekerí- semmi esetre se kérjen segít tett térségbe és Titot és az egész vezérkarát megmentették és Bariba vitték. Amikor az angolamerikaiaknak, különösen az angol Mc Lane tábornok és Churchill Randbfph, Churchill fiának sikerült Kardteljt, Rankovicsot és GyilasZt megnyerni arra, hogy Titot Vi-szigetére hozzák, vagy angol hadihajóra. Neki az volt a terve, hogy akkgr jobban fogja befolyása alatt tartani Titot és vezérkarát. A második eset volt — ez inkább Churchill terve volt, — hogy az angol-amerikaiak a háború alatt szállják meg az adriai tengerpartod Erre akkor nem volt szükség, mert a tengerpartot már a partizánok nagyrészben felaaabadítottáik és kezükben tartották. De Churchillnek ak kor szüksége volt erre azért, hogy befolyását Jugoszlávia ra és a környező államokra kiterjessze. Akkor is Mc. Lanenak sikerült Rankovicsot, Gyilaazt és Kardél jt meg nyerni ennek a tervnek. A seovjet parancsnokság ebben a kérdésben más állásponton volt és a Churchill-féle terv a háború alatt meghiusul't. Egy harmadik eset volt a háború végén, már 1944-ben, akkor, amikor Szerbia és Bel grid felszabadításáról voli ®ó. A helyzet olyan volt, hogy Tito és a jugoszláv hadsereg nem volt képes annakidején Belgrádot és Szerbiát gyorsan felszabadítani és Tito segítséget akart kérni. De az angolok és amerikaiak katonai megbízottai mindenáron arra törekedtek, hogy Tito seget a ezovjet hadseregföl, amely már közel volt Bulgáriában s Románjában. Emiatt is nagy vita folyt Tito ebben a kérdésben ingadozott, de mégis segítséget kért a szov jet kormánytól. A szovjet hadsereg fel is szabadította Szerbiát és Belgrádot annak idején. Cicmil nekem azt állította, hogy különösen Kardelj, Gyilasz és Rankovics voltak azok, akiket sikerült az angol amerikaiaknak szolgálatukba állítani még a háború alatt. De 1947-ben és 48 ban, amikor én lettem főrezidense az UDB nak, akkor nekem módom volt betekintést nyerni az UDB titkos iratai ba és ott megláttam azt, hogy vannak sokan a jugoszláviai vezetők és tisztek között, akik úgy vannak fel tüntetve, hogy a háború alatt és a háború után is kapcsolatokat tartanak az angolamerikai hírszerző szolgálattal. Például emlékszem, hogy a horvát fővezérkarnál mint gyanúsak és mint angol-amerikai barátok vannak feítün tetve: Marko Belinics, a horvát kormánynak mai minisztere ... Elnök: Hogy mondta. Belinics? Brankov: Igen, Marko Beli nies. Azután Mrazovics Karlo mai moszkvai nagykövet, Szerbiában Sztamboiics Petar. aki ma a szerbiai kormány elnöke, Boszniában Abda Mumu, a boszniai kommunista párt központi vezetőségének titkára, a macedóniai vezérTifóék már a háború a'alt ha'álba küldték azokat, al'ik a Szovjelunió hívei voltak selték ezt a barátkozást az olyan anyagok voltak amelye* angol-amerikai hírszolgálattal., ^f0'** baásmgM 13 az angol-amerikai polilikáNem voltak hajlandók karnál Aposztolovics Mihaj lov altábornagy és Vukmano, vics Szvetozár altábornagy. * vajdasági vezérkarn&'i. •. Elnök: (közbevág) Ki az a Vukmanovics ? Brankov: Vukmanovics most a jugoszláv központi kormány, nak minisztere, azután a vaj dasági vezérkarnál Orovics tábornok, Veszelinov Jovan, a vajdasági központi pártbizott zottság titkára és Jojkics, eu nek a bizottságnak tagja. Elnök: Ez az a Jojkics, akit azután ido küldtek? Brankov: Igen .azonos ezzel. Azulán a szlovéniai vezérkar, nál Miha Marinko, aki ma a szlovéniai kormány elnöke, Kidrics, aki a központi kormányban ma iparügyi minis* ter és a gazdasági főtanácsnak titkára... nem titkára, elnöke... (gondolkozik). Azután Leszkose Frank miniszter, í mai jugoszláv központi kor. mányban. Csodálkoztam, hogy nn lehet, hogy ilyen személyek, akiket azzal gyanusitanák, hogy az angol-amerikai hírszolgálat ügynökei, Jugoszláviában igen magas pozíciókban lehetnek. Erről beszéltem Jávorszkyvel is, aki szintén magas pozícióban vas az UDB-nél. 0 már résziétesehben beszélt erről a kér. désről és azt mondta, hogj Rankovics is tud erről és van, nak az UDB-ben emberek akik nem helyeslik ezt, <h nyilvánosan nem mernek erről beszólni, mert mindez legfelsőbb utasításra történik, mert Rankovics személyesen és • többi más vezetők is tudnak errő;. Talán valami titok ez, párttagoknak erről nem szabad tudni... és nem akarnak más magyarázatot adni. Beszéltem erről