Délmagyarország, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-15 / 62. szám

gedd, 1949 március 15. 3 Hem kell már nyolc kilométert gyalogolnunk az állomásig Szombaton reggel a szokatlanl hűvös márciusi id'őben tizgjzenkét ember várakozott a szénái Gazdasági Yasut állomáNegyed nyolckor már türelmetlenül topogtak a várakozók) egy idősebb néni meg is jeeyezte: __ Ugy látom, késni fog a vonat. - Hát az könnyen meglehet __ vetette oda egy kucsmás emjjgr. — Már csak azért is, mert meghosszabbították a vonalat, a halasteleki • iskolától is jön kocsi- Ma reggel először. Megjöhet, hogy e miatt késik a vonat. A türelmetlen várakozók azonban. kellemesen csalódtak, mert hét óta huszonnégy perckor már messziről hallani lehetett 3 motor bugását, egy perc mulya pedig éles csikorgással a kanyarban, befutott a hosszú szerelvény. Tejfel, túró, tojás A vonat megérkezése után. 'sem történt semmi különös, éppen olyan kép fogadta az állomáson várakozókat, mint mádkor. Fejkendős parasztaszszonyok szálltak ki a kocsikból nagy kosarakkal a karjukon. Libagiágogás, a tyúkok ijedt kárálása olvadt bele a nagy zsivajba, a motor zúgásába. Az állomás épülete előtt hosszú sorokban rakták le a kosarakat a vonaton érkező parasztasszonyok. Tejfölt, túrót, tojást és rengeteg baromfit hoztak be a szombati piacra. Már a vonat mellett' megkezdődött az alkudozás: — Na, számítsa meg huszonegy forintba, hadd vigyem... Fürgén ugráltak le a kocsikról a diákok is s máris sietve indultak az iskola felé. Megszokott kép, igy van ez majd1 mindennap. A felületes szemlélő nem vett észre semmi ujat, semmi rendkívülit. Minden pénzt megér Kevesen vették észre azt a kis csoportot, amely boldogságtól ragyogó arccal szállt ki a Kocsiból."Nyolcan voltalp mindössze. Nyolcan a halasteleki iskola környékéről. Ma reggel utazhattak először a Gazdasági Vasút kellemesen fűtött kocsijában lakóhelyüktől egészen Szegedig. — Bizony, minden pénzt megér, hogy "nekünk is van már vasutunk — 'jegyezte meg mosolyogva egy idősebb parasztasszony, amint vállára- emelte a konyharuhával összekötött két kosarat. — Azt meghiszem -— válaszolta egy. fiatalabb haiasteleki •ember. — Ha ezelőtt be akartam jönni Szegedre, majdnem nyolc kilométert kellett gyalogolnom az állomásig. Horváth József . vonatvezető megelégedetten mosolygott a beszélgetés hallatára, aztán megjegyezte : — Nem állunk ám meg az építéssel! Még tovább is kiépítjük a vasutat. Meleg kocsival menteni értük Egy idősebb bácsi rámosolygott "a vonatvezetőre, megigazította kucsmáját s csak énynyit mondott: — Vén koromra én is megértem, hogy megépítették nekünk is a vasutat. Hiába, épül itt minden. Milyen szép ez a hid! Ugy látom, a régi fel sem állhat mellette. A Ualastelekiek lassan felszedelődzködtek s beballagtak a piacra. Horváth József vonatvezető még sokáig nézett a távozók után. azután büszke mosollyal jegyezte meg: — En hoztam be őket a halasteleki iskolától. Nyolc embert egyelőre, de a jövőben még többen fognak utazni. Jó meleg kocsival mentem értük, azt hiszem, nem panaszkodhatnak. Várostanyán csatlakoztunk. Nagyon boldogok voltak mind a nyolcan. Egy-két perc múlva befutott a másik vonat is. Az utasok frissen, jókedvűen szálltak ki a kocsikból, de közelről sem voltak olyan boldogok, mint a halastelekiek. fjFolynak a jelentkezések a munkás általános iskolai tanfolyamra Széleskörű érdeklődés mutatkozik az MDP Nagyszegedi Pártbizottsága által "kezdeményezett, tanfolyam iránt, amely a' négy középiskolai végzettséget biztosit ja a munkások részére. A tanfolyamra, mint már megírtuk, 17—35 éves korig lehet jelentkezni és március 20-án indul. Este 6—fél 9-ig és vasárnap délelőtt 9—12-ig lesznek előadások. Jelentkezés üzemekben az ü. b. elnöknél, üzemen kivüi a főigazgatóságon. Bővebb felvilágosítást a MINSz tájékoztató irodában (Horváth Mihály-utca 4) adnak minden délelőtt 9—11-ig és délután 5—7-ig. Jelentkezési" határidő március 16! Zöldelő vetés a szikeseken A Talajjavító Nemseti Vállalat termőföldet varázsol a terméketlenek helyén Messzire fehérlik a föld egyegy darabon Szeged határában is. ele általában sok helyén az Alföldnek. A szikesek szomorú