Délmagyarország, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-10 / 158. szám

Vasárnap, 1949 Julius 10. Híiek leszünk ahhoz az eszméhez, amelyéri Dimitrov elvtárs egész életén át harcolt Résxvéttáviratoh tolmácsolják a dolgozó nép részvétéi Dimitrov efofdrs halála alkalmából Szeged dolgozóinak részvótfávirafa h TttnWynr dolgozó nép őszin. «e együttérzéssel osztozik abban • narty gyászban, amely Dimit. rov elliunylával a bolgár népet és az egész nemzetközi munkásmozgalmat érle. Ez a mély részvét Jut kifejezésre a különböző szakszervezetek, üzemi dolgozók és népi szervek tömeges részvétláviralában is. k szegedi dolgozók a szombat Miután megtartott gyászün. •épség alka'müból a következő táviratot intézlék a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi(OttoágAhoz. A Magyar Közieke. lési Alkalmazotlak Szabad Izakszervezetének dolgozói távlatukban ezt ir)ák: »IIiven megőrizzük Sztálin elvtárs nagy tanítványának, a bolgár proletáriáfus legnagyobb fiának (mlékét.* Sopron város MNDSz •sszonvai mély részvéttel fóréinak a bolgár dolgozók felé. (Megfogadjuk — írják tlvára. lukban, — hogy hűek leszünk khboz az eszményhez, amelyért Dimllrov elvtárs Cjgész éleién át harcolt.* A Magyar Dolgozóit Pártja Nagyszegedi Pártbizottsága által Dimitrov elvtárs halála alkalmából rendezett gyászünnepségen Nagyszeged kommunistái és minden dogozója mély együttérzéssel osztoznak abban a vagy fájdalomban, mely a Bolgár Munkásosztályt nagy és bölcs vezetője, Dimitrov elvtárs halálával érte. Dimitrov elvtárs nemcsak a bolgár nép vezetője volt, hanem az egész világ dolgozói, az emberi szabadság, a haladás és a béke egyik legnagyobb harcosaként tisztelték, szerették és követték őt. A fasizmus elleni harc kimagasló vezetője Volt Dimitrov elvtárs, s a fasizmus igája alól felszabadult népek, közöttük mi, szegedi dolgozók is, hálatelt szívvel gondolnák Dimitrov Magyar kormányküldöttség Szófiában Mint ismeretes, n magyar kormány és a magyar nép nedélien Gerö Ernő államminiszfer vezetésével kormányküldöttség érkezeit Szófiába, hogy Jészlvegycn a bolgár nép és a Jtamzelközi munkásmozgalom Itagy halottjának, Georgi I)itaitrovna'k temetésén. A küldöttség tagjai: Gerő Ernő elv•rs, Darvas József, Bognár József miniszterek és Olt KáJlply elvtárs országgyűlési ellök ón kívül: Mekis József, Schmidl Erzsél>et textilgyári irállalatvezclő, Nyerne ez Lajos fianz vagongyári pártszervezett titkár, Hádéi* István, nMAVÁG üb. elnöke, Szomolyai Ágostonná országgyűlési képviselő, parasztasszony, Csiszér Ferenc országgyűlési képviselő, Nagy Márton újpesti párttitkár és Hazai Jenő országgyűlési képviselő. • * A Rádió vasárnap a Kossuth Rádión a 13.30-kor kezdődő hangos újságban ad riportot Szófiából Georgi Dimitrov elvtárs bolgár miniszterelnök temetésének előkészületeiről, 19.30-kor pedig ugyancsak! a Kossuth Rádión helyszíni közvetítést ad a temetésről. elvtárs halhatatlan érdemeire, a fasizmus leverésében. Dimitrov elvtárs élete, hősies magatartása, sziklaszilárd hite a kommunizmus győzelmében, minden kommunista követendő példaképe. Nagyszeged kommunistái és minden dolgozója örökre szívükbe zárták Dimitrov elvtárs emlékét és még következetesebben és szilárdabban fognak harcölni a nagy eszméért, a kommunizmusért. Föltámadott a tenger... Ida: Petid Sándor Föltámadott a tenger. A népek tengere; Ijesztve eget földet, Szilaj hullámokat vef Rémi tő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok* Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt <3 tenger, • Hánykódnak a hajók; > Sülyednek a pokolra. Az érbóc és vitorla | Megtörve, tépve lóg. ,Tombold , ki, té Öz.