Délmagyarország, 1949. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-09 / 183. szám

KedO, 1949 MgttSZtM 9 A dolgozó parasztság fejlődő szövetkezeti mozgalmának eredményeit és íeladatait beszélték meg a SzOVOSz küldöttgyűlésén Vasárnap a budapesti újváros­háza nemzetiszínű és vörös zász­lókkal feldíszített épületében 286 dolgozó kisparaszt gyűlt összt a SzöVOSz első országos kül­döttközgyűlésére 860 ezer föld­mű vesszövetkczetl tag képvisele­tében. Az ünnepélyes megnyitón részt vettek Románia, Lengyelország, Csehszlovákia és Bulgária kül­döttel ls. Csala István mondott megnyí­lót és hangoztatta, hogy szövet­kezeti mozgalmunk továbbfejlesz­tése biztosltja a dolgozó pa­rasztságnak a munkásosztály szö­vetségén keresztül a boldog, nyugodt jövőt. A munkásosztály élcsapata, a Magyar Dolgozók Pártja Rákosi elvtárssal az élen, mindenben támogatja a szövet­kezeti dolgozó parasztságot és törekvéseihez a nagy Szovjetunió mutat példát, amelynek élén a magyar nép nagy barátja, a bé­ke ügyének kimagasló harcosa, Sztálin generalisszimusz áll. fl kizt*r<as&gi efnüH MvUrlfl levele Csala István elnök ezután nagy lelkesedés közben olvasta fel Sznkasits Árpád1 elvtárs, köz­társasági elnöknek a közgyűlés­hez. intézett levelét, amelyben a löbhi között kifejti, hogy a dol­gozó parasztság legszélesebb ré­tegeinek ls ei kell jutnlok a szövetkezeti gondolat mcgérlésé­Ig és az a cél, hogy milliók egyesüljenek a föld közös mű­velésének egységében. A falu ka­pitalista elemeit, a falu fejlődé­sének legnagyobb ellenségeit csak jól kiépített és megszerve­zett szövetkezeti mozgalom segít­ségével leszünk képesek kiszorí­tani. Uj országot épitő mun­kánkhoz a dicsőséges Szovjet­unió és bölcs vezetője, Sztálin elvtárs adta meg a lehetőséget, amikor felszabadította hazánkat és amikor a haladó népek ere­jét összefogva, szilárdan áll őrt aolgos békénk felett. 9 Párf, az inari munkásság ás a népi demokráciák üdvözlete Mckls József elvtárs, a vas­munkások főtitkára 1,600.000 munkás nevében üdvözölte a köz­gyűlést, Rácz Gyula elvtárs, a DÉFOSz főtitkára felszólalásá­ban hangoztatta, döntő feladat a Szovjetunióban járt paraszt­küldöttség tapasztalatainak szé­leskörű ismertetése a dolgozó pa­rasztság között. Donáth Ferenc elvtárs, az MDP központi vezetőségének üd­vözletét tolmácsolta és arról be­szélt, hogy az ipari munkásság, amely győzelmesen épiti a szo­cializmust, megmutatta ai utat a dolgozó parasztság számára ls. Ez az u} a föld társas meg­művelése, a szövetkezeti gazdál­kodás utja, amely a falun ls a szocializmus felépítéséhez vezet. fl SzOVOSz országos küldött­! gyűlésének második napján dr. , Kalaj, a szlovák szövetkezeti ta­• nács képviselője és Nicoale fllexe , a romániai országos szövetke­zetek szervező bizottságának tit­kára üdvözölte a küldötteket Híiiy ás félezer szövetkezeli szakember kiképzése Nánásl László, a SzöVOSz al­elnöke a földtnüvesszövetkezetek eddigi eredményeiről, szervezé­si kérdéseiről és közvetlen fel­adatairól beszélt. Hangsúlyozta, a legszélesebb körű és helyesen értelmezett szövetkezeti demokrá­cia szükségességét Csak ez te­szi lehetővé, hogy a tnultbart elő­fordult hibákat elkerülhessük. Ez­után a gazdásági feladatokat is­mertette. A jöldmüvesszövétkezetek ősz­szel 65.000, tamsszal 730.000 ka­tasztrális hold területet kötnek le szerződéses termelésre. T5sszel 500.000 hold területet szerveznek be gépi müvelésre. Itt hatalmas feladatok várnak a szövetkeze­tekre a parasztság felvilágosítá­sára vonatkozóan. Ki kell mélyí­teni a kapcsolatot a gépállomás­sal. i r A SzOVOSSz minden eddigi szövetkezeti központ munkájától