Délmagyarország, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-15 / 137. szám

Szenla, 1949 junius 16. 1 Az filmélet napi kérdései Trockizmus, nacionalizmus: az imperialista behatolás eszközei (A Szabad Nép vasárnapi számából vettük ál Bethlen Osz­kár elvtárs cikkét-) Mi a trockizmus? Talán vala­mi eltévelyedés, holmi téves •ideológiai iránya a munkásmoz­galmon belül ? Nem, semmiesetre sem. A trockizmus nem •eltéve­lyedés?, nem »téves iránjw, ami­lyet kellő bírálat és önbírálat segítségével vissza lehet terel­ni a marxizmus-leninizmus ta­lajára- A trockizmus: a munkás­mozgalom soraiba befurakodott ellenforradalom. Kik a trockisták? Talán olyan tezemélyek, akik egyik-másik kérdésben téves álláspontot fog­lalnak el? Nem. Az elhajlás a helyes marxista-leninista part­vonaltól rendkívül súlyos dolog és kiindulópontja lehet a troc­kizmusnak. De a trockisták nem tegyszeriia elhajlók, téve­dek. A "trockisták pártütők a munkásosztály, a szocializmus ügye ellen, az imperialisták, az ellenforradalom oldalán. A troc­kisták nem megtévedettek, akik átmenetileg kerültek egy-egy kérdésben burzsoá befolyás ala. A trockisták dühödt ellenségei a proletáriátusnak, a dolgozó népnek, olthatatlan, vak gyű­lölet vezeti őket a szocializmus hazájával, a Szovjetunióval szemben és a kommunista pár­tokkal szemben. Mi a trockisták programja, Ideológiája? A szocialista épí­tés győzelmes perspektívájának tagadása? Szembenállás a pro­letárdiktatúra lenini elméletevei, a munkás-paraszt szövetség gondolatával i A proletár-inter­nacionalizmus szellemének taga­dása, a burzsoá-nacionalizmus követése? Szembefordulás a bel­ső pártdemokráciával, diktátori hajlamok a pártszervezetek ve­zetésében? Igen, ez is, ax is, amaz is, mindez együtt és még mindezeknél is több. A trockiz­mus »programja«, a trockizmus •ideológiája*, a forradalmi a marxista-leninista elmélet taga­dása minden vonalon. A troc­kizmus »programja«, •ideológiá­ja*: a burzsoáziának, a kapita­lizmusnak, az ellenforradalom­nak programja és ideológiája, — hazug baloldali frázisokkal álcázva. Valójában a trockizmus programja: mindig és minde­nütt akadályozni a munkásosz­tály, a szocializmus ügyének haladását: mindig és mindenütt x kapitalizmust, az ellenforra­dalmat szolgálni — a munkás­osztály soraiba befurakodva. Amikor sorsdöntő volt a dolgozó paraszltcmferek felsorakoztatása a munkáshatalom mellé, Trockij és cinkosai •elméletet* fabri­káltak a munkás-paraszt szövet­ség gondolata ellen; amikor a szocializmus felépítéséért folyt a harc, — Trockij és cinkosai ta­gadták ennek lehetőségét; ami­kor ugy látták, hogy küszöbön áll a fegyveres összecsapás a Szovjetunió és a kapitalista vi­lág között, — kémkedéssel, sza­botálással, rombolással akarták egyengetni ax imperialista hó­dítás útját, a szovjet dolgozók szabadsága vérbefojtásának út­ját. Es minél erősebb lett a szocializmus országa, minél győ­zedelmesebb a munkásosztály, annál inkább nyúltak a legbecs­telenebb eszközökhöz, a kárte­véshez, az orvgyilkossághoz, idegen imperialista hatalmak kémszervezeteiuek szolgálatához. A trockistáknak tehát való­jában nincs ideológiájuk. A bur­zsoázia zsoldosai, az ellenfor­radalom brávói ők, akik igyekez­nek rejtve, a kommunista álar­cában megközelíteni