Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-10 / 158. szám

Vasárnap, 1949 Julius 10. Híiek leszünk ahhoz az eszméhez, amelyéri Dimitrov elvtárs egész életén át harcolt Résxvéttáviratoh tolmácsolják a dolgozó nép részvétéi Dimitrov efofdrs halála alkalmából Szeged dolgozóinak részvótfávirafa h TttnWynr dolgozó nép őszin. «e együttérzéssel osztozik abban • narty gyászban, amely Dimit. rov elliunylával a bolgár né­pet és az egész nemzetközi munkásmozgalmat érle. Ez a mély részvét Jut kifejezésre a különböző szakszervezetek, üze­mi dolgozók és népi szervek tömeges részvétláviralában is. k szegedi dolgozók a szombat Miután megtartott gyászün. •épség alka'müból a következő táviratot intézlék a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­(OttoágAhoz. A Magyar Közieke. lési Alkalmazotlak Szabad Izakszervezetének dolgozói táv­latukban ezt ir)ák: »IIiven megőrizzük Sztálin elvtárs nagy tanítványának, a bolgár pro­letáriáfus legnagyobb fiának (mlékét.* Sopron város MNDSz •sszonvai mély részvéttel fór­éinak a bolgár dolgozók felé. (Megfogadjuk — írják tlvára. lukban, — hogy hűek leszünk khboz az eszményhez, amelyért Dimllrov elvtárs Cjgész éleién át harcolt.* A Magyar Dolgozóit Pártja Nagyszegedi Pártbizottsága által Dimitrov elvtárs halála alkalmából rendezett gyász­ünnepségen Nagyszeged kom­munistái és minden dogozója mély együttérzéssel osztoz­nak abban a vagy fájdalom­ban, mely a Bolgár Munkás­osztályt nagy és bölcs veze­tője, Dimitrov elvtárs halálá­val érte. Dimitrov elvtárs nemcsak a bolgár nép vezető­je volt, hanem az egész vi­lág dolgozói, az emberi sza­badság, a haladás és a béke egyik legnagyobb harcosa­ként tisztelték, szerették és követték őt. A fasizmus elle­ni harc kimagasló vezetője Volt Dimitrov elvtárs, s a fasizmus igája alól felszaba­dult népek, közöttük mi, sze­gedi dolgozók is, hálatelt szívvel gondolnák Dimitrov Magyar kormányküldöttség Szófiában Mint ismeretes, n magyar kormány és a magyar nép ne­délien Gerö Ernő államminisz­fer vezetésével kormánykül­döttség érkezeit Szófiába, hogy Jészlvegycn a bolgár nép és a Jtamzelközi munkásmozgalom Itagy halottjának, Georgi I)i­taitrovna'k temetésén. A kül­döttség tagjai: Gerő Ernő elv­•rs, Darvas József, Bognár József miniszterek és Olt Ká­Jlply elvtárs országgyűlési el­lök ón kívül: Mekis József, Schmidl Erzsél>et textilgyári irállalatvezclő, Nyerne ez Lajos fianz vagongyári pártszervezett titkár, Hádéi* István, nMAVÁG üb. elnöke, Szomolyai Ágoston­ná országgyűlési képviselő, pa­rasztasszony, Csiszér Ferenc országgyűlési képviselő, Nagy Márton újpesti párttitkár és Hazai Jenő országgyűlési kép­viselő. • * A Rádió vasárnap a Kossuth Rádión a 13.30-kor kezdődő hangos újságban ad riportot Szófiából Georgi Dimitrov elv­társ bolgár miniszterelnök te­metésének előkészületeiről, 19.30-kor pedig ugyancsak! a Kossuth Rádión helyszíni köz­vetítést ad a temetésről. elvtárs halhatatlan érdemei­re, a fasizmus leverésében. Dimitrov elvtárs élete, hősies magatartása, sziklaszilárd hi­te a kommunizmus győzelmé­ben, minden kommunista kö­vetendő példaképe. Nagysze­ged kommunistái és minden dolgozója örökre szívükbe zárták Dimitrov elvtárs em­lékét és még következeteseb­ben és szilárdabban fognak harcölni a nagy eszméért, a kommunizmusért. Föltámadott a tenger... Ida: Petid Sándor Föltámadott a tenger. A népek tengere; Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vef Rémi tő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok* Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt <3 tenger, • Hánykódnak a hajók; > Sülyednek a pokolra. Az érbóc és vitorla | Megtörve, tépve lóg. ,Tombold , ki, té Öz.