abban is különbözik, hogy fel­adatalt előzetes terv szerint és mozgalmi módszerekkel oldja meg és e dél érdekében öthóna­pos munkatervet dolgoztak ki. Az oktatási osztály a már meg­indult oktatási évadban közel négy és félezer szövetkezeti szak­ember kiképzését irányozta elő. Végül nyomatékosan felhívta a küldöttgyűlés figyelmét a terme­lőszövetkezeti csoportok és föld­müvesszövetkezeték kapcsolatá­nak fontosságára. Munkadi'at nvert a „Talpalatnyi íöld« A csehszlovákiai Marians­ke-Lazneban vasárnap kiosz­tották a negyedik film fesz­tivál díjait, A három nagy­díj közül az elsőt a szovjet •Sztálingrádi csata* cím6 film, a békedíjat a szovjet •Találkozás az Elbán* és a munkadíjat a magyar •Tal­palatnyi föld* című film kapta. A lO SZEftEPLES ZÁLOGA: A SZOCIÁLIS ÖSSZETÉTEL (N. L. V.) Már csak néhány­nap választ el bennünket au­gusztns 11-től, a Világifjusági Találkozó ünnepélyes megnyi­tásától. Nagyszeged területen az ifjúság lázasan készülődik a fe­lejthetetlen napra, a fiatalok dí­szítik alapszervezetük helyisé­geit, előadásokat hallgatnak a találkozó jelentőségéről, a vi­lágbéke megvédésének fontossá­gáról és tanulmányozzák a le­nini Komszomol diadalmas tör­ténetét és munkáját. Megválasz­tották már a Budapestre utazó küldötteket is. A taggyűléseken szombaton a SzIT, a MEFESz és a Diákszövetség, vasárnap pedig az EPOSz jelölte ki a fővárosba utazó tagokat. Nagy­szeged területéről augusztus 19­én 1200 fiu és leány indul el különvonattal a nagy találko­zóra, hogy ott a világ népeinek ifjúsága előtt képviselje váro­sunkat. Az 1200 küldött közül 740 SzIT-tag, 250 EPOSz-ista, 90 egyetemista és 71 középiskolás diak. Az összetétel rávilágit ar­ra, hogy ma már az ifjúságot is a munkásosztály vezeti, szo­ros szövetségben a dolgozó pa­rasztsággal és a haladó értel­miséggel. A Világifjusági Talál­kozón, amely a párisi Wke­kongresszus és a milánói Szak­szervezeti Világszövetség konfe­renciája után a nemzetközi bé­kemozgalmak harmadik nagy ál­lomása' lesz, a szegedi fiatalo­kat, de az ország és a világ többi fiataljait is munkások ve­zetik. Azok, akik a Szovjet­unióban a forradalom, az épités ós a nagy honvédő háború ide­jén bebizonyitották, hogy ők az uj meghalíói a törvényeknek*. Azok, akik a népi demokrá­ciákban a felszabadító Vörös Hadsereg harca után kivívták a társadalomban a vezetőszerepet és a szocializmus építésén mun­kálkodnak. Es azok, akik a még elnyomott országokban sztráj­kolva, lázadozva küzdenek a ki­zsákmányoló imperialisták el. len. Nagyszeged népe bizalommal küldheti fel fiait a budapesti találkozóra, mert azok a 740 SzIT-es vezetésével megállják majd helyüket a világ ifjainak nemes vetélkedésében, a kul­tura, a sport és a politikai öu­tudatosság területén. Ezek a fiuk és leánvok már eddig is bebizonyitották, hogy tisztán látják azokat a feladatokat, ame­lyeket a kor ró ki rá juk. Tud­ják, hogy a haladó emberiség legfontosabb dolga most az al­kotó munkához, az általános életszínvonal emelkedéshez, aa általános boldogsághoz és meg­elégedettséghez szükséges világ­béke megvédése és megszilárdí­tása. A Szovjetunió és a Kom­szomol nyomdokain haladva vi­lágosan látják a rothadt impe­rialista országok kétségbeesett, sunyi mesterkedéseit és küzde­nek ellene a termelés és a poli­tizálás frontján egvaránt. Mun­kával, felajánlásokkal készülőd­-nek a VIT-re. Sokszázezer forin­tot takarítanak meg az állam­nak. Ezenkívül állandóan ta­nulnak, képzik magukat, hogy az élet többi területén is helvt­állhassanak. A nagvszegedi VIT-küldött­ség szociális összetétele záloga a fiatalok jó szereplésének. A megnyitó ünnepség napján, au­gusztus 14-én, vasárnap Szege­den is, Szeged környékén ia a felutazía előtt a küldöttség, az MDP vezetésével még hatal­mas békegvülést rendez idehaza a városban és kint a falvak, ban, amelybe bevonja Szeged összes dolgozóját. Ezután in­dul ei a találkozóra, hogy a vi­lág nemzeteinek ifjúságával kar­öltve sikraszálljon a jobb éa boldogabb, békés életért. Hiába kísérletezett megvesztegetéssel iqány Tóth kisteleki ku!