sorainkat és harci taktikájuk a tőrdöfés, az orvtámadás, az árulás. m hazaárulókká lettek*. — irja a Szovjetunió Kommunista (bolse­vik) Pártjának Történetében Sztálin elvtárs. ! i Nem véletlen ez, mert' aki nem a munkásosztállyal tart, aki nem a Párttal tart, aki frakció­harcot indit a Párt ellen, teret engect elhajlásoknak, naciona­lista szovjetellenes nézeteknek, — az törvényszerűen az ellenfor­radalomnál, az imperialistáknál köt ki és ott is a legaljasabb, legbecstelenebb csapatot alkot­ja. »Az események menete meg­mutatta — irja Rákosi elvtárs a »TartÓ8 Békéért, Népi Demo­kráciáért* legutóbbi számában —, hogy a jugoszláv árulóknál nem az erők túlbecsüléséről vagy más érthető hiedelemről van már szó. Tizenegy hónap alatt a Tito-banda a szocialis­ta épités és nemzetközi béke­front 'ellenségeinek egyik leg­aktívabb rohamcsapatává válto­zott Az imperialisták gyűlöle­tét a szocializmus epitőivei szemben a jugoszláv vezetőknél még fütá az árulók rossz lelki­ismerete és az a feneketlen al­jasság és elvtelenség, amely a trockista mozgalmat mindig jel­lemző. A Titó Miki ariíj] ligcsájtja Jugoszláviát és nyiiian paktál az imperialisiáifkal Vasárnap ós hétfőn Párisban tárgyaié- í'>lyt, amelyek mindazt bizonyítják, hogy a Tito-klikk eladja az országot az imperialis­táknak, akik kinyújtják kezüket Jugoszlávia árulói trió. Cannon belgrádi amerikai nagykövet hét­főn Achesonnal találkozott. A Jugoszláv fővárosban a Tito­klikk ős északamerikai nagyipa­rosok között nyólDcütendő üzlet­ről tárgyaltak. Mint a RCuter-iroda közli, Benn megbeszéléseket folytatott Iíí-ztícs párisi jugoszláv nagykö­vettel. A Iraneia fővárosban "ugy tudják, hogy a tárgy,alánokon Nagybritannia ós Jugoszlávia között kereskedelmi lehetősé­gekről volt szó. Bevin Pealte­vel, Nagyüritannia jugoszláviai nagykövetével tanácskozott. Je­lentést nem adlak ki. Beavatott körök tudni vélik, hogy az an­gol külügyminiszter a Tito-klik­kel kötendő kereskedelmi egyez­ményről tárgyalt Azt mondtuk: az elhajlás a marxi-lenini vonaltól, — kiin­dulópontja lehet a trockizmus­nak. Visinszkij elvtárs 1937-ben, a ítrockista szovjetellenes köz­pont* tagjai elleni biinper fő­államüigyéizcként megállapította a vádlott trockistákról: •Jelen­téktelen pártellenes frakció ala­kításával kezdték... az összes szovjetellenes csoportok és irá­nyok legfőbb szócsövévé s a fasizmus élcsapatává váltak, amely a külföldi kémszervezetek közvetlen parancsait hajtja végre*. Meddő dolog volna arról el­mélkedni, hogy ennél vagy an­nál a troclcistánál mikor csapott át a partvonaltól való •egy­szerű* eltévelyedés a nyílt párt­ütésbe, osztály-árulásba, az ellen­forradalom tudatos szolgálatába. Nem az a lényeges, hogy med­dig volt Trqpkij és bandája •csak* a burzsoá befolyás kép­viselője a munkásmozgalomban és mikor lett tevékeny ügynö­ke az imperialisták kémszerve­zeteinek. Nem az a lényeges, hogy meddig volt Tito »csak» frakciós, meddig voltak »csak« burzsoá nacionalista és egyéb antileninista elhajlásai és mi­kor állt át teljesen az imperia­lizmus táborába. Az a lényeges, hogy a párthüség megszegése, az eltérés a marxi-lenini ideo­lógiától: olyan meredek lejtő, amelyről nagvon gyorsan lehet az ellenforradalom, az imperia­lizmus karjaiba csúszni. A troc­kista