egyszer Miliocscl ]s, de magam is észrevettem a háború alatt, hogy a jugoszláv pártban és hadseregben már a háború alatt tényleg folyt harc, a vita Kardelj, Gyilasz, Rankovics emberei között és Zsujovics, Jovanovics és Hebrang vezérezredesek közölt, aki a háború alatt a partizán fővezérkarnál vezető volt. Amikor később Jávorszkyval egyszer beszéltem — ez már a Tájékoztató Iroda határozatának idején volt —, akkor azt a véleményét nyilvánította, hogy az az egész anyag, amelynek alapján letartóztatták Zsujovicsot és Hebrangot, nem felel meg a tényeknek, hanem az igazi okok már a háború alatti okok voltak, mert már akkor harc volt Zsnjoviccsal és Iíebranggal. ők egy másik politikai vonalat képviseltek és semmiképpen nem helyeval. együttműködni. Különösen Rankovics volt itt fontos, mert 6 volt a szervezési titkár, a kéderosztóbyt vezette, aztán a hírszerző szolgálatot, kémelháritószolgálatot. Az egész párt apparátusa az ö kezében volt, sikorült saját embereit mindenhová betenni Neki sikerült akkor mindazokat, akik nem helyeselték ezt a vonalat, amelyet Tito, Kardelj, Gyilasz éa Rankovics a háború aíatt vittek, különösen az együttműködésnél, eltávolítani éa a párttagok előtt u^y beszéltek róluk, mint akik baloldali elhajlók. Es az is megtörtént például — erről beszéltek sokat a partizánok már 1944-ben —, hogy ilyen esetekben ezeket az embereket, akiket baloldaliaknak tartottak, a akik a Szovjetunió hívei voltak és nem voltak hajlandók az angol-amerikaiakkal szorosan együttműködni — ezeket a háború alatt olyan helyekre küldték, ahol biztos voít, hogy elesnek. Tito az angolszászok hol való hírszerző kapcsolatok ápoláséra küHöldte küldött ki ügynököket Elnök: Arról tud-e valamit, Svájcban tartózkodott. Franciahogy Tito éa környezete ugyancsak az angolszászokkal való hírszerző kapcsolatoknak az ápolására külföldre küldte ki a jugoszláv hírszerzőket, ügynököket? Brankov: Igen, tudom, hogy Svájcba küldtek egy ilyen megbízottat, ez volt Lompár Mihajlov, vagy Misa, aztán Franciaországba, Marseillebe Latinovicsot. Lamparnak az volt a feladata, hogy minél szorosabban együttműködjék az ottani angolamerikai hírszolgálattal, ö kapcsolatban állott Allan Dullesszal, az amerikai stratégiai hírszerző szolgálat vezetőjével, aki országban, Marseilleben Latinovics volt, aki ugyanugy szoros kapcsolatokat létesített az ottani amerikai hírszolgálattal. Már említettem, hogy ezek ketten voltak azok, akik segítették Szőnvi Tibor kémcsoportjának átszállítását Magyarország területére a szovjet hadsereg háta mögé. Azután Londonban volt Velebit tábornok, akirőt ismeretes volt, hogy beszervezett angol ügynök. Ez a Velebit Tito megbízottja volt és minden anyagot, amelyet a háború alatt á jugoszláv hírszerző szolgálat összeszedett, ő az angoloknak átadott. Ebben Elnök: Milyen pozícióban vannak most ezek az emberek? Brankov: Hát, például Velfe bit magas pozícióban volt • háború után, ő volt a kultüs* miniszter első helyettese. Asután Misa Lompar Bukarestben első követségi tanácsos, Latinovics svájci követ. Jovanovics Vaszo ugyanugy magas pozícióban van az 1 JDB-néí. Ö ifl az ember, aki Budapestea ie volt mint követségi tanácsos, s akit a magyar hatóságok kiutasítottak 1948 októberében. Elnök: Cicmil Obrad micsoda most? Brankov: Londonba küldték követnek. Elnök: Igen. Ezzel talán fejezzük be ezt a részt, amelyben a háború előtti jugoszláv vonatkozásokról beszéltünk. Most a világháború uián Titonak és társainak, közvetlen munkatársainak, Rankovicsnak Kardeljnek, Gyilasznak Magyarországot illetően és a többi szomszéd ország vonatkozásában milyen elgondolásai voltak? Brankov: ők már a háború után igyekeztek, hogy a szomszédos államokban befolyást gyakoroljanak és ezeket az államokat egy blokkban tömörltsék. Részletesebben, konkrétebben kevesebbbet tudok mondani a többi államokra vonatkozó terveikről, de ami Magyarországot illeti, sokkal többet tudok mondani, mert ezeknek a terveknek végrehajtásánál én is résztvettem a jugoszláv kormány utasítására. Csak egy szük kör tudott ezekről a tervekről. Elnök: Mik voltak ezek a tervek Magyarországot illetően? Brankov: Ilyen tervek már felmerültek 1945-ben, de nem mindenki tudott ezekről S tervekről. Azért, mert nagyon titkolták ezeket a terveket Tito