őnviZ, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegeikre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanuságul: Habár fölül a gálya S alul a viznek árja, Azért a viz az url 11 kínai nép a szabadságmozgalom győzelmei ünnepli A" kínai nép országszerte tömeggyűléseken és tünteté­seken emiékezelt meg a j'a­pán imperializmus elleni há­ború kitörésének 12. évfor­dulójáról. Peipir.gben 200.000 fember vett részt azon a Nagygyűlésen, amelyen Mao­Ce-Tung és Csu-Te tábornok is megjelent. A kínai szabad ságharc győzelmét ünneplő nagygyűlés kezdetét 40 ágyú­lövés jelezte. A gyűlés után az óriási néptömeg végigvo­nult a város utcáin, lelkesen éltette a néphadsereget, a kínai kommunista pártot é" vezetőjét, Mao-Ce-Tung elv­társat. A néphadsereg Nanking­ban állomásozó egységei dísz­szemlét tartottak Liu-Po­Cseng tábornok előtt, aki beszédében rámuatott a kínai szabadságmozgalom győzel­mének világraszóló jelentősé­gére. Itt is százezer főnyi tömeg tüntetett a kínai kom* munista pár és a néphadse­reg mellett. Taijuan (Formoza) szige­téről az ottani szabadságharc cosoktól üzenet érkezett Peic oingbe. Taijuant még a kuo­mintang sereg tartja meg­szállva, de a sziget belsejé­ben a szabadságharcosod egyre nagyobb területet hó­dítanak meg. Népkormányi alakítottak és állandó összeg köttetésben vannak a nép­hadsereg főhadiszállásával. A taijuani szabadságharcosod beszámolnak a harcukról é® munkájukról és biztosi tjálí társaikat, hogy az egész szi­get felszabadítása és a végső győzelem már csak rövid idi\ kérdése. Tovább élesednek az angol-amerikai ellentélek Az angol-amerikai kereske­delmi és pénzügyi nézetelté­rések szemmel láthatóan ki­éleződtek Cripps beszéde óta. Az amerikai monopolista saj­tó követeli, hogy a munkás­párti kormány süllyessze to­vább az angol nép életszín­vonalát és áldozza fel a szo­ciális reformokat a Marshall­»segély* folytatásának fejé­ben. Az A. P. pénzügyi tudósí­tója kijelenti. hogy az ameri­kai exportőrök »újabb csa­pásnak tekintik az USA amúgyis hanyatló kivitele számára* az angoloknak azt az elhatározását, hogy korlá­tozzák behozatalukat az Egyesült Államokból. A Journal of Commeree ke­reken kimondja: »Az Egye­sült Államok és Anglia kö­zött a gazdasági szakítM annyira kimélyül, hogy 4 kongresszus a Marshall-ter® csökkentését javasolhatja, h® Anglia nem hagy fel kétől* dali egyezményeken alapuld oolitikájávai, vagy egyéb, a® USA kivitelének érdekeit sér* tő intézkedéseivel*. A lafl vezércikke szerint Anglia é® a többi európai országok má| beláthatná, hogy nem időszej rű a termelés növelésének problémájával foglalkozni. Walter Lippman, a New* york Herald Tribüné hírhedi kommentátora szintén bevall^ ja, hogy a Cripps-féle szám* adatok szerint Anglia és ® fontterület a Marshall-segélyi lyel együtt gyors ütembe* halad nem a felemelkedés hanem a csőd felé. Csönd honol a sztyeppén. A tagyos levegőben kéken szik* Ifczik a hö. A hegyek égbenyúló •racsai mögül most emelkedik t nap sárga korongja. Ketten lovagolunk a csillogó kösivntagban: elöl szürke pa­ipán Kamnlbek Ruszaintöva, mö­K tte én. Kamalbek vastag fe­te ha jfonat.u ütemesen him­bálózik a hátán, fejét kissé le­hajtva, könnyedén és kényei­kiesen, ngy ül a tőrnyeregben, fciint más "a karosszékben. Fe­kete bekecsét széles bőrövvel beoritja össze karcsú derekán: övén a hó jéggé fagyott Kamalbek hátrafordul néha s Jfeemótan kötekedő mosollyal megkérdi: ' • — Nem fagyott még meg? •ki nem szokta meg, annak (árasztó a hosszú lovaglást En Heg sem érzem, — nyeregben (•ülcttem! — teszi hozzá ne­vetve. Kora hajnalban indultunk a •Lenin útja* kolhozból: a csil­lagok még nem homályosodtak •1 az égen, amikor kilovagol­tunk. Messzire megvünk: a Szán Kunr völgyébe, távoli (anyákra, hová nem vezet sem Bsvény, sem kocsiút. Yad sze­lek, hóviharok tombolnak erre, a széles sztyeppénken pedig Csend uralkodik. A völgyben — ahová me­gyünk, — a »Lenin utja* kol hoz 190 lova legel. Hat pász tor viseli gondjukat, köztük KamaltakkeL Kamalbek visszatartja a lovát | ismét hátraszól: — Híres volt a mi farmunk a AZ AGITATOTj hábóm feTőftt 'A háború alatt] erősen megfogyatkoztunk: a lovak egyrészt t a frontra küld-l tük, mis részét meg a néme­tektől lerombolt é3 kirabolt kol­hozoknak ajándékoztuk. De majd meglátja, mit talál! S elhatároztuk, hogy az ötéves terv végére ujabb háromszáz ló­val fejlesztjük a ménest. Kamalbek megsarkantyúzna a lovát Vágtában érünk az »In­tumák* kolhozhoz, öreg kolhoz­paraszt állit meg, kezét a nye­regkápára támasztva kérdezi: — Messzire mégy Kamalbek? Karcaltak az oldalán fityegő kÍ9 börtáskára csap a kezével. — Ma este olvasunk — mond­ja. — Jöjjenek el maguk is. Friss újságokat meg könyveket hoztam! — s azzal megugratja a lovát •Eljövünk! Hogyne jönnénk!