perek során kitűnt, hogy a vádlottak között, a régi trockis­ták mellett mint Kresztinszkij, Rozengolc, Rakovszkij, — akik idővel csaptak fel ellenséges kémszolgálatok ügynökeinek, — voltak olyanok is, mint Rataj­csák, a iiémet titkos szolgálat ügynöke. Ilrase, a csehszlovák és Sarangovics, a lengyel kém, akik már spionokként jöttek a Szovjetunióba és ott találkoz­tak össze a trockistákkal, ott lettek a trockista szervezet tag­jai. Es ez a találkozás épp oly kevéssé véletlen, mint arneny­nyire nem véletlen Velebitnek, az angol titkos szolgálat jugo­szláv helyettes külügyminiszteri tisztségbe emelkedett ügynöké­nek ósszctalálkozása Titoval. •Nem lehet vóletlenségnek tudni be azt, hogy a trockisták, bu­cliarinisták, nacionalista elhaj­lók, Lenin ós a Párt ellen har­colva ugyanazzal végezték, ami­vel a mensevikek és eszerek — — a fasiszta kémosztályok ügy­nökeire, Kernekké, kártevőkké, gyilkosokká, diverzánsokká, hj Nemcsak abban van törvény­szerűség, hogy a pártellenes frakciók, a marxi-lenini vonal árulói, a trockisták rohamlépé­sekben futnak az ellenforrada­lom táborába. Ax is törvény­szerű, hogy at imperializmus megkeresi és megtalálja a mun­kásmozgalom judásait- Az impe­rialisták is tudják, miJven ka­pukon kell kopogtatniuk, me­lyek nyílnak meg előttük. Ezért épitette ax imperializmus már 1917-ben a trockizmusxa ellen­forradalmi terveit »A nagy öss­szeesküvés* cimü könyvben ír­ják Sayers és Kahn erről: »Ax angol kormány ugy döntött (1917-ben), hogy megengedi Trockij visszatérését Oroszor­szágba. Bruce Lockhart angol ügynök emlékiratai szerint az angol Intelligenoe Service (a kémszolgálat) bízott abban, hogy esetleg kihasználhatja a Lenin és Trockij közötti ellenté­tet.* Visinszkij elvtárs 1937-es vád­beszédébea ax* hangoztatja a pártellenes csoportosulásokról: Ezek a csoportok a főcsatornái minden szovjetellenes hangulat­nak, reménynek, és törekvésnek, ők az a faltörő kos, amellyel a szovjetek ellenségei rést akar­nak ütni államunk falain, lc akarják rombolni a szocializmus­nak általunk felépített várát*. Látjuk, az ellenség résen éli, ugrásra készen, hogy kihasznál­ja a legkisebb elhajlást a (marxi­lenini irányvonaltól, a burzsoá befolyás minden jelentkezését és a "legkisebb résen, repedésen, át, amely Pártunk egységének vasfalán támad, — megkísérli, hogy soraink közé hatoljon, be­lülről végezze bomlasztó munká­ját a Párt odaadó hivének álarcát vették magukra, egyre jobban hajbókoltak a Pártnak, dicshim­nuszokat zengtek neki, csusztak­rnásztak előtte — ugyanakkor megszakítás nélkül "folytatva rejtett aknamunkájukat a mun­kások és parasztok ellen». A Tito-banda is azzal igye­kezett terroruralmát erősíteni, hogy a tömegek szemébe port hintve, a Szovjetunió odaadó hivének tüntette fel magát, de ugyanakkor minden eszközzel megpróbálta megtörni a jugo­szláv nép szeretetét a Szovjet­unió iránt Hl Mindebből világos, hogy a trockisták nem egyszerűen az imperializmus zsoldosa, hanem speciális feladattal megbízott zsoldosok, orvlövészek. Asz a fel­adatuk, hogy a munkásosztály szivét sebezzék meg, a Párt egységét, erejét próbálják alá­ásni. Feladatuk »a lenini ve­zetésnek belülről való meginga­tása ős megdöntése*. (A SzUK (b)P Története.)) Ezért a trockisták jellemvo­násához tartozik a kétkulacsos­ság, a képmutatás, az álarcvise­lés. »Hogy saját nyomorult cso­portjukat a leleplezéstől s meg­semmisítéstől megóvják, — ir­ja a Bolsevik Párt- Története — A trockizmus a szocializmust épitő népi demokratikus orszá­gokban is a kapitalista csöke­vényekltál, a burzsoá ideológiai maradványokból táplálkozik. Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XVII. Kongresszusán hangsú­lyozta: »A kapitalizmusnak az emberek öntudatában élő csöke­vényei jóval szívósabbak a nem­zetiségi kérdés terén, mint bár­mely más téren*. A Pravda 1948 szeptember 8-i számában a Bolsevik Párt Központi Bi­zottsága cikket tett közzé: siló­vá vezet Tito csoportjának nacionalizmusa Jugoszláviában* cimmel. Ebben a cikkben hang­súlyozza: •Olyan viszonyok között, ami­kor a ubrzsoázia hatalma meg­dőlt, a kizsákmányoló osztá­lyok és ügynökeik a nacionaliz­mus mérgezett fegyvereihez nyúlnak, hogy segítségévei visz­szaállitsák a régi rendszert*. Ezért lett a nacionalizmus az ellenforradalom egyik legfőbb fegyverévé; ezért lett a naciona­lizmus a trockizmus egyik leg­főbb forrásává. Miért elválaszthatatlan a munkásmozgalom soraiba beszi­várgó nacionalizmus a trockiz­mustól?* Miért lett a trockis­ták legfőbb sideológiai* jellem­vonása ma a nacionalizmus ? Azért, mert a nacionalizmus egyenlő a szovjetcllenességgel, szembefordulást jelent a győ­zelmes szocializmus országával és szembefordulást a nemzetkö­zi munkásmozgalom élcsapatá­val, Lenin és Sztálin pártjával. Azért, mert a nacionalizmus a proletár testvérpártok közössé­géből való kiszakadást jelenti; a munkásnemzetköziség gondo­latának elárulását Es aki nem áll a proletár-internacionaliz­mus, a (munkás nemzetköziség ta­laján, az nem áll a marxizmus­leninizmus, nem áll a szocializ­mus táborában. Aki a nacio­nalizmus talaján áll, azzal már bizton számolhatnak az impe­rialisták és ezek kémszerveze­tei. Proletárnemzetköziség — vagy nacionalizmus? Ex a kérdés a próbaköve annak, hogy valaki a munkásosztály oldalán, a bé­ketáborban áll-e, vagy pedig ax imperialisták oldalán. Titoékat elsősorban nacionalista politiká­juk tette szovjet/ellenessé, süly­lyesztette az imperializmus hit­vány zsoldosaivá. Es elkerülhe­tetlenül ax imperialisták partján köt ki mindenki, aki a naciona­lizmus fertőjébo téved és áru­lója lesz a proletár iuternacio­nalizmus marxi-lenini eszméjé­nek. Ezért hangsúlyozza annyi nyomatékkal a SzUK(b)P Köz­ponti Bizottság említett cik­•Tisztában kell lenni azzal, hogy a marxizmus Ca a naciona­lizmus nem fér meg egymással, hogy a nacionalizmus, mint a burzsoázia ideológiája — ellen­sége a marxizmusnak. Tisztá­ban kell lenni azzal is, hogy a marxizmus-leninizmus nem tűrheti meg a nacionalizmust, vagy a nacionalizmus felé való elhajlást a kommunista pártok­ban, hogy a marxizmus-leniniz­mus kötelességének tartja kiir­tani á nacionalizmust, bármely formát öltsön is, mert ezt köve­telik a dolgozók érdekei, ezt követelik a népek szabadságá­nak s barátságának, a szocializ­mus diadalmas építésének ér­dekei*. Hl Természetes, hogy ez a figyel­meztetés nemcsak Jugoszlávia felé hangzott el. Mi sem feled­hetjük, hogy a kapitalista világ határán élünk és országunkban is erős kapitalista elemek van­nak még. Nem feledhetjük, hogy