ák Czigc Czigáng Tóth Pál, a hírhedt kisteleki kulák nevét már egész Kivül a város peremén a szé. riiskertekből és a kintebb eső tanynudvarokból is már jórészt eltűntek a tojásdad alakú, arany sárga tetejű búzaasztagok. Helyükbe kúpalakú boglyák, bo­gárhátú szalmakazlak szöktek. A cséplés már végefelé közele­dik. De távolhói valahonnan a tanyai dülőntak közül még hal­lik reg gélen kint a korahajnali harmaton a kellemes gépmoraj, mint egy győzelmet hozó harci zaj. ahol keménykötésű dolgozó emberek kérges tenyere és éber­sége irányítja a liarcot és a munkát. A szelIójx>stán érkezett szelíd, de erős és mély hangok mint hírnökök jönnek a város felé. Jelentik, hogy tanyán is győznek a dolgozók. Nincs hijja nz éberségnek sem. Hét óra felé felharsannak a szegedi gyárak sipjai, összeölelkezik a két'hang s elvegyülnek egymásban, mint­ha boldogok volnának, hogy egymásra találtak, hogyi nem választja szét őket többet soha senki, minlnhogy azokat nem választhatják széjjel, akik ott kint kévét oldanak vagy azokat, akik itt a mun ka padok mellett gépet, ruhát, élelmiszert készí­tenek. A cséplőgépek és a dübörgő traktorok a munkásbrigádokkal együtt mindig távolabb-távolabb haladnak a várostól. Addig men­nek, mig egészen el nem fogy a munka. S azután minden bri­gádtng boldogan megy haza — Örülnek a hó termésnek, boldo­gok, hogy most aztán igazában van látszatja munkájuknak, mert bö term's volt és ebben az év­ben. nem ugy. mint régen., nem kétszázalékos összkereset része­sedésért dolgoztak, hanem öt százalékért­Valóban, a gépek naponta­mindig távolabb és távolabb ha­FIZETÜNK A TRAKTOROKÉRT. ladnak a várostól, de a vastag, csikoshasu, acélos buzávaf telt zsákokkal megrakott szekerek mindig többen ballagnak regge­lenkint a város felé. A pásztába rakott zsákok tetején vidáman ül a falusi dolgozó, kalapja mellett két nagy sárga búzaka­lász csillog. Az ut vastag porá­tól belepett aroáról annyi élet­kedv, leírhatatlan öröm sugár­zik, mintha csak arannyal volna a szekere megrakva. Arany is ez, a legdrágább és a Iegvaló­dibb arany. A föld! és a dolgozó nép aranya. Egv-egy ragyogó tekintetű kisparasztnak az arcán ülő bol­dog mosolyból mintha ezt le­hetne olvasni: Munkás elvtársak, fizetünk a traktorokért, fizetünk a helyreállított hidakért, gyá­rakért, a szövetért, a selyemért és a munkaversenyért. Sok bú­zát termeltünk, neked se, nekem se lesz hiány semmiben sem. A város Szélén lévő vámhá­zakon belül eltűnnek a meg­rakott szekerek az egyenes ós kacskaringós utcákon. De óira találkozunk veliik a földmfivesszövetkezet vagy a íerménybegyüjtő raktár előtt. Gyorsan ürítgetik ki a zsá­kokat. elteszi a gazda a C vételi jegyet, meg a jó mun­kája és nyári verejtéke árát. Ugy ujjnyi vastagot dagad az öblös pénztárca, melynek tartalma csizmára, télikabát­ra, a feleségnek és kislány­nak ruhákra és egyebekre van szánva. Odahaza a csa­lád még egy néhányszor meg­számlál ia a ropogós százaso­kat, aztán másnap gazda és a gazdaasszony ünneplőbe öl­tözve újra a város felé indul, hogy megvásároljak, ami szükséges a ház körül. — Igy csinálta ezt K. Tóth Ferenc csólyospusztai dolgozó paraszt is, aki pénteken a fe­leségével bent járt