« — kiáltja utánunk torkaszakad­tából az öreg paraszt Ismét egyedül maradtunk a pusztában. Kamalbek az eget nézi. meg­rázza hatalmas hajfonatát fl a foga közt mormogja: — Szélvihar jönl Fejünk felett a felhők le­szállnak, sebesebben szágulda­, nak, mint gyorslábú lovaink. A nap eltűnt'a hegyek mögött I s egy másodperc multán Ka­I inaibek ia eltűnt a szemem elől Irta: M. Számszonoo ai hirtelen támadt hóförgeteg­ből). Csák nyugodtan csengő hangját hallottam: J — Ne tartsa vissza a lovát! Kitört a »szajkán« a rette­netes erővel igyekezett kitépni a nyeregből. Kamalbek hol el­tűnt előlem, hol felvillant vág­tató lován egy-egy pillanatra. A lovak leszegett fejjel szá­guldottak az úttalan utóm. Az ösvényt teljesen befödte a fris­sen hullott hó. » Ejszaká. 'A pefroieum-Kinpa sárgás fénye fel-fel villanva vi­lágltja meg a kis szobát. Szé­les asztal "körül fapadokon ül­nek a kolhozparasztok, háziak és vendégeik, mások egyszerűen a földre, kiterített subájukra telepedtek. Kamalbek minden mozdulatát szemmel _ követik, amint kiszijjazza a kis bőrtás­kát, előszedi belőle az újságo­dat, könyveket. Széltől s hi­degtől vörösre fagyott kis ke­zével fürgén babrál a csattokon s felcsillan a szeme, mikor si­kerül kihámozni a keresett új­ságot: — Ma a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Ta­nácsának és pártunk Központi Bizottságának fontos határoza­tát olvasom fei nektek — mondja. Kamalbek közelebb huz'Za ma­gához a lámpát s hozzálát az olvasáshoz. Husz szempár sze­geződik rá s akik távolabb ül­nek, közelebb húzódnak. Egyet­len szót sem akarnak elveszí­teni I Mint bf^ryipatak, tisztán csör­gedezik Kamalbek hangja. Az öreg kolhozparasztok figyelem­mel hallgatják. Ugy szeretik, mint gyermeküket. S ez nem csoda: Kamalbek vállalja az ál­dozatot s mindennapi jnunkája mellett hetenként egyszer neki­vág a nagy útnak, hogy friss híreket, olvasnivalót hozzon a pásztoroknak. Éjfélre jár már az idő S a kis szobában együtt ül még a pásztorok családja. Vége-hosz­sza nincs a vitának. — A szántóföldekről szólt a cikk, — mondja az egyik öreg — s nem mirólunk meg a 1®­gelőinkröL l — Gondolkodni, érteni kell! — vág vissza élesen Umar Sa­la nanov, a Sztálin-kolhoz egyik csikósa. 8 hogy nagyobb nyo­matékot adjon szavainak, fel­kel a helyéről, szembefordul a többiekkel: — Ahhoz, hogy a szántóföl­dek termését emelni lehessen, hogy időben tudjanak szántani, vetni, aratni. — ahhoz a mi lovaink kellenek. Ezért meg m® magunk vagyunk felelősek! Ne* künk kell jó lovakat tenyésa* jteni a kolhozok számára. — Helyes, így is van! hangzik a helyeslés mindeD ol* dalról. — Helyes! Helj^es! — méltat* lankodik Ahmetov, a főcsikóa. — De ezt nem elég ám mow dani! Ki kell eszelni, hogyan lehetne nagyobbítani ménesein* ket, hogvan lehetne a tervel túlteljesíteni! Ez lesz majd « •helyes*! Rólunk gondoskodiM az állam és a kolhoz. — és ho* gyan! Magatok is tudjátok: me* leg, világosság, műveltség —• Minden a miénk méri Gondol* játok csak a múltra 1 Csend követi szavait. Igetíí emlékeznek még a földbevájt viskókra, a homokra épített ro­zoga cölöpházakra —, mindany* nyian emlékeznek! — Jól beszélsz Kálijl -- hab latszik innen is, onnan is. A hóval borított, végtelennel tűnő sztveppén békésen lege­lészik a' »Lenin utja* kolhoz ménese. Ahogy nézem a haj* nali fénytan villózó hollófekete hátukat, Kamalbek váctat meR lém. Nézze! Ezek a mi faji® vaink! Olyan versenylovakat n« velünk, amilyeneket még neq látott a világ! — Kamalbek megrázza sötét üstökét fl efl vágtat a ménes után. Az ég alján teljes pompájál ban ragyogva, sárgán és tüza» sen kel fel a téli nap.

Next

/
Thumbnails
Contents