a szocializmus építése náiunik ezeknek a kapitalista elemeknek fokozódó ellenállásával találko­zik. Nekünk is szól Sztálin elv­társnak a Bolsevik Tárt XVIIL Kongresszusán elhangzott figyel­meztetése: » Ne feledkezzünk meg a ka­pitalista környezetről; véssiik emlékezetünkbe, hogy a külföldi kémszervezetek ezentúl is küi­deni fognak országunkba kéme­ket, gyilkosokat," kártevőket; tartsuk ezt emlékezetünkben él erősítsük meg a mi szocialista felderítő szervezetünket, segít­sünk neki rendszeresen abban, hogy összetörje és kiirtsa a néy ellenségeit.* Nem először vetődik fel ná­lunk ex a kérdés. Közvetlenül Tito és cinkosai árulásának ló­leplezése után Rákosi elvtárs F gyelmeztetett bennünket: •Más elvtársak felvetik a kér­dést, hogy nem fenyegeti-e a mi pártunkat is hasonló veszély. Nem történhetik-e meg velünk is, mint a jugoszlávokkal, hogy miközben vizet prédikálunk, bor* iszunk. A felelet erre, kedvei elvtársak, csak ax lehet, hogy igen, minket is fenyegethetnek ilyen veszélyek, ha letérünk a marxizmus-leninizmus utjáróL Ilárom hónappal ezelőtt, amikor Politikai Bizottságunk először szögezte le határozatilag állás­pontját a jugoszláv kérdésbe^ utasitottuk a Politikai Bizottság tagjait, hogy legyenek résen éa csirájában íójtsaiiak el mindé* olyan kísérletet, mely a felsza­baditó Szovjetunió szereiének lebecsülésére, vagy elhomóLra­sitására irányulna, vagy amely alkalmas volna arra, hogy za­varja és megrontsa azt az ószin­te és bensőséges viszonyt, mely Tártunkat és országunkat a fefc szabadító Szovjetunióhoz, an­nak Kommunista Pártiához é* nagy tanítónkhoz, Sztálin elv­társhoz fi;.7.<­*» Rákosi elvtios telh vta * figyelmet arra is, hogy >málunlC is "megvan a veszélye annak^ hogy a burzsoá-nacionalizmul belopódzik soraink közé. Nerc szabad elfelejtenünk, hogy a felszabadulást 25 esztendő® Horthy-rendszer előzte meg, *' maga soviniszta-irredenta pro« pagandájávai. 8 hogy e rend­szer előtt meg éppenséggel a magyar faji fensőbbség, a ma­gyar szuprémácia tévtana fer­tőzte meg a magyar nemzedék*­ket. öncsalás volna arra gon­dolni, hogy ennek a sovinio­musnak mar nincs maradvány* és nincs szükség vele szemtia­szállni.* (A nagvbadapesti párta funkcionáriusok értekezleté* mondott beszédéből.) Arra figyelmeztetik ezek a sa­rok Pártunkat, hogy mi sem lő­hetünk tétlen szemlélői a »jug*r szláv esetnek*; bennünket is fe­nyeget az a veszély, hogy az el­lenség sorainkba csempe ízi hita vány trockista ügynökeit; ne­künk is fel kell venni ez eller a harcot. A harc az imperializmus u'uo­kista ágensei ellen elsősorba* azt jelenti, hogy még jobbaW elmélyítjük Pártunkban és egén* népünkben a lángoló szeretetni függetlenségünk és szabadni gu*H oltalmazója, a népek szabadság harcának utmutatója és példa­képe, a Szovjetunió iránt Azt jelenti ez a harc. nogyj ínég jobban elmélyítjük soraink* ban a proletár-internacionali** mus szellemét, még kíméletlenek® harcot folytatunk a burzsoá-MH cionalizmus minden árnyalata, minden maradványa ellen. Azt jelenti ez a harc, hogy még tovább fokozzuk soraink­ban a határtalan odaadást é* hűséget Pártunk iránt, Ráko© elvtárs iránt, s Sztálin elvtár* ut mutatás át követve »ngy őriz­zük Pártunk egységét, mint a szemünk világát*

Next

/
Thumbnails
Contents