képei ezek. — Csak bukfencet vethet itt, mert magot hiába vet, — szokták mondogatni kesernyés tréfával az ilyen földök gazdái. „Hasznavehetetlen" területek a mezőgazdaságban •— Éppen ezen akarunk segíteni, — mondja azonban a vigasztalást a Talajjavító Nemzeti Vállalat Valéria-téri intézetéoen Prettenhoffer Imre főigazgató. — Mintegy uj honfoglalásként eddig hasznavehetetlennek tekinthető területeket kapcsolunk bele- a mezőgazdasági termelésbe a talajjavítással. Tervgazdálkodásunk és újjáépítési munkánk során ugyanis elsőrendű fontosságú a termé-vetlen vagy gyenge termőképeí "égö szikes talajok mielőbbi mieigjavitása és ezzel a termelés fokozása. Digózás helyett gépi munka Azelőtt is folytak ilyen munkák, de inkább csak kézi erővel. Ez abból állt, hogy földmunkások sárga földet termeltek ki és talicskákkal széthordták vagy nagyobb távolság esetén fogatos erővel, kordéval, hogy azután a terméketlen földeken szétterítsék. Ez az ugynevezettt »d'igózás«, vagyis sárgaföld-terítés is már szép eredményeket muttatott,' de sokkal biztatóbb a gépi erővel történő talajjavítás és e mellett sokkal olcsóbb is. — Jelenleg; két kotrógépünk van ehhez a munkához, — mutatja a nagy darus gépek fényképeit a főigazgató. — Ezenkívül Békésszentandráson működik. egy földkitermelő és szállitó.gépünk, amely előzetes vizsgálat alapján kijelölt helyekről 'sárgaföldet termel ki és ezt terítik széjjel a szükséges helyen. Tizenkétezer hold a hároméves tervben A szegedi intézet, mint a budapesti nemzeti vállalat laboratóriuma főként ezekkel a kijelölésekkel foglalkozik .pontos vizsgálatok alapián. A hároméves terv keretében 12 ezer hold szikes és savanyu talaj felvételét végeztük ei és ebből 4—5 ezer holdat már meg! is javítottak. Szeged környékén talajjavitási lehetőség főként a tiszamenti erősen kötött savanyu réti agyagtalajoknál mutatkozik, Csanád megyében pedig Makótól kezdve . Öszentivántól délre, továbbá ugyancsak javijásra alkalmas az ujszegedi rész végig a Tisza mellett Algyőnél és SándorfalvánáJ is. fíégy mázsa buza helyett — nyolc A géppel történő talajjavításnál kotrógép termeli ki a sárgaföldet á terület legjobb talajú részén kiválasztott bányából. A sárgaföldet a kotrógép kanala közvetlen a kocsiba önti. Ezeket traktorok vontatják a helyszínre, a terítés helyére, ahol azután a javításra váró földön egyenletesen szétterítik. Egy ilyen szerelvény napi teljesítménye nappali üzemben közel egy holdat is elér. Szinte csodálatos eredményeket hoz a talajjavító gépek működése. Azon a talajon, amely azelőtt legfeljebb luórom, esetleg négy mázsa bnzát adott, a javítás ntán 8—10 mázsa bnzát is lehet termelni. A legfontosabb pedig az. hogy ettől kezdve nemcsak bnzát, hanem minden más gazdasági növényt, még kapásokat, lucernát, ipari növényeket is termelhetünk rajta, amely a jövő fejlődés szempontjából különösen fontos. Kedvezmény a szövetkezeteknek Tervgazdálkodásunk igy változtatja termővé az eddig terméketlennek. hitt szikeseket. Az állam az arra rászorulókat még külön is segiti ezen a téren. A szövetkezetek nagy kedvezményt kapnak, ha földjüket javítani akarják. A talajjavító nemzeti vállalat szegedi laboratóriumában szorf

osan folyik a kutatómunka, inn a íöldeken pedig dolgoznak a gépek, javítják a földet, javítják a talajt a termelőszövetkezetek boldog parasztjainak s nemsokára száz ineg száz holdon zöldéi a vetés ott, ahol eddig csak szomorú tekintetek jártak. (1. z.) ILYEN VOLT cJCortfiydfi alatt ~ A HÍRLAPTERJESZTŐ szakcsoport március 15-én délután 6 órai kezdettel a móravárosi kultúrházban műsorral ,egybekötött emlékünnepélyt rendez, melyre a szaktársakat ás az. érdeklődőket szerelettel tiivja és várja a Vezetőség. A : ILYEN MOST a népi demokráciában KATONAÉLET fden én talán legjobban tudóm, furcsa kis emlékeim füződhek a Horthy katonaélethez. Megtanítottak falramászni, padlót fogkefével súrolni, sokszor küldtek két fillérrel egy liter borért a kocsmába s még a maradék pénzt is visszahoztam. Él emlékezetemben egy néhány felejthetetlen alak, akik a kegyellenek között, a Iegkegyetlenebbek voltak, egy főhadnagy, egynéhány őrmester — csendesen magyarázza Bitó Ferenc., — '»Mi