őnviZ, Tombold ki magadat, Mutasd mélységes medred, S dobáld a fellegeikre Bőszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre Örök tanuságul: Habár fölül a gálya S alul a viznek árja, Azért a viz az url 11 kínai nép a szabadságmozgalom győzelmei ünnepli A" kínai nép országszerte tömeggyűléseken és tüntetéseken emiékezelt meg a j'apán imperializmus elleni háború kitörésének 12. évfordulójáról. Peipir.gben 200.000 fember vett részt azon a Nagygyűlésen, amelyen MaoCe-Tung és Csu-Te tábornok is megjelent. A kínai szabad ságharc győzelmét ünneplő nagygyűlés kezdetét 40 ágyúlövés jelezte. A gyűlés után az óriási néptömeg végigvonult a város utcáin, lelkesen éltette a néphadsereget, a kínai kommunista pártot é" vezetőjét, Mao-Ce-Tung elvtársat. A néphadsereg Nankingban állomásozó egységei díszszemlét tartottak Liu-PoCseng tábornok előtt, aki beszédében rámuatott a kínai szabadságmozgalom győzelmének világraszóló jelentőségére. Itt is százezer főnyi tömeg tüntetett a kínai kom* munista pár és a néphadsereg mellett. Taijuan (Formoza) szigetéről az ottani szabadságharc cosoktól üzenet érkezett Peic oingbe. Taijuant még a kuomintang sereg tartja megszállva, de a sziget belsejében a szabadságharcosod egyre nagyobb területet hódítanak meg. Népkormányi alakítottak és állandó összeg köttetésben vannak a néphadsereg főhadiszállásával. A taijuani szabadságharcosod beszámolnak a harcukról é® munkájukról és biztosi tjálí társaikat, hogy az egész sziget felszabadítása és a végső győzelem már csak rövid idi\ kérdése. Tovább élesednek az angol-amerikai ellentélek Az angol-amerikai kereskedelmi és pénzügyi nézeteltérések szemmel láthatóan kiéleződtek Cripps beszéde óta. Az amerikai monopolista sajtó követeli, hogy a munkáspárti kormány süllyessze tovább az angol nép életszínvonalát és áldozza fel a szociális reformokat a Marshall»segély* folytatásának fejében. Az A. P. pénzügyi tudósítója kijelenti. hogy az amerikai exportőrök »újabb csapásnak tekintik az USA amúgyis hanyatló kivitele számára* az angoloknak azt az elhatározását, hogy korlátozzák behozatalukat az Egyesült Államokból. A Journal of Commeree kereken kimondja: »Az Egyesült Államok és Anglia között a gazdasági szakítM annyira kimélyül, hogy 4 kongresszus a Marshall-ter® csökkentését javasolhatja, h® Anglia nem hagy fel kétől* dali egyezményeken alapuld oolitikájávai, vagy egyéb, a® USA kivitelének érdekeit sér* tő intézkedéseivel*. A lafl vezércikke szerint Anglia é® a többi európai országok má| beláthatná, hogy nem időszej rű a termelés növelésének problémájával foglalkozni. Walter Lippman, a New* york Herald Tribüné hírhedi kommentátora szintén bevall^ ja, hogy a Cripps-féle szám* adatok szerint Anglia és ® fontterület a Marshall-segélyi lyel együtt gyors ütembe* halad nem a felemelkedés hanem a csőd felé. Csönd honol a sztyeppén. A tagyos levegőben kéken szik* Ifczik a hö. A hegyek égbenyúló •racsai mögül most emelkedik t nap sárga korongja. Ketten lovagolunk a csillogó kösivntagban: elöl szürke paipán Kamnlbek Ruszaintöva, möK

tte én. Kamalbek vastag fete ha jfonat.u ütemesen himbálózik a hátán, fejét kissé lehajtva, könnyedén és kényeikiesen, ngy ül a tőrnyeregben, fciint más "a karosszékben. Fekete bekecsét széles bőrövvel beoritja össze karcsú derekán: övén a hó jéggé fagyott Kamalbek hátrafordul néha s Jfeemótan kötekedő mosollyal megkérdi: ' • — Nem fagyott még meg? •ki nem szokta meg, annak (árasztó a hosszú lovaglást En Heg sem érzem, — nyeregben (•ülcttem! — teszi hozzá nevetve. Kora hajnalban indultunk a •Lenin útja* kolhozból: a csillagok még nem homályosodtak •1 az égen, amikor kilovagoltunk. Messzire megvünk: a Szán Kunr völgyébe, távoli (anyákra, hová nem vezet sem Bsvény, sem kocsiút. Yad szelek, hóviharok tombolnak erre, a széles sztyeppénken pedig Csend uralkodik. A völgyben — ahová megyünk, — a »Lenin utja* kol hoz 190 lova legel. Hat pász tor viseli gondjukat, köztük KamaltakkeL Kamalbek visszatartja a lovát | ismét hátraszól: — Híres volt a mi farmunk a AZ AGITATOTj hábóm feTőftt 'A háború alatt] erősen megfogyatkoztunk: a lovak egyrészt t a frontra küld-l tük, mis részét meg a németektől lerombolt é3 kirabolt kolhozoknak ajándékoztuk. De majd meglátja, mit talál! S elhatároztuk, hogy az ötéves terv végére ujabb háromszáz lóval fejlesztjük a ménest. Kamalbek megsarkantyúzna a lovát Vágtában érünk az »Intumák* kolhozhoz, öreg kolhozparaszt állit meg, kezét a nyeregkápára támasztva kérdezi: — Messzire mégy Kamalbek? Karcaltak az oldalán fityegő kÍ9 börtáskára csap a kezével. — Ma este olvasunk — mondja. — Jöjjenek el maguk is. Friss újságokat meg könyveket hoztam! — s azzal megugratja a lovát •Eljövünk! Hogyne jönnénk!