Szegeden elvásárolni a buza árát. Meg­nézték este a Széchenyi-téren a selyembemutatót is. Délelőtt is sok üzletet meglátogattak a »Kis Dávid-palota® melletti Népboltba hat méter finom selymet vásároltak. Sorra néz­ték a Kárász-utcai kirakatokat is. De nemcsak a szöveteket és az egyéb divatcikkeket fi­gyelték ám, hanem az uj ke­nyeret is, melyet bőségesen láttak minden kirakatban. K. Tóthné felsóhajt. — Mint egy sötét felhő volt a napfény előtt, ugy vonul végig az arcán az elmúlt tíz év, a háború és a nélkülözés emléke. S azután kurtán meg jegyzi: — »IIej apus, de rég láttam a városi munkások asz­talán ilyen hófehér kenyeret. Ebből viszek haza én is, meg­mutatom a Törökéknek is, meg mindenkinek, hadd lás­sák, hogy nem hiába hord luk he a felesleget. .Itt nz uj kenyér, megvan a látszatja.* — Most K. Tóthné néhány fillért vesz elő zsebéből, máris bent áll az üzletlie a mérleg előtt. Mérték neki a szép, fe­hér kenyeret. K. Tótlmé lette a kcnvoi-et a kosarába, víh« hírmondónak a tanyába. — Míg az asszony az üzletbe járt, férje elmondotta, hogy odahaza már eddig hat nagy raktár telt meg búzával. Né­hány nappal ezelőtt 13 nagy teherautó szállította el a fel­szaporodott gabonát. Igy foly­tatja: »Én is bevittem fejada­gom és a vetőmagon kívül mind az összeset. Kifizettem belőle az adót. Most már jövö ilyenkorig ezekre sem lesz gon­dom.* Tóth néni türelmetlen. Kíván­csi az uj kenyér izére. Kiveszi a kosárból, szeg belőle és ad a férjének is. Mind a "ketten megzamatolják. Mély meggyőző­déssel dicsérik. Közben elindul­nak. — Más látványosságot ke­resnek, mert az van itt elég. Délelőtt már látták az épülő má­sodik Faragó-utcai bérházat is, a Népboltban hallottak a Kálvá­ria-uti nagy szövökombdnátról is, most a Tiszapart felé indulnak, fl hídról ellátnak az u) gyer­mekklinika felé is. K. Tóth bácst meg ts ígérte, hogy arra Js el­megy, kíváncsi, hogy hogyan lett abból a nagy csomó romhalmaz­ból uj épület. Kis ideig még lehetett látni őket, amint ballagtak a Tisza­part felé a Hid-utcában a villa­mosvágányok mellett. Azután el­tűntek az embersokaságban, biz­tosan alaposan megnézték az uj hidat is, elcsodálkoztak a nagy acélóriáson. K. Tóth bácsi bizo­nyára mondhatta a feleségének a látottak után, hogy »anyjuk, én jövőre is mind beadom a fölösleges búzámat.® Cseni 1. Szeged környékén jól ismerik. Jól ismerik azt a sok szabotá­lást, kizsákmányolást, amelyefel­követett. Most újra csalni akart a 70 holdas kulák. Mór régen elcsépelte az utolsó kévéjét is, de a begyűjtésnek még nem teti eleget. De nemcsak ő, a többi kiste­leki kulák is megragad minden alkalmat a csalásra, kizsákmá­nyolásra. Balázs János 40 holdas kulák még az özvegyek kizsák­mányolásától sem riad vissza, özvegy Gilieze Jánosnénak nem volt hajlandó kifizetni a férj* munkája után járó bért. Tóth István 35 holdas kulák pedtg a megszabott bérnél jóval ke­vesebbet fizetett két mutikásá­nak: Gulyás Imrének és Gulyái Jánosnak, fl kulákok garázdál­kodásainak a kisteleki DÉFOSi munkaügyi bizottsága vetett vé­get. Nagy sikerrel szerepalt Szeredet a maliói MSzT éneHera és Miatmfinius zenekara Szombaton délután Szegedi* érkezett a makói .Magyar-szov­jet Társaság 200 tagú ének- él filharmonikus zenekara. Fóril Györgv elvtárs, a makói MSzI részéről értékes ünnepi beszédei mondott, majd Dénes Leó elv­társ, polgármester beszélt. Á zenekar szovjet népdalokat ját szőtt. Majakovszkij »Párt« cimi versét Sírván Sándor elvtár szavalta nagy sikerrel. A szegedi MSzT és a makc MSzT vezetősége elhatározta hogy 14-én. vasárnap a sze gediek vendégszerepelnek Ma kón.

Next

/
Thumbnails
Contents