katonák sokkal kevesebbek voltunk, mint az állatok. — Tudóm — jól emlékszem, minlha csak most is látnám, volt egy barátom, szobatársam volt, még az ágyunk is egymás mefiett állt. Aztán egy gyakorlat után öngyilkos lett. Háfpl az istállók mögött a szemétgödörnél főtte agyon magát. Nem tudta tűrni tovább. — Először megszökött, de visszahozták, lecsukták, kikötötték, — köpködött rá az1 egész tisztikar. Bűne csupán csak az volt, hogy egyszer egy Virág nevű főhadnagy rúgásaitól és ütéseitől kivédte magát. — Takarította az istállót, éppen esti szürkület volt. Háttal volt az ajtó felé, piikor a főhadnagy »ur« belépett az istállóba. Nem tisztelgett neki azonnal, mivel nem vette észre, hogy belépett. A főhadnagy hátulról leütötte, tóalá lökte. Amikor már sokalta amit tett vele a főhadnagy, visszarúgott és egy rúgással feleritetle. Jgaz, hogy nem is volt neki nehéz, mert a főhadnagy részeg volt. — Ezért volt háromszor kikötve, négy hónapig a Jogdiába és félévig nyer eghe, kengyel nélkül kellett neki a gyakorlótérre kilovagolni. L(l'C*U*Ozáshor a főhadnagy mindig kivette az őrmester kezéből az ustort, de sohasem; a lovat vagdosta vele, hanem ennek az én barátomnak az arcát és kezét, sokszor végesre hasogatta. Aíután beteljesedett a főhadn/igy ígérete »Itt dögíesz meg le piszok.« Agyonlőtte magát a barátom... De nemcsak ő, sok más is. A ceglédi lovastüzér laktanya fedett lovardájának a falai tudnának erről sokat mesélni,..« iVladyarátás közben egészen lüzbejön Bitó Ferenc — arca elvöröslik, homloka izzadt, kezét görcsösen szorítja ökölbe. Dühében egy percig szótlan marad — aztán megkönnyebbülten mondja: — »Na db elnyerték a magukét.« Bitó Ferenc szük negyedóra alatt bőven elmagyarázta, ami jellemzője volt a Horthy-katonaságnak. Ebből a kis történetbő' mindenki érthet mindent. Mii mond el Sós Ferenc meg Molnár Jóska, akik innen Szegedről az üllő meg a satupad mellől mentek el a Honvéd Kossuth Akadémiára. Nem ugy jönnek haza szabadságra, mintha valahonnan idegen légióból, vagy máshonnan az őrültség, a kinzás közepéből szöknének, hanem jókedvvel, és büszkén mutogatják a rangjelzés körüli fehér csikót »Nátnnk nincsen őrmester ur, százados ur, ezredes ur, nálunk min denki bajtárs«, — magy arázza Sós Ferenc — A mi laktanyánk olyan mint egy nagy családiház. Előbbre való a »békaüge tésnék — a fegyverfogás a céllövészet. Gyakorlati ntán az oktató tisztek is elvegyülnek közöttünk, este egy-egy sakkpartiba erősen összemérjük velük tudásunkat- — Vagy szóbahozzuk valamelyik magyar munkásiró könyvét és néha éjfélig nyulővitákban tárgyaljuk meg .ennek a könyvnek lényegét s az irők igaaát» »Ha unott a vita — hát ki tud jő nőtát — már harsog is az egyik közkedvelt nőtánk, hogy »Jól megy dolga a mostani huszárnak« — vagy »Dózsa népe bontsd ki zászlőd« — ma este igy, holnap este már máskép, töltjük az időt. A szobában csend van, csak néha hallatszik egy kis papirzörgés, majdnem mindenki kezében »Szabad Nép« van, mélyen belemerülnek a bajtársak. Gyakran olvasunk Ludas Matyit is. Négy-Öl bajtárs összedugja buksi fejét — kíváncsian olvasgatják, néha jót nevetnek a legfrissebb politikai vicceken. Újságolvasás ntán az alhadnagy bajtársat a politikai keresztkérdések pergőtüzébe fogjuk, alig győz magyarázni. Amikor mindent, alaposan megmagyarázott, tornatermünkbe megyünk egy néhány jó boxmeccset bonyolítunk le, vivni tanulunk én birkózunk. A százados bajtárs é^ a többi tisztek pedig izgatóttan figyelik — drukkolnak valamelyik ügyes fiúnak, mig ők is kedvet nem kapnak a játékra. Ha valamelyikünk egy tisztbajtársunkat legyőz, örömmel ugrik félre, aztán másnap a gyakorlaton, vagy a hottalálkozik veleboxolni hivja addig, amig csali újra el nem megy vele és vissza nem adja a kölcsönt. A V'd kedély mellett föl sem vesszük a sok tanulást. Pedig nagyon sokat tanulunk. Tökéletesen látjuk célunkat és tudjuk mi a feladatunk. Azt is tudjuk, hogy feladatunkat ugy tudjak végrehajtani tökéletesen, és ugy érjük el célunkat, hogyha szakképzettségünket tanulásunk folytán minél nagyobbra növeljük és téveszthetetlenül szem előtt tartjuk azt, amire esküdtünk, hogy a néppel a népértc. (Cs. J.)