« — kiáltja utánunk torkaszakadtából az öreg paraszt Ismét egyedül maradtunk a pusztában. Kamalbek az eget nézi. megrázza hatalmas hajfonatát fl a foga közt mormogja: — Szélvihar jönl Fejünk felett a felhők leszállnak, sebesebben szágulda, nak, mint gyorslábú lovaink. A nap eltűnt'a hegyek mögött I s egy másodperc multán KaI inaibek ia eltűnt a szemem elől Irta: M. Számszonoo ai hirtelen támadt hóförgetegből). Csák nyugodtan csengő hangját hallottam: J — Ne tartsa vissza a lovát! Kitört a »szajkán« a rettenetes erővel igyekezett kitépni a nyeregből. Kamalbek hol eltűnt előlem, hol felvillant vágtató lován egy-egy pillanatra. A lovak leszegett fejjel száguldottak az úttalan utóm. Az ösvényt teljesen befödte a frissen hullott hó. » Ejszaká. 'A pefroieum-Kinpa sárgás fénye fel-fel villanva világltja meg a kis szobát. Széles asztal "körül fapadokon ülnek a kolhozparasztok, háziak és vendégeik, mások egyszerűen a földre, kiterített subájukra telepedtek. Kamalbek minden mozdulatát szemmel _ követik, amint kiszijjazza a kis bőrtáskát, előszedi belőle az újságodat, könyveket. Széltől s hidegtől vörösre fagyott kis kezével fürgén babrál a csattokon s felcsillan a szeme, mikor sikerül kihámozni a keresett újságot: — Ma a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Tanácsának és pártunk Központi Bizottságának fontos határozatát olvasom fei nektek — mondja. Kamalbek közelebb huz'Za magához a lámpát s hozzálát az olvasáshoz. Husz szempár szegeződik rá s akik távolabb ülnek, közelebb húzódnak. Egyetlen szót sem akarnak elveszíteni I Mint bf^ryipatak, tisztán csörgedezik Kamalbek hangja. Az öreg kolhozparasztok figyelemmel hallgatják. Ugy szeretik, mint gyermeküket. S ez nem csoda: Kamalbek vállalja az áldozatot s mindennapi jnunkája mellett hetenként egyszer nekivág a nagy útnak, hogy friss híreket, olvasnivalót hozzon a pásztoroknak. Éjfélre jár már az idő S a kis szobában együtt ül még a pásztorok családja. Vége-hoszsza nincs a vitának. — A szántóföldekről szólt a cikk, — mondja az egyik öreg — s nem mirólunk meg a 1®gelőinkröL l — Gondolkodni, érteni kell! — vág vissza élesen Umar Sala nanov, a Sztálin-kolhoz egyik csikósa. 8 hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, felkel a helyéről, szembefordul a többiekkel: — Ahhoz, hogy a szántóföldek termését emelni lehessen, hogy időben tudjanak szántani, vetni, aratni. — ahhoz a mi lovaink kellenek. Ezért meg m® magunk vagyunk felelősek! Ne* künk kell jó lovakat tenyésa* jteni a kolhozok számára. — Helyes, így is van! hangzik a helyeslés mindeD ol* dalról. — Helyes! Helj^es! — méltat* lankodik Ahmetov, a főcsikóa. — De ezt nem elég ám mow dani! Ki kell eszelni, hogyan lehetne nagyobbítani ménesein* ket, hogvan lehetne a tervel túlteljesíteni! Ez lesz majd « •helyes*! Rólunk gondoskodiM az állam és a kolhoz. — és ho* gyan! Magatok is tudjátok: me* leg, világosság, műveltség —• Minden a miénk méri Gondol* játok csak a múltra 1 Csend követi szavait. Igetíí emlékeznek még a földbevájt viskókra, a homokra épített rozoga cölöpházakra —, mindany* nyian emlékeznek! — Jól beszélsz Kálijl -- hab latszik innen is, onnan is. A hóval borított, végtelennel tűnő sztveppén békésen legelészik a' »Lenin utja* kolhoz ménese. Ahogy nézem a haj* nali fénytan villózó hollófekete hátukat, Kamalbek váctat meR lém. Nézze! Ezek a mi faji® vaink! Olyan versenylovakat n« velünk, amilyeneket még neq látott a világ! — Kamalbek megrázza sötét üstökét fl efl vágtat a ménes után. Az ég alján teljes pompájál ban ragyogva, sárgán és tüza» sen kel fel a téli nap.